Dr. Michael Laitman

Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból)

A föld adatott nekünk, mint előleg a spirituális korrekcióra

A föld adatott nekünk, mint előleg a spirituális korrekcióra

Kezdettől fogva a helyszín ahol Izrael földje található, ez a vágy a világ nemzeteihez tartozik. A korporealitásban a spirituális gyökér eredményeként erre a földre érkezik egy csoport, az úgynevezett ” Izrael nemzete”, ők meghódítják a földet és kiűzik a nemzeteket, akik benne élnek, amely most az “Izráel földje” – nek van nevezve.

Ez köszönhető a korporeális “ág”-nak a spirituális “gyökér”-ből, mert nincsen igazolás arra, hogy itt létezzünk ezen a földön, és nincsen jogunk örökölni a földet, csak ha kiérdemeljük ezt a földet spirituális értelemben és a korrekció szerint.

Báál HáSzulám írja, hogy a mi világunkban megkaptuk Izrael államát, mint lehetőséget fentről lefelé. Először jöttünk Izrael földjére teljesen felkészületlen és nem egységesen, mint a valódi izraeli nemzet. Mindig egy számítási korrekció volt a személy munkája, a korrekció szándéka, hogy eljön és meghódítsa a vágyat, az úgynevezett ” Izrael földjét”.

Ez történt Ábrahám  csoportjában, akik elhagyták Babilont és később visszatértek erre a földre az egyiptomi kivonulás után. Ezelőtt volt Sinai hegynél történetek, a negyven éves sivatagi száműzetés, majd háborúk által meghódították ezt a földet és a környékét is, amelyek részei voltak Dávid királya hódításainak.

De minden ez azzal a feltétellel volt, hogy először korrigálták az “Ember” szintjét, és majd az alsóbb szinteket. Ez azért van, mert a szándék megelőzi a vágyat, először korrigáljuk a szándékot, majd meghódítjuk a vágyat a szándék alatt.

Ez a szándék  van úgy nevezve “Ember”, vagy a “Izrael nemzete”. Miután a szándék korrigálja a vágyat, a kövületi, növényi és élő szintjén, ez az úgynevezett “Izrael földje”.

Először is készen kell legyünk a korporeális cselekedetekre ezen a földön, majd miután meghódítottuk azt nevezzük “Izrael földje” – nek. De jelenleg mi belsőleg teljesen felkészületlenül tértünk vissza “Izrael földje” –re, mint egy előlegként megkapva. Ezért ezek a háborúk nem azért vannak, hogy meghódítsuk a Szentföldet, és nem azért hogy az egót felszabadítsuk, hanem felfedezzük a lehetőséget, hogy korrigáljuk az “Emberi” részt. Abban mértékben, hogyha mi helyesen korrigáljuk magunkat, akkor tényleg megkapjuk Izrael földjét.

Egyébként soha nem lesz a miénk. Ha mi késleltetjük a korrekciót, akkor egyre több panaszt fogunk hallani a világ nemzeteitől, a szomszédainktól és azoktól akik távol vannak tőlünk, azt állítva, hogy ez a föld nem a miénk. Nagyon nehéz lesz szemben állni, és senki sem fogja meghallgatni a kifogásainkat, mert ők tényleg nagyon gyengék. Mi nem leszünk képesek meggyőzni senkit a kifogásainkkal, mely események kétezer évvel ezelőtt történtek, és ha a világ nemzetei elkezdenek hibáztatni minket, akkor egy nagy zaj ébred fel a világ minden tájáról.

A világ nemzetei között és a zsidók között is van egy érzés, hogy ez a hely nem igazán a miénk. Ez azért van, mert a korporeális “ág” –nak tükröznie kell a spirituális “gyöker” -et, és eddig még nem nyertük meg a kapcsolatot a “gyökér” -rel. Ezért a világ nemzetei nem érzik a mi kapcsolatunkat a földünkkel.

Egyszer kaptunk egy lehetőséget felülről és volt egy remény a világ nemzeteinek is, hogy létezik egy megvilágítás. De sajnos az utóbbi évtizedekben az Izrael állam létezésétől, ez a megvilágítás eltűnt. Én még nem hallottam senkit kivéve a “Bnéi Báruch” csoportot, akik hangosan beszélnének az Izraeli nemzet spirituális és korporeális korrekciójáról.

