Szerző arhívuma: nandor

Vélemény

(Yuriy Yakovets, az Orosz Természettudományi Akadémia professzora, Alexander Ageev, a Nemzetközi Jövőkutató intézet elnöke, russiannews.ru): „A krízis előrelátható, elkerülhetetlen és valójában szükséges volt, az elavult dolgok kitörléséhez. Ez nem Világvége, hanem egy új Világ születése, ez egy globális forradalmi átalakulás, amely egy egységes civilizáció kialakulásában végződik.”

„Mi tanultuk arról az általános szabályról, amelyről Vladimir Vemadsky írt, hogy a történelmi idő besűrűsödik – ahogyan ezt érezték is az elmúlt korosztályok. Mi vártuk a mostani krízist, tudva, hogy amíg a régi rendszer erőforrásai nem fogytak el, nem helyettesíthető új rendszerrel. Csakis akkor, ha megteremtjük egy olyan jövő képét amelyben élni szeretnénk, leszünk képesek megfelelni azoknak a kihívásoknak amelyekkel most szembesülünk.”

Kommentem

Égek a vágytól, hogy átadhassam nekik a Kabbalah tudását, de ők a krízisre figyelnek, és addig nem lesznek képesek meghallani és odafigyelni rá, amíg a krízis arra nem kényszeríti őket hogy megnyissák a szemeiket és a füleiket és felfogjanak magasabb célokat, érdekeket és implementációs stratégiákat.

RB

Három fokozata van annak, ahogy az ember eléri az összetapadást a Teremtővel: ölelés, csók, és egyesülés, amelyet a feltáruló kölcsönkapcsolati rendszer segítségével érhet el. Ezeket a szinteket szimbolizálják az ünnepek, az új év kezdete (Rosh HaShana) – az ölelés balról, majd az ölelés jobbról – a Sukkot Fénye, amely minden nappal egyre jobban növekszik, ameddig el nem éri a 8. napot, azonnal a Sukkot vége után (Shmeni Atzeret), amikor a teljes összetapadás elérhető.

Írva van, “A Ő bal keze a fejem alatt van, és a jobbjával átölel engem.” Majd a „csóknak” nevezett kapcsolat jön – a Tabur felett, azután pedig a Yesodot – a Tabur alatt, a megszerzési vágyakban, amikor a Hassadim Fénye már jelen an, annak érdekében, hogy magára vonja a Hochma Fényét, az adakozás érdekében.

Az egész világ ugyanazt a fokozatot tárja fel most, ha bár nem tudja, milyen fázison megy keresztül, ez még is ugyanaz folyamat. Először a bűnök tárulnak fel fokozatosan, a rossznak az érzékelése, az értelem ösztönöz minket a gonosz feltárására, mivel érzékeli az említett rosszat. Azonban még nem tudjuk, miért érzünk rosszat, és nem megy semmi helyes módon.

Akkor majd eljön a következő fázis, ahol elkezdjük megérteni az okait azoknak a hibáknak, amik miatt nem kapcsolódnánk egymáshoz, és nem felelünk meg a természetnek.

Amikor a Teremtő a világhoz, mint egységes dologhoz fordul, minden emberhez, Ő akkor is egy bizonyos elrejtésben marad, és Önmaga helyett, aki adakozás, felajánl embereket, akik reprezentálják Őt – a körülölelő természetet, amivel nekünk egyensúlyt kell elérnünk. Ahelyett, hogy elérnék a felebaráti szeretetet, és felépítenék a közös, spirituális edényt, az összetapadás Fényének feltárulásához, az emberek egyszerűen az egyesülés igényét fedezik fel, annak érdekében, hogy megfeleljenek a globális, integrált mechanizmusnak, amely a természetben működik, és most elkezdi beburkolni az emberi szintet is.

Ezt megelőzően azt gondoltuk, hogy csak kövületi, növényi, és állati szinteken való cselekvésben nyilvánul meg az univerzum létezésének törvénye. Azonban mi önmagunkat ennél magasabbra helyeztük. De most felfedezzük, hogy mi ugyanabban a globális mechanizmusban vagyunk, amely elkezdett megnyilvánulni bennünk, és kötelez minket arra is, hogy egyesüljünk egymással, és a természet minden más részével, egyetlen rendszerbe.

Kiderül, hogy a „bűn” elkezd feltárulni, nem csak azoknak, akik tudatosan törekednek a Teremtő elérésre, hanem az egész emberiség számára is, kivéve azokat, akiknek egy sokkal rejtettebb formában tárul majd fel. Minden embernek el kell érnie a korrekciót, azaz az egyesülést a többiekkel, annak minden fokozatán, az „ölelést „„a csókot,” és az „egyesülést,” azonban mindenkinek, egy kicsit más formában kell azt megvalósítaniuk.

Először következik az a jelenség, amelyet mint felkészülést kapunk. Majd, ahogy Rambam mondta, az adakozás elkezd kismértékben feltárulni, a „nőknek, szolgáknak, gyermekeknek és öregeknek,” azaz mindazoknak, akik nem „férfiak,” vagyis nem képesek maguk által túllépni ezen (a férfi szó héberül, Gever a túllépni, túlkerülni szóból Itgabrut származtatható).

