Szerző arhívuma: yanive

A legbiztosabb hely a világban

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport

Kérdés:

A külső társaság mindig a megaláztatástól való félelem által tol előre, kárt okozva az énemben. Igy én állandoan érzem a kést a nyakamhoz fixálva, nem tudom megállítani magamat a fizikai versengésben. Miért nem történik ez a csoportban?

Válasz:

Valójában, léteznek olyan állapotok, hogy az ember akarja azt, hogy leszúrják, amely a külső inger forrása, azért mert ő nem képes felébredni magától. Habár ez a hozzáférés nem igazi. Csak az ember még nem képes arra elrendezze magát és környezetét erre az ösztönzésre, hogy a csoport és a könyvek tegyék a kést a nyakához. De ha ő képes erre, akkor adnak neki időt, még egy kicsit és még…és a csoport is magára kell vegye ezt az felébresztő funkciót, és gondoskodjon a személyről.

Általában mi két útun fejlődünk: vagy a szenvedések útján vagy a Tóra erejével. Ez a közös kapcsolattól függ, a személy és a csoport között: menyit fektetek én bele és én menyi reakciót kapok vissza tőlük.

Én garanciát és biztositást kell kapjak tőlük. Például: a csoportba én úgy kell érezzem magamat mint egy gyermek, hogy az anyja keze rajta van. Hol van a világban biztossabb hely mint ez? Ahol te el tudsz aludni és nem aggódsz semmi felöl, és távol vagy mindentől ? A gyermek lecsilapodik az anyja kezében, nem akar aludni a gyemekágyban, ő nem akar semmit, csak ott akar maradni, abban a helyben ahol nincsenek bajok az ő meglátása szerint.

Ez az elkötelezettség nem csak a kisbabánál vannak, hanem az anyjánal is. A természet szükségessé teszi, és mi el kell érjunk ehez, a mi természetünk fölött. Képzeld el magadnak, hogy a csoportban olyan vagy mint a kisbaba, az ők kezük rajtad, és te mint a kisbaba a csoport kezében.

Tovább >0

26 jún 2011

Az összes élvezetek a világból

Szerző: yanive | Kategória: spiritualitás

Báál HáSulám “Szabadság a Halál Angyala” cikkéből:

“…az amit kértek Harut (kőbe vésve), azt ne úgy olvasd hogy Harut (bevésve), hanem Hérut (szabadság), ami azt jelenti, hogy “szabadság a halál angyalától”

Mi a Felső Fény hatása alatt vagyunk, amely a “Tóra” hatását jelenti, irva van, “Én megteremtettem a gonosz hajlamot és Én megteremtettem a Tórát, mint fűszert számára”. Mit jelent a Tóra? Ez az edény, amelyben a Reformáló Fény megjelenik. Mi húzzuk a Felső Fényt, amely vissztérít a Jótevőhöz, azért hogy a gonosz hajlamot átvaltoztassuk a jó hajlamra. Ezáltal átvaltozunk a kapni akaró vágyból, amely jelenti a “Halál Angyala”-t, az adakozás vágyra, az jelenti az “Élet Angyala”-t, és ezt nevezzük úgy, hogy szabadság a halál angyalától.

A mi kapni akaró vágyunkat, csak ebben a világban érezhetjük, ebben az állatias létben, és semmivel többet. Mi élünk, szenvedünk, és a végén meghalunk. Mi még el sem tudjuk képzelni magunkban, hogy mekkora alantas, sérült és hibás a létezésünk. Addig, amig meg nem szerezzük az adakozás tulajdonságát, az egész életünk itt menekülés a szenvédes elől, ahol az élvezetek nagyon csekélyek, és nincs helye a spirituálitásnak. De valójában, az alacsony spirituális szint milliardszor magassabb, mint ebben a világban, sokkal teljesebb ás magasztosabb, mint az összes élvezete a mi átmeneti világunkban. Mi még el sem tudjuk képzelni ezt magunkban.

Azért, hogy felfogjuk ezt a hatalmas spirituális élvezetet, el kell készitsük az edényt, az adakozás iránti szándékkal, és csak ezzel az adakozás tulajdonságával tudunk felül emelkedni a Halál Angyalán.

