Teremtő

Miért forduljunk a Teremtőhöz

Szerző: nandor | Kategória: Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), Teremtő

Miért forduljunk a Teremtőhöz

Kérdés:

Hogyha valakinek készenlétben kell lennie arra, a “kicsinység” állapotban maradjon, akkor honnan tudja megszerezni a vágyat és a motivációt arra hogy előrehaladjon?

Válasz:

Én azért akarok előre haladni, hogy jobban hasonlítsak a Teremtőhöz! A Teremtő az alázatosság példája számunkra. El kell érnem egy olyan állapotot, amiben úgy érzem mintha nem léteznék, úgy mint ahogyan a Teremtő nem létezik most nekem. Akkor olyanná válok mint Ő.

Úgy tűník, hogy valójában önmagammal kell harcolnom, hogy elérjem Őt, de ez egy fantasztikus háború, ugyanis szükségem van a Teremtőre, hogy Ő bennem harcoljon. Hogyha egyedül harcolnék akkor egy válságos helyzetben találnám magamat.

Azért van szükségem a Teremtő segítsége, mert ő boldoggá változtat engem. Így egy jó okom van arra, hogy Hozzá forduljak.

2013.02.05, Rábásh irásaiból

Tovább >0

10 feb 2013

Legyél a Teremtő barátja

Szerző: nandor | Kategória: formaazonosság, megszerzési vágy, reggeli lecke, Teremtő

Legyél a Teremtő barátja

Az elv nagyon egyszerű: minden a mi megszerzési vágyunktól függ, a természetünktől függ. Ha előttem van egy számomra fontos ember, akkor közel akarok kerülni hozzá, a közelében szeretnék lenni és ez által őt, az ő nagysága szerint értékelem.

Akkor ezen ember fontosságát úgy nézem, mint egy anya, aki egy percre sem tudta levenni a szemét a kisbabájáról, mert ő a számára a legfontosabb. Ha én egy fontos emberre tekintek, megpróbálom értékelni őt és szeretni, úgy is, hogy azt is szeretem amit ő, így lassan elkezdem megváltoztatni a hozzáállásomat, az ízlésemet, hogy hasonlítsak hozzá. Az, hogy közeledek hozzá, azt jelenti, hogy elkezdem azt szeretni, amit ő szeret, ez által a természetem is hozzá hasonlatossá válik. A legfontosabb az adakozás és a szeretet törvénye, a formaegyezés törvénye.

Ezért az első feltétel a következő: “Készíts magadnak egy Ravot” Tanárt), azáltal hogy a Teremtő fontos számunkra, a teremtés célja a fontos. Így a Tanár és a barátok által a formaegyezés törvényét kell megvalósítanunk. Eképpen kell működjünk.

A Teremtő elrejtőzik előlünk azért, hogy ne rohanjunk utána egoista módon, mint egy fontos személyhez a mi világunkban, a hozzá való közelség által valami profitot remélve. Tehát úgy kell futnunk a Teremtő után, hogy az ő vele való összetapadás haszna csak az adakozási edényeinkben legyen érzékelhető. Azaz az adakozásunk, a kapcsolatunk Vele, ne az önmagunk érdeme, hanem csak az Ő érdeme legyen, eképpen legyünk Hozzá hasonlóak, ne pedig az egónk kitöltésével foglalkozzunk.

Mert az egóm kitöltése által, én mindinkább leválasztom magam a Teremtőtől, mert csak kapni akarok Tőle. Így kell megváltoztatnunk magunkat környezeten keresztül. Tehát amekkora mértékben képes a környezet, a Teremtő, az adakozás, az összeolvadás fontosságát megadni, akkora mértékben vagyok képes egy változáson keresztülmenni,melyben kicserélődnek a tulajdonságaim oly módon, hogy helyükbe a Teremtő tulajdonságai kerülnek.

Így mi megváltoztathatjuk magunkat a „csoport” által. Annak alapján, hogy “Készíts magadnak Ravot” (Tanárt). S mikor a Rav már igazán fontos számomra, akkor már képes vagyok eljutni oda, hogy “Vásárolj magadnak egy barátot”, és meg is teszem, majd összekapcsolódom vele azért, hogy kicserélhessem az én tulajdonságaimat az Ő tulajdonságaival.

