Szerző arhívuma: yanive

Mi értelme tanulni a definiciókat

Szerző: yanive | Kategória: Kabbala tanulás

Kérdés:

Mi értelme tudni a kabbala definiciókat, és még le is irni egy darab pappirra, és kivülről megtanulni azokat? Miért mondják mindig, hogy amikor mi a T.E.Sz.-t tanuljuk, nem azért tesszük azt, hogy megértsük ésszel, hanem hogy vonzuk a Körbevevő Fényt, mert ez egy rejtett módon dolgozik?

Válasz:

Mi tanuljuk, hogy a kifejezések nem arra szolgálnak, hogy megértsuk ésszel, hanem azért, hogy közelebb hozzanak minket a szöveg valós értelméhez.

Mikor én olvasom azt, hogy “fennt” és “lennt” a spirituális világban, és összehasonlitom a “fennt” és “lennt” kifejezésekhez a korporalitásban, ez egy benyomást ad nekem, hogy én mennyire messzire vagyok az igazságtól. Ez megadja nekem a gonosz felismerését, a hiba felismerését. Ez az érzés kijavitja az én tulajdonságomat, felébreszti bennem a közös vágyakat, húzzam a Felső Erőt, hogy korrigáljon engem.

Az én külső intellektusomban megértem, hogy létezik bennem egy nem helyes definició, arról amit a könyv mond: a “Fény”, a ” Teremtő”, a “Nap”, a “kör” , én ezáltal felfedezek magamon belül egy keserü különbséget köztem és az igazság között. Ez egy imává válik. Ez nem az intellektusra vonatkozik egyáltalán.

Az összes számítás amit én lemérek nem az intellektuson keresztül történik, hanem a tulajdonságomban. Nem megértésrol van szó, hanem hogy megtanuljuk a helyes definiciókat, és ez elhoz engem ahhoz a vágyhoz, hogy érzékeljem mindazt magamon belül. Ezek a definiciók az én mintám arra, hogy mindaz az én nyelvezetemmé váljon, az én belső érzékelésemmé. Azért, hogy amikor én azokat hallom , hogy: “fennt – lennt”, az az adakozas fontosságára vonatkozik, a Haszadin a fényére és a Hochma Fényére.

Tovább >0

29 jún 2011

“És szeresd felebarátodat, mint saját magadat”, ez egyszerű!

Szerző: yanive | Kategória: adakozás

Kérdés:

Mit jelent “adakozás?”

Válasz:

Az adakozás az a cselekedetek egy bizonyos sorrendje. Kezdetben te megsemmisíted saját vágyaidat és a véleményedet, egy másik személlyé akarsz válni, és ez magában foglalja a te összes lehetőségeidet,saját létezésedre, vágyaid beteljesítésére vonatkozólag.

Mondjuk, te akarsz venni egy új iPhone-t , és anyukád nem érti, hogy miért kell annyi pénzt elkölteni egy új “játékra (“tzátzuá”). Te elkezded bebizonyitani anyukádnak, hogy milyen csodálatos ez a telefon, és mennyi lehetőség van benne: internet, videó, fényképező…

Te kéred tőle, hogy legyen olyan mint te, akit a vágyak hajtanak, érezzen úgy mint te, sóvárogjon az új “játék” után. Te akarod, hogy a te vágyad az új telefonra az ővé legyen, azért hogy “felgyújtsad” őt és ő akkor telefont akarjon adni szeretett fiának. Ezt nevezzük úgy: “szeresd felebarátodat”

Igy kell nekem is éreznem a barátom vágyát, és éreznem kell, hogy én megakarom tölteni őt, az én lehetőségeimmel, az előtt mielőtt én kielégiteném az én saját vágyamat. Az én személyes vágyaim, mintha nem is léteznének!

Tovább >0

28 jún 2011

Felemelkedni magassabra, hogy igazoljunk mindent.

Szerző: yanive | Kategória: spiritualitás

Báál HáSulám irásai a 25-ös levél:

“Példabeszéd egy királyról, aki megszerette szolgáját, akit az összes miniszterei fölé akart helyezni, mert felismerte a valóságos és nem szünő szeretetét a szivében – azonban….mit is tehetett? Ő kijelölte ezt a szolgát , hogy ő a város kapujának az őre legyen. És egy másik okos miniszterének azt mondta, hogy öltözzön álruhába, úgy tegyen mint hogyha felkelne a királyság ellen, és kezdjen háborút, hogy meghóditsa a királyi házat, amikor az őrök nincsenek felkészülve.