Tovább >0

26 jún 2011

Előkészület a fény befogadására

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, szeretet

“Mielőtt megkapták a Torát, az összes magántulajdont megszüntették, olyan mértékben, amely egyenlő azzal a kifejezéssel, hogy Mámlehet Kohanim (főpapok királysága) és az egész teremtés céljával, azaz, hogy összeolvadjanak a forma azonosságon keresztül a Teremtővel, ahogy Ő olyan aki adakozik és nem kap, ők is legyenek adakozók és nem kapni akarok, ami az utolsó szintje az összeolvadásnak, amit úgy nevezünk “Goi Kádos”( A szent nemzet)…”

Hogyan tudunk kimenni ebből a világból? Mi belépünk a felkészülés idejébe, és azután átlépjük a Machszomot és felemelkedünk arra a szintre, amelyet nevezzünk “Háfac Hészed”(Kegyelem). Szóval adakozzon azért, hogy adakozzon, ez a Bina fokozata.

Azután átlépünk a Keter szintjére, megkapni azért, hogy adományozzunk, és megkapjuk a Hochmá fényet. Az azelőtti szinten kaptuk a Haszadin fényét.

A Bina fokozatán megszűntetjük a “magán tulajdont”. Szóval elérkezünk a Háfec Heszed állapotához és nem használjuk fel a kapás vágyat. Ez ugyancsak felkészület, az edények korrekciója felé. A következő fokokozaton megtörténik a Fény befogadása.

Tovább >0

26 jún 2011

Mi a jelent “spirituális emelkedés felfele”?

Szerző: yanive | Kategória: belső munka

Mi az “felfele”?

Nincsen sem emelkedés és sem zuhanás, mozgás jobbra és balra – fennt vagy lent – ez csak a megteremtett vágy érzékelése a különböző általa elért szintek között, és mi ennek változásáról beszélünk, az azonos tulajdonság megszerzéséről a felső és az alsó szintek között.

Mi történik ha az alsó “felemelkedik” a felsőhöz és olyanná változik mint az? Ő vajon eltünik, átváltozik felsővé válik, vagy mellé kerül?

Mindenkinek meg van a saját vágya, feltétele, a saját eredendő tulajdonsága, amelyek nem változnak. A vágy élvezetének az anyaga megmarad, nem változhat. Irva: “A Parcufja mindegyiknek egyedi és egy, ami érdekes – a véleményünk eltérő “. Az emberben nem változik semmi, kivéve a szándék, az összes vágyaknak és felhasználásának a tulajdonságai.

Ha mi egyenlővé válunk a szándékainkban – a mi erőfeszitésünk által, ez azt jelenti, hogy mi ugyanazon a szinten vagyunk. Ha az egyik felül van vagy alul van, akkor annak az a jele, hogy a szándékok intenzitása külömböző, még nem egyenlő.

Ha mi felemelkedünk a felsőhőz a Teremtőhőz a 125 lépcsőfokon , ez nem azt jelenti, hogy teljesen azzá válunk. A különbség természetesn megmarad, mint ahogy mi felemelkedünk a Teremtő irányában, ezek a szintek a forma azonosságának a szintjei, hogy a Teremtővel hasonlóvá válunk, “összeolvadunk” (“dvekut”), – ez nem jelenti azt, hogy egyik el tünik a másikba.

Így az, hogy “az emelkedés felfele”, az azonos formát jelenti, ahogy az alsó tulajdonsága azonossá válik a felsővel. Ezek csak az adakozás tulajdonságának megfelelően válnak egyenlővé, bár mindenki a saját természetes tulajdonságát tekintve megmarad különbözőnek.

Tovább >0

26 jún 2011

A leválasztott lelkek a Fénytől

Szerző: yanive | Kategória: spiritualitás

Mit jelent leválasztott lelkek?

A megszerzes iránti vágy, amely bele lett nyomtatva a lélekbe, ez szétválaszt és “levág”, téged a felső fénytől, mert a forma változás az, amely elválaszt a spirituálitástól. A lélek eredete az, amely a határvonalra utal az Acilut világa és a Beria világa között.

A Teremtő egy vágyat teremtett, a megszerzés iránti vágyat a “Létezést a semmiből” (“Jés mé Ain”). Ez az egyetlen tulajdonság. A spirituális világban nem létezik hely, ezért mondjuk egy csepp, egy pont, egy paraméter. Ez szimlán vágy, amely kapni akar, mivel van benne egy “atom”, “az elementáris része”.

