Szerző arhívuma: nandor

Kérdés

Hogyan vagyok képes azt érezni, hogy az egész világ az én vállamon van?

Válasz

Nem tudjuk elérni azt, amiről edény vagy vágy nélkül álmodunk. A mi világunkban anélkül is megkaphatunk dolgokat, hogy nagyon nagy vágyunk lenne rá, azaz a cselekedetek miatt, amit megteszünk még anélkül is, hogy vágyunk lenne.

De a spiritualitásban nincs ilyen eszköz, mint a mi világunkban, mert itt a vágy maga a cselekedet. Ennélfogva azzal a feltétellel válthatunk át a spiritualitásba, hogy a cselekedeteink folyamatosan fejlettebbek lesznek és a vágyaink növekedését eredményezik.

Ez egy ismert tény, hogy ha egy embernek erőfeszítést kell tennie valamibe, amilyen például egy gyerekről vagy kisállatról való gondoskodás is, vagy csak valamit meg kell tennie, hogy pénzt keressen, akkor fokozatosan elkezdi értékelni azt, amibe belefektetett. Ekkor meg tudjuk növelni a vágyainkat és gondolatainkat a cselekedetek által amiknek még nincs is meg először a helyes szándéka, hogy új gondolataink és vágyaink legyenek.

Ezek a különleges lehetőségek a világunk által állnak rendelkezésre, az állapotunk által, ahol a vágy és a gondolat mellett anyagi cselekedetek is vannak, amit megtehetünk indirekt anyagi okok miatt: pénzért, elismerésért, tudásért, és hatalomért és így új vágyakat fejleszthetünk ezeken keresztül.

Ilyen módon a cselekedetek hatással vannak a gondolatokra egy olyan mértékig, hogy úgy érezhetem mintha az egész világ tényleg az én vállamon nyugodna!

Ha szeretném elérni a tökéletes vágyat, akkor félelmet és aggodalmat kell éreznem az egész világ felé. Ezt már úgy hívják, mint az adományozás megemelése. Ez azért van, mert nem aggódom evilág miatt, annak a ténynek köszönhetően, hogy a jólétem függ tőle, de szeretném elérni az adományozás tulajdonságát és a Teremtőnek történő adományozást általa.

Ezt az erényt a cselekedetek által érhetjük el, amivel folyamatosan erőfeszítést teszünk a barátainkon keresztül, és velük együtt – a nagyvilágban is.  Ez a munka kinyitja a vágyunkat hogy kapcsolódjunk a világhoz, mert magunkat bele fektetjük. Elkezdem megérteni, és érezni ezeket a külső vágyakat, és ez új erőt ad nekem és sóvárgást. Így a cselekedet irányítja a vágyat.

És amikor új vágyakat kapok meg, nekem csak növelnem kell őket, és ez már könnyebb. Megtehetem ezt a barátok és a környezet segítségével.

CST

Kérdés

Mi lesz a megélhetés forrása, aki integrált oktatással fog foglalkozni? Hogyan lesz képes mindent megadni a családjának, ha három órát dolgozik egy nap? Hogyan lehet meggyőzni egy felnőttet, hogy ismét oktatásra van szüksége?

Válasz

Egy törvényt kell hozni az integrált oktatásról és a munkáról, és hamarosan ilyen törvény életbe is lép. Az embereknek körülbelül 80%-a munkanélküli lesz és őket etetni kell, vagy fel fogják falni a maradék 20%-ot.

Emiatt olyan módon kell szerveznünk az életünket, ami a szükségleteket mindenki számára biztosítja; egyébként egymást fogjuk felfalni. Viszont mindenki létezését csak azzal a feltétellel tudjuk biztosítani, hogy elfogadják a keretrendszert a munkáról amilyen mértékben az szükséges – és a kötelező oktatást.

A kormány ezt az oktatást vagy kötelezővé fogja tenni, vagy az emberek járulékokat kapnak a tanulásért. Az emberek összes szabadideje így tanulással kell hogy kitöltve legyen.

