belső munka

Kérdés:

A bölcsek mondják: “Megtesszük és meghalljuk.” Mi az, amit meg kell tennünk?

Válasz:

Erőfeszítéseket kell tennem, hogy együtt legyünk, és törődnöm kell mindenkivel, mert mindenki törődik velem. Még ha egoisztikusan is, amennyire csak lehetséges, egymáshoz kell kapcsolódnunk. Ez kell, hogy legyen a legfontosabb feltétel: „Mindent meg szeretne tenni, amit csak tud?” Nem tudjuk, mekkora a valódi lehetőségünk erre, azonban meg fogjuk próbálni. Mindezek után, nem kér meg senki bennünket arra, hogy a kapacitásunk felett tegyünk meg bármit.

Azonban, ez a „tenni fogjuk,” az, ami elvárt tőlünk, a valódi, komoly, és nehézségek árán is végrehajtott cselekedet, amit csak képesek vagyunk végrehajtani. Habár valójában, majdnem mindenre képtelenek vagyunk. Már ezek az erőfeszítések elegendőek, hogy elkezdjük magunkra vonzani a Fényt láthatatlanul, a bennünk lévő rendszeren belül. Ha mi küzdünk ezért a rendszerért, mint egy kisgyermek, aki sóvárog a felnőtté válás után, ez elegendő lehet annak az erőnek felébresztéséhez, amely a korrigált rendszerből érkezik, és amit Fénynek nevezünk. Ennek eredményeképpen, ez az erő cselekedni kezd rajtunk, és közelebb visz bennünket a korrigált rendszer t jelentó állapothoz.

Ez egy nagyon alapvető formája a fejlődésnek, amely a mi világunkban is létezik, mindenben. Ha valaki törekszik valamire, vágyakozni kezd arra az állapotra, ami után sóvárog.  Ez hat a személyre, és közelíteni kezdi a sóvárgott állapothoz, majd hirtelen ettől intelligensebb, megértőbb lesz, és többet fog érezni azzal kapcsolatban, amire vágyik.

Írva van, “Nincs nagyobb bölcs annál, aki tapasztalt ” mivel a személy a bölcsességet, a tapasztalatokból gyűjti össze. Azonban, mi a valóban különleges, a tapasztalatban? A személy megpróbált megtenni valamit: „Megtesszük.” Éppen úgy, mint egy kisgyermek, aki azonos természetes eljárás alapján cselekszik, a fejlődés érdekében.

kn

Kérdés:

Hogyan vagyunk képesek mi, korrekt összekapcsoltságunkon belül megismerni a Teremtőt?

Válaszom:

Létezik egy edény, és létezik a Fény. A Teremtő csakis az edényen belül fedezhető fel, a teremtményen belül. A teremtmény az a megszerzés iránti vágy (egy vágy), mely képes jó vagy rossz érzéseket átélni, valaminek a jelenlétét vagy hiányát.

Másrészről a Teremtő az egy attitűd. A Teremtő megismerése azt jelenti, hogy megtanuljuk az Ő attitűdjét irányunkban. És amit nekünk meg kell ismernünk az nem Ő maga, hanem kifejezetten az Ő attitűdje az anyagba öltözve, avagy a Fény az edénybe öltözve. A Fény beleöltözik az edénybe, amikor az edény megszerzi a Fény tulajdonságát.

Mi a Fény lényegét tekintve? Mi azt nem tudjuk. De a Fény beleöltözése azt jelenti, hogy az belenyomtatja magát az edénybe. Ennek érdekében az edénynek, Kli-nek “puhának” kell lennie, vagy más szóval éreznie kell a hiányt és a vágyat a Fény irányában. Végül is a Fény egy lenyomatot hagy az edényben, magával ellentéteset, és az edénynek meg kell oldania ezt az ellentmondást az ellenkező irányban, visszatérve a negatív irányból a pozitívba, annak érdekében, hogy megérthesse a Fényt.

Ennél fogva fel kell vértezzük élvezet iránti megszerzési vágyunkat egy megszorítással (szűrővel), és egy szándékkal (a Visszavert Fénnyel). Mi képesek vagyunk érezni, és megfelelően interpretálni a Fényt a bennünk levő szűrő és Visszavert Fény formálódásával összhangban. Ennek eredményeképpen, mi érezzük saját formánkat, de a Fény az mely ezt megteremtette bennünk, és ezért hívjuk annak formáját ugyanazzal a névvel, a Fény nevével.

Ugyanilyen módon a HaVaYaH az a teremtett lény formája a Teremtő után elnevezve. Ez az egyetlen módja számunkra hogy megismerhessük Őt, a formán keresztül, míg a Teremtő esszenciája megismerhetetlen marad számunkra.

hzs

Kérdés:

Annak érdekében hogy érezzem a Teremtőt valami külső dologra van szükségem, a közöttünk levő kapcsolatra saját “énem” helyett. Ha ez így van, akkor a Teremtő miért így teremtett meg engem?

Válaszom:

Azért tette ezt így, hogy ebből a formából, pontosan ahogy most létezünk az összes előre meghatározott tulajdonságainkkal, mi elkezdjük analizálni, vizsgálódni, megtanulni ki is a Teremtő, Tőle független módon. Jelenleg mi a spirituális világ rendszerén kívül létezünk. Ezáltal mint egy független vizsgáló, kutató képesek vagyunk belekezdeni a Teremtő megtalálásába.

Ezen célból mi ebben a világban létezünk, teljesen levágva a spirituális rendszerről, még annak tisztátlan részéről is. Az én feladatom itt az, hogy egy független vizsgálatot (analízist) végezzek. Bármelyik spirituális szintről én mindig képes vagyok visszatérni ebbe a formába, testembe, annak érdekében, hogy ismét felemelkedhessek, és folytathassam felfedezéseimet a spirituális úton.

Ez a világ fontos, mivel én itt függetlennek tűnök. Én az állati szinten létezem és ezáltal nem látom a Teremtőt, és le vagyok választva a spirituális jelenségekről. Amikor én arra vágyok, hogy Emberi Lénnyé váljak, belépek a spirituális rendszerbe, amennyiben nem vágyok arra akkor ismét visszatérek az állati állapotba.

Ezáltal meg van a lehetőségem hogy két szinten létezzek: az állatin, és az emberin. Ezáltal a Zsoltárok azt mondják: “Az Úr megtartja mind az embert mind az állatot”.

hzs