Zohár

A Fény pillanatai

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, ima, Kabbala tanulás, reggeli lecke, Zohár

Kérdés:

A Zohár lecke kezdetén megértem és inspirációt kapok a Rav szándékkal kapcsolatos szavaitól. Abban a pillanatban hogy elkezdjük a Zohár olvasását, számtalan idegen gondolat támad rám, és nem vagyok képes újra létrehozni a megfelelő szándékot. Mit tehetek?

Válaszom:

Sajnálkozzál! A személy lassan kifejleszt egy szükséget magában az olvasott anyag érzékelésére. Valójában mi arról a lehetőségről beszélünk, hogy elkezdjük érzékelni a spiritualitást. Vágyaink (edényeink) a mi érzékeléseink, sóvárgásaink.

Amennyiben a személy még nem rendelkezik azzal a vággyal, hogy felfedezze a felsőt, az adakozás erejét, az alsó alapjára, a megszerzés erejére építve, azáltal, hogy az alsó hasonlóvá váljon a felsőhöz tulajdonságait tekintve, akkor a személy még nem kap isnpirációt a folyamatos spirituális hajszától.

Nem tudsz mit tenni, csak sajnálkozzál emiatt, amennyire csak képes vagy rá. És a csoportnak kell stimulálnia téged, egy soha nem lankadó, helyes szándékkal a tanulás közben.

Csak azokat a pillanatokat, melyek alatt a személy emlékezik a helyes szándékra tekintjük a Tóra (Kabbala) valódi tanulásának, a Reformáló Fény magunka vonásának. Amennyiben a személy összeszámolja ezeket a pillanatokat, megszámolhatja életében hány pecig tanulta valójában a Tórát…De mindaz amit az értelem nem ér el, az idő majd elvégzi. Fokozatosan majd mindez elérkezik.

Tovább >0

19 máj 2011

Szeresd “mint magadat” azt jelenti, hogy jobban szeresd mint magadat

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, reggeli lecke, Zohár

Kérdés:

Hogyan segít engem a Zohár Könyvének olvasása abban, hogy érezzem a kollektív vágyat?

Válaszom:

A Zohár a közöttünk levő kapcsolatok korrigált rendszeréről beszél nekünk. Amennyiben én a többiekkel való kapcsolatomat korrigálatlannak érzem, és vágyom annak kijavítására, én a Zohár Könyvét tanulom, és ezáltal arra vágyom, hogy annak szintjére emelkedhessek, azaz a korrigált kapcsolat szintjére.

Nem tudom mi is ez a korrigált állapot, és hogyan vagyok képes ahhoz felemelkedni. Én csak azt tudom, hogy el kell érnem azt az állapotot, melyet a Zohár leír. Nem értem azt ami ott le van írva, még a nyelvezetet sem ismerem, és mindez nem számít.

Az egyetlen dolog ami számít az, hogy arra törekszem, hogy korrigálódjak. Hogy korrigálódjak azt jelenti, hogy egységre lépek a csoporttal, a társadalommal, másokkal, és elkezdem a többieket úgy szeretni mint saját magamat. Végül is a szeretet a közöttünk levő egységet jelenti, ahol a többiek vágyai és saját vágyaim egy és ugyanazzá válnak. és akkor mi egyesülünk.

Írva van, hogy amennyiben egy párnával rendelkezünk, el kell érjük azt az állapotot, amikor azt átadjuk a másiknak. Miért? Mivel az ő vágya fontosabbá vált számomra, mint sajátom. Ez az amit úgy hívunk, hogy szeresd a másikat, mint saját magadat? Mivel korábban mi jobban szerettük magunkat mint a másikat, és nekünk most úgy kell szeretnünk őt, mint ahogy korábban magunkat szerettük, az azt jelenti, hogy jobban kell szeretnem őt mint magamat. És ezt hívjuk az adakozás tulajdonságának mely az emberben lakozik.