Kivonatokat vehetünk Baál HaSzulám cikkeiből a történelemre, az emberi fejlődésre, a személyes és közösségi szerkezetre és a szabad akaratra vonatkozólag és külön tantárgyakat tudunk készíteni az általános integrált oktatás tárgyán belül. Szintén megerősíthetjük mindezt olyan információkkal, ami minden tantárgy szakértőjétől származik.

Az első könyv egy bevezetésként szolgálhat hogy általános  áttekintést adjon a tárgyról. Ahogyan egy emberrel is beszélünk az utcán és részletes magyarázattal szolgálunk egy új világnézetről. Ennek a könyvnek nagyon érthetőnek kell lennie, részletesnek és ismétlődőnek.

A megfelelő könyvek tanulási segédletek lesznek a külön tárgyak részére és a gyakorlati alkalmazással kapcsolatos anyagokat fognak tartalmazni.

CST

A Teremtő megteremtette a vágyat a Fény segítségével. A Fény hatással van a vágyra és odaadja az Ő tulajdonságait egy olyan módon hogy minden ami jó a Fényben, negatívvá válik a vágyban. A jó úgy mutatja meg magát, mint hiány, szükség, kérés és üresség; míg a Fényen belül ugyanezek a dolgok úgy öltenek testet, mint egy vágy az adományozásra.

Más szavakkal, azok a dolgok amik a Fényben javakként és kiemelkedésként vannak jelen, az ellentétévé válnak, egy lenyomattá a vágyban.

Mindkét rész hasonlít egymáshoz, de ugyanakkor ellentétes természetük van: Minden ami a Teremtő adományozásvágyában jelen van a teremtményben a megszerzésvágy formájában létezik.

A teremtés célja az, hogy átalakítsuk az üresség érzékelését (megszerzésvágyat) a Teremtőhöz  való hasonlatossággá.

Hogyan lehet ezt elérni? Ha egyszerűen kitöltjük a vágyat, nem válunk ezzel hasonlóvá a Teremtőhöz (a Fényhez); hanem a kitöltés lerombolja a vágyat, mivel még ellentétesebbé válik  a Fénnyel, mivel aktívan megszerez. A Fény tökéletes; folyamatosan adományoz, ennélfogva a teremtmény puszta kitöltése nem oldja meg a problémát.

Hogyan tudjuk a megszerzésvágyunkat hasonlatossá tenni az adományozásvágyhoz ha nem alkalmazzuk a Teremtő cselekvésmódját, az adományozást? Mindaz amit a Teremtő megtesz az a teremtménynek történő adományozás és annak kitöltése; a teremtmény képtelen más módon kapcsolatot létesíteni a Fénnyel, csak ha megkap Tőle.

A probléma az, hogy a helyes kapcsolatot kell megalapozni közöttük – nem a két cselekedet között, hanem a Teremtő lényege és a teremtmény lényege között.

Ez azt jelenti, hogy össze kell őket hasonlítanunk egymással, de nem a cselekedeteik szempontjából, hanem inkább a magatartásuk alapján egymás felé; mindegy hogy az egyik folyamatosan megkap a másiktól, míg a másik folyamatosan adományoz. Ők kiegészítik egymást, és ennek a kitöltésnek az eredményeképpen ők belső kapcsolatot éreznek egymás között; nem lényeges hogy ki az adó fél és ki van a megszerzésben. Hasonló ez egy anyához és gyermekhez: mindent megad neki, amit tud, de cserébe még többet kap mivel a gyerekével a szereteten keresztül kapcsolódik.

Itt történik a szeretet érzékelése és innen származik. Ha úgy döntünk, hogy ezt a két kényszerítő cselekedetet ami a Teremtő és a teremtmény között történik elkerülhetetlennek tekintjük, akkor egy szuperszerkezetet kell föléjük építenünk.

Hogyan vesszük rá őket hogy kapcsolódjanak ezen a két cselekedeten keresztül és hasonlóvá váljanak egymáshoz? Hogyan tudjuk a célt, a Teremtő lényegét egyesíteni a teremtmény lényegével?

