kongresszus

Kérdés:

Mikor a Gyűlésen vagyunk, hogy fejlődhetünk az ész-feletti-hitbe, hogyan tudunk “tenni majd hallani”?

A válasz:

A Gyűlés: sok ember egy helyen. Sokan (ezek)  fizikai szinten vesznek részt és további  (száz) ezrek követnek tükör-gyűléseken szerte a világban.  Mindezek az emberek képezik a környezetedet, amely értékeli a szeretet és adás képességét, s értik, hogy a világ jövője ez, enélkül a világban nincs jövő.

TFeltárul ma egy összeszövődött, integrálódó világ nekünk. Mégis, minden eleme a rendszernek magára akarja húzni a “takarót” és a rendszer szétesik.

Tehát ebben a globális krízisben meg kell érteni, hogy a világ az emberek közti harmonikus kapcsolatokon múlik. Ha erős egységet érünk el olyan emberekkel, akik ezt felfogják, mindene gyes ember lehetőséget nyer ezt a közös érzést magába szívni és így elég erőt kap, hogy eljusson az adás képességéhez. csak meg kell tennünk az erőfeszítést, meg kell próbálni behódolni a környezetnek, s hagyni, hogy befolyásoljon, inspiráljon.

A környezet befolyása olyan erős lehet, hogy az ember megérzi a közös kapcsolatokban a közös adás minőségét. Akkor feltárul ez a minőség, ami normálisan az egoizmus miatt láthatatlan. HA mind törekszünk az egybeolvadásra, olyan nagy erőt generálunk, amely ezt a feltárulást megvalósítja.

Kabbalisták műveit tanulmányozzuk, olyan emberekét, akik elérték az adás minőségét és leírják nekünk. Épp azokat a részeket tanuljuk, amelyek ennek a  tulajdonságnak a befolyását írják le ránk. A tanulás és a közös vágy képessé tehet minket arra, hogy rákapcsolódjunk erre az erőre.

Ezért a Gyűlés hatalmas hatással és haszonnal járhat az emberek lelkiségi fejlődésére.

kgy

Kérdés:

Miért annyira fontos a fizikai részvétel az eljövendő Kabbala Kongresszuson?

Válasz:

A Teremtő kondicionál mindenkit, és ha valaki abban a szituációban találja magát, hogy semmiképpen nem képes eljönni a kongresszusra, akkor ez volt a számára előkészítve a Teremtő által. Ebben az esetben, abban a formában kell csatlakoznia, ahogyan képes erre.

Valaki talán nem képes eljönni a kongresszusra fizikailag, vagy nem rendelkezik a megfelelő pénzügyi alapokkal, azonban ennek mindenképpen egy komoly indoknak kell lennie. Más szavakkal, a lehetőségektől függ, ami a rendelkezésére áll valakinek, azonban rajta múlik, hogy azokat korrektül kell kihasználnia.

Mindenkinek egy őszinte számítást kell végeznie önmagában, hogy mennyi minden tőle függ. Azonban ha a spiritualitás valóban a legfontosabb dolog az életében, ott nem lehet semmilyen kettős standard. Mindenkinek meg kell kérdeznie önmagától, vajon ha nem megy el a kongresszusra, talán nyer egy nagy összeget, amit magára költhet, vagy megtehet valamit, ami nagyon kedves a számára, vagy a másik lehetőség, hogy elmegy, és megmenti az életét. Ezek mentén kell a döntést meghozni.

Nem kérdéses, hogy az ilyen erejű egység, csak egy kongresszuson érhető el, és semmilyen más módon nem. Mi rendezünk kongresszust a tengerentúlon is, de ez a kongresszus a legnagyobb erejű. Ezért én nem tudom elképzelni, hogy aki Izraelben él, nincs lehetősége erre eljönni. Ha ez a helyzet áll fenn, írjon nekünk arról, hogy mi tartja vissza attól, hogy eljöjjön, és mi dolgozni fogunk ezen.

Ha valaki külföldön él, ez valóban lehet egy probléma. Lehetséges, hogy olyan országban él, ahonnan veszélyes Izraelbe utazni, vagy nincs pénzügyi eszköze megtenni ezt. Ebben az esetben ki kell találnia, milyen módon csatlakozik másokhoz, akik helyiek, mint ő, és együtt nézik a közvetítést. Az legfontosabb, hogy egységbe lépjen valakivel.

A legrosszabb forgatókönyv, ha nincs senki a közelében, akkor egyedül kell néznie. De remélem, csak kevés ember lesz ebben a helyzetben, mert az egész cselekedetünknek a lényege, az egységben rejlik.

Ha az egyetlen parancsolat csak az egység, akkor miért nem akar valaki arra a helyre eljönni, ahol a legnagyobb erejű egységet élheti át? Ne keressünk kifogást. A Teremtő csak egy dolgot fogad el: Hogy használta ki a feltételeket, amelyeket felülről rendeztek el a számára?