Mindez nem tűnik megvalósíthatónak, vágyottnak vagy vonzónak. Fogalmam sincs miért is tanuljuk mindezt. És ez az ahogy mindenki gondolkodik. De nincs más választás. Fokozatosan az adakozás tulajdonságának fontossága egyre mélyebben belép tudatunkba. Mi elkezdjük látni a legmagasztosabb és legkülönlegesebb értéket abban, és fokozatosan beleegyezünk annak elviselésébe. Ez az ahogy a Fény befolyásol minket, különösen, amikor mi a Zohár könyvét olvassuk. Az leereszkedik, és attitűdünket adakozásra reformálja.

Tovább >0

17 máj 2011

“Csináld mindazt helyettem!”

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, reggeli lecke, Zohár

Kérdés:

Képes a “gonosz hajlam” bármilyen önálló cselekedtre?

Válaszom:

A “gonosz hajlam” és a Fény együttesen működik, mivel a “gonosz hajlam” a Fény túlsó oldala. Ez nem valami vágy mely azt teszi amit akar. Az nem is létezik a valóságban.

Épp ellenkezőleg, a Teremtő, a Fény segítségével felébreszt a személyben mindenfajta érzéseket, vagy sötét állapotokat, melyek nevezünk a “gonosz hajlam”-nak. Milyen személyes vágy létezhet egyátalán a világban? Ki rendelkezhetne ilyesmivel?! Senki nem mozdul azért mert ő akar mozdulni!

Csak abban a mértékben, melyben a személy képes felismerni a “gonosz” és “jó” hajlamokat, és képes megmaradni az értelem feletti hitben, képes bármilyen lehetőséget felfedezni, hogy abban az állapotban szabaddá válhasson. Szabaddá de mitől, a Teremtőtől? Vagy a “jó” és “gonosz” hajlamoktól? A szabaddá válás azt jelenti, hogy a személy önkéntesen beleegyezik abba, hogy végrehajtja azokat a cselekedeteket, melyeket a Teremtő amúgy is végrehajtana.

Nincs olyan valóság, mely saját maga akarata alapján történne meg. A Fény munkálkodik mindenen, egy meghatározott döntő módon, és azzal érvelni sem lehet. Az a hozzáadott alkotóelem, amit “ember”-nek nevezünk semmi más, mint az a tény, hogy a személy megérti, érzi és beleegyezik a Teremtő összes cselekedetébe. Mi mindössze beleegyezésünket adjuk ehhez hozzá, akkora mértékben, hogy a Teremtő azt mondja nekünk, “Csináld mindazt helyettem!”, és akkor mi elvégezzük azt amit Ő végez. Mindez a személy megértésének szintjén, elérésnek magasságán múlik.

Milyen más lehetőségünk lenne valójában? Minden előre meg van határozva, ahogy az írva van, “Az aki ki van tiltva, ne legyen kitaszított a Teremtőtől”. Minden a Teremtő totális irányítása alatt van. Semmi más nem működik, csakis a Fény. Mi a Fénnyel, a Teremtővel való formaazonásságunkat adjuk hozzá. És ennél fogva, annak érdekében, hogy eljuttasson minket ehhez a tudathoz, a “gonosz hajlam” meg lett teremtve, hogy mi rendelkezzünk egy ellentétes vággyal, hogy mi ellenkezhessünk: “Én nem akarom mindezt!”.

Mindez szándékosan van így, annak érdekében, hogy megadja nekünk a lehetőséget hogy megvizsgáljuk, és megértsük mindezt – a jó és gonosz közötti kűzdelemből, a mi ellenkezésünkből, és makacsságunkból, mint egy makacs gyerek, aki fellázad szülei ellenében.

De fokozatosan mi keresünk, beleegyezünk abba mennyire minden valójában tökéletes. És akkor, még akkor is ha a Teremtő nem létezne, és az Ő ereje sem létezne, én mégis arra vágyok, hogy minden úgy történjen ahogy Ő végezte azt. Az ilyen személyt tartjuk “teljes igaz”-nak, akik totálisan igazolja a Teremtő, Vele teljesen egyetértve. Reménykedjünk, hogy eljutunk oda egy napon.

