Szerző arhívuma: nandor

Annyi ember van, az egész világon, akik valóban tele vannak aggodalommal, és magukra maradtak, minden segítség nélkül. Nem találnak semmilyen igazolást a szenvedéseikre, nem tudják, mit kell tenniük, hogy rendezzék el az életüket holnap, vagy a közeljövőben. Néhányan azért aggódnak, mi fog a milliárdjaikkal történni, mások azért, mert nem tudják, hogyan éljék túl, amikor az utolsó fillérjük is elfogy.

Mindenki másképpen szenved, de senki nem tudja, hogy lépjen ezen túl. Mi, másfelől azonban hirtelen kaptunk egy ajándékot Felülről. amely képessé tesz minket a világ másféle vizsgálatára és érzékelésére. Mindez Baal HaSulam felfedezéseinek köszönhetjük, amely a lelkén át érkezett el hozzánk, és Rabashnak, aki az átvivő adapter volt köztünk és Baal HaSulam között.

Baal HaSulam átvezette hozzánk a Fényt a Végtelen világból, az ő teljesen perfekt lelkén át, amely elérte a végső korrekciót. Azonban ő azt kérte, hogy lejjebb ereszkedhessen, különben képtelen lett volna az emberekhez kapcsolódni. Csak miután lejjebb ereszkedett több fokozattal, volt képes megírni a Tíz Szfíra Tanulmányát, és a Zohár Könyvének Létra Kommentárjait. Nem értjük a szintet, amelyen volt ezt megelőzően, az óriási magasságot, amiről egyetlen szót sem lett volna képes mondani nekünk.

Ez az Atzilut világának GAR szintje volt, és ami ez felett van, ahol a Fény nem öltözik az edényekbe. Onnan ne tudta volna megközelíteni az embereket és elérni, hogy meghallják, tehát ezért kérte, hogy alacsonyabb szintre ereszkedhessen. Tény, beteljesített a Teremtőtől kapott misszióját tudva, hogy amit kért, azt végrehajtotta.

Mi egy köztes szinten vagyunk Rabash és Baal HaSulam, valamint az emberiség között. Egyfelől, fel kell emelkednünk, hogy megértsük, amiről Baal HaSulam beszélt. Másfelől le kell ereszkednünk az emberek szintjére és meg kell értenünk, mit akarnak tőlünk, és hogy lesznek képesek felfogni az üzenetünket. El kell érnünk ezt a két pólust, mind fenn, mind lenn.

Baal HaSulam és Rabash fentről beszéltek Mi vagyunk alul, a Parsa alatt, tehát nekünk van esélyünk megérinteni és felébreszteni a világot, és utána az egész emberiséggel felemelkedni a Machsomon (határvonal) keresztül és befoglalódni a felső Malchutba. Ez a mi küldetésünk.

Reméljük, hogy mi le fogjuk vezényelni annak a megvalósulását, amit Baal HaSulam, Rabash, és az összes kabbalista, aki őket megelőzően élt, csak előkészített, de befejezni nem tudott. Mi magunkra vonjuk a tanításaikat, a Fényüket, és megvalósítjuk a gyakorlatban.

Reméljük, hogy érdemesek leszünk erre, és beteljesítjük, amiről Baal HaSulam írt. Nincs más csoport, aki követi az ő útját, és kész a módszerének megvalósítására. Ezért nevezzük magunkat úgy, hogy “Bnei Baruch” (Baruch Ashlag Fiai), és azt mondhatjuk, hogy Baal HaSulam, ez a hatalmas lélek, most is köztünk van, és megvalósítjuk és beteljesítjük a lelke küldetését.

KN

Kérdés

Egyfelől az emberek kimennek az utcára, egyenlőséget és igazságosságot követelve, és biztosak abban, hogy elérhetik ezt. Másfelől, mi ezeket a követeléseket utópisztikusnak és irreálisnak nevezzük. Hogyan tudnánk megértetni velük, hogy a követeléseik nem érhetőek el erőszakkal, hanem kizárólag a nevelési és oktatási rendszeren és az egységen és a kölcsönös garancia rendszerén keresztül?

