Dr. Michael Laitman

közös lélek

Teljes függőség önmagamtól

Kérdés:

Mekkora mértékben függenek gondolataink, szándékaink, és a leckére való koncentrálás sikere mindenki máson, akik a világ különböző pontjain velünk együtt tanulnak? Létezik egy ilyen fajta globális összekapcsolódás?

Válaszom:

Mit jelent ez az összekapcsolódás? Amennyiben én a teljes valóságot saját lelkem részének tekintem, akkor én tökéletesen független vagyok. Ezen részeim csakis az én irányukban kialakított attitűdömnek megfelelően ébrednek fel, azon vágyam alapján, hogy fel akarom őket ébreszteni.

Én nem az ő külső viselkedésükre koncentrálok, hanem őket belülről ébresztem fel, és a belső kapcsolat ugyanazon szintjén amelyen ők ébresztenek fel engem reakcióként. Minden az én világgal kapcsolatos nézőpontomtól függ: én tekinthetem azt úgy, mint egy materiális valóságot számtalan testekkel, vagy mint emberek földi vágyait, vagy mint lelkem testét, annak Parcuf-át.

Az utóbbi esetben, én nem külső képeket látok, melyek látszólag a korporeális világban léteznek, hanem ehelyett én lelkem részeit látom, amelyeket nekem át kell formálnom. “Én” vagyok a fokális pont gondolatomban, szándékomban. “Én” az a szándék, melyet hozzá kell adjak ezekhez a vágyakhoz és tulajdonságokhoz, hogy azokat megfelelően irányozzam be.

Mit jelent az, hogy én a többiektől függök, és általuk vagyok felébresztve? Ahogy én magam felébresztem őket, én válaszul magamat ébresztem fel. Ez a felébresztés látszólag áthalad egy külső rendszeren, míg a rendszer valójában az enyém.

18 Már 2011

Miért vannak a lelkek fogaskerékként összekapcsolódva?

A Második Megszorítástól (Cimcum Bet) kezdve, a spirituális objektumok (Parcufim) nem úgy születnek, mint ahogy azt az Adam Kadmon világában tették, azaz egyik a másik alatt. Mivel mindegyikőjük most tartalmaz egy alsó részt, mely nem használható fel, azaz az AHP (Awzen, Hotem, Peh) részt, ez a része a Parcuf-nak leereszkedik az alatta levő szintre.

Más szóval a Parcuf a GE (Galgalta ve Eynaim, felső rész) részével működik, míg az AHP része lezuhan az alatt levő szint GE részébe. Ennek köszönhetően az alsó AHP része még mélyebbre, az az alatti szint GE szintjére zuhan, és így tovább minden egyes szinten

Ebből az következik, hogy minden egyes Parcuf felső része (GE) beleöltözik a felette levő Parcuf alsó részébe, míg a Parcuf alső része leereszkedik a maga alatti levő Parcuf felső részébe. Szóval akkor hol független a Parcuf maga a felsőtől vagy az alsótól? Hiszen semmilyen sajáttal nem rendelkezik!

Ez az ahogy a lelkek fogaskerékként kapcsolódnak össze, ugyanezen az alapelven nyugodva. Mi nem vagyunk függetlenek semmilyen fajta kapcsolattal másoktól. Mi a kezdetektől egy ilyen konstrukcióban vagyunk megteremtve, az integrált lélek Malchut-jának belső striktúrájában, ahol nincsen egyetlen olyan rész, amely ne lenne összekapcsolódva a többiekkel.

Bármely vágy, az Aviut (durvaság) minden egyes szintjén össze van kapcsolódva a többiekkel, mindenki össze van kapcsolódva mindenki mással, senki nem rendelkezik egy szabad résszel sem, a szabadság egyetlen fokával sem. A Felső állandóan megmondja nekem mit tegyek, míg az alsó meghatározza hogyan kell nekem őt szolgálnom. Ezáltal mindannyian úgy olvadunk össze, mintha kötelekkel lennénk összekötve mindkét oldalról, és lehetetlen akár egyetlen független mozdulatot is tenni.

