Zohár

Útmutató a lélek mélységéhez

Szerző: yanive | Kategória: ima, Kabbala tanulás, reggeli lecke, Tóra, Zohár

A Zohár, Bevezető: “Általános magyarázat mind a 14 parancsolat számára, és hogy azok hogyan oszlanak szét a Teremtés hét napjára”. 1. pont:…Rabbi Simon elmagyarázza a 14 parancsolatot, mely magába foglalja mind a 613 parancsolatot (Mitzvot), mint ahogy a Teremtés 7 napja magába foglalja a 7OOO évet. Ezért van az, hogy ő azokat szétosztotta a Teremtés 7 napjára, és mindegyiket a megfelelő naphoz kötötte. És mivel azok magukba foglalják mind a 613 parancsolatot, érdemes erőfeszítést tenni mindegyik nap betartásában.

Mit jelent az, hogy egy parancsolat (Mitzva) betartása? Honnan tudom egyátalán mi egy parancsolat? És mit tehetek most ha még azt sem tudom mindez miről is szól?

Mindennek ellenére nekem azzal a szándékkal kell olvasnom a szöveget, hogy az korrigáljon majd engem. Végül is egyenlőre még azt sem tudjuk hogyan kapcsolódjunk a szöveghez, vagy abból valamilyen spirituális cselekedetet vonjunk ki, hogy az egy használati utasításáá váljon számunkra, azaz a Tórává, mivel a “Tóra” szó az “Oraa” szóból származik, mely instrukciókat jelent. Mivel írva van: “Az ember lelke tanítja majd őt”.

Amikor mindegyikőnk majd lélekkel rendelkezik majd ehelyett az embrió, vagy spirituális szikra helyett, akkor lelkünkön belül mi különböző jelenségeket fedezünk majd fel. Ezek a jelenségek válnak majd “könyvünkké”, a “mi Tóránkká”, az felfedezésemmé, annak az utasításnak megfelelően, hogy a Tórát a személynek saját szívére kell írnia, ahol a szív a személy vágyait jelenti.

És azokból megtanuljuk majd, hogy lépjünk tovább, hogy tegyük meg következő lépéseinket és azokat majd megtesszük magunkon belül. Pontosan ez az, ahogy mi különböző cselekedeteket végzünk majd magunkon belül a használati utasításnak megfelelően.

De egyenlőre mi úgy tekintünk erre a használati utasításra, hogy nem értjük miről is beszélnek az utasítások. Mi nem tudjuk az miről is beszél, mivel még nem érezzük, hogy mindegyikőjük miről is beszél magunkon belül, hol vannak lelkünk különböző részei, és mi a közöttük levő kapcsolat.

Ennél fogva nekünk csak kérnünk kell, és imádkoznunk kell hogy felfedezhessük lelkünk belső struktúráját: Hol vannak ezek a vágyak azokban az állapotokban amikről szó van, pontosan miről is beszél a könyv, és milyen cselekedeteket ír le, melyeket nekünk kell magunkon belül végrehajtanunk?

Az erre való vágyra és ennek megértésére szolgáló szándék a helyes szándék, melyet Báál HaSzulam leír a Talmud Eser Sfirot (Tíz Szfira Tanulmány) bevezetőjének 155. pontjában: “…azon az epekedésen, és hatalmas vágyon keresztül, hogy megértsék miről is tanulnak, ők felébresztik magukra a Fényt, mely körbeveszi lelkeiket.”

Tovább >0

01 Már 2011

A Fény a “Bölcs szívűek” számára

Szerző: yanive | Kategória: Kabbala tanulás, kabbalisztikus források, reggeli lecke, Zohár

Az egyetlen dolog amit magunkhoz vehetünk tanulásunkból az, hogy azt egy “csodaszerű tulajdonsággá” (Segula) változtatjuk, hogy magunkra vonjuk a “Reformáló Fényt”. Ezért döntünk úgy, hogy azokat a könyveket tanuljuk, melyeket a Kabbalisták javasoltak számunkra, azok az emberek, akik már megvalósították saját korrekciójukat, elérték a Teremtő felfedezését, a Vele való összeolvadást, a felső megrtést, és visszatértek lelkük gyökeréhez.

