Nincsen esélyünk, hogy a mi egoista elménkkel megszerezzük a spirituális valóságot. Egyszerűen csak észleljük őt.  A spirituális érzékelést megszerzésnek(Hasaga)nevezzük, ami abból a mondásból jön, hogy „ a megkapás a kezünkben van”, ahol a „kéz” a korrigált egoista vágyat jelenti.

Ezért vannak bizonyos szabályok a Kabbala tudományában, „ A cselekedeteidből ismerlek Téged.”, „A bírónak nincs semmi mása, mint amit a szeme lát”, és így tovább. Ezek a mondások mutatják, hogy a Felső világot  a dolgok világos megszezésével kell feltárni

125 fokozatú megszerzésen megyünk keresztül.a kezdettől a végéig. Minden fokozat 25 egyéni   partzifumból vagy állapotból áll.( Baal HaSulamtól a „beit Shaar HaKovanot”.) Kiderül, hogy  a 125 fokozat, amit Sefiranak hívunk, mindegyike 25 saját formátumot tartalmaz, és ezek mindegyike megint 25 saját alformátumot, és így tovább a végtelenségig.

Ezt lehetetlenség kiszámolni. Mimcs egy specifikus szám, amely kijelölné őket. Csak egy magasabb szinten, ahol nincsenek sem számok sem betűk, csak ott foglalhatjuk magunkba ezt a sokféleséget, mert akkor új minőségünk és új elménk lesz. Akkor a formátumok száma egy magasabb minőségbe fordul, és  természetesnek és egyszerűnek fogjuk fel őket

Ezért a Partzfium, Sefirot végtelen száma,  a spirituális megszerzés világai és fokozatati csak a mi jelen eszünk számára tűnnek végtelennek. Mindazonáltal, a spirituális elme számára az egész le van egyszeűsítve az egyszerű adományozási vágy és szeretet vágyára, ahol kapcsolódást érzünk a  Teremtővel, mint egy egésszel, „Én , ahol mi a Fény, és a Teremtő egyek vagyunk.

Mi nem vagyunk képesek legyőzni vágyainkat. Csak arra vagyunk képesek, hogy egyik vágyunkat egy másikkal, jobbal helyettesítjük. Végül is a személy nem más, mint egy vágy, és képtelen maga ellen bármit is tenni.

Az egyetlen módja annak, hogy vágyaink ellen kűzdjünk egy külső erő segítségével történhet – a Fény segítségével. A Fény fogja akkor a háborút megvívni számunkra. Ezért mondta a Teremtő Mózesnek: “Menjünk a Fáraóhoz! Én majd megkűzdök vele, hogy megmutathassam erőmet, és legyőzzem őt. Mindezt megmutatom neked!” Ez az oka annak is, hogy a Teremtő azt mondta: “Én teremtettem a gonosz hajlamot, és megteremtettem a Tórát gyógymódnak, mivel a Fény mely benne el van rejtve képes a személyt forrásához visszatéríteni”.

Ennél fogva a feladatunk nem az, hogy magunk ellen kűzdjünk, hanem, hogy azért tegyünk erőfeszítéseket a Kabbala tanulásával, hogy a Fényt magunkra vonjuk. Csak távolról kell megfigyeljük a saját gonoszságunkat, és vágyat kell ébresztenünk magunkban, hogy megszabaduljunk ettől a gonosztól. Ez hasonló ahhoz a történethez, ahol Mózes a Fáraó házában növekedett, de utána eltávolodott tőle.

Mi megkaptuk a szívben található pontot, melyet Mózesnek hívunk. Magunkra kell vonjuk a Fényt, a Teremtőt, hogy ő kűzdjön meg a gonosszal, a szívünkkel – a Fáraóval.

3 összetevője van ennek az állapotnak:

1. A személy gonosz hajlama, önzősége, mely mélyen benne rejlik. Ez az ember természete – a Fáraó.

2. Egy új tudat, mely kezd a személyben kialakulni, mely a szívben található pont, Mózes. Ez anak a felismerése, hogy ki kell javítsuk gonosz hajlamunkat, egyébként képtelenek vagyunk a spiritualitást elérni.

