Dr. Michael Laitman

Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból)

Minden út az Emberhez vezet

Minden út az Emberhez vezet

Báál HáSzulám a “Cikk a Zohár lezárására” így szól: “Ráadásul, nem létezik a test számára megváltás a lélek megváltása nélkül. És mindaddig, míg az emberek többsége idegen nemzetek kultúrájának fogságában van és képtelenek Izrael vallásával és kultúrájával azonosulni, a testük is rabságban lesz az idegen hatalmak uralma alatt. Ebben a tekintetben, a föld még mindig az idegen erők kezében van”.

Mindannyiunk korrekciója nélkül, azaz a zsidó nemzet korrekciója nélkül – mely csakis a Kabbala Bölcselete által lehetséges – ezen a földön való létezésünk csupán átmeneti és bizonytalan. Máskülönben nem leszünk arra képesek, hogy a világ többi részére hatással legyünk és segítsük őket innen, egy tiszta és világos üzenetet küldjünk a világ kívánatos korrekciójáról.

Nem számíthatunk javulásra a gazdaságban, a politikában, az emberek közötti kapcsolatokban, a családban, kultúrában, oktatásban, végülis mindenben, ha mi nem valósítjuk meg a korrekciónkat, amit el kell hoznunk, ami emeli a lelkeket. Első sorban a lelkeket kell kijavítani, ami elvezet minket a test korrekciójához. Ez a prioritási lista, ennek világosan kell szemünk előtt lebegnie.

Így nekünk minden fiktív ügyletet magunk mögött kell hagynunk és csakis a kabbala terjesztésével kell foglalkoznunk. Ez nélkül semmiben sem leszünk sikeres.

Manapság mindenki a gazdaság összeomlásától tart, azonban létezni fog majd biztonsági és egyéb másfajta fenyegetettség is. Összegezve csak a Kabbala Bölcseletének terjesztése segíthet nekünk, ugyanis a lélek korrekciója vezet a test korrekciójához (élettér javuláshoz).

Az emberek nem értik és önmagunk nem látják be ezt, de nekünk tudnunk kell erről. Így semmi sem fontosabb most, mint a Kabbala Bölcseletének terjesztése oly módon, ahogy az elfogadható és személyre szabott az egyes nemzetek számára. Ez lehet a kabbala saját maga, vagy az oktatásba, gazdaságba, talán a politikába és persze a társadalomba integrált “applikáció”.

Semmi mással nem kell foglalkoznunk, csakis az ember korrekciójának módszerének terjesztésével. Valójában azonban nem a külső tényezőket kell javítanunk, úgymint a társadalmat, gazdaságot, vagy az oktatási rendszert, csak az embert. Ez az üzenet; ez a hozzáállásunk belsősége. Senki sem gondolkodik ezekről, senki sem akarja ezt vagy megérteni ezt, de nekünk ragaszkodnunk kell ehhez és el kell magyaráznunk ezeket az elveket minden módon, ahogy az csak lehetséges.

Hozzá kell adnunk ezt a gondolkodás módot az emberek tudatásához, az ember belső korrekciója nélkül nem vagyunk képesek kijavítani semmit sem, mivel az összes többi rendszer csak egy “kijavított emberrel” működhet megfelelően. Hogyan másképpen működtethetünk egy új gazdaságot vagy egy új oktatási rendszert, ha nem egy új emberrel?

2013.02.14, “Cikk a Zohár lezárására”

SzL

19 feb 2013

Az a pont, ahol az ima és hálaadás találkoznak

Az a pont, ahol az ima és hálaadás találkoznak

Két formája létezik a munkának: a hiányosság érzete és jóság érzete. Mivel mi egy olyan anyagból vagyunk felépítve, amelyből hiányzik minden. Ennélfogva, mi vonzódunk a kapcsolathoz a Teremtővel, aki teremtett minket, Ő mindennel rendelkezik, és nekünk hiányzik.

