Bál HáSzulám, a “Matan Torah (Tan-adás)”cikkében írja: Itt van avilágos törvény, hogy az összes 612 micva – kijelölés – és az összes tan fölött egyetlen parancs áll: “szeresd a társad, mer olyan ő, mint te”.
Ezért mi csak ezt az egyet magyarázzuk, hogyan kell helyesen szeretni a társakat, mert ahogy mondják a bölcsek. “a többi csak kommentár- menj és tanulj”. Vagyis az összes többi parancs ennek az eynek a magyarázata, és általuk válik világossá, a társak szeretetének parancsa.
“Tan” annyit jelent, a megvilágítás Fénye, mely javítja, gyógyítja vágyainkat. Mind a 613 vágyunkat ki kell gyógyítani és adásvággyá alakítani. Lehet adás az adásért /ami neked gyűlöletes,ne tedd másnak/ s lehet a Kedvesség szeretete – hafec heszed -, amikor csak nem ártunk másnak. És végül lehet, ogy annyira szeretjük a másikat, mint magunkat, vagyis a kapást is csak az adás, a megosztás érdekében tesszük. Így haladunk előre.
Csak az ember létezik e világban s ha kijavítani, gyógyítani, felépíteni akarja kapcsolatát a többi emberrel, akkor fel kell tárnia magában a 613 vágyat, ami mind sérült, beteg vágy. Utána a kijavított, gyógyult lelki rendszert tanulmányozva odahat, hogy ezek felépüljenek, gyógyuljanak. A Tan csak a gyógyult állapotokat írja le, a parancsolatok teljesítése erre utal, a felépülés, amin áthaladunk.
A Zohár Bevezetője elmagyarázza, hogy a Tan 613 részre oszlik. 613 Fényre, amelyek kigyógyítják a 613 sérült vágyunkat.
Nem magunkról és nem a világról van itt szó, hanem a társakhoz való viszonyulásról. Ha el akarjuk érni a társunkat, feltárulnak sérült vágyaim: felismerhetem a rosszat magamban. azután ha gyógyítani, felépíteni akarom magamban őket, mindegyiknek a megfelelő megvilágítása, Fénye eljön és megjavítja. Hoy pontosan miképp, nem tudom és nem is dolgom tudni, ráhagyom a Fényre e részleteket.
Ezáltal gyógyulnak a vágyaim /szolgálni, adni vágyom velük a kapásvágy helyében/ és létrejön bennem az altruista segítő szándék. Vagyis a Fény betölti őket.
A valóságban, mivel lehet betölteni a gyógyult vágat? Csak úgy, hogy akarom a másiknak adni ezt a megvilágító adó-Fényt. Ezt hívjuk a Nefes-Ruah-Nesama-Haja-Jehida ” fényeknek. Eleinte, a teremtő csak a kapást teremtette és az állati lélek, a nefes volt csak meg bennünk, egy szikra, a valóság működtetője.
És eleinte csak egy szikra, egy pont jön létre: “a semmiből való lét”. Minden más csak a teremtmény és aTeremtő kapcsolaának eredménye, amely akkor jön létre, mikor csakazértis felgyújtom magamban, megteremtem ezt a Teremtőt, a szeretetet, elfogadást. A szeretet törvénye, hogy elég egy icipicit visontszeretni, aki szeret és máris kiléptem az ok-okozati téridőból és végtelen ajándék jön létre.
A 613 vágy kigyógyítása által nagy adás-hordozó jön létre közöttünk. És pont arra a “semmiből teremtő” pontra alapl, ami örömöt akar. E pont flé épül a hatalmas hordozó, ami csupa szeretet és pozitív viszony /az ellenérzés, a gyűlölet felett/.
Lényege ez a pont. Azt érzi, hogy kitől mit hogyan kap. Vagyis érzi a Teremtő viszonyát. Az Egyenes Fény – adás- négy fázisában az első szinten csak a váy és ény van. Minden a teremtmény reakciójából ered aztán, ahogy észleli az Adót s ezzel megtelik. Amint ez az első fázis /a kis lélekszikra, a nefes egy kicsit már érezni kezdi magát, beindul a fejlődés az Adóhoz való viszonyban. .
Tehát minden a teremtőhöz való viszonyunkon áll vagy bukik.Ha nem erre figyelünk, nem ezt teremtjük meg csak azértis, akkor bezárulunk a okozatiság téridős sötét rabságába, a mi világunkba.
[45924]
From the 5th part of the Daily Kabbalah Lesson 6/21/11, “Matan Torah (The Giving of the Torah)”
Kérdés: Pont a könyvhéten vettem észre egy érdekes jelenséget. Odajön valaki a mi standunkhoz, meglátja a Zohár feltárása c. könyvünket, s látszik, hogy régen várt erre a percre. Nézi, nem meri kézbevenni, s odébbmegy, s csak később tér vissza. Világos, hogy belső harc dúl benne.
