Báál HaSzulam azt írja, hogy mindenkinek tanulnia kell a Kabbala tudományát, mivel ez az oka annak, hogy megszülettünk: hogy korrigáljuk magunkat.

A mi világunk a lelkek törésének következtében jelent meg, amikor az egyetlen, egységes lélek több milliárd részre szakadt – az egyéni lelkekre. Ma ebben az elválasztottság állapotában létezünk, melyet ennek a világnak a formájában érzékelünk. A valóságban azonban nincsenek alsó vagy felső világok, ezek csak az emberi érzékelés különböző fokai a lelkek közötti kapcsolatoknak megfelelően.

A “világ” a lelkek közötti kapcsolatok foka. A jelenlegi fok a “mi világunk”. Amint a lelkek elkezdenek egyre közelebb kerülni egymáshoz, akkor a közöttük keletkező összekapcsolódás a “Jecira világának” hívjuk. Az ennél még erősebb kapcsolat a “Beria világa” és így tovább.

Amint erősítjük a lelkek közötti kapcsolatokat. Fokozatosan érzékeljük az összes világot. Lassan felemelkedünk a világok szintjein amíg el nem érkezünk a Végtelen Világhoz, ahol minden eggyé válik.

A Kabbala az a módszer, mely segíthet a lelkeknek abban, hogy egy korrigált állapotaban egyesüljenek. Ezért ilyen fontos számunkra.

(a reggeli lecke harmadik részéből)

Amennyiben a személy elkezd megszerzés iránti vágyával közvetlenül dolgozni, megpróbálja azt elnyomni, vagy ellenkezőleg azt megnövelni, akkor a folyamat a mai világunk keretei között zajlik. Nagyon sok ember van, aki hajlandó elnyomni vágyait valami fontosabb dolog érdekében, például azért, mert le akarnak fogyni, egészséges életet akarnak élni, vagy a sportban sikeresek akarnak lenni.

Ezekben az esetekben az erősebb önző vágy maga alá nyomja a kisebb vágyat. Minden az ember döntésén múlik. Mi az ami fontosabb számomra?

A társadalom és a reklámok belénk olthatnak mindenfajta értékeket, melyek annyira műviek lehetnek, hogy képesek minket arra venni, hogy teljesen a természetes, önző életélvezetek ellen cselekedjünk. Ez azért van, mert az ember legmélyebb vágya az, hogy elnyerje a társadalom jóváhagyását, mivel ez az a vágy mely a lelkek eredeti kapcsolatából származik.

Sok ember azt teszi, hogy megnöveli önző vágyait saját avagy a társadalom hatására: kűzdenek, hogy nagyobb gazdagsághoz, hírnévhez vagy hatalomhoz jussanak anélkül, hogy bármilyen határt szabnának maguknak, és megpróbálva magukat közvetlenül kielégíteni. Mindkettő megközelítés egoisztikus, és gyakran megtalálhatók világunkban. Még az is amit “kegyeletnek” vagy “beleérzésnek” nevezünk csak a megszerzés rejtett formája.

Amennyiben azonban a személy a valódi adakozás szintjére akar emelkedni, akkor meg kell találnia annak módját, hogy ne csapja be saját magát, hogy ne maradjon meg továbbra is önzőségén belül mint előzőleg. Ezért történik az, hogy elérkezik egy olyan társadalomhoz, melynek az a célja, hogy elérje a kölcsönös adakozás és egység állapotát a többiekkel, de ezentúl az egésznek az a végcélja, hogy felfedezzék, és egységre lépjenek a Teremtővel.

Annak érdekében, hogy mindezt megtehessük szükségünk van a Felső Fényre, mivel egy külső erő, a Fény ereje szükséges ahhoz, hogy elvégezze a munkát önzőségünk ellen. Ebben az esetben nem választom ki, hogy melyik vágy fontosabb számomra, hogy jót egyek, vagy lefogyjak, csak egyszerűen eldöntöm, hogy önzőségem nem kap semmit a továbbiakban. Az egyetlen jutalmam az ezáltal megszerzett adakozás tulajdonsága lesz.

(a reggeli leckére való felkészülséből)

A tanulás megfelelő módja az, hogy elménket mindig összekapcsoljuk érzéseinkkel, mint az orvos, aki gyógyszert ad a betegének, ismerve a gyógyszer alapanyagait, és azt, hogy azok hogyan működnek, de ugyanakkor, azt is megérti, betege hogyan érez. Ily módon kell vizsgálnunk az élvezet iránti vágyat: egyrészről beszélhetünk annak érzéseiről, mint ahogy a Zohár Könyve teszi azt, másrészről elemezhetjük azt tudományosan definíciók alapján, ahogy Báál HaSzulam adja Szulam kommentárjával a Zohár eredeti szövegéhez.