Ha mi össze gyűjtjük ezt a két erőt: a kapás erejét, amely az alaptermészetünk, és az adakozó erőt, amely kis “szikra” – ként létezik bennünk, és azt ki szeretnénk fejleszteni, annak érdekében hogy az győzedelmeskedjen a mi anyagunk fölött, így képesek leszünk két vizsgálatot tenni: egyiket a másikkal szemben. Az anyag oldaláról, meg kell vizsgálnunk a szikrát, és a szikra oldaláról az anyagot. Más szóval, a teremtmény oldaláról Teremtő felé.

Tehát, nekünk van munkánk, amely az hogy elkötelezzük magunkat a megszerzés iránti vágyban, és akkor a munkánk a kérésben, imában, és érezzük a templom pusztulását. Ha nem érezzük a nehézség állapotának a teljes súlyosságát, akkor nem tudjuk elérni a helyes imát, azaz egy olyan erős kérelmet, amely meghívja az adakozást a Fényt oldaláról.

Mivel a Fény csak a teljes vágyra van hatással. A teljes vágy mértéke az úgynevezett “spirituális szint”, és nekünk meg kell szereznünk legalább ezt a legkissebb szintet.
A második munka, hogy mi a teljességgel, a Teremtővel állunk szemben, aki teremtett minket, és aki felkészít, aki gondoz, aki korrigál minket, egészen a saját magassága és a tökéletessége szintjéig. Ez az a hála és az áldás munkája.

E két formája ellentétes és a személynek kell próbálnia dolgozni egy ilyen formán, hogy az egyik nem töröli el a másikat, inkább betejesítik egymást. Mindkét formára szükség van egy valódi teljességhez. Ezután a kettő közötti kapcsolódási ponton, megjelenik a Fény aktivizálása, ahol a személy, az egyik végét a “Keter” “és a másik végét a “Malchut” – á változtatja.Tehát a megszerzés iráni vágyon belül megjelenik az első “Tíz Szfira” szintje: a kérésekből, a könyörgésből, a megtört szívből, az áldásokból, amely a “Keter” pontja. Ez ahogyan haladunk előre.

A személy folyamatosan elfelejti ezeket a dolgokat, ő összezavarodik. Azt hiszi, hogy ez a zavar véletlen és az élet nehézségeiből erednek. Azt feltételezi, hogy ha egyedül élne egy lakatlan szigeten az óceán közepén, távol a mindennapi élet zavaraitól, akkor ő gyorsan haladna és sikeres lenne a spirituális útján. Neki több ezer különböző dologért kell aggódnia az életben, és  mindenféle problémákkal kell küzdenie, belsőleg és külsőleg.

De ez a vélemény nem helyes, mert minden egy rendszerhez tartozik. És nincsen semmi igazság abban, hogy más helyre költözzünk, vagy megpróbáljuk változtatni a külső körülményeket. A személynek, pontosan ott ahol van és ugyanazokkal a feltételekkel amelyekkel rendelkezik,  kell megpróbálnia, nem változtatni semmit külsőleg, hanem erő feszítést kell befektetnie, azért hogy maradjon minden egyes pillanatban a belső munkában. A környezeten keresztül amivel most rendelkezik, képes legyen elégedettséget adni a Teremtőnek.

Meg kell értenie, hogy ez a környezet, amelyet a Teremtő előkészített számára. És akkor a személy, meg fogja érteni, hogy ezek a feltételek a legalkalmasabbak az előrehaladására.

2013.02.10, Báál HáSzulám írásaiból 23. Levél

BS

19 feb 2013

Az adakozásról és a megszerzésről

Az adakozásról és a megszerzésről

Baal HaSulam, “Cikk a Zohár befejezésére”: “Tudnunk kell,  hogy a spirituális világ nem olyan, mint a fizikai  világ, ahol az (a fentről érkező) adott dolog és ennek a megkapása azonos időben érkezik. A spiritualitásban az adott dolog és  ennek megkapásának ideje, különbözik. Ez azért van, mert először a Teremtő megadja azt dolgot annak, aki kapja, de ebben az “odaadott dologban”, csak a lehetőségét adja meg annak,  hogy kapjon teremtmény, de az elején gyakorlatilag a teremtmény nem kap semmi kézzel foghatót. Csak akkor kapja meg a Teremtő ajándékát a Teremtmény, amikor megtisztult és felszentelte magát arra ami érkezik. Így a teremtő által adott és a teremtmény által ténylegesen megkapott dolog között sok idő telhet el”.