“Készíts magadnak Ravot és vásárolj magadnak egy barátot!” elv megközelíthetetlen anélkül, hogy készítenénk magunknak egy Ravot, (Tanárt), azaz a Rav fontossága nélkül, mert ő a Teremtő előtti szintünk és ennek megérzése lehetetlen úgy hogy a Rav ne lenne fontos számunkra. Nem leszünk képesek közelebb kerülni Őhozzá és feladni dolgainkat ha nem lépcsőfokról lépcsőfokra tesszük azt.

Ez nem azt jelenti hogy az ember nem lehet sikeres, vagy a veleszületett természete gyenge lenne, vagy hiányzik az intelligenciája, vagy az érzékenysége vagy ereje. Mert minden törés csupán egy magyarázat, csak a cél fontosságának a hiányára, amit azonban meg lehet szerezni a környezettől, a Kabbalisták által elénk tárt módszerrel.

2013.01.31, Felkészülés a reggeli leckéhez

Tovább >0

06 feb 2013

A szétválasztás, amely egy erősebb kapcsolathoz segít

Szerző: nandor | Kategória: csoport, Teremtő

A szétválasztás, amely segít egy erősebb kapcsolathoz

Kérdés:

Mi jelent az, hogy megcsodálni a Teremtőt ?

Válasz:

Megcsodálni a Teremtőt azt jelenti, hogy megcsodálni a művét, mert Ő magát nem tudjunk elérni. Ahogy mondva van: “A cselekedeteid által ismertelek meg Téged”.

Te megcsodálod mindazt, amit felfedezel magadban és körülötted, az egész valóságban, amelyet egyelőre nem kapcsoltad össze és nem érzed, hogy mindez te vagy.

Mert megmutatják neked a belső világodat egy külső tükörben, azért hogy jobban tanuld meg. Köszönetet kell adni a Teremtőnek, hogy megadta ezt a lehetőséget, hogy meglássuk a belső világunk fényképét kívülről, és ilyen módon megismerjük önmagunkat.

Ha nem a kapcsolódtál össze barátaiddal, a tanárral és a Teremtővel, akkor ez elkerülhetetlenül azt jelenti, hogy te figyelmen kívül hagyod őket. Ez jön ki automatikusan. Hogyha a tanár, a csoport és minden tagjának a fontossága egyenlőtlen számodra, különösen azért volt adva, hogy felfedezed magad és a valóságot amelyben létezel, akkor ez úgy érthető, hogy lekicsinyled, lenézed őket.

Nem lehet csak a Teremtőt értékelni egyedül. Az nem a Teremtő, hogyha nem kapcsolódsz össze a tanárral, a csoporttal, a tanulással, mert minden a “Teremtő” fogalomnak az összetevője. A legfontosabb dolog az, hogy össze kapcsoljad az összes elemet, másképpen nem lehet beszélni semmiről ami valódi és igaz.

“Nincs más Rajta kívül” azt jelenti, hogy az én egyetlen belső pontomon kívül, ahonnan meg tudom vizsgálni a valóságot, az összes többi az a Teremtő. És az én “törési pontom” – on keresztül, amely el van szakítva Tőle, azért kaptam, hogy a törés által, a Teremtő különleges cselekedetén keresztül, megismerjem magam és Őt.

Mindketten elkülönítve vagyunk a szétválasztás tulajdonsága által. És csak ez az egy “törési pont” nem tartozik a Teremtőhöz, úgyhogy én át kell fordítsam egy összeolvadási pontba.

És amikor elkezdek dolgozni ezen a köztünk levő szétválasztás ponton, hirtelen átváltozik az öt világra, egy fekete szakadékra, amelyen állandóan próbálok keresztül ugrani. Ez az ugrás azt jelenti, hogy összekapcsolódni a szakadék fölött, ami elválaszt minket.

