Szerző arhívuma: geocosmos

011. Nov. 2.

Kérdés: Hogyan lehet jól felkészülni egy nagyobb gyűlésre?
Válasz: a felkészülés a következő fokozatra nagyon fontos. Látjuk ezt R. Aslag cikkében, a „Szinaj hegy” címűben. Abban azt kérdik a néptől: „ Felkészültetek a teljes felépülésre? Mert ha készek vagytok a társulásra, mint egy ember egy szívvel, közös vággyal, akkor elértetek a teljes felépülésre. Akkor a vágyatok erre hatszázezerszeresre nő.

Mindenkinek érdemes azt gondolni: „Fontos nekem, hogy társuljak a többiekkel, mert csak akkor tudom kijavítani magamban a rosszat, az önzést, és ellentétére fordítani, a jóra, az odaadásra, a teljesség szintjére a csoport erejével. A teljesség szintjén a vágyam (a felső, teremtő adó-erő általi felépülésre) hatszázszorosára kell nőjön.

Nincs szó arról, hányan vannak éppen ebben a helyzetben: ketten vagy sokezren vagy éppen hatszázezren. Akkor is, ha mind a hétmilliárdan most sikerül eljutnunk a társulás közös vágyához, akkor is hatszázezresnek nevezzük ezt a magasabb szintet.

Csak ha tényleg készek vagyunk a közös vágy miatt a felépülésre csoportba betársulni, akkor kapjuk meg a „felépülés” megvilágítását, a visszavert fényt.

Azzal tudunk felkészülni a gyűlésekre, ha előzőleg eljutunk más eddig a „közös vágyig”.

Ha kész vagyok a részvételre, a társakkal, akkor bevonzom ezt a megvilágító fényt, akkor ez majd segít tényleg kapcsolódni a társakkal. És amikor ez a megvilágítás létrehozza ezt a társulást, akkor külső fényből belsővé válik s feltárul köztünk. Ezen a módon jutunk el a szellemi feltáráshoz.

Ez a megvilágítás működésének feltárulása lesz, amit belső fénynek nevezünk, vagyis e fény forrása feltárulásának, azaz a Teremtőnek.A megvilágító fény feltárulása során sokféle érzésem lesz és felfedezem majd a jobb és a bal oldali oszlopot, a kedvességet és a bölcsességet, s azt, hogy milyen a jelen helyzetem és merre fog fejlődni.

Mert minden feltárulás a kezdettől a végig mutatja a folyamatokat, mint egy hologramm. Benne van a Vég-nélküli világ is kicsiben. Vagyis már az első lépcsőfokon feltárul nekem minden. Tehát a kezdetekben, a készülődésben már megérzem, hogy jó úton járok. /geo/

011.11.02

Kérdés

Hogy képzeljem el a parcufot, arculatot? Hogy tárul fel az embernek?

Válasz

A Parcuf az a megvilágító Fény érkezése fokonként, az adás szándéka mértékében.

Ha van valamilyen vágyam és magam miatt megvalósítom, akkor ez egy egoista vágy. Mondjuk van egy vágyam, amin belül kaphatok valami élvezetet, azaz fényt. Amikor a fény behatol a vágyba, azonnal semlegesíti, elmulasztja, betölti. Ténylegesen eltörli, pont úgy, mint a fizikai világban, ha betöltöm egy vágyamat, akkor azzal megszüntetem, ha erős is volt az a vágy.A vágy nem tud megmaradni, ha betöltjük, ezért az élvezet megkapása során (kabalat) eltűnik a vágy. Viszont ha a vágy eltűnik az élvezetet sem érezzük tovább. Vagyis az élvezet-kapás eltünteti a vágyat és ennek eredményeképpen megint ürességet érzek. Pontosan ez történik ma a világban is.
Az üresség érzése hajt minket előre, nem tudjuk hová. Észrevesszük, hogy az élvezet nem okoz már élvezetet és ürességet érzünk helyette.

Milyen trükkel tudnánk végtelen élvezethez jutni?

Amikor két célom van és én az egyiket megkapom és átjutok a másikba, akkor többfajta fény folyik az utamba. Ezt olyantól kapom, aki nem magáért van és odaadom valakinek nem magamért, hanem hogy a másik örömet kapjon.