Kérdés:

Miert van különbség az adakozás és a megszerzés ideje között?

Válasz:

A Teremtő adakozása előkészíti bennünk az “edényeket”, a befogadásra (megszerzésre). A spiritualitásban az “idő” fogalma nem létezik, de amikor a Teremtő által adni kívánt dolog az “anyagi” térhez ér, azaz a megszerzési vágyhoz, a Felső adakozás nem tud kapcsolatba lépni vele. Mert köztük van a “klipa”(héj), amely fenntart egyfajta kettősséget,  dualizmust a kapcsolatukban – leválasztást és kölcsön kapcsolatot.

És hogyan ér a Fény az edényhez? Hogy létezhet egy kapcsolat a két ellentétes tulajdonság között? A mi világunkban nem létezhet hasonló példa erre. Amikor a tűz és a víz érintkeznek egymással, az egyik megsemmisíti a másikat. De mindkettő egy világhoz tartozik és bennük el van rejtve egy belső természetünk, amely a feltárásra van irányozva.

Másrészt, amikor a spirituális erő elérkezik a fizikai erőhöz, ők nem tudnak érintkezésbe kerülni, mert ellentétesek egymással és ezért nem “ismerhetik fel” egymást.

Az első érintkezés próbálkozása, felébreszthet  bennük egyfajta megsemmisülés érzését. A Fizikában ismert az ilyen jelenség. Az ellentétek közötti érintkezés egyszerűen lehetetlen.

Emiatt a jelenség miatt  létezik a “klipa”(héj) rendszere, amely egy erős, teljes és nagyon komplex rendszer ami az erőfeszítések során létre hozza a megfelelő kapcsolatot a “Szentség” (amely az adakozás tulajdonsága) és az egoista vágy között, amely kezdetben csak élvezetet akar kapni. A “klipa” életre hívja az “igaz hamisságát” és a “hazug igazságát”, “ami nem tárul fel a végső korrekcióig”, mint a korrigált állapotot a két pólus között, amelyeket nem lehet összekötni.

Ezért, ha valaki eléri az adakozás tulajdonságát az még csak a történet kezdete, mert az egész Teremtés lényege az idő beli különbség a megszerzés és az adakozás között.

A leereszkedés fentről lefelé egészen mi a világunkig, és a visszatérés terve alulról felfelé, azért jött létre, hogy elérjünk az A állapotból a C állapothoz és ezen különbségek képezik a Teremtő üzenetének a felfogását a teremtmény számára. Te magad is látod, hogy mennyi időt vesz igénybe “megemészteni” ezt a tudást, és reagálni is rá.

Kérdés:

Milyen képlet alapján jön létre a kapcsolat az ellentétek között? Hogyan történik a vonal leeresztése fentről lefelé?

Válasz:

Mi csak akkor beszélhetünk a kezdeményezésről, azaz adakozásról amely a Felsőtől érkezik, ha mi (az alsó) lenullázzuk magunkat, és befogadjuk(megszerezzük) a Ő (Teremtő) vágyát mint meghatározó vágyat, a saját vágyunk helyett. Ez a kapcsolat.

Ugyan ilyen technikai módon hozzuk érintkezésbe a csoporttagokat, összehasonlítjuk a belső értékeiket és a formaegyezés alapján létrehozzuk a kapcsolatot, a közös érdeklődés a “koordinátor” közöttük.

Létre kell hozni egy bizonyos helyet, ahol van formaegyezési szándék ez  a Kabbala Bölcseletének közös tanulása.

Nekünk  meg kell tervezni egy különleges “adaptert”, amelyet Jeshut-nak nevezünk vagy az árnyékok rendszerének.

Így vagy másképp, már kezdettől fogva a két rész (az adakozás és a megszerzés) feladata, hogy úgy kapcsolódjanak össze, hogy mindegyik letudja nullázni magát a kapcsolat érdekében. De amíg a Felső ezt képes megtenni az Ő tökéletes erejéből, addig az alsó csak akkor képes ezt megtenni, ha  egy abszolút tökéletes Hissaron-nnal  (hiánnyal, erős vággyal) rendelkezik, és abban a pillanatban amikor a kapcsolat elérkezik hozzá, az alsó eggyé is válik vele, azaz lenullázza magát a Felső előtt.

