világ

Különleges állapotban vagyunk az egész világgal együtt .Az egész emberség számára kritikus periódus, amikor végre feltárul a Kabbalah.

A Kabbalah-gyűlések idején a lelkünk kijavítására vágyunk, és nem gondolunk mindig a világ többi részére. de bizony, bele kell gondolnunk, hogy igenis az egész világra hatással vagyunk. Én hiszek ebben.

Ahogy mi a közös vágyunkba belépünk, az egész világ az “érdem mérlegén” elbillen a jó irányba, hiszen nélkülünk ez csak alaktalan nyersanyag, egy gólem. Mi viszont pár szinttel feljebb vagyunk a közös vágyban – ezt hívják az Ád-ám szintnek (mert hasonlóak- adome – akarunk lenni a Teremtő Ádóhoz. tehát a világ sorsa a mi kezünkben van.

Ezért éri meg akár költeni is egy-egy ilyen utazásra a Kabbalah kongresszusok valamelyikére (január 28-30: Berlin)és az otthonitól eltérő környezetbe helyezni magunkat. Ez fontos megfontolás: az ember az egész világra hathat és a saját sorsára is ezzel.

Hiszen első pillantásra kik is volnánk mi? Azonban mégis: a teremtő pont ezeket az embereket hívta el, lehetőséget és vágyat adott erre nekik, hogy társuljanak. Nem könnyű ez: tehát minden résztvevőt tisztelek, akit elhívott a teremtő(adó) és adott nekik erőt erre. Hogy hozzájárult, hogy hajlandóságot érzett. Mindenki, aki eljön, csodálatos és különleges. És ezt látnunk is kell egymáson.

Értékelnünk kell tudni, hogy a világ sorsára hathatunk. Még ha ennek jelentése most nem is felfogható. Még ha nekünk ennél egyszerűbb és naivabb vágyunk volt az összegyűlésre, akkor is ez javítja a világot mélyen.

tehát nagyon ajánlom, hogy mindenki nyissa ki a szívét és egyesüljön a többiekkel a közös vágyban a Felső Erő (az adó) felé. Hiszen, aki egy ilyen meeting-en részt vesz, az nagyon különleges. Hát ez a legtöbb, ami tőlünk telik, adjuk ezt meg.

Kérdés:

Amikor eljön a béke a világra, azonos lesz az életszínvonal mindenhol? Jelenleg az emberek az egész világon keresztbe kasul vándorolnak, hogy munkát keressenek; képes lesz mindenki otthon maradni, a saját hazájában és tisztességesen megélni?

Válasz:

Amikor eljön a béke ideje, a világ eltűnik. Ahogy az ismert a számunkra, a „világ” (Olam) jelentése “elrejtés,” és ez akkor nem lesz többé; mindenki felemelkedik a végtelen világ megtapasztalásához. A jelenlegi valóság érzékelésünk – és ezért a jelenlegi valóságunk is – eltűnik.

Azonban miközben átmegyünk a korrekció folyamatán és úgy érzékeljük magunkat, mint akik a „világban” vagy elrejtésben élnek, egy eltört, hamis valóságban, a szakadék az emberek életszínvonala között megmarad, mivel a mi világunk, egy kivetülése a felső világnak. Annak mértékében, amennyire sikerül a korrekciót felébresztenünk a Felső Világban, amely egy összekapcsolódás, összetapadás (Zivugim) a Fénnyel, fogjuk megtapasztalni az eredményt a fizikai világban: fájdalom, vagy öröm formájában.

Ha az Atzilut világába, csak pozitív folyamatokat folyatunk be, csak tisztánlátást, és a korrekció folyamata úgy ketyeg, mint egy pontos óra, akkor csak jót érzünk ebben a világban. Azonban mi még nem fejeztük be a korrekciónkat, ezért ez a világ még létezik az érzékelésünkben és nem minden részletében egyenlő és egyforma.

Amikor a béke uralkodik a világban, senki nem függ többé a tartózkodási helyétől. A világ annyira egységes lesz, minden egy gondolatban lesz benne, minden kiegészíti egymást, hogy mindenki képes lesz azt a helyet megtalálni, ami a legmegfelelőbb a számára, a spirituális irányító erőknek megfelelően, amik a bolygó különböző részeit irányítják.

Végül is, a Föld, a Felső Erők munkájának eredménye. Hirtelen érezni fogom, hogy melyik hely a legmegfelelőbb a számomra, és oda is megyek, mivel ez pontosan megfelel a lelkem gyökerének, egyezésben a spirituális földrajzzal.

Idő, mozgás, és tér tekintetében, csak azokat a cselekedeteket fogom végrehajtani, amelyeket a Felső Erő szab meg a számomra, amely vezet az átalakulásom során. Ez az, amit mi békének és teljességnek nevezünk. Amikor közeledünk a spirituális korrekcióhoz, nem lesz többé szükségünk háborúra, hogy megszerezzünk egy területet! Mindenki tudni fogja, hol érti magát a legkényelmesebben és boldogabban!

