Dr. Michael Laitman

oktatás

Érzékelés újraindítás

Kérdés:

A spiritualitásban miért kell nekünk egy vágyat formálnunk minden új élvezet iránt?

Válaszom:

Mindez azért van, mivel a spiritualitásban nincsen élvezet vágy nélkül. Anélkül, hogy vágynánk valamire, nem érünk el semmit. És a vágynak újnak kell lennie minden egyes alkalommal. Ezek nem azok a vágyak melyekkel megszülettünk ebbe a világba.

Amikor mi itt megszületünk, érzékszerveink nem működnek még. Az újszülött gyakorlatilag nem érzékel semmit. Nem lát, nem hall semmit. Csak néhány reakciója van az állati szinten. És akkor mi elkezdjük őt hirtelen felpumpálni és megtölteni a mi érzékelési programunkkal.

Amennyiben mi ezt a teremtményt, mely épp hogy csak kikerült az anyaméhből más programmal látnánk el, akkor képesek lennénk azt valami teljesen mássá formálni. Akkor képesek lennénk őt spirituálisan felépíteni. Mindez az oktatáson múlik, a neveltetésen és a fejlődés módszerén.

Attitűdünkkel az első naptól kezdve, mi gyermekünket önzőnek neveljük. Ennek ellenére a kisbaba az nyitott bármire: képes másként látni, hallani, képes a világot egy ellentétes módon érzékelni. Legvégül minden a környezeten múlik.

Most, a környezet segítségével, ugyanezen alapelven nekünk át kell változtatnunk világnézetünket, érzékelésünket, az élettel való attitűdünket.

hzs

02 feb 2011

Egy új típusú emberiség mindössze 15 éven belül

Amennyiben a világ megfelelő nevelést nyújtana a ma felnövő generációnak, akkor 15-2O éven belül új emberek között, egy új emberiségen belül élnénk. Nem kellene aggódnunk azzal kapcsolatban mit tegyünk a felnőttekkel. 3-4 éves kortól kezdve módszeres módon oktatnánk a gyermekeket hogy új érzékeléshez jussanak, és az adakozásra aspiráljanak.

Egészen az Első Templom lerombolásáig, Izrael teljes népe ezen az alapon lett felnevelve, és ez által élték életüket. Írva van, hogy egészen Dan-tól északon Beer Sheba-ig délen, azaz az egész országon keresztül nem létezett egyetlen gyermek sem, aki ne tudta volna mi jelent a “megszerzés érdekében” és “adakozás érdekében”. Azokban az időkben ők az Ábrahámtól kapott módszert követték, melyet ő Babilonból való távozása után vezetett be.

Nekünk ugyanezt kell elérnünk idővel, de a lehetőség már most előttünk áll. Végül mi megtanítjuk majd gyermekeinket, hogyan boldoguljanak egymással, hogyan hozzanak létre kapcsolatokat, hogyan váljanak barátokká, viselkedjenek egymással, szeressék egymást.

A jelenlegi körülmények között nagyon nehéz mindez, mivel gyermekeink a modern oktatási rendszernek, és annak összes problémáinak vannak kitéve. Mégis mi megpróbáljuk elmagyarázni gyermekeinknek hogy a “szeresd a másikat mint saját magadat” a természet univerzális törvénye. Nincs módunk ettől elmenekülni. Ellenállhatunk, vagy kűzdhetünk ez ellen amennyire csak akarunk, de végül csak magunkat károsítjuk. A történelem bemutatja nekünk hogyan dőltek meg birodalmak, és győzedelmes nemzetek, melyek minden hódításuk ellenére a csatornában találták magukat.

A szemellenzős önzőségünk azt gondolja, hogy a versengésekben szerzett siker profitot, trófeákat és erőt hoz: “Nézd hogyan válok hőssé!”. Azonban a messziségbe, vagy akár közelebb is tekintve az derül ki, hogy ez az attitűd nem kifizetődő. Mi kötve vagyunk a természet által, és nekünk erre kölcsönösen reagálnunk kell.