A Teremtő eredetileg arra vágyik, hogy kitöltse a teremtményét és mindent megadjon neki. Ő a szeretet tulajdonságával van kitöltve. Ez az értelme annak, hogy a Teremtőre miért nem vonatkozik a változás egyáltalán.

A Teremtőből ered a teremtés, az univerzum, a világok, minden feltétel a létezésünkhöz és tevékenységeinkhez. Az Ő részéről csak egy dolog létezik – a Fény folyamatos kiáradása, a pozitív energia, szeretet és az abszolút kedvesség.

A teremtménynek meg kell változtatnia a hozzáállását a világ felé, önmaga felé, és végül – a Teremtő felé, mivel minden ami a világban van, bennem és körülöttem – a Teremtőtől jön. Meg kell változtatnom magamat egy olyan módon, hogy elkezdek szeretni mindent amit Ő csinál ebben a világban és az egész természetben. Ha a gyűlöletből, irigységből, és mások kihasználásából átfordítom a hozzáállásomat az adományozásra és a szeretetre, akkor az új hozzáállásomon keresztül a Teremtő cselekedetei felé, eljutok az Ő szeretetéhez.

Ezen a ponton képes leszek megkapni mindent az Ő érdekében, amit kiáraszt. Tehát kiderül, hogy ez ilyen módon működik: kitölt engem és odaadja a lehetőséget hogy örömöt kapjak, míg megkapok tőle és odaadom neki a lehetőséget hogy örüljön, mivel „felhasználom” az Ő szeretetét.

Amikor közel állunk a szeretteinkhez és megkapunk tőlük, egy lehetőséget adunk nekik azzal hogy megengedjük nekik hogy szeressenek minket. Ugyanez a minta ismétlődik: Azáltal, hogy megszerzünk a Teremtőtől, kifejezzük a szeretetünket Őfelé mivel annyira közel állunk egymáshoz.. Ezen a ponton mindegy hogy ki az adó és ki a megszerző ahogyan az anya és a gyermeke példájában is volt.

A legfőbb dolog, hogy ezeknek a cselekedeteknek a segítségével kiegészítik egymást és örömöt adnak egymásnak.

CST

A globalizáció fogalma helytelenül van a nemzetközi kereskedelemmel, technológia, információs és elképzelés transzferrel azonosítva, illetve azzal, hogy az emberek szabad mozgása biztosítva van, egy nyitott gazdaságban. Valaki figyelembe veheti ezt a fejlődést, és ezeket komoly fenyegetésnek láthatja a globális gazdaságra.

De a globalizáción nem csak az univerzális átválthatóságot értjük, hanem sokkal inkább az integrációt, olyan mértékben, amely elvisz minket a teljes össze fonodásba minden határon túl. A globalizáció nem egy fajta kifejeződése a gazdasági fejlődésnek, sokkal inkább szociális fejlődés, az újfajta emberiséghez vezető út. A válság, amivel szembesülünk, az egész emberiségnek kihívás, és ez fajta kiigazítás.

A globalizáció nem verseny, hanem kapcsolat, és csak akkor fog működni, ha egy ésszerű, kiegyenlített fogyasztás elérése lesz a cél. Különben a nem önkéntes globalizáció összeomláshoz fog minket vezetni (kapcsolat egoisták között nem túl jó nekik, és a világnak sem.)

Ma itt nincs globalizáció, mivel még mindig határvonal van közöttünk, az országok között, és nincsenek megfelelő törvények a egységbe kovácsolt társadalom fenntartására. A globalizáció csak együtt valósítható meg, a kölcsönös garanciában. Különben ez valamiféle kapcsolat a halom tőkés cápa között.

Az üzleti összefonódások, gazdasági kölcsönkapcsolatok, melyek kívül esnek a politikai határokon, a nemzetközi túrizmuson, és nemzetközi kapcsolatokon, a rengeteg internet felhasználón, és a különböző, nemzetközi szervezeteken, mindezek nem vezethetnek félre minket.

