kongresszus

Az elmúlt Megakongresszuson a Bina szikráit kaptuk meg. Az adakozás érzésével, a közös egységgel, és a közösség érzetével töltekezetünk be. Most nincs meg számunkra ezekből semmi, de a szükség erre vagy egy üres vágyra megmaradt. Ez azt okozza, hogy szenvedünk, és a mi feladatunk, hogy azonnal visszaállítsuk a kapcsolatot a többiekkel, magunkra vonjuk a Fényt, együtt cselekedjünk mindenkivel, és egy egész mechanizmust építsünk fel, ami ezt teljesíti.

Mindez az első spirituális edényem érzékelése! Először kaptam meg egy spirituális edényt. Ezelőtt csak állati és „univerzális” vágyaim voltak, de most elértem a Bina ürességét – a felebarátom érzékelését, ami teljesen az adományozásra van építve. Éreztem, hogy van rajtam kívül valaki más a világban, és nem csak egy eszköz, amit használhatok! Ez az érzés a Binából jön hozzám.

Az „élvezetvágy” nem érzi ezt. Egy oroszlán, aki szeretne szarvast vacsorázni, nem kapcsolódik individuumként a szarvashoz. Csak 50 kg húst lát maga előtt, és szüksége van erre a húsra, hogy túléljen. Lát mindent, ami előtte mozog ebből a szempontból, de nincs személyes kapcsolata a környezetével és nem akar erőszakosan ártani senkinek.

Viszont a Bina, ami bennünk van, a Felső Egy része. Ez a Teremtő tulajdonsága és feltárja a belső kapcsolatunkat az „emberekhez”. Egy Konvenció alatt, mint amilyen a Megakongresszus is, megkapom a hozzáállást a felebarátomhoz; felismerem a fontosságát és örömöt kapok abból, hogy kiteljesedek rajta keresztül.

Amikor a Konvenció véget ér, nem érzem jól magam. Ez nem azért van, mert a vágyam egyszerűen növekszik, de az érzés most teljesen egy különböző részről jön, a spirituális dimenzióból. Ez az eljövendő világ egy része! Ennélfogva csak a csoport, a tanulás, és a többi közös, kölcsönös cselekedett segítségével lehet megtölteni ezt.

Ezt a gyógyszert úgy hívják, „lőrejutás a Fény útján”. Ez akkor történik, amikor megépítünk egy vágyat magunkban egyedül és a kitöltekezésével már előre foglalkozunk. Ekkor úgy lépünk előre, mint egy öregember, aki púposan megy, és idő előtt keres valamit, mintha elvesztett volna valamit.

cst

Vannak olyan cselekedetek a találkozóink alatt, amikor minden kritikus hajlamunkat fel kell adnunk, és egyszerűen össze kell olvadnunk mindenkivel. Hogyan tudom ezt megtenni? Pontosan úgy hogy felugrom és együtt énekelek a többiekkel, mint egy gyermek, lenullázva önmagamat.

Ez a magatartás összekapcsol engem az általános állapottal, és megadja nekem a képességet, hogy túlmenjek a határaimon és spirituális „szelet” érezzek. Úgy tűnhet a számomra, hogy ez olyan nemtörődöm-magatartás, de csak azért tűnik így nekünk, mert nem ismerjük fel a spiritualitást benne, és ez azért van mert ez a Végtelen Fénye! Képtelenek vagyunk bármit is észlelnünk itt a felfogásunk műszereivel. Ezért tűnik úgy, hogy ez élettelen vagy mozdulatlan (Nefes). Viszont akár képesek vagyunk meglátni, akár nem, a teljes spirituális NaRaNHaJ Fény benne csak a Klinktől függ.

Minden, ami az egységből jön, még a legkisebb fajta is, tökéletességet jelent. Ennélfogva pontosan ilyen módon, kölcsönös táncon keresztül, amikor együtt ugrálunk másokkal, van meg a lehetőségünk a spirituális érzékelésre.

