reggeli lecke

Miért gyűlünk össze a Kongresszusokon, és vágyunk arra, hogy egymással találkozzunk? Ez azért van, mert amellett hogy látjuk egymást a számítógép képernyőjén nap mint nap, képesek vagyunk ily módon jobban megismerni egymást, még inkább egységre lépni. Ez a Kabbala tudományának praktikus megvalósítása, és enélkül a személy soha nem képes a spirituális világba bejutni.

Lehetetlen az emberek számára a kapcsolatteremtés, ha soha nem látták egymást, és nem töltöttek legalább egy kis időt együtt. Meg kell értsük, hogy a világunk nincsen elvágva a spirituális világtól. Nem “csak azért” lett teremtve, valami cél nélkül.

Sőt mi több, nem véletlen az sem, hogy az emberiség ilyen erőteljes, modern kommunikációt hozott létre. Ez lehetőséget és kötelezettséget ad nekünk, hogy találkozzunk, még akkor is, ha messze lakunk egymástól, annak érdekében, hogy egy belső spirituális kapcsolatot hozzunk létre.

Még akkor is, ha úgy tűnhet néhány embernek, hogy nincs szükség a többiekkel való találkozásra, és nincs amivel a többiek inspirálni képesek őket, még akkor is képesek vagyunk inspirációt kapni a többiektől ilyen formában, legalábbi egyenlőre. Ennél fogva a felelősségünk az, hogy részt vegyünk a Kabbala kongresszusokon, ha előre akarunk lépni.

Nagyon sok ember tanul otthonról magában virtuálisan az Interneten keresztül, és félnek attól, hogy egy kongresszusra elmenjenek, mivel nem ismernek ott még senkit. Azonban amennyiben előre akarnak haladni, akkor a felelősségük az, hogy végrehajtsák a Kabbalisták tanácsait, azoknak a tanácsait akik már végig mentek ezen az úton. Garantálni tudom, hogy ha a személynek lehetősége van eljönni, az azt jelenti, hogy a megfelelő feltételeket Felülről kapta. És ha azt választja, hogy nem jön, akkor egyszerűen nem fog haladni.

Néha a személynek valóban nincs meg a lehetősége az eljövetelre, mint néhány Dél-Amerikai tanulónknak, aki csak álmodni tudnak arról, hogy részt vegyenek egy kongresszuson, de minderre nem képesek, mert még arra sincs pénzük, hogy buszjegyet vegyenek arra, hogy falvaikból kiruccanhassanak. Ezeket a körülményeket ugyancsak Felülről kapják, és a saját körülményeiken belül kell előre haladniuk. Azonban ha Felülről megkaptuk annak lehetőségét, hogy elmenjünk egy kongresszusra, akkor nincsen mentségünk arra hogy visszautasítsuk a résztvételt amennyiben előre akarunk haladni.

Azért figyelmeztetek mindenkit ezzel kapcsolatban, hogy aztán két év múlva ne panaszkodjanak nekem az emberek, hogy már régóta tanulják a Kabbalát, de ez még mindig csak elmélet számukra mindenféle valódi megértés, érzékelés és a spirituális világ felfedezése nélkül. Végül is ezek azok a dolgok, melyeket tanulásunk ereményeképpen kell elvárnunk.

(a reggeli lecke harmadik része alapján)

Az igazi valóságot csakis az adakozás tulajdonságán keresztül vagyunk képesek látni, mely ellentétes az önző tudással. Önző tulajdonságaink a világnak egy hibás képét mutatják számunkra, nekünk hibás célokat és a valósággal ellentétes tényeket mutatva. Az emberek még mindig nem ismerték fel mennyire hibásak a földi tudományok. Azok majd mind a “levegőben lebegve maradnak majd”, elvesztve alapzatukat.

Jelenleg az emberek azt hiszik, hogy a tudományok vitathatatlan igazságokat adnak nekik, melyekre támaszkodhatnak. De ez csak addig van így, ameddig a világ önző tulajdonságaiban léteznek.

