A fizikai világban, még ha a kapu zárva is van, mi akkor is láthatjuk, hogy létezik egy kapu. A spirituális világban azonban a kaput nem látjuk addig amíg az meg nem nyílik. A kapu maga nem látható, csak egy szilárd falat látunk. A személy csak akkor képes a kapun átmenni, amikor megfelelően korrigálta magát.

A spirituális világba vezető bejárat akkor jelenik meg a személynek, amikor ő a tulajdonságait hasonlóvá teszi a következő szint tulajdonságaihoz. De nem fogja meglátni a kaput akár egy másodperccel ezelőtt a pillanat előtt sem.

Ahogy a személy hasonlóvá teszi tulajdonságait a következő szint tulajdonságaihoz, azáltal, hogy megszerzi az adakozás tulajdonságát, amennyire az elvárható tőle, akkor abban a pillanatban meglátja az ajtót, mely megnyílt előtte. És akkor a Kli (edény) és a Fény (Or) egységre lép.

(a reggeli lecke első részéből)

Kérdés:

Írva van: “Nem a jutalom a fontos, hanem az, hogy kinek dolgozunk.” Hogyan vagyok képes erre gondolni, a jutalom helyett?

Válaszom:

Ezek a szavak zavaróak lehetnek. Kinek érdekében dolgozom? A saját magam érdekében, senki másnak! Tilos a Teremtőt bármilyen képben vagy formában is elképzelnünk. A Teremtő az adakozás tulajdonsága, amit magunkon belül kell felfedeznünk. Ezért a válasz a kérdésre: “Kinek az érdekében dolgozom?” attól függ, kivel azonosítom magamat.

Amennyiben magamat önző vágyammal azonosítom, akkor azt fogom hinni, hogy a Teremtőnek dolgozom. Ugyanakkor, azonosíthatom magamat a szívben található ponttal, mely az adakozás tulajdonságának felel meg – lelkünk embriójának. Ez azt jelenti, hogy meg akarom szerezni az adakozás tulajdonságát, melyet Teremtőnek hívunk, azt akarom, hogy mindez megjelenjen magamon belül.

Definíció alapján a Teremtő, Boreh, a Bo – jöjj, és Reh – láss szavakból áll össze. Ez azt jelenti, hogy nekünk kell ezt a tulajdonságot magunkon belül felfedezzük. Szóval senki nem létezik rajtam kívül, akinek én dolgozom. Én a saját magam korrekcióján dolgozom annak érdekében, hogy megszerezzem a szeretetet és adakozást, melyeket “a Teremtőnek” nevezünk.

Másrészről, amennyiben én azt képzelem, hogy a Teremtő valahol rajtam kívül létezik, és nekem az Ő érdekében kell dolgoznom, hogy az Ő vágyait vigyem véghez, akkor nem értelmezem a Kabbalisztikus írásokat megfelelően. Pontosan így történt, ahogy a Judaizmus vallása létrejött, amikor az emberek elvesztették a Teremtő belső érzékelését a Második Templom lerombolásakor. Később a Kereszténység és az Iszlám ily módon nőtt ki a Judaizmusból. Ezek a vallások a Teremtőt a személyen kívül jelenítik meg, őtőle függetlenül, ahelyett, hogy az benne létezne.

A Második Templom periódusa alatt a Teremtő eltűnt az emberek érzékeléséből, és tőlük rejtetté vált. Így az emberek elvesztették a világgal kapcsolatos megfelelő képüket, mivel elkezdték azt hinni, hogy a Teremtő olyas valaki, aki tőlük függetlenül létezik, hogy Ő nem egy tulajdonság, mely bennük legbelül jelenik meg. Elkezdték azt hinni, hogy létezik egy Uraság, akinek rabszolgaként kell dolgozniuk. Az összes vallás a Teremtő létezésének ezen hibás értelmezésén alapul.

Ahelyett, hogy úgy gondolnák, hogy a Teremtő a teremtés legfontosabb, alapvető tulajdonsága, mely a személyen belül jut kifejezésre, az emberek elkezdték azt hinni, hogy Ő egy külső személy, egyéniség, aki valahol a felhők között ül, és mindenféle eszközökön keresztül irányítja életünket. Ezért nagyon fontos, hogy megtanuljuk a megfelelő Kabbalisztikus definíciókat, mivel egyébként nagyon könnyű hibákat véteni, és mindent lerántani az általános vallások szintjére.

A Kabbalában a szabályokat nagyon egyszerűen elmagyarázzák: nincsen Fény edny (Kli) nélkül, nincsen Teremtő teremtés nélkül, Boreh = Bo + Reh, (jöjj és láss) és így tovább.

(a reggeli leckére való felkészülés alapján)

Kérdés:

Rengeteg erőfeszítés történik manapság a Kabbala terjesztésének irányában. Világszerte egyre többb ember kapja a meg a megfelelő feltételeket a korrekcióhoz, szóval akkor miért nem látunk változásokat a világban?