A globalizáció egy semleges folyamata a fejlődésünknek, a természet által determinált módon. Ez egy elkerülhetetlen folyamata a kölcsönösségnek (kölcsönös garancia), amely egyetlen analóg rendszerbe foglalja az egész emberiséget és a természetet. EZ kötelez minket arra, hogy azonnal alapozzuk meg az integrált oktatás egy új formáját, annak érdekében, hogy felkészítse az egész emberiséget az új világra, amely egyre jobban közelít.

Baál HaSzulám, “A Szabadság” című cikkében írja: “Hasonló ez ahhoz, mikor egy beteg ember nem akarja elfogadni az orvos javaslatait, mielőtt önmaga által nem értené, hogy az a tanács hogyan gyógyítaná őt, és ennélfogva orvoslást kezd tanulni. Meghalhat a betegségében mielőtt a gyógyászatot megtanulná.”

Tegyük fel a világ végén élek valami kunyhóban egy távoli faluban, és van egy pár másik hozzám hasonló család is ott. Azzal töltjük az időt, hogy vadászunk, és gyümölcsöt gyűjtögetünk és nem ismerünk semmit, csak az ilyenfajta életet.

De hirtelen civilizált emberek valami fejlettebb országból eljönnek hozzánk mindenféle eszközzel. Számomra olyanok ők, mint a varázslók akik az égből jöttek le.

A kérdés az: át kell-e mennem a teljes folyamaton, amit ők megtettek, vagy elérhetem-e a bölcsességet, az értelmet, és az érzést tőlük a technológiailag fejlett termékeik felé, és ezzel századokat előre ugorhatok-e a fejlődésem során? Lehetséges ez?

Persze, megtanulhatom, hogyan használjam fel az eszközeiket. Nem kell ehhez túl sok ész. De a belső fejlődésről beszélünk, ami érzelmi és tudati is: Képes vagyok áthidalni a rést közöttünk és századokat előreugorni amin az ő országuk és az ő embereik keresztülmentek?

Hát, ez a közöttünk lévő kapcsolat segítségével lehetséges. Nem a nyilvánvaló külső kapcsolattal, hanem az igazi, belső kapcsolattal. Így tényleg átadhatjuk a másiknak az elménket és az érzésünket. Nincsen szükség arra hogy mindenki minden szinten átmenjen amin mások átmentek. Nem a semmiből kezdünk, hanem a társadalomtól függünk amitől megkaphatunk dolgokat.

Ez a mi megváltásunk. Így rövidítjük le az utat, és gyorsítjuk mag a fejlődést. Ahelyett, hogy a bajokból tanulnánk, más emberektől tanulunk és megkapjuk a bölcsességet. Bár a mi világunkban nem mindig a pozitív dolgokat adjuk át egymásnak. Azok az emberek, akik a természethez jobban kötődnek, valójában fejlettebbek: finomabbak, érzékenyebbek, és közelebb állnak a spiritualitáshoz, mint a „civilizált” világ.

De a legfőbb dolog ugyanaz: Az értelmet és az érzést azoktól kapjuk meg, akikhez csatlakozunk. Ez még a fizikai szintjén is igaz a mi világunknak. Ezért minden ugrás a kommunikációnkban, a kapcsolatban közöttünk szintén a belső kölcsönös együttműködésünkön is tükröződik. Ennek eredményeképpen az emberiség sokkal gyorsabban fejlődik; ez leginkább a 20. században tárult fel, a hatalmas növekedésével, a relatíve „lassú” évek korszakai után. Mindez a kölcsönös kapcsolódás huzalainak köszönhető  amiket az emberek között szőttek, amin keresztül az érzés és az értelem át van adva.

Ennek megfelelően, a helyes csoporttal való kapcsolatunk által mi is el tudjuk érni az elméjét és érzését az olyan barátoknak, akik teljesítették mindazt, amin magunktól nem mentünk keresztül. Valójában nincs különbség aközött, hogy ki „kicsiny” és ki „nagy” közöttünk. Tőlük azt kapom meg, amit soha sem értem volna el egyedül. Csak egy pont vagyok az általános rendszer erőterében, és az egész integrált rendszert tőlük kapom meg. Ha nem kapcsolódom hozzájuk, akkor sehol sem tudom érezni ezt az új dimenziót.