2012.12.31, Reggeli leckéből, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

Tovább >0

05 jan 2013

Egy fejsze a favágó kezeiben

Szerző: nandor | Kategória: nincs más rajta kívül, Teremtő

Egy fejsze a favágó kezeiben

Báál HáSzulám, első “Levél”: “És mivel a felügyelt és a felügyelő egy, lehetetlen, hogy különbséget tegyünk a gonosz és a jó között, és mindenki szeretett és mindenki tiszta, mivel mindenki hordozza a Teremtő edényeit, készen arra, hogy dicsérje a Teremtő kinyilatkoztatását és egyedülállóságát, és ezt érzékeivel érzi értékének megfelelően, végül is tudják, hogy minden cselekedet és gondolat, mind a jó és a gonosz, hordozza a Teremtő edényeit, és Ő készítette azokat, és azok az Ő szájából jöttek ki, és ez mindenkinek felfedésre kerül ahogy a korrekció végbe megy.

De mindeközben ez egy hosszú és fenyegető számkivetés, és a fő gond az, amikor az ember lát egy cselekedetet, ami nem helyes, leesik az ő szintjéről, mivel úgy gondolja, hogy ő maga viszi azt véghez, elfelejtve, hogy Ő az, aki mindennek oka, és minden tőle származik, és semmi más nem működik a világban Rajta kívül”.

A jó eseményeket betudhatjuk a Teremtőnek, de az ember a rossz események miatt kezdi magát kínozni, megbánja a tetteit és sajnálja, ami vele történik. Számára nehéz, hogy mindezt a Teremtőnek tudja be. Szomorú és bánja a múltját, a hibáit, úgy gondolja, hogy ő az oka a kellemetlen eseményeknek és hogy nem halad eléggé, vagy hogy elmulasztott valamit. Csak később tudja kijavítani ezeket a “hibákat és gonosz tetteket”, tekintettel a múltra és “jóvá” teheti azokat.

Ugyanez a helyzet a jelent és a jövőt illetően: ha valaki rossznak tart valamit, az azt jelenti, hogy azt nem a Teremtőnek tudja be, hanem más okoknak. Így intézi ezt a felsőbb Gondviselés. Ha úgy gondolja, hogy vannak más okok a Teremtőn kívül, akkor ő tulajdonképpen bűnös abban, ami történik, és ezt úgy nevezik “és te más isteneket imádsz,” bálványimádás.

Ha tehát valaki megszegi a “Nincsen más Rajta kívül” első szabályát, és ezért letér az útról. Többé már nem a teremtés céljára fókuszál, a Teremtő felfedésére; ő nem kiegyensúlyozott erők között van, amelyek elvinnék őt az igazsághoz.

Ezért, minden munkánk abból áll, hogy felfedjük a Felsőbb Gondviselést, mint az egyedi Gondviselést, amely a “Nincs más Rajta kívül”-ből jön, jó és jótékony formában, minden pillanatban, a múltban, a jelenben és a jövőben, és ez ugyanaz minden ember számára a világon.

Egy emberi lény az a pont amelyből a személy meghatározza, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és, hogy Ő jó és jótékony. A pont, amelyből egy személy meghatározza a Felső Gondviselést fokozatosan nő, amíg el nem éri a Teremtő dimenzióit. Ez az, ahol spirituális növekedésünk mind a 125 lépcsőfoka van.

2o12.12.16, Felkészülés a reggeli leckére

Tovább >0

31 dec 2012

Fogadjunk el mindenkit, aki erőfeszítéseket tesz tesz ezen az úton

Szerző: nandor | Kategória: Bevezetés a tíz szfira tanulmányába, lenullázás, Teremtő, Tóra, zuhanás

Baal HaSulam, “A Tíz Szfíra Tanulmányának bevezetője” 102. pont: Ezért írva van, hogy, akik a Tórát Lo Lishma állapotában tanulmányozzák, a Tóra az ő számukra a halál italává válik. Nem csak hogy nem emelkednek túl a Teremtő arcának elrejtésén, mivel nem igazították az értelmüket a munkához, és az eléréséhez, a Tóra, amelyet magukba gyűjtöttek, nagymértékben növeli a Teremtő elrejtettségét. Végezetül ezek az emberek az elrejtésen belüli elrejtés állapotába – azaz a kettős elrejtés állapotába – zuhannak, amely halálnak tekinthető, azaz totális leválasztottságnak a saját gyökerükről.

