Dr. Michael Laitman

Ki figyeli a Teremtő valóságát?

Kérdés: Ki az a megfigyelő, aki a Teremtő valóságát figyeli?

Válaszom: Ez a megszerzés iránti vágy. A vágy a fejlődési szakaszának negyedik (Dalet) fázisában rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy magát olyan módon lássa, hogy különbözik a megszerzés iránti vágy kövületi, növényi és állati szintjeitől. Ezeken a szinteken a vágy csak saját magát érzi, és saját belső részeit érzékeli: a kövületi, növényi és állati természetet, és ennek a világnak az emberi lényét, magán belülről.

A megszerzés iránti vágy, mely a negyedik fázisba fejlődött rendelkezik egy másik résszel is, melyet úgy hívunk, hogy a “szívben található pont” – a “Teremtő részecskéje felülről”, amelyből ugyancsak képes megfigyelni. Ez a megfigyelési pont új, és ebből a pontból az úgy látja magát, mintha a Teremtő szemszögéből vizsgálna.

Csak az szükséges ennek a pontnak a látásához, hogy annak nagy fontosságot, állóképességet, és teret adjunk. Mindez azáltal történik, hogy ezt a pontot kiemeljük magunkból, és másokhoz “tapasztaljuk”.Ezek, a “mások” igazából, csak elképzelésünkben léteznek. A valóságban semmi sem létezik a emberen kívül. Azonban ez az, ahogy érzünk a törés eredményeképpen.

ford: HZS

lekt: KN

16 Már 2010

A Teremtő megteremtése a törésből

Az edények összetörése egy elképzelt valóságot, teret és távolságot teremt. A Malchut részei eltávolodtak egymástól a közös lélek törése eredményeképpen. Ebben a térben, annak részei között vagyok képes megkülönböztetni magam és mások között, azok között akik közel vannak hozzám, és azok között akik távol vannak. Ezen a szférán belül én elképzelem az elválasztott részek közötti távolságot, mely részek nem állnak össze egy egységgé.

Ezáltal a törés eredményeképpen érzem ezt a valóságot. Ha egy ilyen valóság nem létezne, nem lennék képes azon munkálkodni, hogy közelebb vonjam és magamhoz kapcsoljam a többieket. Nem lenne meg a lehetőségem, hogy valamit is megértsek megszerezzek. Végül is a teljes megértésem abból az aspirációmból származik, hogy megtanuljam: “Mi ez?”. És akkor közelebb vonom magam ahhoz a tárgyhoz, jelenséghez, mely érdekel engem, mint ahogy a kisgyermek aki mindent szájába tesz, legfejlettebb érzékéhez, annak érdekében hogy azt megízlelje.

Mivel a törés létezik, én először is önző módon vágyok arra, hogy a különálló részeket magamhoz csatoljam, és utána már az adakozásban próbálom őket összekapcsolni. Hogyha önző módon akarok velük összekapcsolódni, akkor csak belső érzéseimet akarom megszerezni. Azonban amennyiben adakozásban akarok a többiekkel egységre lépni, azáltal megszerzem azt a Fényt, mely a törés alatt illant el. Én a köztünk levő teret akarom kitölteni a Fénnyel.

Én a Teremtő képmását építem fel azokon a vágyakon (Kelim) belül, melyek távol állnak egymástól. Én ezt az üres teret töltöm meg Visszavert Fényemmel. Ez azt jelenti, hogy én építem fel a Teremtő képmását. Ennél fogva a Teremtő (Bore) az “Jöjj és Láss” (Bo-Re), mivel én teremtem meg Őt.

hzs

16 Már 2010

A Zohár az ágazatok nyelvén beszél

A Zohár, Sára élete fejezet (Chayei Sarah), 12. pont:” …Ezáltal a gonoszak ki vannak törölve Dumah könyvéből, mivel ő csak a középső vanlon keresztül végez számítást, ahol a gonosz nincsen benne foglalva. Ennél fogva ki is kívánná őket a halottak feltámasztásakor? A halottak feltámasztása alkalmával Matat angyal megkapja a temetők számításait Dumah-tól. De ki fogja azokat a gonoszakat kívánni, akik nincsenek Dumah által számításba véve a halottak feltámasztása érdekében?”

Kérdés:

Ez a szöveg zavaró, és félelmetes a személy számára olyan szavakkal, hogy “halott”, és “temető”. Mi a megfelelő módja annak, hogy ezeket a szavakat érzékeljük?

Válaszom:

Meg kell értsük, hogy a Zohár az ágazatok nyelvén beszél hozzánk, mint a legtöbb Kabbala könyv. A módszer nem csak tudást ad át, hanem ennél fontosabb módon benyomásokat közvetít számunkra. Mindez annak érdekében történik, hogy magunkra vonjuk a korrekció Fényét a spirituális világból, és ezéltal elérjük korrigált állapotunkat.