Ez a teljes emberiségről szól, amely fokozatosan feltárja a Felső rendszer törvényeit. Ez által mindenki megszerzi a képességet, hogy azokhoz csatlakozzon, akik a „férfiak,” akik majd aztán megadják nekik a Teremtővel való összetapadás Fényét.

Ezért ezek az ünnepek inkább egy egészen hosszú folyamatot szimbolizálnak, mint néhány napot, a naptár végén. Minden nap, egy új feltárás – először a baloldal majd a következő öt nap lesz a jobb vonal feltárása, és a Fény terjesztése a Zeir Ampin hét Sefirájában egészen a nyolcadik napig, rögtön a Sukkot vége után, Shmeni Atzeret, amely megfelel a Malchutnak, a nyolcadik Sefirának, amely azt követi.

Mindez egy hosszú, aprólékos munkát szimbolizál, és fokozatos fejlődés, állapotok fokozatain át.

KN

Az élvezet utáni törekvésre irányuló vágy, amelyet a Teremtő teremtett, ellentétes minőségű Vele, a Fénnyel, az adakozási minőséggel, és ezért csak megszerezni akaró. Azonban amikor a teremtmény felismeri az ellentétességét a Teremtővel, és vágyni kezd arra, hogy olyan legyen, mint Ő, adakozó, egyre magasabbra kezd emelkedni, az adakozás minőségében, melyet közvetlenül a Teremtőtől szerez meg. Még is, egy nagyon központi, eredeti pont elrejtésben marad.

A kapni akarási vágy, amely feltárul a számunkra a Végtelen Világ Malchutjában egyáltalán nem tud semmit önmagáról. Pontosan, mint egy gyermek, aki látja, hogy mi történik az orra előtt, és részt akar venni benne, azt gondolva, hogy bármi, amit felnőttek csinálnak, az jó.

Ugyanezen a módon a Végtelen Világ Malchutja megszorítja magát, és azt mondja, csak olyan akar lenni, mint a Teremtő, és semmi más nem érdekli. A Fény elfogadja ezt, és játszik a „gyerekével.” Megad a Malchutnak minden szükséges megerősítést. Ha az, egy szűrőt akar, akkor megkapja. Itt van a Galgalta, AB, SAG, MA, és BON Partzufja és a Nekudim Világa.

Először történik meg az edények törése óta, a Teremtő, a Fény feltárja a teremtmény valódi lényegét. Elképzelhető a „kegyetlenség,” amivel ez történt. Azonban ezen a ponton, még nem beszélhetünk teremtményről. Mi csak a kapni akarás anyagának megnyilvánulása vagyunk. A törés alatt tárult fel csak, mennyire ellentétes a teremtmény a Fénnyel.

Azonban ez még nem a saját felfedezése. A Fény az, amely eltöri a vágyat, önmagában, együtt a Fénnyel. Ezen az úton, az Atzilut világának rendszere, és a BYA (Beria, Yetzira, and Assiya) világainak rendszere jön létra, és egy bizonyos értelemben vett teljes állapot alakul ki, amelyben minden készen áll az ember megteremtésére.

Az ember, a Malchut és a Bina összekapcsolódásából jött létre. Amikor ez a különleges teremtmény, a megszerzési és az adakozási minőségek egyesülésének alapján feltűnt, megszerezte a saját tudatos cselekvéseinek lehetőségét, amelynek a célja a teremtés végső céljának fokozatos elérése.

Ez egy bonyolult téma, és nincsenek megfelelő szavaink a kifejezésére. A Tíz Szfíra tanulmánya feltárja az ember struktúráját, egy nagyon általános formában, mindenféle speciális részletekbe merülés nélkül. Csak azt tudjuk, hogy az ember, a Yetzira Világának Tifferet Szfírája középső harmadából született, de ennek jelentését lehetetlen megérteni, a spirituális világ érzékelése nélkül. Ez hasonló ahhoz, amikor ebben a világban, egy olyan jelenségről beszélünk, amivel valaki még sohasem találkozott.

Tehát az ember megszületett, és elkezdett tevékenykedni a teljes rendszerrel, amely az ő megjelenése előtt meg lett teremtve, amiből ő maga is született. A világok rendszere, a megszerzési és adakozási erők hullámtere, amelynek a célja, ennek a különleges teremtménynek a létezése, és a szabad választás megteremtése. Amikor a teremtmény eltört, a törött lelkek elkezdtek MAN-t emelni és felépíteni az Atzilut világának Malchutját.

Ez az, ami a belső munkánk lényege. Ha össze akarunk kapcsolódni, és olyanokká válni, mint „egy ember, egy szívvel,” akkor el kell kezdenünk befoglaltatni magunkat, ebbe a Malchutba és kényszeríteni azt, az Atzilut világa Zeir Anpinjához való emelkedésre, annak érdekében, hogy összekapcsolódjanak. Nekünk ugyanazokon a határokon belül kell tevékenykednünk, és ugyanazon a szinten, ahol a Teremtő játsziik a teremtménnyel, amikor annak még sem tudása, sem felfogása nincs semmiről, a Végtelen világának Malchutjában, és az összes világban, amely innen áramlott ki lefelé, addig, míg a teremtmény meg nem szerzi az individuális érzékelést és tudatosságot.