Válasz

Számukra a szociális igazságosság gazdagok pénzes ládáinak kifosztását, és a tartalmuk szétosztását jelenti. „Lecsapunk a mágnásokra, és végzünk velük.”

Azonban mi azt mondjuk: „Nem, először meg kell értenünk az okait annak, ami történik.” A globális tendenciák tárulnak fel, közvetlenül a szemünk előtt, és a probléma itt nem csak a rétegződés a gazdagok és a szegények között, hanem maga a sokoldalú válság. Akkor értsük meg, mi maga a válság. Mindenki maga láthatja, hogy nem érhető el semmi forradalmakkal, vagy a források mesterséges elosztásával. Valódi példák erre, a modern Egyiptom, vagy a XX. századi Oroszország, vagy az Izraeli kibutzok. Senki nem lehet sikeres a dolgok természetes folyamatának megszakításával.

Ezért a mi válaszunk az egység, különösen, ha a szóban forgó kérdés, a szociális igazságosság, és az egyenlőség. De hogyan tudunk mi egyesülni? Tanulmányozzuk akkor ezt a kérdést, és értsük meg ezt helyesen. Ha a kezdeményezésünk az igazságosságra, egyenlőségre, és az általános egyensúlyra irányul, akkor hogy lehetne mindezt az emberek egysége nélkül megvalósítani? Ebben az esetben, az eszközök nem felelnek meg a céljainknak.

Azt akarják az emberek, hogy mindenki egyenlő legyen? Először hozza mindenki a saját vágyát, és a saját alapvetéseit ezzel megfelelésbe. Különben a személy, és a több ezer emberből álló csoportja, kizárólag a saját szociális igazságosságát akarja megvalósítani, de ugyanakkor van egy másik, két ezer emberből álló csoport, akiknek megvan a saját elképzelésük, az igazságosságról. Az új csoportok bukkannak fel, és csatlakoznak a folyamathoz, a hadsereg, a kormányok, szakszervezetek és a tőkéd mágnások által, miközben, az ellenfelek okosan elcsúsztatják a határokat, és a saját elképzeléseiket emelik fel az igazságosságról.

Tehát, hogy fog mindez befejeződni? Mit akarunk tenni ezért? Elérhető a cél az ellentétek egyensúlya nélkül, a kölcsönös garancia elérése nélkül? Lehetséges kiépíteni bármilyen biztos alapot, ameddig mindenki nem érti meg, hogy mindenki függ, mindenkitől, és hogy mindenkinek támogatnia kell mindenkinek, mindenkit? Kizárólag ezen a kölcsönös garancián belül fedezhetjük fel az igazságosságot.

Mi nem tudunk pénzt adni, csak úgy valakinek. Csak úgy? Kell lennie, egy szociális konszenzusnak, egy általános egyetértésnek. Ezért mi azt mondjuk, hogy mindenekelőtt el kell kezdenünk egy megbeszélést, és megértenünk egymás érdekeit, és figyelembe vennünk azokat, és egységre kell lépnünk. A kölcsönös garanciára van szükségünk. Ha elérjük azt, akkor képesek leszünk fenntartani. De mielőtt ezt elérjük, csak konfliktusok lesznek, és kölcsönös hazugságok várnak ránk.

Kérdés

Egyetértek, ez logikusan hangzik. Azonban a kölcsönös garancia fogalma még így is túl elvont. Nem érthető, hogy lehet alkalmazni…

Válasz

Ez azt jelenti, hogy még mindig nem tudjuk meggyőzni az embereket, hogy enélkül, lehetetlen bármi egyebet elérni. Mi még nem fedeztük ezt fel önmagunknak sem, és ezért nem tudjuk azt bemutatni másoknak, mint megkérdőjelezhetetlen alapvetést, amely nélkül semmit nem tudunk felépíteni.