Mindez azt jelenti, hogy végrehajtották feladatukat, amely jelen van minden egyes személyben ebben a világban, és elérték végső, korrigált állapotukat, a Gmar Tikkunt (Végső Korrekció), a Végtelen Világot, a Teremtővel való egységet. Ezért hallgatunk tanácsaikra, és amit ők javasolnak az, hogy csak a Kabbala könyvekből tanuljunk, mivel azok tartalmazzák a Reformáló Fényt.

A Fény mely más olyan könyvekben található, melyek ugyancsak a spirituális világról beszélnek (mint a Tóra, Mishnah és a Talmud) az nem eléggé erős ahhoz, hogy képes legyen a személyt a forráshoz visszajuttatni.

Ez nem azt jelenti, hogy azok nem rendelkeznek spiritualitással! Azok is hatalmas Kabbalisták által írodtak, akik spirituális elérésben léteztek, de azok a könyvek nem arra lettek szánva, hogy nekünk megadják a korrekció erejét. Ezért azokat csak hozzáadásként használjuk, míg teljes tanulásunk a Zohár Könyvére (Báál HaSzulam kommentárjával) valamint a Talmud Eser Sefirot-ra (Tíz Szfira Tanulmánya) támaszkodik.

Pontosan ezek azok a könyvek, melyek elhozzák számunkra a Körbevevő Fényt, ami legalkalmasabb a mi generációnk lelke számára, és mely rendelkezik azzal az erővel hogy korrigáljon minket. A személy aki ezekből a könyvekből tanul van úgy elnevezve: “egy bölcs tanítványa” (Talmid Hacham), mivel ő a Teremtőtől tanul (egy bölcs) az adakozás tulajdonságáról. Az a személy “bölcs szívű”, mivel ő “szívét” akarja korrigálni, az ő élvezet iránti vágyát annak érdekében, hogy azt a Hochma (Bölcsesség) Fénye számára szolgáló befogadóedénnyé változtassa.

Ez az ahogy tekintenünk kell a tanulásunkra, a csoportra és a tanárra, a Kabbala terjesztésére, és egész életünkre, hogy az mind olyan eszközökké váljon, amely által képesek vagyunk elérni a “csodaszerű erőt” (Segula), a Reformáló Fényt. Ez az egyetlen dolog amire gondolnunk kell reggeltől estig, és estétől reggelig! Végül is a személy teljes sikere ettől a Fénytől függ.

Tovább >0

25 feb 2011

A szum-szum magja kinyilik!

Szerző: yanive | Kategória: Zohár

Kérdés:

Miben segit nekünk a ”A létra” (”HáSulám “) értelmezésének olvasása a Zohár-bol, ha a magyarázatok nem visznek az igazi irányba? Ha nem volna elonyösebb olvasni a Zohár-t, aramit nyelven? és magmaradni a valodi és az igazi szándekkal a cél elérésének az érdekében?

Válaszom:

Talán elönyősebb volna olvasni kinai nyelven a Zohár-t vagy más nyelveken, amelyeket nem értünk egyaltalán? Vagy nézni az irást mint valami képet, amely elvezet engem megérteni a betük karakterét, hogyan kötödnek a szavak mondatokba és bekezdésekbe? Nem tudva semmit, csak nézegetni a szöveget a lapok oldalain, mint valami kod?

A problema a következő: Én össze kell legyek kötve a szöveggel, a vágyam segitségével, és felfedezzem az én lelkem állapotat, amely rola beszél. A szöveg arrol beszél ami bennem történik, az én kapcsolatom a Teremtővel. Minel felakarom fedezni a Teremtőt.

Tovább >0

24 feb 2011

Forrasztás a Felső Fény segítségével

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, egység, ima, Kabbala tanulás, reggeli lecke, Zohár

Szükséges állandóan arra emlékezni, hogy mi annak érdekében olvassuk a Zohárt, hogy vágyaink az egység érdekében összekapcsolódjanak a Felső Fény hatására. Én csak arra vagyok képes hogy aspiráljak erre az egységre, arra várva, hogy a Zohár és a Talmud Eser Sefirot (Tíz Szfira Tanulmánya) olvasása által a Fény összekapcsol majd minket. Azt kell elképzeljem, hogy rajtam kívül mindenki egy, egységben van. És én vagyok az egyetlen akinek benne kell foglaltatnia magát mindenki másban.