A miniszter úgy tett, mint ahogy a király parancsolta neki, úgy tünt mintha háborút kezdett volna, trükkökkel és bölcsességgel, úgy tett mintha küzdeni akarna a király háza ellenében. A szolga az életét kockára téve megmentette a királyt, és hatalmas odaadással küzdött ez ellen a miniszter ellen, amig a király iránti szeretete nem vált nyilvanvalóvá mindenki számára.

És akkor a miniszter levette a ruháit, nevetés tört ki mindenkiben (látták, hogy milyen hatalmasan küzködött a miniszter ellen, és látták, hogy ez csak egy tettetett helyzet volt, és nem volt valóságos)…és minden egyes mozzanata ennek a hatalmas háborúnak, egy nagy boldogságot es nevetést okozott”

Ezek után a király azt mondta ennek a miniszternek: “hogy neki el kell rejtenie magát, mint hogyha ő egy rabló, egy gyilkos lenne, és hatalmas háborút kell kezdenie megint a kincstár ellenében, miközben szolgáját a kincstár védelméhez nevezte ki. És a király tudta, hogy kedvenc szolgája a második háborúban hatalmas bölcsességre tesz szert, és kiérdemli majd, hogy az összes miniszterek fölé emelkedhessen…

A hatalmas harc után a miniszter megint levette álruháját, megint hatalmas boldogság és nevetés tört ki a király palotájában. Most a miniszternek okosabbnak kellett lennie mit előszőr, mert most ismertté vált, hogy senki nem kegyetlen a király háza népében, és az összes kegyetlenek azok csak bóhocok.

A szolga hatalmas bölcsességet, tudást és nyert ez által, és a többi miniszter fölé lett helyezve.

És az igazság az, hogy az összes háború és szenvedés csak látvány, külsőség, de azok belsősége milyen kedves, és ez mind bölcsesség és tudás, amely jót hoz számunkra. Nincsen semmi módja, hogy megkönnyitsük a háború és a fenyegetettségnek a nehézségét”.

Az igazság az, hogy mi nem tudjuk, miért kell nekünk átmenni ezeken a próbatételeken, szenvedéseken, háborúkon, zavarodottságokon, sikeren és sikertelenségen…mi a haszna ezeknek a szenvedéseknek? Később, mi megértjuk, hogy ezen az úton megszerzzük a tudást, a bölcseségget, a megértést és megértjük az általános rendszert. A Teremtő cselekedetein keresztül amiket Ő helyezett ránk, mi megszerezzük és megértjük Őt, mint ahogy mondva: ” A cselekedeteiden keresztül ismerlek meg téged”. A mi megértésünk ereje szerint kezdjük megérezni Őt.

Mindenesetre, annak azoka, hogy az életünk folyamán miért kell éppen ilyen nehéz úton megszerezzük mindezt, ez még nem érthető számunkra. És most, amikor mi a korrekció folyamatában vagyunk, nem vagyunk képesek megérteni, csak amikor majd belépünk a tökéletes állapotba. Akkor megjelenik bennünk a megfelelő értelem és érzés, az edények, amely által fel tudjuk fedezni az igazság útját és igazoljuk Őt.

Tovább >0

28 jún 2011

Egy új mese Piroskáról és a farkasról

Szerző: yanive | Kategória: gyerekek

Kérdés

Mi történik a cselekedeteim alkotta „színfalak mögött,” mert miközben olvassuk a Zohár Könyvét, és állandó erőfeszítéseket kell tennem, a szándék megtartására, azonban láthatólag ez hiábavaló?

Válasz

Az erőfeszítései az embernek meghatározzák az érzékelési minőségeit, az érzékenységét, és akkor ez által történik meg a feltárulás. Minden az ember előtt van, azonban az érzékelésének a hiányosságai miatt nem képes a lelkek közötti kapcsolat megismerésére, amiről A Zohár beszél. Az erőfeszítései és az imák építik fel az eszközöket az érzékeléshez az emberen belül, annak érdekében, hogy érezze az előtte levő képet.

Kérdés

Ismételten újra és újra megpróbálom felépíteni és megújítani a szándékot, azonban látszólag ugyanazt az erőfeszítést teszem, és ugyanazt érzékelem, mint egy héttel ezelőtt, mintha semmi nem változna.