Hagyjuk, hogy mindenki megpróbálhassa bebizonyítani, hogy helytelen ez az elképzelés, nekünk még is állandóan hangsúlyozni kell ezt a feltételt, hogy nem tudunk elérni semmit, a teljes, kölcsönös egyetértés nélkül, a tény miatt, hogy mindenki függ mindenkitől. Ha mindannyian egyetértünk az alapelvekben, akkor képesek leszünk megtalálni a helyes megoldást.

Lényegtelen, mire vágyunk – legyen az a szociális igazságosság, egyenlőség, kölcsönösség, vagy egység, mindez csak akkor lehetséges, ha mindannyian egy kerekasztal körül leülünk, ahol az egész nemzet együtt van, és a kölcsönös egyetértésre törekszik. Enélkül, egy millimétert sem fogunk előbbre jutni.

Az emberek azt mondják, hogy ez lehetetlen. De honnan tudják ezt? Soha, senki nem próbálta! Így vagy úgy, enélkül csak a diktatórikus módszerek működnek.

Valójában ez csak azért lehetetlen, mivel csekély a szociális befolyásunk és hiányos a nevelési rendszerünk. Ez az, amit ki kell alakítanunk.

Ha a kritikus feltételét a jövőbeli jólétnek lehetetlen ma megvalósítani, az azt jelenti, hogy dolgoznunk kell a terjesztésen, elmagyarázni az embereknek, mi a kölcsönös garancia, és hogy lehet elérni. Be kell vonnunk a tömegmédiát, használnunk kell, a minden lehetséges csatornát, ami képes befolyásolni az embereket, és meg kell mutatni minden embernek, hogy ez a legfontosabb dolog a számunkra. Ehhez kell, egy integrált nevelési rendszer, amely által elérünk egy megegyezést, és akkor lehetséges lesz a következő lépés.

Fokozatosan kell az út fázisait kiépíteni, megmutatva az embereknek, hogy lehetetlen máskülönben cselekedni. A nevelés kezdeti periódusa nélkül, lehetetlen továbblépni a kölcsönös garancia megvalósításában, mivel az embereknek belsőleg kell készen állni.

KN

Nekünk fokozatosan el kell juttatnunk a magyarázatainkat minden emberhez az ő nyelvén és az ő számára érthető módon. A magyarázatoknak fokozatosan kell érkezniük addig, amíg az emberek pontosan meg tudják érezni, hogy a közöttünk lévő kapcsolat olyannyira képessé tesz bennünket egy új élet érzékelésére, mintha egy másik bolygón, vagy másik dimenzióban léteznénk.

Lehetetlen erről azonnal beszélni. Nekünk mindig másképpen kell szólnunk a fejlődés különböző szintjein levő egyénekhez és csoportokhoz attól függően, hogy ők ebben a pillanatban milyen vágyat képesek megtapasztalni. Ezért, az első magyarázatoknak olyan nyelvezettel kell érkezniük, amelyeket ők értenek. „Yól fogod érezni magadat. Nem lesznek háborúk, terrorizmus vagy kábítószerek. A ti gyermekeitek sikeresebbek lesznek, kevesebb lesz a válás, és így tovább.

A népesség különböző rétegeit különbözőképpen kell megszólítani, nekik megfelelő formában: vannak, akik inkább a filmek nézése felé hajlanak, mások zenét hallgatnak, még mások könyvet olvasnak, vannak akiket a tudományon gazdaságon vagy más témán keresztül lehet megközelíteni.

A környezetnek egy sugárzó gömbhöz kell hasonlónak lennie, amely rengeteg lehetőséget sugároz minden személyre hogy az megértse, milyen az a globális világ, amelyben létezünk. Éppen úgy, ahogyan a világ globális, a nevelésnek is globálisnak kell lennie, értve alatta, hogy tartalmaznia kell mindenféle hatást minden szinten, minden nyelven és formában mindentől, ami a személyt körülveszi.

