test és lélek

A kérdés, amelyet mindenki feltesz

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), test és lélek

A kérdés, amelyet mindenki feltesz

Báál HáSzulám a “Test és a lélek “c. cikkében elmagyarázza a tipikus zavartságot a test és lélek emberi érzékelésben. Ez a téma nagyon aggasztja az embert: “Mi a helyzet velem? Miért élek itt? Mi fog történni velem a halálom után?”. Az állatok nem aggódnak e miatt, nincsen ilyen gondolatuk, mert ők nem érzik az időt, azon kívül ami a természetben történik, ők nem tudnak ezen feljebb emelkedikni. Az ember érzi az életet, mégis azt érzi, hogy le van választva az élettől – és ennek eredményeként megjelenik a kérdés: “Mi történik ezen túl? Mert mi valóban az örök világhoz tartozunk, és ezért az ember összekeveredése mértékének megfeleően feltesszük a kérdést. Ezek különböző intenzitásúak, de mindenki kérdezi.

Ennek eredménye a különböző elméletek és fogalmak. Létezik több száz vallás, hit és így tovább. Báál HáSzulám mindezeket összesen három típusra ossza fel:

• Vannak, akik úgy vélik, hogy nincsen lélek, hanem a test egy gép, egy “zsák” mindenféle kémiai és elektromos reakciókkal, amely működteti a testet.

• Más emberek azt feltételezik, hogy a testnek van lelke, amely belép a születéskor, és halálkor eltávozik.

• A harmadik rész, anélkül, hogy tagadnák a lelket, egyetértenek azzal, hogy a test létezhet lélek nélkül. Mert mi betudunk varrni különálló részeket a testbe, és lehet, hogy a jövőbe megfogjuk építeni a szervek gyűjteményét.

-Röviden, az emberek jobban összezavarodnak. -Létezik e lélek, vagy nem? -Ha a testben vagy azon kívül van? Senki sem tudja tudományos értelemben – és kiválaszt vagy megépít egy elméletet, ízlése szerint. Hány ilyen született a múlt században, és mennyi pénzt hozott a feltalálóknak … De egy igazi, megbízható választ, senki. Mivel senki, abban a felfogásban nem fedezte fel, hogy miről is van szó.

Itt jön a Kabbala bölcseletének a sora, amely segítségével felfedjük a gyakorlatban a teljes valóságot, magát a Teremtőt, a lelket – egyszóval mindent. Semmi sem marad titok, vagy elrejtve tőlünk. Tehát, a Kabbala az úgynevezett ” Rejtett Kabbala”, amely foglalkozik a rejtettséggel és láthatóvá teszi. Bárki, aki akarja – tessék. Nyilvánvaló, hogy ott erőfeszitéseket kell befektetni, és akkor “szenvedés szerint a jutalom.” Itt ti feltudjátok fedezni az igazságot.

De ez a felfedezés feltétele a belső változások az emberben. A Kabbala bölcselete nem foglalkozik a külső cselekedetekkel, varázslással, és misztériummal. Egyszerű, pontos, világos és határozott, azt kéri az embertől, hogy saját magát változtassa meg. A kérdés nagyon kegyetlen: “Te a megszerzési vágy ellenőrzése alatt vagy, állandóan gondolsz és aggódsz de csak saját magad miatt. Mint egy “egoista állat”. Kezdjél el gondolkodni, vizsgálni, megismerni a gonoszodat és korrigáld azt valami ellentétessel, azzal a szándékkal, hogy adakozzon. Van egy különleges erő, amely elvégzi a korrekciót, mivel te a csoportban dolgozol”.

Mindenesetre, a gyakorlatnak nagyon egyszerűnek és világosnak kell lenni mindenki számára, aki akar tudni róla. De a probléma a lustaság. Szóval, sokan nem fedezik fel az igazságot.

A Kabbala bölcseletéből, azt látjuk, hogy a lélek nincs a testben. Hanem a léleknek van egy edénye, az úgynevezett “lélek teste” – a megszerzési vágy, amely teljes egészében szándékos az adakozásra . Ő a korrigált lélek, azaz, a Fény amely kitölti az azonos formák törvényének megfeleően, és nevezzük a “lélek Fényének”.

