Dr. Michael Laitman

belső munka

Valóság, vagy élet képek között?

A Zohár, Tazria fejezet (Amikor a Nő Szül): Az összes világok, mind a Felső és alsó, az emberen belül van. Minden ami a világban meg lett teremtve csakis az ember számára lett megteremtve.

Mi mindent magunkon belül érzékelünk, és nem érzünk semmit magunkon kívül. Mi nem tudjuk hol vagyunk. Mi valamilyen mozin belül vagyunk, melyet bennünk játszanak mint valamilyen filmszalagot, és ez az ahogy a világot érzékeljük.

Mi nem vagyunk képesek kilépni ebből a moziból és bármit is érezni “azon kívül”. Mi nem vagyunk képesek megérteni mi a valódi valóság, és hogy az milyennek tűnik kívülről, oldalról objektív módon.

Báál HaSzulam elmagyarázza a “Zohár Könyvének Előszavában”, hogy mi a valóságot magunkon belül érzékeljük. Létezik egy vetítő készülék az agyunk hátulsó részében, mely kivetít mindent “kívülre” amit mi belül érzékelünk. Ezért van az, hogy én “látok” valamit magamon kívül.

És akkor én ezeket a tárgyakat kezembe veszem, megeszem, megiszom őket, cselekszem velük és mozgok körülöttük. Én olyan képek között mozgok, élek, melyeket magamon belül hoztam létre, de nekem úgy tűnnek mintha kívül léteznének.

Ezért van az, hogy mostani világunkat elképzelt világnak hívjuk, vagy kitaláltnak. Én vagyok az aki annak formát ad. Amennyiben én megváltozom, akkor a valóság képe, melyet én érzékelek, és látok magam körül ugyancsak megváltozik. Sőt mi több ez a valóság élő. Ez nem egy rajz egy papírdarabon, vagy valami ami csak az elképzelésemben létezik, mivel ez a masina, gépezet melyet úgy hívunk, hogy “én”, létrehozza ezt az élő valóságot előttem magától.

Amennyiben én képes vagyok az én belső filmemet nem egy önző vetítőn keresztül nézni, “magamon belül”, hanem egy altruisztikus vetítőn keresztül nézni “másokért, tőlem távolodó irányban”, akkor én elkezdem látni azt ami most kívül történik magamon belül. Akkor mindent magamon belül látok majd, a valódi valóságban (vágyban).

hzs

26 okt 2010

Az elme csak az érzéseket elemzi

Kérdés:

Báál HaSzulam azt írja hogy “a legfontosabb érzés az elvont érzés mely csak az embernek adatott meg”. Ezzel azt akarja mondani, hogy az elme, értelem az az érzékelés, érzés egy típusa?

Válaszom:

Nem, nem ezt akarja mondani. Mi érzéseinken, érzékelésünkön keresztül fejlődünk. Az érzések változnak, és mi azt tanulmányozzuk, amit érzünk. Mi szívből (Liba) és értelemből (Mocha) állunk. Az elme, értelem evolúciójának a célja hogy segítsen nekünk megérteni mit is érzünk.

A szív és elme egyesítését hívjuk úgy, hogy a Hochma (bölcsesség) Fényének kiterjedése a Hasszadim (kegyelem) Fényében. Ez a tökéletesség, az AB-SAG Fénye. A Hochma vagy AB teljesen kiterjed a Hasszadim, vagy SAG Fényében, mely a lélekben a Keter Fényének megértését okozza.

Ez egy olyan gondolat mely belül kiterjed, és megérti az érzéseket, és az érzések megértik a gondolatot. Azok “összefonódnak” és beteljesítik egymást. És akkor az értelem segítségével, az érzések kibomlanak, intenzívebbé válnak, és segítségükkel az értelem további fejlődése jön létre.