Válaszom:

Igaza van: az egész történelem folyamán soha nem volt ilyen kedvező alkalmunk a spirituális korrekcióra. Még egy speciális Kabbala TV csatornával is rendelkezünk Izraelben! Az emberek rendelkeznek az összes eszközzel, és csak a választást kell meghozniuk, hogy használatba vegyék őket.

Azonban meg kell értsük, hogy az emberek vágyait a Fénynek kell befolyásolnia. És bár a Fény hatása nagyon erős, az ugyanakkor fokozatosan jelentkezik, és még sok cselekedetnek kell lezajlania a vágyon belül. Ez még akkor is így van, amikor egy nagyon gyors számítógépünk van, nem számít mennyire le akarjuk csökkenteni az alkotórészek közötti távolságot, és megnövelni az elektromos impulzusok frekvenciáját, a működés továbbra is időt vesz igénybe, mivel több milliárdnyi akciónak kell belül megtörténnie.

Azt hiszem, hogy az elmúlt év alatt az emberiség nagyon pozitív változásokon ment keresztül. A 2008 szeptemberétől 2009 szeptemberéig tartó időszakot a “Gyűlölet Éve”-nek nevezték el Izraelben. Ez egy jó dolog, mert mindez azt jelenti, hogy az emberek elkezdték megérteni, hogy viszonyainkat a gyűlölet jellemzi, irányítja jelenleg.

Ez a felfedezés csakis a Fény hatása alatt jelenhetett meg. Az emberek végre elkezdték megérteni, hogy a Kabbala az nem misztikum, valamilyen rituálék végzése, vagy egy “Pulsa Denura” átok, hanem életünk korrekciójának a módszere itt és most, ebben a világban. Az emberek kezdik megérteni, hogy a Kabbala az egy komoly, valódi tudomány, mely segíthet családok összetartásában, hogy visszaállítsuk a természet egyensúlyát, kijussunk a világ válságból, és elkerüljük a bármikor bekövetkezhető ökológiai katasztrófát.

Sikerült eloszlatnunk nagyon sok misztikus nézetet a Kabbala bölcsességével kapcsolatban, és ez a világot nagy mértékben előremozdította. Csakis a Kabbala terjesztése mentheti meg a világot.

Amennyiben a Kabbala elterjed az emberek körében, akkor elkerülhetjük a katasztrófákat, megérdemeljük mind ezt, mind a következő világot, és mindezek a világok eggyé olvadnak majd. Baal HaSulam a Kabbala terjesztésére úgy utal, mint a Messiás kürtjére az egész világ számára. Minden rajtunk múlik!

(a reggeli lecke első részéből a 8.-ik Samati cikk alapján)

Kérdés:

Mit tegyek, ha minden erőfeszítésemet beleadtam, hogy belépjek a spirituális világba, de a Teremtő nem akarja, hogy ez sikerüljön? Hogyan kérjem Őt meg minderre, ha nem vagyok képes Őt látni, vagy érezni?

Válaszom:

Ez egy olyan érzés, melyen minden kezdő átmegy. Ön azt érzi, hogy valamilyen cselekedeteket hajt végre, de semmit nem tud felmutatni ennek fejében. A Teremtő nem hallja meg, olyan érzése van, mintha a falhoz beszélne. Minden erőnket kiszívja belőlünk, és mi kétségbeesésbe esünk. Miért teszi ezt velünk?

Ez azért van, mert azt akarja, hogy mi pontosan kielemezzük minden részleteiben, hogy “Ő kicsoda?”, főleg azalatt, amíg még a rejtettség fázisában vagyunk. Ez az egyetlen módja, hogy megtaláljuk kihez is szólunk.

A Teremtő mindig a mi oldalunkon áll. Azonban mi olyanok vagyunk, mint egy rádiókészülék, mely nincs jól hangolva. Addig kell magunkat állítgatnunk, amíg a megfelelő hullámhosszra találunk, hogy meghalljuk a Teremtő adását. A rádió kapcsolója a mi kezünkben van, szóval hanguljuk azt megfelelő módon! Állandan hangulnunk kell magunkat.

Ne csak üljünk a kezeinkkel az ölünkben, hasztalanul arra várva, hogy valami történjen és mind eközben Őrá panaszkodva. Kapcsoljuk be a rádiót, és hangoljuk addig, amíg el nem kezdjük Őt meghallani. Ez az jelentése annak a versnek: “Mi teszünk, és mi hallunk”. Mi képesek vagyunk minderre! És már rendelkezünk a szükséges kellékekkel: a csoporttal, a könyvekkel és a tanárral. Szóval nincs kire panaszkodnunk, és nincs kit hibáztatnunk, kivéve magunkat amiatt hogy túl lusták vagyunk ahhoz, hogy mindezt véghez vigyük.