Ezen a módon, ha az ember megteremti magában az edényét a Fényhez, hogy behatolhasson a Fény, akkor van neki lelke, amely megfelel annak a szintnek vagy másnak, a vágyának megfelelően, amelyben dolgozik. Öt szintje van a Fény léleknek: Nefes, Ruach, Nesama, Haja, Jehida. Végeredményben, minden embernek el kell jutnia az általános nagy lélekhez és látnia kell, mint spirituális tulajdont.

Ami illeti a korporalitást eltűnik, megszűnik létezni. Mivel a korporális érzékek mesterségesek, ideiglenesen adták az embernek, hogy a valóság képétől elmenekjön, és kilépjen a spirituális világba.

(2012 szeptember 7, reggeli lecke “Test és lélek”)

(BS)

Tovább >0

16 Sze 2012

A lélek embriója és annak növekedése

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, test és lélek

Kérdés:

El tudná magyarázni a kapcsolatot a személy, annak lelke és a Teremtő között? Azt akarja mondani, hogy a személynek nincsen lelke, amíg ki nem fejleszti azt?

Válaszom:

Minden egyes ember rendelkezik egy lélek ponttal, mely hasonló egy csepp spermához. Szükségünk van erőre annak kifejlesztésére. Mint ahogy a sperma csepp hozáátapad az anyaméh falához, és táplálékot kap az anyától, és elkezd ennek hatására növekedni, nekünk ugyancsak magunkat a közösséghez, környezetünkhöz kell tapasztanunk, és el kell töröljük magunkat a megfelelő csoport előtt, mintha az anya méhében lennénk.

Amennyiben én eltörlöm magamat, akkor nem válok egy idegen testté a csoporton belül, mint ahogy a sperma csepp sincs idegen anyagként érzékelve. Ezért nem löki azt ki a test, és ezáltal az embrió képes a növekedésre.

Hasonlóan én eltörlöm magamat a csoport előtt, és megkapom annak erejét. És akkor a spirituális pontom, a lelkem kezdete elkezd növekedni. Annak növekedése során ugyanazokon a stádiumokon megy keresztül, mint az embrió édesanyján belül. Ez a Kabbala könyvekben több ezer oldalon keresztül van elmagyarázva. Lelkünk ezen állapotai hasonló módon vannak elnevezve mint “megtermékenyülés, csecsszopó állapot, és érés” (Ibur, Yenika, Mochin).

Amennyiben a személy nem kezd bele ebbe a folyamatba, más szóval amennyiben nem fedi fel nem fedi fel a felső dimenziót, mely rajta kívül létezik, így vagy úgy a többiekkel való kapcsolatán keresztül, akkor teste meghal, és ez a lélek pont megmarad pontként. Még egyszer az beleöltözik később egy testbe, és elkíséri azt, megadva az újabb lehetőséget a növekedésre.

Azonban amennyiben a személy eléri akár a legkisebb, első spirituális szintet, akkor már elkezdi érezni hogy egy másik dimenzióhoz tartozik, egy spirituális örökkévaló dimenzióhoz. Mindaz örökkévaló, mivel az a korporeális, állati egó fölött létezik, mely a testhez tartozik. és akkor a test már meghalhat, és elporladhat, a személy többé nem azonosítja magát a testével, hanem már azzal a spirituális állapottal azonosítja magát, melyet elért.

El kell érjük legalább a legelső állapotot. És akkor sokkal könnyebbé válik a tovább haladás, mivel a személy elkezdi látni azokat a lépcsőfokokat, melyeken haladnia kell.

Tovább >0

10 jún 2011

Ajándék az emberiségnek

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, evolúció, kongresszus, szabad akarat, test és lélek, történelem, tudomány

A Kabbala tudománya különleges, mivel lehetővé teszi számunkra, hogy felfedjük azt, hogyan irányítsuk a természet két erejét: a megszerzés és adakozás erőit. A teljes természet ebből a két erőből áll. Mi láthatjuk őket mindenhol: plusz mínusz, adakozás és megszerzés. Ezen két erők kombinációja hozza létre életünk esszenciáját.