Én képtelen vagyok ezt egyedül megtenni. Ez a “kattanás”, engem mindenkivel összekötve, csak a tanulás eredményeképpen történhet meg. Ez olyan, mint amikor két drótot hegesztve azokat egymáshoz helyezzük, és magas hővel befolyásoluk őket, azokat egy összehegesztve egy hegesztő fémmel, mely kapcsolatot hoz létre közöttük.

Ezért hozom magamat kapcsolatba a csoporttal, és képzelem el, hogy én hozzájuk kapcsolódom. És közben arra várok, hogy a tanulás összehegeszt minket kapcsolódási pontunkon.

Tovább >0

23 feb 2011

Hol vagyok képes aspirációt “vásárolni”?

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, egység, Kabbala tanulás, reggeli lecke, Zohár

Amikor a Zohárt olvassuk, a lelkek közötti kapcsolatra kell összpontosítsunk, mivel pontosan ez a hely ahol a törés történt. El kell képzeljük a korrigált állapotot amelyben mi elérjük a lelkek közötti egységet.

A lelkek a Teremtő felfedésére szolgáló aspirációk. Minden személy, aki rendelkezik ezzel az aspirációval arra kell hogy vágyjon, hogy azt megnövelje azáltal, hogy másokhoz csatlakozik. És akkor ő megkapja ugyanezt az aspirációt tőlük és ilyen módon növekszik.

Ismert, hogy a gyűlölet, szenvedély, és a hatalom éhség által mi képesek vagyunk benyomást kapni barátaink azon aspirációjából, hogy ők egyesülni akarnak a Teremtővel, hogy felfedjék Őt. Pontosan ez azt, amit meg akarunk “vásárolni” tőlük.

Ennél fogva a tanulás alatt, mindegyikőnk arra vágyik, hogy magát hozzácsatolja a csoport teljes a Teremtő felfedezésére irányuló aspirációjához. Mindez csakis a közöttünk levő egységen belül lehetséges. Végül is én nem vagyok képes ellopni barátom aspirációját. De amennyiben én összekapcsolódom vele, akkor mindegyikőnk már rendelkezik a közös erővel. És akkor, ahogy elégséges erőt gyűjtünk össze, mindegyikőnk képes a Teremtő eléréséhez jutni.

Azonban egy kapcsolat közöttünk nem jöhet létre csak mivel én barátom aspirációjával akarok egyesülni. Nincs meg az erőm ahhoz, hogy hozzá csatlakozzak. Szükségem van a Fényre, hogy az hajtsa végre ezt a cselekedetet.

Mi egy törött állapotban vagyunk, ahol nem létezik kapcsolat közöttünk. Én azt akarom, hogy ez a kapcsolat megjelenjen, és akkor a közös erővel elérem a felfedezést. Ez az amire gondolnunk kell amikor a Zohár Könyvét olvassuk. Minden amit a Zohárban tanulunk az csak a közöttünk levő kapcsolat korrekt formáiról szól.

Tovább >0

23 feb 2011

A Teremtés bölcsességének elérése

Szerző: yanive | Kategória: egység, érzékelés, reggeli lecke, Zohár

Kérdés:

A teljes valóság a Fény és a Kli (edény), a Teremtő és teremtés, én magam és felebarátom. Akkor miért tűnik a Zohár olyan bonyolultnak és megzavarónak?

Válaszom:

A Zohár azért tűnik bonyolultnak és zavarónak számunkra, mivel mi még nem értük el az egységes képet. Számunkra “én magam” és a “világ”, vágyaim és gondolataim, a teljes valóságban működő erők, és az összes dolog megtöltve azt, egymástól elválasztottnak tűnik, széttörve. Ennél fogva a törésnek ez az ereje adja nekem ezt a rendkívül bonyolult és zavaró képet. Mindez azért van, mert én nem látom azt egységben, és a szétválasztás hozza nekem a zavarodottságot.

Amekkora mértékben mi képesek vagyunk az érzékelés mindezen részleteit egymással egyesülve látni, nem értelmünkkel mivel az nem segít, hanem érzéseinken belül, és amekkora mértékben mi arra vágyunk, hogy mindezen dolgokat – magamat, a felebarátot, a Teremtőt, a tanulást, a csoportot, a környezetet, és minden létezőt – összekössünk egymással, pontosan ugyanannyi Fényt hoz majd nekem ez az erőfeszítés. A Fény cserébe azt okozza majd, hogy én egy egységesebb képet kezdjek látni, és akkor mindezek az alkotóelemek kissé egységesebbekké válnak.