Amennyiben én erősebb benyomásokat kapok, az én értelmem evolúción megy keresztül, és elkezdi a benyomások okát tanulmányozni. A mi adakozó és megszerző vágyaink és gondolataink állandóan fejlódésen mennek keresztül, a Hasszadim és Hochma Fényei növekednek. Azáltal, hogy azok beleöltöznek egymásba ők elérik a tökéletességet. Elokut (Istenség) a Fényeknek egymásba öltözését jelzi.

A hit mértéke a Hasszadim Fénye által van kifejezve, és a teljes hit és szeretet a Hochma Fényének a Hasszadim Fényébe való beöltözése által fejeződik ki.

hzs

26 okt 2010

Az egyetlen dolog ami létezik

A csoport minden egyes személyt az adott személynek a csoporthoz való lojalitásának megfelelően támogat. Azáltal, hogy a személy átadja magát a csoportnak, egy hatalmas fontosságú alkotóelemévé válik annak. Ez nem csak plusz egy erőt jelent. Ehelyett a spiritualitásban minden egyes személy egyenlő Ádám közös lelkével. Minden egyes lélek megérti, eléri az összes lelket, és megtestesíti a Végtelen Világ teljes Malchut-ját.

Ennél fogva minden egyes személy aki megpróbál értelem és önzőség fölé emelkedni, és megpróbálja magát a megfelelő környezet kezébe adni, hatalmas erőt hoz magával. Rajta keresztül lehetségessé válik a Reformáló Fény vonzása mindenki számára.

Miután a személy benne foglaltatja magát a csoportba, utána már nem kritizálhatja annak spirituális állapotát, csakis azért kell aggódnia hogyan képes a csoportot erősíteni külsőleg és belsőleg. A csoport elutasítása nélkül, folytatja annak támogatását személyes részvétele és példája alapján.

A személy egyre nagyobb mértékben megérti, hogy a spiritualitást csakis a csoporton keresztül érheti el. Ez az ahol a törött és korrigált helyek találhatóak, és ez az ahol a Teremtő és teremtmény – Ádám közös lelke – található. Minden a csoporton belül található. Ez az a rendszer melyet a Teremtő létrehozott, és ez az egyetlen dolog mely létezik.

hzs

25 okt 2010

Van valami amit nem tudunk elrejteni

Kérdés:

Amennyiben a személy kizuhan a közös körből, az nem töri meg a barátok egységét?

Válaszom:

Egyenlőre még mindig nem látom, hogy az emberek cselekedetei azt mutatnák, hogy az egység létrejött volna…Nyilvánvaló alapelvek vannak ezzel kapcsolatban.

Először is: Vajon a személy állandóan azért aggódik-e hogy megerősítse a csoportot? Aggódik-e a barátai szándéka felöl? Azt akarja-e hogy barátai felemelkedésben legyenek, és hogy érezzék az önbizalmat a cél elérése érdekében? Kűzd-e a személy magával ezzel kapcsolatban?

Másodsorban: Képes-e ő valójában felemelni barátai hangulatát? Megadja-e nekik valójában a cél elérése irányában az önbizalmat és a megvalósítást?

Ez elmondható egy személyről hogy ő mindezt nem csak akkor teszi meg amikor jól érzi magát, hanem minden állapotában, még akkor is amikor fáradt, vagy semmi ereje sincsen. Amikor látja saját erőtlenségét, ő a csoporthoz fordul ismét és megpróbál tőlük erőt kapni.

A probléma nem az, hogy rosszul érzi magát, és fel akarja emelni saját hangulatát, hanem az ha ez a rossz hangulat nem teszi lehetővé számára hogy megerősítse a csoportot, és végrehajtsa az egységet. Ennél fogva még akkor is amikor nincs ereje ő a barátokhoz fordul, de nem saját érdekében, hanem mivel bántja az, hogy ő nem képes barátait jelenlegi állapotában szolgálni.