Ezek a táncok a nagy Kabbalistáktól jönnek hozzánk, különösen Baál Sem Tov-tól. Rabas szintén rávette a diákjait, minket, hogy így táncoljanak. Ez nem csak nemtörődömség; a táncon belül komoly gondolat, és hatalmas munka áll. Hirtelen nem akarod ezt és gondolkozol a „pro” és „kontra” érveken, és szörnyű kételyeket megidézve.  Mindeközben folytatod az ugrálást…

Ez nem meditáció, mert nem kapcsolódsz le a valóságról. Mindig a kérdés előtt állsz: Mit csinálok és miért? Mit ad ez nekem, ki vesz rá engem, hogy ezt csináljam, és kivel együtt ugrálok, mi köt össze bennünket? Ezen a belső munkán végigmész a kezdetétől a végéig, miközben táncolsz.

A tánc arra kényszerít, hogy végigmenj a különféle gondolatokon, amik ellene szólnak! Az egység ellen vannak, amit nem akarsz. Az elméd mindig egy harcot idéz ez ellen, és muszáj észrevenned ezeket.

Ezért változik a tánc egy nehéz belső munkává. Kimerülten, energia nélkül jössz ki belőle. És ez nem azért van így, mert  ugráltál, hanem mert sok felismerésen mentél keresztül közben. Táncolsz magadban, a belső emelkedéseiden és leszállásaidon. És a tény, hogy külsőleg ugrálsz ugyanekkor, csak azért történik, hogy felébreszd ezeket a belső állapotokat magadban.

Kívül ugrasz, emelkedsz és lezuhansz, míg ugyanekkor benned is belső emelkedések és leszállások történnek – és ez a legfontosabb dolog! A külső cselekedetek nélkül nem leszel képes belsőket megtenni, Egyik nem történhet a másik nélkül. Ezért változik a tánc egy egyedi munkaeszközzé. Ezért tanították Baál Shem Tov és az első Hasszidok, aki Kabbalisták voltak, ezeket a szokásokat.

Kérdés:

Az olyan tapasztalok után, mint a jelenlegi Megakongresszuson érezhető egység és hatalmas inspiráció, néhány barátunk szeparációt és közönyt él meg. Hogyan segíthetünk rajtuk?

Válasz:

Ez egy jó jel. Ha egy személy lezuhan egy magas hegyről a mély szakadékba, azt mutatja nekünk, hogy a kongresszus elérkezett a végére, és beléptünk egy új állapotba. Két módon tudunk segíteni a barátainknak: belső és külső törődéssel.

Önmagunkon belül folyamatosan éreznünk kell, hogy összetartozunk., egy közös KLI vagyunk, a spirituális edény, lényegtelen milyen. Azok, akik leereszkednek az egoisztikus vágy új rétegeinek felfedezésére önmagukban, amely feltárul most az egész, közös világ KLI számára. Ezek a barátaink az új vágyak átvivői (a nagyobb durvaság – Aviut).

Másik oldalról azok, akik nem érzik, ezeknek a vágyaknak a súlyát, ami lehúzza őket, együtt kell ereszkedni velük, egyetlen ölelésben. Akkor mindannyian nyertesek leszünk. Szükségünk van a szűrőre, és a Visszavert Fényre, és ezek növelik a vágy intenzitását (Aviut), és együtt létrehozhatunk egy kész Klit, amivel képesek leszünk emelkedni.

Ezért különösen most, amikor a Kongresszus befejeződött meg tehetünk egy fontos lépést előre. A közös találkozónk idején egyszerűen összegyűjtöttük az ezt megelőző munkánkat, és most, a kongresszus után a következő fázisban, az egyesülés kell, hogy elkezdődjön. Ebben a fázisban, mindenkinek vágynia kell, mindenki más emelkedésére.

Ez az, ami történik, egy közös, spirituális edényben. Valaki hozzá teszi a vágyat, másvalaki hozzá teszi a szűrőt, majd ez megcserélődik. Ez a szándék, mozgást okoz. Ez nagyon jó, és előnyös periódus, és nem egy történés nélküli időszaknak kell ezt látnunk, amely halott, és várja a következő kongresszust! Ellenkezőleg, minden munka és előrehaladás összefüggő ebben az időben, ahogy mi felülemelkedünk a zavarokon.