Válasz

Mondjuk, én egy zenészek között vagyok. Őket nézve láthatom, mennyire figyelnek minden hangra, és fedezik fel különböző hangok kombinációit, és látom azt is, mennyire fontos ez a számukra. Ahogy őket nézem, megismerhetem, hogyan bánnak a hangokkal. Majd az erőfeszítéseim eredményeiképpen érzékenyebbé válok, és elkezdem érezni őket.

Aztán kérdéseket teszek fel a zenészeknek, és ők elmagyaráznak dolgokat nekem, de nem értem a magyarázataikat. Negyed, ötöd, forte, glissando, ezek a szavak semmit nem jelentenek nekem, pontosan úgy, mint a Zohár Könyve felfoghatatlan fogalmai.

De meg akarom tanulni ezeket! Ezért megpróbálok egy kissé érzékenyebbé válni erre, és érezni őket. Majd egy bizonyos rendszerbe kerülünk, az erőfeszítéseinkkel és vágyainkkal és törekvéseinkkel összhangban,és elkezdem érezni a dolgokat. Ez pontosan az, ahogy egy gyerek is fejlődik, felnőtt akar lenni, körbe rohangál fáradhatatlanul, és mindent felkutat maga körül.

Csodálkozunk, hogy képes egy gyerek ugyanazt a rajzfilmet többször megnézni, vagy ezerszer meghallgatni ugyanazt a mesét? Azonban ez csak számunkra jelenti ugyanazt ezredszer is, mivel mi már nem fejlődünk. A gyerek azonban a történetben él! Amikor a Piroska és a farkas meséjét hallgatja ezredszer, számára ez egy teljesen új történet. Nézve a gyereket azt gondolhatja valaki, hogy „rendben van, elmondom neki a történetet. Hagyjuk leülni, csendben, nyugodtan, és had élvezze… azonban a gyermek egy új történetet hall, minden alkalommal! Még ha kívülről is tudja, amikor ismételgeti fejből, a mesemondóval, újra éli az egészet. Ez hasonló ahhoz, ahogy valakinek ennie kell ma is, pedig tegnap ugyanezt megtette. Ugyanez a mechanizmus működik akkor is!

Ezért a teljes munkánk abból áll, hogy kifejlesszünk egy érzékenységet, az érzékelés új minőségeinek megszerzéséhez.

Tovább >0

28 jún 2011

Az emberiséggel való találkozási helyünk

Szerző: yanive | Kategória: világ

Kérdés

Hogy magyarázhatjuk el az embereknek a különbséget a megfelelő és a nem megfelelő alapon álló egységről?

Válasz

Egyszerűen azt mondjuk, hogy ismerjük meg a természetet. Nem akarom olyan módon felosztani az emberiséget, hogy vannak, akik helyes módon lépnek egységre, és vannak, akik nem, és senkit nem akarok személyesen elemezni. Ezért lépünk kapcsolatba tudósokkal, hogy bárkinek megmutathassuk, milyen is valójában a természet. Aztán mindenki maga döntheti el, mit tesz ezután. Csak azt kell tudnia, hogy a természettel való azonosulás foka határozza meg, hogy mennyi katasztrófával kell szembesülnie. A nagyobb azonosulás, kevesebb bajt okoz, és több örömet jelent.

Mindenkinek tisztán meg kell értenie, hogy mi a szenvedésének a forrása. Az emberiség felteszi ezt a kérdést, és nekünk meg kell válaszolni. A mi időnkben már lehetséges elmagyarázni a dolgokat. Ezt megelőzően lehetetlen volt bármit elmagyarázni, mert először el kellett érnünk, a maximális, globális, integrált egoizmust. De ma, elértük ezt a szintet, és ezért el tudjuk magyarázni az általános képet arról, mi is történik az emberiséggel.

Mostantól ezt egyre egyszerűbb szavakkal magyarázzuk el ezt, újra és újra megformálva a kifejezéseket, és úgy alkalmazva ezeket, mint alapokat, melyeken át megértethetjük az emberekkel, a problémáik forrását, ami a gyerekeikkel, az egészségükkel, a bankokkal, a munkájukkal, saját magukkal kapcsolatban felmerülhetnek.

Végül is az általános természet a lényege az ember egész életének. Ezen a képen belül, mindenki képes megtalálni a saját hozzáállását mindenhez, beleértve a focit, a munkát… és a halált is.

