világ

Mindennek a célja amit a valóságunkban érzünk, legyen az pozitív vagy negatív, az amit a spirituális létrán formázunk meg. Nincs semmi, ami más célból készül el vagy ami magától létezik. Minden ezen a világon, a körülöttünk lévő objektumok, akciók és erők egy adott cél végett léteznek, a spirituális fejlődésem miatt. Tudatosan magamba foglalok mindent, tudatosan vagy nem, ami körülvesz, és felemelkedik.

Valóban, ha minden a Végtelen Világból jön, egészen le a mi világunk szintjéig, ahol láthatóan anélkül létezik, hogy össze lenne kötve egy egyedi egésszel, és a világunk objektumai és akciói nincsenek összekötve egyedi okból ott, ahonnan leszállnak hozzánk? Hogyan lehet bármi a világunkban, ami nem a Végtelen Világból jött, ami azt jelenti, hogy abból az egységből származott, ami ott és azután létezett, lefelé szállva, felvéve a törés, távolságtartás és elszigetelődés formáját.

Tehát, ha megmásszuk a spirituális létrát, az embernek meg kell alkotni a teljes valóságot, a teljes világot. Magával együtt. Mondva van, hogy spirituálisan felemelkedve az ember kifejleszti (korrigálja) a természet ásványi, növényi és állati szintjét saját magával együtt.

Két erő van a természetben: kapni akarás és adakozás. Ez a két erőt úgy ábrázolja, a vágyainkon megjelenő kielégülés, mint egy komputer képernyő. Ezek projektálják a világ képét , ami konzisztens módon megjelenik bennem, és minden másban körülöttem. Ahogy Baal HaSulam írja, a hátsó részében az agyunknak van egy  ernyő, amin keresztül érzékeljük a világ képét.

Ez a kép két erő segítségével jön létre: a kapni akarás (bal) ereje, és az adakozás (jobb) ereje által. Ennek a két erőnek a kombinációja, az én egoisztikus anyagomon hozza létre a valóság teljes képét a számomra. Mondhatni érzem ezt, látom a képeket, és úgy tűnik a számomra, hogy ezek a képek, ez a valóság rajtam kívül létezik, valójában é, saját magam vetítem ki a belső képet, saját magam elé. Ez az, ahogy látom ezt a világot. Mintha én állítanám össze ezt saját magamban, és vetíteném kívülre.

Miért ezen a módon építem fel? Miért látom a belső világomat egy külső formában? Ez a mi érdekünkben van így, egoisztikusan elrendezve elhagyatottsággal, és viszállyal. Ezáltal kapunk egy lehetőséget tanulmányozni a belső világunkat ésl korrigálni magunkat.

Ha érzékelném, hogy ez mind bennem van, soha nem lennék képes magam korrigálni, mert mindenhez egy pozitív módon állnék hozzá, jóakarattal, azonban kizárólag egy egoisztikus módon. De most, mivel az egóm kívülre került és ezt külsőnek érezhetem, a külső önmagammal kerülök kapcsolatba, mint számomra idegennel, egoistával, inkább egy negatív, mint pozitív módon, és ez olyan, mintha a belső részem volna.

A világ két részre osztódott a számomra: én, és a többiek. Most nem vagyok képes meggyőzni magam, hogy valami, ami rajtam kívül létezett eddig, valójában magam vagyok. Kaptam egy lehetőséget a belső lényegem meglátására, egy külső képben. “Gyere és lásd ki vagy, és hogyan kezeled azokat, akik körülötted vannak. Ez az, amilyen vagy ott belül.” Azt mondod: “Nézd, milyen utálatos ez az ember, milyen lusta ez a másik! Annyira utálom őket!” Miközben ezek a minőségek mind hozzád tartoznak, és nem azokhoz, akiket illettél velük.

Ennek a felfedése segít nekem. Különben soha nem lennék képes velük kapcsolatban teljesen feltárni a „gonosz hajlamomat” (egoisztikus vágy, gyűlöl mindenkit) és később megérteni, hogy ezek a belső minőségeim, amiket kívülre vetítek.