Ezért van az hogy nekünk a modern professzionális oktatáshoz hozzá kell adjuk a “szeresd felebarátodat, mint magadat” szabályát. Hogy mindezt elérhessük, mi különböző formákat használhatunk fel ennek bemutatására, mint játékokat, dalokat, előadásokat, vitákat és beszélgetéseket annak érdekében, hogy gyermekeinket a valóság újfajta érzékeléséhez vezessük.

Mi utazásunk legelején találjuk magunkat. Reménykedjünk, hogy ebben az évben mi képesek leszünk egy nemzetközö oktatási hálózatot szervezni, amely magába foglalja a világ minden részén található csoportjainkat. Mi filmeket, könyveket és oktatási füzetkéket produkálunk majd, együtt dolgozunk majd pszichológusokkal, és más szakértőkkel, és akkor egy-két éven belül megláthatjuk hogyan nyernek mindebből gyermekeink.

Ma egyszerűen alapvetően szükséges az egészséges nevelés kifejlesztése, és kibővítése, hogy gyermekeink nem a dzsungel törvényei szerint nőjenek fel, és ne váljanak embergyűlölővé mint jelenleg. Miközben felnőnek gyermekeink sikeresek lesznek minden területen, mint a tudományokban, professzionális felkészülésben, viselkedésben és a társadalommal és a világgal szembeni attitűdjükben.

Mindez azért történik majd meg, mert belsőleg azonossá válnak a Teremtővel.

hzs

21 dec 2010

Nevelést a karrier-tanácsok helyett

Talán nem világos, de nem az a baj, ha megtörjük egy ember jellemét és ezzel valami evilágit elrontunk.Rosszabb történik: ha nem figyelünk az egyéni jellegére valakinek, akkor egyes részeket kihagyunk a közös javítási folyamatból, s akkor nem lehet tökéletes a rendszer egésze majd.

A szellemiségben végül minden tökéletes lesz. Tehát baj, ha egyetlen sejt is hiányzik.Mindenkinek mindenkivel egyesülni kell majd és tartalmazzuk egymást.

tehát amíg egyetlen valaki nem javult ki, addig mindenki javítatlan. Az egész rendszer érzi az egyetlen hibás részét. Ezért minden hiba sokszorozódik s a kölcsönös egymás-tartalmazás által szétárad mindenkibe.

Ezért a kabbalisták ha védik az egyéni szabadságot, akkor nem csak az emberek közti jó kapcsolata  céljuk, hanem az egész teremtés elejétől-végéig így tud kijavulni csak: így juthatunk el a Gmar Tikunig, a teljes Javuláshoz, tehát nem tehetjük mindig, amihez kedvünk van – emiatt.

E teljes javulás miatt mindenkire gondunk kell legyen, odafigyelve személyes tulajdonságaira, mint pótolhatatlan közös kincsünkre. Persze segítenünk kell egymást a társulás során. Így kell társuljon majd az egész társadalom.

Segítsünk, hogy mindenkivel ösze-társuljon mindenki. Nem kell ehhez egyénileg kifejlődni egyéni egoista sikerekkel és különbözőséggel. A mai iskola erre tanít. Ezért csak “hivatás-irányítást” végeznek, karrier-tanácsadást.

Pedig a személy társadalomhoz való viszonyának kéne hangsúlyt kapni. Ezáltal a természetes képességek jobban kifejlődnének, mert a veleszületett tulajdonságok (gének, hormonok) mind a többiekhez való társulást célozzák. Enélkül láthatatlanok lennénk – azért látjuk mindezt, mert a közös lélek megtört. A mai egyéni képességek mind a közös-lélek megtörésén alapulnak és csak a társulással lehet ezt kijavítani.

Tehát nincs senkinek más dolga, mint társulni. Ezáltal fejlődnek ki a személyes tulajdonságaink és természetes hajlamaink a legjobban. Ez garantálja a lélek és az érzelmek kivirágzását.

Ráadásul a másokkal való társulás során mindenkinek plusz képességei támadnak, benyomások, érzések, s minden, ami kell neki. Egymást tápláljuk majd, s ezzel az egész rendszer kijavul s az egyéni harmóniánk is teljes lesz.

kgy

17 dec 2010

Miért esszenciális az egyéni szabadság?