Azonban az ember még nem fejezte ki magát ebben a képben. Newton felfedezte a gravitáció törvényét, a fejére eső almának köszönhetően. Azonban a törvény maga ezt megelőzően is működött természetesen. Hasonló módon jó lenne, ha valaki „elcsípné” a természet általános törvényét, hogy azt elmondhassa a világnak. De ha arra várunk, hogy ez megtörténjen, egy előzetes „bemutató” nélkül, akkor túl nagy árat fizethetünk ezért.

Mostantól bárkivel tudunk erről beszélni. A tudás a kezeimben van, de együtt kell letesztelnünk. Ez mindenkire tartozik, és ha mindenki tanul belőle, akkor győzni fogunk. Tehát lássuk, hogy igazam van, vagy sem.

Ez egy nagyon hangzatos, tudományos megközelítés, minden személyes előítéletektől mentes. Kész vagyok a saját kontrollomra is. A legfontosabb, hogy lássuk, mi került feltárásra a tudomány által, annyi évezreden keresztül. Ez pontosan a jelenlegi pillanatban érvényes, akár értjük akár nem a élet lényegét holnap, akár túléljük vagy háborúban elpusztulunk.

Összefoglalva, a természet teljes képéből, az ember felidézheti azokat a tényeket, melyek igazolják, hogy minden, mennyire az egység felé törekszik. A teljes ásványi, növényi, állati természet egyensúlyban van, homeosztázisban, kifinomult kölcsönös kapcsolatokban az különböző fajok között. Úgy tűnik a számunkra, hogy ezek csak egyszerűen megeszik egymást, de valójában ez egy kölcsönös létezés. Ez az, ahogy a testünkben a sejtek működnek.

Természetesen, nem egyszerűen arról van szó, hogy az emberek egy kicsit a jelenlegi szintjük fölé emelkednek, hanem egyszerűen nincs más lehetőségük. Nem maradhatnak az állati szinten, és a Felső Fény infúzióját megkapva, majd belül megváltoznak. Önmagukhoz is közelebb kell kerülniük kissé.

Mi is közelebb kerülhetünk hozzájuk azáltal, hogy megpróbáljuk elmagyarázni nekik, olyan egyszerűen amennyire csak lehetséges, miközben a Teremtő felébreszti az érdeklődésüket, vagy legalább is megtöri őket csapásokkal, hogy tudatára kell ébredniük a mai problémáknak, és figyelniük kell az ésszerűségre. Akkor találkozhatunk egy bizonyos ponton, mi, az egyszerűsített magyarázatainkkal, és ők a megfeszített figyelmükkel, amivel képesek azt megérteni.

Tovább >0

28 jún 2011

Az elmélkedés ideje

Szerző: yanive | Kategória: spiritualitás

Ma az egész világ egy hatalmas válságban van, és lassan, de biztosan egyre nagyobb problémákhoz közeledünk minden területén az életnek. Bármi, amit tettünk ebben a világban, azt gyenge és használhatatlan, mert az egoizmusunk irányítása alatt nőttünk fel.

Most a gonosz fokozatosan feltárul, cseppről cseppre, különböző helyeken, és minden lehetőségben, amelyben megakadályozhat minket abban, hogy minden áron kikerüljünk a fájdalomból. Ha a fájdalom túl erős lenne, semmi másra nem lennénk képesek gondolni, csak arra, hogy kerüljünk ki belőle. Többé nem lenne érdekünk a fájdalom okában maradni, hatásában élni, csak az érdekelne minket, hogy állítsuk meg a fájdalmat.

Azonban ha a fájdalom hullámokban érkezik, és minden alkalommal vagy erősödik, vagy gyengül, elég időt hagy a számomra gondolkozni, akkor elkezdem keresni, honnan jön, és miért a fájdalom, és hogy kerülhetek ki a hatása alól. A Teremtő ilyen játékot játszik velünk, és ennek eredményeképpen találunk egy megoldást.

Mindenekelőtt tanulmányoznunk kell az okot, és ez ellentétes a természetünkkel. A minőségeink ellentétesek a Teremtővel, és ezért ha Ő közelebb kerül hozzánk, mi rosszabbul érezzük magunkat. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy tolvajt jobb távol tartani egy kincstől, nem adva lehetőséget a bűncselekményre. Ugyan ez a helyzet, velünk is.

Ezért. pontosan most, a mi időnkben, a Teremtő lassan és fokozatosan került feltárásra, hogy időnk legyen a gondolkozásra. Például néhány évvel ezelőtt tört ki a válság, és most az emberek azt mondják, már túl is vagyunk rajta. Azonban nem ért még véget, egyszerűen időt kaptunk gondolkozni és felfedezni. Hamarosan, egy másik csapás jön különböző szinteken és módozatokban. Akkor megint a nyugalom időszaka jön.

