kongresszus

Ahogy elindulok a Gyűlésre, mindent magam mögött hagyok ebben a világban, hogy az egyesülés helyére eljussak, és új életre szülessek. Több hely nincs elbújni, a visszavezető út elvágva, nincs kapcsolat a világhoz. A világ nem létezik.

Erre az állapotra fel kell készülnünk. A következő napokat ilyen módon tervezem. Semmi másra nem gondolok, csak erre.

Otthon, a munkahelyemen, a boltban, mindent úgy készítek el, hogy semmire se legyen gondom ezek alatt a napok alatt, mintha egy Csak-Oda jeggyel utaznék a Marsra. nem tart itt más semmi. A hidak felégetve.

Kérdés:

Milyen fajta munkát kell végezni a résztvevőknek a hamarosan elkövetkező Konvención?  Mi a feladatunk a globális világ egyesítésében, lehetünk mi azok az emberek, akiken keresztül átfolyik a bölcsesség a világ nemzeteihez?

Válasz:

Ez a munka a legjobban annak a törvénynek a példájával mutatható be, ami irányítja bármely élő organizmus létezését. Képzeljük el, az idegrendszer receptorait, ahogy elhelyezkednek az egész szervezetben. Ugyan így az ér és nyirok rendszer és minden egyéb hasonló rendszer el van keresztül kasul áthatja az egész testet. Ugyanilyen módon, az emberek, a világ minden tájáról érkeznek a konvencióra. Egyik oldalról, mindenki egy rendszerhez tartozik, amit Izraelnek nevezünk. Másrészről mindenki különböző országokban él, a világ más és más sarkán, és látszólag különböző, idegen nemzetekhez tartozik.

Minden hely, ahol ezek az emberek élnek, más és más spirituális erőkkel van áthatva. Az egész bolygó és minden része egy bizonyos Felső Erő által van befolyásolva, amely „felelős” kontinensekért, országokért, nemzetekért. Ezért annak, aki része Izrael rendszerének, és egy másik országból érkezik meg, tulajdonképpen egyfajta módon a mi képviselőnk a kollektív rendszerben.

Vegyük például az idegrendszer azon receptorait, amelyek a lábban, vagy a karban, mellkasban, vagy a gyomorban működnek. Most ezek a részeink (ahogy ez mindig is valóság volt) megérkeznek a különböző helyekről és egyesülnek. Kiderül, hogy együtt, felébresztve a kollektív rendszerben, egységes idegrendszert képeznek, amit úgy értelmezhetünk, mint a kollektív lelket, amit Ádámnak nevezünk. Akkor a barátainkon keresztül, akik különböző helyeken élnek, együtt, felébreszthetjük az egész világot.

Meglátjuk, hogy a konvenciónk után, történik-e felébredés olyan helyeken, amiről nem is hallottunk, és teljesen ismeretlen emberek fognak-e vajon csatlakozni hozzánk. Mindegyikük egy erő ugyanis, amely képes ember milliárdokat felébreszteni. Mindezek után a spiritualitásban, ha a kapcsolat működik, a Fény azonnal eléri az egész szervezetet, amelyhez ez a közös lélek tartozik.

Így, megvizsgálhatjuk, hogy a mi kollektív lelkünk kiterjed-e az egész világra, és működik-e minden emberben. A válasza ennek a kollektív léleknek minden emberben megjelenhet, ami bámulatos erejű lehet. Elkezdjük érezni, hogy ez valóban az egységes, integrált emberiség, és első alkalommal kezdjük felismerni, hogy mindannyian függünk egymástól.

Így, ezzel a fajta összegyűlésünkkel, amikor barátokként egyesülünk (Izrael integrált rendszerében az egész világon) ami által felélesztjük az egyéni lelkeket és a közös kapcsolódás irányába mozdítjuk, nem egoisztikus elvek alapján, hanem Isra-El elvei szerint (a Teremtó felé való törekvés alapján).

Ez az, amit úgy nevezünk, a helyes belső áramlása a Kabbala bölcsességének az egész világban. Egység, ami által beteljesítjük a feladatunkat, mint Izrael, a világ többi nemzetével kapcsolatosan. Megköszönve ezt, megérintve az egység és a Teremtő által, végül a lelkek helyreállított rendszerében fogunk tartózkodni.

A szikra melyet “Izra-El”-nek hívunk megjelenik a személyben azáltal hogy eljön Kabbalát tanulni. Egyébként milyen más erő hozná ide? Minden személy aki tanul az már rendelkezik ezzel a szikrával, egyébként egyszerűen nem tanulna.