Mi képtelen vagyunk az eredeti minőségünkön, a saját „énünkön” belül dolgozni. Csak azon tudok dolgozni, ami magába foglalja a felsőt, a Teremtőt. Azaz, mivel a gyökerünk a korrekció legvégéig elrejtve marad.

Így, amikor felébresztjük a Malchutot, azt az értelem feletti hittel végezzük. Nekünk csak kérni kell, a felsőbe való befoglaltságunkat, hogy olyanok lehessünk, mint a Teremtő, hogy csatlakozhassunk, az Ő cselekedeteihez. Ez az összetapadás is a Felső által lesz végrehajtva, csak úgy, mint a teljes leereszkedése a világoknak felülről lefelé. Ugyan ezen a módon kell elérnünk, hogy a Felső Erő felemeljen minket, visszafelé, alulról, felfele.

Azonban soha nem érintjük meg, a valódi, természetes „énünket,” bárhol is legyünk az utunkon, ezzel soha nem játszunk. A közöttünk lehetséges hozzáállások teljes sorozatával dolgozunk, kivéve a két szélsőséget, a végső pontokat, ahol most teljesen erőtlenek vagyunk.

Ha egyszer befejezzük a Malchut Binába és a Bina Malchutba kölcsönös egymásba foglalását, ami megfelel a Teremtő, és az „én” kölcsönös egymásba foglalásának, akkor a különleges egyesülés megtörténik, amelyet a “Rav Paalim uMekabtziel,” úgy nevez, hogy a teljes korrekció befejeződése, Gmar Tikkun elérése.

KN

Baal HaSulam „Béke a világban” című cikkéből: „Négy féle minőség adódik ebből az okból, könyörület, igazság, igazságosság és béke. Ezek a minőségek voltak alkalmazva minden világ reformer által mindez ideáig. Sokkal helyesebb azt mondani, hogy ezzel a négy minőséggel haladt az emberi fejlődés ideáig…

Csak ez a négy minőség az, amellyel irányíthatjuk magunkat a korrekció végéig. Tehát, hogyan tárhatjuk ezeket fel? Sokan beszélnek könyörületről, igazságról, igazságosságról és békéről órákat, de mondhatjuk, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy ezek pontosan mit is jelentenek?

Ez nem egyszerű, de Baal HaSulam, ismerve a spirituális természetet, azt írta, pontosan ezt kell tisztázni annak érdekében, hogy irányítani tudjuk magunkat és a világot. Mindannyian töröttek vagyunk, és úgy tűnik a számunkra, hogy minden egoisztikus fejlődés, már korrekció. Azonban Baal HaSulam számára, a korrigált világban, az összes hiány teljes mértékben ki van töltve. Hogy lehetséges ez? Ezt kell megfejtenünk.

Először, meg kell értenünk, hogy soha nem leszünk képesek kitölteni magunkat egoisztikus módon, kizárólag adakozásban, mivel mindeközben nincs megszorítás az adakozáson, csak a megszerzésen. Tehát, hogy tudunk megszerzési vágyban megszerezni magunknak, olyan módon, a megszerzés önmagában megadja a megértését annak, hogy az adakozás miért értékes a számunkra?

Ebbe az irányba a csapások által fejlődünk. Minden pillanatban, amikor kapni akarok valamit, egyre több csapást szenvedek el, addig, ameddig eljutok a felismeréshez, hogy jobb, ha nem akarok egoisztikusan megszerezni. Akkor elkezdem gyűlölni a kapni akarásomat, és nem tudom, többé mihez kezdjek. „Tehát akkor talán élvezzem az adakozást?”

Tehát annyira különböző hibák vezetnek el engem a ponthoz, ahol kérem az adakozás vágyát, az adakozás erejét, a másokhoz való csatlakozás erejét. Ez a szenvedés és az aszkétizmus útja, amelyről mondva van: „Éppen hogy csak kenyéren és vízen élve, és a földön hálva.” A múltban az emberek ezt elfogadva éltek és így haladtak az adakozás felé.

Ugyan ez van ma, és azok az emberek, akik nem fogadják el a kabbala bölcsességét és magyarázatait a világ fejlődéséről, ugyanezen a módon fognak előre haladni. Egyre többet akarnak, de egyre kevesebbet kapnak, és a szenvedés eredményeképpen elkezdik érezni, hogy értékesebb, ha összetartanak, adakoznak egymás felé, kapcsolódnak, megszorítják az egójukat, vagy esetleg teljesen lenullázzák azt.

Látjuk, hogy háborús időkben, amikor a bajok mindenkire zúdulnak, az emberek elkezdenek kapcsolódni. Még az állatok sem félnek egymástól, ha tűz tombol az erdőben, vagy földrengés van, mindannyian együtt menekülnek a veszélytől. A közös baj, egyesíti őket, mivel a halálfélelem nagyobb, mint az éhezéstől való félelem. Világos, hogy ők nem lesznek „igazak,” mindössze az éhség kielégítésére irányuló vágy elnyomásra kerül a túlélés nagyobb vágya által.