Azonban ahogy elkezdünk efölé a világ fölé emelkedni, felfedezzük, hogy a korábbi törvények nem működnek többé. Ez azért van mert minden amit az emberi elme a mai napig felfedezett az önző vágyak törvényeire alapulnak. Amennyiben valaki megváltoztatja vágyait adakozás iránti vágyakra, akkor a törvények és a tudomány is megváltozik. Akkor hirtelen úgy találjuk majd, hogy a jelenlegi törvények nem működnek tovább: meglepetésre az ecet képes lesz égni, mint az alkohol (ez egy a Talmudból való idézetre utal: “Az aki azt mondta, hogy az olajnak hogy égjen, azt fogja mondani az ecetnek hogy égjen”.)

Természetesen ezek nem kritikus változások lesznek, mert világunk mindaddig létezni fog, ameddig el nem érkezünk a Végső Korrekcióhoz. Csak annyi történik majd, hogy emellett a világ mellett, felfedezünk majd új spirituális vágyakat is, és ezekben cserében más fajta jelenségeket fedezünk majd fel.

Hogyan alkották az emberek a tudományokat? Mindezt vágyaikon belül, önmagukon belül tették. Az emberek felfedezték hogy egy bizonyos önző vágy egy bizonyos jelenséggel jár, míg egy másik vágy egy másik fajtával. És ez ugyanígy történik világunk minden szintjén, legyen az kövületi, növényi, állati vagy emberi.

Az összes tudomány ilyen megfigyeléseken alapul. Például a mechanikában veszek egy önző vágyat a kövületi szinten, és megmérem mely cselekedetek kapcsolódnak egy bizonyos vágyhoz. Alapjában véve ez ugyancsak az edény (Kli) és a Fény interakciója egymással. Ugyanilyen típusú kísérleteket megfigyeléseket végzünk a növényi, és állati szinteken. Így keletkeztek az összes tudományok – mivel az ember az aki az összes többi szintet elemzi, kutatja!

Szóval mindaddig amíg egy önző természeten belül létezünk, mely a kövületi (legalacsonyabb) szintje a vágynak, addig mindent azon belül fogunk kutatni, elemezni. Azonban ha képesek vagyunk magasabb rétegeket ehhez hozzáadni, melyek az adakozás iránti vágyhoz tartoznak, akkor a természet törvényeivel kapcsolatos érzékelésünk is változni fog.

Új jelenségeket fedezünk majd fel a természetben, és úgy tűnik majd nekünk, hogy a természet megváltozott. De valójában az egyetlen dolog ami valaha is változik, az a mi vágyunk, és amikor ez megtörténik, új tényeket érzünk azon belül.

(a reggeli lecke első része alapján)

Az elménk mindig egy valamit elérni kívánó vágy mellett fejlődik ki. Amikor a vágy növekszik, az inspirálja az elmét, hogy az megszerezze a vágy tárgyát. A spiritualitásban az elme az szerzett: a személynek azt a kielégítetlen vágyon keresztül kell megalkotnia.

Amennyiben valóban el akarom érni a következő szintet, akkor különböző cselekedeteket végzek, mely magunkra vonja a Körbevevő Fényt. Még a kisbaba is amikor kockákat rak össze, befolyásolva van a Körbevevő Fény által, melyet vágya vált ki. Ennek a Fénynek a segítségével a kisbaba okosabbá válik.

Ugyanez történik velünk is: a Fény beleöltözve abba az aspirációnkba, hogy elérjünk valamit amire vágyunk, nagyobb intelligenciát hoz számunkra. És hirtelen mi megértjük mit is kell tennünk.

Más alkalmakkor viszont ez a másik oldalról történik meg: hirtelen sikeresek vagyunk valaminek a végzésében, és utána tanulunk belőle. Ez a tudatra ébredés két típúsa: Felülről, illetve alulról.

(a reggeli lecke harmadik része alapján)

Kérdés:

Léteznek olyan három dimenziós képek, ahol először csak egy homályos, felületes képet látunk, de ahogy másképp fókuszáljuk látásunkat, felfedezzük a kép mélységét. Hogyan vagyunk képesek fókuszunkat átváltoztatni erről a világról a spirituális világra?

Válaszom:

Meg kell próbáljuk megszerezni az adakozás tulajdonságát a megszerzés tulajdonsága helyett. A világ a látásmódunk eredménye, és a tulajdonságainak alapján épül fel bennünk. Ahogyan változtatjuk ezeket a tulajdonságokat, egy másik világot fedezünk fel.