Egyszerű dolgokról van szó. A mindennapi életben mi állandóan felújítjuk a helyünket a kapcsolat skáláján és kommunikációban. A tömeges kommunikációban, az oktatásban, a kultúrában, a társaságban – a kapcsolat ösztönösen épült fel, önmagától. Ha én tényleg valamilyen kapcsolatba akarok lépni valaki mással, akkor nekem vissza kell fogjam a kompromisszumok nélküli hozzáállásomat és kilépve onnan el kell fogadjam a másik véleményét.

Kérdés:

Hogyan hozhatja magát az alsó olyan helyzetre hogy mindig befogadóképes legyen a Felső adakozási szándékára?

Válasz:

A Felső leereszkedik hozzá hogy megadja neki amit akar egy”üzenetben” . De ebben a csomagban, ebben az üzenetben lapul a belső erő, amely fejleszti az alsót.

Az csak  “meg akarja tömni a gyomrát”. Nem érdekli őt a növekedés, és nem is tudja mi az. Jelképesen szólva: a Felső “tejében” azaz a “Hasadim Fényében” (Kegyelem Fényben) amit befogad, magáévá tesz “megiszik” az alsó, és már ott buzog a “vér” a”Hochma (Bölcsesség) Fénye” , amely az alsó keringésévé válva “felneveli (felnőtté) a kisgyereket” az alsóban. Az alsó nem tudna növekedni, ha nem lenne a “vér” (potenciálja)a “tejben”.

Eleinte, az Ibur (magzati állapot) alatt, az alsó lenullázza magát a Felső előtt, eggyé válik vele és megkap tőle mindent; kap “vért” – a Felső közvetlen adakozását. És azután az alsó függetlenebbé válik és a Felső szándékosan beleépít egy hasonló rendszert, amely a köztük levő adapter.

Ez pontosan a “tejjel” való etetés mechanizmusa, szoptatás mechanizmusa. Valójában ez ugyanaz a “vér”, a “Bölcsesség Fénye”, csak hogy ez a “vér” megkapja a “tej” álcáját azaz a “Kegyelem öltözetét”.

Így, az alsó lehetőséget kap, hogy összehasonlíthassa a Teremtő tipikus adakozási tulajdonságát, a teremtmény megszerzési tulajdonságával és ez által fejlődhet.

De ebben a szakaszban az alsó még mindig “kicsiny gyermek” állapotában van, mert lenullázza magát a “tej” (Kegyelem Fénye) előtt, befogadja azt amit kap a Felsőtől s bensőjében az “vérré” válik a Bölcsesség Fényévé…

2013.02.10, “Cikk a Zohár lezárására”

KN

18 feb 2013

Szükségesség a elképzelt világé, minden más az igazi világé

Szükségesség a képzelt világé, minden más az igazi világé

Kérdés:

Báál HáSzulám, “Cikk a Zohár lezárására” azt mondja, hogy a lélek bele van öltöztetve egy testbe ebben a világban. Ez mit jelent?

Válasz:

Egy “Test ebben a világban” a magunk iránti megszerzési vágyat jelenti. Kitölti az egész teret itt (lást a képet), és ezen belül található a pont a szívben (•), mely a hátsó része a Kedusha Nefesh-ének. El van törve, ami azt jelenti, hogy magának akar megszerezni, de át lehet fordítani az ellenkező állapotra.

Kérdés:

Hol van a vágy a szív pontjában?

Válasz:

Először azt érzed hogy létezík egy vágy és elkezded észrevenni hogy a vágynak nincsen semmilyen korporeális helye. Ez a vágy az eredete a lélek teremtésének.

Ma látod magad elött a kövületi, növényi és állati természeti szinteket, és az embereket. Ez mind az elképzelt világ. Ne nézzél rá, rakd félre, nem az a fő dolog.

