Kérdés:

Helyes-e azt mondani, hogy a Fény Útja nem szünteti meg a problémákat az ember életében, csak az történik, hogy aki a Fény Útját követi, az másként éli meg őket? Mivel ez a személy egy magasabb szinten van, nem ugyanazokkal a problémákkal küzd mint régen, mivel a velük szemben való hozzáállása megváltozott, vagyis a problémák forrásával való hozzáállása változott meg. Azonban amennyiben egy olyan személy éli át ugyanazokat a problémákat, aki a Szenvedés Útján halad, az rosszul érzi magát.

Válaszom:

Tökéletesen igaza van! Mindannyian a Felső Fény terében létezünk (az adakozás és szeretet tulajdonságában). Ez a tér koncentrikus gömbökből áll, és minél közelebb van egy gömb a központhoz, annál erősebb a szeretet és adakozás tulajdonsága benne. Minden állandó, csak mi magunk haladunk ezen a téren keresztül, és közben változtatjuk felfogásunkat a tulajdonságaink megváltoztatásán keresztül.

Egy vágy, vagy egyetlen lélek a gömbök központjában teremtődött. Utána elkerült a központtól, közben elvesztve a szeretet és adakozás tulajdonságát, és végül darabokra tört (az egyéni lelkekre). Így egy ellentétes tulajdonságot szerzett – a megszerzését (önzőség). Ebből kifolyólag most a Fénytől legtávolabbi gömbben található.

A lelkeknek meg van a “helyzetük” a Fényhez képes, mint ahogy a töltésnek meg van a helyzete az elektromos vagy mágneses térben. A lelkek Fénnyel való kapcsolata a tulajdonságaik megegyezése alapján történik. Amennyiben a Fény (tér) és a lélek tulajdonságai megegyeznek, akkor a lélek (a vágy) ezt egyensúlyként érzékeli. Más szóval létezik egy egyensúly a lélek erői és a Fény tulajdonságai között. A homeosztázis állapotában léteznek.

Amikor a lelkek elmozdulnak a központból a széli részekre (ahogy a tulajdonságokon keresztül leszállnak), megtartanak egy resimót (emlékpont) minden egyes állapotról, melyen keresztül mennek. Amikor elérik a legtávolabbi pontot a centrumtól (a Teremtőtől, mivel tulajdonságaik ellentétesek vele), a teljes elszakadás lánca meg van örökítve bennük. A lelkek (önző vágyak) ezt a legtávolabbi állapotot úgy élik meg mint ebben a világban (térben) élő személyek (lelkek).

Ebből a helyzetből kiindulva a lelkek megkezdik útjukat visszafelé. Először önkéntelenül mozognak a teremtés célja felé, a nyomás alatt, mely a Fénygömbök tulajdonságai és saját tulajdonságaik között különbözőségből adódik. A lélek szenvedést érez, mely érzés az önzőségük és a Fény tulajdonságai közötti ellentét következménye. Minél nagyobbak a resimók, melyek a lélekben megjelennek, annál inkább nyomódik a lélek a Fény terének belseje felé. Vagy másképpen kifejezve, minél nagyobb a távolság a korrigálatlan resimó és a Fény tulajdonsága között, annál rosszabbul érzi magát a személy (és ugyanez elmondható a társadalom egészéről is).

Egy bizonyos: a Fény terében levő gömbből kiindulva, a Fény resimóra irányuló hatása segíti a szenvedés okának felismerését. Ez úgy nyilvánul meg, hogy kérdéseket teszünk fel a szenvedés jelentésével, annak okával és céljával kapcsolatban. Kérdést életünk értelméről. A személy ekkor elérkezik a csoporthoz (környezet), ahol elkezdheti korrekcióját, hogy hasonlóvá váljon a Fénnyel (adakozás)

“Mindig úgy tűnik nekünk, hogy azért szeretnek minket, mert mi jók vagyunk, és nem vesszük észre, hogy azért szeretnek minket, mivel azok jók, akik szeretnek bennünket.”

Lev Tolsztoj

KA

Kérdés:

Szeretném az Igazságot nagy I-vel megtalálni, de minden amit nézek és látok hazugságnak tűnik. Hogyan tudom magamnak és másoknak bebizonyítani, hogy a kabbala valóban igaz? Nem elég csak azt mondani, hogy minden gonosz, és csak a Tóra igaz.

Válaszom:

Fejlődés és növekedés mindig a hiba és javítás érzésekkel történik, mint egy követő rendszer, mely valami célra irányul. A bizonytalanság érzése, annak érzése, hogy a dolgok nem igazak vagy hazugságok, az mind szükséges, és örülnünk kell, ha érezzük őket.