Képzeljünk el egy hatalmas gömböt, amiben a részek egymástól mesze vannak, vagyis minden részecske csak a maga egoizmusát érzi, de elkezdenek e fölött az egoizmus fölött kapcsolatokat kiépíteni, úgy, hogy minden rész a másik rész érdekében kap.

Ennek eredményeképpen hatalmas élvezet áramlik köztük, mely végtelen és nem tűnik el egyiknél sem. Ez teljes öröm és nem múlik el, s mindegyik részt kielégíti, mert egyik rész sem önmagáért kap, hanem mindenki úgy kap, hogy a másikkal megosztja. A megjelenő élvezet, mely egyiktől a másikig halad, valóban mind között áramlik.

Ha mondjuk valaki képes lenne magánál ragadni egy egységnyi élvezetet, akkor ezzel kvázi “eltömné” az áramlat útját, és nem kaphatna több élvezetet, hiszen már élvezne. Viszont ha úgy kap, hogy másnak átadja, megosztja, akkor végtelen élvezetet tud áramoltatni köztük, nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is. Mondjuk elképzeli mindazt, amit mások élvezetként élnek át. Ezáltal mi kis egoisták felnövekszünk és ezt a (teremtő közös vágyat) végtelen fényként érzékeljük.

Erre nekünk akkor nyílik lehetőségünk, amikor elkezdünk betársulni egy csoportba, ahol van egy közös vágy szerkezet.Az egyes lépések, fejlődésünk fokozatai e társulás kötelékeinek erősségétől függenek./geo/

Ha a környezetünk nincs jó irányban /káváná/ a gondolataiban, akkor semmi nem segít rajtunk.

Amennyire az ember törődik a környezetével, annyira törődik a környezete ővele. Ezért semmi mással nem kell foglalkozni, csak a közöttünk lévő kapcsolaton kell dolgozni.

Kell vágynunk a teljességre; az ember mindig akkor fejlődik, ha a jobb oszlop felé tart, s ennek a jele az öröm.

Semmilyen tettet nem tudunk végrehajtani a vágyakozáson túl. Amikor nyomottak és megtörtek vagyunk, akkor a kapcsolódásra kell vágynunk, ami erőt ad, és kölcsönös felelősséget, (árvut), ami elvezeti hozzánk a felépülés megvilágítását, fényét, amely összeköt minket. Ez az, ami feltárja a hordozót, ami azonos alakú a fénnyel, s a hordozó és a fény együtt a „ragaszkodás”, a devékut.

Az a mi dolgunk, hogy növeljük a fontosságát annak az érzésnek, amit saját elképzelésünk szerint „teremtőnek” nevezünk, s olyan erőfeszítést kell ennek érdekében tennünk, mintha olyan valakiről lenne szó, aki nagyon fontos nekünk s ezért jót akarunk neki. Érezni fogom, hogy jó érzés, felmelegítő érzés nekem ez a jóakarat. Ez az amit éppen egy közösség adhat eg az embernek.

Nincs más lehetőség közel kerülni a Névhez (a Jöhwöh-höz, a teremtőhöz), csak és kizárólag., ha közel kerülünk a társainkhoz, mert az, ahogy a közösséget építjük, a kapcsolatainkat, az azonos a „teremtővel”. A „teremtő” az azonos azzal az érzés-hordóval, ami egy közös vágy a felépülés fényére, megvilágítására, ami megtölti ezt az érzés-hordót.

A következő gyűlés sikere a felkészülésen múlik: hogy hogyan leszek ott, az attól függ, mennyire tudok leválni az otthoni és munkahelyi bajokról, eleget kell tenni az igényeknek, az otthoniakat és a munkahelyieket is ki kell elégíteni, hogy ne zavarjanak.

Le akarok válni az evilágról, tisztán maradni nélkülük. Ez az elsőrendű eleme a felkészülésnek a gyűlés előtt és a másik, hogy olvasok és tanulok a könyvekből.

Felkészülés a tanulásra

A Zohár könyve a köztünk lévő kapcsolatok sokféleségét mutatja be: hogy milyen formái vannak a közös felépülési vágynak és ez hogyan segít megalkotni a saját elképzelésű teremtőt, s mi minden tárul fel közöttünk ezáltal.