A kongresszus maga, egy egyesülés, és nem kíván munkát. Az összes résztvevő együttes inspirációja és lenullázódása, mindenki más előtt, ezt okozza ott. A kongresszuson megkapjuk az erőt, pontosan a kongresszust követő leszálló időszakra, illetve a következő kongresszusig.

Kérdés:

Én már részt vettem egy virtuális Kabbala Kongresszuson és éreztem az egységet Miért kell elhagynom a lakóhelyem kényelmét és a nappalim foteljét,és miért kell személyes erőfeszítéseket tennem, hogy a Világ Zohár Konvencióját meglátogassam, ami New Yorkban lesz május elején?

Válaszom:

Lehetetlen másokkal egyesülni, ha „nem kelsz fel a fotelodból„ Mi nem a virtuális világban élünk, hanem a materiálisban. Ezért ha egy személy látogatja fizikai összejövetelünket, megérti, hogy ez mennyire szükséges az előrehaladásunkhoz. A személy, aki sohasem hagyta el a számítógépének képernyőjét, el nem tudja képzelni, mit jelent egyesülni más emberekkel.

Van egy szabály a Kabbala tudományában, a spirituális gyökérnek érintenie kell a materiális elágazást.  Ezért fel kell építenünk a kapcsolatot egymás között, mind a virtuális, mind a a materiális formában. Ezt a mi világunk kívánja meg. Ezért, ha egy személy nem látogat meg soha egyetlen kongresszust sem, akkor ő nem igazi résztvevő. Úgy tűnik neki, mintha együtt lenne másokkal, miközben csak a számítógép képernyője előtt üldögél, de valójában ez egy illúzió

Egyszer egy héten tartunk virtuális összejövetelt a barátok között, és minden fél évben tartunk egy élő összejövetelt, ahol találkozunk a barátainkkal valamelyik kontinensen. Az embereknek  határozottan részt kell venniük ezeken a  Konvenciókon.

Egy személy nem tud előrehaladni ha nem vesz részt ezeken a  Kongresszusokon, és nem kap egy benyomást róluk (Reshimot) A Konvenció az a hely, ahol az egység a többiekkel kiderül, és ez a kapcsolat megmarad.  Ez olyan, mintha bedugnának egy elektromos csatlakozóba, és bedugva  maradnánk.

Ezt mi nem magunk csináljuk. Nagy tanítómestereink gyakorolták ezt évszázadokon keresztül, és ha el akarjuk érni ugyanazt a dolgot, mint ők, követnünk kell a példájukat.

ft

Kérdés:

Ön teljesen meggyőzött engem, de speciálisan mit kell tennem ettől a perctől fogva?

Válaszom:

Ettől a perctől kezdve meg kell értened, hogy a jövő tőled függ, annak mértékében, hogy a Kabbala tudományát mennyire terjesztetted el a világon.  Ez azért van, mert ez a korrekció módja az egész világon: Ez azért van nekünk, hogy összekapcsolódjunk egymással és a Felső Erővel.

Ha ezt az elvet széleskörűen elterjesztjük, mint problémáink megoldását, akkor ez sikerülni fog. Csak erőfeszítéseket kell tennünk, hogy elérjük ezt, és akkor a Felső Fény elvégez mindent nekünk. Az erőfeszítésünk mértékében dolgozik nekünk, rajtunk és azt egész világon.

Tehát, én nagyon javaslom mindenkinek, akinek alkalma van rá, hogy eljöjjön a kovenciónkra, 2010 március 24-én, Izraelbe, csakúgy, mint a Zohár Világ Konvenció 2010-re, ami New Yorkban lesz, május 7-9 (a regisztráció már nyitva van ) Ezek az események jelentős mértékben hatnak a spirituális fejlődésre.  .

