reggeli lecke

Nem mindenki képes keresztül menni a spirituális út felkészülésének első periódusán, és abban megmaradni. Sokan elhagyják a csoportot, a spirituális utat, és saját maguk megváltoztatásának folyamatát. Visszamennek a külső világba és visszatérnek a “háziúr” életébe azáltal, hogy abbahagyják szívben található pontjuk fejlesztését, mely a Teremtő – az Univerzum Királyának vendégévé tehetné őket.

Mint tudjuk “a Tóra véleménye ellentétes a háziúr véleményével”. Amennyiben a személy megtartja a Tóra véleményét, akkor vendégként érzi magát, és a Teremtő az ő vendéglátója. Ennél fogva meg akarja változtatni magát, hogy hasonlóvá váljon a házigazdához.

Ez van a Tóra véleményének nevezve, azaz hogy azt a célt helyezi maga elé hogy az adakozás szándékával rendelkezzen, és ennek alapján határozza meg állapotait.

Az első állapotok, azok az emelkedések és zuhanások melyeken a személy keresztül megy, le vannak választva megszokott értelmünkről és érzéseinkről. A személy azt látja, hogy teljesen megváltozik. Először életében úgy érzi, hogy valami idegen erő irányítja őt. Ez a különlegesség tipikus azokra a változásokra, melyeket érzékelünk belső spirituális fejlődésünk folyamán.

Hirtelen a személy úgy érzi, hogy egy furcsa idegen erő hatása alatt áll. Előtte megszokott életében soha nem érzett ehhez foghatót. Mindig tisztán látta előre ki az, aki uralkodni akart felette, ami azt jelenti hogy azok külső erők voltak. Itt azonban, életében először úgy érzi, hogy valamilyen erő ereszkedik alá, és átveszi felette az uralmat, hozzákötődik belülről és elkezdi őt irányítani.

Ez egy nagyon különleges érzés. Emlékszem arra a döbbenetes csodára amikor először éreztem mindezt. Ez egy nagyon kellemetlen és felfoghatatlan érzés ameddig a személy el nem kezd hozzászokni, és elismerni azt, hogy ez a cselekedet a Teremtő munkája  rajta. Akkor már a személy készen áll arra, hogy eldöntse, elismerje hogy ez valóban így van, és hogy ebbe beleegyezzen. Akkor már saját maga próbálja meg ezt az érzést kiváltani, és úgy várni azt mint egy találkozót, vagy kapcsolatot valakivel akit a személy szeret.

Akkor a személy már elkezdi értékelni a Teremtő  rajta végzett munkáját, azt várja hogy az bármely pillanatban megtörténjen. A Teremtő aktuális cselekedeteit várja és elismeri azokat, nem azt elemezve, hogy azok milyen minőségűek, és hogy azok milyen érzést keltenek az ö önző érzésein belül, mely önző érzések még nincsenek korrigálva. Ez azt jelenti, hogy a személyt nem érdekli milyen állapotokon megy keresztül, az egyetlen dolog, ami fontos számára az, hogy a Teremtő irányítsa, befolyásolja őt amennyire ez csak lehetséges.

Ez az amiért imát mond. Azt kéri hogy annyi változáson menjen keresztül amennyin csak lehetséges a Teremtő akaratának megfelelően, mivel mindazt, amit a Teremtő tesz az csakis a jót szolgálja. Ezáltal az ő önfeláldozása abban a mértékben van lemérve, amekkora mértékben azonosítja magát a Teremtő cselekedeteivel és amekkora mértékben azokat várja, mekkora mértékben válik a Teremtő önkéntes rabszolgájává, és ebben mérhető imája ereje.

Egyenlőre ezek csak az első lépések a spirituális munkában. Utána kezdődik a precízebb, kontrolláltabb kölcsönös munka a Teremtővel, a kölcsönös adakozás. A személy akkor már tudja, hogy kapja meg az erőt ehhez, és, hogyan dolgozzon később azokkal, hogyan kezdje meg párbeszédét a Teremtővel. És akkor már megszerzés iránti vágyával is képes elkezdeni dolgozni, azáltal, hogy ugyanazon ízeket érzi, mint a házigazda, és azáltal, hogy érzi a Teremtő, hogyan érzékeli a frissítőket és, hogy maga is hogyan ízleli azokat.

Ez az egész út a kezdeti emelkedésekkel és zuhanásokkal kezdődik, melyeken keresztül a személy hozzászokik az idegen erő felette levő uralmához.

2o12 október 4., Reggeli lecke 1.rész, Shamati 21.

(HZS)