Amellett van egy megszerzési vágy, amiben van egy szikra. Vigyáznunk kell ezekre a szikrákra. Add meg az elképzelt világnak az alapvető szükségleteket és nem vagy elkötelezve arra hogy annál többet tegyél, mert hiszen mind egy illúzió. Minden mást át kellene adnod a fő szerepednek.

Ez azt jelenti, hogy el kell választanod a szívben lévő pontot mindentől, ami a megszerzési vágyban van. El kell azt különíteni a vágytól és kiemelni amennyire csak tudjuk, és elszigetelve fejleszteni. Magát a vágyat korlátozni és érvényteleníteni kell. Akkor megjelenik egy kapcsolat ami segíteni fog neki, és utána jön még egy pár következő lépés…

Az elképzelt világ szükségletei, minden  azi igazi világé

2013.02.03, “Cikk a Zohár lezárására”

DH

18 feb 2013

Felelősség és büszkeség a küldetésünkkel szemben

Felelősség és büszkeség a küldetésünkkel szemben

Báál HáSzulám, a 69 “Shámáti” cikkéből: “Először megtörténik a világ korrekciója”:

“… Ezért, amikor egy egyén és az egész Izrael korrigálódik, akkor az egész világ nemzete korrigálódik. Ahogy a bölcsek mondták: “A világ nemzetei abban a mértékben lesznek korrigálva amekkora mértékben mi korrigáljuk magunkat”. Ez a jelentése annak amit a bölcseink mondtak: “Ha megjutalmazva akkor az egész világot az érdemek irányába ítéli”. És nem mondja: “hogy az egész Izraelt ítéli”, hanem “az egész világot ítéli “. Ez azt jelenti, hogy a belső rész képes korrigálni a külső részt”.

Ennélfogva, nekünk nagyon aggódnunk kell, hogy a mi cselekedeteink nem egyéni cselekedetek, az nem csak ahhoz a személyhez tartozik aki éppen csinál valamit, esetleg nem tartozik a barátaihoz, a csoporthoz, és nem az egész Izrael nemzetéhez, de az egész a világhoz tartozik. Mindenki, aki képes korrigálni önmagát azt nevezik “Izrael” : sóvárog a “Jásár – El”, (Egyenesen a Teremtőhöz), annak tudnia kell, hogy ő megkapta ezt a képességet, hogy a világ korrekcióját okozza.

A cél szerint adták meg neki fentről, és aszerint követelik meg tőle. Ez az ő sorsa, és ebben nincsen szabad választása. A választása csak abban van, hogy a személy milyen mértékben fogja megvalósítani ezt a rábízott küldetését.

Ezért egy olyan légkört kell létre hozni, amely segít mindenkinek száz százalékig teljesíteni a kijelölését, amit a Teremtő követel tőle, és amit rá rótt, így választották őt, hogy részévé váljon a korrekciónak, és ne passzívan korrigálják hátulról.

Ez egy nagyon nagy felelősség. Mindenki számára szükséges, hogy lássa a maga szerepét, és ne csak tegye ami eszébe jut. Ha jól érzem magam akkor csinálom és ha nem akkor nem csinálom, vagy elmenekülök. Fogadja el azokat a feladatokat is, amelyek nem tetszenek. Ez egy olyan munka, amely nem áll meg még egy pillanatra sem, bármilyen zavaró tényező történik. Ebben a munkában állandóan zavarokba ütközünk, kidob minket az egyéni önző megközelítésre. Tehát, a közösség általános szerepe, hogy a személyt megragadja, és láthatóvá teszi számára, hogy az egész élete, és az összes órája, perce ebben az ügyeletben történik, ebben a felelősségben, mint az anya aki felelős a babájával szemben, és folyamatosan a gondoljunk a világra és a csoportra.

Ez nagy felelősség, és ezáltal éreznünk kell a cél fontosságát és a büszkeséget hogy ki lettünk jelölve erre a feladatra, ami megköveteli tőlünk annak a megvalósítását és a világot szolgáljuk. Mi elfogadjuk ezt a küldetést, és azt szükséges megvalósítanunk.