Tehát, ha a mi világunkban kapcsolódom másokhoz, az valamilyen mértékig hasznos számomra, a spiritualitásban mindez kritikusan fontos: Csak ennek köszönhetően érem el a spirituális edényt.

CST

A tanulmányunk célja az, hogy a gonosz felismerését kifejlesszük magunkban. Másfelől, az emberek még tanulás nélkül is képesek a gonoszt azonosítani önmagukon belül. Egy bizonyos szellemiségben lettünk felnevelve, és kulturális értékeket szereztünk meg; ezért képtelenek vagyunk lopni, megverni vagy megölni valakit. Jobbá váltunk, nyíltabb szívűvé; jótékonysági akciókba kezdtünk és segítjük a betegeket és a szükségben szenvedőket. Ezért megtanuljuk, hogy hogyan különböztessük meg a jót a rossztól és szándékosan jót akarunk tenni.

Ugyanakkor minden ember ezen a világon, mindegy hogy mennyire magasan fejlett vagy alultáplált, az egoista vágyaival összhangban cselekszik. Néhány ember azért segít másokat, mert fél hogy ő is hasonló helyzetbe kerül a jövőben. Mások fájdalmat éreznek, amikor látják a szomszédjuk dolgait és a saját fájdalmukat akarják csillapítani. Az egoizmusunk többszörös alapot ad az „altruista” viselkedésre, ami a törődés a szomszédunkkal.

Viszont ennek semmi köze a valódi korrekcióhoz. Minden jó és rossz tulajdonságunk, mint ahogyan a világunk alapelvei is, az egoizmusban gyökereznek. Egy személy lehet a kedvesség netovábbja, és végtelenül törődhet a környezetével, szeretheti őt mindenki, de még mindig az önszeretet mozgatja.

Kabbalista kifejezésekkel, egy személy megmarad az állati szinten, mert nem irányítja a saját tulajdonságait; hanem a tulajdonságai irányítják őt. Mindegy mennyire csodálatos ő, nem ő az aki a saját viselkedését irányítja, hanem az egója vezeti őt. „Angyalnak” hívhatunk egy ilyen embert a spirituális osztályzásnak megfelelően, azaz az „állati” szinten.

Valójában a mozdulatlan, növényi és állati fejlődési szintek tekinthetőek „angyaloknak”, mivel értelemszerűen a természet „parancsát” követik. Ez mindenkire érvényes ebben a világban. Elmagyarázza, hogy miért nincs olyan dolog, mint büntetés vagy jutalom; csak azok tudják ezt alkalmazni, akik az önfejlesztésen dolgoznak hogy a Teremtőt megközelítsék. Minden más csak ennek a hétköznapi „eredménye”, haszontalan többet várni ezektől.

Azért tanulunk Kabbalát, mert egy pont vonz minket a szívünkben, ami megengedi nekünk, hogy különbséget tegyünk a jutalom és a büntetés között a spirituális úton. Az zavar minket, hogy a természetünk fölé fogunk-e emelkedni, ami valójában a Teremtő. Szeretnénk, ha hatalmunk lenne felette.

Mit jelent ez? Tényleg le akarjuk győzni a Teremtőt? Igen. Azt mondják: „A fiaim legyőztek engem. Megteremtettem a gonosz hajlamot és azt kérték hogy teremtsek meg egy erőt, ami korrigálja ezt.” Egy személy azért fejlődik, hogy a létezését biztosítsa, ahelyett hogy vakul alárendelné magát a természetnek. A fejlődése a gonosz felismerésétől függ. Milyenfajta gonosznak teszem ki magam? Talán egy tolvaj vagyok, vagy hazug… De a Teremtő alkotott meg engem ilyen módon.