Tovább >0

16 máj 2011

Sóvárogj és fedezd fel!

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, Kabbala tanulás, Zohár

Amikor mi találkozunk és olvassunk a Zohár könyvből, nekünk előszőr is meg kell érteni, hogy nem az ész segitségével kell megérteni. És ha valaki megakarja érteni az ő esze segitségével, ő összekavarodik minden szóban, egy szó sem tanitja meg a Zohárban valamiről, ami érthető lenne számára.

Az összes irások a Zohárban belső állapotokról és spirituális tulajdonságokról beszélnek. Ha a személy ugyanabban a spirituális állapotban van, ugyanabban a világban, felfedeződik neki az, amiről a Zohárban beszélnek. És ő ismeri, azokat a cselekedeteket és spirituális beállitásokat , amiről beszélnek. Ő érzi, és azonositja magában a belső világot, a spirituális világot. Mivel a spiritualis világ a személy belsejében fedeződik fel, és nem rajta kivül, mint az egész valóság is, csak a személyen belül fogható fel.

Aki nincsen a spirituális érzésben, csak olvassa a nem érthető szöveget. Akkor minek olvassuk a Zohár könyvet? Azért, hogy a személy csatolja hozzá a sóvárgását annak érdekében, megszerezze azt az állapotot, amelyben mi megértjuk, érezzük és azonositjuk az állapotokat és azokat a spirituális tulajdonságokat, amelyről a Zohár beszél és hozzá tartozik. Mindent amit most olvasok, mint egy nem érthető mesét, én magaban akarom érezni, és benne lenni.

Mi magunkban ki kell fejlesszük magunkban ezt a sóvárgást. Az egyetlen dolog ami hiányzik nekünk, hogy lássuk a spiritualitást, a sóvárgást, az iránta való akaratot, és nem többet ennél. Most mikor olvassuk a Zohárt, mi eggyütt kell legyünk, amenyire csak lehetséges, arra sóvárogjunk, hogy felfedezzük ezt a rejtett világot.

Mégha nincsen bennünk semmi arra irányuló szükség, nem tudjuk miről beszélnek, de mi olvassuk ezt a szöveget együtt, ugyanabból a rejtett állapotból félébresztjük magunkban a ragyogást, amelyet úgy nevezünk “a Fény amely a jóhoz tér vissza” (“ha or ha mahzir le mutav”), a “visszaverő Fény”, és ez befolyásol minket.

A személy nem tapasztalja meg a rejtett világot, hanem felébred benne a szükség, a vágy, a valóság tulajdonsága iránt, és az felfedeződik számára. A Fény úgy müködik, hogy megteremti bennünk ami rejtve van. Így mi sóvárgunk a Fényre ami Körbevesz, azért, hogy megteremtse nekünk a képességet arra, hogy érezhessük a rejtett világot.

Tovább >0

09 máj 2011

Tegyed vágyad olyanná, mint az Ő vágya

Szerző: yanive | Kategória: ima, reggeli lecke, Zohár

Amikor mi a Zohár Könyvét olvassuk, azt a Fényt kell látnunk benne, mely korrigál minket és visszatérít minket a forráshoz. De mit kell visszatéríteni a forráshoz? Nekem valamit a Fény “alá” kell helyeznem. A Fény ragyog, de rendelkezünk-e a vággyal melyet mi korrigálni akarunk? Ez az amiről gondoskodnunk kell.

A vágynak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a Fény azt korrigálja. Amennyiben a vágy nem felel meg annak, a Fény annak ellenére is befolyásolja azt, de abban az esetben mi rosszul érezzük magunkat abban a mértékben, melyben vágyunk különbözik a Fénytől. Mindez így marad mindaddig, amíg mi nem tesszük vágyunkat alkalmassá a korrekcióra.

