reggeli lecke

Az egész munkánk fel van osztva kisebb részekre, amelyeket nekünk össze kell raknunk. Ezek megjelennek egymás után mint “Resimó”, (Információs gén), amelyet szükségünk van felhasználni. A személy szerepe, hogy ne felejtse el, és próbálja elrendezni a környezetet úgy, hogy mindig inspirálja őt, és állandóan felébressze és segítsen neki leküzdeni az erős zavarokat.

Meg kell értenünk, hogy minden pillanat egy új cselekedet, és soha nem ismételi meg önmagát. Sőt, lehet hogy ugyanazok a problémák megismételődnek, de ez azért van, mert nem érezzük a felébredés új érzetét.

De egyik pillanat sem hasonlít a másikra. Ezért hinnie kell abban, hogy minden alkalommal egy új részleten dolgozik, és korrigálja azokat. Ha minden pillanatban ezeket a csoporthoz csatolja, és a Teremtő felé irányítja őket a csoporton belül az összeolvadáshoz, a kapcsolat korrekciójára, akkor ez által megvalósítja a “Resimó”- t.

Ez a munka a vizsgálatok és a felemelkedések által történik, amely az értelem és a szív ellen megy, azáltal, hogy újra rendezi, és erősebbé teszi a környezetet, amely nyomást tesz rá, és kötelezi őt. Ha egy ilyen módon felkésziti magának ezeket a feltételeket a következő felemelkedés érdekében, akkor az összes pillanat összegyűlik egyetlen nagy számlává.

Az összes fillér összegyűlik egy nagy kinccsé. Ahogy Rábásh megadja a példát: Amikor a személy belépett a királyi kincstárba, a kis edényét megtöltötte arannyal. De az őr a kijáratnál kiönti a földre, és a személy egy üres edénnyel marad. Ő ismét visszatér a királyi kincstárba és ismét megtöltötte az edényét, és az őr újra kiönti a földre.

Ez többször megismétlődik, amíg teljesen kétségbeesik. És nem a munkájáért, mert újra és újra bemegy a király kincstárba, és azt hiszi hogy az utolsó kísérlet sikerrel jár. De befejeződött az ideje, majd azt mondják neki: “Az egész arany amit kihoztál és kiömlött a földre az mind a tiéd.” Mindezek a fillérek felemelkedések, amelyeket letettél egy hatalmas számlává álltak össze, “Mászách” – á, és az összes cseppje a Fénynek átváltozott egy hatalmas ragyogássá.

Ez a mi munkánk. Máskülönben nincs erőnk, hogy ezt az egészet egyszerre megtegyük . Tehát, apránként egy fillér és még egy fillér, amíg összegyűlik egy nagy számlává. A legfontosabb itt a környezet, amelynek támogatónak és keménynek kell maradnia, és folyamatosan figyelmeztetnie kell, hogy az összes pillanat egy hatalmas céllá álljon össze.

31 október 2o12, Felkészülés a reggeli leckére

BS

Mi soha nem vagyunk képesek elképzelni és értékelni a felső szintet, mivel az újra és újra egy másik dimenzió, és mi állandóan egy új világba hatolunk be. A mi összes belső adatunk megváltozik, építő elemeink megváltoznak, és minden egyes alkalommal mintha egy új teremtmény, új teremtés jönne létre. Ez az ahogy az új Resimók (információs gének) megjelennek.

Akkor hogyan lehetünk képesek magunkra hívni előrehaladásunkat, és a Teremtő nagyságára gondolni, hogy lehetünk képesek elképzelni a következő szint magasságát. ahhoz a szinthez képest ahol most állunk? Ezért van az hogy mi közvetett módon dolgozunk a környezet segítségével, azáltal hogy abból benyomást nyerünk, attól új értékeket kapunk, hogy a személy képes legyen az adakozást úgy elképzelni mint a kapcsolatot és szeretetet az egója felett.

A környezetnek köszönhetően mi valahogy képesek vagyunk lefesteni ezt a képet magunknak, de az előrehaladás érdekében többet kell követelnünk ettől a képtől, a lehető legmagasabb szintet, mely két szinttel magasabban van ahhoz képest ahol mi most állunk. Amennyiben a következő szintünk már Ein Szof-nak számít, hogy lehetünk képesek valamit elképzelni ami az Ein Szof-nál is magasabban van?

Azonban úgy kell elképzelnünk hogy a legmagasabb szint, mely a Teremtő felfedését jelenti, még magasabban bárminél amit én képes lehetek elképzelni. Csakis ebben az esetben lehet helyes a Teremtőhöz intézett kérelmem. Mindez azért van mivel a felső szint az ugyanaz az állapot melyet én magam akarok elérni. Az a szint, ami a fölött van az egy magasabb szint annál melytől én segítséget kérek a magasabb szint eléréséhez.

Én a felső szint feletti szinthez fordulok annak érdekében hogy a felső szintet elérjem. Amennyiben kérelmemet ilyen formában nyújtom be, akkor valóban nyílegyenes úton a Teremtőre irányulok. Én el akarom érni az adakozás, a szeretet, mások szeretete és összeolvadás szintjét. De annak érdekében hogy mindezt elérjem, én nem valami ismeretlen faktorhoz fordulok, hanem egyenesen a Teremtőhöz. A felső szinten minden egyetlen egységbe kapcsolódik: Izrael, a Tóra (A Reformáló Fény), és a Teremtő.

Izrael vagyok jó magam, az aki eléri a felső szintet a Fény segítségével, melyet én a Teremtőtől kapok meg, aki a legmagasabb szint, de aki “elém jön” a következő szintre hogy velem találkozzon. Amennyiben ezt a rendszert látjuk magunk előtt akkor biztosak lehetünk abban hogy egyenes vonalon haladunk.

A legfontosabb szintek az alsó (jelenlegi szintem), a felső, és a legfelső. Ez a szintek sorrendje.

2o12 október 25, Reggeli lecke felkészülése

(HZS)