Csak az állatok nem csinálnak hibákat, mivel őket a természet vezeti, míg az embernek saját maga által kell kifejlődnie. Sőt, mi több, nem szabad elnyomnunk ezeket a tulajdonságokat másokban, ellenkezőleg, bátorítanunk kell őket még akkor is, ha ezek az emberek elhagynak minket. Hagyjuk, hogy keressék és megtalálják saját útjukat. Ellenkező esetben nem válnak emberivé és “állatok” maradnak, ahogy írva van: “Mind olyanok, mint az állatok”, mindannyian, kivéve azok, akik a növekedés és korrekció Fényét magukra vonják.

Kérdés:

Nagyon sok csoport és iskola tanítja, tanulja a kabbalát. Véleménye szerint minden csoport, mely az eredeti forrásokból tanul, alkalmas a kabbala tanulására?

Válaszom:

Csak önmagunk tudjuk megmondani, melyik csoport és mód a legmegfelelőbb számunkra. Néhány embernek még mindig meg kell tapasztalnia a különböző misztikus tanításokat, vallásokat, és a kabbalát mint tudást adó ágazatot (ahogy Baal Haszulam azt leírja a Jeruzsálemi kabbalistákról szóló írásában) Miután ezt mind kipróbáltuk (akár következő életciklusunkban is), vissza fogunk térni az eredeti kabbalisztikus tanításhoz, mely a Fény megszerzése önzőségünk kijavítása érdekében. Pontosan ez az egyetlen oka a kabbala létezésének világunkban, az egyetlen oka, hogy a Tórát megkaptuk. A Teremtő mondta: “Megteremtettem az önzőséget, és megteremtettem a Tórát annak korrigálására”, vagy más szóval: annak céljából, hogy az emberek megszerezhessék a”Szeretet a felebarát iránt” tulajdonságát, a teljes Tóra és az egész világ alapvető törvényét.

KA

 Kérdés:

Attól függetlenül, hogy azt mondta, szükség van egy tanárra a kabbala megértése érdekében, továbbra is van egy meghatározott érzésem, hogy nem helyes egy közbülső személy beavatkozására várni, egy közvetítőre a természet és magam között. Nem akarom azt (a kabbalát) megérteni valaki máson keresztül.

Válaszom:

Most ön olyan, mint egy gyermek, aki úgy döntött: maga akarja irányítani tanulását. Amennyiben a Teremtő megjelenik önnek, ahogy néhány különleges léleknek, mint Ádám, Ábrahám, vagy Mózes, akkor valószínűleg nincs szüksége másra – még kabbala könyvekre sem. Amennyiben azonban maga is olyan, mint mindenki más, akkor értelmetlen magában keresgélnie, mivel egyszerűen a rendszer így van felépítve.

A “tanár – tanuló kapcsolatot” nem mi találtuk ki. Ez nem egy emberi kapcsolatra vonatkozik, hanem a Felsőbb Szint és az Alsó Szint közötti kapcsolatra. Mi csak a lelkek rendszerének tulajdonságát és összekapcsoltságát használjuk ki. Nincsen más módja a spirituális megszületés elérésének.

KA

 Kérdés:

Mindig azt tanította, hogy a kabbala az az egyéni spirituális fejlődés útja, de most úgy tűnik, hogy mindez azt követeli, hogy az egyén feloldódjon az emberiség tömegében.

Válaszom:

Nikolaj Berdajev “A Kreativitás Filózófiája, Kultúra és Művészet” című könyvéből vett idézettel válaszolnék:

“Az egyéniség szabadsága nem alkothatja a kozmoszt, mert ellentétes vele. Az egyéniség szabadsága azt jelenti, hogy szabadon elszigeteljük magunkat és elidegenedünk magunkat a világtól. A világtól való elszigeteltség a világ rabszolgájává tesz bennünket. Egy individualista számára a világ mindig elnyomónak tűnik.
Az individualizmus lealacsonyítja az embert, elnyomva a globális univerzális emberi lényeget. Az individualista az individualitás ellensége. A személy a globális kozmikus hierarchia organikus része, és belsőségének gazdagsága egyenesen arányos a kozmosszal való kapcsolatával.”

Azáltal, hogy az összes lélek rendszerét szolgáljuk – az egyetlen a Teremtő által teremtett dolgot -, a személy beleolvad ebbe a rendszerbe. Az övé lesz, és vele egyenlővé válik. És ezzel egyesül a Teremtővel, egyéniségét és különlegességét valóra váltva.

KA