Vannak más még nyilvánvalóbb jelek ugyancsak: Menniyre aggódik annak érdekében, hogy a csoport a legkényelmesebb tanulási környezettel rendelkezzen, és az összes dolgok események úgy legyenek megszervezve, hogy a többiek könnyebben és gyorsabban haladhassanak a spirituális úton? Vajon szíve mélyéről aggódik-e ennek érdekében, vagy csak a saját feladata szempontjából törődik mindezzel?

Ez az amit nem vagyunk képesek elrejteni. Ezáltal képesek vagyunk megmondani mennyire fontos a csoport és a cél a személy számára.

hzs

24 okt 2010

Egoizmus és kölcsönös biztosíték (árvut)

A természete szerint az egoizmus nem érzi magát jutalmazva, ha valamit föláldoz mások érdekében. Képtelenek vagyunk elképzelni, hogy így cselekedve jól érezhetjük magunkat. Azt el tudom képzelni, hogy majd jól érzem magam a kölcsönös biztosítéktól, de nem értjük, miért kéne lenullázni magunkat mások előtt.

Ezt a hibát követték el a kommunisták: a kölcsönös biztosíték (árvut) elvét akarták használni, de a teremtő nélkül, amely az egységet és a biztosítékot elhelyező erő. Mindenki maga fölé emelkedik, s elveszíti az egoizmust, lenullázza magát, s persze elvész (a teremtő nélkül) az energia, hogy dolgozzunk. .

Tehát az egységhez és a felmenethez kezdettől magunkhoz kell kötni a teremtő erejét. Mert rajta kívül senki nem fog társulást kialakítani, mer  a társ-kapcsolat az egoizmus fölött jelenik meg.

A teremtő teremtette az általa alkalmazott törvényeket.  Csak azon az alapon tudunk tenni valamit, hogy ő a harmadik résztvevő s ő dönti el minden tett eredményét, mert jelen van bennük. Az eredmény mindig őt igazolja, s te mindig lenullázod magad előtte. És akkor a harmadik elem, amire általában nem is gondolsz, elfoglalja a középső helyet: ő az első, az utolsó, és a meghatározó..

E ponton a célom megváltozik: vágyom erre  a társra és minden meg akarok tenni érte. A rendszer  érte van; én is Érte vagyok; a Társ is Érte van. Így emelkedünk föl a teljes adás szintjére, mivel a teremtő azonos az adás képességével, amelyet magunk közt elérünk.

kgy

24 okt 2010

A Teremtő által választott társ számomra

Kérdés:

Van-e különbség a nő és a férfi spirituális fejlődése között, és mi okozza a különbséget?

Válaszom:

Ha mi a történelmi folyamatra tekintünk, mi láthatjuk, hogy ahogy Ábrahám elkezdte felfedni a Kabbala bölcsességét, ő megkapta az utasítást, hogy olvadjon össze női részével: “Halgasd meg amit Sára mond neked.” Mindent a női rész határoz meg. Amit a férfi fedez fel, az számára a nőn belül jelenik meg, azaz a lélek férfi része a lélek női részének belsejében, és a férfi a nőben.

Rabash többször írt és beszélt arról a tényről, hogy a korrigált társadalomban, egy korrigált családban egy férfivel és nővel, a férj és a feleség a Teremtő közöttük való felfedésének folyamatában vesznek részt. A férj feleségét a Teremtőn keresztül érzékeli, és a feleség férjéhez ugyanilyen módon viszonyul. Ők állandóan érzékelik, hogy a Teremtő közöttük lakozik.

Azaz én tudom, hogy feleségemet a Teremtőtől kaptam. És ha én őt (feleségemet) úgy érzékelem, mint azt a részt mely segíthet engem a Teremtő elérésében, akkor én valóban képes vagyok megvalósítani magamat.

Kérdés folytatva:

Más szóval a feleségem társam a spirituális úton?