Akkor elkezdem megérteni, hogy a Teremtő mennyire segít nekem az így felépített valóság érzékelés által: a belső világom, külső dolgokban való meglátásával. Elkezdem megérteni azt is, hogy ez tényleg mennyire segít nekem, hogy ennélkül teljesen magamba lennék zárva, és soha nem lennék képes megérteni, mit jelent az a fogalom, hogy „én”. Mindeközben van itt valami, ami bennem van, de nem vettem figyelembe eddig.

Ezért az egész munkánk összesűríthető a belső önmagunk és a külső önmagunk, külső világunk, de főleg a csoporttal való egyesítésében. A csoporttal tudjuk ezt gyakorlatba ültetni. Mindezek után, amikor elkezdek a csoporttal dolgozni, és úgy kezelni a barátaimat, mint magamat, felismerem, hogy képtelen vagyok az egység bármilyen fokára, és megpróbálom magam meggyőzni, hogy minden, amit kívül látok, szintén én vagyok. Még egy kis részt sem tudok kezelni az emberiségből, a csoportból, akiknek a célja közel van az enyémhez, mint én magam. De nem tudok ehhez kapcsolódni ehhez a célhoz, az egoisztikus elmémen való felülemelkedéssel.

Ebben a vonatkozásban, elkezdem látni, ezt az egoizmust, mint valami, amit mesterségesen hozott létre a Teremtő, főképpen a saját semlegesítésére. Azonban képtelen vagyok ezt a saját magamon megcsinálni; csak vágyhatok erre, és kérhetem a Teremtőt az egoizmusom eltüntetésére. Miért kérjem ezt? A Teremtővel való kapcsolat érdekében!

“Hogyan lehetséges ez?” Meg kell érteni, hogy ez T magad vagy! Bánj velük szeretettel, mivel ők a te lelked részei!

“De én képtelen vagyok!” Ők a barátaid, a szomszédaid. .Ugyanahhoz a célhoz fejlődnek, mint te! Mi választ el téged ezek után?

“A törés ereje választ el bennünket.  A Teremtő úgy van jelen, mint nehézség, és nem tudom átlépni.” Ekkor kérni fogod ennek a részleges korrekcióját. Kéred a korrekciót, és az egész világ egyesülését önmagadban.

A Teremtő nem teremtette a mi anyagi világunkat. Ez csak a mi képzeletünkben létezik, mert mi az egoizmusunk korlátain belül vagyunk. Abban a pillanatban, amikor átváltunk az adakozásra, és elkezdjük megszerezni az adakozásra irányuló vágyakat, a Felső Valóság (ami tényszerűen létezik és fejlődik) felfedi magát a számunkra.

Az alsó rétege ennek az anyagi világnak folytatni fogja a létezését, hogy folyamatosan lehetőséget biztosítson a számunkra a szabad választással elérni a spiritualitást. Ebben világban dolgozni járunk, vásárolni megyünk a fűszereshez, tudjuk, hol van a végleges tartózkodási helyünk, az otthonunk, a családunk. Hasonló dolog működik a spiritualitásban.: Van végleges tartózkodási helyünk. Felmászunk, és aláereszkedünk spirituális lépcsőkön, azonban a legalacsonyabb szintje a létezésnek (a mi világunk) mindig garantált a számunkra.

Ez a világ illuzórikus, és sehol máshol nem létezik, mint a képzeletünkben. Ez egy alappont, ami lehetőséget biztosít, hogy saját magunkon cselekedeteket hajtsunk végre, melyek az adakozásra irányulnak. A Teremtő mindannyiunknak ugyanazt a „mozifilmet” mutatja be, így adja meg a számunkra, hogy ugyanabban a valóságban létezhessünk. Ez az oka annak, hogy a legfejlettebb Kabbalisták és a leggyengébb elméjű, egyszerű emberek ugyanazt az anyagi világot érzékelik.

Ez így működik, még ha nem is beszélünk arról, hogy egy intelligens ember kicsit másképpen látja a világunkat, és többet ért meg belőle, de általánosságban mindannyian ugyanazt a képet látjuk. Nem tesz különbséget az sem, ha birtokol valaki egy speciális tulajdonságot, mert az nincs azonosságban a spiritualitással.