Az összes bölcsesség ezen ellentétek egyesítéséből származik, melyek elkezdik támogatni egymást, és összekapcsolódnak egymással. Minnél távolibbak és ellentétesebbek ezek a részletek a korábban észlelt valóság képében, melyeket én most egymással egységben látok, egymást támogatva és kiegészítve, annál mélyebben érem el, értem meg a teremtés alaptervét, a teremtés programját, azt a folyamatot melyen keresztül megyünk.

Ezekből az ellentétekből kezdem én el átélni, érezni ezt az elképesztő bölcsességet, kezdem el egyesíteni a felső irányítást magamon belül, és kezdek el az egyetlen erőhöz viszonyulni. Mindez a Fény az én törött vágyaimra és gondolataimra gyakorolt hatására történik meg, amikor én azt akarom, hogy a Felső Fény azokat eggyé kapcsolja össze.

Tovább >0

18 feb 2011

Hogy a világ nekem legyen megteremtve

Szerző: yanive | Kategória: ima, reggeli lecke, társadalom, Zohár

Kérdés:

Az én szándékom függ az egész környezet szándékától, és a környezet szándéka függ az én szándékomtól?

Válaszom:

Természetesen! Azt mondja a Shamati 225.-ben: A személy nem képes magát saját köre fölé emelni. Ezáltal (amennyiben előre akar haladni) a személynek a környezetéből kell magába szívnia. És a személynek nincs más tanácsa, mint hogy mindezt kemény munkával és Tórával végezze. Ennél fogva amennyiben valaki magának egy jó környezetet választ, a személy rengeteg időt és erőfeszítést spórol meg, mivel mindenki környezete felé vonzódik.

Mindez érthető. Amennyiben én energiámat a környezettől kapom meg – és a tény az, hogy én mindent annak érdekében kapok, hogy felemelkedjek általa – akkor én csak akkora mértékben emelkedek fel, amennyiben én megkapom mindazt.

Kérdés:

Hogyan tekinthetem környezetemet nagynak, ha nem látom a barátokat nagynak?

Válaszom:

Itt található a teljes probléma. Kit tekintünk nagynak? Senki sem nagy a mi világunkban. Azaz a világ nem nekünk lett megteremtve. Akkor milyen eszközöket használhatunk előre jutásunk céljára? A Teremtő el van rejtve. A környezet kicsi. Senki nincs akinek irányában előre léphetnénk, és egyedül vagyunk az egész világban. Így érezzük magunkat.

Lényegében mindenki így érzi magát és ez az amit meg kell változtassunk.

Tovább >0

14 feb 2011

A bűnös vágy egyfajta ajándék

Szerző: mariotest | Kategória: adakozás, bűn, Kabbala tanulás, Kabbalista, lélek, önzőség, szándék, szeretet, Teremtő, test és lélek, Végtelenség: Ein Szof, világ, Zohár

A Zohár Könyve, “VaYera rész (És megjelent az Úr),” 167szakaszában írva van: Amikor a Teremtő szeret valakit, ajándékot küld a számára. De mi ez az ajándék? Szegénység, amellyel meg lesz ajándékozva.

A világ, amelyben élünk, ellentétes a spirituális világgal. A jutalom, a felső világban mint büntetés jelenik meg a mi világunkban, és fordítva is igaz ez. Ezért az mondható a felső valósággal összefüggésben: „Egy fordított világot látok.”

Egy ajándék fentről, egy felébresztés a vágyon keresztül. Mi mindannyian a kövületi szintről származunk, a „porból.” Más szavakkal az annyira alacsonyrendű vágyakból jövünk, ahol az ember nem érzi a spirituális létezését, vagy a vágyát a spiritualitásra, nem tudja, honnan jön, vagy miért, és nem ébredt rá az élet céljának fontosságára. Nem érez semmit. Ez a mi kiindulási pontunk.