Akkor hogyan vagyok képes szabaddá válni, és bármilyen szabad választással rendelkezni?! Amennyiben ezek helyett a leláncolt bilincsek helyett mi a szeretet láncait kezdjük el érezni, a kölcsönös részvétel kötelékeit, akkor kigyógyulunk ebből a “bezártsági érzésből”, abból az érzésből, hogy mi szorosan meg vagyunk kötözve és élve el vagyunk temetve egy olyan rendszerben, ahol semmilyen független gondolatunk vagy vágyunk sincsen, nincsen egyéni “énünk”.

A szabadságról szólva, az csak szeretettel vásárolható meg: a szeretet érdekében, én magam vágyok arra, hogy szálgáljam a többieket, és üdvözöljem a közöttünk levő kapcsolatokat. Ez a kötelék vágyott lesz számomra! És ez az ahogy megszerzem szabadságomat, a tiszta levegőt, és az egész rendszer enyémmé válik, én leszek a Teremtő annak vonatkozásában.

Ez a csodálatos tulajdonság válik lehetővé számunkra a Masodik Megszorítás (Cimcum Bet) után, amikor a Malchut megkapja a Bina szikráját, aminek köszönhetően lehetőséget kap arra, hogy a többiekhez adakozással viszonyuljon.

18 Már 2011

Érzéstelenítés alatt

Kérdés:

Az emberiség még nem képes összekötni a környezeti katasztrófákat az önzőség korrekciójával. Hogyan lehetünk mi képesek mindezt elmagyarázni az embereknek?

Válaszom:

Meg kell keressük a módját annak, hogy hogyan tegyük mindezt, és cikkeket kell írnunk, magyarázatokat kell kidolgoznunk, pontosan katasztrófák idején, annak érdekében hogy átadhassuk a lényeget: Mindez azért történik, mivel mi magunk nem vagyunk korrigálva.

A külső világ csak a mi belső állapotunk makettja. Ennél fogva a valóságban mi belső katasztrófákról beszélünk, amelyeket mi külső eseményekként érzékelünk. Az összes nemzetek egyetlen lélek részei, de a mi érzéseinkben ők olyan részekre vanna felosztva melyek idegennek tűnnek számunkra.

Ez mind olyan, mintha én helyi érzéstelenítésben részesültem volna, és most nem érzem, hogy a lában égésen menne keresztül, vagy ha a karomat levágnák. Jelenleg mindez viccesnek hangozhat, de valójában pontosan ez történik velünk.

Ennél fogva, én azt akarom, hogy a hozzámtartozás érzése fokozatosan térjen vissza. Én a “külső” részeket ismát magaménak akarom érezni. Reménykedem abban, hogy megkapom annak lehetőségét hogy korrigálhassam állapotomat, attitűdömet mások irányában.

Amennyiben a külső valóság valóban a részemmé válik, akkor én egy szörnyű érzéssel találom magam szemben. Ennél fogva a betegség felismerésével egyidőben meg kell kapjam a gyógyszert ugyancsak, azt a lehetőséget, hogy javíthassam állapotomat. Ez az amit kérek: együtt kérem a gyógyszert azzal a betegséggel ami megjelenik előttem. És akkor képessé válok arra, hogy korrigáljam a hibát magamban, és ennek eredményeképpen a “külső” pusztulás is megnyugszik.

Ez az amit tennünk kell: kérnünk kell a belső korrekciót, amely kiváltja majd a látszólagos külső korrekciót. És akkor képesek leszünk meglátni a bennünk levő összes problémát, és képesek leszünk azokat korrigálni magunkon belül. Ezek a vágyak (Kelim) egyesítenek majd minket, azok belsővé válnak majd, és az összes, a mi belső korrekciónk hiányából adódó természeti katasztrófák megszűnnek majd.


18 Már 2011

Add vissza a vágyaimat

A környezet nem az emberek arcait, vagy materiális testüket jelenti, hanem a vágyat vagy erőt, melyet megkapok tőlük. És akkor ez a vágy a sajátommá válik, hozzáadva a szívben található pontomhoz.

Amennyiben én képes vagyok megkapni tőlük az adakozás, a Teremtő, a spirituális vágy, az adakozás vágya hatalmasságának a benyomását, akkor meg van a lehetőségem arra, hogy velük együtt felébresszem a Fény erejét, mely ott van elrejtve. És akkor a Fény hatása alatt, ez a vágy elkezd korrigálódni – azaz az ellentétes oldal helyett elkezdi nekem megmutatni a spiritualitás arcát, az adakozás tulajdonságát, amelyen belül én felfedezem életemet az adakozás Fényében. Ez a spirituális világ, a Teremtő felfedezése a teremtmények számára.

