Szerző arhívuma: svetaauthor

Kérdés: Tulajdonképpen a világi embernek az önmaga lenullázása a másik előtt teljesen természet-ellenesnek tűnik, az ösztöneink tiltakoznak. Mi erőltetheti rá az embereket, hogy beüljenek a padokba (Kabalát) elfogadást tanulni?

Válasz: Igazán nem kell annyira természet-ellenesnek tűnjön az ön-lenullázás. Például amikor az egyetemen tanultam, volt egy professzor,akit nagy szakértőnek tartottam. fel akartam szívni minden tudását. Tehát lenulláztam magam előtte. Ez is ön-lenullázás, az egó megsemmisítése.

Ha egy könyvet vagy cikket olvasok és meg akarom érteni s ragaszkodom a szerző szándékához s gondolatában. Ez is ön-lenullázás. Semmit nem tudnék csinálni, ha az egómat nem tudnám kikapcsolni! Az, hogy kikapcsolom maga, azt jelenti, hogy hajlandó vagyok tanulni, nyitott vagyok külső információk befogadására.

Van egy kifejezés: “A bölcsek jöttek és szóltak.” Vagyis okos emberek jönnek, —politika-tudósok, pszichológusok, közgazdászok, tanárok — A társadalom felső tízezre, a krém, a legokosabbak, akik a jövőért aggódnak, ők szólnak a többieknek, a 90%-nak: “Hölgyeim és Uraim, nagy gond van!”

“Ha még tíz évig ugyanígy folytatjuk, s nem tör ki előbb egy háború, elfogynak a forrásaink. Nem tudunk semmit termeszteni.Energia kell az ételhez, fűtéshez, hűtéshez. De a fogyasztásunkat le kell csökkentenünk egy ésszerű mértékre. ”

Az okos tudósok ezt mondják, miért nem hiszünk nekik? Ha elmegyek az orvoshoz és megnézi a Röntgenemet, s kezelést ír elő, megbízom benne és követem a tanácsát.  Pedig én nem tudom ellenőrizni a röntgenképet, akár másé is lehetne, tehát muszáj megbíznom a doktorban: nincs választásom.

Ha beveszem az orvosságot, hinnem kell annak, aki felírja, s hogy meggyógyít. Ez is ön-lenullázás. Ez mindenhol megtörténik: a tanár előtt, az orvos előtt, s bárhol, ahol valamit kapni akarok. És persze fizetnem kell érte, ami héberül rímel a kiteljesítésre (lesalem, lehaslim).

Ha az összes média, az összes fontos ember, a tudósok, a tanárok, a politikusok és közgazdászok mind erről beszélnek, majd meggyőznek mindenkit. Ez jobb lenne, mintha világháborúnak kellene kitörni, ahol bármi jöhet másnap.

Nincs választásunk. Nem diktálhatunk a természetnek, ő szabja a feltételeket. Akarjuk vagy nem, bele kell törődni. Vagy leállítjuk a válságot a belső önvizsgálat útján, vagy elvesztünk. Ez nem olyan, mint kiskorunkban a mamával, amikor végül mégis mi diktálhattunk. Ez itt a természet törvénye.

Tiszteletreméltó tudósok magyarázzák ezt el, s nincs ebből hasznuk: hiszen egy hajóban ülünk velük, ez közös gond.

[44588]

From the 1st part of the Daily Kabbalah Lesson 5/29/2011, Shamati #40

Kérdés: Láttuk, mondtad, hogy a csoport olyan az ember számára, mint egy embriónak az anyaméh, s érdemes magunkat lenullázni a csoport előtt s ragaszkodni az anyaméh falához. Mit jelent ez?

Válasz: “Az uterusban a sperma három napon át kapcsolódik” s ez azt jelenti, hogy az ember ragaszkodjon a tanulótársak környezetéhez: a tanárhoz, a csoporthoz és a könyvekhez.Ezek hordoznak egy gondolatot, amely az a forrás,amihez az ember kapcsolódni akar. A jobb oldal /teljesség, gyógyulás/ és a bal oldal /hiányok/ között felépíti a maga középső útját és ezzel merül  bele az új  környezetbe..

A jobb oldal az adás, az odaadás oldala, amely “vakon” is vezet minket. Baloldalt van a vastag nyerseség az önzés vágya /aviut/ s mi magunk a jobb oldalra akarunk átjutni. A középső vonal az, mikor már egy állandó szintet elértünk a betárulásba és nem csökkentjük.