Az összes többi ami a vágyban létezik, a Teremtő adakozó vágyából érkezik. Mert a Teremtő kitölti a vágyát a teremtménynek, és átadja az Ő tulajdonságát , az adakozas tulajdonságát, a Teremtő érzékelését. És ebből a teremtmény vágya elkezd fejlődni.

Ugyanaz történik a Tabur alatti Gálgáltában, hogy ő nem képes átmenni, mert ott található a megszerzés iránti vágya, amely nem képes adakozni. Mivel a Bina ereje az adakozás ereje ( a Szág pontja) belehelyezi magát oda, az ő adakozás tulajdonságát, amely szétterjed a Tabur alatti Gálgáltában és összevegyül a Malchuttal.

Ennek eredményeként, a Malchut feloszlik két részre: Felső részre, amelyben szétterjed az adakozás tulajdonsága, és az alsó részre, ahol megmarad a megszerzés vágya. Ebben a részben tilos kapnia fényt, azért, mert nem képes átmenni az adakozásra és csak akkor lehetséges ha elvégezi a megszoritást (cimcum).

Igy létrejött levágás, amelyet nevezünk “Párszá”, amely elválasztja a felső részt, amelyet hivunk Acilut világa (ennek értelme “a benne, az Ő helyén” (“Eclo”) . Miután a Bina oda leereszkedett, ő szentesitette és korrigálta azt a helyet, úgy hogy lehetősége legyen kapni azért, hogy adakozzon. Mintha a Tabur felett a Gálgáltában.

Innet ered, hogy az Ein Sof világtól a Párszáig, a vágyak képesek kapni Fényt azért, hogy adakozzon. Ezért létrejön egy különbség az Acilut világa és a BYA világai (amely, Beriá, Jecirá, Asziá világok) között, amelyek a Párszá alatt találhátok. Ezt a különbséget nevezzük “a lélek nincsenek leválasztva”. A vágó pont (Parsza) felett, a lelkek össze vannak kapcsolodva együtt. És ha mi felemeljük ezeket a vágyakat, vagyis a korrigáltakat, a BYA világaiból, a Pársza felett az Acilut világába, akkor elérünk az Istenséghez (Shechine, Izrael gyülekezete, az összes lelkek összegyüjtve) és összekepcsolodunk a többiekkel. Ez nevezzük Málchut de Acilut-nak.

A Málchut de Ácilut világában nincsenek elválasztva a lelkek, ott csak egy lélek létezik, amelyet Ádámnak nevezünk. De lent a Parsza alatt vannak a szétválasztott lelkek, korrupt, korrigálatlan, széttört komponensek, amelyek el vannak távolitva az ego által, amely őket uralja. Tehát a “szétválasztott lelkek” (“mahcevet a nésámot”) ezek a Pársza alatt vannak a lelkek komponensei összetörve, és felette a Parsza felett a különleges, összekapcsolt lelkek.

A vágó pont választja el a világokat, az Acilutit a BYA világaitól, amelyet Párszá”-nak hivunk. Ez a vágó pont választ el az összekapcsolt lelkek, és a széttört, elválasztott lelket között.

Tovább >0

26 jún 2011

Mi jelent a kibocsájtó?

Szerző: yanive | Kategória: Teremtő

Mit jelent a kibocsájtó?

Bármilyen okot, úgy tekintünk mint “Máácil”(kibocsájtó), amely a befolyásolt szinttel van kapcsolatban. A máácil magába tartalmazza a Hámsáchá (kibocsátás fényét és az edényt is, amely megkapja ezt a kibocsátott fényt .

A felső szint az, amelyet úgy hivunk Máácil, Kibocsájtó, az alsó szinttel kapcsolatban, mindezt megtudjuk érteni. De mit ad még hozzá? Az a cim, hogy “Máácil” magában tartalmazza nem csak a bőséget, hanem az edényt is, a vágyat. – A vágyban én megkapom a fényt és érzem a valóságot is. És ebben a valóságban érzem a felső szintet. Mondjuk, az érzés ami bennem van két részre oszlodik: én magam és a felső. Ezért hivjuk úgy, hogy Máácil. Az összes megszerzés csak az ember érzésében van, és én hivom Máácilnak, egy különleges rész bennem. Erre mondjuk: ” Általad ismerlek meg téged” (“MiMáászéchá HiKárnuchá”), az én Énem!