(a reggeli lecke első részéből a 18.-as Samati cikk alapján)

A ma a Kabbalához elérkező fiatalok alapján megítélve, nem hiszem, hogy ugyanazon a hosszú és nehéz úton kell áthaladnunk, mint a múltbéli Kabbalistáknak. Azoknak, akik ma kezdik spirituális korrekciójukat könnyebb útjuk van. Már készen állnak minderre, és mi előkészítettük a világot számukra!

Olyanok, mint egy újszülött: mire is képesek az újszülöttek? Nem sokra. De a szülők minden megadnak nekik, amire szükségük van, mint ételt és játékokat. De mije van egy olyan gyermeknek, aki a dzsungelban született? Nehéz körülmények között nő fel. Ma már egy 10, 15 éves gyerek pontosan tudja, hogyan kell a mobil telefonokat, és a számítógépet használni, sokkal inkább, mint a felnőttek. A mai gyerekek egyszerűen kiismerik magukat világunkban.

Azonban én, a felnőtt, aki mindezeket az eszközöket alkottam számukra, nem tudom őket olyan jól használni, mint gyermekeink. Ez azért van így, mert ők már ebbe születtek bele, annak ellenére, hogy semmit sem ők készítettek! Akkor hogyan lehetséges, hogy ilyen jól kiismerik magukat? Nem nekem kéne mindezt jobban tudnom, hiszen én készítettem őket? Nem! És mindennek az oka az, hogy a gyerekek már belsőleg fel vannak készülve, a lelkek közötti kapcsolatok jóvoltából. Ezért van az, hogy tudatalatt megértenek, és éreznek mindent. Minden egyszerű és világos számukra, és ezért van az, hogy igazából nincs mit tanítanunk nekik.

Ezért van az, hogy a fiatal generációnak nem lesz hosszú felkészülési időszakra szüksége ahhoz, hogy belépjenek a spirituális világba.

Kérdés:

Hogyan érződik a lelkek valódi egysége?

Válaszom:

A lelkek egységét úgy érzékeljük, mint az összes felfelé, a spirituális valóság felé irányuló aspiráció egységét, mivel ezt a célt a közöttünk levő kapcsolat révén érhetjük el, soha sem egyedül. Egyedül örökké a különálló szívben található ponton belül maradnánk, mely pontot az út elején kaptunk. Mint egy csepp sperma, az mindörökké megmarad alapzatunknak, míg minden ezen felül, a “húsunk” olyan, amit nekünk kell hozzáadnunk. Azonban abban a cseppben minden velem kapcsolatos információ benne található.

A szívben található pont az önzőségünk felett létezik, mely pontot nem vagyunk képesek ebben a világban beteljesíteni többé. És bár ez a pont felfelé húz minket, amennyiben azt egyedül hagyjuk, örökké egy pont marad. Nem képes önmagában növekedni. De amikor azt összekapcsoljuk a többi hasonló ponttal – barátaink pontjaival, akkor azok saját pontunkkal a lélek teljes edényét alkotják, és azon belül elkezdjük érzékelni a Felső Fényt.

A Fény soha sem magunkon belül érződik, hanem csakis a közöttünk levő kapcsolaton belül, az egymáshoz való hozzálláson belül, az egységünkön belül. Mindegyikünk egy vágynak felel meg. Amennyiben és adakozom egy másik számára, és ő is adakozik irányomban, akkor ezen a kapcsolaton belül vagyunk képesek a Fényt érzékelni.

Mindez igazából hasonlatos a szubatom szinten jelentkező kapcsolatokhoz. Két vágy létezik. Egy részről a két egyén eltaszítja egymást az egoizmus által, és ennek következtében az emberek nem akarnak egymással kapcsolatra lépni. Másrészről az önzőségünk felett vonzódunk egymáshoz, mivel össze akarjuk kapcsolni a szíveinkben található pontokat.

Az önzőség taszító ereje negatív, míg a szívben található pont által jelentkező vonzódás pozitív.

Amennyiben a pozitív erő hatalmasabb a negatívnál, akkor létrejön az egység. Azonban az egység erejét az emberek kölcsönös önzőségéből eredő hatalmas önző “mínusz” erő határozza meg. De végül azáltal, hogy egységre lépünk önzőségünk felett, mindazt “pozitívvá” változtatjuk, és mindazt egy ellenállásként (rezisztor) kezdjük el hasznosítani – egy olyan térként, ahol az adakozás ereje, a Teremtő megjelenhet.

Akkor Ő megjelenik a közöttünk levő kapcsolatokon belül, a korábbi önzőségen belül, melyet most az egység itánti szándék vezérel. Ez olyan, mint egy erőtér, mely a feltöltött részecskéket körbeveszi. Ily módon jelenhet meg a Teremtő a teremtmény számára: a lelkek közötti kapcsolatokon belül, ahelyett, hogy az egyéni lelkeken belül jelenne meg.