És mindegy, hogy mi történik, már nem tudunk visszamenni oda, ahol a gondolataink s vágyaink lekapcsolnának az oddadásról, a “Nincs Más Rajta Kívül”-ről vagy a “Jó és Jótevőről”. Ezt értjük az alatt, hogy belekapaszkodunk az “anyaméhbe” — a csoportba.

Ez a legkomplexebb perc. Ennek a sikeres véghezvitele a csoport társak, a környezet előtti megalázkodás nélkül nem mehet. Írva van: “A büszkeség megalázza az embert”

Kérdés: Ha elmagyaráznád, mi is az a “megalázom magam”?

Válasz: Talán azt mondanám, hogy ez azt jelenti, hogy a saját utad helyett minél inkább a tanár javaslatait követed, amikor azt javasolja, hogy nyeld le a gőgőt, s növeld meg a társak fontosságát s ők adják neked a közös vágyat a gyügyulásra – a cél fontosságát.

Ez segíti elő az ember lelkiségi növekedését.

És aki ebben sikeres /ami nem könnyű/ akkor végre elérte a sima utat, s ez gyorsítja a cél elérését. Évekket spórolhatunk így.
[44514]
From the Daily Kabbalah Lesson 3/25/2011, Writings of Rabash

Kérdés: Hogy tudják a nők magukat a közös hordozóba belefoglalni a gyűléseken? Mit kellene tenniük?

Válasz: Tegyék ugyanazt, amit a férfiak. Miért kell magukat mindig elkülöníteni, nem értem. Hiába mondom nekik, hogy ők ugyanolyanok, mint bárki más, ettől sem lesznek boldogok.

A férfi aktívan produkál, mint a mi világunkban. Mert vadász. Aktívan építi a kapcsolatokat, kilép magából, odaadó lesz a másik felé, a nő meg mögötte áll passzívan.

Hogy hogy nem, mégis minden, amit a férfi művel, áthalad az asszonyon. Új lépcsőre lép fel a nő mindkettejük számára, mivel minden a nőn keresztül történik a  férfiban. Pont úgy, mint ahogy ők ketten hozzák létre az emberi fajta további nemzedékét.

Kérdés: Mi a férjünkkel együtt tanulunk Kabbalah-t. Mindig a férjem ment el a találkozókra és most engem is hív. Kihasználjam a lehetőséget, vagy küldjem el inkább a férjemet?

Válasz: Oh, hát persze a legjobb a férfit elküldeni, mert ő bevonzza a megvilágító Fényt, a nő pedig megkapja és megvalósítja. Ezért kettőtök közül a férfi jelenléte a fontosabb, ha választani kell.

[44534]
From the Virtual Lesson, Fundamentals of Kabbalah 5/29/2011

Kérdés: Izgalmas kérdés, hogy a Kabbala (=Elfogadás Bölcsessége) nélkül is el lehet jutni a lelki világba,a  teremtőhöz és a  lélek megszerzéséhez?

Válasz: Ahogy a jelenségeket összekötő törvényeke felfedezzük a természetben : ha a földre ejtek egy tárgyat s kiszámítom az esés sebességét, felfedezhetem ennek a törvényét kísérletből. Mások nem tanulmányozzák e jelenségeket, hanem előre leírt könyvekből tanulnak a sebesség törvényéről a szabadesésben.

Vannak, akik felfedezik a természet törvényeit s vannak, akik tanulnak róluk és ez nekik felfedezés számba megy, ez egyénenként eltérő.

De a tudósok által felárt jelenségek léteztek a természetben a felfedezés előtt is. Newton gravitációs felfedezése előtt is előfordult, hogy almák estek emberek fejére, nem? Nincs ebben semmi új, azt fedezzük fel, ami mindenképpen történik. De vannak úttörők, s aki tőlük tanul, s megpróbálja helyesen használni a  tanultakat.

Ugyanez a helyzet a Kabbala (Elfogadás) tanával , ez a tágabb világ fizikája, amit nem érzékelünk, annak is vannak törvénye. Az “adás, a józás késztése” ez ennek az érzékelési szerve, ebben tárulnak fel a lelkiségi jelenségek: a szfirák, megilágított világok, arculatok. Ezen belül tudósként mozgunk.