Báál HaSzulam, “A Szabadság”: Tudd, hogy ez (személyes tendeciák, tulajdonságok) az egyén egyetlen valódi tulajdona, mely nem károsítható, vágy változtatható…Ezáltal bárki aki kitöröl egy tendenciát az egyénből, és kiszakítja azt, annak a magasztos, és csodálatos koncepciónak az elvesztését okozza a világból, amely arra volt hivatott, hogy kiemelkedjen a láncolat végén, mivel ez a tendencia soha többé nem jelenik meg egy másik testben.

Pontosan ezek az alapelvek, melyre az oktatás rendszerét építeni kell. A gyerekeket úgy kell kezeljük mint felnőtteket, nem szabad, hogy őket valami olyanná változtassuk amit mi akarunk, mintha ők valami gyurma, vagy massza lennének, amelyből mi bármilyen formát létrehozhatunk saját vágyainknak megfelelően.

A személynek olyan behatást kell adnunk, mely megengedi számára, hogy kifejlessze saját személyes tulajdonságait. Ezért van az hogy az oktatásban elnyomás az elfogadhatatlan.

A Kabbalisták írnak erről, és meg kell értsük annak okát, hogy miért. A személyes szabadság védelme az egy kötelező törvény, mivel végül is mi nem befolyásoljuk, vagy korrigáljuk egyikőnket sem. Mi egyszerűen kijavítjuk a kapcsolatokat, kötelékeket magunk között.

Mi mindannyian, én, te és ő össze kell, hogy kapcsolódjunk egymással, a megfelelő kötelékekkel. És akkor ezen kötelékeken belül mi felfedezzük majd a Fényt, mint rezisztorok, ellenállások egy elektromos hálózatban, vagy a villanykörte spiráljában. A kapcsolatok melyek megjelennek közöttünk lesznek majd a spirituális világnak, vagy Teremtőnek nevezve, és mindaz nem tartozik majd egyénileg egyikőnkhöz sem.

Ami hozzám személyesen tartozik nem vonatkozik a spirituális világra. Ezért van az hogy mindenki személyes tulajdonságainak meg kell maradnia. Ha én elrontok bármilyen tulajdonságot magamban vagy másban, akkor a közöttünk levő kapcsolat nem válhat megfelelővé többé, mivel ehhez a kapcsolathoz szükséges a “híd” az én, és a másik eredendő természete, tulajdonságai között.

Ezért van az, hogy a személyes szabadság védelmezésének törvénye az nem egy helyes “demokrácia” szükséglete. Az a korrekció elérésnek a szükséglete.

Ebből nyilvánvaló mennyire hibás oktatási rendszerünk: az állandó nyomást eröltet a gyermekekre, és banális egyéneket gyárt egy elfogadott standard mintájára. A neveléssel és oktatással kapcsolatos attitűdöt radikálisan meg kell változtatnunk.

hzs

14 dec 2010

Engedjük, hogy a Felső Fény legyen a tanárunk

Miért kellene nekünk másokkal jól bánnunk? Csakis annak érdekében, hogy elérhessük a Teremtővel való összeolvadást. Miért jövök a csoporthoz? Csakis a Teremtő kedvéért.

Ha bármi más okból teszem mindezt akkor ugyanolyan vagyok, mint az orosz Kommunisták, akik a jövő társadalmát saját céljaikra építették. Ezért van az, hogy még ma is a következményekkel birkóznak. Az egyetlen módja korrekciójuknak a “tűz a tűz által”, azaz a megfelelő formájú kommunizmussal – a Kabbalával.

A Teremtő kell hogy legyen a célunk! Egyébként hatalmas csapások várnak ránk. Mindennek a példája Oroszország, mely hatalmas erőfeszítéseket, eszközöket, pénzt fektetett be, és a témát mindenhol nyomta: a TV-ben, a rádióban, az óvodákban, iskolákban, dalokban, játékokban és mindenben amit az emberek cselekedtek. Minden csak egy dologra invitált mindenkit: Egyesüljünk, legyünk barátok!