2013.02.11, Előkészület a reggeli leckéhez

BS

17 feb 2013

Örömmel dolgozni

Örömmel dolgozni

Báál HáSzulám, 53. Shamati cikk “A korlátozás lényege”: És ez a jelentése annak, hogy “bármilyen szomorúság fölösleges”, ami annyit tesz, hogy a szomorúság azért ér utol valakit, mert fényűzésre vágyik. Ezt jelenti az, mikor Izrael eljött, hogy megkapja a Tórát, Mózes a hegy aljához hívta az embereket, ahogy az írva van, “és ott álltak a hegy aljánál”.

(A hegy [héberül: Har] gondolatokat [héberül: Hirhurim] jelent). Mózes a gondolat és a megértés és az értelem végéig vezette, a legalacsonyabb fokozatig. Csak akkor, mikor megállapodtak egy ilyen állapotban, hogy ingadozás és mozgás nélkül menjenek bele, hogy megmaradjanak abban az állapotban, mintha övék lenne a legnagyobb Gadlut, és örülnének neki, ez jelenti azt, hogy “örömmel szolgálni az Urat.” Ez azért van így, mert a Gadlut közben fölösleges azt mondani, hogy Ő munkát ad nekik, hogy örüljenek, mivel a Gadlut alatt az öröm magától jön. Épp ellenkezőleg, az öröm munkáját a Katnut idejéért kapják, így örömben van részük bár érzik a Katnut-ot. És ez egy nagyszerű munka.
Ezt a fokozat fő részének hívják, ami a Katnut egyik felismerése. Ennek a felismerésnek állandónak kell lennie, és a Gadlut csak egy ráadás. Az embernek a fő részért kell könyörögnie, nem a ráadásokért.
Örömmel dolgozniusual requirements – általános kívánalmak
the “small state” no requirements – a “kis állapot” nincsenek kívánalmak
forced necessity – kényszerű szükséglet
joy – öröm
Az ember lecsökkenti az általános vágyait, fokozatosan alászáll a “kicsinység állapot”-ba (Katnut), ahol nem kíván magának semmit. És ami szükséges a létezéséhez, azt még kevésbé veszi figyelembe, mert ezekről a szükségletekről kelletlenül gondoskodik, kötelességből.
Ennél a pontnál kezd el belépni a spirituális világba. Egyik jele ennek az állapotnak az öröm. Először az embernek el kell érnie az első megszorítást (Tzimtzum Aleph), a szűrőt és a Visszavert Fényt, az adakozás szándékát, és tovább kell haladnia, amennyire csak tud. És akkor, mindaz amire az embernek szüksége van, nem megfontolt fogyasztás. Ezért az állandó öröm a jele ennek az állapotnak, mert nem kell semmiért sem aggódnia; ő a Teremtő Fényében fürdik, az adakozás tengerében.
2013.02.13, Felkészülés a reggeli leckére
FG

10 feb 2013

A eszenciája az emberi szintneknek van, vágya, az állatinak

A lényeg az emberinek van, a szükség az állatinak

Kérdés:

Honnan tudjam előre merre menjek? Hogyan törekedhetek az összetapadás következő szintje felé, azelőtt, hogy az tényként feltárul előttem?

Válasz:

Valójában mi nem tudunk semmit az útról és nem látunk semmilyen határköveket az összetört Reshimot-on (spirituális gén) kívül. Ahhoz, hogy az (spirituális gén) megfelelően felépüljön, nekem bizonyos környezetre, megfelelő realitásra van szükségem – tehát a csoportra van szükségem. A Reshimot beteljesítését a Fény végzi el.

Itt összességében több összetevőről van szó: a Reshimot, az én általános vágyam az összes jellegzetességével, a csoport amelybe én beépülök, és a Fény ami dolgozik rajtunk. Ha én hűséges akarok lenni, aktív része az említett összetevők rendszerének, nekem meg kell semmisítenem („le kell nulláznom”) magam, hogy hozzá tapadhassak a barátaimhoz a korszakom legnagyszerűbbjeinek, látva őket.

Kell hogy vágyjak a Reformáló Fényre, a Teremtő befolyására, melynek köszönhetően létrejön a kapcsolat közöttünk, de mi az értelme a mi kapcsolatunknak? Az, hogy ezzel támogassuk Őt, illetve helyet biztosítsunk az Ő felfedezésére. Miért? Hogy ezzel elégedettséget okozzunk Neki.