Baal HaSulam törekedett arra némely idővel ezelőtt, hogy elterjessze a Kabbalát, de nem sikerült, mert az idő még nem jött el.  Abban az időben , amit tenni akart, az még nem működött.  De amit most teszünk ebben az az irányban, az sikeres. Evidens, hogy Fentről kapunk áldást, és minden tőlünk függ.

Reméljük, hogy együtt minden csoporttal és barátainkkal a világon a világot eljuttatjuk a korrekcióhoz.

Kérdés:

Március 16-án egy felkészülési esemény lesz a mini kongresszusra, ami húsvétkor lesz. Tényleg fontos ez a felkészülés arra való tekintettel, hogy a Kongresszus csak négy órán keresztül fog tartani? Nem mehetünk csak úgy oda, hogy mindent ott tapasztaljunk meg?

Válaszom:

Valójában pont ellenkezőleg: Ha készen lettünk volna egy három napos kongresszusra, ahogyan az Februárban megtörtént, nem lenne szükség akkora felkészülésre, mert elég lenne a kongresszuson felkészülni. Például, a nap első részét felkészüléssel tölteném, és akkor lenne idő magamba szívni mindent a következő két napban.

Viszont ha négy órára jövök és nem készültem fel, akkor az órák úgy fognak eltelni, hogy nem szolgálják az előrejutásomat. Ennélfogva minél rövidebb az elkövetkezendő találkozó, annál többet és annál aprólékosabban kell rá felkészülnünk.

Nagyon ajánlom, hogy nézzétek meg a mini-Kongresszus oldalát és barátkozzatok azzal, ami ott fog történni, és idő előtt gondoljatok rá. Minden a felkészüléstől függ; a valódi esemény alatt nem lehet már megváltoztatni semmit. Ennélfogva a legfontosabb dolog, az hogy hogyan készülünk fel rá.

Ugyanez jellemző az összes spirituális munkánkra. Mielőtt az ember átmenne a Mahszomon és be nem lép a spiritualitásba, minden munkája azon nyugszik, hogy felkészüljön az átmenetelre. Nem fog megtörténni, ameddig valaki nem lesz teljesen felkészült.

Minden nehéz munka ami szenvedést okoz nekünk az „Egyiptomi rabszolgaságban” szükséges, hogy felkészítsen minket a menekülésre, és a menekülés csak akkor történik meg, ha a felkészülés teljesül..

Kérdés:

A közelgő 2010-es Zohár konvención, ha sikerül lenullázni az egoista vágyainkat a közös vágyra való tekintettel, képese leszünk-e elérni az első fokot és megszületni a spirituális világba?

Válaszom:

Igen, ez a konvenció minden résztvevője számára lehetséges, még azoknak is, akik majdnem véletlenül keveredtek és nem tanultak velünk hónapokig vagy évekig. Ők is ki tudják érdemelni a spiritualitás feltárulását mindenkivel együtt. Az emberek, akik szeretnének kijönni az egoizmusukból, hogy egy emberként egyesüljenek egy szívvel a Sinai hegy (a gyűlölet hegyének) lábánál, felismerik, hogy az egoista természet irányítja őket – a gyűlölet mások iránt és maguk iránt is.

Elérni a mások szeretetét olyan nehéz, mint feljutni a gyűlölet magas hegyére. Viszont ha vágynak erre, el fogják azt érni. Mit gondoltok, mi volt olyan különleges azokban az emberekben, akik eljöttek Egyiptomból: férfiak, nők, öregek, gyerekek és az egész számtalan sokaság különféle törzsekben, akik csatlakoztak hozzájuk? A 600.000 férfi, aki megkapta a Tórát, csak az ötöde azoknak az embereknek, akik a hegy körül álltak: csak egy szintet jelentenek az öt fokozatból: Sóres, Alef, Bet, Gimet, Dalet. Ha egységre lépünk ezzel az egy fokozattal, a Nullás szint legkisebb vágyával, és 600,000 ember egyesül a három millióból, ez elegendő.