Válaszom:

Nem csak egy társ. Én úgy látom őt mint egy olyan társat, melyet a Teremtő választott ki. És ha én így voszonyulok hozzá, akkor nem csak hozzá (feleségemhez) fordulok. Én hozzá és a Teremtőhöz fordulok ugyanakkor, és érzem, hogy ő (feleségem) ugyanilyen módon viszonyul hozzám. Ez egy nem természetes kontrasztnak tűnhet, de ez mégis nagyon természetes, és nagyon cél irányos.

Kiderül, hogy életem minden pillanatában, a legintimebb családi helyzetektől a legszokványosbbakig, és meginkább a közösségben és a világban, mi elkezdjük egymást úgy kezelni, mintha a Teremtő közöttünk lakozna. Mi érezzük hogy ennek az Erőnek kell összekötnia minket, annak kell kitöltenie az üres tereket közöttünk, és annak kell korrigálnia a taszítást és gyűlöletet mely kiemelkedik közöttünk.

A Teremtő maga jön, hogy kitöltse ezt a teret, és egyesítsen minket egymással. Mi elkezdjük ennek megvalósítását a családon belül, mely a legközelebbi hely a személy számára, és folytatjuk azt az egész világon keresztül.

hzs

22 okt 2010

A felelősség az mindig személyes

Kérdés:

Honnan tudom amikor elkezdem a rendszert érezni? Mik azok az első érzések melyeket a személy érez?

Válaszom:

Felelősség! Mint ahogy az a családban is történik, elkezdem érezni létezik egy bizonyos rendszer amely iránt felelősséggel tartozom. Nem véletlen, hogy a család létre lett hozva a korporeális világunkban, és hogy a személynek felelősségét komolyan kell vennie. A család a társadalom és az élet alapja.

A mi esetünkben úgy kell érezzük, hogy mi egy “spirituális családban” vagyunk, ahol mindannyiunknak el kell érnünk a Felső Erővel való hasonlatosságot. A természettel egyetértésben, és a gyökér és ág törvényének megfelelően, meg kell feleljünk a kölcsönös garancia feltételeinek, és azt alkalmaznunk kell először a csoporton, majd később az egész emberiségen belül.

Az egész világ, ahogy azt Báál HaSzulam is leírja, egyetlen család, és a természet rákényszerít majd minket, hogy megtanuljuk ezt a törvényt.

hzs

22 okt 2010

A megfelelő befektetés

Azáltal, hogy a csoporton belül dolgozunk, tanulunk és terjesztünk, mi magunkra vonjuk a Fény hatását, és az nekünk új értékeket hoz. Az adakozás olyan fontossá válik, hogy a személy megváltoztatja prioritásait.

Azelőtt ő megszerezni akart, egyre több és minőségileg is jobb beteljesülést, hogy ő legyen élete irányítója, és hogy mindent kezében tarthasson. Most fokozatosan elkezdi megérteni és elfogadni új célját. Ő felfedezi, hogy amikor másokat teljesít be ez az adakozás még nagyobb hasznot hozhat számára.

A személy azt gondolhatná mi mást adhat ez mint szép szavakat? Miért lenne vonzó mindez a személy számára? Minden a Fénytől jön a spirituális fizikai törvényei alapján. A globális edény (Kli), a közös lélek, a mindenki között jelen levő összeköttetés megnyílik a személy számára, és akkor ő elkezdi érezni, hogy a megfelelő “befektetés” az hogy másokba fektessen bele, amely örökkévaló és a lehető leghatalmasabb hasznot hajthat. A személy nem látja mindezt még saját szemével, de már képes megsaccolni hogy itt egy olyan rendszer található, amelybe érdemes bele fektetni, és ezáltal ő bele fektet abba.

Most már beleegyezik abba, higy a Tóra, azaz a Reformáló Fény megváltoztassa és korrigálja az ő 613 vágyát, amely valójában a 613 parancsolat végrehajtása. A tanulás által, a terjesztés által, és a csoportban való részt vétellel mi pontosan a Fény hatását várjuk. És akkor az önmagunk számára szolgáló beteljesülés helyett, mi a mások iránt élvezet adását választjuk. Az ő érdekükben történő élvezet adás előnyössé válik számunkra.