Mondják: “A tetteidből ismerünk meg”. Minden a tettből, a kutatásból jön. Nem hunyod be a szemed, hogy vakon elfogadd más véleményét. Ez semmilyen tudományban nem működik, a Kabbalában sem. Hanem írva van: “Ismerd meg a Teremtőt és szolgáld őt!” . A tudás, az elemzés,a  feltárás mindennek az alapja.

Vannak emberek, akik feltártak ezügyben törvényeket, s ők átadják eredményeiket, megkönnyítik a további kutatást. Mivel egyetlen világ van, e törvények mindenkire vonatkoznak.

Ne úgy nézzük a Kabbalát, mint egy ismeretlen állatot. Ez inkább a többi tudománynak is az  alapja, hiszen a teremtés gyökerét kutatja tudományos szerkezetben.

A kabbala nem vallás. Amikor a társ-szeretetből lezuhantunk az ön-szeretetbe és kölcsönös ellenérzésbe, gyűlöletbe, akkor elvesztettük a kabbalát (elfogadást) és azóta nem érzékeljük a felső világokat. Akkor megszületett a vallás.

A “vallás” tehát a kabbala 8elfogadás) tudománya a száműzetésben, elválasztva a Teremtő-adótól, a felső világtól, a tanulmányozás lehetőségétől. “Judaizmussá” vált (és annak leágazásaivá) ahogy a felső valóságtól,a  lelkiségtől,  a tudástól és megértéstől elvált a tudás. Ilyen formában  él tovább a Templom lerombolása óta s majd a megváltás után térünk vissza a Kabbalához. Meg van írva: “Mindenki ismerni fog,kicsitől a nagyig.”

Persze ezt a formát (vallásokat) sem kell megvetni. A számunkra adott eszközökkel tudunk haladni előre, s mindnek megvan a maga helye.

[44126]

From the 4th part of the Daily Kabbalah Lesson 5/27/2011, “The Freedom”

De a vágy addig nem bontakozhat ám ki, míg mind a négy szintjét meg nem járta a fejlődésnek, a megvilágító adó-Fény hatására, és a tudatosság állapotának elérése, az én-érzés akkor alakul ki, ha önálló döntésre lesz képes  abban, ahogy a megvilágító adó-fényre reagál.

Tehát ez azt jelenti, hogy a teremtés bármely pontján ahol a gyökér fázis van adva (a zéró szint), ez a teremtő adását jelenti, aki okozni akar egy bizonyos  reakciót a teremtményben egy “semmiből valamit”  ( Jesh Mi Ajin).

A zéró fázistól indulva (ami a Jod betű csücske) át kell menni a JöHöVöH mind a négy fázisán (a Jod, Hé, Vav, Hé jeleken) az egyenes adó-fény első-második-harmadik-negyedik szintjén. És csak a Négyes (dalet) szinten reagál a vágy.

A teremtés bármely pontján, bármely pontján a kozmosznak, mindig megtalálható a zéró szint: ahol a teremtő egy “Jes Mi Ájin” (azaz “valamit a semmiből”) pontot hoz létre.  S erre hat a megvilágító Fény s innen kezd kifejlődni a kapni-akarás, és át kell mennie mind a négy szinten és így reagálni a Fény hatására.

Tehát, minden a “Jod csücskéből” indul el, a “valami a létből”, a Teremtés Gondolata, az Ő gondolata. Aztán az egyes-kettes-hármas-négyes szinten megy át s elmegy a Fényig, a Jod-Hé-VAv-Hé-ig, s aztán eljutunk a negyedik fázisba, a dalet.-hez (Négyes).

Tehát két erő van itt jelen, a vezetett és a vezető. Mindkettő aktív és potenciális egyszerre. Az első három fázis, a zéró, az egyesés a ketes (Keter-korona Hochma-bölcsesség és Bina-értelem) még beleolvas a Teremtőbe. A hármas-négyes szint (Zeir Anpin-rövidorrú) és a MAlkhut /Birtoklás/ viszont a teremtmény részei.

Aztán késpőbb a lelkiségi tárgyaknál is meglátjuk ezt a szerkezetet, a parcufokban, a világokban is. Az első három fok (GAR-gimel /3/ risonot) a felső gpndolata vagy programja. Az alsó, a teremtmény, az a ZA (zeir anpin – kis arc) s ez egyfajta átvivő, egy adapter a felső és alsó közt.

