Lehetelen  eljutnunk a spiritualitáshoz (ez azt jelenti, hogy magunkévá tegyük az adakozás tulajdonságát, ami a Teremtőhöz hasonlatos) azáltal, hogy csak magukat a könyveket tanulmányozzuk. Egy eleven tanítóra van szükséged, mert csak ő tudja összekötni a jelen szintedet a spirituális szinttel. A tanárnak közbülső szintnek  kell lennie  te és a Teremtő között. Csak magadtól azonban soha nem leszel képes, hogy a Teremtő szintjére „ugorj”  A tanítód a közbülső fok te és a spirituális világ között.  Ő képes erre, mert egyidejűleg létezik mindkét világban.

Ari és Baal HaSulam  mindketten írják, hogy a közbülső állapotok az eszközei az előre haladásnak  Például nézd a  „Talmud Eser Sefirot, “ harmadik részét a ”Belső reflexiókat” Még akkor is, ha egy tanuló saját magától fel tud emelkedni az első spirituális szintre, nagyon hosszú időre van szüksége, hogy a tanító nélkül ismerje meg a felső világot, és akkor nem lesz elég ideje, hogy korrigálja magát.  Csak úgy, mint ebben a világban, először növekedned kell  kb.  20 évet, és csak akkor kezdhetsz élni a magad módján. De ha nem töltötted életed első húsz évét a tanítóhoz közel, akkor olyan vagy, mint egy gyerek, aki soha nem kapott nevelést és tanítást, és aki felnőtt segítség nélkül nőtt fel.

Ezért kell egy személynek odafigyelnie arra, amit a tanító mond neki, és megtenni minden lehetséges erőfeszítést, hogy végrehajtsa a tanító tanácsát. A tanulónak el kell fogadnia ezeket a tanácsokat, a saját egoista elképzelései helyett. Ne légy olyan, mint egy gyerek, aki visszautasítja, hogy kinyissa a száját és elfogadja az ételt, és akkor mit fogunk adni tudni neki különben?

Kérdés:

Hogy tud valaki spirituális képesség nélkül egy valódi Kabbalistát találni azért, hogy tanuljon vele?

Válaszom:

Hogyan tudsz találni egy valódi Kabbalistát? Nos, mi az hogy valódi Kabbalista? Baal HaSulam azt írja, hogy a valódi Kabbalista olyan valaki, aki csak a Teremtő felé törekszik, és semmi más felé, mint ami a világgal vagy saját magával kapcsolatos.

Az egyetlen eszköz, ami lehetővé teszi, hogy feltárjuk a Teremtőt, a Felső Világot, és az adakozás tulajdonságát, az egy Kabbalista csoport.  A csoport az egy összekötetés  az emberek törekvése között, hogy felfedjék közöttük az adakozás tulajdonságát. Ezt a tulajdonságot a „Teremtőnek” hívjuk.

Te nem egy Kabbalista földi szokásait próbálod megtanulni. Amit te tanulsz tőle, hogyan semmisítse meg saját magát, ahol „ saját maga megsemmisítése” azt jelenti, hogy semmisítse  meg az egoizmusát, kapcsolatban az adakozás tulajdonságának megszerzésével.  El kell fogadnod ezt a célt ellenállás nélkül. Teljes bizalommal, kritika nélkül, mintha csecsemő lennél.

Kritikának és megbizonyosodásnak kell megelőznie, mielőtt elfogadnád a  tanítódat, instruktorodnak . Mindazonáltal, ha van a szívedben egy pont, nem kell sehova elrohannod az instruktorod elől, aki megmutatja neked az igazságot.

De mi az”igazság”? Ez az adakozás ereje, ahogy a Teremtőtő megítéli, és ez lesz feltárva a barátaidhoz való szereteteden és az egész világon belül. Ha látod, hogy a többi tanuló és a tanító megkísérlik ezt végrehajtani, semmit sem találva fontosnak a Teremtőn kívül,  ez azt jelenti, hogy megtaláltad a megfelelő helyet a tanulásra

De ez sem ad neked garanciát arra, hogy eléred a célod. Innentől kezdve minden tőled függ, ez az, ahol a szabad akaratod kezdődik. És a legvégén megtalálod a tanítót és a csoportot,  és ez lesz az a hely ahol a Teremtőt fel lehet tárni.

A tanító nem az a hús és vér személy, akit magad előtt látsz, hanem ő a Teremtő elérése, és a tapasztalat ezen út mentén. Amit magadba fogadhatsz belőle, azok nem a földi dolgok, hanem a Teremtővel való kapcsolódások.

Az egyetlen dolog amire világunknak szüksége van az a Teremtő felfedezése. Akkor a világunk spirituális világgá változik, és és a spirituális világ minden ereje egyetlen pontra – a Teremtőre mutat majd.

Még a mi világunkban is, a fény és sötétség és azok különböző árnyalatai, és bármilyen kép melyet látunk – minden a Naptól jön és attól függ. A Nap nélkül semmi más nem létezne csak abszolút sötétség.