A különböző szinteken való felemelkedés a spirituális világon belül azáltal történik, hogy folyamatosan változtatjuk belső tulajdonságainkat.

(a reggeli lecke harmadik része alapján)

A szívben találató pont az egy általunk megkapott speciális Resimó, mely egy valódi csoda. Annak segítségével képesek vagyunk magunktól az élvezetek iránti vágyat leválasztani, abból kilépni, attól elszakítani magunkat és utána azt tanulmányozni, analizálni és azt kívülről irányítani.

Akkor képessé válunk azt kívülről tanulmányozni, és pontosan megérteni mit is teremtett a Teremtő. Azt a képességet, hogy mindezt megláthatjuk hívjuk “az értelem feletti hit”-nek. Ennek tanulmányozása megfelel annak az elmének a tanulmányozásával, mely az egész teremtést megalkotta.

Annak érdekében, hogy erre képesek legyünk, ki kell lépnünk vágyunkból, a fölé kell emelkednünk, és egységre kell lépnünk azzal az elmével, mely azt befolyásolja.

(a reggeli lecke harmadik része alapján)

Minden amit a Teremtő teremtett, az egész anyag nem más mint egy vágy. Azáltal, hogy úgy cselekszünk, mint a Teremtő, gyakorlatilag magamat kutatom. Úgy tűnik számunkra, hogy a világban nagyon sok különböző dolog létezik. Azonban a világ valójában a személy belső érzékelése, az ő belső állapota.

Az anyag amiből én keletkeztem, az élvezetek iránti vágy, olyan módon szerveződik meg bennem, hogy azt a”világom”-nak hívom. Ezen az anyagon belül, mindent ami a kövületi, növényi, állati és emberi szinten létezik felfedezem. Az én teljes vágyam az a valóság, melyen belül létezem. Mindössze annyit kell tennem, hogy azt teljesen megnyissam, lássam az hogyan van felépítve, mik az alkotórészei, milyen formákat vesznek fel ezek az alkotórészek, és milyen kapcsolatok léteznek léteznek a részek és formáik között.

Ilyen módon tanít meg engem a Teremtő arra, hogy felfedezzem az Ő cselekedeteit, és így egyre intenzívebben tanulmányozom Őt saját magamon belül. Végül Ő az aki mindent irányít, és csak Ő cselekszik, míg én mindezzel a teremtménnyé válok azáltal, hogy mindezt felfedezem. Hogyan fejezem be ezt a cselekedetet? Úgy, hogy felfedezem a Teremtőt a cselekedeten belül.

A Teremtő és magam ugyanazon a dolgon munkálkodunk – az én vágyamon. Az én szívemben található ponton keresztül, képes vagyok kilépni saját alapanyagomból, és azt kívülről vagyok képes tanulmányozni. Képes vagyok úgy hozzállni, ahogy a Teremtő teszi azt. Ebben az esetben Ő és én magam együttesen az anyag felett létezünk, a teremtés anyaga felett, és képes vagyok megismerni a Teremtő gondolatait, és a Teremtés Alapgondolatát.

(a reggeli lecke harmadik része alapján)

Minden ember pontosan olyan tulajdonságokat kap, ami ahhoz szükséges, hogy lelkét korrigálja. Nem valami véletlen alapján lettünk megteremtve. Minden vágyunk és tulajdonságunk, az összes állapot melyen átmentünk, születésünk helye, a kapott nevelés – minden kizárólag annak érdekében lett felállítva, hogy lelkünk optimális módon fejlődhessen.

Ennél fogva nincs értelme panaszkodni, hogy más feltételekre van szükségünk annak érdekében, hogy spirituálisan fejlődhessünk, hogy nem vagyunk elég egészségesek, nincs pénzünk, nem volt megfelelő oktatásban részünk, nem vagyunk eléggé intelligensek, nincs tehetségünk, képességünk vagy érzékenységünk. Az összes tulajdonságunk és környezeti feltételeink melyekkel rendelkezünk a lelkünk bizonyos tulajdonságaiból adódnak, mely léleknek korrekción kell keresztül mennie. Az egyetlen feladatunk az, hogy azt kérjük, hogy ez a korrekció megtörténjen.