Így tanít minket a Teremtő, és ad lehetőséget nekünk az okok megértésre, hogy végül felfedezzük Őt, mint mindennek a forrását. Az egoizmusunkkal összefüggésben, úgy tűnik fel, mint a gonosz forrása. Majd megértjük, miért érzünk rosszat, a Teremtővel való szembenállásunk miatt.

Mit tudunk tenni, hogy jól érezzük magunkat. A Teremtő teljes, csak nekünk kell megváltoztatni magunkat. Ezáltal fokozatosan fel fogjuk ismerni, hogy magunknak kell korrigálni önmagunkat. Az emberiség természetes módon meg fog érkezni ehhez a felismeréshez, módszeres, ismétlődő csapások által, melyek minden formában elérnek minden nemzethez, emberhez, hogy ezen át tanítson minket.

Azonban nekünk kell feltárnunk a módszert az embereknek, hogy tanuljanak abból, hogy honnan és miért jönnek ezek a csapások.

Ezáltal felgyorsítjuk az egész emberiség teljes fejlődését. Ezt nevezzük a „Fény elhozatalának a nemzetekhez,”azaz azokhoz, akik még mindig nem értik, miért kapnak csapásokat.

A tudatos fejlődéshez az embereknek fel kell fedezniük az okokat, szükségszerűségeket, és a csapások célját. Ennek eredményeképpen, a teljes fejlődés gyorsan változik. Azok, akik birtokolják a korrekció módszerét, az egész emberiséggel meg kell ezt osztaniuk.

Tovább >0

28 jún 2011

A természetnek mindig igaza van. Tehát mit is jelent ez?

Szerző: yanive | Kategória: természet

Kérdés

Hogy tudjuk elmagyarázni az egységről szóló üzenetünket az embereknek? Mondhatjuk azt, hogy ez egy természetes, magától értetődő megállapítás?

Válasz

Beszélhetünk az egységről, több irányból megközelítve azt. Végül is az egység mindig előnyös, ha egy megfelelő, és kizárólagos cél érdekében történik. Írva van, hogy „a bolondok gyülekezete (azaz a gonoszt cselekvők gyülekezet) rossz a számunkra, és rossz a világ számára is.” Másfelől az emberek egysége, akik jóra vágynak, bizonyosan előnyős a számukra, és a világ számára is. Láthatjuk ezt.

Mindannyian gyerünk az egységre lépéssel. Az egység csak az ember személyes egója miatt elutasító, annak behatárolt természete miatt. Nem nehéz elmagyarázni az embereknek, hogy bármely helyzetben végrehajtott egység, amelyet jó szándék kísér, semmilyen kárt nem okozhat senkinek, és mindig sikerrel végződik. Mindig. Csak amikor kárt akar okozni valaki, valakinek, vagy nyereséget elérni, más kárára, tehát csak azokban az esetekben, amikor közvetlen, vagy közvetett módon kárt okoz valakinek, bizonyos emberek egysége, mondhatjuk, hogy az egység gonosz és nemkívánatos.

Minden más esetben idézhetünk bizonyítékokat, formákat és példákat az állatok és növények életéből ugyanúgy, mint az emberek kapcsolataiból, amelyek azt bizonyítják, hogy az egység nagyon előnyős.

Kérdés

Azt jelenti ez, hogy a megfelelően végrehajtott egység összhangban van a természet törvényeivel és ezért működik?

Válasz

Ez az, amit minden beszélgetésünkben és video konferencián elmondok. Még ha valaki gyűlöl is engem, és halálos módon ellenem van, és az ellenkező irányba is nyomul, az én célom az, hogy őt és magamat egy kutató pozícióba helyezzem a beszélgetés folyamán. Még ha kibékíthetetlen ellenfelek is vagyunk a világon, mi a természeten belül vagyunk, tehát vizsgáljuk azt együtt meg. Hallgassuk meg, mit mond nekünk. Végül is a természet törvényei által kell fejlődnünk, és megtehetjük ezt egy kellemes módon, ha azokkal egyetértésben vagyunk, és egy kellemetlen módon, ha nem vagyunk a törvényekkel egyetértésben. Bármelyik esetben azonban nem menekülhetünk el ezek elől.