A kövületi szinten atomokat, molekulákat, dipólusokat, kristály formákat, stb. építenek. A növényi szinten a plusz és mínusz kombinációja életet hoz létre, a plusz nyújtja a hasznos, szükséges dolgokat, míg a mínusz megszabadul a hulladéktól, mely lehetővé teszi a test életét és fejlődését.

Az állati szinten a plusz és mínusz még nagyobbá, erősebbé válik, és azok egymással való kapcsolata nem csak azt okozza hogy hasznos dolgok belépnek, és káros anyagok távoznak, hanem mozgást, szaporodást, és a különálló állat egyéni életét is létrehozzák. Ez már egy különleges összegzése a két behatásnak.

Azonban bármennyire ez egy paradoxnak tűnik, az emberi szinten mind a mai napig csak az egyik erő működött. Ennek eredményeképpen, bármely élvezet ami belépett, azonnal ki is lett oltva. Mindez azért van, mivel vágyunk önző, és nincs semmi esélyünk annak ellenállni, nem vagyunk képesek arra, hogy egy másik erőt állíthassunk annak ellenében, hogy mi kiüríthessük a káros anagokat vágyainkból és gondolatainkból, szívünkből és értelmünkből, mely az emberi szinthez tartozik.

Most egy második erő jelenik meg számunkra – a szívben található pont, mely önzőségünkkel szemben áll. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megformázzuk magunkat, hogy eldönthessük melyik gondolatokat és vágyakat vegyük magunkhoz, és melyiket tegyük kívülre. Ennek eredményeképpen, a több ezernyi vágyból és gondolatból mi képesek vagyunk egy új struktúrát összegyűjteni, és egy speciális szintet építeni magunkon belül, mely “Ember”-nek (Ádám), vagy “lélek”-nek van nevezve. Mindaz tíz Szfirából áll, és egy Parcuf-nak van nevezve – mely egy spirituális struktúra.

Ez az amit megformálunk magunkon belül annak a ténynek köszönhetően, hogy a két erő végre elkezdett kifejlődni bennünk. Több százezer éven keresztül csak egy erő működött rajtunk az emberi szinten. Mi állandóan vágyaink és gondolataink által lettünk aktivizálva, melyek automatikusan felébredtek bennünk. Ez az ahogy eddig éltünk.

De most, több milliónyi emberrel együtt a világban, mi egy valódi ajándékot kaptunk felülről – az adakozó vágyat a megszerző vágy mellé. És mi most egy új teremtményt kezdünk el formálni magunkon belül. Nekünk magunknak kell megépítenünk az emberi lényt magunkon belül. Ez az ember evilági létezésének teljes, és egyetlen célja. Egyébként mi lenne életünk értelme? Mi mást tehetünk itt?

Ma mi az egész emberiséggel együtt haladunk előre. Mi vagyunk az elsők, és mások jönnek majd utánunk. Egyik napról a másikra új emberek ébrednek fel, és csatlakoznak ehhez a folyamathoz, hogy egy emberi lényt építsünk fel mindegyikőnkön belül. Te és én megtanuljuk hogyan váljunk emberré a szó valódi értelmében.

Tovább >0

07 jún 2011

Az önzőség anyaga felett

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, érzékelés, kongresszus, test és lélek

Ahogy mi önzőségünk fölé emelkedünk, minden egyéb dolog mellett egy csodálatos felfedezést teszünk: Elkezdjük felfedezni, hogy a teljes világ magunkon belül létezik, és nem pedig magunkon kívül. És mindez logikus, mivel mi nem igazán tudjuk mi is létezik kívül.

A személy csak azt érzékeli, ami behatol érzékszerveibe, és az idegrendszeren keresztül eléri agyát, mely aztán feldolgozza a végső “képet”. Ez a módja annak, ahogy a világot érzékeljük. Elég egy ideget elvágni ahhoz, hogy valóságunk egy része eltűnjön érzékelésünkből.