Az odaadás azonos a szellemmel: ez az, amikor úgy tudok tenni valamit, hogy én nem akarok magamnak hasznot belőle. Ezt a lehetőséget csak a megvilágító fény nyújtja nekünk, ami akkor hat ránk, ha a bölcsek tanácsai szerint dolgozunk az egónkkal: ha együtt ülünk és tanulunk, ha elképzeljünk magunk közt a kijavított, felépült helyzetet, s elképzeljük magunkat benne, s ezáltal magunkra vonjuk az átölelő fényt.

Amikor a kapcsolataink az evilági helyett szellemi világ szintjén jönnek létre, akkor adjuk nekik azokat a neveket, amiket a Zóhárban találunk. Ezek leírják a taszítást, a vonzást, a közelséget és a távolodást köztünk s mindezekben a szabad választást, ami a mi munkánk. Amíg feltárulnak nekünk az erők a megtörtségben, sokszorosra növekedve a kapcsolat által, mint amink a megtörtség előtt volt. /geo/

011.10. 30.

Különféle részek vannak a Zóhár Könyvében,s nem tudjuk, melyek használnak jobban, melyek kevésbé. Nem vagyunk képesek ezt megérteni. Menet közben derül ez ki. Ezért a Zóhár Könyve nem foglalható össze egyetlen mondatba, ami aztán ismételhető mantraként.
Ellenkezőleg, megjelenik benne minden kapcsolat, ami köztünk létezhet, az evilági kezdettől a végtelenig, az összes lehetőség és jelleg a lélek kapcsán.

Ezért jelent a „Tóra” a hórá szóból „tanítást”, mert megtanít az összes fajta kapcsolatra a lélek (önzésből) kijavított, felépített alakjában. Ábrázolja a vágy-hordozót (a csoport közös vágyát), amiben megjelenik a megvilágító Fény. A hordozó ellentétes azzal a fénnyel, ami megjelenik benne, s ezért nevezzük ezt „tan”-nak. Tehát amikor feltárul köztünk, közös felépülési vágy-hordozónkban az új, adakozó, odaadó, szolgáló megvilágítás, ezt hívják a jó és jótevő (felépítő) fénynek.

Minden, ami a szent (azaz adakozó) könyvekben le van írva a kabbalisták közt megjelenő s általuk elért kapcsolatok alakjáról szól. Amit nem értek el, arról nem beszélnek. Ez tárul fel köztünk, ha együtt vagyunk. Mert ők már elérték a teljes felépülést (gmar hatikun) maguk között. Ezért mindegyikük megújítja és újraírja magából a tant. Az egyik ember tana, tórája nem hasonlít a másikéra, mert a vágyhordozója mindnek más, s ezért mind a saját kapcsolat-alakját tárja fel, ami rá jellemző, a saját „szívben lévő pont”-ját, ami a közös vágyra, azaz a Lélekre irányul. Ezért mind mást ír, új Tórát, új tant.

Amikor valakinek sikerül a közös vágyból indítva társulni másokkal, akkor mindenki azt látja, hogy amit feltár, az csak neki jelenik meg. Nem azt fogja megtapasztalni, amit Salamon király, Dávid király, Simon bar Jocháj rabbi, Luria (az Ári), vagy Aslag rabbi. Hanem a saját vágy-hordozójának megfelelően tárul fel neki valami. Senki nem öltözhet valaki más ruhájába. Ez senkinek nem sikerülhet.

Amit ezen túl elérünk, azt mind az egységünkből érjük el, amit elérünk közöttünk. Senki nem lakozik a másik szellemi szikrájában. De az egységünk által egyre inkább tartalmazzuk egymást és végül egyetlen lelki szikrába olvadunk bele. Ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb eljutunk oda, hogy nem lesz köztünk távolság, hanem egy közös nevezőre jutunk és egyetlen „pontot” alkotunk (a felépülés vágyában). Mert ha mindenkivel egyenesen ezen át kapcsolódunk, társulunk, akkor egyetlen pont leszünk. Bízzunk benne, hogy eljutunk ide.(geo)

A mai gazdasági válság megoldásáról küld a döntéshozóknak felhívást az ARI Intézet.