Most nézzük meg, melyikünk igaz. Vagy talán az igazság valahol középen van? Ez lényegtelen. Mi, mint kutatók, csak fel kell, hogy ismerjük ezt a képet, ahelyett, hogy a saját, hibás, magunkra irányuló nyugalmunkban maradjunk, lényegtelen mennyire kényelmes is az.

Fel akarjuk fedezni az igazságot, és az igazság maga a természet. Átkozhatjuk a természet törvényeit, de ez nem fog segíteni, mivel azon belül vagyunk. Ezt a pontot kell hangsúlyoznunk. A tudomány felfedezései egyre jobban és jobban mutatnak rá, hogy szemben állunk és ellene vagyunk a természetnek, és ez a szemben állás fejeződik ki a válságban. Nézzük meg, mi történik velünk, és hova tartunk, a természeti törvények hiányos megértése miatt. Ezért kell tanulmányozni azokat.

Baal HaSulam ír erről a „Tíz szfíra tanulmányának bevezetőjének” 42 szakaszában:
Valójában tudni kell, hogy a Teremtőtől való hatalmas távolságunknak, és annak, hogy olyan szívesen szegjük meg a Teremtő akaratát, egyetlen oka van, amely aztán a forrásává válik minden gyötrelmünknek és szenvedésünknek, az összes bűnnek és hibának, amelybe belezuhanunk. Egyértelmű, hogy megszüntetve ezt az okot, azonnal megszűnik az összes fájdalom és szenvedés. Akkor azonnal elérjük a Teremtővel való összetapadást a szívünkben, lelkünkben, és erőnkben. Most elmondom, hogy ez az elsődleges ok nem egyéb, mint az „Ő gondviselésének meg nem értése a teremtményei irányába,” tehát hogy nem értjük a Teremtőt megfelelően.

Tovább >0

28 jún 2011

A szégyen, mint a korrekció eszköze

Szerző: yanive | Kategória: szégyen

Baal HaSulam, “Matan Torah (A Tóra megkapása),” fejezet: Ez olyan, mint a gazdag ember, akik fog egy embert az utcán, megeteti, aranyat és ezüstöt ad neki, és mindent, amire vágyik, minden nap. Minden nap több ajándékkal árasztja el őt, mind előző nap. Végezetül a gazdag ember megkérdezte: „Mond, minden vágyad beteljesült?” Az ember azt válaszolta: Nem minden vágyam teljesült be, mennyire jó és örömteli lett volna, ha minden vagyont, és értékes dolgot a saját munkám által szereztem volna meg, ahogy azt te is megszerezted, és nem a te jóakaratodból kaptam volna meg.” Akkor a gazdag ember azt mondta neki: „Ebben az esetben soha nem születne meg senki, aki be tudná teljesíteni a vágyait.”

A Teremtő szándékosan úgy teremtette meg a teremtményt, hogy az kényelmetlenül érezze magát, aminek eredményeképpen nem érezheti beteljesítve egyetlen vágyát sem. Ez a kényelmetlenség érzet okozza a vágyat a teremtményben a korrekcióra, olyan mértékben, hogy nem nyugodhat meg addig, ameddig nem adakozik a Teremtő irányába olyan mértékben, amennyire a Teremtő adakozik az ő irányába. A teremtmény képtelen többé csak megszerezni, mivel ezen a módon úgy tűnhetne, mintha semmibe venné az Adakozó Erőt, annak szeretetét és adakozási szándékát.

Az Adakozó Erő szeretet abszolút: az adakozása tökéletes, hiányzik belőle minden szándék a teremtményben megjelenő szégyen felébresztésére. Úgy érezzük, ez a szégyen tőlünk jön, a megszerzési vágyból. A mi érzékelésünkben, nem tulajdonítjuk ezt a vágyat a Teremtőnek, és így nem okoljuk a szégyenért őt, amely a Teremtőre irányuló vágyunkban jelenik meg.

“Várjunk! De hiszen nincs Rajta kívül senki! A Teremtő kormányoz mindent.”

Igaz, azonban a tulajdonos kérdése felmerül itt. Ha én magamra, mint létezőre tekintek, akkor a megszerzési vágyat, és az abban felbukkanó szégyent önmagam számlájára írhatom. Nincs más lehetőség, nem tudom a saját létezésemet érezni, és ugyanakkor a szégyent a Teremtőnek tulajdonítani. „Ő tette ezt!” Van a létezésemre utaló pontom? Ha nincs, senki, akiről beszélhetek. Ha igen, akkor pontosan én vágyakozom, és én érzek szégyent.