Minden más, a vágy megerősödéséből és felemeléséből keletkezik. Mondva van ezzel kapcsolatban: „Én teremtettem a gonosz hajlamot.” Azonban az emberen múlik, hogy meg tudja különböztetni, illetve érezni ezt a gonoszt önmagán belül. Időről időre ez a gonosz szándék jobban felébred benne, és a személynek kell felismernie, hogy ez valóban gonosz.

A Teremtő felébreszti a vágyat, azonban az embernek kell észlelnie, hogy ez bűnös vágy, és megfordítania a kapni akarást adakozássá, a gonoszból, a Teremtővel való hasonlatossággá. Ez teljes egészében az emberen múlik. Mondva van: Én vagyok a kezdet és Én vagyok a vég.” A Teremtő adja a vágyat az embernek, és az embernek kell levezényelnie egy elemzést és örülni a megkapott vágynak. Öröm megkapni a lehetőséget a gonosz felismerésére, a vágyon belül, a tanítón, a csoporton, és a könyveken keresztül. Az ember felismeri, hogy a bűnös vágy a Teremtőtől érkezett, az „Én teremtettem a gonosz hajlamot” elvvel egyezésben.

Ezután az ember kifejleszti a megfelelő hozzáállást a vágya irányába: meg akarja változtatni a jó, a Teremtővel való megfelelés, és az adakozásra törekvés irányába. Amikor valaki elérkezik ehhez a vágyhoz, elkezdi igényelni, hogy a Teremtő transzformálja a vágyát.

Ezek után az ember a teremtőhöz fordul ezzel az igényével. Ezt a cselekedetet fejezi ki,az alábbi mondás:„a fiaim legyőztek Engem.” A Teremtő ekkor támogatást nyújt, megerősítéssel, a szűrővel, amely transzformálja a gonosz szándékot a jóság irányába. Ez a jelentése annak a mondásnak, hogy: „Én vagyok vég.” Miután a teremtő adott egy vágyat az embernek, most megváltoztatja azt.

A közbenső állapotban, az ember független módon meghatározza, mit kapott, mit akar, és mit kér a Teremtőtől, és ennek a fejlődési állapotnak a jelentése által előrehalad a Teremtővel való teljes azonosság irányába.

Időről időre, az ember egyre több tudást, ráébredést, megértést, elérést és szeretetet gyújt össze a Teremtő irányába, aki a gonosz hajlamot adta neki, így mutatva meg neki a Tőle való különbözőség felismerési lehetőségével azt, hogy hogyan válhat hozzá hasonlóvá. Ennek köszönhetően, az ember kérheti a Teremtőt a transzformációra, és a közelebbi kapcsolatra is, megszerezheti a függetlenséget, teljességet, részvételt, és az összekapcsolódást Vele.

Az ember, aki megérti ezt a folyamatot, megérti a Teremtő indokait, amikor bűnös vágyakat kap Tőle. Ebben az esetben nem lát gonoszt benne, sokkal inkább egy ajándékot, amely az új valóságba vezeti őt. Megérti, hogy a teremtő szeretetből cselekszi ezt vele, annak érdekében, hogy független lehessen és hasonló hozzá.

Tovább >0

09 feb 2011

Te törted el, akkor most javítsd is meg

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, reggeli lecke, Zohár

“Bevezető a Zohár Könyvéhez”: “Nem adás a szegényeknek az Ünnepek alkalmával” cikk, 175. pont: Az lett mondva, hogy ünnepek alkalmával a Teremtő eljön, hogy megtekintse törött Edényeit (Kelim). Mindez azért van, mert jó napokon, amikor a személy megtartja a jó nap boldogságának a Mitzva-ját, mindannak a bőségnek köszönhetően melyet a Teremtő ad neki, a Teremtő megy és megtekinti törött Edényeit (Kelim), melyek által az ember megkapja a lehetőséget hogy elkötelezze magát a Mitzva-kban (parancsolatokban) Lo Lishma formájában (nem csak az adakozás érdekében, hanem ugyancsak saját profit érdekében, a teljes adakozás eléréséért).