Tehát nekem meg kell tennem minden tőlem telhetőt hogy a részleteket felépítsem magamban, és el kell kezdenem a munkát.

Eredetileg bennem nincs semmi, ami spirituális, csak az „állatias” vágy. Ebben a vágyban van a „pont felébredése”, a felsőbb – az ember szint, vagy a Teremtő (is). Ez az összetört Reshimot amit én képtelen vagyok beteljesíteni, ezért vezényeltek oda a csoporthoz, a könyvekhez, a tanárhoz, és általánosságban a Reformáló Fényhez. Most én megsemmisítem a kapni akarási vágyam, és magamban csak a Reshimot-ot látom, amelyet be akarok építeni a csoportba.

Kiveszem ezt a pontot a szívemből és elhozom a csoporthoz, (ez a pont) ott fog élni, és megkapni mindenki adakozását. A barátokon keresztül én így kapom meg a Reformáló Fényt. A barátimmal tanulok, és végrehajtok bizonyos cselekedeteket és fokozatosan megváltozom.

A saját megkapási vágyamból csak a minimálisan legszükségesebbet hagyom meg, annyit hogy ne itéljem magam halálra, de előnyre sem tegyek szert. Ez az én állatom, (az állati szint) és emellett én felépítem az „emberi szintet” a csoportban.

2013.01.30, Reggeli lecke, Báál HáSzulám írásaiból

ford.: BR

lekt: KN

07 feb 2013

A tanár mindenkire figyel

A tanár mindenkire figyel

A diákok rendszerint úgy érzik, hogy nem kapnak elég figyelmet a tanáruktól, pedig ők úgy érzik, hogy azt jogosan megérdemelnék. Ez azért van, mert a diákok egy részének nincs elég nagy edénye ahhoz, hogy képesek legyenek ekkora mennyiséget befogadni, ennek eredményeképpen nem képesek a többletet feldolgozni. Így ők a többlet megszerzést már nem érzékelik, arra pedig nagy szükségük lenne, ugyanis anélkül önmaguk felébresztésére nem képesek.

A tanárnak nem szabad felébreszteni a diákjait. Azzal úgysem képes segíteni, hiszen a felébresztésnek Felülről kell érkeznie. Olyan helyeken szoktam járni, ahol az emberek már felébredtek és készen állnak arra, hogy megszervezzék magunk közösségét és nagyon szorosan összekapcsolódjanak egymással. Azonban nekik saját erőfeszítésükből kell odáig eljutni.

A tanuló nem érti, hogy neki nincs meg az az edénye, amivel megszerezheti azt, amit a tanár próbál átadni számára. Nektek nem kell megvárnotok engem, gyertek és ébresszétek fel magatokat. Azonban lehetetlen a felébresztés akkor, amikor még nincs előre előkészítve a hiány bennük. Abban a pillanatban, mikor készen álltok, én ott leszek!

2013.01.27, Reggeli lecke, Báál HáSzulám irásai

DH

05 feb 2013

Fény és sötétség: újraértékelés

Fény és sötétség: újraértékelés

Báál HáSzulám, “Shamati” cikkéből, 34. pont:”Az ember amikor szenvedést érez, nem szabad, Isten őrizz, rágalommal beszéljen. Ilyenkor kérni kell a Teremtőtől, hogy adja meg neki a hit erejét, a jogot a jó és a jóindulatú állapothoz. Nem azért akar jót kapni, hogy élvezetet szerezzen magának, hanem azért hogy ne beszéljen rágalmazással, Isten ments, mert ez fáj Neki.

És ha már szenved, akkor a Teremtő meghallja imáját, közel viszi Hozzá, és elnyeri az összetapadást Vele. A szenvedést a szétválasztottság miatt érzi, ez okozza hogy elnyeri az összetapadást. Ahogy mondva van: “A Fény megkülönböztet a sötétségtől”.