Mi ugyanazok vagyunk. Természetesen haladhatunk a korrekció felé, a szenvedés által. Ez kényszeríteni fog minket az adakozás felé való törekvésre, az ego elnyomására, ami a világ minden gonoszságának a forrása. Azonban ez egy hosszú és fájdalmas út.

Ezért kaptunk egy alternatívát – a Tóra útját. Miért? Miért van szükségünk erre a másik útra? Mert nem érhetjük el a szabad akaratot, a szenvedés által. Csak elmenekülünk előle, mint az állatok. A kétségbeesésen kívül kerülve készen állunk az adakozásra, de csak azért, mert rosszul érezzük magunkat, miközben megszerzünk. Nem a saját, szabad akaratunkból választjuk, hanem a szenvedés elkerülés érdekében. Ez a bestia szintje, nem az emberé.

Annak érdekében, hogy eljuttasson minket az emberi szintre, két erőre van szükségünk: az adakozás és a megszerzés erejére, és szabadságra, hogy dönthessünk közöttük. EZ az útja azoknak az embereknek, akinek van szívben lévő pontja.

Akiknek nincs ilyen pont a szívükben, szintén van szabad akaratuk: választhatnak, hogy követik azokat, vagy sem, akiknek van ilyen pontjuk,  és hagyják hogy vezessék őket.

KN

A gazdasági rendszer egyfajta egoisztikus lenyomata, a lélek „test” része számításainak, mikor felkészítjük azt valamilyen spirituális cselekedetre. A gazdaságban, maximális nyereségre törekszünk, minimális befektetéssel és kockázattal. Ezek gyakorlati, egoisztikus számítások, ahol minden világos.

Még ha az egoizmus hivatalosan el is van fojtva, ez csak azért van, mert nem tudjuk mennyiségileg jellemezni, mivel ehhez érzések, családi kapcsolatok, országok, mezetek érdekei, és így tovább tartoznak. Valójában, minden számszerűsíthető, és ha képesek vagyunk, ezt megtenni, egy pontos rendszerben találhatjuk magunkat, amely analóg működésű a spirituális világban.

Kivételesen, a számításokat most a Partzuf teste végzi, az adakozás felé való törekvésben.  Amikor valaki az adakozás felé vezető úton halad, pontos számításokat, mint egy ideális közgazdaságban, ami arra irányul, hogy mennyit vonhatok, minden vágyból, minden helyzetből, minden cselekedetből vagy manőverből, tényezőből, annak érdekében, hogy a maximális előnyt szerezzem meg? Természetesen ezek az előnyök, mind önzőek.

Itt megszerzésben végzünk számításokat, míg a spiritualitásban, az adakozásban, azonban maga a kalkuláció ugyanolyan. Az egyetlen kérdés, hogyan haladjunk lépésről, lépésre, egyik módon, vagy másikon. A végső állapot elmagyarázása, szintén nem túl egyszerű, még is egyszerűbb jellemezni, matematikai pontossággal. A pillanatnyi, gazdasági katasztrófák lényegében az egoizmusunk vonásait tárják fel, amelyekhez hiányoznak a pontos számítási mechanizmusok.

“Ezt az embert szeretem. Ezt a másikat utálom. Ez visszataszító a számomra. Ez a másik, messze van tőlem. Ez közel van hozzám. Ez az ember sokkal fontosabb az általános rendszerben. Ez a másik, kevésbé fontos. Hogy vehetjük figyelembe mindezeket a paramétereket? Hogy fog minden ember egyénileg cselekedni, ezeknek a figyelembevételével, megújítva ezeket a számításokat, minden másodpercben? Ez lesz a valódi közgazdaságtan, amelyet nekünk kell fenntartanunk. Más szavakkal, meg kell ismernünk a helyes, egészséges rendszert, amelyben az egoizmusunk helyesen működhet, használva a két erőt.

Ma a mi gazdasági komplexumunk csak egy egoista komponensre alapul, ezért, a másik felének az ismerete nélkül, nem tudjuk menedzselni. Azonban amikor az adakozás ereje csatlakozik a megszerzés erejéhez, el fogunk kezdeni másképpen cselekedni a körülöttünk levő emberekkel, kiegyensúlyozva az adakozást és a megszerzést, egyezésben a saját szintünkkel, és a társadalom szintjével is.  Ez egy valódi kalkuláció lesz.

Meg kell mérnünk és figyelembe kell vennünk a kölcsönkapcsolatainkat, melyekre ma még képtelenek vagyunk. Figyelembe kell vennünk minden lehetséges összekötő szál kiterjedését köztünk a gondolatainkban és érzéseinkben, a közelségünk szintjeit és az „adakozási együtthatót,” amely mindezeket, egy gazdasági számításba emeli, amelynek kizárólag matematikai jellege van.

Ha hozzáadjuk a mennyiségi változókat ehhez a paraméterhez, melyek megfelelnek az érzéseknek és az emberiség – mint egyetlen egész – állapotainak, megkapjuk a leghasználhatóbb, legmegkérdőjelezhetetlenebb eredményt. Ugyanez a számítás zajlik a Partzuf fejében: „figyelembe veszem a belső és a körülölelő Fényt, a Reshimókat, a TANTOT, a belső és a külső vágyakat, és a velük való munka módszereit… Pontosan ez a közgazdaságtan.