Ezért létezik az a szabály, hogy “Tegyed vágyadat olyanná, mint az Ő vágya”, és akkor “Ő vágyadat olyanná teszi, mint a Sajátja”, mint a szeretet és adakozás iránti vágy.

Tovább >0

09 máj 2011

Rabbi Simon csoportja 7 milliárd tagból állt

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, egység, reggeli lecke, Zohár

A Felső Fény egy “Shechina”-nak (Istenség) helyen található, mely a lelkek közötti egyesülés helye. Erőfeszítéseinkkel egységet kell elérnünk egynás között. És akkor képesek leszünk felfedezni azt a Fényt, mely építi, megteremti, korrigálja és beteljesíti a teljes teremtést.

A Fény állandóan jelen van a Shechina-n belül, azon lelkek gyülekezetén belül, akik a Teremtő felé aspirálnak (Knesszet Izrael, Izrael gyülekezete), a közöttünk levő egységen belül.

A Zohár a Fény ugyanazon forrása, de azzal a feltétellel, hogy mi magunkat (és teljesen mindegy hány millióan is vagyunk) Rabbi Simon csoportjának tagjaként képzeljük el, mely eredeti csoport tíz emberből állt, akik együtt ültek, kapcsolódtak össze, és megkaták ezt a Fényt, mely “Zohár”-nak – “felső illuminációnak”- van nevezve. Ez az a Fény mely befolyásol, korrigál és felemel minket.

Tovább >0

05 máj 2011

Egyiptom közöttünk van

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, reggeli lecke, Zohár

Kérdés:

Mit vagyunk képesek felhasználni az Egyiptomi kivonulás tejes folyamatából mindennapos munkánk számára?

Válaszom:

Csakis egyetlen dologra kell aspirálnunk: a csoporton belüli egységre. A csoport egy mini-emberiség. Mi nem vagyunk képesek azonnal globális méretekben cselekedni, az emberiség teljes tömegén belül, de a csoporton belül képesek vagyunk kidolgozni az emberi kapcsolat összes alapelvét.

És ott felfedjük az összes belső állapotot: “a leereszkedést Egyiptomba”, “az elmerülést Egyiptomban”, és “az Egyiptomi kivonulást”. Mi elkezdünk majd gyűlöletet érezni a Fáraó (saját Egónk) ellenében, elkezdjük érezni a csapásokat, melyeket tőle kapunk, és saját természetünk vizsgálatát.

Mindez a vizsgálat egyetlen helyen történik: a barátaimmal való kapcsolatomon belül. Szükségem van a csoportra, “barátaimra”, mivel nem vagyok képes az egész világ iránti szeretethez elérkezni. Számomra a csoport reprezentálja a teljes emberiséget, és a csoportban vagyok képes kidolgozni, megtalálni összes belső tulajdonságaimat.

Minden egyes alkalommal amikor össze akarok kapcsolódni barátaimmal felfedezem a törést belül, a gyűlöletet és mások taszítását, és újabb és újabb belső vizsgálatokat végzek. Lehet hogy ezek a vizsgálatok még mindig az “Egyiptom” munkájára vonatkoznak, vagy még az “azelőtti” állapotra. De mindez nem számít.

Mi még nem vagyunk képesek tisztán megismerni ezeket az állapotokat. Egészében mi semmit sem vagyzunk képesek tisztán látni amíg el nem hagyjuk Egyiptomot. Csakis azután kezdjük el megérteni pontosan min is mentünk keresztül. Végül is ez a munka sötétségben történik, az önző vágya hatalma alatt, amikor én valahogy megpróbálok abban létezni, azzal együtt, vagy annak ellenében. Ezért van az, hogy mindezek a vizsgálatok nem tiszták számunkra.

Tovább >0

15 ápr 2011

A kulcs az, hogy az egységre gondoljunk

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, ima, kongresszus, Zohár

Kérdés:

Hogyan tanulhatom meg azt, hogy nagyobb fontosságot helyezzek a szándékra a szöveg megértése helyett, amikor a Kabbala írásokat tanuljuk a csoporton belül, vagy amikor egyedül tanulunk?