Ez az ami történik, ha valaki nem nem tesz erőfeszítéseket a környezeten, a tanuláson és minden egyéb eszközön keresztül, amivel csak rendelkeznek a Teremtő feltárulásáért, amely nem jelent egyebet, mint az adakozás és a szeretet minőségének a felfedezését az emberen belül, annak érdekében, hogy a teremtett lények szeretetétől eljusson valaki ahhoz, hogy a Teremtőt kezdje el szeretni. Erre kell fókuszálnia, hogy a tanulása eredményeképpen feltáruljon az adakozás mások felé, lényegtelenül attól, hogy kezdetekben ez mennyire mesterségesnek és értelmetlennek tűnhet, és mennyire ellentétes a saját természetével.

Kezdetekben az ember elutasítja azt, hogy meghallja ezt, és hogy egyetértsen ezzel. Azonban ha időről időre visszatér, az összes akadály ellenére, és minden, a természet, a Teremtő által előírt és meghatározott szükséges dolgot végrehajt, amelyek a válság következményei, és minden más feltételt, ami feltárul a számára, fokozatosan elfogad, azzal egyetemben, hogy a tanulás célja, az Ön lenullázás elérése.

Ez egy nagyon különleges művelet, nem az a fajta, amit elképzelünk az út elején. De annak a mértékében, ahogy a változások megjelennek bennünk az út során, új definíciókat fogunk felfedezni minden alkalommal, mint például a megszorítás, a többiek, a kapcsolat, kölcsönös garancia, a Teremtő, az adakozás és a szeretet minősége, stb. fogalmak jelentése. Elkezdjük megérteni, hogy mit jelent a “halál itala,” és miért a Tóra hozza el ezt a mi természetünkkel ellentétes minőségű jelenséget. Így fokozatosan tisztává válik a helyes út, és irányultság.

Az ember gyakran találja magát olyan helyzetben, amelyben nem is látja a saját gonoszságát. Azonban “amit valakinek az értelme nem tesz meg, az idő megteszi.” Az egyetlen kivezető út, ha felvesszük a terhet, mint az ökör, vagy a szamár, és napról napra elmegyünk tanulni, ahogy az mondva van: “Tégy bármit, de menj!” Az ember nem érti pontosan mi történik, az egó felülről lett megadva az embernek, és minden feltétel megtalálható benne, azaz mindent a Felső Erő rendezett el ilyen módon.

Az ember erőfeszítéseket tesz, cselekszik, de eddig nem nagyon értette, mi történik. A legfontosabb dolog, hogy ne hagyja abba, hanem legalább a legegyszerűbb cselekedeteket hajtsa végre mechanikusan. Ha képes valahogy tovább lépni ezen az úton, és aztán annak is örülni kell, hogy az ember legalább ezt képes irányítani.

Tehát mindenkit értékelnünk kell, aki erőfeszítéseket tesz a napjai során, részt vesz a közös munkában, amennyire csak képes, és amennyire csak hagyják ezt neki felülről. Lényeges feltétel, hogy eljutott erre a helyre, ehhez az állapothoz. Ezek után már a letisztázás feladata van hátra, mikor, miért, mit fog mindebből megérteni, miért kell ebben részt vennie, és hogy mi az elvárt végeredmény mindezek után?

Tanulnom kell Rabbi Simon és a tanítványainak a példájából, mivel mi is össze akarunk kapcsolódni és olyanná akarunk válni, mint ők. Ők gyűlöletet és szeretetet éreztek egymás iránt, és nekünk is el kell érnünk ezt a két ellenmondásos megkülönböztetést.