3. A Fény forrása, a Teremtő. Mindez egy könyv, mely arról szól, hogyan korrigálhatjuk önzőségünket a Fény segítségével. A könyv az egy eszköz, mely képessé tesz minket arra, hogy magunkra vonjuk a Fényt, annak érdekében, hogy önzőségünket korrigáljuk, hogy azt megváltoztassuk, és átváltoztassuk jóra.

A gonosz hajlamunk magunkon belül van – az a Fáraó. A Fény ereje, melyet a tanulás alatt vonunk magunkra az a Teremtő ereje. Mi, azaz Mózes középen állunk, és folyamatosan ezt a háborót vívjuk, ahogy vaz írva van: “A személynek folytonosan szembe kell állítania jó szándékát a gonosz hajlama ellen”.

A személy szívben található pontja, Mózes a Fáraó házában nő fel. Mózes a Fáraó ölében ül, a szakállával játszik, és felpróbálja koronáját. Mózes olyan volt, mint a Fáraó örökbe fogadott unokája, a Fáraó lányának örökbe fogadott fia. Más szóval erceg volt a Fáraó udvarában.

De amint a személy elválasztja magát gonosz hajlamától, elkezdi érezni, hogy ellentétesek egymással, és gyűlölik egymást. Amikor Mózes később visszatér a Fáraóhoz, többé nem úgy beszél vele, mint egy közeli hozzátartozóhoz. Úgy beszél hozzá, mint egy idegenhez, vagy ellenséghez.

Így történik az, ahogy a személy elválasztja magát saját természetétől, az ellen felkelve azt meggyűlölve. Az egyetlen reménysége az, hogy a Fény megérkezik hozzá tanulása alatt, és megváltoztatja természetét.

Kérdés:

Amikor elérkezünk a Végső Korrekcióhoz, akkor az alsóbb szintek továbbra is alsóbbnak érzik majd magukat?

Válaszom:

A Végtelen Világ Malchut-ja világokra, Parcuf-okra, és Szfirákra bomlik, és utána a Fényt egy keskeny csövön (Kav) keresztül kapja meg, míg a Szfirák többi részét Körbevevő Fény tölti ki. Ennek a munkának az eredménye képpen, mely 6 ezer év alatt történik meg, mindenki egyetlen élő szervezetté egyesül, ahol nincs különbség az egyes részek között: a szintek, Parcuf-ok, Szfirák és lelkek között. De mindegyik folytatja létezését, mindegyik saját eredetének megfelelően. Az egységre lépésük nem szünteti meg a közöttük levő különbségeket.

Amennyiben az összes különleges tulajdonságok és különbségek megszűnnének a spirituális objektumokban, akkor az egységük ereje is elveszne, mivel azt a spirituális különbségük (R), a “nyomás” vagy az “elektromos áramlat ereje” – szándékaik egyezősége határozza meg. Szükséges, hogy legyen egy ellenállás, egy spirituális rezisztor két végén pozitív és negatív töltéssel. Az egység erejét az ellentétek és az elektromos áramlat nagysága határozza meg.

Szóval egy részről szükségszerű, hogy a legnagyobb mértékű Fényt (NaRaNHY) megszerezzük, másrészről a vágy teljes vastagsága, durvasága szükségszerűen részt kell, hogy vegyen a Fény vezetésében. Ezért van az, hogy semmi sem tűnik el, és az összes különbség a Parcufok, Szfirák és lelkek között megmarad. De ugyanakkor mindannyian egységre lépnek minden különbség nélkül a szeretet iránti szándékuk viszonylatában.