Ezért reménykedjünk abban, hogy nagyon sok barátunk összegyűlik a kongresszuson, a legnagyobb haszon reményében az egységünkre vonatkozóan és minden más helyen is ezzel együtt, hogy elérjük a spiritualitás feltárását.

Kérdés:

Miért van az minden Konvenció után, hogy a nagy feszállást és inspirációt, egy leszállás tapasztalata követi.

Válasz:

Ez egy spirituális folyamat. A Konvenció alatt egy nagy „Klit” kapunk, és egy új, nagyobb vágyhoz kapcsolódunk. Viszont, ha nem adunk semmit ehhez az új vágyhoz, akkor üresnek érezzük magunkat.

A Konvenció folyamán kapcsolódom több ezer ember vágyához, és érzem, hogy egy ember vagyunk egy szívvel. Érzem a kölcsönös garanciánkat, mintha elvesznék és feloldódnék benne. Az ő kezeikbe teszem magamat! Még akkor is, ha ez az érzés csak néhány pillanatra jelenik meg, és nem tudatosan, ez mégis megtörténik. Így először már kapcsolódom másokhoz és feltárok egy spirituális vágyat, egy Klit, amit nem birtokoltam előzetesen.

Azelőtt csak anyagi vágyaim voltak, amit egoista módon akartam teljesíteni. Ezt hívják a vágy anyagi szintjének. Viszont most még anélkül, hogy tudnám hogyan történt, valami nagyon nagy dologhoz csatlakoztam. Ez a kapcsolat a spiritualitás és az adományozás hiánya bennem. Ez egy spirituális vágy, ami nem volt jelen bennem azelőtt.

Most dolgoznom kell ezen. Mégis ehelyett ezt otthagyom, és arra vágyom, hogy visszatérjek az előző hagyományos vágyamhoz, és várom az egoista kiteljesedéseket ismét. De mi van azzal az új spirituális vággyal? Az anyagi vágyakhoz viszonyítva az a hatalmas spirituális vágy üres marad!

Ezért veszítem el az élet ízét, és nem értem meg, hogy hogyan tudnám kiteljesíteni önmagamat. A hagyományos „hús és bor” nem ad nekem olyan örömöket, mint azelőtt. Ennélfogva, az eljövendő Konvenció fényében most novemberben, amikor még nagyobb, erősebb spirituális vágyat fogunk feltárni, fel kell készülnünk a helyes válaszra még most, jóval előtte.

cst

Kérdés:

A Kabbala konvenciók azért szükségesek, hogy felhalmozzák azokat az erőket, amivel ki tudunk emelkedni a süllyedésből, amik azt követik? Végül is, ezek azok az idők, amikor igazán gyakorolni tudjuk a szabad akaratunkat, hogy választani tudjunk két erő között – a „megszerzés és az adományozás” között, és köszönhetően a konvencióknak megkapjuk az erőt a növekedésre?

Válasz:

Minden Konvenció előtt egy felkészülésen megyünk keresztül, és a Konvención megkapjuk az egység erejét. Ez egy spirituális erő, mert ez közöttünk jelenik meg. Később, mikor a konvenciónak vége, egoista ürességet érzünk, nehézséget és apátiát.

Ez nem véletlenül történik; semmi sem véletlenszerű. A spirituális süllyedést direkt kapjuk, mert ezzel egy új, korrigálatlan vágy jelenik meg bennünk. Ezen a ponton azt az erőt kell használnunk, amit a Kovención kaptunk meg, ahhoz, hogy az inspiráció ugyanolyan szintjére kerüljünk, amit a gyűlésünkön megkaptunk. Ideális esetben a süllyedést csak egy pillanatig kellene éreznünk, és aztán azonnal fel kell emelkednünk a Konvenció szintjére. Viszont ez sok gyakorlást igényel.

Valójában nem érjük el ezt a szintet egyszerre, de megmásszuk a lépcsőket efelé, azzal hogy folyamatosan emelkedünk és lezuhanunk, minden alkalommal kissé jobban. Így emelkedünk folyamatosan az állapotig, amit a Konvención éreztünk.