Ezáltal amikor a személy maga fölé emelkedik, akkor elkezdi látni hogy érzékelése egyátalán nem kívül van, hanem teljesen saját érzékszervein, vágyain, gondolatain és értelmén múlik. És amikor megismeri hogyan változtassa meg ezeket a paramétereket, képes kiterjeszteni érzékelését, és 5 érzékszervének korlátai fölé emelkedni.

Ez az ahonnan a “Kabbala bölcsessége”-nek neve származik, mely szó szerint a “Megszerzés” bölcsességét jelenti. A személy azt azért használja, hogy fokozatosan kiléphessen állati teste fizikai érzékszerveiből, és kiterjessze érzékelését a végtelenség pontjáig. Ebben a világban élve a személy képes egy olyan szintre fejlődni, ahol többé nem azonosítja magát a korporeális testtel, mivel egy sokkal hatalmasabb valóságot lát a fölött.

A továbbiakban nem teszi függővé életét 5 fizikai érzékszervétől. És azok után is hogy fizikai teste meghal, a személy megmarad abban a valóságban, melyet a fizikai valóság fölött elért, megszerzett. Nem érzi többé a halált, mivel egy új dimenzió lépett be érzékelésébe, a fizikai test halála előtt.

Ilyen módon a személy már két szinten létezik: a korporeális szinten, mint mindegyikőnk, és a “nem korporeális” szinten, mely az önzőség fölé emelkedik.

Tovább >0

07 jún 2011

Az örökkévaló valóság az én vagyok

Szerző: yanive | Kategória: ima, reggeli lecke, test és lélek, Zohár

Kérdés:

Mi marad megváltoztathatatlan abban a személyben aki spirituálisan fejlődik, és mi az ami megváltozik?

Válaszom:

Az egyetlen dolog ami nem változik az a szándék a megfelelő cél érdekében, melyet a személy néha megpróbál létrehozni. Emellett minden megváltozik és semmi nem marad meg. Mi mindent elveszítünk kivéve a megfelelő szándékot, amennyiben megteremtettük azt. Minden más csak úgy tűnik hogy hozzánk tartozik, beleértve létezésünket is, és az is csak annak érdekében lett nekünk megadva, hogy megteremtsük a megfelelő szándékot.

A világ és a spirituális világ sincs számba véve. Csak a szándék marad, melyet mi erőfeszítéseink eredményképpen teremtünk. Ez a spirituális edény, a lélek.

Ezen a szándékon belül mi meglátjuk az örökkévaló valóságot, azaz magunkat. Mi is az igazi valóság? Mindaz a saját magunk felfedezésének mértéke a felső Fényben, azzal való azonosságunkon belül, azáltal hogy azzal egyezővé válunk. Mindez csakis a szándékon belül kerül felfedésre, és semmi nem marad azon túl.

Semmi más nem léteuik a szándékon kívül. Mindez azt jelenti, hogy semmi más nem létezik a valóságban. Minden más csak elképzelt és csak úgy tűnik, hogy most jelenleg létezik annak érdekében hogy elérhessük a szándékot. Végül is nekünk élnünk kell valamin belül. Ki teremti a szándékot? Az a személy, akit mi most úgy érzékelünk mint saját magunkat, ebben a világban élve, létezve. Miért van erre szükségünk? Annak érdekében, hogy létrehozzuk a szándékot.

Amikor mi befejezzük a szándék teremtését a spirituális létra kezdetétől annak végéig, akkor ez a teljes világ, ez a teljes valóság eltűnik, mivel valójában nem is létezett. Csak úgy tűnt, mintha létezne számunkra annak érdekében, hogy kifejlesszük a megfelelő szándékot.

Most már megérthetjük mennyire fontos az a cselekedet melybe belekezdünk – a mi saját örökkévaló képünk megteremtése, annak az embernek a megteremtése, aki hasonló a Teremtőhöz.