A korrekció mértékének megjelelően beszélhetünk a Teremtőről, az hogy “Jőjj és lásd” (Bou Vé-ré”). És ugyanezek a részek, amelyeket én kijavitok az adakozásban, olyan tulajdonságokban, amelyek nem az én saját tulajdonságom, ezt a részt hivjuk Máácil-nak. A lélek lehet csak egy pont, ez a csöpp képes növekedni nagyobbra és nagyobbra, de ez mindig a fenti Teremtő rész. Ez a rész, amely bennem van, és korrigálodik az adakozás érdekében, ezt hivjuk, hogy lélek (Nésámá), én elkezdem érzeni a felső gyökéremet (sores), a Teremtőt. Ez már bennem van, ez nem felső, de azokról az adakozás tulajdonságról beszél, amely magassabb mint én, magassabb mint az én természetem. Mondhatjuk, hogy én már ezt megszereztem és most vele dolgozom, de a magassabbhoz vonatkoztatom.

A Teremto belül az emberben van, és nem a menyekben valahol egy helyen. És ugyanaz a hozzáállasom a felsőbb szinről is, a felemelkedesről lehet beszélni csak amikor megszereztem és kapcsolatban jöttem vele. Azaz a felső szint az is bennem van, csak én úgy gondolom, hogy ő felsőbb számomra. Mindig az én érzésemben vannak ilyen szintek, amelyeket már megszereztem és valojában én vele dolgozom, hozzám tartozik, és a felső szint is bennem van és felderül “távolról”. Ő bennem van, de ezt a fajta formát, egyelőre még nem tudom használni. Minden az emberen belül érzékelhető és érződik .

Tovább >0

25 jún 2011

Megnyalja a száját, ha látja a tejfölt

Szerző: yanive | Kategória: szégyen

Kérdés:

A szégyen a spirituálitás szerint, ez egy fajta bün?

Válasz:

A szégyen, az egy gyönyörü tulajdonság. A szégyen megkülönbözteti az embert az állattól. Nincsen más megkülönböztetés. Csak a szégyenben van a külömbség, azaz az felemel engem az elő szint fölé.

Mondjuk, mindegyikünk olyan mint az állat. A különbség csak akkor jelenik meg, amikor én elkezdem szégyellni magamat. Ez annak a jele, hogy elkezd épitkezni bennem az ember.

A mi világunkban mindenki tolvaj, de sokan félnek lopni. Ezt a félelmet hivjuk szégyennek. Félünk, hogy valaki meglát, elfognak, keresnek, megvernek, és stb. Röviden, a félelem tart vissza minket a lopástól. A macska is ha egy párszor kikap, már nem keresi a tejfölt, bár kívánja azt, tavolságból tiszteletben tartja. Ő már felfogta, hogy nincs mit itten keresni.

De létezik egy másik félelem is, anélkül hogy annak eredménye közvetlen kapcsolatban állna velem. Tegyél amit csak akarsz, az egész világ a kiszolgál téged, mint az álomban, amikor te egy üres útcán mész és az összes ajtok kinyilnak előtted. Űzletek, autok, minden a tiéd és minden szabad. Bár te nem akarod, miért? Mert, te növekedni akarsz, úgy hogy te a szégyen erejét használjad a sorsod megjelölésére.

A szégyen a kibocsájtó érzete. A kibocsájtó érzése nélkül, nem tudjuk megszerezni az adakozást. Mivel, a kabbala tudománya, a Teremtő felfedezésének a módszere nélkül, nem lehet végrehajtani semmiféle cselekedetet az adakozásra, nem lehetséges korrigálni egy vágyat sem a 613 spirituális vágy közül. Ha a fénytől nem szerzed meg ezt a tulajdonságot, akkor te nem vagy képes semmit magadtól tenni. És ez már nem korporális szégyen, hanem spirituális szégyen.

Ugyanakkor az állatok nem éreznek szégyent, de lehet félni a büntől, bűntetéstől. Akkor miben a különbözik mi “szégyenünk” az állatnál?

Valójában mi világunkban nincsen szégyen, hanem a félelem a bűntetéstől.