Ebben a cikkben a Zohár arról beszél, hogy nekünk fel kell használnunk tulajdonságainkat minden helyzetben annak érdekében, hogy azt felemeljük az összeolvadáshoz. Nekünk egy megfelelő struktúrát kell összeraknunk mindenből ami rendelkezésünkre áll, és fel kell fedezzük törött edényeinket (Kelim) valamint korrigált állapotunkat, amekkora mértékben képesek vagyunk azokat megfelelő módon a csoporton belül elképzelni. Hogy az állapot korrigált vagy sem, csakis a csoporttal szembeni attitűdünktől függ, az egyik a jelenlegi állapot a másik pedig a vágyott állapot.

Az én jelenlegi attitűdöm a csoporttal szemben a következő: Én egy egoista vagyok, és mindenkit saját kiszolgálásomra akarok felhasználni. Ez az én jelenlegi állapotom. És a vágyott állapot az, amikor magamat látom, amint a csoportot, a barátokat szolgálom, elérem az összeolvadást velük, és magamat beléjük építem.

A két állapot közötti egyenlőtlenség az én munkám helye. Amikor összes erőfeszítésem után én rájövök, hogy képtelen vagyok bármit is korrigálni, én felkiáltok, felsírok, kérem a Teremtőt, a Felső Erőt, a Felső Fényt mely megteremtette ezt a valóságot, hogy korrigálja cselekedetét. Ő az aki mindezt így teremtette, miközben én felfedtem azt, amit Ő teremtett, És most én követelem a korrekciót.

És akkor a korrekció megtörténik. Miben? Abban, hogy én magamat a környezettel, a csoporttal összeolvadásban érzem. És akkor ebben az összeolvadásban én ugyancsak felfedem kapcsolatomat a Teremtővel, azzal az erővel mely összetörte, majd kérésemre korrigálta az állapotot, és ennek eredményeképpen most Az bennem lakozik.

És hogy ha ezzel ellentétesen én nem használom fel lehetőségeimet, eszközeimet, tulajdonságaimat, a feltételeket és mindent ami meg van nekem megfelelően jelenítve, az azt jelenti hogy én figyelmen kívül hagyok mindent amit a Teremtő előkészített nekem. És akkor eljön az az idő, mely úgy van leírva, hogy: “A Teremtő eljön, hogy megtekintse törött Edényeit”, melyeket Ő célirányosan tört össze, annak érdekében, hogy megadja nekünk a lehetőséget hogy felfedezzük függetlenségünket.

Amennyiben én nem hajtom végre ezeket a korrekciókat abban ami meg lett jelenítve számomra a legmegfelelőbb módon, az olyan, minta “kűzdeni” kezdenék Vele, és Ő megtanítja nekem mit is kell tennem, egy kellemetlen módon. Ez az ahogy az olyan gyereket oktatjuk, aki nem akar odafigyelni.

Tovább >0

09 feb 2011

A felemelkedés létrafokai a Zohár Fénye által

Szerző: yanive | Kategória: rendszer, Zohár

Kérdés:

Ismert a számunkra, hogy Rabbi Shimon csoportja elérte az egységet önmaga által, A Zohár közös megírásán keresztül. Ez a mi időnkben is a helyes módszer a számunkra? Megpróbálhatjuk az egységet elérni egy kis csoport megalakításával, majd egy cikk együttes elemzésével és esetleges megalkotásával? Vagy ez csak összezavar, bennünket mivel mindannyian a saját állapotunkban vagyunk az előre haladásunk során, amely mindenki másétól különbözik?

Válasz:

A Zohár szerzői szintén különböző szintjein voltak a fejlődésnek, nem voltak mindannyian egyformák! A tíz szerző mindegyike megfelelt a tíz Sefirot egyikének, a természetének, és a lelke gyökerének megfelelően. Még is, mindegyikük teljes egészében eltörölte az egóját és képes volt egyesülni a többiekkel, azok természetének kiteljesedése érdekében.

Ezért mindegyik képes volt elérni a 125 lépcsőfokát a spirituális létrának, amely mindegyikük individuális korrekcióját jelentette (Gmar Tikkun). Együtt képesek voltak a lelkek egységének lehetséges legmagasabb fokán kapcsolódni, amelynek következtében feltárul az összes Fény, a felső megvilágítás, amely leereszkedett hozzánk az Arich Anpin szintjétől, amit „Ragyogásként” nevez meg a Zohár, és ahonnan maga a könyv is a nevét kapta. (egy különlegesfajta Fény).