De nézzük mi is történt. Az ember semmit nem fogadott el mindebből, és minden azonnal önzőséggé változott, bár elsőre úgy tűnt, hogy az egy jó, megfelelő oktatás volt mely mindenkinek azt tanította: Éljünk békében egymással mint egy család.

Amennyiben a Teremtő nem áll mindennek a fejénél, a Fény forrásaként mely megváltoztatja a személyt, akkor mi a haszna az üres szavaknak? Azok nem egyeznek a valós tényekkel!

Ennek eredményeképpen szükségessé válik hogy az embereket követésre kényszerítsük büntetéssel, elnyomással és erővel. Nekünk ebből le kell vonnunk a következtetéseket, hogy mi is a helyes oktatás, és azt hogyan kell alkalmazni a legkisebb részletekig.

At egyetlen módja az oktatásnak mindenki számára az a példamutatáson keresztül történik. Én mi nem csak saját személyes példánkat mutatjuk, mivel ha a gyermek azt tanulja meg hogyan viselkedjen ahogy mi magunk viselkedünk, akkor az nem nem lesz belső korrekció, ő egyszerűen csak lemásol minket. Holnap majd lát egy rossz példát és akkor azt is lemásolja.

Másrészről hogy ha ő magát korrigálta és meg is értette mit és miért tett, akkor ő már védve van addig a szintig.

hzs

30 nov 2010

A szeretet és jóság erőtere

Shamati 1: Írva van: “Nincsen más Rajta kívül”. Ez azt jelenti, hogy nincsen más erő a világban mely képes lenne ellenállni Neki.

Egyetlen Felső Erő uralkodik az egész Univerzumban. És amit az ember lát, hogy vannak olyan dolgok a világban, melyek tagadják a Felső Irányítást… másszóval úgy tűnik számunkra hogy több fajta ellentétes erők léteznek a világban melyek győzedelmeskednek egymás felett, és lehetséges segítséget kapni a másik ellenében, felhasználva ezt a “többszörös erőt”. ..az oka ennek az, hogy mindez az Ő akarata.

Ez az egyetlen Erő, mely totális hatalommal rendelkezik, azt akarja, hogy mi annyira összezavarodjunk az erők, vágyak, fajták és tulajdonságok sokasága által, hogy ebből a káoszból mi magunk elkezdjük összegyűjteni ezt az egy Erőt. Úgy tűnik nekünk, hogy ez az élet több arcú, és bonyolult, de mindezt nekünk egy vágyhoz, egy célhoz és egy működő Erőhőz kell levezessük.

Ez hasonló ahhoz, ahogy mi a gyerekeket tanítjuk azáltal, hogy feladatokat adunk ahol nekik össze kell rakniuk, és meg kell javítaniuk valamit, ami összetört, ami nincs kész, vagy nem teljes. Nekik kell azt korrigálniuk, és nekik kell azt teljessé tenniük saját maguk által. Ez az ahogy cselekednünk kell életünk minden egyes pillanatában.

Úgy tűnik nekünk hogy nagyon nehéz keményen dolgoznunk életünkben, és erőfeszítéseket tennünk, de ha mi csak egy dolgot tennénk mindezen materiális cselekedetek mögött – hogyha mi teljessé tennénk a Felső Erőt annak érdekében, hogy meglássuk azt, hogy csakis Ő az az aki cselekszik, akkor nem lenne szükségeünk semmilyen más cselekedetre!

Mi a materiális világban dolgozunk annak érdekében, hogy sok fajta dolgot hozzunk létre, de valójában csak egyszerűen elmenekülünk attól, hogy megoldjuk az egyetlen, apró problémát: hogy felfedezzük, hogy mindezen problémák, részletek, gondolatok és különbségek mögött egyetlen Erő áll velem szemben. Létezik Ő és én, és közöttünk Ő felépítette mindezeket a dekorációkat melyek megzavarnak engem, hogy azokon keresztül megtaláljam útamat Őhozzá, és érezzem, hogy mindazok Tőle jönnek! Ezt hívjuk tisztázásnak.