Ez egy valódi, gyakorlati munka – gyakorlati Kabbala! Mivel a sikerünk az erőfeszítéstől függ, amit a Konvenció után alkalmazunk, előre fel kell készülnünk erre az állapotra, ugyanúgy, ahogyan egy öregember duplán leellenőrzi, hogy elveszített-e valamit. Más szavakkal, fel kell készülnünk egy Konvencióra, ahogyan arra is, hogy mi fog történni a végén, még mielőtt az megkezdődik. Ka képesek vagyunk ezt megtenni, akkor hamarosan a 125 lépcsőn találjuk magunkat a Felső Világok felé vezető úton.

cst

A minél erőteljesebb egységért, részt kell venni olyan közös cselekedetekben, mint a Konvenciók és az egység esték, valamint kommunikálni a “Stimulátor” rendszeren belül egymással, hullámokat generálva ezekkel a Felső Fényben, amely elkezd körbevenni, és folyamatosan egyesíteni bennünket a Felső Világ partján. Akkor felfedezzük, hogy nagyszámú ember hintázik együtt, egy hullámon, végrehajtva közben egy közös, spirituális cselekedetet. A Felső Erő párhuzamosan cselekszik, nagyszámú ember vonatkozásában egyidőben. Ezért a spirituális vágy, és a Felső Fény intenzitása, körbeveszi őket, és felfedi magát a megjelenő egységben. Ez elkezdi befolyásolni az emberiséget és ezt hívjuk és a kabbala tudománya terjesztésének.

Az emberek elkezdik tudat alatt érezni ezt a jelenséget, aminek az oka, hogy össze vagyunk kapcsolódva, mint egyetlen lélek. Még azok is, akik nem látnak, vagy nem hallanak semmit ebből, elkerülhetetlenül elkezdik ezt a hintázást, a közös hullámokon, érezve a spirituális mozgás jelenlétét a világban. A világ érzékenyebb lesz, a Fény befolyására.

Ezen a módon, befolyásoljuk az egész világot azzal a hullámzással, amit együtt keltettünk. Felemeljük, és lesüllyesztjük az egész világot, felemeljük az adakozás szikráit és lesüllyesztjük az egoizmust. Egyre több és több szikrája az adakozásnak teszi meg az útját, a magasba, és az emberek elkezdenek kérdezni, az élet értelméről. Ezen a módon gyorsítjuk fel a korrekció folyamatát.

Az elkövetkezendő konvenció szimbóluma az egység, a kapcsolat, a kölcsönös garancia, és az egész emberiség egysége a Felső Erő körül, amit feltárunk közöttünk. Ez elvisz minket az egyenlőségre, derűre, békére és végtelenségre. Ezáltal lenullázzuk a halált! A halál angyala a gyűlöletből születik, ami elválaszt minket. És azzal, hogy magunkra vonjuk a spirituális erőt, az adományozás erejét, örök életet nyerünk. Pontosan a gyűlölet egymás közt, ami elutasítja az életet és a halálba vezet minket. Megöli a testeinket és evilág érzetét adja nekünk.

Ez a világ az egoista kapcsolatok tükörképe közöttünk. Viszont mindenkinek el kell hoznia magát és az egész világot egy másféle kapcsolatra, ahol ehelyett a világ helyett egy spirituális kapcsolatot érzünk, amit Asszijának, Briának, Jecirának, Acilutnak, Adam Kadmonnak és a Végtelen Világnak hívnak. Minden világ a kapcsolat formáját mutatja köztünk; semmi más nem változik! Ugyanígy a testünkben fogunk élni, mint most, csak a hozzáállásunk fog megváltozni, ami egy új valóság érzékelését adja nekünk. Érezni fogjuk, hogy a Végtelen Világban élünk, és nem fogjuk érezni a testeinket, mivel az egész világunk a végtelenbe emelkedik.

A különféle kapcsolatok az emberek között (a legfenyegetőbbtől a semlegesebbig és jóindulatúig) megadja a színek és árnyékok spektrumát körülöttünk. A legsötétebb feketétől a folyamatosan világosabb és csodálatosabb színekig, mint az égszínkék, vagy a végső teljesen fehérig.

Képzeld el a teljes emberiséget ma felfegyverkezve pisztolyokkal és késekkel, ahol mindenki csak meg akarja védeni magát másoktól egy erődítménnyel, és csak a saját gesztenyéjét kapargatja függetlenül mindenkitől. És most képzel el ennek teljesen az ellentétét: egy teljesen nyílt világot határok nélkül, ahol én és a másik olyanok vagyunk mint egy egész, és a világ emberei a gyermekeim, a szomszédaim, barátaim; egy egységes szervezet vagyunk.

Elkezdjük majd érezni, hogy a többiek nélkül, elveszítjük magunkat. Kezdjük megtanulni ezt apránként a természetből, hogy mindenki összekapcsolódik és függ egymástól. Elérjük ezt a szükséges konklúziót. Később felismerjük, hogy kapcsolódni másokhoz valójában jó dolog. Végül is pontosan ennek a kapcsolatnak köszönhetően (ha helyessé változtatjuk) evilág fölé emelkedünk a tökéletesség és végtelenség felé.

Hálás leszek, hogy ez a kapcsolat létezik, mivel ez kifejezetten megengedi, hogy megváltoztassam magamat és a valóságról alkotott felfogásomat, és egy különböző, spirituális és végtelen dimenzióba lépjek.

cst