Csak spirituális számítások történnek a vágyban, és ezért minden szám pontos és helyes. A vágyban elkülöníthetek tényezőket és értékeket adhatok neki, kibontva a z „ízeket,” TANTOT ezekből. Lényegében, a kabbalisták könyvei, az univerzum gazdaságát írják le. A Fények, a „pénz,” azaz az élet, miközben az edények, vágyak és a szűrők biztosítják számunkra a beteljesedés megszerzését, a profitot. A belső profit, a belső Fény, a jövendő profit pedig a körülölelő Fény. Kölcsönös hiteleket teremtünk, például a felső hitelezik, az alsó felé, amely hitelt az első fajta Gadlutnak nevezünk. A második fajta Gadlutban, az alsó megszerzi a Fényt a felsőtől, annak érdekében, hogy ő maga is tovább adhassa…

Nem véletlen, hogy a válság főcsapása, nem mást sújtott, mint a gazdaságot, mivel ez a legfontosabb dolog a számunkra. Nem a család lerombolása, vagy a nevelés összeomlása, vagy a környezet összeroppanása, hanem pontosan a gazdasági problémák voltak azok, amelyek a válságról való, komoly eszmecserére ösztökélnek minket. Ez pedig megfelel a spirituális folyamatnak.

Idővel el fogunk jutni, egy egészséges gazdasághoz, melyet a spirituális gazdaságnak megfelelően fogunk elkezdeni kiépíteni, és kitapogatni, az ehhez való átmenetet. Ez az átmenet csak akkor lehetséges, ha eljutunk a kölcsönös garanciához, és azt a számítások egyik komponensévé tesszük, mérjük, súlyozzuk, és számokat rendelünk hozzá. Figyelembe vesszük, amikor számításokat végzünk a részvénypiacon, mivel máskülönben ez lehetetlen. A holnap sikere attól függ, mekkorára növekszik a kölcsönös garancia komponense, az általunk alkalmazott közgazdasági képletben.

KN

Kérdés

Ma a válság eljutott minden sarkába a világnak, és senki nem látja a megoldást. Miért nem magyarázzuk el, a közgazdasági rendszert, a mi nevelési rendszerünkkel analóg módon, és ajánljuk fel ezt a világnak?

Válasz

Mi egy csodás magyarázatát tudnánk felkínálni a gazdasági rendszernek, a végső korrekció periódusában, egy egyensúlyi társadalomról, az ésszerű szükségletek behatárolta fogyasztásról, a természet és az ember fennmaradásáról, az egyetlen fejlesztési projektről, amely időt és energiát takarítana meg, és előnyős lenne az emberek egészséges élete szempontjából. Mindez logikus és egyszerű, írja valaki le, ha képes arra, hogy ne az egoisztikus kielégülésből írjon, hanem egy belső szükségszerűségből, a köztünk és a természet közötti harmónia elérése érdekében.

De hogyan tudunk erre az állapotra átváltani? Hogyan magyarázhatjuk el a modern mágnásoknak, akik lényegében meghatározzák a Föld sorsát? Ők manipulálják a kormányokat, melyek aztán manipulálják az embereket. Tehát, hogyan mutathatjuk be a végső célt ezeknek az embereknek? Hogy beszéljünk, az útnak a különböző fázisairól? Azt fogják kérdezni, hogy „Mi marad ezen az úton nekünk?” Akkor mit mondhatunk mi erre válaszként?

„Maguk pontosan azt fogják kapni, és ugyanolyan mértékben, mint egy átlagos háziasszony, és a maguk milliárdjai visszatérnek a természethez, annak érdekében, hogy helyrehozzuk azt a szemétdombot, a mértéktelen kizsákmányolása az erőforrásoknak okozott. Ezen túl menően maguknak is belső, spirituális élvezeteket kell elérniük. Többé senki nem lesz, „első kakas az ólban,”aki büszkén parádézik, az ülő rudak között. Mindenkinek éretté válik ahhoz, hogy ez többé már nem lesz örömforrás. Mindenkinek teljesítenie kell, a magasabb szint elérésének feltételeit.” Ha ezt mondjuk, éppen az ellenkezőjét érjük el, megvetés fog megjelenni.

Képes valaki ezt elmagyarázni, egy gazdag mágnásnak úgy, hogy csábítsa őt a végtelen, örök élet elképzelése, és hogy ezért önmaga akarjon belépni a természet végtelenébe, önként, csatlakozni akarjon ehhez, és akarja feltárni a magasabb szintjét ezen belül a létezésnek? „Úgy élsz itt, mint egy tekintélyes iparmágnás. Bár meg fog halni a tested, az valójában egyáltalán nem te vagy? Végül is, Ember lehetsz, valódi, spirituális érzékeléssel…

Ez csak a kifinomult egyéneknél fog működni, míg mások csak talán értik meg ezt azonnal. Ezért a Kölcsönös Garancia erejét terjesztjük, az egész világ számára, de az iparmágnásoknak címezzük ezt, hanem az embereknek. „Megéri a számunkra közelebb kerülni egymáshoz, hogy az életünk jobb legyen.” Közben pedig, egy megfelelő jövőképpel egyetemben, beinjektáljuk a Fényt, az egység erejét az emberekbe. Ha egyszer kitölti őket ez az erő, sokkal jobban meg fogják érteni és egyet fognak érteni velünk, meglátva a valódi előnyeit a kölcsönös garanciának.