Ezért van az, hogy a Kabbala tudománya misztikusnak tűnhet, mely érzelmeken, hiten és morálon alapul, de másrészről ez egy tudomány, melynek pontos definíciói és analízise van, elmagyarázva az egész rendszerét annak, ahogy a Fény és a Kelim (edények) működnek, hasonlóan egy jól működő gépezethez. Szóval akkor tudománnyal vagy érzelmekkel állunk szemben? A válasz: mindkettővel!

A tanulónak meg kell próbálnia mindkettő megközelítést összekapcsolnia, annak érdekében, hogy képes legyen elméjét és érzelmeit egységbe hozni. Képesnek kell lennie érzékelni, és megérteni miért érez, ahogy érez, a Teremtőnek mely erői, tettei működnek vágyain belül, és mi is történik azokon belül. De másrészről ugyancsak képesnek kell lennie kiváltani a Fény (Teremtő) cselekedeteit, hogy azok hatással legyenek rá. Ismernie kell azokat, és képesnek kell lennie azokat pontosan elemezni, mérni, miközben érzi és csodálja mi is történik saját magán belül.

Össze kell kapcsolnia az elmét és az érzéseket azáltal, hogy a középső vonalon marad, és saját maga elemzését irányítja. Ki kell váltania a Teremtő cselekedeteit, és éreznie kell azok eredményeit saját magán, és emellett a Teremtő munkájának eredményeit nagyon érzékeny módon kell tapasztalnia. Mégis ugyanakkor két lábbal a földön kell maradnia, és nem szabad, hogy önkontrollját elveszítse. Nem szabad, hogy elfelejtse honnan származnak a cselekedetek, miért történnek azok, és hogyan tudja azokat legközelebb felhasználni.

Ebből áll az egész munka, mivel a Teremtő azt akarja, hogy azzal az anyaggal dolgozzunk, amit Ő teremtett, és hogy irányításunk alá vegyük mindazt. Ezáltal megszerezzük az Ő gondolatait, a Teremtés Alaptervét.

Mindeközben azok az emberek, akik nem ismerik eléggé a Kabbala tudományát, azt hiszik, hogy mindaz misztikum, vagy fantázia. Nem értik meg azt, hogy mindez valóságos, aktuális munka a teremtés anyagával, az egész valósággal, mindazt teljes öntudattal és kontrollal végre hajtva. Mi irányítjuk magunkat és a Teremtő cselekedeteit, mivel minden kizárólag a mi választásunk alapján történik

Nem értjük, hogyan képes két ellentétes jelenség egyidőben létezni, hogyan lehetséges megszerezni és élvezni, és ugyanakkor örömet adni annak, aki élvezetünk forrása. Ezek az érzések ellentétesek. Szóval hogyan vagyunk képesek ezeket kombinálni, hogyha ezek ellentétes irányba irányulnak: az egyik saját magam felé, a másik pedig Őfelé? Hogyan lehetséges élvezetet kapni egyidőben két ellentétes vágy alapján?

Nincsenek ehhez hasonlatos példák a mi világunkban, mivel az egyetlen vágyra alapul csak, mely az önző vágy. De a spirituális világban, létezik még egy vágy, az adakozás iránti vágy, és ez a két vágy együtt működik.

De először is ezeknek a vágyaknak egy ütközésen kell keresztül mennie. A megszerzés iránti vágy növekszik, és ellenkezik az örömnyújtás vágyával. A kettőjük közötti harmónia a harmadik vonal segítségével jöhet csak létre, mely nem csak egy egyszerű kapcsolat a két alapvágy között, és nem csak egy kompromisszum. Ehelyett a két alapvető vágy – “saját maga számára” és “az Ő számára” – eggyé válik. Az egyetlen módja annak, hogy ez megtörténjen a Felső Fény megjelenése, mely megadja nekünk a képességet, hogy megértsük és összekapcsoljuk ezeket az ellentétes vágyakat.

(a reggeli lecke felkészüléséből)

Létezett egy teljes, végtelen Kli (edény), mely teljesen korrigálatlan volt, és úgy tűnt, hogy a Teremtő volt minden gonosz forrása. És akkor én korrigáltam ennek az edénynek egy darabját, csak azt a darabot, mely jelenleg hozzám tartozik, és hirtelen felfedezem, hogy a Teremtő most jó hozzám.