Az ARI Intézet azt hangsúlyozza, hogy a pénzügyi válságot nem szakmai eszközökkel lehet megoldani, hanem az emberi jellem fejlődését megcélzó neveléssel. Nem vagyunk képesek változtatni a mai helyzeten, amelybe beleszorultunk. Az egyetlen megoldás, ha arra neveljük az embereket, hogy őrizzék az emberi kapcsolatok hálózatát, s az „kényszerítse” őket, hogy megtanuljanak olyan viselkedéseket, amikkel virágzásra juthatnak a mai integrált, összekapcsolt globális világban.

Az alábbiakban közöljük a levelet:

Tisztelt….

A pénzügyi válság alakulása megmérgezi a gazdaságot, elbizonytalanítja a társadalmat és a kormányok szilárdságát is. Ahogy egyre több ember elveszíti a munkáját és/vagy a vagyonának egy részét, egyre többen kezdik érezni, hogy elveszítik a hitüket abban, hogy a kormányok képesek biztosítani a pénzügyi egyensúlyt, vagy hogy bármilyen tanácsot adhatnak a megoldással kapcsolatban. A bizonytalanság csúcsán a tiltakozó mozgalmakban felmerülő „egység” vágya ideig-óráig megnyugvást hoz azoknak, akik nem elégedettek a helyzettel. Ugyanakkor a helyzet dinamikájának vannak olyan veszélyei, amelyeket ha nem állítunk meg, a feszültség növekedését eredményezhetik.

A globális kölcsönös függés kialakulása és az évtizedes pénzügyi lazaság miatt egyre kevésbé adnak megoldást a hagyományos pénzügyi technikák. Ugyanakkor az államok eladósodása is oda vezet, hogy nem tudnak megfelelni a társadalmi kihívásoknak tovább.

Ugyanakkor a munkanélküliség és jelentősen növekszik közben és ez további feszültségeket okoz és tiltakozásokat, és ez nemzetközi méretekben okoz bizonytalanságot a kormányoknak és a társadalmaknak.

Véleményünk szerint a kormányok szilárdsága akkor tartható fent, ha a munkanélküliség kezelésében halaszthatatlanul döntünk. Bemutatjuk,l melyek azok a könnyen bevezethető eszközök, amelyekkel elkerülhető a helyzet további elmérgesedése. Elsőként egy nemzeti szükség-helyzetet kezelő intézményt kell felállítani, amely az alábbi intézkedéseket kezdeményezi:

– felállít egy nevelési intézményrendszert, ahol a munkakeresőknek tanulniuk kell, s ezt az időt „foglalkoztatásban eltöltött” időnek számítják.

– lélektani tanulással megakadályozhatók az olyan jelenségek, mint a depresszív lustaság, elkeseredettség vagy a mániákus tiltakozások.

– kifejleszti a munkakeresők készségeit, hogy visszakerüljenek a munka világába.

– mindenkinek juttat egy alap-szükségleteket tisztességesen fedező ösztöndíjat, amennyiben valaki részt vesz a kialakuló nevelési mozgalomban.

– A „kiközösítettség” érzésének megszüntetése azzal, hogy kézműves vagy más szakmai képzésben részesül a munkakereső.

– A nevelés által csökken a távolság és az empátia hiánya az állam és a társadalom között.

A munkanélküliek oktatása a következőket tartalmazhatná:

– Pénzbeli ösztöndíjjal kell tisztességes minimális jövedelemmel, ösztöndíjjal támogatni a résztvevőket.

– Olyan tantárgyakra van szükség, amelyek a tartós bizonytalanság kezelésének készségét fejlesztik.

– Ehhez elengedhetetlen a családok szilárdságáról oktatni, különös hangsúllyal a szülői felelősségekre. Szükség van az érzelmi biztonság növelésének mindennapi technikáinak széles körben való elterjesztésére.

– Érzékeltetni kell az emberek közötti kapcsolatok fejlesztésének fontosságát, egyének és államok között is. Meg kell tanítani, hogy az emberi kapcsolatok minősége befolyásolja a mindennapi alapszükségletek kielégítésének lehetőségeit egyéni és nemzetközi szinten is. Meg kell értetni, hogy a globális kölcsönös függés miatt mindannyian: egyszerű polgár, gazdag ember és döntéshozó: mind egy hajóban ülünk.

– Meg kell tanítani az embereket mindennapi érzelmi technikákra a kapcsolatok fejlesztésére: a kölcsönös szolidaritásra, a racionális és kiegyensúlyozott döntéshozásra, a társasági környezet óvására, az egymásért viselt felelősségre.