Tovább >0

18 Már 2011

A bűnös vágy egyfajta ajándék

Szerző: mariotest | Kategória: adakozás, bűn, Kabbala tanulás, Kabbalista, lélek, önzőség, szándék, szeretet, Teremtő, test és lélek, Végtelenség: Ein Szof, világ, Zohár

A Zohár Könyve, “VaYera rész (És megjelent az Úr),” 167szakaszában írva van: Amikor a Teremtő szeret valakit, ajándékot küld a számára. De mi ez az ajándék? Szegénység, amellyel meg lesz ajándékozva.

A világ, amelyben élünk, ellentétes a spirituális világgal. A jutalom, a felső világban mint büntetés jelenik meg a mi világunkban, és fordítva is igaz ez. Ezért az mondható a felső valósággal összefüggésben: „Egy fordított világot látok.”

Egy ajándék fentről, egy felébresztés a vágyon keresztül. Mi mindannyian a kövületi szintről származunk, a „porból.” Más szavakkal az annyira alacsonyrendű vágyakból jövünk, ahol az ember nem érzi a spirituális létezését, vagy a vágyát a spiritualitásra, nem tudja, honnan jön, vagy miért, és nem ébredt rá az élet céljának fontosságára. Nem érez semmit. Ez a mi kiindulási pontunk.

Minden más, a vágy megerősödéséből és felemeléséből keletkezik. Mondva van ezzel kapcsolatban: „Én teremtettem a gonosz hajlamot.” Azonban az emberen múlik, hogy meg tudja különböztetni, illetve érezni ezt a gonoszt önmagán belül. Időről időre ez a gonosz szándék jobban felébred benne, és a személynek kell felismernie, hogy ez valóban gonosz.

A Teremtő felébreszti a vágyat, azonban az embernek kell észlelnie, hogy ez bűnös vágy, és megfordítania a kapni akarást adakozássá, a gonoszból, a Teremtővel való hasonlatossággá. Ez teljes egészében az emberen múlik. Mondva van: Én vagyok a kezdet és Én vagyok a vég.” A Teremtő adja a vágyat az embernek, és az embernek kell levezényelnie egy elemzést és örülni a megkapott vágynak. Öröm megkapni a lehetőséget a gonosz felismerésére, a vágyon belül, a tanítón, a csoporton, és a könyveken keresztül. Az ember felismeri, hogy a bűnös vágy a Teremtőtől érkezett, az „Én teremtettem a gonosz hajlamot” elvvel egyezésben.

Ezután az ember kifejleszti a megfelelő hozzáállást a vágya irányába: meg akarja változtatni a jó, a Teremtővel való megfelelés, és az adakozásra törekvés irányába. Amikor valaki elérkezik ehhez a vágyhoz, elkezdi igényelni, hogy a Teremtő transzformálja a vágyát.

Ezek után az ember a teremtőhöz fordul ezzel az igényével. Ezt a cselekedetet fejezi ki,az alábbi mondás:„a fiaim legyőztek Engem.” A Teremtő ekkor támogatást nyújt, megerősítéssel, a szűrővel, amely transzformálja a gonosz szándékot a jóság irányába. Ez a jelentése annak a mondásnak, hogy: „Én vagyok vég.” Miután a teremtő adott egy vágyat az embernek, most megváltoztatja azt.

A közbenső állapotban, az ember független módon meghatározza, mit kapott, mit akar, és mit kér a Teremtőtől, és ennek a fejlődési állapotnak a jelentése által előrehalad a Teremtővel való teljes azonosság irányába.

Időről időre, az ember egyre több tudást, ráébredést, megértést, elérést és szeretetet gyújt össze a Teremtő irányába, aki a gonosz hajlamot adta neki, így mutatva meg neki a Tőle való különbözőség felismerési lehetőségével azt, hogy hogyan válhat hozzá hasonlóvá. Ennek köszönhetően, az ember kérheti a Teremtőt a transzformációra, és a közelebbi kapcsolatra is, megszerezheti a függetlenséget, teljességet, részvételt, és az összekapcsolódást Vele.