Ezért hívjuk a Teremtő úgy, hogy Bo Re – jöjj és láss, azaz mindaz amit én megkapok azokon a vágyakon belül, melyeket a környezetből gyűjtöttem be. A környezet valójában az én saját vágyam, de a másik oldalról nézve, és ennél fogva látszólag másokhoz tartozva.

Én ezt a vágyat tőlük kaptam meg, és megértettem, hogy az a sajátom, ennél fogva én azt ismét magamhoz akarom csatolni. Azonban a spiritualitás úgy van felépítve, hogy az én AHP (alsó rész) részem az a többi ember Galgalta ve Eynaim (GE, felső rész) részén belül található. Ezért van az, hogy nem vagyok képes visszatéríteni saját AHP-mat anélkül, hogy mindenki más GE részét is meg ne kapnám.

Ebből az követlezik, hogy az én megszerző vágyaim visszatérnek hozzám, de mások adakozó vágyaival együtt, és én azokat magamhoz csatolom a bennük levő, azokat kitöltő Hasszadim (kegyelem) Fényével. Ezáltal az adakozás hatalmassága, melyet én a környezettől próbáltam megszerezni, az már készen álló spirituális edények, olyan vágyak melyeken belül én elérem a spiritualitást.

17 Már 2011

A Fény követelése

Amennyiben a személy egy hatalmas vágyat érez arra, hogy Emberré váljon, és ezt a vágyat megfelelően használja fel, akkor őt “Izrael”-nek nevezzük, mely azt jelenti, hogy “egyenesen a Teremtőhöz” (Yashar -El). Az ilyen személy minden cselekedetét, és az összes eseményt amivel találkozik olyan módon akarja beirányozni, hogy azokat a Teremtőhöz köti. És akkor minden egyes helyzetben, és élete minden egyes pillanatában ő a Reformáló Fény hatása alá akar kerülni.

Azáltal, hogy ezeket a dolgokat megfelelő módon építi fel magának, a személy felfedezi, hogy ő a Fény előtt áll, a Teremtő előtt, és az ő teljes munkája abból áll, hogy arra a követelésre aspiráljon, amely a korrigáló erőre irányul. Végül is a teljes képet tekintve, csak kettőjük létezik a világban (a teremtmény és a korrigáló erő).

Ebben az esetben a személy környezetét is megfelelő módon építi fel. A barátok az ő lelkének részei, ugyanahhoz a vágyhoz tartozva. Amekkora mértékben ő azokat magához csatolja, a Fény eljön és korrigálja ezt az egységet, kicserélve annak megszerző formáját a kölcsönös adakozás formájával. Akkor az összes teremtmény, mely a személyt körbeveszi az ő részévé válnak, és minden egy egységbe olvad össze a Fény segítségével.

Ez az ahogy tanulni jövünk, a Kabbala módszerének felhasználásához, és így érjük el a teremtés célját. Azáltal, hogy megpróbáljuk a megfelelő irányt eldönteni a tanulás előtt és a többi időben, mi határozzuk meg előrejutásunk sebességét.

03 Már 2011

Én nemzetemen belül lakozom

Amikor felkészülök a leckére, azt kell elképzeljem, hogy a Teremtővel készülök egy találkozóra annak érdekében, hogy közelebb kerüljek hozzá, és hogy belépjek az Ő látóterébe. Mindez azért van, mivel en eljövök a csoporthoz, arra a helyre, ahol megtörténik a Teremtő felfedezése. Őt nem lehet a csoporton kívül megjeleníteni.

Írva van erről az Írásokban: “Én nemzetemen belül lakozom”. A csoport magasságának és erejének megfelelően, azaz az erőfeszítések mennyiségének és minőségének megfelelően képes leszek élvezni azt a Fényt, melyet a csoporton keresztül megkapok.

A csoport a Shechina, a Végtelen Világ Malchut-ja. A csoport az én bárkám, az én anyaméhem, és az én lelkem a szó valódi értelmében. Mindez azért van, mivel az mindazon vágyak gyűjteménye, melyek nekem  ahhoz hiányoznak, hogy korrigálhassam őket, és elérjem a korrekciót.