Mi nem fizikai testekről beszélünk a mi materiális világunkból, és nem is szabad megpróbálnunk “kezünket lábunkat” korrigálni, mi nem fizikai problémákat próbálunk meggyógyítani, melyeket normális doktoroknak kell kezelniük. Ehelyett a Zohár a lélek korrekciójáról beszél. Ennél fogva bár a Zohár ennek a világnak a szavait használja, azok mind spirituális jelenségeket írnak le, azaz azok belső erőinkre, és tulajdonságainkra utalnak.

Ezek azok a tulajdonságok, melyeket kutatni akarom. Mindezt azért teszem, hogy melyik részem “beteg”, mely részemet kell korrigálnom. Ezt teszem, és ehhez szükségem van arra, hogy vágyjak a korrekcióra. Ez a Zohár könyvének a célja.

hzs

15 Már 2010

A felismerés küszöbén

A Zohár, Sára élete fejezet (Chayei Sarah), 155. pont: …De az alsók nem képesek megszerezni a bal illuminációját, mielőtt az beöltözik a jobb vonal Hasszadim-jába.

Ezért van az, hogy Ézsau nagyon fáradt volt. Írva van: “Lásd én halálomon vagyok, mi hasznom származik az elsőszülöttségi jogomból?”

Ézsau meg akarta szerezni a Hochma Fényét önző vágyain (Kelim de Kabbala – megszerzés edényei) balül, és azt találta, hogy nem képes minderre. Hasonlóan egész életünket az élvezetek üldözésére fordítjuk, megpróbálva élvezeteket találni életünkben, de ahogy élvezetet érzünk, az azonnal elillan. És ez a ciklus ismétlődik egész életünk folyamán. Ennek a soha meg nem álló ciklusnak az ismétlése miatt vált Ézsau fáradttá, és mondta azt: “Nem vagyok képes a továbbiakban ezt folytatni. Mindez reménytelen, én belefáradtam ebbe. Készen állok arra, hogy Jákobbal egységre lépjek.”

Ma az egész emberiség ennek a felismerésnek a küszöbén áll. Ennek okán a Kabbala tudománya, Jákob módszere megjelenik előttünk. Ez a tudomány pontosan arról szól, hogyan építsük fel a középső vonalat, hogyan alkalmazzuk Jákob módszerét.

Mielőtt az emberiség elérte volna a kétségbeesésnek ezt az állapotát, nem volt szükség a Kabbala tudományára. De a szükséglet most nagyon is nyilvánvaló: mostantól a Tóra felfedhető, mivel a Tórát csak a középső vonalon – az önzőség korrigálásán keresztül lehet feltárni.

hzs

15 Már 2010

Mindenünk meg van, de…

A Zohár, Sára élete fejezet (Chayei Sarah), 155. pont: …Minden Guf (test) a Sam, Ézsau miniszterének hatósága alá került, a tudás fájának bűne alatt, amely miatt a Guf halálra lett ítélve. Ez a dominancia a kígyó mocska, amely nincs eltávolítva a Guf-ból, ameddig az el nem rohad a sírban…

A megszerzés iránti vágyat hívjuk “test”-nek, és ez az önzőségünk, a hatalmas vágy a saját hasznomra irányuló élvezetek irányában. Ennek meg kell halnia a szememben, el kell legyen temetve, és el kell rohandnia. Életemben el kell jussak egy olyan állapothoz, amikor “a halál is jobb, mint egy ilyen élet”, amikor biztosra tudom, hogy semmim nem lesz ebből a földi életből. Mindenem megvan, de nincsen célja életemnek, vagy bármilyen célom, ami értelmet adna életemnek.

Pontosan ez történik most. Az embereknek mindenük meg van a pár száz évvel ezelőtt éltekhez képest. Van lakóhelyük, ételük és javadalmuk. Ki élt ilyen körülmények között a múltban? Talán csak a királyok.

Ma mindenünk meg van, mégis depresszió ellenes gyógyszereket szedünk, és pszichiátert látogatunk hetente kétszer. Ez azt mondja nekünk, hogy az emberek felfedezik azt, hogy képtelenek kielégíteni magukat. Látszólag a test elégedett a materiális és állati szinten, míg ugyanakkor az emberi lény bennünk belül megmutatja magát, és mindaz üresen marad. Ez annak a jele, hogy a “test rohad a sírban”.

hzs

15 Már 2010

Köszönjük meg a Teremtőnek a zavarokat

Kérdés:

Zohár rész alatt a reggeli leckéken, úgy érzem, hogy nem értek meg semmit, de mindazonáltal törekvést és kapcsolatot érzek az anyaggal.