A szívhez nem az értelmen át vezet az út. Senki nem tudja az elméjét, az értelmét ehhez felhasználni, mivel az értelem szintje megfelel annak a vágynak, amit kiszolgál. Az értelem soha nem emelkedik a vágy fölé. Illúzióktól megtévesztve, talán lepillanthatunk, az állati lényünkre, azonban az értelem, mindig olyannak tűnik a számunkra, mint a teremtés csúcspontja. Valójában azonban, az értelmünk még az állati vágyunknál is alacsonyabb szinten van, és kizárólag azok kiszolgálására létezik.

Ezért az egyetlen lehetőségünk az emberek vágyainak a megváltoztatása, amelyek viszont kizárólag a Fény hatására változtathatók meg. Ez az, amit kínálnunk kell nekik. A logikai következtetések, amiket megpróbálunk velük levonatni az értelem segítségével, itt semmit nem fognak segíteni. Az emberek nem fogják megérteni, amit mondunk, és egyszerűen idiótának fognak hinni minket, vagy misztikusnak, legjobb esetben, egy jóindulatú, álmodozónak, aki békéről álmodik, és szeretetről ezen a bolygón.

Az egyetlen megoldás, egyesülni egymás között, és átadni az embereknek az egység erejét. Csak ez fogja átemelni őket, a megértés, az érzékelés és az egyetértés új szintjére. Ezen felül, később, egyszer majd egyetértenek, és látni fogják, hogy értékes a számukra, ha minket követnek, mivel nem értik az üzenetünket a maga teljességében. Az egység ereje megszerzése által, felemelkednek arra a szintre, ahol világossá válik a számukra, hogy meg kell tartaniuk, ami a Tórában írva van: Ők „megragadják a ruhájánál fogva,” a ruha, mint külső öltözet, a külső edény, és azt kérik, „Vigyetek minket is magatokkal!”

Természetesen igaz, beszélnünk kell azért a gazdaságról, a nevelésről és a világ jövőjéről, hogy ne távolítsuk el az embereket már a kezdeti lépésektől sem. De a legfontosabb dolog, átadni az egység erejét a számukra. Ez a terjesztés. A „PanimMeirot UMasbirot bemutatása” című cikkében, Baal HaSulam azt írja, hogy Izrael Fiai kitöltődnek az egység erejével, akkor ez átterjed tőlük mindenki másra. Készen kell állnunk, ennek az erőnek a fogadására, és akkor tényleg szét fog áramlani az emberekre, akik megkapják a Hassadim Fényének a befolyását, átadva annak magukat, teljes szívvel.

KN

Kérdés

Mit jelent, hogy lenullázom magam a tanár előtt?

Válasz

A lenullázás a tanár magyarázata irányában, annak az átadása irányában kell megtörténnie, amiről beszél. Lehetséges, hogy valaki felfedezi ezt a tudást a könyvekben, de a tanár élőben adja át számára ugyanezt. Gyakorlatilag, lehet tanulni tanár nélkül is, de ez nagyon nehéz elérni. Az embernek mindenesetre fel kell ébresztenie a lelkét, amely előtte áll, hogy kapcsolódjon hozzá, mert a lélek nem található az ember mellett, valamilyen a testi öltözetben, és ezért, ha nincs valaki mellett a tanár, akkor ez felébresztés jóval nehezebb.

A tanár az egy rendszer, és nem egy ember. Ez a rendszer az, amely elhozza a módszert, a Tórát, a Fényt, a nehézséget, a problémákat, és dolgozik az emberen és a barátaidon. A tanár feladata, hogy aggódik a csoportért és felébreszti bennük a megfelelő hiányokat és a vágyakat, összezavar és élvezeteket ad, azért, hogy amennyire csak lehetséges, olyan gyorsan elvigye őket a megoldásig. De nem olyan formán, hogy elveszítsék a szabad választást. A Haszidizmus elveszi a szabad választást, ők egyszerűen a Rebéhez csatlakoznak, és ettől a ténytől nincsen már hiányuk többé. A tanár egyrészt ad, másrészt eltakar.

A tanár olyan módon jeleníti meg magát, hogy a tanuló nincs eltörölve vele szemben. Meg kell, hogy hagyja a szabad választást, hogy megmaradjon az üres hely, ahol az ember dolgozhat, kétségek között maradhat, elutasításban, sötétségben, mert egyébként haszidizmussá válik és akkor már nincs követelése a Teremtő felé, és a tanár Messiássá válik a számára.

A tanár felfedi a tudását, ő saját magát azonban nem fedi fel, hanem pontosan ezzel ellentétesen, elrejti magát, azért hogy megadja a lehetőséget arra, hogy a Teremtőt követeljük, és ne őt tegyük bálvánnyá.

BS

Magyarázatot kell adnunk az embereknek a modern problémák megoldását illetőleg. Még ha nem is leszünk ez által képesek elkerülni a bajokat, az emberek mindazonáltal meg fognak minket hallani végül. Nem marad semmilyen más választásuk.