2013.04.15, Báál HáSzulám írásai, “A föld öröklése” cimű cikkjéből

BS

21 ápr 2013

A pont, mely soha nem árul el téged

A pont, mely soha nem árul el téged

Sajnos a személy sokszor az erőfeszítéseit helytelenül határozza meg, és rengeteg energiát pazarol el olyan dolgokra, melyek nem segítik spirituális előrehaladását, felfedezését, hogy képes legyen elégedettséget adni a Teremtőnek. Kezdetben mindenfajta nehéz feladatot vállal magára, de ezeken keresztül csak szélmalomharcot folytat, elképzelt ellenségekkel, és valótlan erőkkel küzdve, melyek látszólag útjában állnak.

Nem könnyű felfedezni azokat az erőket, amelyek valóban elállják az útját. Ezek az erők nagyon közel vannak a személyhez és nem képes azokat megkülönböztetni, mivel azt hiszi azok magához tartoznak, hogy azok saját magát képviselik. Ezek az erők olyan erővel tapadnak a személyhez, amelyek arra késztetik őt gondolni, hogy azok az ő saját elválaszthatatlan részei. Ő nem képes ezektől távol maradni annak érdekében hogy láthassa, azok valójában ellenségei. Mint hogy írva van: “Az ember ellenségei saját házán belül lakoznak”.

A legfontosabb az, hogy megtaláljuk, azokat az ellenségeket, melyek az utunkban állnak a Teremtőhöz vezető úton. Amikor ezt elkezdjük felfedezni, és közelebb kerülünk a valódi vizsgálatokhoz, látjuk, hogy valójában csak ellenségekkel rendelkezünk. Semmink sincs, nincsenek támogatóink, akikben megbízhatnánk, akikre számíthatunk az út mentén, hogy azok segítségünkre lehessenek abban, hogy a tiszta és helyes úton járjunk. Mert az összes hozzánk közel álló erők ellenségeinkként tűnnek fel.

Néhány vágya, gondolata és tulajdonságai most jót nevetnek rajta, mások szándékosan akadályokat helyeznek elé az útra, a jövőbeni útját még nehezebbé téve, de ugyanakkor olyan ravaszan álcázva magukat mintha szívességet tennének neki. Mások meggyengítik őt, azáltal hogy visszahúzzák, megakasztva fogaskerekeit, olyan erőket helyezve belé, melyek ellene dolgoznak és megállásra kényszerítik. Ezáltal mindezek az erők különböző maszkokban a személy ellen dolgoznak, megzavarva őt különböző módokon mind közvetlenül és közvetetten, ravasz módon különböző szörnyű trükköket alkalmazva.

Előbb utóbb a személy felfedezi, hogy nem számíthat egyik tulajdonságára vágyára vagy gondolatára sem. Akkor kinek a segítségére várhat, milyen módon léphet előre? Ebből az következik, hogy senki sincs akire számíthatna! Csakis amennyiben a csoporthoz fordul a szívben található pontján keresztül, akkor lesz képes a helyes gondolatokat és erőket megkapni, melyekre számíthat az út mentén.

Ő a csoporthoz fordul a “szívbeli pont” – ból, mivel az a benne található egyetlen tiszta pont, és megpróbál kizárólag azon keresztül a barátokhoz fordulni, megértve azt, hogy semmi mással nem rendelkezik amit befektethetne kizárólag ezt a szikrát. Óvatos nehogy mindenfajta vágyakkal és gondolatokkal forduljon a többiekhez, mint egy beteg ember aki fél, hogy megfertőzi valami káros vírussal azokat akik közel állnak hozzá.

Ebben az esetben, ő megkap a környezetétől mindent, amivel a többiek rendelkeznek, azért, hogy a helyes cél felé haladjanak. Önanalízisével már tisztázta azt, hogy milyen érzékeléssel kell rendelkeznie, mely csak azokat a helyes tulajdonságokat foglalja magában, amelyeket a környezetétől kapott. Ezáltal a környezete egy “temetkezési társaság”-gá válik számára, mely segíti őt abban hogy eltemesse összes saját önző vágyait és gondolatait, és helyettük a környezettől, valójában a Teremtőtől új tulajdonságokat kapjon.

Azáltal, hogy begyújtja a szívében levő szikrát a többiek segítségével, elkezdi építeni spirituális edényét. Ez azt jelenti, hogy új erőket és, vágyakat szív magába a közösségből, az összes többi Baráttól, és ezáltal eléri első korrekcióját.