2012.12.24, A Napi Kabbala lecke 1. részéből, “Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmányába”

Tovább >0

28 dec 2012

Érezni a Teremtőt magamban

Szerző: nandor | Kategória: csoport, nincs más rajta kívül, Teremtő

Érezni a Teremtőt magamban

Kérdés:

Magunkhoz húzzuk a Teremtőt azokkal a cselekedetekkel, amelyek a spiritualitás felfedését célozzák? Más szavakkal, felemeljük a cselekedeteket vagy lehúzzuk a Teremtőt?

Válasz:

A spiritualitásban nincsen olyan kifejezés, mint “fel” vagy “le” a szavak hétköznapi értelmében. A minőségnek megfelelően tudjuk szétválasztani őket: fel azt jelenti, hogy magasabb minőség és a le azt jelenti, hogy alacsonyabb minőség.

Minden cselekedetemmel a Teremtőhöz akarok kapcsolódni; érezni akarom, hogyan irányít engem belülről, érezni akarom, hogy minden gondolatom, érzésem és döntésem tőle ered. Ő bennem van, mint a kéz, amely a báb kesztyűjét viseli, a bábozó.

Nem számít mit teszek, az Ő, de minden attól függ, hogy milyen mértékben fedezem fel, hogy “nincs más Rajta kívül.” Ezért kérem ezt és vágyom rá, hogy felfedezhessem Őt magamban.

De ezt csak akkor tehetem meg, ha a csoporttal vagyok, mert lehetetlen az adakozás tulajdonságait egyedül felfedezni. Egoista vagyok, egy individualista, ami annyit tesz, hogy a csoporttal kell lennem és ragaszkodnom hozzá.

Benne vagyok a csoportban, kapcsolódom a barátokhoz, és próbálok együtt lenni velük egy vágyban, egy hajlamban. Rajtuk keresztül mindannyiunkért könyörgök, mert nem kérhetek magamnak, mert az ismét egoizmus lenne. Az egész emberiségért könyörgök – hogy a Teremtő feltáruljon bennünk és hogy érezzük Őt és érezzük, hogy Ő hogyan működik bennünk. Így akarom látni, hogy milyen elégedettséget és örömöt adunk Neki.

Ezt beteljesíti a “vég eredménye a kezdő gondolat” szabálya, mivel a spiritualitásban nincs idő és nincsenek egymást követő cselekmények. Egy állandó állapot van, és csak ránk tekintettel nyilvánul meg ily módon, így fokozatosan érzékeljük.

Meg kell értenünk a teremtés teljes szabályát a kezdetektől a végig, mivel egyébként ez nem működhet. Erőteljesen részt kell benne vennünk, mivel legkisebb részvételünk is ugyanabból a tíz Szfirából van az “általános és az egyedi egyenlő” szabályának megfelelően. Tehát mélyen éreznünk kell magunkat, a csoportot, az emberiséget és a Teremtőt egy átfogó képben és beteljesítenünk azt.

Kérdés:

Mi a Teremtő öröme?

Válasz:

A Teremtő öröme az az állapot, amelyben mi összekapcsolódunk, összetapadva Őbenne, ugyanazt a teljességet élvezve, ami voltaképpen a Teremtő Maga.

2o12.12.o9, A Novoszibirszki kongresszus 5. leckéjéből

Tovább >0

27 dec 2012

Egy hullámhosszon a Teremtővel

Szerző: nandor | Kategória: ima, nincs más rajta kívül, Teremtő

Egy hullámon a Teremtővel

Baal HaSulam levele a tanítványaihoz:

“Írva van: „Hívd Őt amikor közel van hozzád”, azaz, amikor hívja az ember a Teremtőt hogy vigye őt közel Magához, tudnunk kell, hogy a Teremtő már közel van hozzánk, mert ha nem lenne így akkor a Teremtő nem hívott volna minket… és magától értetődő, hogy ez megerősíti az embert abban, hogy a szívét kiöntse, mivel nincsen nagyobb érdem ennél. Hogy a világ Királya meghallgatja őt, és, amint a bölcseink mondják: „A Teremtő az igazak imáira vágyik”, mivel a Teremtő utáni vágy az ember számára az, hogy közelebb kerülhessen Hozzá, hatalmas sóvárgás ébred fel az emberben, hogy a Teremtőt keresse.