Amikor a válság rosszabbodni fog, amikor az üzemek bezárnak, a bankok kiürülnek, a tömegek zűrzavara elkezdődik. Az emberek ki fogják nyilvánítani az igényeiket, nem törődve azzal, hogy azok mennyire reálisak. A kormányok talán képesek lesznek értelmesebben megítélni magukat, azonban az emberek ezzel már nem fognak törődni, és azt fogják mondani, hogy „aki hatalmon van, az a felelős!”

Pontosan ez a pillanat lesz, amely lecsap közéjük, és amikor elkezdenek meghallani bennünket. Mind a hétköznapi emberek, mind a hatalmon lévők meg fognak minket hallani. A gazdag mágnások majd fel akarják építeni a nevelési rendszert, amiről mi beszélünk, a saját érdekeiknek megfelelően, hogy lenyugtassák az embereket, és felemeljék őket a létminimum fölé. Különben az emberek el fogják venni mindezeket a javakat tőlük, ahogy az már annyiszor megtörtént a történelem során. A veszély fogja őket ösztönözni arra, hogy törődjenek a meggyőzéssel és a magyarázatokkal, melyek az embereket a kölcsönös egység felé irányozza, az integrált rendszer felé, amelyet a természet megkövetel most tőlünk, hogy létrehozzunk.

Végül is ez nem valakinek a szeszélye, hanem pontosan a természet szava, amely elől nem menekülhetünk el sehova. Amennyivel többet teszünk ebbe az irányba, fogunk kevesebb bajjal és problémával szembesülni.

Természetesen nem kezdünk el az igazságos elosztásról beszélni azonnal. Az első feladatunk, egy megfelelő összeget biztosítani az embereknek, ami a túléléshez kell. Erre adott válaszként várjuk el tőlük a tanulásra fordított erőfeszítéseket.

Amikor a munkanélküliség növekszik, a tömegeknek nem lesz mit csinálniuk. Az embereknek be kell osztani az idejüket, hogy például dolgozzanak a napjuk felében, vagy harmadában, és áldozzák a maradék idejüket kötelezően tanulásra. Annak érdekében, hogy kenyér legyen a búzamagból, fel kell ébreszteni az erőt, amely felneveli a búzamagot.

Ebben az évben már láthattuk, mennyire nem egyszerű kenyeret csinálni, a gazdasági és környezeti válság feltételei között. Tanulva, együttesen erőfeszítéseket téve létrehozhatunk egy megfelelő környezetet, és ez lehet része, az ebben a világban megtett erőfeszítéseknek. Ezáltal felébresztünk egy erőt a világban, amely szükséges a mi anyagi létezésünkhöz.

Az ember tanulni fog, annak érdekében, hogy adakozhasson mások irányába, és hogy ezért megkapja a mindennapi kenyerét. Ahogy Baal HaSulam írja, a felebarátok felé való adakozás, és a Teremtő felé való adakozás ugyanaz a dolog. Ez az, ahogy az emberek elérik a spiritualitást – szenvedés nélkül, és a kabbala tudományának tanulása nélkül.

KN

Amikor a Zohár Könyvét olvassuk, el kell képzelnünk, az emberek közötti hálózatot a világban, és azt, hogy ez a rendszer hogyan tárul fel. Akkor meg fogjuk érteni, hogy Aba és Ima, YESHSUT és ZON amikről A Zohár ír, a közöttünk lévő kapcsolatok típusai.

Mi egy rendszerben vagyunk, amely összeköt minket, egyikünket a másikhoz. A közöttünk lévő kötelékek, a tíz Szfírában jelennek meg. A tíz Szfíra egy teljes világ, Zeir Anpin és Malchut együttesen alkotják a ZON-t, Hochma és Bina alkotják a felső Aba ve Ima és a YESHSHUT (Israel Saba ve Tvuna) partzufját, Keter az Atik és az Arich Anpin, félig a felsőhöz, félig pedig az alsóhoz tartozva.

Feloszthatjuk a köztünk lévő kapcsolatot öt világra, vagy öt Szefirára: Keter, Hochma, Bina, Zeir Anpin, Malchut, vagy ZON, Aba ve Ima, és Keter, és így tovább. Erről a struktúráról tanulunk az Atzilut világában.

Ha hasonlóvá válok valakihez ez által, akkor nekem azonnal korrigálni kell magamat, ennek a kapcsolatnak minden minőségében. Természetesen, ez csak egy bizonyos mértékig lehetséges, és nem a teljes korrekció szintjén (Gmar Tikkun). Ahogy ezt megteszem, közelebb kerülök a másik emberhez.

Két ember közötti kapcsolatban mindig 125 fokozat van. Amikor egyik eléri a barátjának a minőségeit teljes mértékben, akkor eléri a teljes rendszert, mivel az egyén és az általános eggyé válik, azonos lesz. Ez az, ahogy haladunk.