Hacsak a személy nem cseréli ki összes saját tulajdonságát a közösség tulajdonságaira, nem lesz képes megépíteni lelke edényét. Ezt meg kell, hogy értsük, mivel tudjuk azt, hogy a megszerzés iránti vágy nincs kifinomítva vagy megváltoztatva, hanem a személy megszorítást végez kezdeti megszerzés iránti vágyán, és annak természetes formáján. Amikor megkapja a vágyat környezetétől eléri első tíz Szfiráját, az adakozás tulajdonságát. Amekkora mértékben lenullázza magát, Felülről kap meg új tulajdonságokat, azok helyett melyek használatát abbahagyta. Ezáltal a megszorított korábbi edénye helyett új edényt kap.

2013.02.11, Báál HáSzulám írásaiból, “Levelek”

HZs

20 ápr 2013

Kilépni a bőrömből

Kilépni a bőrömből

Igazlelkűnek lenni azt jelenti, hogy igazolni a Teremtőt minden esetben, amelyen átmegy. Minden állapotot azért adnak a személynek, hogy segítsen neki kilépni a bőréből, olyan mértékben, amikor a sötétség besűrűsödik körülötte. Ez egy nagyon nagy segítség azok számára, amelyet a Teremtő küld, azokhoz akik képesek igazlelkűek lenni.

A személy olyan helyzetbe kerül, hogy elfogadhatatlan a saját egója számára, hogy készen áll kilépni magából. Egyértelmű számunkra, hogy a spirituális világ a korporális világ fölött áll, és ezért minden korporalitás meg kell haljon. De ez nem a szokásos halál, amelyben minden személy meghal, hanem az ember egyetért azzal, hogy a világi értékei haljanak meg. És ezáltal megszerezi a következő szintet, a spirituális életet.

Ő kilép a testéből és felszabadul minden önérdektől, bármi is történjen minden állapot felett, amelybe a Teremtő helyezte. Ő egyetért az ilyen körülményekkel és boldogan fogadja őket, mind az új spirituális szinte építőit, mert ők felemelik a korporális helyzetei fölé, kiveszik a bőre határából,és megadják neki a lehetőséget, hogy pontosan a sötétben kérje az összeolvadást a Teremtővel. Az egyetlen tendenciája a személynek, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek, amíg ő maga a sötétben van.

Ebben ő látja a megmentését, a száműzetésből való kilépést. A bőrén kívül érzi az igazi életet, mert elégedettség adhat a Teremtőnek, semmi önálló szolgáltatás nélkül. Így legyőzi a sötétséget, a szenvedést, a félelemet, a szorongást, a szégyent amit érez. Mindezek szándékosan fedeződnek fel, azért hogy jelezzék a testi korlátait és segítsenek neki maga fölé emelkedni.

2013.04.04, Báál HáSzulám, “Shámáti” 61.cikkjéből

BS

13 ápr 2013

A kapu ismeretlen

A kapu ismeretlen

Báál HáSzulám, “Bevezetés a Zohár könyvébe,” 26. pont: “Már kijelentettük, hogy az első állapot szükségelteti a harmadik állapotot, és teljes mértékben megvalósul, mert a teremtés gondolatának megfelelően – az első állapotból – nem hiányozhat egy dolog sem”.

A három állapota a teremtésnek, a kezdeti állapot (1), a közbenső állapot (2) és a végső állapot (3), megkövetelik egymástól a létezésüket. Kezdetben a teremtés az Ein Szof (Végtelen) világában van. A második állapotban (WE) a mi világunkban vagyunk. Azután a harmadik állapotban a korrekció vége.

Az átmenet idején az első állapotból a második állapotba, törésen és a megszorításon megyünk át, második állapotból a harmadik állapotba a felemelkedéseken és javításokon át megyünk. Ezen kívül, mi korrigáljuk GE, majd az AHP de Aliya. Így elérünk a Nefesh Fényétől a NRNHY Fényéhez.

kapu ismeretlen

Figyelembe kell vennünk, hogy ezek az állapotok csak a felfogásunkban léteznek, de mindent fel kell használnunk ami rendelkezésünkre áll, hogy elérünk az egy vágyhoz, amelyet egy gondolat tölt ki. Mert ez a vágy, az érzelem (a szív) és a gondolat, az elme. E kettőnek össze kell kapcsolódnia, mivel a közöttük levő kapcsolatban fogjuk elérni a Teremtőt.

Ez lesz a végső állapot, és ez a mi célunk ma. Nem tudjuk mi jön ezután, de tudnunk kell, hogy a korrekció vége után egy ismeretlen irányba fogunk menni. A teremtés továbbra is folytatja az útját, hiszen már mi kijavítottuk az edényeinket, a vágyainkat.