Amennyiben életem minden egyes pillanatában, teljesen mindegy mit is teszek, akár valaki mással beszélek, vagy valaki engem támad, vagy ellenkezőleg valaki engem jószándékkal közelít meg, vagy valami történik az egészségemmel, pénzemmel, munkahelyi helyzetemmel vagy akár a családomban, amennyiben minden egyes történés, esemény mögött én megpróbálom felfedezni a Teremtőt, akkor én elkezdek mindent egyetlen hálózatba tömöríteni, mintha szövést végeznék. Akkor elkezdem látni, és feldeni a kapcsolatok eme rendszerét: az Ő programját, és velem való attitűdjét mindezen embereken keresztül, és az összes lehetséges élethelyzeten keresztül.

Akkor én hirtelen elkezdem megérteni mi is történt a múltban és elkezdem látni, hogy mit tesz majd Ő velem a jövőben. Ő kissé elkezdi láttatni velem minek kell megtörténnie különböző problémák esetén kisgyerekként tanítva engem. El kell fogadnom ezt az életet mint csak egy kutatást Irányában – hogy megkeressük és megtaláljuk Őt! Mindazon erőfeszítések után melyeket megtettünk, állandóan azt kell lássam, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és minden csak Tőle jön!

Ennek olyan mértékben kell megtörténnie, hogy amikor én a legnehezebb és legkellemetlenebb helyzetben vagyok, amikor teljes kimerültséget és tehetetlenséget érek el, és teljesen képtelenné válok arra, hogy a Teremtőhöz kapcsolódjak, mindennek ellenére én a Teremtő irányába fordulok, és keresem az okot, hogy ez miért érkezett hozzám ebben a formában és honnan is jön mindez. És akkor én felfedezem mennyire csodálatos is mindez…

Én elkezdem az általános kép összes alkotóelemét megfelelő sorrendbe tenni és hirtelen felfedezem hogy Ő állított mindent fel, és mindezt csakis az én érdekemben tette, hogy segítsen engem új felfedezéseket tennem! Előbb utóbb én felfedem, hogy körülöttem minden az irányomban való Ő attitűdjének az összefüggő hálózata a teljes Univerzumon és a Felső Világokon keresztül. Én körbe vagyok véve az Ő szeretetének erőterével, és én annak központjában vagyok. Ezt nevezzük úgy, hogy a Teremtő felfedezése teremtményei számára.

hzs

21 nov 2010

A Jó-adó titkos ügynöke az iskolában

Kérdés:

Milyennek kéne lenni egy gyerek környezetének?

A válasz:

A gyerek mindig olyan lesz, mint a környezete. Ezért van az, hogy a környezetről gondoskodni azonos a gyerekről való gondoskodással.

Gondoljunk bele, hogyan hat a környezet indirekt kontrollja, a név-adásban, a játék-vételben, a könyvek által, a videókban, amiket a szülők ajándékoznak, és felkeltik érdeklődésüket általuk. Meg kell tanítani a gyerekeket a rossztól megvédeni magukat, a külső befolyásnak meg kell mutatni az ellenállás módjait, és legyen erejük az elveik mellett kitartani. Az értékrendek mind a jó és rossz ellentétén alapulnak.

Nincs gond jó környezet kialakításával, ha  a szülők rendezik el ezt. Játékokkal és édességgel könnyen le lehet fizetni egy gyereket, hogy a megfelelő környezetet válassza. És majd az hatni fog rá.

A tanárnak fontos az a képessége, hogy a gyerekek szintjére leereszkedjen, s a gyerek ne érezze, hogy a tanár a nagyobb. le kell üljön velük játszani, s beszélgetni. A gyerek környezetét titkos ügynökként be kell hálóznia. Akkor át tudja adni neki a szellemiségét és felemelheti fokozatosan. Ha nagyobb  agyereknél, akkor bútordarabnak nézik a gyerekek. Rohangálnak a nagyok lábai közt és odébb löködik őket, hogy hagyjanak nekik békét. A saját világukban jól megvannak.