A hozzám intézett kérdés:

Miért van az, hogy a felmerülő akadályaimnak 90%-a a fizikai testemhez kapcsolódik? (Éhes vagyok, fáradt vagyok, és így tovább) Végül is, a testiség sokkal kevésbé fontos, mint a spiritualitás, és mégis olyan kis szikra az életünkben.

A válaszom:

Azt kérdezi, miért nem kaptunk lehetőséget a spirituális vágyakkal, fényekkel, és szűrökkel dolgozni, a testiség helyett. Azonban, a kiterjedését, az adakozás hullámaiban kibontakozó világnézetének, természetes módon gátolja, ennek a világnak a megfigyelése. Megállítja önt a determináció világában való létezés.  Folytatja a létezést ebben a világban, és összekapcsolódik emberekkel, azonban ennek a világnak, a spirituális világhoz kapcsolása nélkül, az egész elveszíti az értelmét. Ez csupán egy következménye, reflexiója a spirituális világnak, vetített valóság.

Létezik egy speciális vetítési technológia, ami háromdimenziós, holografikus képet vetít az levegőbe, lézersugáron keresztül. Mindenféle figurát képesek az üres térben létrehozni. Hasonló módon, ez a világ is illuzórikus képekben jelenik meg a számunkra, azonban ez a világ, a lenyomata mindannak, ami a spiritualitásban létezik.

Az egoisztikus vágyaink vetítik ezt a világot a számunkra. Egyenlőre, ez csak ebben a formában tud létezni, és ez nem fog eltűnni a korrekció legvégéig.  HYPERLINK “http://www.laitman.com/2010/05/what-do-we-celebrate-on-lag-bomer/” Rabbi Shimon Bar Yochai itt ülhet velünk, láthatja a testi világunkat, a teljes korrekciója ellenére. Ez a világ csak akkor fog eltűnni az érzékeinkből, amikor megtörténik a végső korrekció.

Ez a világ, az általános – élvezet kapni akarására irányuló – vágyhoz tartozik. Ez egoisztikus vágy, ami még nincs a Teremtő ellen. Ez egy egyszerű vágy, egy állati élet irányítására, és élvezet megszerzésére. Ezért ez nem irányul bűnősökre, és nem kíván korrekciót. Csak egyszerűen használnunk kell, mint egy állat, ás az adakozás vágya irányába formálni. – ami a lélek.

Kérdés:

A Világ Zohár Konveció két napon belül kezdődik New Yorkban, úgy néz ki mindent elmondtak már róla, mint például, hogy kell felkészülni rá, és mi fog ott történni? De mágis tudna adni valami végső, összefoglaló instrukciókat?

Válaszom:

Az összefoglalás célja, hogy megteremtsük a kapcsolatot a szíveink között. Ez az egyetlen dolog , amit korrigálni kell, és ennek kell a legfontosabb dolognak lennie számunkra.

Nem kell aggódnod amiatt,  hogy képes vagy-e látni és hallani mindent, és talán nem vagy képes arra, hogy megérts mindent.  A legfontosabb dolog a szíved: Azon kell aggódnod, hogy kapcsolatba kerülsz-e azon emberek hasonló vágyaival, akik részt vesznek ezen a  összejövetelen

Ezernél több ember lesz jelen a jelen konvención, és ezek csatlakozni fognak ezrek százaival az egész világon. Ha ezek a szívek egy egyedi vágyban kívánnak egyesülni, hogy elérjék a Teremtő kinyilatkozását, és hogy elérjék az adakozást és a szeretetet az egyesülésen  keresztül, akkor ez meg fog történni. Ez a cél elérhető. Nemcsak elérhető, hanem meg is fog történni ilyen vagy olyan módon a közel jövőben.

Az előző években nem beszéltem szeretetről és egyesülésről, de most már a Teremtő gyakorlati feltárásának a küszöbén vagyunk, ami az adakozás és szeretet tulajdonságát illeti, a világunkon.  Ezért nagy siker reményével csatlakozunk a Konvencióhoz.