Ez hasonló azzal, amikor megjavítom az elromlott autót, és meg kell tanulnom, hogyan kell vezetni: a feladat kész, a javításokat elvégeztem, és megtanultam, hogyan kell vezetni. Ülök a kijavított autómban, de mi a következő lépés? Minek korrigáltam az edényeimet?

Tehát az egyenértékűségét a Teremtővel csak a kezdet. Aztán megnyitja a kaput, és belépésre invitál az Ő palotájába…

A kapu ismeretlen

Mi felemelkedünk az Ő szintjéhez, és mi lesz azután azt nem tudjuk. Én nem látom, hogy kabbalisták már javasoltak volna erről valamit. Ők utalnak egy folytatásra, tekintve, a mi megértésünkre, de mi még nem vagyunk képesek megérteni, ezeket a dimenziókat.

2013.03.19, A Napi Kabbala leckéből, “Bevezető a Zohár könyvébe”

BS

29 Már 2013

Nehéz megtapasztalni az élvezetet

Nehéz megtapasztalni az élvezetet

Az ember fejlődését egész út mentén az kíséri, hogy fél elkezdeni élvezni az élvezeteket. Nem csak nem attól fél, hogy élvezze a Fényt és megszegje a megszorítást,- mert ezt elkerülheti, mivel csak egyszer volt a törés,- attól is fél, hogy eltudja-e viselni az élvezeteket, amelyek felfedeződnek a Teremtő irányába való adakozásában.

Mert a Teremtőhöz való hasonlóság érzése hatalmas élvezeteket hoz. A személy érzi, hogy a Teremtő élvezi azt, amit ő tesz, a tényt hogy teljes összeolvadásra készül Vele. Ez egy olyan élvezet, ahogy a baba érzi az anyja közelségét, és anya élvezetet kap tőle, így kölcsönösen élvezetet adnak egymásnak.

Az ember nagyon nagy félelmet érez, mivel hatalmas élvezetek fedeződnek fel. A Nefes de Nefes helyett felfedeződik a NRNHJ dé NRNHJ! Ez egy hatalmas Fény, amely feltárul az érzésében amikor adakozik a házigazdának. A teljes NRNHJ a Teremtő felé való adakozásából születik meg, amely feltárul a személynek. Pontosan erre kell koncentrálnunk az összes munkánkat.

A spirituális munka nem az ételtől,- amely a királyi asztalon van,- hanem a házigazdától, az összeolvadás érzéséből jelenik meg, hogy olyanná váltam mint Ő. Mivel képes vagyok olyan cselekedeteket végezni mint Ő, ezért élvezeteket kapok ebből, mert hasonlóvá váltam a Teremtőhöz. Én elégedett vagyok attól, hogy megelégedéssel szolgálok a Teremtőnek, és az Ő szeretete áramlik felém.

Ebben fedeződik fel a Fény és a nagy élvezetek, amelyek korábban nem léteztek a teremtett lény számára a döntésekben, az érzelmekben, a válaszokban. Szóval először meg kell szerezni az ú.n. “félelem” edényét, mert egyébként nem kezdhetsz bele semmilyen helyes cselekedetbe, mert így minden ami feltárul, azonnal eltűnik eredmény nélkül.

Ez olyan, mintha bort akarnák önteni egy zsákba és az azonnal kiszivárogna, vagy lisztet egy hordóba, hiszen elromolna. Mindennek megfelelőnek kell lennie egymással, minden edényt a megfelelő tartalommal kell megtölteni.

Tehát a személy fél élvezni Teremtő szeretetének nagyságát. Amikor már kölcsönös viszonyban van vele, érzi a két Hávája-t: az Egyenes Fény Hávájája és Visszavert Fény Hávájája között, amelyek “összeolvadnak”. Egy olyan erős Fény tárul fel, amely a valóságban sosem létezett. Ha a személy, felkészíti magát erre az élményre, akkor képes helyesen felfedezni a Teremtő állapotát, és megmaradni az adakozás tulajdonságában.

2013.03.15, Báál HáSzulám, “Shámáti” cikkéből

BS

24 Már 2013

Támadás a páncélos Szívemhez

Támadás a páncélos Szívemhez

Kérdés:

Hogyan kell éreznie minden egyes személynek magában, hogy ő nem csak a saját csoportjának a része, hanem az egész világcsoportnak? Mire kell irányítania a figyelmét, erőfeszítését és a gondolatait?