Mindez ugyancsak egy önző számítás, a Lo Lishma szándéka (nem az Ő nevében). Én adakozni kívánok mások számára, és én majd jól érzem ezáltal magamat. Azonban a Fény tovább folytatja befolyását rám. Én egyre jobban beépülök a csoportba (a külső közös edénybe) egyre nagyobb mértékben, én egyre mélyebbre merítem magam a tanulásba, és több és több Fényt követelek általa. Én változásokat ébresztek fel magamban és végül részlegesen hasonlóvá válok a Teremtővel.

Személyes nyeremény és “biztonságos befektetés” helyett, én megszerzem az adakozás érzetét mindenfajta válasz nélkül, és az a lehető legnagyobb felfedezéssé válik számomra. Még az a beteljesülés is melyet mindez hoz nekem nem-visszafizetős marad és teljesen az adakozásra irányul majd.

Ennél fogva és valóban hasonlóvá válok a Teremtővel. Végül is az én saját vágyamnak és választásomnak, és a csoportban történő erőfeszítéseimnek köszönhetően a Fény átváltoztatta természetemet. Az Ő erején keresztül én megváltoztatom magamat, ameddig nem válok egyenlővé a Teremtővel minden vágyamban és cselekedetemben akkora mértékben, hogy semmilyen különbség nem lesz közöttünk, és ezt a hasonlóságot hívjuk összeolvadásnak (Dvekut).

hzs

22 okt 2010

Az összhangra összhanggal reagálni

Van a megszerzésre irányuló vágy, és ebben van Reshimot (spiritális emlék, gén). Az előző Reshimot elmerült a Felső Fény alkotta óceánban. A Fény úgy is meghatározható, mint egy rögzített érték (A vörös nyíl az alsó ábrában), ahol a vágyak és a Reshimot a változások tárgyai.

Lényegében nem lényeges a számomra, hogy pontosan milyen módon, és mértékben terjed ki a változásuk. Nem látom a teljes folyamatot egyébként sem, és nem ismerem a lelkek közös fejlődési rendszerének sorrendjét sem, amelynek én csak egy része vagyok. A fő problémám, a saját reakcióm, a Felső kormányzás összhangjára, amely a nehézségeken át a célra irányít engem, és összhangba hozza a saját hozzáállásomat ezzel a Felső összhanggal.

Ebben az esetben, én és a Teremtő, össze vagyunk tapadva. Felismerem, hogy a Teremtő jó, Aki jót cselekszik, és támogatom ezt a hozzáállást önmagamban, a számos változás ellenére, mintha csak egy viharba került csónakban lennék. Mindezek felett ez előjön bennem, és tanulmányozni kezdem a Teremtő kormányzását. Minden belső és külső paramétert megcserél a világomban, amikor én megmutatom hajthatatlan sóvárgásomat iránta, és ezzel párhuzamosan, a következetes jóságot élem meg, az összetapadást, hogy „ne veszítsem el a kegyelembe vetett hitemet akkor sem, ha pallos lóg a fejem felett”.

Így megtapasztalom az Ő természetét magamon. A Reshimot kibontakozik bennem, és vezet a spirituális létrán való haladásban, amely a Végtelen Világból ereszkedett alá. Minden egyes Reshimo felett, minden új létrafokon, egyesülök a Teremtővel újra és újra. Sőt, fel kell emelkednem minden új lépéssel, éreznem kell a teljességet, és még ha csak belső módon is, de élveznem azt, és talán átemelem ezt, egy üres, szenvedő vágyba, vagy egy mennyei ízekkel kitöltöttbe.