A képesség ami egy emberi lény és a Teremtő között különbséget tesz, valójában egy hiteles felismerése a gonosznak. Csak a vele való összehasonlításban tárja fel magát a gonosz hajlamom. Ez a vágyról szól, amit úgy azonosítok, mint ellentétest Ővele.

De egyáltalán hogyan vagyok képes magamat a Teremtővel összehasonlítani? Ezért van szükségem csoportra. Ez az egyetlen lehetőségem, az egyetlen mérőeszközöm, és az egyetlen követelmény, önmagam értékelése érdekében. A negatív gondolkodás a barátaim felé és a csoporttól való leválasztódás megengedi nekem, hogy felismerjem a gonosz hajlamomat. Ekkor egységre lépek a barátaimmal, azért hogy megközelítsem a Teremtőt.

Tehát három összetevő van: én, a csoport és a Teremtő. Ezeknek megfelelően értékeljük a gonosz és jó hajlamokat, a jutalmat és a büntetést, és minden más részletét a felfogásunknak, amivel az Embert mérjük le (Ádám héberül), aki hasonló a Teremtőhöz. Minden más egyszerűen nem lényeges.

Alapvetően ez a leválasztott teremtés módszere. Ez a hozzáállás pontosan a célra fókuszálja a figyelmemet. A csoport egy módszerré válik a Teremtő eléréséhez; a Teremtő a csoport mögött rejtőzik, és olyan fokozatig tárja fel magát, amennyire belemerítem magam.

Miután a csoportba foglaltam magam, felismerem, hogy a Teremtő szintén a része neki. Így a csoport egy közös terület köztem és Őközte.

A gonosz hajlamomat a csoporttal való kapcsolatomon keresztül tárom fel, amikor egységre próbálok lépni a csoporton belüli barátaimmal. Ahhoz hasonlóan, ahogy Egyiptomból kimentünk, a Sínai hegy jelenik meg közöttünk; ez a gyűlölet hegye (Sina héberül).

Másfelől muszáj egységre lépnünk, és elszántan egy embernek lennünk egy szívvel. Az egység és a hatalmas gyűlölet közötti  résből áll a gonosz hajlam. Azért emeljük a kérést, hogy ez legyen korrigálva.

CST

A hírek (The Christian Science Monitor)

“Egy olyan nemzetben, amiben hamarosan az egyedülálló felnőttek lesznek többségben, egyre több amerikai találja a házasságot idejétmúltnak, vagy halogatásra érdemes dolognak. De megengedheti-e egy társadalom, hogy ilyen sok ember legyen, aki képtelen magát feláldozni egy másik érdekében egy olyan kötelékben ami a civilizációt előrehajtja?”

“A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a házasságon kívül élő felnőttek majdnem többen vannak, mint akik házasságban élnek. Pár éven belül, a felnőttek többsége 18 év felett egyedülálló lesz.”

“A házasság átlagéletkora most van a legmagasabb szinten, mivel a legtöbb fiatal nem köti magát hozzá a párjához, csak együtt élnek ehelyett. Tavaly a 18-24 éveseknek csak 9 százaléka volt házas, nagy zuhanás ez a fél évszázaddal ezelőtti 45 százalékos értékhez képest.”

Meglepő módon, a kutatás nem mutatja ki, hogy a Nagy Válság volna az oka mindennek. Sokkal inkább egy értékrenden belüli forradalom taszít sok embert el attól hogy ezt a különleges ön-áldozatot meghozza a társa felé, és hogy megtartsa a házasságot, mint egy közösségi hasznot hozó intézményt, ami olyan gazdasági biztonságot adna, ami jobb generációt nevelne. [a vastag betűs részek Rav gondolatai]

„Elvált szülők gyermekei gyakran félnek megkötni ezt a köteléket. Mások a karriert és az oktatást érzik fontosabbnak. És kevesebb társadalmi nyomás van rajtuk a házasság megkötése felé, ami miatt úgy érzik, hogy az kevésbé sürgős.”