Válasz:

Az egoista természetünk nem engedi meg, hogy a valós értékre gondoljunk, és érezzük az igazi valóságot. Nem hagyja, hogy azok iránt aggódjunk, vagy azokra gondoljunk, akiket természetszerűen nem érzünk. Van valami távoli csoport, de nem vagyok képes különleges érzéseket táplálni irántuk, nem tekintem a saját gondolataim forrásának, nem tudom milyen hiánnyal rendelkeznek. Akkor mit tehetek?

Nekünk mesterségesen, a környezettel együtt működve kell dolgoznunk, a kabbalisták tanácsa szerint. Még a környezetemhez sincs semmilyen vonzódásom, csak később kezdem el érezni, hogy tőlük függök. Ha nem merülök el bennük, és ha nem adom magam a kezükbe, akkor nem fogok tudni előrehaladni. Az egész spirituális fejlődésem tőlük függ, és csak tőlük kaphatom meg a spirituális érzékelést. Ez a megértés évekig tartó szigorú munka eredményeként jön létre a környezettel.

Nem várhatunk amíg elkezdjük érezni a csoportot, nekünk mesterségesen kell dolgoznunk ezen. Ez egy Micvá (parancsolat). Menjetek és kezdjetek el dolgozni, “Menjetek és éljetek egymásból”, kapcsolódjatok össze!

Írva van: “Szeresd a felebarátodat “, ez egy parancsolat. Lehet-e kényszeríteni valakit a szeretetre? Épp ellenkezőleg, ha szeretsz, akkor lehetetlen leválni róla. Itt azonban tolnak téged és azt mondják neked, hogy: “Szeress!” Hogyan lehetséges ez?

Meg kell tennünk bizonyos dolgokat ahhoz, hogy elérjük a mások szeretetét. A parancsolatnak semmi köze az érzelmekhez, nem arra kényszerítenek hogy szeress, hanem a cselekvésre, amely által megszerzed a felebarátod szeretetét. Akaratunk ellenére kell cselekednünk. Ha kompatibilisek lennének az akarattal, akkor nem lenne szükség parancsra szeretni felebarátot.

Tegyük fel, hogy én készítek neked töltött halat (Gefilte fish), ami egy hagyományos áskénázi étel, és azt mondom neked hogy: “szeresd!” Azonban, te megszoktad a széfárd konyhát és utálod a hideg halat. De ha van egy parancsolat, akkor el kell kezdened megszoknod ezt akaratod ellenére is, mert a szokás második természetté válik.

Szóval kényszerből megeszed a halat, de hányingered lesz tőle. Te próbálkozol újra és újra, együtt egy imával. Te átkozod a halat, de megeszed. Elkezdesz egy mechanikus cselekedetet. Az érzelmeidben átkozol engem, amiért adtam neked ezt a halat. Te nem tehetsz semmit. Nyilvánvalóan, mesterséges módon mosolyogsz rám, de a szíved mélyén átkozol engem, és megeszed a töltött halat újra és újra, mert ott van a szükségszerűség, hogy el kell érned a barátok szeretetét.

A parancsolat: “Szeresd felebarátodat “, sokkal rosszabb mint bármelyik undorító hal. Ez a parancsolat magába foglalja az összes áskenázi ételt, melyeket utálsz. De miután erőfeszítéseket teszel, befolyásol a Reformáló Fény, és történik valami hihetetlen! Hirtelen elkezdesz hozzászokni a hideg töltött halhoz. Úgy tűnik, hogy egy más íze van és, hogy ez nem is olyan undorító, mint ahogy szokott lenni. Nem irtózol, mint azelőtt és kezded elfogadni.

Ez az “értelem fölött”-i, megszokott fizikai cselekvéseknek köszönhető, mivel az akaratod ellenére, elfogadtad, hogy ez a kabbalisták tanácsa. Mivel követed az ő tanácsukat, amely a Teremtőtől jön a bölcseken keresztül, akik átadták a Teremtő üzenetét, ezért rajtuk keresztül megkapod a Reformáló Fényt. Így egy új tulajdonságot kapsz, és elkezded szeretni Gefilte fisht, a barátokat, másokat, és a Teremtőt.

Annak a parancsolatnak, hogy “szeresd” semmi köze az érzelemhez, az csak a cselekedetre vonatkozik. Most már van egy esélyünk, hogy így cselekedjünk, mint egy támadás! Mindig van lehetőség így cselekedni, de különösen most, amikor az európai kongresszus és Pészáh közeledik. Ez egy különleges alkalom a támadásra. A következő két hétben, a mai naptól mindannyian rohanunk a támadásra.