Akkor azt találjuk, hogy valóban az ima kimondása és meghallása, az ugyanazon a vonalon [Czinor-on] keresztül emelkedik, egészen addig amíg a gyülekezetben az ember mindent megszerez … és figyeljünk oda ezekre a dolgokra mivel ezek az alapvető feltételei a Teremtő útjának, Áldva legyen Ő”.

Nekünk meg kell találnunk azt a hullámhosszat a Teremtőhöz, és vissza Tőle, azért hogy érezzük, hogy ugyanazon kapcsolati csatornán vagyunk Vele, ahogy írva van: „Én a szeretőmé vagyok és a szeretőm az enyém”. Minden, ami bennem zajlik le, Tőle jön, és ha én helyesen akarok Neki válaszolni, akkor Vele kell összekapcsolódnom, és meg kell találnom a helyes választ Őbenne, hogy hogyan válaszoljak Neki.

A hullámban az első érintkezés már kezdetben Tőle jön, nekem kell keressem, hogy hogyan válaszoljak helyesen ugyanabban a hullámban. Így megkapom a Teremtőtől a formámat. Ő állandóan tanít engem, és én állandóan arra kérem, hogy mutassa meg, hogyan kell léteznem, hogyan válaszoljak Neki, hogyan válaszoljak rá.

Ha egy ember folyamatosan dolgozik, akkor mindig pontosan körülhatárolható a Teremtőről való leválasztódásának pontja, ahol az ember, csak egyetlen pontban érzi magát, amiben nem része a Teremtőnek. Tulajdonképpen fel akarja tárni a Teremtőt, abban a formában, hogy tulajdonságokat épít benne, kérdéseket, kéréseket, ezáltal stabilizálva mindenféle külső és belső feltételeket.

Tulajdonképpen fel akarja tárni a Teremtőt, abban a formában, hogy tulajdonságokat épít benne, kérdéseket, kéréseket, ezáltal stabilizálva mindenféle külső és belső feltételeket.

Ily módon minden a Teremtő számára íródik, és az ember csak az a pont, amelyben képes megkülönböztetni. Ebből a ponttól fordul az ember a Teremtőhöz és kérdezi, hogy mit tegyek, hogyan válaszoljak? Állandóan ezen a ponton marad az egyetlen diagnózisban. Ennélfogva, minden amivel az ember rendelkezik minden a Teremtőtől jön.

Így minden pillanatban meg kell próbálnunk megkülönböztetni, hogy minden ami bennem szól, az a Teremtő. És én hogyan tudok erre válaszolni, és amit válaszolok az is a Teremtőtől jön. Ilyen módon fedezem fel, hogy “Nincs más rajta kívül”.

2o12.12.24, Felkészülés a reggeli leckére

Tovább >0

25 dec 2012

A világ amely, a Fény játéka által lett teremtve

Szerző: nandor | Kategória: teremtmény, Teremtő

A világ amely teremtve a Fény játéka által

Kérdés:

Hogyan tárul fel az ember előtt, hogy a Felső Erő gondviselése, soha semmi rosszat nem okozhat számára csak jót?

Válasz:

Ez az érzékelésünk korrekcióján múlik. Ahogyan feltárulnak előttünk a Teremtővel ellentétes tulajdonságaink, és ellentétes állapotaink. Mert ha a mi tulajdonságaink ellentétesek a Teremtővel, akkor ennek megfelelően, az állapotaink is ellentétesek Vele. De meg kell tapasztaljuk ezek a különbségeket, mert különben hogyan is tárhatnánk fel a Teremtőt, ha nem látjuk meg a bennünk lévő ellentétes formákat.

A mi érzékelésünk, az ellentétpár közötti eltérésre irányul, ami csak egy résnyi felület. Tegyük fel, hogy most az érzem, hogy hideg van. Csak hideget vagy meleget tudok érzékelni. Ezt úgy érzékelem, hogy a jelenlegi állapotot, mindig egy másik állapothoz viszonyítom, és hogy ahhoz képest, hogy érzem magam. Vagyis a memóriámban eltárolt korábbi adatokhoz viszonyítom az érzékelésemet.