Más szóval mindent egyetlen cél elérése érdekében kell elrendezni: hogy a gyerekek szeressék a társaikat s ezáltal a Jó_Adó teremtő szeretetéhez eljussanak. Ennek a szándéknak kell áthatni a gyerek kiskorát, és minden tettet. Fiatal korban ez különösen könnyű és lehetséges. Ha szeretet tanítunk a gyereknek kiskorától, biztonság és siker kíséri majd nagykorában.

kgy

17 okt 2010

A gyerekek saját maguk legjobb tanárai

Miután már 200 éve fennállnak, a modern iskolák mély válságon mennek keresztül, mely egyre fokozódott az elmúlt néhány évtized alatt. Az iskoláknak olyan helyekké kell válnia, ahol a környezet olyan élvezetes, mint a múltban volt. Az “iskola” szó görögül kényelmeset/kellemeset jelent, amely igen megfelelő módja az időtöltésnek.

A személy nem képes elnyomásra alapuló környezetben fejlődni, mivel ez azt okozza, hogy összezsugorodjon, és elzárja magát a többiektől. Pontosan ilyen környezetet nyújtanak az iskolák a tanulóknak manapság. A gyerekeknek szükségük van a szabadságra ahhoz, hogy kinyíljanak, megtalálják saját helyüket és céljukat a világban, hogy képesek legyenek a fontos választásokat és döntéseket független módon megtenni.

Ezért szükséges az, hogy segítsük gyermekeinket mindenféle korlátozás nélkül fejlődni. Mindegyiküknek belsőleg teljesen szabadnak kell lennie, és a társadalomnak kell őket oktatnia. A gyerekek természetszerűen nevelik egymást azon a csoporton belül ahová tartoznak, és a csoport gondoskodik saját tagjairól. A tanárok szerepe a csoportok megszervezése. A társadalom követi figyelemmel a csoportokat, mivel a társadalom teremti a rendet, és nem enged semmilyen személyt vagy csoportot, hogy azt tegye amit csak akar, mivel minden egyes egyén tagja akar lenni a társadalomnak.

A Kabbala tudománya szerint ez a legmegfelelőbb módja a társadali rendeződésnek, mely kifejezetten alkalmas a megfelelő emberi fejlődéshez. Ilyen körülmények között a szülők, tanárok és más felnőttek jelenléte észrevétlenül kell, hogy történjen, a gyerekek által nem felfedezve. Ez a módszer adja meg minden gyereknek a legjobb lehetőséget arra, hogy képességeinek megfelelően a legjobb mértékben fejlődjön.

18 jún 2009

Iskolai tűnődés: hogyan segítsük egy ember kifejlődését

 Kérdés:

A mai iskolásokat is tanítjuk arra, hogy osztozzanak, és járuljanak hozzá a közöshöz, de ahogy kilépnek a világba, különböző, és másfajta értékrend kezdi őket befolyásolni. Mit kellene a jelenlegi oktatási rendszerhez hozzáadnunk, hogy egy személyt formáljunk, és ne egy “szakembert”?

Válaszom:

Egy manapság általános modern iskola nem képes személyt nevelni, és arra sem képes, hogy a tanulókba öltse a többiekkel szembeni megfelelő hozzáállást. Ennek az egyetlen módja az, hogy megfelelő környezetet (társadalmat) építsünk ki, melyet először is ki kell alakítsunk a tanulók körül.

Egyetlen manapság létező iskola sem tűz ki ilyen jellegű célokat maga elé. A viágon mindenhol a gyerekeket arra tanítjuk, hogy sikeresek legyenek különböző tesztek írásában, hogy megnyerjenek különböző versengő feladatokat, és hogy túltegyenek a többieken. Az iránytűjűk arra van beállítva, hogy minden áron sikeresek legyenek, hogy egy a legnagyobb profittal járó foglalkozásra tegyenek szert.

Ez a rendszer működött a versengő társadalomban. Azonban most egy integrált társadalomban találjuk magunkat, mely a a következő alapelv alapján működik: “nem a legerősebb (a mások kárára) jár legjobban, hanem az, aki képes a többiekkel egységre lépni (mindannyian együtt)”. Ezért egy másfajta ember formálására van szükség: nem mindenki ellenségére, hanem mindenki barátjára.