A mi elménk nem képes megérteni hogyan képes ez a két ellentétes feltétel együtt létezni ugyanabban a pillanatban, mivel a mi elménk csak a “megszerzést” képes megérteni. De amikro elkezdjük majd megérteni mind a megszerzést és az adakozást is, akkor megértjük majd, hogy ez lehetséges, és a két ellentét képes lesz egységre lépni.

hzs

Kérdés:

A jelenlegi globális válság nagyon sok embert érintett. Azonban amikor a csapások befejeződtek, az emberek nem hallgattak a Kabbala tudományára. Ehelyett úgy döntöttek, hogy a nehéz idők elmúltak, és most ismét jó idők kezdődnek, mely által minden visszaáll úgy, ahogy volt.

Válaszom:

Mindez érthető. A válság tovább rosszabbodik, de mivel senkinek nincs megoldása, az emberek csak csendben maradnak. És mindez az összes országban megtörténik.

Nagyon sok büntetést, csapást kapunk őszintétlen cselekedeteinkért, de mégsem vagyunk képesek abbahagyni őket. Mindez azt jelenti, hogy csapások nem elég erősek ahhoz, hogy megtanítsanak minket a megfelelő viselkedésre.

Miért nem tanulunk a múlt hibáiból? Azt gondolnánk, hogy mindez olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Bárcsak kis csapások képesek lennének minket azonnal a helyes útra terelni! Azonban önzőségünk folyamatosan fejlődik, és egyre nagyobbra nő. És mivel mindeközben egyre önzőbbé válunk, az előző csapások nem képesek minket arra kényszeríteni, hogy helyesen cselekedjünk.

Mondjuk azt, hogy elloptam tíz dollárt, és büntetést kaptam érte. Amikor most ismét egy tíz dollárosra nézek, emlékszem a büntetésre, és az visszatart. Azonban mi történik, ha hirtelen száz dollárt látok meg magam előtt?  Soha nem kaptam azelőtt büntetést száz dollárért, szóval a száz dolláros nem kapcsolódik elmémben a büntetéshez. Így ellopom a száz dollárt és utána megkapom érte a büntetést.

De mi lesz ha legközelebb ezer dollárral találom szemben magamat? Ugyanez fog történni! Így vagyunk felépítve – mint az állatok, melyek csak azt tudják, amit már éreztek. Ezért van írva: “A személy képtelen egy parancsolatot (a mások érdekében történő adakozást és szeretetet) végrehajtani, hacsak azt nem szegte meg előtte (azaz megtalálja magában az ellenkező cselekedetet).” Először meg kell botlanunk és el kell esnünk, “lopnunk” kell, és utána mindezt meg kell bánjuk, és ki kell javítsuk amit tettünk. És mindez csak azután történik meg, hogy csapásokat kaptunk. Ezek nélkül lehetetlen, hogy a személy megváltozzon.

A Kabbala tudománya elmagyarázza, hogy minden vágy négy stádiumon keresztül fejlődik ki, születsétől végső formájáig. Mi vágyból és szándékból állunk. Ennél fogva négy különböző kombinációja létezik a vágynak és a szándéknak, mivel a két változó négy változatáról beszélünk: “mi vágyunk valamire és azt szándékozzuk tenni”, “nem vágyunk valamire és nem is szándékozzuk azt tenni”, és így tovább.

A személynek keresztül kell mennie a csapások és azok elemzésének négy fázisán annak érdekében, hogy elérjen az utolsó stádiumhoz, ahol önzőségét a szeretet és adakozás érdekében akarja felhasználni. Ezért van az, hogy lehetetlen kis csapások, büntetése alapján bármit is megtanulni. Mindez a vágy és a Fény között működő törvények miatt van így.

A Fény teremti a vágyat, és a vágy pontosan azon program alapján működik, amit a Fény belehelyez. Amennyiben az az élvezetek iránti vágy, akkor csak élvezetet akar kapni. Annak érdekében, hogy megtanítsa neki az adakozást, a Fénynek állandóan befolyásolnia kell a vágyat különböző stádiumokon keresztül.

Csakis az utolsó stádiumban képes a vágy felfogni azt, hogy ő csak kap valamit. Ennek eredményeképpen szégyent érez, és megszorítást végez. Ez történik minden spirituális cselekedet alkalmával.

hzs