Ennél fogva el kell képzeljem, hogy Izrael, a Tóra és a Teremtő az Egy, és én teljes vagyok, egyetlen Kli (edény) a csoporttal együtt, mint egy ember egy szívvel, amelyben a kölcsönös garancia uralkodik. Ez a Kli képes az egyetlen Fényt felfogni.

Hogy egy Fény, vagy számtalan Fény jelenik meg az attól függ mennyire szorosan vagyunk összehegesztve. Amennyiben össze vagyunk hegesztve, akkor a Fény befolyásol minket, és annak ereje egységünk mértékében növekszik, amely ugyancsak egyre erősödik. És akkor elérjük a korrekciót.

Mihez vezet ez a korrekció? Magához az egységhez. Abban a pillanatban mi felfedezzük az egységet, a Fény elérkezik, minket korrigálva, és megtöltve.

02 Már 2011

Az ima a bíráskodás magunk felett

Kérdés:

Hogyan végezzük a “belső Kabbala terjesztést”, és mit tegyünk nap közben annak eléréséhez?

Válaszom:

A korrekció az “imának” nevezett cselekedet eredményeképpen történik meg, amely annak a valódi vágynak a felfedezése, mely beteljesülést követel. A munka “imának” van nevezve, melyet úgy fordíthatunk, hogy “önmagunk megítélése”, vagy saját belső esszenciánk vizsgálata: Ki vagyok én, mit akarok, rendelkezem-e a megfelelő vággyal vagy sem, és mikor lesznek cselekedeteim hasonlóak a pátriárkák cselekedeteihez, azaz mikor lesznek vágyaim hasonlóak azokhoz, akikről a Kabbala beszél az imakönyvekben?

Mindez egyátalán nem egyszerű. Az imakönyvet Kabbalisták hozták létre, a Nagy Gyülekezet bölcsei, akik a legmagasabb spirituális szinten voltak. Ők hagyták meg számunkra az imakönyvet, hogy az példaként szolgálhasson azzal kapcsolatban, hogy mit is kell elérnünk követeléseinkben.

Az ima csakis az egységért szólhat, és ezt hívjuk úgy, hogy a “közösségért szóló ima”, vagy a “többség imája”. Semmi más nincs számunkra amiért imádkozhatnánk, mivel az összes negatív esemény, és az általánosságban megjelenő összes probléma, az egység hiányából fakad. Mindez azért van, mert az egység az a Teremtő, ez az Ő tulajdonsága. Ezért van az, hogy ez az egyetlen dolog amire gondolnunk kell.

Az egységre lépés a világ összes emberére vonatkozik, mind a férfiakra és a nőkre. Legvégül mindenkinek egységre kell lépnie egy globális rendszerben, Adam HaRishon közös lelkében. Amikor én tanulok, megítélek, gondolkodom, kérdezek és válaszolok, valójában csak egyetlen dolgot döntök el: képes vagyok-e ezt az egész rendszert az egységre segíteni. Végül is az egységen keresztül mi mindent korrigálunk.

Emellett az erő mellett a tanulás alatt, és az ehhez szükséges vágyon kívül semmilyen más eszköz nem létezik mely nekünk a korrekciót elhozhatná. Minden más csak még több korrupciót, törést hoz. Csak az egyik vagy a másik lehetőség létezik, nem létezik semmi középen. Az összes cselekedetünk vagy korrekciót, vagy kárt okoz. Még akkor is, ha csak egy másodpercet töltöttünk az itt üléssel és nem tettünk ezen túl semmit, az idő eltelt. Te elvesztegetted azt, és nem használtad azt fel a korrekció céljára, és ez azt jelenti, hogy pusztulást okoztál!

Ennél fogva a vágy az univerzális egység irányában mindig életben kell hogy legyen bennünk. Ez a mi “belső Kabbala terjesztésünk”.

28 feb 2011

A helyes szándék feltárja a világot

Kérdés:

Most mi a helyes megközelítést tesszük a Tabernákulumra, vagy a Teremtő rakja ezt össze darabonként? Ki az építész?  

Válasz:

Természetesen nem értünk mindent a feladatunkból pont, mint egy két év körüli gyerek, aki a nélkül növekszik és fejlődik, hogy tudná, mivé kellene válnia, amikor három éves lesz. Ugyanezen a módon mi megcsináljuk a Menórát (a hétágú gyertyatartót) bedobva egy darab aranyat a tűzbe, majd az felbukkan önmaga által.  De mit jelent az, hogy önmaga által?