Az ember, aki megérti ezt a folyamatot, megérti a Teremtő indokait, amikor bűnös vágyakat kap Tőle. Ebben az esetben nem lát gonoszt benne, sokkal inkább egy ajándékot, amely az új valóságba vezeti őt. Megérti, hogy a teremtő szeretetből cselekszi ezt vele, annak érdekében, hogy független lehessen és hasonló hozzá.

Tovább >0

09 feb 2011

A helyes szándék feltárja a világot

Szerző: mariotest | Kategória: adakozás, belső munka, közös lélek, rendszer, szándék, test és lélek, válság, világ

Kérdés:

Most mi a helyes megközelítést tesszük a Tabernákulumra, vagy a Teremtő rakja ezt össze darabonként? Ki az építész?

Válasz:

Természetesen nem értünk mindent a feladatunkból pont, mint egy két év körüli gyerek, aki a nélkül növekszik és fejlődik, hogy tudná, mivé kellene válnia, amikor három éves lesz. Ugyanezen a módon mi megcsináljuk a Menórát (a hétágú gyertyatartót) bedobva egy darab aranyat a tűzbe, majd az felbukkan önmaga által. De mit jelent az, hogy önmaga által?

Tény, hogy az ember semmit nem tud önmaga által tenni. Ha felkészíti a szándékát (nem a cselekedetet, a szándékát), ha kiépíti azt a középső vonalon, akkor a Fény a személy lényege, anyaga irányába fordul, és pontosan abban a formában, amire ennek a lényegnek szüksége van. Ez az anyag nem tud semmilyen más formát felvenni! Más szavakkal, már megvan ez a formája, csak a személynek fel kell ezt tárnia, a megszerzett szándék által, amely feltárja a képet benne erről a formáról.

Az ember egy olyan világba lép be, amely tényleg időben előtte van még! Amikor feltárja a „gömböt és a virágot,” „a Menórát,””az asztalt,””az ónixot és többi követ,” azt tárja fel, ami már létezik. A személy az egyetlen, aki megújíthatja az érzékelését! Ő tárja fel; a saját maga számára és önmagában. Maga építi a saját látomását, érzékelését, megértését, és egyetértését. Az egyetértésnek megfelelően, nem külső formát lát, hanem mindent önmagán belül lát meg. A látomás belső lesz.

Most amit lát, az külsőnek tűnik az ember számára, a spiritualitásban azonban mindent belső módon fog látni. Akkor lesz az érzékelés valóságos. Többé nem illúziót érzékel, ahol úgy tűnik, minden rajta kívül létezik, és hogy van az ember és rajta kívül a világ. A spiritualitásban ez a hazugság nem létezik. Azt érzi, hogy minden a személyen belül van, a lelken belül, amellyel az ember azonosítja önmagát.

Tovább >0

09 feb 2011

A lélek az amit átadok

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, kongresszus, közös lélek, lélek, test és lélek

Amikor én kilépek az én érzékelésemből és megprobálok valaki másban létezni, én nem az Ő egoisztikus tulajdonságába lépek be, inkább én kapcsolatba lépek azzal amit Ő még el sem tud képzelni maga számára, az Ő lelkébe, az Ő spiritualis potencialjába kapcsolodok be. Én nem tőltőm meg az Ő egoizmusát, inkább magamat épitem bele, az én spirituális hasonloságomat, képemet benne.

Az az igazsag, az én lelkem az minden, amivel én kielégitem a másikat.

A léleknek nem a személyen belül létezik. A “lélek” az vágy, és a vágy nem anyag, nem lehet lemérni. Ez egy tér, erő, az akarat ereje amit én szándékozom a másik felé, miközben az összekapcsolódik velük, és bennük marad, mint egy lenyomat, mint információ arról amit én beléjük helyezek, amelyel én akartam beteljesiteni őket.

Az Én vágyam megoszlik a tőbbi lelek kőzőtt, az emberek saját es általános vágyai között. Az elején még nem vagyok tudatában ezeknek, csak később, miután egy magasabb szinten vagyok, egy felsöbb lépcsőn, akkor kezdem én aktivan őket beteljesiteni. Ezáltal egy ilyen tendencia, epekedés kifele, az ami megformálja az emberi lelket.

