Sok ember él úgy a világunkban, hogy fogalmuk sincs arról, hogy az hogyan működik. Nincsenek tudatában a szociális s kormányzati rendszerek működésének, a természet törvényének, a bolygók mozgásának, és a számtalan kapcsolatnak ami emberek között létezik. Az emberek nagyon egyszerű életet tudnak élni, csupán annak a tudatában, ami ahhoz szükséges, hogy napról napra továbbhaladjanak, és sosincs égető vágyuk arra, hogy többet tudjanak a világ funkcióiról. Ezzel ellentétben, a mi világunkban néhány ember jobban érdekelt ezekben a témákban, többet akarnak tudni, és kutatják a rendszereket, amik a világot működtetik.

Ugyanez igaz a spirituális létezésre. Nem minden ember merül bele mélyen, aki eléri a spirituális felfogást. Természetesen korlátozottak, a lelkük gyökerénél fogva, ami nem igényel többet, mint az ő szintje. Más szavakkal, végrehajtja a működését, annak kívánt helyén, és semmi többre nincs szükség.

A lélek gyökere másoktól többet kíván, akik kutatni szeretnék a spirituális világot. Ők Kabbalisták. Ez megfelelő a tudósoknak, akik a mi világunkat kutatják, a Kabbalisták az egész spirituális rendszert részleteiben vizsgálják meg. A Kabbalistáknak teljes spirituális elérést és felfogást kell elérniük. Ez a lelkük gyökereinek megfelelően, ami arra sarkall Kabbalistákat, hogy  mindent önmagukba foglaltassanak, és részleteiben megkülönböztessenek, a spirituális világban szintézisen és analízisen keresztül, hogy kijavítsák a lelküket. Ez olyan mértékig történik, amennyire valaki lelke kívánja a korrekciót, amit általános valóságban az a személy fog fel.

És ez az a fokozat, ameddig valaki kijavítja önmagát, és ami alapján meg van ítélve. Ha valaki korrekciója 100%, akkor egyenlő a legnagyobb Kabbalistákkal, és minden módon egyenlő velük. A spiritualitásban nincs olyan felosztás, hogy fontos emberek és nem fontos emberek. Az számít, hogy az illető mennyit tesz, abból amit tőle kértek.

A spiritualitás az adakozás világa. A hozzáállás kicsit más, mint amit megszokhattunk: az ember belép a spiritualitásba, visszatekint és rájön, hogy nem csinált semmit! Nincs már benne semmi azokból, amikért egyszer harcolt, vagy a cselekedetekből, amit végrehajtott. Ezért az illetőt csak a tiszta adakozás veszi körül.

Kérdés:

A 2O1O-es Zohár kongresszus után nagy vágyat kaptam arra, hogy segítsem az embereket. Hogy tudom azt leellenőrizni, hogy mindent megteszek ennek érdekében?

Válaszom:

A legnagyobb segítség az, amikor a személy létezésének minden egyes pillanatát arra fordítja, hogy arra gondoljon hogyan korrigálja magát és a világot.

Végül is a törés először a világokban, és utána a közös lélekben történt meg, és most a törött lelkek, a törött világban léteznek. A korrekció csakis a Kabbala módszere segítségével történhet meg, mely segít nekünk abban, hogy magunkra vonjuk a Felső Fényt, mely megváltoztatja szándékunkat egy önzőről altruisztikusra. Ugyanannak az Erőnek, ugyanannak a Fénynek, mely a teljes Univerzumot megteremtette kell befolyásolnia minket és kell mindent korrigálnia.

Ennél fogva mi azáltal segíthetünk másokon, hogy terjesztjük a Kabbala tudományát ameddig el nem érjük a teljes megmenekülést. Azonban ameddig a világnak még mindig szüksége van a korrekcióra, nekünk kell megpróbálni elhozni ezt a korrekciót a világ számára. A Kongresszus alatt egy hatalmas erőt kaptunk közös egységünk által, mivel együttesen egy nagyobb megértéshez, és érzékeléshez jutottunk.

És most hatalmas cselekedeteket kell végrehajtanunk a magunk és a világ általános korrekciója érdekében. Mi előrelépésünket pontosan ennek érdekében kaptuk meg, és semmi más okból. Egyikőnk sem kapott volna semmit abból amit megkaptunk (annak lehetőségét, hogy részt vehettünk ezen a találkozón, valaminek a megértését, vagy érzését), ha nem lennénk képesek a világot korrekciónkon keresztül befolyásolni.

hzs

Kérdés:

Általában időbe telik, hogy behatoljunk a Zohár szövegébe. Hogyan tudjuk meggyorsítani ezt a behatolást?