Mi a Felső Erő terében úszunk, a megszerzés iránti, vagy adakozás iránti erőben egyik végétől a másikig, minden egyes pillanatban egy megfelelő egyensúly pontot találva keresve. Ez olyan mintha minden egyes személy egy elektromágneses térben lenne, mint egy töltéseel rendelkező részecske, mely a tér behatására reagl. Amennyiben a tér megváltozik, az a személyt az egyik helyről a másikra viszi, mint egy részecskét.

Ez az ahogy mi is elérkezünk a Kabbalához. Egy vágy ébredt fel bennünk, mely ezen emberek összességéhez tartozik, és mi csatlakoztunk hozzájuk. Ezért hívhatjuk magunkat “Izra-El”-nek (egyenesen a Teremtőhöz héber fordításban) a szikrának megfelelően. Ez az adakozás iránti vágy nem nyugodhat ameddig azt meg nem valósítjuk. Nem leszünk képesek tovább élni belső száműzetésünkben többé!

Körülbelül 7OOO gyűlik össze majd a kongresszuson, néhányan Izraelben élnek, mások a világ minden részéről érkeznek. Azonban mindegyikőjük száműzetésben van a spirituális világból! Mint Izrael egyetlen spirituális nemzete, mindannyian egységesek a szikra által, mely nem tartozik a materiális világhoz. Egyenlőre a spiritualitásban csak egy pontként létezik, de a célja alapján ezek az emberek már “A Teremtő nemzete” az ő jövőbeni állapotuk szempontjából.

Amikor mindezek az emberek összegyűlnek, és szikráikat egymáshoz kapcsolják, mindegyikőjük a saját kicsiny erejével hozzájárul a közöshöz és akkor mindenki megkapja mindenki másnak az erejét, besegítve egymást a spirituális világba.

hzs

Kérdés:

A Gyűlés előtt hogyan tudunk ” csinálni magunknak mestert és hogy veszünk magunknak barátot? “

Válaesz:

Csak az egység segít; semmi mást nem tehetünk. Azonban széles és erős kapcsolódás kell. Van még idő.

Meg kell érteni, hogy vannak lejtmenetek, felmenetek, nehéz állapotok a legutolsó percig is. Erős ellenszélt érezhetünk, és a magas hullámok nyomását, amit még sosem éreztünk.

Ilyen drámai volt Egyiptomból is a kivonulás. 210 évig minden a maga rendjén haladt, de a kivonulás előtti felkészülés idején nagyon szokatlan helyzetek adódtak.

Mindenesetre minél jobban halad valaki a felkészülésben, annál komolyabb az esélye, hogy beteljesülnek várakozásai.

kgy

Most az utolsó napokban a Kongresszus előtt, készen kell állnunk arra, hogy a zavarok erősebbé válnak minden oldalról, és nekünk erősítenünk kell egymást. Meg kell próbálnunk elmagyarázni, hogy nincs más út, és az előre haladás csak azáltal lehetséges, hogy erősebbé válunk értelem és érzések fölött, mint “az öszvér az iga alatt, és a szamár a teher alatt”, azaz csakis az erőfeszítések árán, anélkül, hogy érzéseinket és értelmünket használnánk.

Meg kell próbáljunk egy olyan erős közös egység erejét megkapni a csoporttól, hogy azon belül a Teremtő lakozhasson, “az Ő nemzetén belül”. Ez az ahogy felemelkedhetünk!

A vallásokkal és “spirituális tanításokkal” ellentétben a Kabbalában mi nem próbáljuk elpusztítani az önzőséget. Ehelyett mi annak fejlődését kívánjuk, és összegyűjtjük azokat a kihívásokat melyeket az nyújt, mivel mi azok fölé emelkedünk.

Ennél fogva minden egyes személy jöhet teljes önzőségével, teljesen mindegy mi is az. Pontosan azt mint alapot felhasználva kell nekünk megteremtenünk a közöttünk levő kapcsolatokat. És akkor a rövidzárlat helyett, melyet akkor kapunk amikor nincsen ellenállás közöttünk, mi felemelkedést kapunk annak eredményeképpen, hogy az ellenállás fölé emelkedünk.

Ennél fogva a hátramaradó idő az intenzív és kritikus, amikor mi ellentétes irányokba leszünk hajítva: a jó és rossz, a zavarodottság és tisztánlátás között. Nekünk boldognak kell lennünk azáltal, hogy elértük ezeket az állapotokat a legfontosabb az, hogy ne maradjunk közömbösek.

És hogyha a személy végre elérkezik a Kongresszusra miután keresztül ment ezen az örvényen, akkor van mivel jönnie! És akkor mi majd mindent közösen korrigálunk!

hzs