2013.03.15, Báál HáSzulám, “Shámáti” cikkéből

BS

24 Már 2013

A művészet behangolása a megfelelő frekvenciához

A művészet behangolása a megfelelő frekvenciához

Kérdés:

Mit tegyünk, hogyha nem érezzük még a kezdeti észrevételeket sem, amit a Báál HáSzulám itt leírt?

Válasz:

Ahhoz hogy érezhesd azt amiről Báál HáSzulám beszél, érzékenynek kell lenned. Ez azt jelenti, hogy ha ugyan azon a frekvencián vagy, ahol sugározzák ezt különös adást, akkor hallani fogod, de ha egy másik frekvencián vagy, akkor nem leszel rá képes.

Olyan mintha egy autóba minden be lenne építve, ami csak kell neked, – egy antenna és egy rádió, – de ha nem nyomod meg a gombot, és nem hangolod a rádiót ahhoz a csatornához amire vágysz, akkor nem fogod hallani. Bár az antenna már fogta az adást, és már el is jutott a rádióba, nem ment át a vevő részen ami a frekvencia azonosításáért felelős. Nincsen ráhangolva a megfelelő frekvenciára, nem egyezik azzal a frekvenciával amiről feléd küldik az adást.

Másképpen: Báál HáSzulám egy különös frekvenciával ír, és egyelőre nem vagy képes ezt érzékelni. Sajnálkozhatsz emiatt és gondolkozhatsz azon, miképp tudnád kalibrálni magadat, és érzékenyebbé válni ehhez a frekvenciához. De ez nem azt jelenti, hogy kínlódnod kell és szomorúnak lenned, hanem inkább légy boldog!

2013.02.20, Báál HáSzulám irásaiból, 08-as. Levél

DH

06 Már 2013

Én nem érzek távolságot tőletek

Én nem érzek távolságot tőletek

Báál Hászulám írásaiból, 27- es Levél: “Természetesen szeretnék egyesülni veletek testben és a lélekben, ebben és a következő a világban. Nem tudok dolgozni, kivéve a spiritualitásban és a csak a lélekkel, mivel én ismerem a ti lelkeiteket, és képes vagyok azzal egyesülni; de ti nem rendelkeztek ezzel a képességgel a szívetekben, csak azzal, hogy a testetekkel dolgozzatok. Azért, mert ti nem ismeritek a saját spiritualitásotokat, nem vagytok képesek egyesülni a lelketekkel; majd ha ti ezt megértitek, akkor azt is megértitek, hogy én nem érzek magamon belül semmilyen távolságot tőletek, de nektek valószínűleg szükségetek van a test és a hely közelségére, de ez magatokért teszitek, a ti munkátokat szolgálja, nem nekem és az én munkámat.

De én imádkozom a Teremtőhöz hogy vezessen titeket az igazság útján, és hogy ti megmenekülhessetek az összes csapdától az úton, és mindazért amit tesztek az Úr sikeressé tegyen titeket.

Nagyon precíznek kell lennetek az úton, ügyelnetek arra, amit megmutattam nektek az értelemmel és a szívvel kapcsolatban, a sovárgással és imádkozással kapcsolatban, és majd a Teremtő sikeressé tesz titeket és hamarosan egyesülünk testben és a lélekben, ebben és a következő világban”.

A távolságok nem számítanak egy Kabbalistának, aki képes megérteni a helyzetet és a diákok belső állapotát, mindegy hogy milyen világban van: a testben vagy nem testben, ebben a világban vagy távol. Ha a tanár és a diák között létezik kapcsolat, akkor semmi nem befolyásolja őket. Ennélfogva, a probléma csak a diákkal van, mivel nehéz nekik fizikai érzés nélkül érezni egymást vagy a tanárt. És nincs más megoldás, csak az, hogy gyorsítsuk fel a sebességet és az előrehaladást.

2013.02.17, Báál Hászulám írásaiból, 27- es Levél

BS

26 feb 2013

Az első hozzáfordulás és az első érintkezés a Teremtővel

Az első hozzáfordulás és az első érintkezés a Teremtővel

Báál HáSzulám 57-es Levél: “Annak ellenére, hogy a személy nem lát semmit még akkor sem amikor az erőfeszítés kupája megtelik, mégis akkor érkezik el az ima ideje. Ahogy a Bölcsek mondták: “Nem tettem erőfeszítést és nem találtam, ezt ne higgyem el”. És amikor az erőfeszítés kupája megtelik, akkor az imátok teljességben lesz, és a Teremtő megválaszol nektek kiterjesztett kezén keresztül, ahogy az írva van: “Én erőfeszítést tettem és találtam, azt higgyem el”. Mivel a személy korábban még nincsen készen az imára, és a Teremtő meghallja az imáját amikor már készen lesz”.