Ezáltal a szégyen az szint, az eszköz, amely képessé tesz minket a korrekció elérésére. Mi is ez? A szégyen, a különbség a megszerző és az Adakozó között, ami a megszerzőben jelenik meg. Más szavakkal, még el kell érnünk ezt a szégyent.

Így, a Tíz Szfíra Tanulmányának, “Belső felismerés” fejezetében Baal HaSulam idézi Rabbi Elazart, aki azt mondta, hogy a szégyen, csak a magasra jutott lelkeknek jut osztályrészül. Ők azok, akik elérik a Teremtőt. A Teremtő felénk mutatott hozzáállása miatt érzünk szégyent.

Minél előrébb jutunk a Teremtő feltárásában, annál nagyobb a szégyenérzet, amely aztán a korrekció eszköze.

Semmit nem tudunk korrigálni szégyenérzet nélkül. Értelmetlen szemrehányást tenni egy macskának, amiért megette a tejszínt. Csak az ember tud pironkodni, és szégyenkezni, mivel benne van meg ennek a gyökere, az állati szintnek nincs. Ennek megfelelően az emberi szinten minden azon múlik, mennyire értem meg, és azonosítom magam egy tolvajjal, aki a megszerzés miatt akar kapni, függetlenül a Mestertől, az Adakozótól.

Vannak finomságok, ha adakozni akarok, éreznem kell az Adakozót, éreznem kell, mennyit akar nekem adni, nincs szégyenérzet enélkül, azaz az érzékelés nélkül, hogy mennyit kell visszaadnom az Adakozónak. Akkor nincs hasonlóság köztünk, és én nem tudom, mit is akar az Adakozó valójában.

Más szavakkal, a Teremtő feltárása nélkül, a teremtmény nem tud egyetlen parancsolatot sem végrehajtani, az adakozás egyetlen cselekedetét sem. Ha nincs meg az Adakozó képe előttem, nincs semmi, amihez hasonlítani tudnám.

Olyan vagyok, mint a szegény ember Baal HaSulam példájában, és a gazdag ember előttem áll. Szeret engem, mindent megad nekem, kész mindent megtenni értem, még szegénnyé is válni, hogy én lehessek gazdag. De éreznem kell őt, a hozzáállását, és a saját ellentétes minőségemet vele szemben, az én hozzáállásomat, és meg kell értenem, hogy nem tudom viszonozni a szeretetét.

A probléma itt nem a kitöltés, vagy az, hogy mit ad nekem. Más szóval, elegendő lenne egyszerűen megállítani a tőle kapott ajándékok elfogadását. Sőt, még ha szeretném is visszafizetni neki, mit adhatnék annak, akinek mindene megvan? Mit adhatnék a Teremtőnek?

Így a szégyen az oka annak, hogy a teremtmény megszerzi az adakozás edényét, és az adakozás szándékát.

Tovább >0

28 jún 2011

Még nem ért véget a vizsgálatok ideje

Szerző: yanive | Kategória: válság, világ

Most az egész világ válságban van, és mi lassan lassan közeledünk nagyobb és nagyobb problémák felé, minden helyről, és minden irányból. Minden amit tettünk ebben a világban, rossz formában tettük, mert mi ahogy felnőttűnk az az egó a növekedése volt. Nincsen honnan várni a jót, mivel mi állandóan csak az egó számára dolgoztunk. És most a rossz fokozatosan jelenik meg, csepp, csepp után, mindenféle helyeken és minden lehetőségekben, de nem egyszerre, azért hogy ne merüljünk el a mi fájdalmunkban. Ha a fájdalmunk nagyon erős lesz, mi már nem fogunk tudni gondolni semmi másra, csak hogyan szabaduljunk meg tőle. Már nem érdekel minket a fájdalom oka és még az eredménye sem, hanem, hogy már érjen véget a fájdalom.

De ha a fájdalom hullámokban érkezik, és ha mindig csökken vagy nem olyan hatalmas, akkor marad tér gondolni rá, és elkezdhetek keresni: honnan jön, miért történnek ezek, hogyan lehet kilépni ebből. Ez az ahogy a Teremtő játszik velünk, de mi meg kell hogy kapjuk a megoldást.