Ez az a nevelési rendszer, amelyet fel kell építenünk. Nélküle az emberiség nem fog előrejutni. Csapásokkal és mindenféle problémákkal lesz sújtva, és mindenféleképpen kényszerítve lesz, hogy ugyanezt ő maga felépítse.  Mindenek után ezen keresztül valósítja meg a saját függetlenségét mert felépítve azt a rendszert amelyen keresztül megváltozik és korrigálva lesz, megvalósítja a döntés szabadságát. És ezzel felépíti az emberi szintet.

RB

Kérdés

Miért nem valósítjuk meg a kölcsönös felelősségvállalást egymásért mi magunk között és utána befolyásoljuk az egész világot? Mit akarunk mi a többiektől?

Válasz

Helyes, a kölcsönös felelősségvállalást egymásért először nekünk kell megtapasztalnunk. Például, írva van a „Teremtő és teremtmények szeretete” című írásban: addig a fokozatig amelyig Izrael gyermekei egyesülni tudnak megtartva a Tórát, addig a fokozatig képesek ők átadni erejüket a többi nemzetnek.

Ezért mi sok évet, egész életünket fordítottuk csoportok és támogatók szervezésére világszerte. Folytatnunk kell, amit elkezdtünk. Először is, ez visz el bennünket az egymásért való kölcsönös felelősségvállaláshoz,  másrészről a terjesztésnek nemcsak befelé, hanem kifelé is meg kell történnie. Az egyik nem zárja ki a másikat.

Vélemény

(Mr. Popov, Nemzetközi Oktatás Társaság elnöke, az ng.ru weboldalon publikált véleménye) : „ A társadalmunk problémája, hogy nem ismert, hogy a világ milyen irányba fog elmozdulni. A jövő irányai kiszámíthatatlanok, amikor fel akarunk építeni egy oktatási rendszert… A felnőttek irányt vesztettek.”

„A legtöbb iskola bevezető, óvodai oktatás szervező, ipari és katonai vezető volt korábban. Így az iskolát megelőző, óvodai oktatás rendszer, az ilyen jellegű elképzelések támogatásával lett megszervezve. Soha nem jutott volna eszébe egyébként senkinek, kicsi gyerekeket elvenni a szüleik mellől, és betenni őket napközibe, azonban az ipari modell ezekben az időkben felvetette a napközik igényét. Sajnos, még ma sem jut eszébe a szülőknek, hogy ezt lehetne másképpen csinálni. Ezért ma hiányzik egy megfizethető és fejlett hálózata a minőségi dada rendszernek. A gyerekek olyan intézményekben vannak egész nap, ahol betegek lesznek, majd pedig mindet beoltják a betegségek ellen. Az iskolák és az egyetemek, egy ipari életformán alapulnak, és a céljuk, egy fegyelmezett, szabályokkal körül bástyázott munkásosztály felnevelése. „

„Ma a világ egy versenyt jelent azok számára, akik képesek önálló döntésekre és cselekedetekre. Azonban a szülők semmilyen változást nem akarnak az iskolarendszeren belül. Nem értjük, a világ hova tart. Az ötödik osztályosok hatalmas időt töltenek az interneten, ők egy nagyon különböző világban élnek, és az iskola semmit nem tud ehhez hozzáadni. „

„Az angol iskolarendszer azok közé tartozik, amely a legszabadabb. A gyerekek 80% feletti része interneten keresztül tanul. Az egész világ megpróbálja a gyerekeket megtanítani önálló munkára, és hogy képesek legyenek önállóan információt szerezni. Végül is, a gyerekek unatkoznak az iskolában, és azt gondolják, hogy kicsik, és még mindig nagyon nehéz ösztönözni őket arra, hogy megtegyenek valamit, amit nem akarnak, vagy nem érdekli őket.”