Világos, hogy meg sem tudjuk közelíteni a létezés e szintjeit; mindannyian „halottak” vagyunk, elmerülve az egoisztikus vágyainkban. Nem vagyunk készek, vagy nem vágyunk a kapcsolatra a többiekkel. Nagyon sok küzdelemmel és korrekcióval szembesülünk, ameddig el nem érjük, az egység valamilyen formáját.

Ha azonban megpróbáljuk utánozni a felnőtteket, ahogyan a gyerekek teszik azt, miközben játszanak, akkor magunkra vonjuk a Fényt, a teljeség állapotából, amely már létezik. Ezek a lelkek, a Zohár szerzői, miközben alulról felfelé emelkedtek, feltárták és formálták a könyvet.

A világok létrája (öt világ, melynek mindegyike öt Sefirotot tartalmaz, és azok ismételten öt Sefirotot, ami összesen 125 fokozat) leereszkedtek felülről lefelé, a Végtelen világból. Ezen a módon, a Fény leereszkedett hozzánk Felülről lefelé: Yechida, Haya, Neshama, Ruach, Nefesh (NaRaNHY fordított sorrendben). Ezt nevezzük elrejtésnek, a Fény, vagy a világok (a “világ,” szó “Olam” a Héberben, a“Alama,” “elrejtés” szóból származik. ) lecsökkentésének. Más szavakkal, e felett 100% a Fény, ez alatt, 0%. Ez a világok rendszere (elrejtés).

A mi világunkban vannak lelkek, amelyekben a vágy, „emberi” szintre vagy Adam” szintjére mutat (hasonló, mint a Teremtő) felébredésük, csak kezdete a spiritualitásnak. Majd ez a vágy, elkezd megnőni. Hogyan növekszik? Kapcsolódni kell, egyikünknek a másikhoz, még ha csak a legkisebb fokozatán is az egységnek. Ezen a módon, folyamatosan kapcsolódnak még erősebben, ameddig el nem érik az egység fokozatát a lelkek között.

A történelem során, voltak lelkek, akik elérték az egymással való összekapcsolódást, és ezek valamennyien össze is vannak kapcsolódva másokkal, a létra valamelyik fokán. A Zohár összes alkotója elérte a legmagasabb fokozatot együtt, és ebből kifolyólag, a Fény, amit elhoztak ezzel a könyvvel, olyan hatalmas, hogy befolyásol és ragyog mindenkire. Mindez azért van, mert a Fényt a végtelenből kapták, és hozták el a számunkra, azzal a feltétellel, hogy a mi részünkről, legalább egy kis mértékben akarnunk kell, az irányukba emelkedni.

A Zohár, az egész Fény, vagy csak egy része, mindig annak megfelelően tárul fel, amilyen mértékben egyesültünk, amilyen mértékben adakozók vagyunk, vagyis amilyen mértékben a vágy (Kli) és a Fény, hasonló egymáshoz. Ezért kell annyira összekapcsolódnunk, amennyire csak képesek vagyunk, minőségileg és mennyiségileg is. Mi ezt a Fényt, a képességeinknek megfelelően kapjuk meg, de ehhez legalább a létra első fokozatát el kell érnünk.

Végül is, mit jelenít meg, a 125 fokozat? A Nefesh fokozata szintén tartalmaz öt Fényt: Nefesh, Ruach, Neshama, Haya, Yechida (NaRaNHY), és mindegyiknek megvan a saját NaRaNHY Fénye. Ezért (NaRaNHY) х (NaRaNHY) х (NaRaNHY) = 5х5х5 = 125 fokozat.

Mivel a Fény a vágy keménységének megfelelően van felosztva, (Aviut) azt a kapcsolódásunkat tudjuk megvalósítani, amely fölé emelkedik ennek a keménységnek, és mégis az egónkhoz kapcsolódik. A Fény befolyásolni, korrigálni fog, majd kitölt bennünket, kiterjesztve a képességeinket, és eltörölve ezt az Aviutot, a vágyainkról, hogy azokat is a másokkal való kapcsolatban tudjuk használni.

Semmi más nincs ezen a két komponensen, a Fényen és az edényen kívül, és a kapcsolat foka közöttük az, amit „szűrőnek” vagy „szándéknak” nevezünk.

Tovább >0

05 feb 2011