Válaszom:

Amikor egyedül olvasok, akkor is arra kell, hogy gondoljak, hogy mi mindannyian össze vagyunk kapcsolódva. Mindez olyan, mintha beleugranék egy kollektív vágyba, mely minket eggyé köt össze, ahol mindannyian ugyanazon vágyon és energián osztozunk, és én azt akarom érezni, hogy nincsen különbség magam és a többiek között.

És akkor, amikor a szöveget olvasom, én megpróbálok behatolni annak esszenciájába amennyire csak lehetséges, és leginkább nem szabad hogy leváljak a közöttünk levő belső kapcsolatról. Amennyiben erőm 99%-át a kapcsolatunkkal kapcsolatos gondolatokra kell áldozzam, akkor ezt kell megtegyem. És akkor csak 1%-ot használok annak megértésére amit olvasok. Néha nem is tudom miről olvasunk: olyan erősek a zavaró tényezők, melyekkel találkozom.

Azonban nem szabad azért aggódnom, hogy késeőbb fel sem tudom idézni mit is olvastunk. A kulcs az, hogy megpróbáljak mindenkivel kapcsolatba lépni, amikor szemeim a betűket követik. Ez már elég ahhoz hogy a szöveg befolyásoljon engem.

Én kifejezetten ki akarom azt emelni, hogy először is a közöttünk levő kapcsolatra kell gondolnunk, és csak utána olvashatjuk, és érthetjük meg a szöveget, amekkora mértékben képesek vagyunk arra.

Tovább >0

12 ápr 2011

A száműzetés felkészülés a felfedezésre

Szerző: yanive | Kategória: Izrael, reggeli lecke, Tóra, ünnepek, Zohár

A Zohár, Pészach, Shemot (Exodus) fejezet, 246. pont: Miért akarta a Teremtő Izraelt száműzetésbe küldeni Egyiptomba? Miért száműzetés, és miért pont Egyiptom?

Amennyiben mi nem tartozunk “Izraelhez” (héberül “Izra-El” azt jelenti, hogy egyenesen a Teremtőhöz), azaz amennyiben mi nem aspirálunk arra, hogy elérjük a Teremtőt, hogy vele azonossá váljunk az adakozás és szeretet tulajdonsága által, akkor nekünk nem kell leereszkednünk Egyiptomba, azaz szenvednünk amiatt, hogy nincsen közvetlen kapcsolatunk a Teremtővel. Ehelyett mi folytatjuk életünket tovább ilyen problémák nélkül.

De amennyiben mi arra aspirálunk, hogy elérjük a Teremtőt, akkor nekünk ezt hatalmas mértékben kell akarnunk, és elő kell készítenünk ezt a vágyat. És annak módja, hogy ezt a vágyat megfelelő mértékben felkészítsük, az a “száműzetésnek” nevezett állapot, a tökéletes állapottól való száműzetés érzete.

A száműzetésben mi megszerezzük az aspirációt, a szükséget és a vágyat a legapróbb részletekig, formáig és tulajdonságig, melyek késeőbb részt vesznek a Teremtő felfedésében, a száműzetésből való kiszabadulásban. Ennél fogva a száműzetés az egy nagyon fontos része a felkészülésnek, és az nem ér végett mindaddig, ameddig a felfedés iránti valódi vágy késszen nem áll.

Mindez azért van, mert nem létezik Fény vágy nélkül. A Fény az egyszerű, de csak akkor, amikor a vágy eléri azokat a tulajdonságokat, melyek jelen voltak benne, teljes méylségükben, erejükkel és formájukban, akkor képes a beteljesülés megjelenni azon belül.

Ennél fogva nincs értelme azért sírnunk, hogy még nem értük el a felfedezést. Mindez azt jelenti, hogy még mindig nem fejeztük be a vágy felkészítését annak legteljesebb mértékében, hogy az úgy jelenhessen meg, mint egy korrekt, alkalmas edény a Fény felfedésére. Dolgoznunk kell a vágyon, míg a Fény teljes nyugalomban van, és készen áll arra, hogy megjelenjen.