Válaszom:

Ez egy személy állapotától függ. Nekem legalább 20 percembe telik, néha 40, hogy érezni kezdjem a Zohárt és kapcsolódni tudjak hozzá, hogy együtt tudjak vele dolgozni, egyetlen megosztott lélegzetvételben, a hullámain úszva.

Olvasnunk kell és várni, hogy megtörténjen. De a felkészülési idő nem kidobott idő. Nagyszerű munka, egy idő, amiben hittel kell lennie, hogy a Zohár hamarosan fel fog tárulni a számára. Már tapasztaltátok ezt, és tudjátok, hogy ez hogyan történik. Megértitek, hogy minden amit tennetek kell, az csak folytatni és valamiféle kapcsolat fel fog nyílni.

Az ilyen korrekció erényén keresztül érezni kezdjük a Zohárt, és hozzánk közel álló dolognak fogjuk fel azt. Nagyobb megvilágítást kapunk belőle és a szöveg „játszik” velünk, ráébreszt minket a belső változásokra.

Ez időbe telik; a felkészülés ideje fontos, hogy kapcsolatot létesítsünk a könyvvel. Ez az idő nagyon fontos, és türelmesnek kell lenni, annyi időt adva neki, amennyi szükséges. Végül is, nagyon fontos, hogy ez megtörténjen, és az illetőnek biztosnak kell lennie benne, hogy kétségtelenül meg fog történni. Várni kell rá és vágyni; és ezt megtéve kapcsolatunk lesz a könyvvel.

Később látni fogod, hogy nem csak egy kép válik tisztává, de belső változások és érzetek óceánjába hatolsz be. Sok emelkedést és ereszkedést fogsz tapasztalni, ahogyan a Zohár balra vagy jobbara emel (a spirituális érzeteknek megfelelően). Nagyon tiszta és drasztikus jelenség jön létre benned, és érezni fogod, hogy a Felső Erő működik az anyagodon belül.

Mindezen keresztül, valaki fejlődése abban a tényben nyugszik, hogy vár a tanulásra, hogy korrigálja őt, azaz egységre vigye őt, a másik szeretete felé és a Teremtővel való egység felé. Ilyen oka van, hogy valaki olvas, és erősfeszítéseket tesz. Ebben az esetben az illető a Fény szándékával halad előre.

Befolyásol minket a Felső Fény, ami az egoista vágyunk fölé emel bennünket. Viszont, később nekünk egyedüli ki kell tudnunk jönni abból a vágyból. Amikor a Fény megemel minket, úgy tűnik, hogy kimenekülünk Egyiptomból. Mégis, ki tudunk menekülni Egyiptomból, ha az bennünk van, ha az alapvető természetünk?

Ez ahhoz a kérdéshez vezet minket: Mit jelent az, hogy a sivatagban vagyunk? Ez az, mikor Egyiptom visszajön hozzám, és mindegyik részéből ki kel jönnöm. Erre hivatkozunk úgy, mint a 40 éves utazásra a sivatagban. Ez az, amikor fokozatosan növelem és megkülönböztetem a vágyaimat, mint egy emberi embrió, akinek a szervezi fokozatosan fejlődnek egymás után. Először egy rész fejlődik aztán egy másik; és a fejlődés egy irányba megy, míg megoldunk különféle akadályokat és  problémákat. A lélek növekedésének folyamata és  fejlődése hasonló ahhoz, mint az embrióé az anyaméhben.

Értékelnünk kellene a tényt, hogy rendelkezésünkre áll a Zohár könyve, mert ez a megváltás eszköze, ami egyik napról a másikra megváltoztat minket. Viszont mi nem érezzük az eredményt, ameddig ezek az eszközök nem kezdenek teljes mértékben cselekedni. Fokozatosan működik, mint egy gyógyszer, amit egy beteg embernek írtak fel, és minden nap be kell vennie, de a hatása csak több hét használat után érezhető.

Ugyanakkor folytatja a gyógyszer használatát minden nap, de még betegebbnek érzi magát. Ugyanez történik a spirituális fejlődésünkben. Ennélfogva türelmesnek kell lennünk, és folyamatosan több erőfeszítést tennünk, még akkor is ha úgy tűnik nekünk, hogy a gyógyszer nem működik – ameddig a kupánk ki nem csordul.

cst

A Teremtő nem küld nekem szenvedést. A vágy, ami nem egyezik meg a Felső Fénnyel, felébred bennem, és érzem ezt a különbözőséget, úgy s mint szenvedést az egészségi állapotomban, pénzügyi helyzetemben, elismerésben, hatalomban, biztonságban, párkapcsolatban, gyerekekben és az egész világban. Nyomást érzek, nehézséget, és számos problémát.