Egy ilyenfajta ember formálása önző természetünkkel ellenkezik. Ezért egy speciális módszerre van szükségünk (A Kabbala tudományára) és annak eszközére (a Korrigáló Fényre). Másképp az emberek megint eltorzítják az egység gondolatát, és ismét a “világ proletárjait akarják majd egyesíteni”, és ismét elkezdenek majd szocializmust, vagy a kibbuc rendszert építeni. Önzőségünk semmi jobbal nem képes előállni.

Ennél fogva a megfelelő nevelés a társadalom legnagyobb, első számú problémája. Amennyiben ezt nem oldjuk meg, a társadalom nem lesz képes saját magát a Természet követeléseinek megfelelően reformálni. Ilyenfajta reformot csakis a Kabbalisztikus alapelvek alkalmazásával vagyunk képesek elérni.

14 jún 2009

Mire taníthatjuk gyermekeinket?

Az igazi tanító előre tudja mi történik az út során, és nem engedi, hogy az emberek rossz útra térjenek. Így kellene a világon minden egyes tanárnak tanítania. Matematika, fizika és más pragmatikus tantárgyak tanárai azért képesek diákjaikat sikeresen oktatni, mert olyan valódi törvényeket tanítanak nekik, melyek a Természetben léteznek. A saját tudásukat és tapasztalatukat adják át. Így a precíz és természetes tudományok tanárai jól működnek – nem hazudnak a tanítványaiknak.

Azonban azok a tanárok, akik azt akarják megtanítani diákjaiknak, hogyan viselkedjenek életükben nem képesek korrekt és reális információt átadni. Először is ők sem élnek megfelelő módon, nem tudják mi várható a jövőben, és képtelenek elképzelni mi történik mahd az adott gyerekekkel, mivel ők soha sem tették meg ugyanazt az útat. Így amikor az iskoláról van szó, az iskolai tanároknak csakis matematikát, fizikát és a precíz tudományokat szabadna tanítania.

Azonban amikor az igaz nevelésről van szó, csak azok képesek tanítani, akik már eljutottak a spirituális létra bizonyos szintjeire, és pár fokkal magasabbra jutottak a gyerekeknél. Az nem érdekes, hogy a tanítványok kis gyerekek, vagy nagyok – egy tanítvány akár 60-70 éves is lehet.

Ezért van ennyi probléma szülők és gyermekeik között. A szülők továbbra is az önző vágyaik szintjén vannak, egy olyan világban mely már tovább mozdult. Olyanok mint a dinoszauruszok, melyek egy új világba pottyantak! Továbbra is tanítani akarják gyerekeiket, de gyerekeiknek új szintű vágyaik vannak, és új tanárokra van szükségük. Így kétszeres hiba történik! A szülő mely az elmúlt századból való, akarja tanítani gyermekét ebből a századból, akinek olyan tanárra lenne szüksége, mely a következő századból való! Két szintű szakadék van közöttünk, és még így is csak azt hajtogatjuk, hogy van mit tanítanunk gyermekeinknek.

Nem illünk gyermekeinkhez ami a vágyaikat és azok kielégítését illeti. Így nem megelepő hogy sikertelenek vagyunk oktatásunkban. manapság egy mindenki között jelentkező globális kapcsolat kerül felfedezésre, és mi, az egész világ értetlenül állunk ez előtt.

Szóval, ha arról beszélünk, higyan segítsük az egyéneket emberi lénnyé válni, őket az életre felkészíteni, akkor csak az lehet tanár aki már pár fokkal magasabra jutott. Ez nem lehet olyan valaki, aki most fejezte be a főiskolát vagy egyetemet. Végül is, hogyan lenne egy ilyen személy arra alkalmas, hogy a gyermeket az életre tanítsa, ha maga sem érti mi is történik az életben?

(Egy a Báál HaSzulam “Egy Törvény” című cikkéről szóló lecke alapján, 2009 ,árcius 18.-án)

03 ápr 2009

67 queries in 0,670 seconds.