Tény, hogy az ember semmit nem tud önmaga által tenni. Ha felkészíti a szándékát (nem a cselekedetet, a szándékát), ha kiépíti azt a középső vonalon, akkor a Fény a személy lényege, anyaga irányába fordul, és pontosan abban a formában, amire ennek a lényegnek szüksége van. Ez az anyag nem tud semmilyen más formát felvenni! Más szavakkal, már megvan ez a formája, csak a személynek fel kell ezt tárnia, a megszerzett szándék által, amely feltárja a képet benne erről a formáról.

Az ember egy olyan világba lép be, amely tényleg időben előtte van még! Amikor feltárja a „gömböt és a virágot,” „a Menórát,””az asztalt,””az ónixot és többi követ,” azt tárja fel, ami már létezik. A személy az egyetlen, aki megújíthatja az érzékelését! Ő tárja fel; a saját maga számára és önmagában. Maga építi a saját látomását, érzékelését, megértését, és egyetértését. Az egyetértésnek megfelelően, nem külső formát lát, hanem mindent önmagán belül lát meg. A látomás belső lesz.

Most amit lát, az külsőnek tűnik az ember számára, a spiritualitásban azonban mindent belső módon fog látni. Akkor lesz az érzékelés valóságos. Többé nem illúziót érzékel, ahol úgy tűnik, minden rajta kívül létezik, és hogy van az ember és rajta kívül a világ. A spiritualitásban ez a hazugság nem létezik. Azt érzi, hogy minden a személyen belül van, a lelken belül, amellyel az ember azonosítja önmagát.

KN

 

09 feb 2011

Leereszkedés egy rendszer szerint, visszaemelkedés a személyes választás alapján

Rabash,a Shlavei HaSulam (Lépések a létrán), című cikkében “Az áldás nem a munka megszámítása alapján van.”: Például, valaki elviszi a kabátját a tisztítóba, hogy a foltokat eltávolítsák róla. Azt mondja a mosoda tulajdonosának: “Megszámoltam, mennyi foltot kell eltávolítania, és most már ez alapján tudom, mennyit fogok fizetni ezért..”

Mi egy perfekt állapotban vagyunk, és azt csak fel kell tárnunk. Minden állapot, amin keresztül megyünk, egy állomása a létező állapot megismerésének. Ez lépésről lépésre válik nyilvánvalóvá a számunkra.

Minden a fogadótól függ: olyan mértékben történik ez meg, amennyire az ember felkészült és sürgeti ezt. Hogy a környezet mennyire akarja segíteni, és támogatni őt, szintén kizárólag tőle függ. A Teremtő elvezeti az embert a helyes környezethez, és azt mondja: „Ez a tiéd, fogd!” Most már kizárólag a személyen múlik, mennyire fogadja el, amit ajánlanak neki, és milyen módon.  

Ezért, “a korrekció, a tisztítás megszámolása” is teljesen a mi kezünkben van. Mindent a hozzáállás határoz meg: be kell teljesítenünk az összes állomását amelyet az utunk elénk rak, mindent, az annak megfelelő módon.

Felülről a Végtelen Világból érkezik a bőség az edényekbe, és a Fény a világok, Partzufok, és a Sefirotok leereszkedése által. Törések és egyéb folyamatok tűnnek fel, mint az előkészítése. Mihelyt ez az előkészítés befejeződik, fel kell emelkednünk ugyanezen az úton, csak most alulról felfelé, átmenni ugyanezeken az állapotokon, megélni ugyanazokat a Reshimokat (információs géneket), de még is előre mozdítva azokat a mi vágyainkkal. Ez az egyetlen különbség.

A teremtő eltörte az összefüggő képet darabokra, és most ezen darabok mentén kell nekünk vágyakat, törekvéseket, célokat keresnünk, új fontosságot alkotnunk, és értékeket megalapoznunk. Ez olyan, mintha egy építő készletet szerelnénk össze, részeket, melyeknek különböző formájuk, minőségük van, különböző színűek, és különböző módon kapcsolódhatnak össze.