Ugyanez igaz a spirituális világra is. Lényegében a személy csak egyetlen plusz dolgot fedez fel ehhez a világhoz képest – a Felső Erőt., “Nincsen más Rajta kívül”. De ez az erő mindenféle képet és tulajdonságot mutat be nekünk a Felső Világból.

Amit mi felfedezünk az nem az aktuális Felső Erő, hanem annak megjelenése, és irányítása a hálózat felett, mely az összes lelket összeköti. Ezért van az, hogy mi soha nem beszélünk a Teremtő lényegéről, hanem csak az Ő adakozó tulajdonságáról.

Azonban az adakozónak szüksége van valakire akinek adhat, Neki egy olyan helyen kell léteznie, ahol Adakozása felfedezhető. Nem képes Saját Magát felfedni, hanem csak cselekedetei fedezhető fel valakin keresztül. Ennél fogva a Teremtő csak ott fedezhető fel, ahol Ő cselekedhet és irányíthat – az anyagban, abban a vágyban melyet Ő teremtett, mely nem más, mint a lelkek melyek egymáshoz kapcsolódtak. És minél erősebb ez a kapcsolat, annál nagyobb a Teremtő megjelenése.

Ő teremtette anyagunkat és Ő abban lakozik. A mi részünkről mi elérkeztünk a Kabbalista csoporthoz, ahol fel kell fedezzük az egységet. Amint felfedeztük ezt az egységet, azon belül felfedezzük a Teremtőt, azt az erőt mely egyesít minket.

Semmi más nem létezik számunkra melyet fel kell fedeznünk. Mi soha nem vagyunk képesek megszerezni at erőt magát, hanem csak annak manifesztációit – az anyagot és az adakozás formáját, melyet az anyag magára vesz. Ez hasonló ahhoz, ahogy világunkban mi csak az anyagot vagyunk képesek megérteni – a megszerzés iránti vágyat, és azt a formát melyet az magára vesz.

hzs

Kérdés:

Amikor a személy elkezdi tanulni a Kabbala tudományát, és képes megérteni a spiritualitást, és után néhány évvel meghal, akkor ismét vissza kell jönnie erre a világra, és ismét szenvednie kell annak érdekében, hogy újra megkérdezze a kérdést: “Mi az életem értelme?” És akkor újra el kell kezdenie ugyanezt a munkát újra és újra annak érdekében, hogy átlépjen a Machsom-on, és onnan tovább haladjon?

Válaszom:

Nos, te mond el nekem: minden egyes alkalommal, amikor az embernek életében valami új tanulási tapasztalaton kell keresztül mennie, nem kell ugyancsak “meghalnia”, és “visszatérnie” annak érdekében, hogy megkérdezze: “Mi az életem értelme?”. Valójában minden egyes alkalommal amikor valami új lépést teszünk éetünkben, a személynek meg kell kérdeznie magától: “Mi az életem értelme? Mit is csinálok én itt, miért, és hogyan?”

Amennyiben a személy egy valóban spirituális cselekedetet végez, akkor mindig nulláról kezd, mintha a személy meghalna. Ebben az értelemben nem jelent nagy különbséget, vajon fizikai testünk életben marad vagy sem. A fizikai testünk halála azt jelzi, hogy a személynek ki kell cserélnie ezt a legalacsonyabb megszerzés iránti vágyát, azt a szintet mely azt okozza, hogy ezt a földi testet és a materiális életet érezzük.

A közös teremtett vágy legalacsonyabb szintjén a személy Parcuf-ját mint fizikai teste kapja meg, és a világnak ezt a szintjét érzékeli. Ez a szint soha nem változik, és el kell, hogy kísérje a személyt a korrekciós folyamatának teljes ideje alatt, egészen a teljes korrekcióig.

A materiális szint mellett a személy ugyancsak megkapja a spirituális szinteket, ahogy azokon keresztül emelkedik. De időnként a aszemélynek ki kell cserélnie a legalacsonyabb szintet (fizikai testét) amely azt jelenti, hogy meg kell halnia és újjászületnie.

Azonban a legalacsonyabb szint kicserélése nem jelenti azt, hogy a személynek újra kell kezdenie spirituális útját a legelejéről. Ez csak azt jelenti, hogy ezt az útat ezúttal már jóval nagyobb sebességgel, és könnyebben teszi meg. Végül is a személy spirituális megértése soha nem veszik el. A következő életciklusban a személy könnyedén megtalálja tanárát, és csoportját, hamar megszerez mindent amin már előzőleg keresztül ment, és onnan folytatja útját tovább. Azonban annak érdekében, hogy elérje új szintjét és új valóságát, egy bizonyos adaptációs folyamaton kell keresztül mennie.

hzs

Amennyiben mi a spirituális világ felfedezését a megfelelő helyen keressük – az általunk építendő,  közöttünk levő kapcsolatokon belül, és amennyiben ez az a hely ahol fel akarjuk fedezni a Teremtőt, akkor mi elkezdjük követelni ezt a kapcsolatot, és az fel lesz fedve számunkra. Másrészről, amennyiben mi nem fókuszálunk csakis a célra, és mindeféle különböző számításokba bocsátkozunk, akkor mindeféle különböző irányokba kezdünk el haladni, kivéve az igazság irányába.