Ki vagy mi a hibás? A vágyam, ami ellentétes a Fénnyel. Ez a szenvedés érzetét növeli bennem. Ez az érzet nem a Fényből jön. A Fény abszolút pihen; jó és jót hoz a gonoszra és az igazra is. Én vagyok, aki nem hasonló a Fényhez, akinek a tulajdonságai különböznek a Fényétől.

Például 10 kg vágy ébred fel bennem, egyenlővé kell lennem a Fénnyel abban a 10 kg-ban. EZ az, ahogy ki kell építenem a „szándékot, hogy adakozzak” azon a vágyon, és akkor „kicsinek” találom magam a Végtelen Világban. Ezután a vágyam 12 kg-ra fog megnövekedni, és ki kell javítanom a szándékomat a fennmaradó 2 kg-ban, és akkor nagyobbnak érzem magam a Végtelen Világban, és így tovább.

Az egoista vágyam napról napra növekszik. Viszont ha csak mások kihasználására és a saját hasznomra akarom használni ezt a megnövekedett vágyat ahelyett, hogy összekapcsolódjak velük, és a Teremtőnek adakozzak a közös lélek más részeivel, akkor szenvedést fogok érezni ebben a vágyban.  Az egoizmus szenved az őt körbevevő Fény ellentététől. Magunknak teremtjük meg a szenvedést; ez nem a Teremtő. Ő tökéletes, tehát hogyan tudna Ő megváltozni?

A Fény tengerébe merülök most. Mégis ha nem próbálok Őhozzá hasonlóvá válni, addig a fokig, ameddig a gondolatok és vágyak feltárulnak előttem most, rosszul fogom érezni magam, és holnap még rosszabbul fogom érezni magam, mint ma.

Próbálj meg a Fényhez hasonlóvá válni minden egyes pillanatban. A Fény az adakozás, és egymás szeretete; egy univerzális egyesülés. Minden magánvágy, egyéni lélek egyesülni fog és ez a z egyetlen nagy vágy hasonlóvá válik a Fényhez.

Hogyan tudom ezt elérni? Hogyan tudom segíteni a folyamatot? Kezdj rá gondolni, és a szenvedésed alább fog hagyni. Hirtelen fel fogod ismerni, hogy a vágyad, ami a Fény felé sóvárog, valójában hasonló hozzá. Ebben a részben úgy érzed magad, mint a Fény, a Teremtő. Meg van a módszer és az összes eszköz erre.

Kérdés:

Mennyi ideig leszel még a mi vezetőnk?

Válaszom:

Bármelyik adott pillanatban, egy diáknak fel kell rá készülnie, hogy tanár nélkül legyen, és tudnia kell, hogy mindene meglesz, amire szüksége van. Aki mindig előrelép, az aki folyamatosan kér és független magától és önmagában. Megvan számára a Teremtő, a módszer, és a csoport. Minden szükséges dolog a rendelkezésére áll.

Viszont a következő szintre lép-e az illető a létra nélkül? A következő szint a közelebbi kapcsolat a  barátok között. Ennélfogva a közös döntés fontos. Nem lehet kijelölt vezető, akit az előző tanár jelöl ki, vagy valaki aki a vezetőnek állítja be magát. Senki sem veheti át a vezető szerepét erővel, intelligenciával vagy csellel.

Biztonságosabb, ha a csoport összefogva folytatja az útját és közös döntéseket hoz egy „spirituális testület” segítségével. Ez a testület nem nagy elmékből, vagy elismert szakértőkből áll; olyan emberekből áll, akik képesek közös döntéseket hozni.

Bárki, aki képtelen fogékony lenni a csoport fejlődésével  kapcsolatos folyamatával kapcsolatban, annak nincs helye a spirituális vezetőcsoportban. Ebbe belefoglaltatnak azok: akiket még mindig személyes érdekek vakítanak el, azok akik képtelenek alárendelni magukat a csoportnak, azok akiket nem tölt el elég hevességgel az út jelentősége, azok akik azért hibáznak, mert nem hangolódtak eléggé a közös irányra, azok, akik külső hatások rabjai, és azok, akik egyéb okok miatt nem alkalmasak erre.

A spirituális vezetőtestületnek olyan emberekből kell állnia, akik nem hibáznak a közös döntésekkel, és nem gyakorol rájuk nyomást a csoport, és még fontosabb, hogy nem befolyásolja őket külső személy. A csoportnak megvan a joga és kötelessége, hogy kizárjon bárkit, aki akadályozza annak a munkáját, vagy aki a saját fontosságát hangsúlyozza benne. Ezek a spirituális törvények azzal kapcsolatban, amiknek megfelelően növekednünk kell.

cst