Tovább >0

12 ápr 2011

A felemelkedésre alkalmas rendszer

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, közös lélek, Tóra, Zohár

A Teremtő egy végtelen vágyat teremtett hogy az a Végtelenség Fényének segítségével megkaphasson. A Fényhez viszonyítva, a vágy magát rengeteg részre, darabkára osztva érékeli, mint a testünk, mely különböző rendszerekből, alrendszerekből áll, mint a limfatikus, keringési, idegrendszerek és más hasonló rendszerek.

Léteznek fontosabb és kevésbé fontos rendszerek. Mindegyik rendszer egyformán fontos a végső, tökéletes állapotban, és ha akár egy kicsiny rész is hiányzik, az egész rendszer tökéletlenné válik. Mindez nyilvánvaló.

De amikor mi arról beszélünk, ahogy a rendszer a korrekció fázisában működik, amikor mi ebből a világból emelkedünk felfelé a Végtelen Világ felé, a korrekciónak egy bizonyos sorrendisége, rendszere létezik. A korrekció alulról felfelé történik.

Az első akik korrigálódtak voltak az “ősapák” lelkei: Ábrahám, Izsák, Jákob, akik a három vonalat jelképezik, a három nagy rendszert, KBD (Keter, Bina, Daat). Utána jöttek a HGT (Heszed, Gevura, Tifferet), a fiak, akiket mi magunk követünk, az utolsó generáció, azaz a NHY (Necah, Hod, Yeszod). Mi a Messiás utolsó generációjához tartozunk, mi hajtjuk végre a végső korrekciót, és ezért van az, hogy mi vagyunk a legnagyobb egoisták, míg “ősapáink” színtiszta, finom lelkekkel rendelkeztek.

Különböző típusú lelkek léteznek a kollektív lelken belül: férfiak, nők, lelkek melyek a Rosh-hoz (fejhez), Toch-hoz (törzshöz), Sof-hoz (végződéshez), valamint a karokhoz, lábakhoz, jobb, bal és középső vonalakhoz tartoznak, olyan fontos szervekhez, mint agy, szív, máj, vese, tüdő és így tovább. A Kabbala tudománya elmagyarázza mindezt részleteiben.

Mi csoportokba gyűltünk a világ minden részén, mindennek megfelelően, és egy bozonyos módon vagyunk összekapcsolódva egymással. Mindegyikőnk fel lett ébresztve, mivel a lelkünk gyökere felébredt, mindegyikőnk egy másik helyről származik a közös vágyban, és ennek a teljes rendszernek egy egésszé kell korrigálódnia. Ennek okán mindannyian a csoportba lettünk gyűjtve, ahol megpróbálunk egységre lépni egymással.

A csoport egy teljes rendszer, és amennyiben mi a csoporthoz kapcsolódunk, a felső erő az amely összekapcsol minket. És amikor mi elérjük az egységet, mi pontosan azt a rendszert építjük meg, mely kiérdemli a felemelkedést.

Nem kell megváltoztatnunk semmit, csak előre felé kell haladnunk. Nem mi vagyunk azok, akik a csoport struktúráját építik, és soha nem tudjuk meg miért pont ezekkel az emberekkel vagyunk egy csoportban. Ez az amit mi megkaptunk, és ennyi! Mi nem tudjuk, és nem értjük hogy vajon ezek az emberek megérdemlik-e a spirituális felemelkedést. A Teremtő tudja mindazt! Mindez Felülről van megjelenítve azon a Fényen keresztül, mely hat a vágyra.

A Fény választja ki azt a vágyat melynek most kell korrigálódnia, a mi időnkben. Minden évben, és minden percben új vágyak jelennek meg, és újabb emberek fedezik fel a Kabbala bölcsességét.

Tovább >0

11 ápr 2011