„A tanárok hibáznak, amikor nem hoznak létre alternatív oktatási rendszer. De van ilyen alternatíva. Csak azért ilyenek a tanárok, mert a szülők ma még ezt nem látják át, és nem követelik meg. Először az alternatívát a gyerekek fedezik fel. Néhányan például rájönnek, hogy a földrajz tanulás legjobb módja, a Discovery csatorna. Ez nem csak gyorsabb, hanem árfogóbb is. „

„A globális internet elterjedése elvezet ahhoz a ponthoz, amikor mindenki tudást szerezhet az internetről. Az USA-ban, az Apple vállalat volt az első, aki teljes oktatási rendszert mutatott be az interneten keresztül. Egyre nagyobb számú gyermek tanul otthon, és így szerzi meg a bizonyítványt.

„Ha mi csodálkozunk azon, hogy mi történik az összes tanárral, akkor nem számolunk a gyerekekkel. A mi társadalmunk nem beszél arról, hogy mit kezdjünk a gyerekekkel. Kényelmesebb a számunkra azt hinni, hogy az iskolának konzervatívnak kell lennie, az óvoda pedig egy teljesen szükségszerű találmány. „

„Ma a szülők nem akarják a gyerekeiket iskolába adni, mivel meg akarják őket óvni az erőszaktól és a visszaélésektől. Ez a hozzáállás az iskolákhoz, egy komoly nagyságot ért el. A szülők megpróbálják megóvni a gyerekeket, nem bánva a tudás megszerzését, csak egyszerűen megóvni őket a csapásoktól és a megaláztatásoktól.”

KN

Baal HaSulam, 39. levél: „… Tudva, hogy Ari ideje óta napjainkig nem volt senki, aki megértette volna Ari módszerét, annak gyökeréig. A Felső Akarat nevében én részesültem Ari lelke reinkarnációjának érdemében és ez nem az én jócselekedeteim miatt lett így, hanem a Felső Erő akaratából.”

„Ez még előlem is el lett rejtve, miért én lettem kiválasztva erre a csodálatos lélekre, amit egyetlen ember sem érdemelt ki Ari halála óta napjainkig. Azonban nem mondhatok erről többet, mivel nem az én tisztem beszélni a csodálatos titkokról…”

Baal HaSulam nem tárta fel a felső titkait, nem azért, mivel ez ellene lenne azoknak a törvényeknek, amikben hitt, és amik szerint élt, hanem mivel nekünk egyszerűen nincs meg erre a lehetőségünk. Mindazonáltal a kompozícióiból láthatjuk, mennyire kivételes személy volt, akivel megajándékoztak minket az egek. Ez a lélek arra volt kijelölve, hogy egyesüljön velünk a felső rendszerben. Őszintén szólva nem is tudom, hogy nevezzem őt igazán.  Ő nem egy „személy,” és nem is emberi erő. Nem nagyon van olyan lélek köztünk, aki képes lenne hasonlóvá válni, vagy csak közelebb kerülni is hozzá.

Emlékszem erre abból az időkből, amikor a tanárom, Rabash mellett voltam, az életében, ebben a világban. Közel lehet lenni valakinek a fizikai testéhez, ez megtörténhet a szaunában, a tengerben, lehet mellette sétálni, lehet gondoskodni róla a kórházban, egy műtét után, de mindez csak a testről szól. Azonban a lelkek azok, amelyek belül teljesen el van választva ennek ellenére egymástól, és nem tudják egymást megérinteni, semmilyen módon, tegyen az ember bármit. Ez egy másik dimenzió, aminek semmilyen kapcsolata nincs a testekkel.

Ha én ezen a módon éreztem Rabash közelségét, akkor még elképzelni is nehéz, ő hogy érezte magát a hatalmas apja közelében, az ember közelében, aki írta a Tíz szfíra tanulmányát, vagy a Zohár Könyvének a Kommentárjait, és aki képes volt elmagyarázni minden szót, amit a szent könyvek tartalmaztak, a történetek vagy a legendák nyelvén, vagy a spirituális beteljesedés nyelvén. Ez nem csak egy egyszerű ember volt!