Egy ilyen általános nevelési szerkezet megnyugtatja majd az embereket és időt ad a kormányoknak, hogy keressék a kihívásokra a választ és fokozza a nemzetközi biztonságot.

Mivel az ARI Intézet önkéntes ön-neveléssel foglalkozik, örömmel osztjuk meg Önökkel tapasztalatainkat s eddigi eredményeinket az ebben a tervezetben foglaltak megvalósítása terén.

Tisztelettel,

www.ariresearch.org

(geo)

Október 25. 15:39

A kabbalisták könyvei mind az „atyák érdeme”. Azért adták nekünk, hogy általa magunkra vonjuk a „felépülés megvilágítását”, a Javító Fényt.

Képzeljétek el: ha nem léteznének ezek a kész művek – a csoportról szólók a Rabastól (Aslag rabbi fia, Baruch) és a szellemi szerkezetről Bál Ha Szulám (Juda Aslag) művei vagy a Zohár könyvei,a melynek segítségével magunkra vonzzuk a felépítő megvilágítást – mi lenne velünk ezek nélkül?

Olyan lények lennénk, akik csak fáradoznak, szenvednek az evilágban és nem látnánk kiutat.

De épp ez a megmentési öv , amit az atyák nekünk dobtak , épp ez az, amit elkaphatunk s amihez ragaszkodva kiszabadulhatunk az evilági létezés halálos és vadállati rabságából.

Ezért a Zohár tanulása közben meg kell ragadnunk ezt a mentőövet és igyekeznünk kell, hogy ez hasson is ránk. Ha sikerül e tan révén kapcsolódnunk egymáshoz, akkor éppen e kapcsolat által feltárul a szellemi, konceptuális világ a téridőn kívül, ami örök.

Mivel most csak a testben élünk, állati szinten, ebből kijutni csak a Zohárral lehet, s eljutunk az igazi „ád-ámi” szintre, ami a „közös vágy” közösségében tárul fel a számunkra./geo/

Okt 29 laitman.hu

Okt. 27.

Kérdés: Ha a Zsoltárokat olvasom, vagy a bölcsek írásait, könnyekig meg tudok hatódni. Annyira úgy érzem, hogy szavaik a szívemből szólnak. Értem, hogy rólam van szó, az érzéseimről, s ez azonosulást okoz bennem a szöveggel. Azon túl, hogy megértem e szövegeket, még könnyekre is fakasztanak. A Zohár viszont – érthetetlen, halott, színtelen, száraz. Nem vált ki érzelmeket belőlem. Akkor miért a Zohár Könyvét nevezik a felső Erő legfontosabb forrásának? Mikor egy szót sem értek belőle.

Válasz: Ez tényleg igaz. Meg kell értenünk a középponti lényeget: annak ellenére, hogy nem értek semmit és a könyörgésem, sírásom, kérésem sem segít a szellemi cél elérésében, ha erőfeszítést teszek és kitartó vagyok, eljutok egy olyan erőhöz, ami a Zohárban van elrejtve és ami által megértem, miért pont ez a formája.

Mert való igaz, hogy más források érzelmi viharokat tudnak kelteni bennem, de ezek az állati érzelmek bennem, nem szellemiek, nem az “ádám”, azaz nem az “ád-ám” szintje, ahol az adó-teremtő megjelenik. Az ilyen érzelmek, az evilági életre jellemzőek: „rossz nekem”, „úgy szeretnék valamit, de nem kapom meg”, stb. Ezek normális emberi érzések, de semmi szellemi nincs bennük.

De ha tényleg vágyom az odaadásra, szolgálatra, társulásra a csoporttal, a szeretetre, ami teljesen ellentétes az evilági érzelmekkel, s ami nem felébreszthető egy szöveg elolvasásával, ami megértést ébreszt bennem hangulatos képekkel, akkor elkezdem majd megérezni azt a forrást, ami egy más dimenzióból jön a Zohárba, a megszokott sejtéseken és érzelmeken túlról. /geo/

Kérdés

Hogy juthatok el a teremtőhöz, ha magamnak nincs ilyen vágyam?

Válasz

Számodra a „teremtő” az a közös vágy hordozója, azokkal közös, akiknek adni akarsz (figyelmet, odaadást). Ezért mondjuk: „Népem közepette lakozom.” Ez az a hordozó edény, aminek a megtelésében felismered a nálad nagyobb erőt, az adó-teremtőt.