Viszont az esti leckéken nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Teljesen az anyagtól elválasztva érzem magam, lehúznak a mindennapos problémák, és képtelen vagyok a leckére figyelni. Mit tehetnék, hogy az anyagra kezdjek fókuszálni? Van valami azonnali, automatikus cselekedet, amit ilyen állapotban meg lehet tenni?

Válaszom:

Az automatikus cselekedet, hogy megküzdjünk a zavarral az, hogy köszönjük meg a Teremtőnek, hogy azt küldi. Végül is, „Nincsen más rajta kívül”. Ő teremti meg a zavart érted; irányítja a szíves és az elméd. Ő az, aki legjobban tudja, hogy melyik adott pillanatban mit küldjön neked. Ezeket a dolgokat pontosan azért küldi neked, hogy összezavarjon, hogy tanácstalannak érezd magad, képtelennek fókuszálni, hogy megzavarjon azzal, hogy a mindennapi tevékenységekre, problémákra és aggodalmakra való gondolással megzavarjon téged.

Miért? AZ összezavarodás közepén, a problémák tömkelegével, és zavarral, képes leszel erőt gyűjteni, hogy legalább egy kis részeddel kapcsolódj a szöveghez pár pillanatra, és ebben van a hasznod. Másfelől, ha tiszta ésszel ülsz a leckén, úgy érezve, hogy már a spiritualitásba szálltál fel, nem vagy jó helyen egyáltalán. Az erőfeszítésed valóban abban van, hogy elkezdesz kapcsolódni a spirituális világgal, még csak egy kicsit, a kis „kígyóid” (egoista vágyaid) ellenére. Pontosan erre van szükséged.

Később hirtelen nagy feltárulások jönnek majd. Pontosan a nehézségekkel érjük el a feltárulásokat. Ahogyan írva van, „a Tórának el kell jönnie Zionból” (a Fény távozása).

Ennélfogva, ha az elméd nem működik, és a kedved rossz, ne gondold, hogy haszontalan dolog eljönni a leckére és a Zohárt hallgatni. A számításod abszolút helytelen; az elméd tisztasága, vagy érzelmi állapotod nem fontos. Ha tényleg azzal küzdesz, hogy lekapcsolva érzed magad, kimerült vagy, és összezavarodott, de még mindig kapcsolódni akarsz az anyaghoz amennyire csak tudsz, még ha csak pillanatokra is tudsz kapcsolatot kialakítani, sokkal többet nyersz ezzel, mint az inspiráció nagy pillanataival. Ez azért van, mert a Felső inspiráció csak elbizakodottá tesz, mint ahogyan a levegő megtölti a lufit. Viszont a valódi hasznot kemény munka teremti meg és erőfeszítés a zavarok ellenére.

cst

13 Már 2010

Képzeljük el, hogy a kívánságunk valóra vált!

Kérdés:

Mit kell elképzelnünk, mikor a Zohár szavait olvassuk, amit egyáltalán nem értünk? A lelkeket képzeljük el az egységben, a Fény hatását rajtunk, vagy valami mást?

Válaszom:

Azt kell elképzelni, hogy mi mindannyian együtt egy vágyban létezünk, és amit a Zohárban olvasunk ezen a vágyon belül fog feltárulni. És ez a vágy, és ennek a beteljesedése fel fogja tárni a Teremtőt.

Eredményekre számítunk és várunk a tanulmányainkból. Nekünk valójában a másokkal való kapcsolatunkat kell korrigálnunk, mert ez lesz az edényünk a Fényre. Ekkor az én vágyam megkapja a korrekció minőségét, az egység tulajdonságát – a Teremtőt. A Teremtő a helyes vágyam az adakozásra.

El kell képzelnünk egy állapotot, amiben létezni szeretnénk. Nem is tudhatom, hogy mi az a Fény és hogyan hatol belém, de el kell képzelnem a helyes állapotot amit el szeretnék érni. Pont mint a mindennapi életünkben, mikor valamire vágyunk, nem a cselekedetekre gondolunk, amit azért kell tennünk, hogy megszerezzük azt, de az eredményre, a vágyunkra, ami valóra válik. És akkor képes leszek megérteni, miben szenvedek hiányt, hogy elnyerjem a vágyam, és hol tudom el megtalálni a helyes példát a jövőbeli állapotra, azaz melyik könyvek tudják megadni nekem azt a példát.

cst

13 Már 2010

A létra használata, hogy megépítsük a lelkünket

Kérdés:

Mivel az a célunk, hogy magunkra vonzzuk a Körülölelő Fényt, amikor a Zohárt olvassuk, miért olvassuk azt Baál HaSzulám kommentárjával, és nem az eredeti Zohár szövegével?