(a reggeli lecke első részéből a 18.-as Samati cikk alapján)

Kérdés:

Amikor a személy a spirituális fejlődés útján van, és a rejtettség fázisán megy keresztül, elveszettnek és zavartnak érzi magát. Megérti, hogy az önzőség az rossz, de nem képes attól megválni. Honnan szerezheti meg ehhez az erőt?

Válaszom:

Életünk során nagyon sok különböző állapoton megyünk keresztül, és minden korcsoport számára mások ezek az állapotok. Minden egyes pillanatban mindenféle belső változások történnek bennünk a pörgő atomok sebességével, gyorsabban, és gyorsabban. Mindezek a változások vágyainkon belül történnek, a tudatalatti szinten.

Minden több milliárd hasonló akció után vagy egy “pillanat”, amikor egy “szám továbblép” bennünk, mint egy mérősezköz melyben sok-sok fogaskerék pörög szüntelenül, és a mérőtábla a 0-ról az 1-re lép. Ezután megint minden csak pörög, pörög, amíg a mérőtábla az 1-ről a 2-re lép. Bennünk is ilyen folyamatok zajlanak.

Ezért van az, hogy időt kell hagyjunk arra, hogy ezek a változások érezhetővé váljanak. Ugyanaz történik sok alkalommal normális életünkben is: sokszor találjuk magunkat olyan helyzetekben, amikor az idő szinte megáll, és alig múlnak a másodpercek, amíg végre az egész “magától” végetér. És amikor ebben a helyzetben vagyunk, tudjuk hogy változnunk kellene, de nem vagyunk rá képesek.

Időbe telik, míg a dolgok megváltoznak. Ugyanakkor továbbra is úgy kell tennünk, mint az ökör a szántáskor, csak húzva, vonva tovább, mivel képtelenek vagyunk megmondani mi is történik velünk, nem értjük az eseményeket, melyek velünk történnek.

Később, amikor belépünk a spirituális világba, elkezdünk mindent megérteni. Egy új, az adakozás iránti vágyat szerzünk, és azon keresztül képesek leszünk egy pillanat alatt milliónyi akciót megkülönböztetni. Ez olyan egyszerűvé válik, mint ami most testünkben játszódik le.

Azonban ma ugyanezek az akciók zajlanak le bennünk, végtelen gyorsasággal. Türelmesnek kell lennünk és várnunk, ami azt jelenti, hogy folytatnunk kell megkezdett útunkat. Egy bizonyos ponton a jelenlegi állapot megszűnik, a “számok átbillennek” és beleegyezünk az adakozásba.

(a reggeli lecke első részéből a 18.-as Samati cikkel kapcsolatban)

Kérdés:

Ha a Kabbala valóban tudomány, akkor miért van az írva, hogy a Körbevevő Fény csak azokat befolyásolja, akik hisznek benne?

Válaszom:

A Kabbalában a “hit” az adakozás erejét jelenti. A Kabbala nem mondja azt, hogy valami olyasmiben kell hinnünk, amit mások mondanak nekünk. Ebben a tudományban a hit az adakozás ereje – Bina, nem pedig valami szavak, amit valaki mond és ténynek fogad el.

Amikor tudományt tanulunk, nem hiszünk el semmit. Ugyanígy a Kabbala tudományában sem használjuk a hit fogalmát. Mindez nem vallás!

Amikor én Kabbalát tanulok, elfogadom a Kabbalisták tanácsait annak érdekében, hogy magamra vonjam a Körbevevő Fény erejét. A Kabbalisták elmondják nekem, hogy mit kell tennem, és elmagyarázzák, hogy miért. Az ő segítségükkel a spirituális rendszert tanulmányozom, bizalmamat beléjük helyezve, mint egy gyermek, aki bízik iskolai tanáraiban, vagy szüleiben. A kisgyereknek bíznia kell a felnőttekben annak érdekében, hogy egy magasabb szintre emelkedhessen. Az ő utasításaikra kell támaszkodnia, melyek a magasabb szintről érkeznek hozzá – de ennyi elég is.

Mindez különbözik világunk vallásaitól, ahol a hit nem azt jelenti, hogy bízunk valakiben annak érdekében, hogy előre juthassunk, és a dolgokat saját magunk leellenőrizzük, hanem az fanatikus hűséget jelent, ahol szemeink csukva maradnak. A Kabbalában azonban nem fogadjuk el a Kabbalisták szavait tényként. Ehelyett kipróbáljuk tanácsaikat és ez eredményt magunk ellenőrizzük le. És akkor amikor a tudás, és bizonyítékok halmazához jutunk, akkor magunk folytatjuk a kísérleteket tovább.