Mindezt megelőzi a vágyunk, amely arra irányul, hogy mindezt kizárólag egy csoport segítségével tudjuk elrendezni. Eközben nem igazán érezzük a függőségünket mindettől, alapvetően nem érezzük, hogyan haladunk előre, nem tudjuk mérni a sebességét, kiszámítani a spirituális fokozatát, vagy az előrehaladás mértékét. Ezért nem vagyunk siettetve, hogy megtaláljuk a fejlődésünk felgyorsításának a módját.  

Minden állapotban passzívak vagyunk: “Ha én már ide elértem, várhatok egy kicsit a tovább haladással.” Aztán ez a tovább haladás még is különböző cselekedeteknek lesz köszönhető, még ha ezek nem is igazán célirányosak a fejlődés irányában. De a folyamat lassú és sok kiegészítő mozgást igényel.

Amikor elérjük a helyes elemzést, megértjük, hogy minden állapot lényeges,  és egyetlen állapot sem kerülhető el. Minden a leghelyesebb módot szolgálja; az igazság tisztázását, azonban a szüksége vágy, energia és impulzus hozzáadása tőlünk függ.

KN

08 feb 2011

A Teremtő iránti vágy a közös vágyak össszege

Dr. Michael LaitmanKérdés: Mi a jelentősége a csoportnak a templom feltárásának vágya kialakítása során?

Válasz: Az egyénnek nem irányul a vágya a Teremtő/adóra ! Én önállóan, független egyénként nem tudok a Teremtőre vágyni. Ez lehetetlen. A teremtő az egyéni lelkek viszonyában, közöttük van, a társaság egyedi vágyai között. “Én a népem között lakozom”. Ezek nem csak szép szavak. A teremtő az a mi köztünk adódó kapcsolatok hálózata  és ezért erre kell tekinteni, ha Őt keressük.

Ha egy vágyat nézek, amit ki kell javítanom, akkor tefeléd kell aspirálnom, megfigyelni, leltározni, hogy mennyire vagy ellenszenves, mennyire gyűlöllek, mennyire nem akarok törődni veled, ebben feltárom a gonoszt, a gonosz ösztönt – abban, hogy mennyire nem fogadlak el téged. Tehát így látom meg a törést: az olyan lelkek közt, akiknek a kapcsolata a többiekkel sérült, lerombolódott, lepusztult.

 

 

Ha ezt segít feltárni a tanár, a könyvekkel és  a környezettel, ha sajnálom, hogy mennyire ellenállok a többiekkel való kapcsolatnak, az “egy ember egy szívvel” fokozaton, a kölcsönös biztosíték teljes egységében, ako ezt a sajnálkozást MAN-nak nevezik: vagyis egy kérésért való imának. Ez a Női Vizek, a Májin Nukvin, ami a Bina (Értelem) ereje, azaz az egyesítés, az adás ereje. Ezt hívjáék úgy, hogy a MAlkut (Birtoklás) az a Zeir Anpin-on (Rövid Arc, megszűrt bölcsesség) felemelkedik a Binához és a Végtelenhez jut.

Lehetetlen kijavytani magamat és magamból valamitről lemondani, ha nem a társamnak adok, azaz a környezetemnek, amelyben élek. Ott történik a megvalósítás. Ez az a hely, ahol dolgoznunk kell. Ez az a hely, ahol a Templom, a Szentély és a Menóra és az asztal megjelenik, ahogy ezek egymáshoz viszonyulnak, a formájuk, a magasságuk és a szélességük, mind jelzések a közös Kli-nek, a Vágynak, amit léleknek neveznek. Ezen a Vágyon (hordozón, Klin) kívül nem létezik semmi. A lélek az a vágyak összeadódása, és z egyes lelkek vágyainak pontos leírását nevezzük Udvarnak, Szentélynek, Sátornak. Ez a  lelkünk közös alakja és bennünk és közöttünk jelenik meg.  

Kérdés: A Szentély alakzatai változnak-e, aszerint, hogy miylen önzetlenségi szintre ért egy lélek? A csoport egyes tagjai más és más formákat látnak magukban? 

Válasz: Eltrérő világossággal jelenik meg nekik, a kép tisztasága tér el, minta szemüveggel vagy anéélkül néznék. Minden ember egy kicsit mást lát a maga szintje szerint, a lelke egyedi minőségei átszínezik, de ugyanazt is látják és meg tudják beszélni. [34520]

07 feb 2011

71 queries in 0,167 seconds.