Az egész világ, az”összes világok”, és azok összes fokozatai, amelyek leereszkednek felülről lefelé, minden munkánk ezen a világon arra szolgál, hogy eljussunk a felkiáltáshoz, a könyörgéshez, az imához, hogy forduljunk a Fény felé, a Teremtő felé, azért hogy végrehajtsa a korrekciónkat. És a mi kötelességünk, hogy felfedezzük a korrekció szükségét és erre nem lesznek engedmények.

Ennélfogva, a korrekció szükségessége magába foglal néhány részletet. Először, meg kell érteni hogy hol van pontosan a romlás és milyen fajta korrekció szükséges nekünk. Ezért el kell érnünk a felismeréshez, hogy nem vagyunk képesek ezt a korrekciót megtenni a Teremtő nélkül. Ő megteszi azzal a feltétellel, ha én valóban érzem hogy ez mennyire hiányzik, és kérek tőle segítséget.

Tehát ez a felkiáltás magába foglal több részletet. Csak a nagyon különleges munka által, – amelyet megpróbálunk a Kabbalisták tanácsára alapozva végrehajtani, – csak a nagy és fáradságos erőfeszítések által juthatunk el ahhoz az alaphoz, amely az úgynevezett “ima”, az első hozzáfordulás és az első érintkezés a Teremtővel.

Minden egy olyan formában van elrendezve, hogy nekünk nem kell semmit tenni, csak felkészítenünk magunkat egy ilyen imára. Mert minden dologban működik a Felső Fény, miközben mi a teremtett lények csak arra vagyunk képesek, hogy felfedezzük a korrekció szükségét. Ezért a személy, a tanulás, a csoport, minden cselekedetünk, az egész világ körülöttünk, – amely úgy tűnik mintha létezne, – mindezek az elemek csak arra szolgálnak, hogy megépítsék a helyes hozzáfordulást a Teremtőhöz a teremtmények oldaláról, az edények oldaláról, amire a Fény feltétlenül válaszolni fog.

Természetes, hogy “a tehén jobban akar etetni, mint a borjú akar enni”. De egyébként, a szintek rendje szerint a Fény nem képes áttörni az alsó szintekre, csakis az alsó hiányának megfelelően ami alulról érkezik.Tehát nekünk be kell indítanunk a Felső Fényt, magunkra vonzanunk a hatását, és nincs kinek panaszkodni.

A személynek nem kell meggyőznie magát, hogy már most kiált és imádkozik. Teljes félreértés a személy részéről, ha azt feltételezi hogy ő tud imádkozni még mielőtt az ima megszületett volna, és stabilizálódott volna benne az erőfeszítések eredményeként. Mert sok részletre van szükségünk, hogy megszerezzünk egy valódi “edényt”, hogy képesek legyünk felébreszteni a “Fényt”.

Nem az az ima, amelyet mi olvasunk az imakönyvben, – ahol jelezve van, – hogy hol kell sírni és hol boldognak lenni. Mi a szív mélyéből jövő imához kell elérjünk. Mivel a szív munkája az “ima”.

Tehát semmi sem fog segíteni, csak ha erőfeszítéseket teszünk a tanár tanácsa szerint. Ily módon képesek leszünk meghatározni a helyes hiányt a “Körbevevő Fény” által. A mi cselekedetünk által kis fényeket ébresztünk fel, fokozatosan megépítve a hiányunkat, és elvezetve minket egy olyan állapothoz, amely készen áll a korrekcióra.

2013.02.12, Báál HáSzulám írásaiból 57 – es Levél

BS

26 feb 2013

A Teremtő elrejtve köztünk

A Teremtő elrejtve köztünk

Kérdés:

Ha a legfontosabb dolog amikor az ember kétségbeesik a saját erejétől a spirituális úton, akkor miért terhel meg minket mindenféle fizikai problémákkal?

Válasz:

A Teremtő nem terhel és nem helyez eléd semmilyen akadályt. Te magad zavarodsz össze. Ha kezdetektől fogva amikor ide érkeztél és elkezdtél tanulni, ha csak egy pillanatra meghallottad volna, hogy neked a viszonyodat kellett kijavítani, és megtalálnod a spirituális világot a kapcsolatban, akkor az akadályok, amelyek állandóan zavarnak, nem akadályok lennének számodra, ez az új Aviut – ja (Vastagsága) a következő szintnek. Senki sem zavar, hogy megkapjad a tanácsot és azok végrehajtását. Ez nem lesz akadály, hanem éppen ellenkezőleg, ez segít felemelkedni és megerősíteni a kapcsolatot, felfedezni a lényeg belsőségét, amelyet “Fény” – nek nevezünk.