A határok eltörlődnek és minden ember a saját lelkének gyökerével fog szinkronban élni, úgy, ahogy egy elektron teszi ezt, az elektromos mezővel való viszonyában, amelyhez odakapcsolódik, a saját helyén, ahol egyensúlyban lehet.

kn

Az első korrekció, a kapni akarás korrekciója adni akarássá, az adni akarás érdekében. Ez azt jelenti, hogy megszorítom a vágyaimat azok egoisztikus természete miatt, (a „saját Énem” kitöltését) hogy ezzel nehogy kárt okozzunk másoknak, ahogy mondva van: “Amit Te magadnak nem szeretnél, ne tedd másokkal sem.” Azonban még ez a megszorítása az egoisztikus vágyaimnak is tartalmaz korrekciót, mivel gonosz cselekedetek végrehajtásában állítom meg magamat. Ha kapok egy esélyt lopni, hogy nem kapnak el, mi fog megállítani engem?

A korrekció azt foglalja magában, hogy nem csak leválasztom az összes vágyamat, hogy ne működjenek, hanem ennél is tovább megyek.  Meg kell tapasztalnom az érzelmeimben, hogy mekkora kárt okozok egy másik embernek, és az mennyire szenved. Ez az érzékelése a szenvedésnek állít meg engem, a lopástól, ahogy magamnak azt mondom: „Amit magadnak nem kívánnál, ne tedd mással sem!”

A mások vágyaival itatódom át. Először, a gonosz hajlamom felébredése látszólag megkötözi, a kezem tehát nem tudok „lopni.” Azonban ez után, kioldozom magam, és ez ad egy végtelen lehetőséget elvenni mindent, ami másoké, sőt, még a Teremtőtől is! Minden megtehetővé válik, következmények nélkül!

Azonban már elkezdem megtapasztalni a “Shechina szenvedését” vagy a többiek fájdalmát, amiért én elloptam valamit, kifosztottam, vagy megöltem valakit.  Érzem a többiek szenvedését, saját magamban, aminek én vagyok az okozója. Ezzel összefüggésben, olyan vagyok, mint a Teremtő, aki a gonosz hajlamot teremtette. Ez az, ahogy mi kapcsolódunk. Olyan leszek, mint a Bina, az Anya, aki érzi a gyermeke összes vágyát, és azt is, hogy azok a gonosz befolyása alá kerülnek, ha nem törődik velük. De ezzel egyidőben, azt is felismeri, mennyi jót tehet, ha gondoskodó.

Akkor, a második állomásában a korrekciónak, felismerésre kerül a számunkra, hogy milyen módon tudunk adakozni a többiek felé. Ebben a fázisban, a személy már képes úgy szolgálni, mint a világ és a Teremtő közötti csatorna.  Érzi, csak ő lehet a kitöltést biztosító csatorna a számukra, és nem a lopást érzi bűnnek, hanem ha nem tölti ki a többiek vágyát. Ezt az állapotot hívjuk tulajdonképpen úgy, hogy úgy szeretni másokat, mint önmagunkat.

A személynek meg kell tapasztalnia ezt a két állapotát a saját korrekciójának: “Amit magadnak nem kívánnál, ne tedd mással sem” és a „Szeresd felebarátodat, mint önmagad.”

kn

Írva van, “megtesszük s meghalljuk” vagyis lehetőségünk van egymáshoz való kapcsolatainkon dolgozni,a míg ebben a fizikai világban vagyunk, mindig eljátszva, “mintha akarnánk” egyesülni. Ezért vagyunk egy illuzórikus, hamis világban. Hogy segítsen ez, s nem, hogy büntessen!

A teremtő felé mozduló csoportban vagyunk és hazudunk magunknak, azt játsszuk, hogy spirituálisak vagyunk, ahogy a gyerekek játszanak felnőttesdit. Azt tettetjük, hogy vonzódunk egymáshoz és szeretjük egymást, miközben mindez csak megjátszás. És mégis, ezek a külsőséges erőfeszítések is ránk vonzzák a Javító Fényt és közelítenek a teremtőhöz.

Emiatt elérjük a kölcsönös felelősség (árvaút) állapotát , ahol minden ember biztosítja egymást, hogy segít a másiknak a szükséges inspirációt megtalálni s a szükséges erőket, hogy a javítás Fényéhez eljusson (a  Tóra megkapásához- ld. Bál Ha Szulám cikkét, a “Matan Tórát”). Ez nem azt jelenti, hogy boldog vagyok és megszabadulok a gondjaimtól és hogy a közösség majd a gondomat viseli. A közös felelősség inkább csak a  rossz ösztönünktől véd meg, mert lehetővé teszi, hogy a csak magunknak való kapni akarást felváltsuk a másikkal való törődéssel.És amennyire elkezdek törődni mások gondjaival, annyira abbahagyom a magamon való töprengést, vagy önsajnálatot.

Eközben az “Egyiptomi uralom” alatt vagyunk, ahogy a Kabbala a globális egoizmust elnevezte. Amennyire átmegyünk a közös felelősség terébe, kikerülhetünk az egyiptomi uralom alól, “megszabadulhatunk a rabszolgaságból”. Akkor aztán abbahagyjuk az önsajnálatot, és helyette a közösséggel fogunk együttérzést érezni.

És ha kikerülünk a kis belső egoista világunkból, elkezdjük érezni a külső valóságot. A vágy dönt mindenről, hisz ez a teremtés anyaga. Ha a közös felelősség  által a közös vágy felé irányulunk, egy új világ tárul fel előttünk. Így haladunk át egyik világból a másikba.