Nekünk adatott meg a megtiszteltetés, hogy legalább egy kicsit részesülhetünk az ő felfedezéseiből, és kiterjeszthetjük a behatárolt megértésünket, korrigálatlan vágyainkat, a spirituális hiányainkat, és nem utolsósorban elkezdhetjük megvalósítani az ő módszerét. Végtelenül hálásnak kell lennünk mindezért és tudnunk kell, hogy egy különleges lehetőséget kaptunk, amit még nem is értünk teljes mértékben, azzal, hogy ehhez a hatalmas lélekhez kapcsolódhatunk.

Mint egy csecsemő, aki hercegi örökséggel született, de nem látszik érdemesnek erre, semmilyen mérték által sem. Ez az, ahogy mi megszülettünk most, és abban az érdemben részesülve, hogy ezekhez a kiválasztott lelkekhez tartozhatunk, akik legalább tudták, mi történik velük, akik értik az ok, okozati összefüggéseket, a teljes folyamatot, és általában mindent, ami a földön történik. Nekik köszönhetően, mi nem maradtunk, nyomorult, vak emberek.

KN

Baal HaSulam, „Béke a világban” című cikkéből: azaz a természetük által a munka ereje nem azonos minden emberben. Valakinek, aki gyenge, a társadalomért végzett tevékenységében, egy óra munka, többet ér, mint a barátjáé, aki több órát dolgozik, de erősebb. Így látható, hogy az egyéni munka a nyilvánvaló igazság feltételeivel teljes mértékben megvalósíthatatlan, mivel semmilyen módon nem vizsgálható és nem értékelhető ki.

Ha keressük a szociális igazságosságot, nem köthetjük a ledolgozott munkaórákhoz, mivel az emberek különbözőek. Az emberek erőfeszítéseit sem tudjuk objektív módon megmérni. Az emberek sikeressége sem mutat semmit, mivel az egyik butának, a másik okosnak születik, valaki lehet lusta, vagy energiával teli, és így tovább. Az örökletes tulajdonságokat nem lehet hibának felróni, de nem lehet teljesítménynek sem beszámolni.

Tehát nem ítélhetjük meg az embereket az igazság mércéjével, mivel azt az adott személy lelkének gyökerei határozzák meg, a belső minőségei, amelyek nem vizsgálhatók, mérhetők, vagy számíthatók. Ez azt jelenti, hogy nem emelhetünk kifogást emiatt, vagy értékelhetünk ki valakinek a teljesítményét igazságosan. Minden kísérletünk az erőfeszítések és képességek megmérésére, teljes egészében hazugság. Osztályzatokat adunk a gyerekeknek az iskolában, mindenkit összehasonlítunk a hadseregben, önkényes standardokat állapítunk meg a hatékonyságban, de mindez csak torzítja az emberek természetes fejlődését.

A szakértők a válság hatására elkezdték megérteni, hogy mekkora probléma van az oktatásban. De a helyzet nem változott. Egyszerűen nem tudjuk megmérni az embert helyesen az igazság mértéke szerint.

KN

Az emberek közötti kapcsolatok sokkal erősebb és kötelezőbb erejűek, mint azt az emberek felismerték. A természettel összhangban, ez a kapcsolat egy teljes szervezetet reprezentál, amely fokozatosan tárul fel.

Ahogy az világosan megmutatkozik, a teljes természet egységes és egyesült. Egy egyszerű pontból kezd el kifejlődni, az Ősrobbanás után. A mi felfogásunkban, a természet több részre osztható: ásványi, növényi, állati és emberi szintekre, vagy más felosztásban fizikai, kémiai, biológiai, etikai, morális és más törvényszerűségek alapján való megkülönböztetésekkel. Azonban nem látjuk át, hogy mindez, egy egységes egész. Nem látjuk, hogy mindez, hogyan kapcsolódik össze, mennyire kölcsönös függőségben van egymástól, mennyire hatnak a gondolataim és az érzéseim a csillagok felrobbanására vagy, hogy ezek a robbanások mennyire hatnak a kertemben lévő növényekre. Semmit nem látunk, de ettől még mindez létezik.