Az érzéseimtől függetlenül, legyen az szenvedés vagy pusztítás, kitöltés vagy élvezet, tejesen ezek fölé kerülök, mert feloldódók az adakozásban. Önmagamon belül, van gyűlölködés és vannak törvényszegések, de ezek felett, az adakozásba emelkedek. Nem a vágyaimra összpontosítok. Hagyom őket, hogy üresek maradjanak; legyenek tisztátalansággal kitöltve, vagy ellenkezőleg, a Felső Fény töltse ki őket, én folyamatosan kizárólag arra koncentrálok, hogy milyen módon, és hogyan kerüljek mindezek fölé, és építsem ki a következetes hozzáállásomat annak az irányába, Aki mindezt Adja.

Ez az, amit az egész munkánk átfog: folyamatosan törekedni és Felé fordulni, mindazon dolgok felett, amik bennünk találhatóak. Értékelem azokat a vágyaimat, amelyekben a Reshimot kibontakoznak, mivel ezek nélkül, nem lennék képes megformálni a kapcsolatomat, és az egyesülésemet a Teremtővel. Azonban a munka maga, ezek felett zajlik, ahol építem a középső vonalat és a szűrőt.

kn

22 okt 2010

Hogy változtassa meg valaki a sorsát?

Kérdés:

Van lehetősége valakinek megváltoztatni a saját sorsát?

Válasz:

A szabad akarat gyakorlásával, mindenki megváltoztathatja a sorsát olyan módon, amilyenen akarja, bármely irányba fordíthatja, a 360 fokon belül. De ez csak akkor tudja megtenni, ha biztos benn, hol van szüksége a sorsa befolyásolására, amely annak a keskeny résnek a használatát jelenti, ahol az összes világ, és a Végtelen Világba vezető utak megérinthetők. Van lehetőség erre, de az nagyon csekély.

Ez a bizonyos lehetőség az, amit tisztáznunk kell. Ha ez megtörtént, akkor fedezzük fel, hogy ebben a bizonyos irányban akarunk cselekedni.

Egy egész világ van körülöttem, amely egy másik, perfekt világhoz kapcsolódik egy keskeny „szalmaszállal”. Én a tetején vagyok, a tulajdonságaimmal, és erősségeimmel, a szabad akaratom, az nem más, mint ez a vékony „szalmaszál” és a perfekt világ felül van.

HYPERLINK “http://www.laitman.com/wp-content/uploads/2010/10/HowtoChangeOnesDestiny.jpg”
Gyerünk akkor, és lépjünk be a perfekt világba! Csak a keskeny bejáratot kell megtalálni, a szabadságunk pontját, felé vezető út irányában, amerre egyébként az erre mutató vágyunk dob bennünket. Ha egyszer felfedeztük a bejáratot, hogyan tudjuk valamennyi erőnket összpontosítani egyetlen cselekedetben annak érdekében, hogy ezen keresztül, a Felső Világok felé haladjunk?

Ez az, amiről a Kabbala teljes tudománya szól! Ahelyett, hogy az erőnket szétforgácsoljuk olyan irányokba, ahol hiányzik a szabad akaratunk, és ahol minden előre meghatározott, meg kell találni a szabad választásnak az említett útját, erre fókuszálni az erőket, és akkor elérhető a spirituális világ.

Akkor érthetővé válik, hogy a kölcsönös garancia feltételének teljesítése, a teremtett lények iránti szeretet, pontosan az, mint a Felső Világokba, irányába való fejlődés feltételei. Ez azért van így, mert a kölcsönös garancia, egy másik megfogalmazása, az ebből a világból, a kijárathoz vezető, és a Felső Világba mutató formulának.

Természetesen, megváltoztathatjuk a sorsunkat ezen a módon. Mindezek után, valaki megszerzi azt a szabad pontot, amiről Arkhimedesz beszélt, amikor azt mondta: “Adjatok nekem egy fix pontot, és kimozdítom az egész világot.”

kn

22 okt 2010

67 queries in 0,185 seconds.