A test meghal, mivel az egy állat, nincsen benne semmi. Az számit, mennyit sikerült az életemben atadni másoknak magamból, nem a fizikai cselekedetekkel, nem kell pénzt és erőket adva, hanem csak vágyakat átadva. Végül is a vágy a legerosebb erö a világban.

Egy szemely hatása a másikra a vágyban van, ez teszi lehetővé hogy valahogy belépjünk másokba.

Tehat a barát szerepe a csoportban a másokba való befektetése által van meghatározva. Akarom vagy nem akarom, az amit a többiek belém helyeznek az kezd dolgozni, befolyásolni bennem. A globális válság felfedi ezt az önző összefüggőséget közőttünk, ugyanilyen módon összevagyuk fonódva lélekben is.

A lélek általánosságban szólva valami közös dolog. Csak egy lélek létezik, egy ember, egy Ádam. És mi, az ő részei, még nem értjuk, hogy menyire függünk egymástol, mint egy spirituális organizmus, egy spiritualis rendszer részei.

Ennél fogva mindenkinek a másokra való behatása közvetlen, természetes, felfedett, egyiktől közvetlenül a másikig.

Ha mi képesek vagyunk létezni ezzel az alapelvel, mi egy fantasztikus lehetőséget kapnánk arra hogy válogatott módon befolyásoljuk az embereket és egymást: húzzunk, nyomjunk, felemeljünk és segítsünk mindenkit. Amennyiben alkalmaznánk ezt az alapelvet, minden bizonnyal egy hatalmas ugrást tennénk előre.

Ha minden barát a csoportba, nő vagy férfi, megérti ezeket, fel tudnánk emelni mindenkit ezzel a belső sovárgással itt és most. Ez csakis a mi belső vágyainktol függ, vagyis inkább a szándéktol. A szándék az egy beteljesületlen vágy, mely még nem vált valóvá. Ez a legerősebb erő az Univerzumban.

A mi világunkban látjuk a példákból, hogy minnél nagyobb a fizikai erő, annál kevésbé érezhető, tapintható. Ki tudja érzékelni az atomok interakciójának erejét? Ennek ellenére képes egy hatalmas erejű robbanást okozni egy kilónyi anyagból. És a gondolat ereje, a vágy ereje a legerősebb mindenek felett.

Ezért van az, hogy útunkon a kulcs a szándék: mennyirehelyesen tudjuk azokat megformálni és összekapcsolni egymással. Ez azt jelenti, hogy mindegyikőnk igyekszik a másikban álni, hogy kilépjen magábol, a testéből, és belépjen a lélek érzekelésébe.

Ez egy gyönyőrü érzés, amikor az ember nem kapcsolja magát a fizikai testéhez, mivelhogy kilépett belőle, ugy viselkedik vele mint egy “állati társsal” : lóval, szamárral, tehénnel, stb. A személy gondoskodik testéről, de abszolút módon érzi, mintha nem függne a fizikai testétől, az “állattol”. Már kezdi érzni, hogy az élete ragyog a testén kivül, a Felső Elme hatalmas erőterében.

Tovább >0

01 feb 2011

Egy biztosítási kötvény a Teremtőtől

Szerző: yanive | Kategória: reggeli lecke, test és lélek

A személynek gondoskodnia kell arról, hogy ellássa magát az abszolút szükségekkel a mai társadalomnak, és kornak megfelelő normális életkörülményeknek megfelelően. Szokásos hogy rendelkezünk valamilyen biztosítással (egészségügyi biztosítás, nyugdíj biztosítás például), bár lehetetlen magunkat mindenre bebiztosítanunk életünkben.

Szerezzünk meg egy apró biztosítást a “felső hivatalban” a Teremtőtől, és ebben a mértékben érezni fogjuk, hogyan kell egy reális módon viszonyulni életünkhöz. Nem egyszerű annak megértése hogy mit is jelent az “abszolút szükséglet”, de az emberiségnek fokozatosan meg kell értenie mindezt.