A természet globális. Az ok, amiért ezt a tényt, egyre növekvő mértékben felfedezzük, hogy egyre fejlettebbekké válunk. Végül is a ma felfedezései, nem történhettek meg tegnap, mivel nem voltam hozzá eléggé fejlett. Azonban ez nem azt jelenti, hogy maguk a felfedezésre váró dolgok, nem léteztek tegnap már a természetben és hogy én, valami új tulajdonságát tárnám fel a természetnek.  Egyszerűen csak feltűnik bennem, mert elegendően fejlett vagyok ehhez.

Én a természet legaktívabban fejlődő része vagyok. Mint ember, gyorsabban és többet fejlődök bármi másnál, a tudásom, az eléréseim, érzelmeim, és így tovább, mindem területén. Amikor fejlődök, akkor egy átfogóbb felfogást érek el.

Amerika nem létezett mielőtt felfedezték? De igen! Mi van a csillagokkal és a galaxisokkal, ők egyáltalán nem léteztek, mielőtt felfedeztük őket? Minden létezett, csak mi nem láttuk ezt, mivel nem voltunk elég fejlettek ehhez.

Most fedezzük fel a kölcsönkapcsolatainkat. Ezek olyan szinten létezőek, amit nem érzékelünk, azaz nem érzékeljük, a normál, öt érzékszervünkkel. Ezek a kölcsönkapcsolatok túl vannak az érzékszerveim érzékelési határán, bizonyos gondolatokban és kölcsönkapcsolati rendszerekben, és ezért a gondolataim, és érzéseim mindenkire hatnak ezen keresztül.

KN

Kérdés

Ma a mi világban az emberek felébrednek és elkezdenek beszélni az összekapcsolódásról. Miért történik ez?

Válasz

Ez a belső érzésből fakad. Az ember tanulhat tíz évig, mindennap hallja, hogy mennyire fontos az összekapcsolódás, és minden befektetés nélkül van ez. De ha nincsen hiánya erre, nem hallja meg. Hirtelen elkezdi megérteni magában belülről, a saját érzékelésén, a saját természeten keresztül. Miért? Mert hirtelen elkezdi érezni, hogy mondanyian össze vagyunk kapcsolódva, társadalmi igazságosságnak kell lennie, egy igazságos elosztásnak, és el kell, érjük az egyensúlyt egymás között, és a természetünkkel, mert ha nem elpusztulunk.

Több ezer ember megőrült, kihasználtak mindenkit a világban, és a föld erőforrásaiból, és kipusztították a természetet, a reklámokon át köteleznek minket arra, hogy állandóan mindent megvegyünk, amit ők előállítanak, annak érdekében, hogy egy újabb zérót tegyenek a bankszámlájukhoz. Mi meg követjük őket, és mint idióták és az ő rabszolgáik, megteszünk bármit, amit akarnak, mindenfajta hülyeséget megveszünk, sőt vágyunk rájuk.

Ebből elég! Elegünk van belőle!

Mi már belülről készen állunk. Mivel az egoista vágyunk napról napra fejlődik, végül is elkezd követelni és kérdezni: ” Mi az életem értelme? Mi ennek az egésznek az értelme? Miért szenvedek? Miért nem érem el a kielégülést?

Az Egyesült Államokban hatalmas munkanélküliség van, a fiataloknak nagyon nehéz állást találni. Hatalmas szakadék van a gazdagok és a szegények között. Azt kérdezi mindenki, mi történik, mi van velünk?  Az emberek 20-25 évesen nem látják a jövőjét. Az természetes, ha nincsen munkája valakinek, nem akar gyermekeket, a jövő nem ígér semmit a számára.