A teremtő, a Jöhvő, az nem valamifajta személyiség, ami a te képzeleted kívül létezik, a közös felépülés vágyán kívül. Nincs hozzá hasonló, nincs képe, alakja, nem létezik azon kívül, ami feltárul neked a közös felépülési vágy hordozó-edényén kívül.

Számodra a Jöhvő, az adó-teremtő az a csoport. Amikor feltárulnak a kapcsolataid a társakkal – ez a közös felépülés vágya s ebben feltárul maga a teremtő, a Jöhvő. Azért hívják Jö-ho-vé-nek, mert ez a „Jöjj-hogy-Vélj” –re rímel, vagyis csak ha a társakhoz jössz, akkor vélhetsz róla bármit. És csak a társakkal együtt tud feltárulni.

Addig nem létezik. Tehát most ez az adó-teremtő nem jelenik meg a te szemedben. Ezért is mondják, hogy nem kell abból ítélni, ami szemmel látható. Nem szabad – nem is lehet – semmit elképzelnünk, ami kívül van a reális felfogási készségen. Csak akkor tárul fel az adóteremtő, a Jöhvő, ha van egy csoport s abban megvan a közös vágy a felépülésre, s a kölcsönös felelősség.

Ebben a hordozóban feltárul egy megvilágító fény. Ez nem valami elvont dolog, hanem maga a hordozó kezdi érezni az adás hullámhosszát. A hullám, a vibráció az maga a fény, a megvilágítás. Mindenki a csoportban adni akar a másiknak. Ez összeköt és ezáltal mindenki a másikat juttatja elégedettséghez. A vágytól a vágyig nyúló hatás, az egymás szolgálata a „fény”.

Tehát a parcuf (a belső szülői és gyermeki arc) a vágy működésének mértékeiből áll. Nincsen fény e hordozó nélkül. A hordozó először ellentétes a fénnyel. És az adóteremtő(a Jöhvő) az a közös vágy, ahogy feltárul a csoportban, mint vágy-hordozóban. Minden csoportbeli szolgálat, munka elvisz minket a feltételekhez, amelyek lehetővé teszik e teremtő feltárulását.

Az nem úgy van, hogy a társaktól jutok át a teremtőhöz, mint egyik szobából a másikba, hanem a csoport az a hordozó, amiben felvillan a fény: a kölcsönös felelősség /vágya a közös felépülésre/ felső ereje, amit „teremtőnek” hívunk.

Mindez a szétesés utáni kapcsolódás vágyában tud megjelenni csak. Nincs más hely erre. Most is benne vagyunk. A valóság kizárólag a kapni akarás,a mely különféle állapotokon megy keresztül. Úgy érzi, hogy elszigetelődött, megtört, aztán kapcsolatot teremt, különféle szinteken, de mindez belül marad a kapni-akaráson. Ha erősebben kapcsolódik, jobban érzi a teremtőt, ha gyengébben, akkor csak halvány megvilágítást érezhet. De akárhogy is van, mindig a kapni-akarásról van szó, arról, amit érzünk.

(geo)

Kérdés

Tegnap jelent meg egy vizsgálat, melyben 147 olyan társaság szerepel, akik uralkodnak a világban. Ezek a társaságok önzetlenek és kölcsönös kapcsolatokra törnek felelősen és részt vesznek a globalizáció negatív viszonyainak lebontásában, merthogy uralmukat és erejüket a jóra használják. Vajon emiatt a mi egységünk eredménye változni fog?

Válasz

Azt nem hinném, hogy tényleg olyan jól működnek ezek a társaságok és olyan bölcsek. A Természet az, aki dróton rángat minket s ő vezet minket a jelen helyzetre is. Az embernek nincs szabad választása, hiszen mindent az énközpontúság, az egó vezet, s az szerezte a globális szerkezetet.

Szó van tehát 147 társaságról. Ha alaposan a mélyére nézünk, kiderülhet, hogy nincs is semmi más, csak e társaságok hálózata. Mindenestre ez a hálózat a kicsúcsosodó része ennek a rejtett hálózatnak.
Az a gond, hogy bár a kölcsönös-felelősségű, köz-felelős kapcsolatok nagy erőt jelentenek, de jár velük egy óriási gyengeség is. Mert mind bele vagyunk „kötve” és magunktól semmit sem tehetünk. Senki nem mozdulhat egy milliméternyit sem. A minket egybetartó kötelek bilinccsé váltak és nem szabadulhatunk.