Szóval cikkcakkban mozgunk folyamatosan, egyszer balra, egyszer jobbra. Mindig jobb oldalra vágyunk, de a feltárás mindig a baloldalról kezdődik. Először is felfedezzük a hiányt, a rosszat, a sötétséget, a zavartságot, és a tehetetlenséget. Ha az ember nem hagyja figyelmen kívül és nem menekül el ezektől a helyzetektől, hanem értékeli azokat, akkor megérti, hogy mindezek mélysége, nehézsége, sötétsége, hozza el számára igazi felismerést, megtisztulást, és ezek juttatják el egy újabb és sokkal magasabb érzékeléshez.

Így épülünk fel. A teremtett lény nem érezhet csak egyetlen állapotot, azaz mindent csak az összehasonlításban tud megragadni, amely a “létezés a létezésből” és “létezés a semmiből” összehasonlítása. Ha önmagán keresztül érzékel csak az ember, azaz csak a “létezés semmiből” érzékel, akkor nem jelenhetnek meg benne valós érzelmek.

A növekedésünk valamilyen elemi részecskéből kezdődik, atomokból, majd a molekulákból, később majd valamilyenfajta test jelenik meg, kövületi, vegetatív, élő és “beszélő” szinteken. Mindezek csak úgy fejlődnek, ha állandóan új formát kapnak, a részek megkülönböztető sokaságából, amely a komponensek, szervek, testek között jön létre. A különböző paramétereknek köszönhetően, jelennek meg az érzéki különbözetek az ember környezetében. Ez hozza létre a teremtények közötti különbségek értékét. Például nézzük egy falat és azt gondoljuk, hogy: “ez egy hétköznapi fal”, majd jön valaki, és elkezd gyönyörködni a fal színeiben, szerkezetében, és a falat, ezer különböző tulajdonság szerint, kezdi el értékeli.

Az ember mindig az összehasonlítás folyamatában van. A “létezés a létezésből” és “létezés a semmiből” a teremtmény és a Teremtő tulajdonságai között. Nem számít, hogy nem látjuk a Teremtőt ebben a világban, a Teremtő, amely bennük létezik, különbséget tesz a Fény tulajdonságának mértéke szerint. Eleinte a “létezés a semmiből” csak egy pont volt. A teremtményben feltáruló különbségek oka, a Fény befolyásolása, ami mindenkit különböző módon működtet, úgy hogy megadja neki a különböző tulajdonságokat.

Tehát, mi két dolgot, mindig a bennünk lévő Fény mértékének megfelelően hasonlítunk össze. A dolgok közötti különbség csak a Fény intenzitásában van. Úgy tűnik, mintha különbség lenne a két tulajdonság között, de mi tulajdonképpen minden részecskében a Teremtő hatásának mértékét különböztetjük meg. Egy ilyen megközelítéssel, viszonylagos módon, már elkezdhetjük megépíteni a kapcsolatot Vele.

16.12.2012, Reggeli lecke, “Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmányába”

Tovább >0

18 dec 2012

A meleg viszonyulás a barátok iránt elvezet a Teremtőhöz

Szerző: nandor | Kategória: barát-barátok, Teremtő

A meleg viszonyulás a barátok iránt elvezet a Teremtőhöz

Ha irányítani akarom magam a Teremtő felé, akkor nekem szükséges melegséget érezni a barátok irányába, mint például a “málna bogyó”, éreznem kell az attitűdöt ebben az irányban, mintha én ezen keresztül jutnék el a Teremtőhöz. Mivel én azért szeretem a barátot, mert bennük található a Teremtő.

A Teremtő bemutatja magát nekem a barátokon keresztül a világok formájában, amely az Ő rejtettségének a formáját. Ha én megszerzem a szeretetet a világgal, ez azt jelenti, hogy én elérem a szeretetet a Teremtővel, szemben aki megteremtette ezt a világot, és aki a világban rejtőzik.