Tovább >0

25 jún 2011

Ugródeszka a végtelenbe

Szerző: yanive | Kategória: belső munka

Kérdés

Benne foglaltatik a nő vágyban, az adakozás szándékának megszerzése?

Válasz

Ez a szándék hiányzik mind a nők, mind a férfiak vágyából. Milyen módon jelenik meg mégis ez bennünk? Mindannyian csak kapni akarunk. Hogyan érhetjük le akkor, az adakozásra irányuló szándékot? Ez a Fény cselekedete, nem a miénk.

Teljes mértékben egoista vagyok. Csak magamra gondolok, és nem tudok kikerülni ebből az állapotból. Sem a szívem vágyai, sem a gondolataim, nem tud más módon dolgozni. Ez a természetem, ez az, ahogy létre lettem hozva. Mit kell hát tennem?

Csak ha együtt, helyes módon kérjük a Fény ránk ereszkedését, és korrekcióját fogjuk ezt megszerezni, lépünk túl az egoizmusunkon, kapjuk meg a megfelelő módon végzett munkára irányuló szándékot. Ez lesz a Fényre irányuló vágy, az adakozásra és szeretetre való irányulás vágya.

Az egoizmusunk megmarad. Azonban ha helyesen dolgozunk ezen, növeljük és erősítjük a Fényt. Ez a lényege, a mi történelmi utunknak.

pastedGraphic.pdf

A Végtelen Világból, az első állomásból, ahol kezdtük ezt az utat, és eljutottunk a jelenükbe, a második állomásba és elérjük a Végtelen Világot ismételten, ami majd a harmadik állomás. Ez a harmadik állomás mondva van, hogy 620 szorosan nagyobb lesz, mint az első állomás. Ez csak egy szám, egy név, valójában milliárdszor nagyobb ez az állapot. A kulcs a harmadik állomásban, hogy tudni fogjuk hol vagyunk, vagyis a tudatosság a legnagyobb különbség.

Az első állomáson, egy megtermékenyített csepp voltunk, a harmadik állapotban pedig, olyanok lehetünk, mint a Teremtő, megszerezhetjük ezt a státuszt. Ez az, amit elérünk, köszönhetően ennek a felerősítésnek, amikor az egoizmusunk fennáll, lassan fejlesztve minket egy hatalmas egóvá, miközben mi fel tudjuk ezt használni a Nefesh kicsiny Fényének erősítésére, amely kitölt minket az első állapotban.

A Nefesh egy kicsiny Fény, amelyben az élet alig pislákol. A harmadik állomásban mi elérhetjük azt a fokozatot, NRNHY nevezünk, amely egy hatalmas Fény, és amely az összes világot valójában kitölti.

Tovább >0

24 jún 2011

Tanulni a problémáinkból

Szerző: yanive | Kategória: szenvedés, válság

Kérdés

Azt mondjuk, hogy a korlátlan fogyasztás, mások kárára történik. Azonban a gonoszság ebben történő meglátásának érdekében, fel kell érnünk ennek a csúcsára a történet végén?

Válasz

Nem. A Teremtőnek nincs hiánya ásványokból, vitaminokból, földgázból, kőolajból, vagy bármi másból. Problémákat rendez el a számunkra, ebben a világban, hogy ráébredjünk a veszteségeinkre. Kudarcot vallottunk.

A Teremtő nem azt mutatja meg nekünk, hogy valójában kiestünk a spirituális világból, mert ez által elvesztenénk a szabad döntés lehetőségét. Ez helyett csapások alá helyezi az embert, amelyek által felismerheti a gonosz természetét. Nem a Teremtő, tárul fel, mint a problémák oka, hanem az emberi egoizmus.

Akkor, mivel az ember nem tudja korrigálni ezt, elkezdi visszautasítani azt. Ez a módja annak, ahogy fokozatosan elérkezünk a gonosz felismeréséhez. Mit kell ezzel tenni? Hogy kerülhetünk ki a csapdából? Lassan, de biztosan közelebb kerülünk a megoldáshoz.

A kifogyó erőforrások, természeti csapások, hogy az emberek meglopják egymást, mindez mesterséges, a napjaink vége felé közeledve. Ezek „kis változások,” valójában segítő szándékúak, hogy végezetül felfedezzük, hogy a spirituális világot lopjuk el egymástól.