Amikor megkapjuk a segédeszközt, amit Tórának hívnak, előrelépünk a segítségével. Képesek vagyunk dolgozni az egoizmusunkon és emelkedni általa. Ezt a munkát hívjuk úgy „munka a sivatagban” amikor képesek vagyunk a MANt megemelni, és az összes szükséges cselekedetet végrehajtani. A legfontosabb dolog átmenni a spirituális születésen, amire úgy is utalnak, mint „kivonulás Egyiptomból”. Hiszek benne, hogy eléggé képesek vagyunk elérni ezt, ha nagyon akarjuk. Megvan hozzá a feltételünk és a lehetőségünk, ami szükséges ehhez.

Minden nyitott számunkra fentről. Teljesen komoly vagyok mikor ezt mondom. Akik csatlakoznak ehhez a cselekedethez és akik meg akarnak velünk szívből és lélekből születni, azok el tudják érni a spirituális feltárulást, korrekciót és a kiutat a száműzetésből.

cst

Kérdés:

Azt mondtad, minden egy embertől függ. Mi az, ami tőlem függ és csak tőlem a holnap kezdődő Zohár konvención, ami holnap kezdődik?

Válaszom:

A Kabbala tudománya arra tanít minket, hogy minden valóság egy emberben van és az emberen kívül nem létezik valóság. Minden olyan dolog, amit rajtam kívülinek képzelek el, mint a csoport, a Teremtő, és az egész valóság, valójában bennem van, és csak látszólag kívülálló tőlem, távoli, vagy akár ellentétes.

Az a célunk, hogy visszatérjünk a helyes, igaz állapotba hogy feltárjuk az igazi valóságot, és az Egyet, aki feltölti és fenntartja azt. Ezen a valóságon belül egységet kell elérnünk, hogy feltárjuk az Egyet, aki emelkedést ad ennek a valóságnak, az Egyet, aki irányítja azt.

Ha ez a helyzet, akkor minden bennem van és minden tőlem függ. Mi a konvenció, különféle összejövetelek, csoportok, és minden cselekedetünk? Ez egy megmutatása a saját erőimnek, mikor a Teremtő lehetőséget ad, hogy egyesítsem őket.

Mindegy ki csatlakozik, ez azt jelenti, hogy különleges lehetőséget kaptam, hogy pontosan ezekkel az erőkkel vagy tulajdonságokkal egyesüljek bennem. Közel vannak a korrekcióhoz, az állapothoz amiben ki tudom javítani a kapcsolatot velük.

Semmi sem tőlük függ, én vagyok az egyetlen, aki az egész rendszert vagy tervet irányítja. Ami történik, csak tőlem függ és senki mástól. Ha nem vagyok ennek tudatában, azt jelenti, hogy alacsonyabb szinten vagyok, amely esetben aggódom, hogy a dolgok nem csak tőlem függenek, hanem másoktól is.

Azon kezdek aggódni, hogy úgy vágyjanak és gondolkozzanak, ahogyan én is teszem. és megtalálom a kapcsolatot közöttünk, és a kapcsolat hiányából, vagy még a köztünk levő ellentét miatt, korrekciót fogunk kérni, mint a Sinai hegy lábának állapotánál. Írva van, „Vagy egységre léptek egy emberként, egy szívvel, vagy ez lesz a temetőtök.”

Ez pontosan az az állapot, amiben most vagyunk. Csak vágynunk kell az egységre, mivel egyedül képtelenek vagyunk bármiféle cselekedetre, jóra vagy rosszra. Az összes cselekedet Fentről van megtéve, ahogy írva van, „Nincs egy szál fű sem, odalent, aki felett ne állna egy angyal, irányítva és a növekedés felé segítve azt.”

Minden változás fentről jön. Csak vágynunk kell a korrekcióra. A legfontosabb dolog, hogy aggódjunk a közös egységen, mivel ebben tudjuk az egyetemes adakozás tulajdonságát feltárni, és fogjuk érezni a Teremtőt. A Kabbala tudománya a Teremtő feltárása a világ teremtményei számára – ez valójában meg tud történni velünk.