„Ezek a trendek még rosszabbak a kevésbé tanult rétegekben, a feketék és a spanyolajkúak között. Számukra ez a „házassági rés” sok veszteséget hoz a házasság gazdasági vonatkozásaiban. A főiskolát végzett fehérek eközben még mindig kedvelik a házasságot, és ez lehetővé teszi számukra, hogy még kötődjenek az amerikai álomhoz.”

“Persze a házasság nem mindenkinek való. De a visszaesése annak a jele, hogy baljósan eltávolodunk a tartós spirituális értékektől, a mások érdekében történő önmegtagadástól, ami leginkább a házasságban fejeződik ki, és ezzel együtt a szülői feladatokban.”

“Nem csak az egyének azok, akik elveszítik a lehetőséget arra, hogy megtanuljanak boldognak lenni, hogy a saját jó érzésüket a másikban találják meg, hanem a társadalom is veszít.” [a vastag betűs részek Rav gondolatai]

CST

2012. gyógyszere…Nem kell férni a szuritól… Nem fog fájni, mert ezt mindenkinek be kell adni…

Kérdés

Mit jelent a barátok szeretete az internet korában?

Válasz

Az internet egy csodálatos eszköz. Tényleg mi is akadályozna hogy lenyűgözzön, amikor látlak és hallak benneteket a virtuális hálózaton? Milyen más módon tudod átadni, hogy le vagy nyűgözve, ha nem a látással vagy hallással? Meg kell szagolnom téged, vagy a szemek és a fülek elégségesek? Még azt is képes vagyok megkönnyezni, ha csak hallok valamit a látvány nélkül is. Mindez a képességemtől függ, hogy felhasználjam a kapcsolatot hogy benyomást kapjak.

Például azok az emberek, akik a kongresszust nézték amit az aravai sivatagban tartottunk, tényleg érezték hogy valami történik ott. Ez az ami később rákötelezte őket hogy eljöjjenek a tel avivi kongresszusra, és néhányuk több hétig is maradt. Mindez annak az emelkedésnek köszönhető, amit Aravában értünk el.

Látom, hogy ez működik. Ha megemelnénk a szándékunkat, a kapcsolatunkat, a vágyunkat, a koncentrált sóvárgásunkat a cél felé, ahogyan akkor tettük, akkor mindegy hogy hol van a személy, tűzzel fog meggyulladni. Nincs kétség efelől.

Vannak európai barátaink és még amerikaiak is, akik szeretnék ha szólnánk nekik, hogy mikor akarunk odamenni ismét, hogy ide tudjanak repülni. Nem gondolom, hogy el kellene jönniük. Ha ott maradnak ahol vannak, egy képernyő előtt azon aggódva hogy akár egy pillanatot is kihagynak, sokkal jobban járnak, minthogy itt vannak és kihagyják a lehetőségeket, nem odafigyelve azokra. Egy személy, aki nem akart eljönni a nagy kongresszusra, de benyomást kapott a sivatagi emelkedésünkből, és aztán eljött, többet profitált mint bárki más. Ez azért van, mert egy erős spirituális lökést kapott.

CST

Vélemény (Stephen Lendman):

“A Georgetown University történésze, Carroll Quigley, in a Tragédia és remény című könyvben írja: ‘A pénzügyi kapitalizmusunk hatalmainak volt egy másik messzemenő terve, ami nem kevesebb, mint egy pénzügyi irányítás alatt működő világrendszert teremtenek meg, ami magánkézből tudja irányítani minden ország politikai rendszerét és a világ gazdaságát összességében is. Ezt a rendszert feudalista módon kellett volna irányítani, azzal hogy a központi bankok cselekszenek, és titkos megállapodások alapján, amit gyakori magántalálkozók és konferenciák irányítanak.’

“A demokratikus és önkényuralmi kormányokat mint mások is közöttük, közelebb mozdultak a pénz globális teljes irányítása felé, a hitel és adósság által irányított gazdaság, politika, kereskedelem és birodalmi tervezés felé. Ennek eredményeképpen a nemzetek és a népszerű érdekek kárára szereztek hasznot.”