Egyébként mi nem leszünk kéesek egyensúlyt elérni a természettel, a Teremtővel. A Teremtő adott nekünk életet, ahol annak egy része “materiális”-nak van nevezve, mely ebben az “elképzelt” világban zajlik. De nekünk úgy kell játszanunk, mintha mi valódi életet élnénk ebben az elképzelt világban.

Mi nem mondhatjuk azt, hogy a Teremtő majd gondoskodik mindenről, és nekünk semmilyen biztosításra, vagy nyugdíjra nincsen szükségünk. A Teremtő állította fel ezt az egész játékot számunkra, és nekem el kell azt fogadnom teljes komolysággal, és teljesítenem kell annak összes feltételeit.

Természetesen a Teremtő felelős mindenért, beleértve az én nevelésemet, és biztonságomat, és neki kell teljes védelmet nyújtania nekem. De mindegy mi történik nekem azoknak a szabályoknak megfelelően kell játszanom melyeket Ő állított fel, és gondoskodnom kell az abszolút szükségről.

Mindez olyan mintha a Teremtő eltávolította volna magát ebből az anyagi világból és azt mondaná: “Gondoskodjál magadról, és majd gondoskodom minden másról”. És nyilvánvalóan ez nem igaz. De Ő azt akarja, hogy én játszam ezt a játékot, és gondoskodjak magamról az anyagi világban. Ez az ahogy korrigálom magamat.

Először is gondoskodnom kell a legalapvetőbb szükségekről: foglalkozást kell találjak magamnak, fizetést kell szerezzek és családot kell, hogy alapítsak. Ezek után tanulhatok csak Kabbalát, és korrigálhatom lelkemet. Mindaddig nem rendelkezem a megfelelő alapokkal.

Azonban amennyiben az anyagi dolgokkal kapcsolatban többet törődök mint az alapvető szükségletem, akkor olyan hatalmas problémákat és a szív olyan elnehezülését kapom, hogy az teljesen eltakarja az eget, a Teremtőt tőlem. Mi nem leszünk többé képesek a spirituális munkára gondolni. Másrészről amennyiben én magamról a normális racionális módon gondoskodom, akkor ez a munka segít engem az előrehaladásban.

hzs

Tovább >0

05 jan 2011

Az én gyertyám

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, reggeli lecke, test és lélek

Amennyiben magunkra kívülről tekintenénk, a mi világunkon túlról, látnánk, hogy “életünk” ebben a világban nem igazán élet. Mi teljesen le vagyunk választva az élet valós megértéséről. Spirituális értelemben halottak vagyunk, és a mi valóságunk az egy illúzió, egy eszméletlen állapotban, egy rövid életű szikra mely ezt az egész világot fenntartja.

A személy valójában akkor él, amikor megkapja a Fényt, és képes azt maga fölött megtartani, nem engedve hogy ez az élvezet kialudjon, és ugyanakkor nem engedve hogy az élvezet közvetlenül megszerzés iránti vágyához jusson. A Fény és a vágy nem semlegesítik, ölik ki egymást, sőt mi több nem vesztik el kapcsolatukat sem. Ők olyanok, mint a gyertya, az olaj és a láng a kanóccal összekötve.

Az olaj a mi alapanyagunk, a megszerzés iránti vágy, a kanóc a szűrő (Masach), és a gyertya lángja a Fény maga. Én a lángot magam fölött tartom, és egy vonalat húzok a láng és a vágy között, hogy én ne lökjem el a Fényt teljesen, hanem hogy ehelyett megtartsam azt annak érdekében hogy adakozzak.

Én állandóan kiszámítom, mennyi olajat és vágyat kell hozzáadjak annak érdekében hogy a lángot a legoptimálisabb módon égessem. És akkor a gyertyám nem alszik ki.

Amennyiben sikeresek vagyunk mindebben, mi életet érzékelünk, mely örökkévaló és teljes. Egy erre szolgáló lehetőség lett elénk terítve.

hzs

Tovább >0

04 jan 2011