A kabbala bölcsessége megtanítja nekünk, hogy mi van közöttünk. Nem rólunk magunkról szól, hanem a bennünket összekötő szálakról, a köztünk lévő kapcsolatok típusairól. Ez a legfontosabb dolog. Ezért például tanuljuk, hogy mit jelképez a hónap kezdete (Rosh Hodesh) mit jelképez a hét kezdete, aztán a hét vége, a Sabbath, vagy pontosan mit jelképeznek az ünnepek. Ezek mindegyike a kapcsolatoknak a különböző formáit testesíti meg, amelyek az embereket összekötő hálózaton belül léteznek, megfelelően azoknak a különleges cselekedeteknek, melyek ebben a rendszerben helyezkednek el.

A hálózat az irányultságának megfelelően működik. Mindannyian a kapni akarási vágy vagyunk. Ez a vágy semmi, egy báb, a kövületi szintje a kövületnek – a por, amelyből minden megteremtődött.

A rendszer felébreszti a port, majd fokozatosan elevenné teszi, majd pedig a nyersanyag blokkok elkezdenek fejlődni. Kizárólag az említett rendszer fejleszti, tartja fenn az erejét, és a működését mindennek. Semmi nincs ezen kívül. Mi ebben a rendszerben létezünk.

Ezért mondva van, hogy a Felső Fény, amely ebben a rendszerben lakozik, élteti az egész világot. Ez két módon ébreszt minket. Egyfelől, felkavarja bennünk a másokkal való kapcsolat hiányát, mivel különben nem kapunk elég életerőt. Végül is a vitalitási szintünk a rendszerhez való tartozásunktól függ, ahol különböző cserefolyamatok történnek, hasonlóan a szervezetünkhöz, annak keringési, ideg-, és egyéb rendszereihez.

Az élet nem más, mint kapcsolat, különböző elemek között, be és kilépése energiáknak, metabolizmusoknak. A közöttünk lévő kapcsolatban történik meg a csere, a vágyaink szintje között.

Ezért kell elképzelnünk, hogyan tudjuk, felébreszti ezt a rendszert mi magunk, nem várva ameddig ez felébred a saját ideje szerint, a tervekkel összhangban, ami általában nem kívánt hatások megjelenését is magával vonja.

Ha képesek vagyunk felébreszteni a rendszert, akkor azt kellemesnek és élvezetesnek fogjuk érezni, mivel miközben felébred a rendszer, elkezdjük megérteni, egyetérteni vele, azzal az elképzeléssel, hogy adakoznunk kell egymás felé, hogy összeköttetésben állunk egymással, és mindannyian be vagyunk ágyazódva a közös rendszerbe. A rendszer általános törvénye a kölcsönös garancia, az abszolút, kölcsönös kapcsolat minden rész között. Ez a törvénye egy egészséges testnek, amely harmóniában van, egy perfekt, egészsége kölcsön kapcsolatban.

Ezért olvassuk a Zohár Könyvét, amely erről a rendszerről beszél. A kabbalisták nem mondanak semmi mást nekünk, mint ezt. Semmi egyéb nincs, amiről beszélni kellene. A mi világunk, egy ellentétes másolata a rendszernek, egy teljesen hibás másolata. Azaz a kötelékek láthatóan léteznek, csak nem látjuk azokat, nem tanulmányozzuk helyesen, és fogalmunk sincs, hogyan alkalmazzuk és használjuk őket. Minden megfordult az ellenkezőjére.

A válság, amely ma megmutatkozik, lényegében ennek a közöttünk lévő hálózatnak a feltárulása. Görögországban például, a világválság, egy forduló pontot jelent, azaz korrekciót és nem korrupciót. Ez valóban egy korrekció.

A héberben a „válság” szó (Mashber) rendelkezik, egy másik értelemmel is, „születési kövek,” ami egy különleges helyre utal a múltban, ahol a nők munka közben ültek. RASHI ír erről a Tóra kommentárjaiban (Exodus 1, 16).

Tehát olvassuk a Zohár Könyvét, és reméljük, hogy a köztünk lévő hálózat feltárul.

KN

Kérdés

Miért akarjak én belépni az új rendszerbe?

Válasz

Mert nincsen más választás. Mi a saját vágyunknak megfelelően dolgozunk.

Vagy van vágyam belépni a rendszerbe, és kérem, hogy beléphessek egy rejtett módon, a kérdéseimen keresztül: “Mi az, amiért élek? Mi az életem értelme? Minek? Vagy azt kérdezem ” Mi értelme az életemnek, ha én nem vagyok még arra sem képes, hogy befejezem a hónapot?” De az is lehet, hogy én emésztem magam, és irigy vagyok a szomszédomra, akinek zöldebb a kertje.

Ha nem léteznének ezek a hiányosságok, szenvedések, amik előre tolnak minket, akkor nem lennénk képesek előre jutni. Nekünk nincs szabad választásunk a vágyon belül. Ez arról szól, hogy mi hogyan valósítjuk meg ezt a vágyat, vagyis amikor mi a két erő között vagyunk és képesek vagyunk megvalósítani vagy így, vagy úgy. De ez nem magáról a vágyról szól, hanem a vágy úgy működik bennem, mintha egy bábu lennénk,  mi igazán nem mozdulunk magunk által, mi csak egy vágy nélküli bábuk vagyunk, egy elem nélküli bábu, amelybe az elemet a vágy helyezi.

BS