Valójában miért kell megosztanom, amim van másokkal, és megelégedni a puszta szükségleteim kielégítésével? Csak azért, hogy ebből tanuljak, és megszerezzem a spirituális világra való vágyat. Ez a cél, és minden pontosan van megszerkesztve ebben az irányban, az első pillanattól kezdve. Különben minden ember a saját belső bolygóján marad fogoly.

Tovább >0

24 jún 2011

Ki van közelebb a Tanítóhoz?

Szerző: yanive | Kategória: tanár

Kérdés

Mit jelent a Tanítóhoz való közelség, és mi az a „szájról szájra” tanulás?

Válasz

A tanítóhoz való közelség nem fizikai közelséget jelent – ez egyáltalán nem lényeges. Valaki akkor van közel a tanítójához, ha azt érzi, hogy a tanító mindent át tud adni neki, ami szükséges, érzi a tanító vágyát is erre, azonban ez annak a mértékében lesz sikeres, amennyire a személy nyitott erre. Mindez azért van így, mert amikor elérkezik ez a kapcsolat és ez a fajta a kommunikáció, akkor annak, aki át akarja adni a tanítást, és annak, aki meg akarja kapni azt, össze kell kapcsolódniuk.

Tehát mindenekelőtt a személynek hinnie kell, abban, hogy a tanító folyamatosan átad valamit, és hogy van valami, amit át kell venni tőle. Ez pedig a tanítványtól függ. Másodszor a tanítványnak meg kell értenie, hogy olyan mértékben képes megkapni a tanítótól ezt, amennyire az érzékenysége kinyílik ebben az irányban.

Természetesen minden a tanítványom múlik. Gyakorlatilag semmi nem függ a tanítótól. Másfelől a tanítványnak teljesen rá kell hangolódnia a tanító által átadásra kerülő dolgok megszerzésére. Mit jelent ennek a megszerzése? A kapcsolatot jelenti. Más szavakkal a tanítványnak kell, hogy legyenek gondolatai, érzései és irányultságai, amik valamiben azonosak a tanítóval tanítóját, még ha csak egy százalék azonosság is van ezekben. A tanítványnak vágynia kell a tanítótó által átadandó dolgok érzékelésére, ugyanabba az irányba kell fordulnia. Akkor eléri ezt.

A tanulás két szintet foglal magába:

“Szájtól a fülhöz,” amely egy verbális kommunikáció, amikor a tanító beszél, a tanítvány pedig hallgatja.
“Szájról szájra,” ahol a száj, egy közös szűrőt jelent, amely a spirituális Partzuf száját jelenti.

Amikor azon a módon kommunikálunk, hogy a tanítvány nem akar, vagy még nem képes a tanítóval egy szinten lenni, akkor neki figyelnie kell. Figyelhet egy komoly vágy nélkül, nagyobb erőfeszítések nélkül, akár még a tanítóval szemben is állhat, miközben ezen a módon hallgatja.

Ez még nem egy egyesült szűrő, egyesült törekvés, valamiféle közös kapcsolat, amikor legalább egy százalékban össze vannak kapcsolva. Amikor összekapcsolódnak, a tanítvány képes információt kapni szájról, szájra azért, hogy kiterjessze ezt a kapcsolatot, a megosztott szűrőt, és törekvést. Ez az amire törekedni kell. Nehéz feladat valakinek az egoizmusa ellenében tennie, de lehetséges, és akkor mindaz, ami a tanítótól áramlik, elér a tanítványhoz.

Kérdés

Van a tanítónak lehetősége kiválasztani, ki kerül valóban közelebb hozzá?

Válasz

Bárki akar közelebb kerülni a tanítóhoz, az nem a tanítótól függ. Bárki, aki tanítvány akar lenni, tanítvány lesz. Néha egy tanító valóban szeretne bizonyos embereket tanítványnak, mivel ezek rendelkeznek bizonyos, speciális minőségekkel, és ez talán könnyebbé tenné az emberiségnek szánt elképzelések átadását, egy gyorsabb és életszerűbb módon, azonban az is megtörténhet, hogy ezek az emberek nem képesek erre, visszautasítják a lehetőséget, és elvesztik azt.

Tovább >0

24 jún 2011