Azonban van egy probléma: még akkor is ha meg akarunk maradni ebben az egyetlen irányban, mindenféle különböző zavaró tényezők jelennek meg, megzavarva célzásunkat, és megpróbálva minket más célok irányába vezetni. Mindez azért történik, hogy megmutassa nekünk azokat a területeket, ahol még hiányzik a precíziónk, és az érzékenységünk annak érdekében, hogy a megfelelő célirányt megtarthassuk. A zavarások a munkában állandóan emelik az érzékenységünket, segítve azzal, hogy pontosabban irányuljunk a megfelelő pont irányában, ahelyett, hogy csak az “ég felé” irányuljunk.

Az összes különböző számítások amiket végzünk, azok ezen világ önző vágyai, mint pénz, tisztelet, hatalom, és tudás. Ezek a különböző zavaró tényezők, melyek útunkba állnak, és amikor ezt teszik, akkor arra kell erőltessük magunkat, hogy ne veszítsük célunkat szem elől mindezek mögött. Meg kell próbáljuk célunkat továbbra is látni a köd mögött, és érzéseink zavara közepette. Akkor látni fogjuk, hogy az egész zavarást a mi hasznunkra teremtették.

Az önzőségünk segítség “magunk” ellen – önző énünk ellenében. Ennél fogva amikor megváltozunk, és megszerrzük az adakozás tulajdonságát, a zavarások eltűnnek majd. Azalatt az időszak alatt, amíg a spiritualitás rejtve van, nincs más erő mely segíthet minket önzőségünk mellett mely képes minket a cél (a Teremtő) irányába fókuszálni a zavarokon keresztül.

hzs

Kérdés:

Én teljesen az élvezet vágyából állok. I consist wholly of the desire to enjoy. Akkor ki az aki bennem megfigyeli a vágy csavarodását és fordulását oldalról?

Válaszom:

Valóban, ha én az élvezet vágya vagyok, csak a különböző megnyilvánulások intenzitását tudom összehasonlítani.

Mindazonáltal, ha van „egy pont a szívemben” , a lelkem embriója, a Teremtő része Felülről, az adakozás vágyának egy kis részecskéje, egy szemernyi igazság  – ez pontosan azon pont ellen van,  mait felbecsülni és rendszerezni akarok, minden másnál jobban. És akkor azt fogom találni, hogy nem vagyok képes egyetérteni azzal, aminek semmi kapcsolata nincs vele..

Az ember  egy ponttal a szívében érkezik a Kabbalához, amelyik az egész életnek a viszonyítási pontjává válik. Ő többé nem merül bele az egoista vágy összehasonlító számításaiba, sohasem törekszik maximum profitra, ami a pénzt, hírnevet, hatalmat és a világ egyéb „áldásait” illeti. Nem, most ő mindent ellenőriz  az igazság szempontjából. -ez az a spirituális pont, ami felébredt benne,

Ez egy új szintre vezet, amely új elvárásokat hoz. Mindenek felett most ő úgy érzi, hogy a Kabbala módszerei nélkül nem tudja fejleszteni ezt a pontot, és minden egyebet magában foglalni. Ez  mospont az ő próbaköve lesz és irányadó mértéke, amin keresztül a vágyai kiértékelődnek.

Kabbalát tanulva a személy kezdi megérteni „ a kikerülés magából aktusa”, ami lehetővé teszi neki, hogy valami különlegeset találjon. Kisstilű világán kivűl  van valami nagyszerű, örök és tökéletes – ez magasabb dimenzió. Minden a prioritások eltolódása okán történik, amely megnövelin a spiritualitás fontosságát afölött, ami a személyt ezen a világon körülveszi.

A törekvés a cél felé annak a prioritásnak a figyelembevételétől függ, amely minden más dolog fontosságára vonatkozik egy személy életében. Egy személy értékelése prioritásének és céljainak skáláján alapul.   Tehát, ha kilép magából, hogy rájöjjön  az örökkévalóság és a tökéletesség fontosabb neki, mint  a ami körülveszi ( kivéve persze azt, ami az életben maradáshoz kell), és ez azt jelenti, hogy a prioritásokat és az értékeket a helyes sorrendbe helyezte  .

Az ember értékeinek sorba rendezése  a tárgya kell legyen egy nem szűnő gondoskodásnak, és önelemzésnek ami saját magunkban végzünk. Étel, szex  és a család, ezek  testi (állati) kívánságok, amelyek bizonyos fajta kielégüléshez szükségesek. Pénz, hírnév hatalom és tudás ezek emberi vágyak.  Továbbá vágyakozunk a spiritualitásra is, amelyek magasabb rendűek és a mi világunk létezésén túl vannak.

Ha egy sszemély állandóan vigyáz arra, hogy vágyait a korrekt sorrendbe helyezze, a spirituális cél vágányán marad minden helyzetben, és épp ezért közeledik feléje.

ft