Te a Teremtő felfedezését keresed és nem az adakozást,-hogy hogyan adakozzál a többieknek,- hanem te valahol máshol kutatsz, ahelyett hogy a barátok között keresnéd. Tehát kinek a hibája az, hogy nem sikerül? Lehet, hogy az első pillanattól a mai napig, te állandóan magad elé építettél mindenféle határokat, amely elválaszt a spirituális világtól, ahelyett hogy inkább feléje közelítenél. Bár a határokon keresztül is a helyes döntéshez juthatsz el, te kétségbeestél, elértél egy zsákutcát, és vissza kell fordulnod, hogy egy másik úton menj.

Írva van: “Hogy az Úr egy egyenes embert teremtett és ők mindenféle számításokba kezdtek”. Tény, hogy ez egy nagyon egyszerű pont, csak mi nem találjuk meg a helyes törés helyét. Mi a szívünket a saját beteljedésünkre akarjuk felkészíteni, és nem akarjuk felismerni, hogy a beteljesülés helye köztünk van!

Köztünk van egy mély, fekete üres tér. De ez nem zavar engem, én csak amiatt aggódom hogy nincs bennem kitöltekezés. Úgy értem, hogy valami egészen más helyre gondolok, ahelyett hogy felfedezzem a Felső erő helyét.

A “Felső erő”-t is a saját véleményem szerint értelmezem, hogy milyen jó érzésem van, egy csodálatos megszerzés, megértés, kellemes érzés. De az igazi “Felső erő” teljesen ellentétes azzal, amit én elképzelek. Az azonosság Vele az, hogy adakozzak másoknak, kitöltsem őket, magam fölé emelkedjek, ne gondoljak magamra, és teljes megszorításban legyek. Én magammal ellentétben, csak másokra gondolok, én meztelen vagyok, és nem is létezem. Eltávolítom magamból az összes beteljesülést és csak a többiek felé fordulok.

A spirituális beteljesülés az, hogy a másikat érezzem, hogy képes legyek a másik kívánságait és vágyait kielégíteni. De mi nem is gondolkodunk ebben az irányban. Néha finoman megérintjük ennek az érzésnek csúcsát valamilyen Kongresszuson a sivatagban, de aztán megint mindenki vissérzat a saját érdekei szintjére, és ezzel minden véget ér.

A csoport nem támogat engem abban, hogy képes legyek csak erre a pontra koncentrálni és az egóm húz engem a szakadékba. Szóval mit lehet tenni?

Mindez azért történik, mert mi nem támogatjuk és tartjuk egymást. Az erő, amely képes megmenteni minket az a közöttünk levő kapcsolatban van, mint egy együttesben / zenekarban, és nem az egyes személyekben. A mi kapcsolatunk ereje a Fény, és ott kell követelnünk. Ezekben a kapukban köztünk, határokban, falakban, ott van elrejtve a Fény, a Teremtő.

Ezt csak akkor fedezhetjük fel, ha mi elkezdünk összekapcsolódni egymással. Majd ezek a rések, a választó falak eltűnnek, és akkor majd az ugyanazon a helyen felfedezzük a Teremtőt, ahol jelenleg el van rejtve.

Kérdés:

Miért van az, hogy amikor hallom a Ravot bólintok, megértem?

Válasz:

Ez a dolog nem más, mint hogy hallod, de nem használod a tanácsokat a megfelelő helyen. Mert te nem tudsz egyetérteni azzal, amit Rábásh mondott: “Mi azért gyűltünk itt össze, hogy felépítsük a közösség alapját, mindazoknak akik érdekeltek az ő útján haladni, kövessék Báál HáSzulám módszerét, hogy emberré váljanak…”.

Egyszer kell egy a döntést hoznotok, és minden pillanatban végre kell hajtsátok. De ha mindenki magáról gondoskodik és nem a többiekről, akkor így nem fog működni. Minden egyes gondolatnak a másokon kell keresztül mennie, csak a másik irányba, mert ez egy zárt analóg rendszer.

2013.02.13, Báál HáSzulám 57–es Levél

BS

25 feb 2013

67 queries in 0,662 seconds.