Az emberek elkezdenek spontán felébredni. Itt meg kell értsük, hogy az emberek akik kimennek tüntetni az utcára, a belső érzésük által mennek, nem bírnak otthon maradni, ki akarnak menni az utcára.  Ez anarchia, az ember nem tudja, mi történik egy perc múlva – és egy cselekedet által le kell nyugtassa magát. A természete nyomja erre. Nem világos a helyzete, cél nélküli, nincsen terve – egyszerűen rossz neki.

Lassan, napról napra, ahogy keresztülmennek az emberek ezeken az incidenseken, elkezdenek valamifajta megértéshez jutni.

Mindennappal a világ egyre jobban felébred. Majd meglátjátok, mi történik Kínában, Japánban, Indiában, azért mert a világ “kerekké” válik. A belső természete az embereknek okozza ezeket a változásokat, érzik a tudatállatijukban, hogy egyensúlyban kell legyenek a természettel és egymással. Ilyen módon fedeződik fel az univerzális erő is: anélkül hogy tudják miért, de hirtelen érzik, hogy valami hiányzik.

Nem vagyunk még egyenlők. Az egyedül élő anyák kijönnek, az orvosok kijönnek… ez nem véletlen, hogy az utcára lépnek. Ez egy általános trend egy általános irányvonal, hogy mondanyian követelünk valamifajta egyensúlyt. Hogy valaki rosszul vagy jól érzi magát – mi azt akarja, hogy mindenki egyformán érezzen vele. A globális és integrált világban felfedeződik az Egység Ereje, egy új megértés fedeződik fel, amely kötelez minket arra, hogy ilyen módon gondolkozzunk.

Hogyan érhetjük mindezt el? Csak a Kabbala Tudománya képes megadni a megoldást, hogy hogyan érjük el az igazságos elosztást, az egyensúlyt, és hogyan kompenzáljuk az egoizmust.

Mivel az ember továbbra is magasabbnak akarja érezni magát, mint mások, előre akar haladni.  Ha mindenki annyit kap meg amennyi a fennmaradásához szükséges és nem többet – mi lesz akkor? Hogyan tudjuk kompenzálni az embereket? – Ez csak a spirituális felemelkedés által lehetséges, ezért haladunk előre. A kabbala elmagyarázza, hogy az “állati” test annyit kap meg amennyire szüksége van az életéhez, és a többit a spiritualitás adja meg, hogy kapcsolódjon  a lelke fejlesztéséhez.

BS

A ZOHAR könyvéből, Truma (Adomány) fejezet, 422 rész: Ám én meg vagyok lepődve a világ okos emberein – hogyan engedhetnek meg egyetlen pillanatot is anélkül, hogy Rabbi Shimon előtt álljanak és a Tórát tanulmányozzák – ameddig Rabbi Shimon a Világban van. Ám abban a generációban a bölcsesség nem lesz elfelejtve a világban. Bánat és szomorúság jön a világra ha ő eltávozik belőle, az okos emberek kevesebben lesznek és a bölcsesség elfelejtődik a világban.

Ez a szöveg nem egy történelemi tényre való utalás. Rabbi Shimon korosztálya egy emelkedett spirituális fokozatot jelöl, amelyhez valaki hozzákapcsolódhat ennek következtében folyamatosan részesedhet ebből a nagyszerű állapotból amelyet Rabbi Shimon-nak nevezünk. „Rabbi Shimon” nem egy egyén neve, hanem egy meghatározott fokozatról származó fény egy forrásáé (Arich Anpin az Atzilut világából).

Ezért az egyénnek oda kell figyelnie, hogy fenntartsa a saját belső arra vonatkozó törekvését hogy folyamatosan csatlakozva legyen a Zohárhoz – a ragyogáshoz amely a Rabbi Shimon fokozaton létezik. Akkor  addig a mértékig amelyig valaki közel (vagy távol) tudja helyezni magát ettől az állapottól – az egyén le tudja mérni a saját spirituális munkához való közeledését vagy távolodását.

RB