Ennél fogva nincs szükség a külső világ korrekciójára. Úgy kell éljünk a világban, mint bárki más. Ez a világ egy olyan szint, mely nem lesz addig korrigálva amíg mindannyian nem érkezünk el a korrekció végére. Akár olyan magasra emelkedhetünk, mint Rashbi (Rabbi Simon), aki a Zohár könyvét írta, de még akkor is el kell látnunk fizikai testünket, gondoskodnunk kell családunkról, munkánkról, nyugdíjunkról, egészségbiztosításunkról – mindenről amire a személynek szüksége van.

Mint minden más ember amikor betegek vagyunk, el kell mennünk az orvoshoz, gyógyszert kell kapnunk tőle, azért fizetnünk kell, és be kell vegyük a gyógyszert az orvos utasításai szerint. Mindent úgy kell tennünk, ahogy azt a doktor elrendelte, de amikor meggyógyultunk, akkor a Teremtőnek köszönjük azt meg. Miért?

Azért, mert mindent megtettünk ami tőlünk elvárható volt a körülményeknek megfelelően, amit a Teremtő szervezett meg nekünk az élet színházában. Helyesen reagáltunk a színházhoz, és véghez vittük az összes szükséges cselekedetet – és ezáltal jobban lettünk. Ezáltal korrigáltuk magunkat a színház szintjén, és most köszönetet mondunk a rendezőnek mindenért ami történt. Az egész világot és a betegséget is a mi kedvünkért rendezte meg, és mi azzal a megfelelő szinten a megfelelő módon jártunk el.

Azonban ha Ő ad nekünk egy szívben található pontot, és arra vár, hogy azáltal közelebb menjünk hozzá, akkor a szívben található pont szintjén kell hozzá viszonyulnom. Nem dobom ki tulajdonságaimat az ablakon, legyen az irigység, szenvedély, büszkeség, de mindezeket felhasználjuk annak érdekében, hogy a többiekhez kapcsolódjunk ezen tulajdonságok felett, például azáltal, hogy irigykedünk amiatt, hogy a többiek hogyan haladnak előre a spirituális úton.

Büszkeségünk nyom minket előre legalább annyira, amennyire képesek vagyunk haladni. Így felhasználjuk természetes adottságainkat annak érdekében, hogy felébresszük a valódi imát magunkon belül. És amennyiben megfelelően használunk fel minden adottságot amit megkaptunk, akkor sikeresen elérjük kitűzött célunkat.

Tisztán meg kell különböztessük a materiális szintet, amit nem tudunk korrigálni, a spirituális szinttől. Ezáltal összekapcsoljuk a két szintet.

Kérdés:

Miért írták a Kabbalisták oly módon könyveiket, hogy nem értsünk meg belőle semmit sem?

Válaszom:

Nincs szükség arra, hogy elménkkel megértsük ezeket a könyveket. Mindezek spirituális képeket jelölnek, amiket mi nyilvánvalóan nem értünk, mint egy állat melynek egy festményt, vagy egy operát kellene megértenie, és csak boldogtalan, hogy valaki megzavarja a fű rágcsálásában. Nos, ez ugyanígy van velünk is: semmi többet nem várnak el tőlünk! Amikor megértjük valós állapotunkat a spirituális állapothoz képest, és arra vágyunk, hogy a Fény hasson ránk, akkor új érzések jelennek meg bennünk, és lehetőség adódik az újfajta érzékelésre. Így emelkedhetünk fel az “állati” szintről az “emberi” szintre.

Amennyiben korporeális tudományt tanulnánk, ahol azt várják el tőlünk, hogy megértéshez jussunk, akkor érthető lenne, hogy ellenérzéseink vannak a Kabbalisztikus szövegek érthetetlenségével szemben. Azonban a Kabbala tudománya nem lép az emberbe értelmén keresztül. Egyszerűen arra kell vágyjunk, hogy a tanulmányaink érzékeléshez vezessenek, nem pedig megértéshez. Ez a jelentése annak a versnek, hogy “Munkát fektettem be, és találtam”.