Mi már tudjuk, megértjük és érezzük ezeket a felismeréseket. Minden szinten csak ellentétes irányából juthatunk a helyes felismeréshez. Előnyösebb az adakozás tulajdonsága mint a megszerzés jövedelme, át kell rendezzük újból a “Fény” és a “Sötétség” kritériumát, a megszerzésből az adakozás szintjére. Belső erőfeszítéssel, gondolatainkkal, a csoport segítségével, és tanulással kérni tudjuk a korrekciót, hogy jöjjön a Fény, és mutassa meg nekünk, hogy valóban mi a “Fény ” és a mi a “Sötétség”, mert ez ellentétes a mostani elképzelésünkkel. Jelenleg az egoista fizikai kitöltést nevezzük “Fény”nek és a kitöltés hiányát “sötétség”-nek.

A Reformáló Fény által képes vagyok a felismerések fölé emelkedni a spirituális megfigyeléshez. Akkor a “Fény” eltávolít magamtól, és közelít másokhoz, a Teremtőhöz. És ezt a skálát kell megépíteni az ellentétes előző megközelítésből.

Ha azelőtt utáltam valakit, élveztem hogy nekem több van mint neki. Ha most megpróbálok felemelkedni az adakozás tulajdonságához, és minden ellentétes irányba fordul: az érzésemben marad az utálat, de legyőzöm magam, és örülök, hogy van neki, és én okozom az ő kitöltését, és ez lesz valójában az én kitöltésem is. Számomra öröm, az engem gyűlölő öröme, és az általam gyűlölt ember öröme élvezetet okoz nekem, én is élvezem azt, amit ő élvez. Élvezem, hogy örömet szerezhetek neki, így felülemelkedek az én gyűlöletemen.

Minden ilyen diagnózis egyre több egyéni részletből tevődik össze, és általában minden ötlet csak a mi egyéni erőfeszítéseink által tárható fel a csoportban. Az együtt tanulással és a Reformáló Fénnyel elérjük a változást, a belső visszafordítást…

2013.01.27, Báál HáSzulám, “Shamati” cikkéből

BS

02 feb 2013

Az adakozásnak nincs határa

Az adakozásnak nincs határa

Ha nem érezzük a viszonyt a kapcsolatban, akkor nagy problémák előtt állunk. Olyanok vagyunk, mint 1 atom egy fal ellen, amelyet nem lehet megváltoztatni, és nem változtathatjuk meg magunkat általa. Ebben az esetben nincs kapcsolat köztünk.

Ez lehet feltétlen szeretet vagy feltétlen gyűlölet, pontosan nem számít hogy mi. De ha elakadunk valamiben, ami nem változik, akkor nem vagyunk képesek megváltoztatni a hozzáállásunkat. Ha nem változom, úgy érzem, halott vagyok, mert az élet a változásokról szól.

Azaz, ha nem tudok hozzátenni semmit a szeretetemhez, és a másik fél sem tud hozzáadni vagy előhívni belőlem semmit, akkor egy nagyon problematikus állapotban találom magamat. Az abszolút szeretet a mi fejlődésünk célja a Teremtővel való viszonyunkban. Ez azonban csak azzal feltétellel jöhet létre, ha kölcsönös adakozás fölé emelkedünk és megépítjük a szeretetet a mi egónk fölött.

Én elrejtem magam a Teremtő szeretetétől, és csak a hajtóerőt kapom meg, amely lehetővé teszi számomra hogy szeressem Őt. Én akkor kapok élvezetet, ha adakozom Neki. Tehát az abszolút szeretet nem hogy megszüntetné az érzéseinket, hanem képessé tesz bennünket arra, hogy egyre jobban kifejlesszük azt.

A végső korrekció, az edények végső korrekciója, és nem az adakozás növekedésének a vége. Mivel az adakozási vágynak nincsen határa, ez az állapot jelenti:”Eyn Szof világát”. Az adakozási vágynak nincsen határa és vége, és a szándéknak sincsen határa és a vége, de végtelen lehetőségünk van, hogy a megszerzési vágy fölé emelkedjünk a szándékunkkal.

2013.01.29, Báál HáSzulám, a “Levelek” című cikkéből

BS

02 feb 2013

67 queries in 0,699 seconds.