Akkor mi is történt tegnap? Ahogy folytatom korrekciómat kezdem érezni, hogy Ő mindig is jó volt hozzám – a múltban, a jelenben és a jövőben is!

De mi történik a többi emberrel? Amikor sikerül hozzájuk kapcsolódnom, felfedezem, hogy ők is részei az én edényemnek (Kli). Ezzel kiterjesztem korrekciómat, hogy az egész teremtést magába foglalja – a Végtelenséget, és mindezt saját magamba foglalom.

Minden az én korrekciómon múlik. Abban a mértékben mekkorában én korrigálom magamat, felfedezem, hogy a Teremtő jóságos, és abban a mértékben, melyben nem korrigáltam még magamat, úgy érzem, hogy Ő gonosz. Minden személy annak alapján ítéli meg a dolgokat, amekkora mértékben korrigálva van, vagy még nincs korrigálva. Nincsen múlt, jelen vagy jövő: csak a korrigált edény (kli) felfedezésének szintjei léteznek, melyek a saját korrekcióm fokai, szintjei.

Nem vagyunk képesek önző vágyaink a kérgek (Klipot) nélkül előre haladni. Ezekkel az önző vágyakkal születtünk, és ezek a vágyak jelentik a teljes teremtést. De amikor belépünk a spirituális világba, ahelyett, hogy a mi apró primitív megszerzés iránti vágyunkat érzékelnénk, a vágyak egész rendszerét fedezzük fel. A Klipa (önzőség) és szentség-(Kedusa) adakozás között mindössze annyi a különbség, hogy a személy hogyan használja a vágyakat: saját maga számára, vagy az adakozás érdekében. Ahogy egyre feljebb jut a spirituális világ szintjein, ő maga határozza meg, hogy vágyai Klipa-nak, vagy Kedusa-nak minősülnek.

Általában azzal a hibás elmélettel rendelkezünk, hogy két világ vesz minket körül, melyek “idegenek” hozzánk viszonyítva, és mi közöttük “sétálunk”. Ilyesmi nem létezik. Ehelyett, minden magunkon belül történik, a vágyainkon belül. Semmi más nem létezik emellett.

Ahogy előre haladunk, újabb vágyakat fedezünk fel magunkon belül, és attól függően, hogyan viszonyulunk környezetünkhöz, mi határozzuk meg, hogy ezek a vágyak a megszerzés, vagy adakozás érdekében irányulnak-e. Így mi magunk építjük a spirituális világ szintjeit.

Ez különbözik attól, ahogy azt ma elképzeljük – hogy a Felső Világok már készen állnak, és mi egyszerűen beléjük lépünk, mint egy mesebeli erdőbe, és a gonosz lélek (Klipa) az egyik oldalon, míg a jóság, Kedusa, adakozás a másik oldalon lakik. Ehelyett minden csakis a személyen belül létezik, az összes világ, a Teremtő és a személy saját maga is.

Ha a személy követi a szükséges feltételeket: eredeti hiteles Kabbala könyvekből tanul, megfelelő tanárral rendelkezik a megfelelő környezetben, és kellő erőfeszítéseket fektet be, akkor a lelke hozzákapcsolódik a spirituális világhoz. Ezt a kapcsolatot a Körbevevő Fény hozza létre, és mindez oly módon befolyásolja a személyt, hogy egyre újabb benyomásokat kap. Ezek a benyomások idővel egyre erősebbek lesznek, amíg a megfoghatatlan Körbevevő Fény érzékelése a teljesen nyilvánvaló Belső Fény érzékelésévé változik.

Bár a személy egy olyan vággyal indul, mely csak egy apró pontként jelentkezett a Teremtő felé aspirálva, most egy teljesen új valóságot kezd el érzékelni ezen a vágyon keresztül. Ebben az új érzékelésben fogja fel azt a Fényt, ami mostmár teljesen nyilvánvalóvá vált számára. De ez ugyanaz a Körbevevő Fény, mely előzőleg egy felfoghatatlan, rejtett módon ragyogott rá.

A személy így elkezdi látni a Fény cselekedeteit, és úgy dolgozik vele, mint egy partnerral. A rejtettség és felkészülés periódusa végéhez ér, és a személy elkezd a spirituális világ tiszta érzékelésével cselekedni.