Az emberek azt hiszik, hogy a Teremtő úgy büntet meg bennünket, ahogy az emberek büntetnek világunkban: amennyiben valami rosszat teszünk, büntetést kapunk érte. De nincs ehhez hasonló jelenség a spiritualitásban. Mi hozzuk létre saját büntetésünket, amennyiben nem javítjuk ki az élvezetek iránti vágyunkat bizonyos mértékben. A korrekció hiánya, vagy az a vágyunk, mely nem lett korrigálva azon a szinten ahol annak meg kellett volna történnie, a következő szinten a büntetésünkké változik.

Például, mondjuk, hogy egy diák a harmadik osztályban nem tanult a megfelelő módon, de mégis feljutott a negyedik osztályba. Most a negyedik osztályban előre jutása érdekében szüksége lenne mind arra az anyagra, amit annak idején nem tanult meg a harmadik osztályban. Ennél fogva nehézségei adódnak, és mindemféle problémája adódik a tanulásban, ami számára büntetésnek tűnik.

De ki az aki ezt a büntetést rá mérte? Senki más, mint saját maga: ő hozta magával ezt a büntetést. És mindez egyre csak felgyülemlik az egyik szintről a másikra, mint egy lavina, végül olyan nehéz tömeggé válva, hogy lehetetlenné válik a tovább haladás. De senki mást nem hibáztathatunk, annyit kell csak tennünk, hogy korrigáljuk a múltbéli hibákat.

Pontosan így érez az emberiség manapság. Az emberek az elmúlasztott korrekciók nehéz tömegét cipelik magukkal, amiket nem végeztünk el időben, és ezért értük el a globális válságot. Mindez felülről lett belénk programozva.

Ma el kell kezdjük a korrekciót. Nem érdekes mostantól, hogy milyen helyzetbe jutottunk, min mentünk keresztül, és hol voltunk lusták, és hol nem végeztük el a kellő korrekciókat. Most minden nehézségünk és lustaságunk ellenére, amelyek csak egyre növekedni fognak, el kell kezdjünk emelkedni, és a múltbeli hibákat kijavítani. Valójában a múltbéli hibák kijavításának egyetlen módja a jelenben van.

(a reggeli lecke alapján)

Én az élvezetek iránti vágy vagyok. Ez az egyetlen tulajdonság mellyel én rendelkezem, és én abban létezem. Azonban meg van arra is a képességem, hogy megszerezzem az adakozás tulajdonságát azáltal, hogy azzal egységre lépek.

Az én alapanyagom mindig megmarad az élvezet iránti vágynak. Nem vagyok képes azt megváltoztatni, csak azzal az adakozás erejével vagyok azt irányítani, amit kívülről kapok meg. Amennyiben a Teremtő eléggé fontos számomra, akkor elkezdem használni természetemet az Ő érdekében.

Az adakozás tulajdonságának megszerzési módja az kívülről történik, a Fény segítségével. Azért vagyunk képesek ezt megtenni, mert van emlékképünk erről a tulajdonságról, mellyel rendelkeztünk mielőtt belezuhantunk az önzőségbe. Ezért van az, hogy az adakozás tulajdonsága képes felébredni bennünk a Fény hatására.

Pontosan ezért van az, hogy minket Ádámnak neveznek, mivel a végén képesek vagyunk olyanná válni, mint a Teremtő, és a végén azzá is kell váljunk. (Héberül az Ádám szó a Dommeh szóbol származik, mely hasonlót jelent).

Szóval azt kell tennem, hogy tudatosan felhasználom a Fényt, hogy az visszaadja nekem az adakozás tulajdonságát. Ugyanakkor az élvezetek iránti vágyam ugyanolyan marad. De az adakozás tulajdonsága oly mértékben növekedhet bennem, hogy fontosabbá válik, és elkezdi kontrollálni az élvezet megszerzésére irányuló tulajdonságot.

A két tulajdonság – a megszerzés és adakozás tulajdonságai – soha nem változik meg. Az egyetlen dolog ami változik az a kettő egyensúlya a személyen belül. Az az erő melyik erősebb, az kontrollálja őt.

Ez olyan, mint egy mágnes, mely képes egy fémdarabot fenntartani. Ameddig a mágnes működik, az képes a fémdarabot a levegőben függve tartani, mintha az “spirituális” lenne. De ahogy a mágnes elengedi a fémdarabot, az rögtön visszazuhan az abszolút önzőség tulajdonságába.

(a reggeli lecke második része alapján)