A felső szoint a korona, a Keter. Ez a bölcsesség adásának késztése (Hochma). Az Ő adásának formája a Bina (értelem). Az Ő alsóhoz való viszonya a Zeir Anpin (A rövidorrú, a kis arc). Ez egy sokdimenziós kapcsolat:  Heszed, Gevura, Tifferet, Necah, Hod, Jeszod,Malkhut. A Malkhut az az anyag, ami magába szívja az előző formákat mert ismernie kell őket, hogy felépítse őket a korábbi fázisokból ha nyerni akar.

Tehát a Birtoklás=Malkhut végrehajtja ezt a tettet belsőleg. Vagyis kell legyen tapasztalata az előző fázisokról, vannak emléknyomai, alkalmazkodik hozzájuk és a hozzájuk hasonló vágyat fejleszti ki. Így válaszként a gyökérhez hasonló kapcsolatot hoz létre, s maga is gyökérré válik.

A teremtmény nem tud kibontakozni, amíg a négy fázison át nem ment. Csak az utolsó Négyes (Dalet) szinten, amikor van vágyam is és szándékom is (tőlem indul minden),a kor jön létre a teremtmény. Addig csak a teremtő tulajdonságai vannak, amivel építkezik a teremtésben.

Kérdés: Igaz, hogy az adás mindig örömmel jár együtt?

Válasz: Igen, ha a nálunk nagyobb erőhöz ragaszkodunk, az adóerőhöz, akkor ez a ragaszkodás örömöt okoz, hiszen a tökéleteshez kapcsolódunk. Ez nem szimpla jóhangulat, hanem összetett érzés: valahova-tartozás, időtlenség és tökéletesség érzései, s ennek a megérintése már ezt hozza.

Ez az érzés akkor tapasztalható, ha valaki kapcsolódik ehhez az egónál Nagyobb fokozathoz, ami a tanár, a csoport és benne a teremtő-Adó. Minél fontosabbnak tudjuk tartani ezt, annál jobban érezzük a teljességet ezekkel együtt. Felmerül a kérdés: mire használom ezt az érzést? Egyszerűen csak magamat akarom lenyugtatni egy kellemes érzéssel? Vagy arra használom ezt a lépést, hogy továbbadjam másoknak?

Tehát fontos, hogy ezt a társulást a tanár-csoport-könyvek” hármassal ne csak a magunk kielégítésre használjuk, hanem azért, hogy együtt létrehozzuik a Kli-t (Hordozót) az adás-fénynek, vagyis létrehozzuk azt, amit “hitnek” is hívnak. Ha csak önző örömre törünk, akkor ez egy tisztátalan vágy, azaz Klipa, ami szeretne a szentséghez(önzetlenséghez) kapcsolódni, mert onnan szívja le a megvilágítás Fényét.

Azonban ezeken a tisztátalan (önző) állapotokon is át kell haladnunk, s éreznünk is kell az út során, pont azért, hogy föléjük emelkedjünk. Végül el kell jutnom oda, hogy érezzem, nincs más Rajta kívül, egyetlen forrás van, az adás-Teremtő.  Ami azt jelenti, hogy a Teremtő “jó és jótevő”. A teljes világomat, minden vágyamat, szívvel-lélekkel  Ő tölti ki.Itt aztán éreznem kell, hogy az Adás-teremtő uralma alatt vagyok, ő tölt ki engem. Nem kell hagynom, hogy az önző vágyak (a Klipa, a Héj) kínozzon engem.

Vannak emberek, akik örömöt találnak az ilyen ön-kritikában, ön-leckéztetésben. Vagy már annyira hozzászoktak, hogy képtelenek ebből az állapotból kilépni. De ez egy nagyon rossz állapot és nem vezet haladásra.

Azt hisszük, hogy a szenvedés előrevisz és egyszer majd megszűnik. De ez sosem történik meg. A haladás akkor jön, ha a szolgálatban, a jótettekben (ami a felső Lépcső, a Hit) törekszünk az örömre, a boldogságra, a jóságra. Ezt nevezzük a Felsőbe vetett hitnek, amikor érezzük, hogy ehhez a felsőhöz tartozunk, a teljességhez.

Tegyük hát fel magunknak a kérdést: azért akarunk ragaszkodni a felső adó-Erőhöz, hogy kapjunk belőle magunknak,  vagy ahhoz keresünk inspirációt, hogy eljussunk az adás késztetésére, ami tartós örömmel jár?

[44248]
From the 4th part of the Daily Kabbalah Lesson 5/29/2011, Shamati #40