Felmerül a kérdés: “Miért van a Teremtő elrejtve a világban, és nem a Tórában?”, Mert a világban ez azt jelenti, hogy rejtettség, és ha használom a Tóra Fényét, akkor én felfedezem a Teremtőt a rejtettség mögött.

Az előrehaladás szakaszai a barátok a szakaszában előrelépés a Teremtő irányába, és ezenkivül nincs semmi. Ez az egész jelenti a szeretet útján, a végső cél irányába, és amit mi elérünk a hosszú út során Még a legkisebb lépésnél is felfedeződik a gyűlöletet, ellentéte a – szeretetnek. Szóval minden alkalommal, minden fokozaton, a gyűlölet és a szeretet.

13.12.2012, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

Tovább >0

15 dec 2012

Az élet, a kapcsolatok végtelen áramlása

Szerző: nandor | Kategória: csoport, munka, Teremtő

Báál HáSzulám, “A Tíz Szfíra tanulmányának bevezetője,” 54.-es pont: Amikor a Teremtő látja, hogy beteljesítette valaki az erőfeszítések egy lehetséges szintjét, és minden bevégzett az adott szinten, amely a választását, amely a Teremtőben való hitére irányul, megerősíti, akkor a Teremtő segítséget nyújt neki. Akkor ez az ember eléri a Felső Gondviselést, azaz a Teremtő arcának feltárulását.

Ez az, ahol a csoportban való munka belép – az ember minden kötelezettségébe, a lelkének és a generációjának megfelelő módon, amely nagyon különböző lehet két generáción belül, illetve egyes emberek tekintetében. Senki nem tudhatja, mi a kötelező szintje az erőfeszítéseknek, mivel ez nagyon személyes, és mert mindenki a saját lelkének a spirituális gyökereiből táplálkozik. Még amikor korrigáljuk is magunkat és összekapcsolódunk, akkor is különböző állapotokban vagyunk, habár egyetlen hatalmas edényben vagyunk összekapcsolódva.

Minden alkalommal, amikor új emberek csatlakoznak hozzánk, azonnal egyetlen rendszerbe kapcsoljuk őket, és ennek megfelelően változások történnek bennünk is. Soha nem történik senkiben olyan változás, ami az emberből magából indulna ki. Ha egyedül létezne, soha nem is változna.

Az összes változásunk, az általános edényben megnyilvánuló folyamatos mozgás eredménye, amely mozgások, mindig a részek kölcsönkapcsolatára irányulnak. Ezt mindenkit aztán személyesen befolyásol, minden alkalommal egy új környezetet jelent, egy új hozzáállást valaki felé, akivel össze kell kapcsolódni, vagy a közös szenvedés, vagy a Tóra útján. Ez az, ahogy mindannyian működünk az életünk során.

A legtöbb ember tudattalanul megy keresztül ezeken a kapcsolatokon, felkészületlenül, nem értve, hogy mit is kell tennie, és miért is létezik egyáltalán. Ugyan ilyen módon születnek ezek az emberek újjá, generációról generációra, és a teljes korrekciójuk öntudatlan módon történik meg. Erre mondják, hogy “gyerünk, és éljünk egymásért.” Mindenki csak befolyásol mindenkit, a változások kizárólag a Reshimók felemelkedésének megfelelően történnek, az általánosan darabokra tört vágyakon belül.

Nincs vágy, amely önállóan, öntudatosan változna. Minden változás abból a tényből ered, hogy az ember különböző emberekkel, az adott pillanatban kapcsolatra lép. Ilyen módon működik az általános rendszer.

Ez vagy egy tudattalan szintem történik meg, vagy olyan emberekben, akik már elérték a felkészülési szintet, azaz már szeretnének a tudatos cselekedetek felé haladni. Közben azonban az erőfeszítéseik csak a felkészülési szintre irányulnak. Ezen dolgoznak, és értékesnek is találják mindezt az előre haladásuk érdekében, részt is vesznek ebben aktív módon.

2012 December 03, A Napi Kabbala lecke első részéből, “A Tíz Szfíra Tanulmányának bevezetője”

Tovább >0

10 dec 2012