“Josiah Stamp, a Bank of England volt igazgatója azt mondta: ‘A bankrendszer romlottságban működik, és bűnben született. A bankárok birtokolják a földet. Ha elveszed tőlük, de meghagyod nekik a lehetőséget hogy pénzt csináljanak, akkor pár tollvonással elég forrást teremtenek rá, hogy visszavásárolják azt ismét.

“De ha elveszed tőlük, akkor minden nagy vagyon, mint amilyen az enyém is, eltűnik és el kell tűnnie, és egy boldogabb és jobb világban fogunk élni. De ha meg akarsz maradni a bankok rabszolgájaként, és a saját rabszolgaságod költségét fizetni, akkor csak hagyd hogy folytassák a pénzcsinálást.’”

“Ellen Brown kötelező olvasmánya, az Adósság Hálózata a magánbankrendszerrel foglalkozik, hogy hogyan bitorolja a pénzkészítési hatalmat és hogyan tudjuk azt visszaszerezni.”

“Elmagyarázta, hogy mit tudnak a növekvő számok a romboló erejük veszélyes hatásairól. Mindenkinek meg kellene értenie, hogy a Fed nem föderális. Ez egy magánbank kartel, amit a legnagyobb banki tagjai birtokolnak, 12 Fed körzetben. New Yorknak irányító hatalma van a többségi tulajdon miatt.”

“Ennek eredményeképpen a Fed globálisan irányítja az Európai Központi Bankot, a Bank of England-et, és a Bank of Japan-t. Ők a világ legerősebb központi bankjai a Nemzetközi Beruházási Bankkal egyetemben – a központi bankok központi bankjával, a rejtélyes bankfőnökök bankfőnökével együtt.

“Amerikában az érméken kívül olyan pénzt teremtenek a bankok, amit Föderális Tartalék Jegynek hívnak, megszegve az alkotmányt az első cikkelyben, a nyolcas részben, ami a kongresszusnak adja az egyedüli erőt, hogy „pénzt teremtsen, és annak értékét szabályozza””

“Az érme és a papírpénz Amerika pénzkészletének kevesebb, mint 3 százalékát teszi ki. A többi számítógépes iktatásban van, a hitelekre vonatkozólag. „

“A bankok olyan pénzt teremtenek, ami azelőtt nem létezett. Olyan 30%-a magánszámlán van – spekulációs és más nem produktív célokból.”

“Ha Amerika a saját pénzét irányítaná, az kamatmentes lenne, nem az adófizetőknek kellene azt fizetniük… a pénz, amit a produktív növekedésre szánnánk, inflációmentes lenne. A jólét fenntartható lenne. A teljes foglalkoztatottság és a társadalmi igazság lehetséges volna”

“Egy végső hozzászólás”

“A magánkézben lévő pénzhatalom tisztán megbukott. Aláássa az országot, lerombolja az amerikai álmot, milliókat elszegényít, munkahelyeket semmisít meg, szennyezi a környezetet, és Amerika hadigépezetét pénzeli, ami lerombolja a világelső országot, és az emberiséget kihalással fenyegeti. „

“A Wall Street elfoglalásával és globális tüntetésekkel foglalkozó embereknek ezt a legfelső célt kell elfogadniuk, hogy elértje a hosszú ideje megtagadott társadalmi igazságot, ami jelenleg teljesen elveszett, mert a korrupt politikusok bankárokkal tervezik azt.”

Hozzászólásom

Mivel a fejlődésünk programja az hogy az emberiséget a terjes integrációhoz elvigyük, a kölcsönös garanciához és az egységhez minden különbség felett, csak a kölcsönös kapcsolatunk rendszere fogja elmagyarázni nekünk, hogy hogyan javítsuk ki a helyzetet és fog elvezetni minket az értelmes fogyasztáshoz és az egyensúlyhoz. Csak a fejlődésünk természetes szabályainak betartása fogja azt eredményezni, hogy a véres hibákat elkerüljük.

CST