Előszőr is meg kell tanuljuk az okozatot – Ő az ellentétes képe a mi természetünknek. A mi tulajdonságunk ellentétes a Teremtővel, és ha Ő közeledik, akkor az nekünk rossz! És ahogy közeledik felénk, úgy nekünk még rosszabb! Például, vegyünk egy bűnözőt, minnél közelebb van a bünöző egy bizonyos kincshez, vagy egy olyan helyhez ahol bünt követhet el, annál rosszabb a dolog. És minnél távolabb kerül annál jobb, annál kissebb a késztetése. A Teremtő különösen most, a mi időnkben, felfedeződik lassan, azért, hogy adjon nekünk időt a gondolkozásra. Ő felfedeződik egy kicsit és mi magunkat rosszul érezzük.

Például, pár évvel ezelőtt kitört a válság, és most mi úgy beszélünk mintha befejeződőtt volna. De a válság továbbra is itt van, mint azelőtt, csak teret adnak nekünk keresésre és vizsgálatra! És mindjárt jön egy újjabb csapás, más szinteken, és azután megint jön egy csendes állapot. Igy tanit meg a Teremtő minket és ad nekünk lehetőséget, hogy keressük az okot, azért, hogy a végén felfedezzük Őt, mint mindennek a forrását. És ekkor az egónk szempontjából, úgy jön ki, hogy Ő minden rossznak a forrása. És akkor mi megértsük, hogy nekünk azért rossz, mert ellentétesek vagyunk a Teremtővel. Mit lehet tenni, hogy jó legyen?

Ő teljes és tökéletes, csak nekünk kell megváltozni. Fokozatosan mi megértjuk, hogy szükséges kijavitani magunkat. Az emberiség biztosan elérkezik majd ehhez az állapothoz, az ütesek által, minden féle formákban. Az ütések minden nemzetnek és minden embernek a saját módjan érkezek, azért, hogy megtanitson minket. De mi fel kell fedjük az embereknek ezt a módszert, azért, hogy ők minnél hamarább megismerjék, hogy honnan jönnek az ütések és miért. Ebben mi enyhitünk az emberiség fejlődésén. Ezt nevezzük “Fényé vállunk a nemzetek számára”, azaz, azoknak az embereknek akik még egyelőre nem értik, miért kapják az ütéseket.

Fel kell fedezzük nekik az ütések okait, hogy láthassák a szükségét és a célt, hogy ők képesek legyenek előre jutni, egy megértő módon. Ennek eredményeként, az egész fejlődős útja megváltozik, egy erős módon. Azoknak akiknek rendelkezésre áll a korrekció módszere, szükséges átadniuk azt az egész világnak.

Tovább >0

27 jún 2011

Mi a Hochma (bölcsesség) Fénye?

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, reggeli lecke

Báál HaSzulam, A Tíz Szfira Tanulmánya, 1. Rész, “Kérdések és Válaszok táblázata, a szavak jelentésének magyarázatára”: 18. Kérdés. Mi a Hochma? Ez a Fény az élet alapja a kibocsátott lény számára.

A kibocsátott lény szempontjából a felső Fény, mely megteremtette az élvezet iránti vágyat, két formára oszlik, mivel két fajta attitűd emelkedik elő a kibocsátott lényben: 1. A beteljesülés iránti attitűd, és 2. a beteljesülés Adója iránti attitűd. Ennél fogva amikor arról a Fényről beszélünk mely megteremtette az élvezet iránti vágyat, amely megtölti a vágyat, és gondoskodik arról, ezt a Fényt Hochma-nak (bölcsességnek) hívjuk. és amikor mi a korrekció Fényéről beszélünk, mely megtölti a kibocsátott lényt az adakozás tulajdonságával, ezt a Hasszadim (Kegyelem) Fényének nevezzük.

Valójában a Fény a kibocsátott lényen kívül egységes, egyszerű. A Felső Fény mindig abszolút nyugalomban marad. És az összes tulajdonság és jelenség azon belül, mint “kerek Fény”, vagy “vonal”, vagy “Belső” és “Körbevevő” Fények, nem mások, mint a teremtmény benyomásai ugyanazon egységes Fény által.

Amikor mi a kibocsátott lény életére utalunk. ezt a Fényt a Hochma Fényének nevezzük, és amikor mi a Teremtő iránti adakozásról beszélünk azt a Hasszadim Fényének nevezzük. Ez a két alapvető típusú Fény, melyek aztán további altípúsokra osztódnak.

Összefoglalva az a Fény, mely a teremtmény élvezet iránti vágyán keresztül cselekszik van a Hochma Fényének nevezve.

Tovább >0

26 jún 2011