Válaszom:

Először is, mivel a Zohárt arámi nyelven írták, Babilon ősi nyelvén, a modern olvasók nem tudják azt megérteni. Sőt mi több a Zohárt olyan stílusban írták, ami tele van allegóriákkal, és képekkel, amik fizikainak tűnnek számunkra. Képtelenek lennénk elvonatkoztatni a fizikai képektől, amikor a Zohárt olvassuk a Kabbalista Szulám kommentár nélkül. Ezért van az, hogy a Zohár és a Szulám kommentár szövegének kombinálásával Baál Ha Szulám bevezet minket a Zohár szerkezetének megfelelő megértésébe. Ezen keresztül már az egész szöveget a három vonalon keresztül tudjuk látni.

A háromvonalas megközelítésre szükség van. Még a Tóra is csak a három vonalon keresztül megközelíthető csak. Teljesen a három vonal szerint vették: Vennünk kell a két vonalat, amit fentről kapunk, a jobb és  bal vonalat, a vágyat és a Fényt, és megfelelően össze kell kötnünk őket. A lelkünket úgy építjük fel, hogy megfelelően kombináljuk a két vonalat.

Lehetetlen a Zohárt a Szulám kommentár nélkül tanulni. Ez a módszer, amit a Szulámnak neveznek (a Létra) akkor tárult fel és került a Zohárhoz hozzáadásra, amikor a mi generációnk eljött ahhoz a ponthoz, hogy készen állt a Kabbala tanulására. Ez a korrekció ideje. Ahogyan a globális krízis feltárul a lelkek között, teljes mértékben tudjuk használni már ezt a módszert.

A Szulám kommentár mellett kicsit módosítottunk a szövegen, néhány technikai részlettel jobban megközelíthetővé téve a modern olvasó számára. Ezért neveztük el úgy, hogy Zohár mindenkinek.

cst

13 Már 2010

Oktatás a Kabbala fényében

Kérdés:

Nincs itt az ideje egy a Kabbala tudományának alapelvei szerint működő iskolát nyitni?

Válaszom:

Persze, szükséges egy olyan oktatási rendszert megteremteni, ami a Kabbala tudományának alapelvei szerint működik. Még az általános tantárgyakat is lehet a Kabbala fényében tanítani. Fizikát, kémiát, matematikát és más tantárgyakat is lehet nem egyszerűen ahogy vannak, a mi világunk kutatásaira alapozva tanítani, de a Felső Erő magyarázataival, ami alászáll a mi világunkba, ami megformálta ezt a világot és a törvényszerűségeit.

A Kabbala tudományának alapelvei segíthetnének tisztázni, hogyan fakad minden a Felső Gyökerekből. A biológiával meg lehetne magyarázni, hogy minden az élvezet vágyából fakad, és az anyag ennek a programnak megfelelően fejlődik, a mozdulatlan, növényi, állati és emberi szintekre. A fizikával tanulmányozni lehetne a vágyakat, ami az elemi részecskék és szilárd testek formájában öltenek testet. A csillagászattal és földrajzzal  meg lehetne magyarázni, hogy az asztronómia rendszere (a naprendszer és a Föld, stb) miért fejlődött ki. Az emberiség történelmének egészét le lehetne vezetni az ember alapvető vágyából, annak egoista fejlődésével, egészen a jövőbeli korrekcióig. A Kabbala tudománya alapvetést ad a világnézetünk minden aspektusának.

cst

13 Már 2010

Minden ember abszolút egyenlő

A korrekció folyamata alatt úgy tűnik számunkra, hogy a mindenkinek különböző fokú fontossága van. Viszont ez csak egy illúzió. Csak azért tűnik így, mert kihagyunk egy elsődleges tényezőt a számításunkból: Minden ember mindent megkapott a Teremtőtől. Minden ember egyéni karaktere, műveltségem és járulékos feltételei fentről adottak. Ez azt jelenti, hogy semmi nem függ a személytől, az erőfeszítésén kívül, ami minden Fentről adott feltétellel szemben értékelt.

Ha kizárjuk azokat a tényezőket, amit Fentről kaptunk, és nem függenek a személytől, és csak azokat a dolgokat vesszük szemügyre, ami a személy egyéni erején belüliek, minden ember abszolút egyenlő. Mindenkinek ugyanaz a lehetősége van meg a  dolgok észrevételére, a szabad választásra, és a korrekcióra, ahhoz képest, hogy mit kaptak és miben szenvednek hiányt.

cst

13 Már 2010

62 queries in 0,652 seconds.