És hiába magyarázzuk, hogy a kölcsönös hálózatok uralkodni segítenek nekünk, valójában ők uralkodnak rajtunk száz százalékig. A világ már nem tudja szétszakítani ezeket a szálakat és semmi módon nem tud változtatni a helyzetén. Semmilyen csúcsbizottság nem tud semmit tenni a rendelkezésére álló eszközökkel. Mert ezek az eszközök nem működnek már. Ezt tisztán láthattuk mind az elmúlt évek során.

A világ vezetői tehetetlenek. A globális helyzet arra kényszeríti őket, hogy ülésezzenek, de ne tegyenek semmit, mert a szokásos gazdasági és erő-hatalmi eszközök nem használnak. Lehet pénzt szórni a bankoknak, le lehet cserélni az uralkodókat – semmi nem segít. Ez a hálózat vezeti a világot s nem engedi leállítani a folyamatokat.

Az egyetlen dolog, amit tenni lehet, az az emberek újfajta neveléséről való gondoskodás,a belső változás. Meg kell változtatni a minőségét annak az anyagnak,a mi a kapcsolatainkat alkotja. A hálózat maga nem változtatható, de az egyes szálak, elemek nagysága és ereje, minősége változhat és a kapcsolódásuk jobb lehet ezáltal. Csak így lehet az egész szerkezetet a köz-felelősség és kölcsönösség s ezáltal a virágzás szintjére emelni.

Ez valami új lesz. És nem az, amire a világ vezetői felkészülnek. De ez ad majd életet nekünk. Enélkül az egész hálózat megfojtja a benne lévőket.

A világnak fel kell fogni, hogy nincs más megoldása a mai bajoknak, csak az, ha az emberek felfogása változtatásra kerül , növelve az erkölcsi szintet, a tudatosságot. Csak akkor fog az opportunista és egoista viszonyrendszer átfordulni a köz-felelősség, a kölcsönösség egységébe.

Semmilyen más program nem segíthet. Mi több, az új nevelés szerkezetének magába kell foglalnia azokat az embereket, akiknek van a szívükben egy közös vágy pontja a felépülésre, ami bevonzza a felépítő megvilágítás javító fényét. Más nem segít. Tehát egyetlen dolgunk van, pontosan láttatni a bajt, amely átfordulhat a javításba.

(geo)

Kérdés

Ha a fény megváltoztat,akkor természetes módon nem fogok majd ártani akarni a másik embernek?

Válasz

Új alakod lesz. Megváltozol. Eszedbe sem fog jutni, hogy valaki más kárára hasznod legyen.

Kérdés

Hogy tudom figyelembe enni mind a hétmilliárdot?

Válasz

Ne aggódj. A vágy nem jön megértés nélkül és megvalósítási lehetőség nélkül. Az új vágy már megjelent a benned lévő (közös felépülés vágy) szerkezetében. Ez befoglalja majd mind a hét milliárd embert érzésben és megértésben és ezért biztos ehetsz, hogy a köz javára lehetsz. Képzeld el micsoda hordozó-eszközt kapsz a kezedbe.

Addig, míg ezt nem érjük el, minden tettünknek lesznek pusztító hatásai. Ezért nem tudnak a világ vezetői igazi gazdasági megoldást találni, mert nem létezik belsőleg számukra ez a pozitív kapcsolatú új emberi közösségi modell. Ezért nem tudják mit tegyenek: Emelni vagy csökkenteni a kamatot? Követelni az adósságtörlesztést vagy elengedni?

Az első fokon csak a társulásra kell törekedni, arra vágyva. Ezzel a megvilágító fény elkezd nekünk új irányokat mutatni. Ettől kezdve napról napra megszorítódik a túltermelés a világban s elkezdünk finoman társulni, s kiegyensúlyozottan kielégíteni az igényeket, háború és terror nélkül.

Tehát a csoporthoz társulás teszi lehetővé, hogy a megvilágító fény tegye a dolgát. Más választásunk nincsen. Egyedül semmire nem megy senki. De ha nem nyitjuk ki ezt az ajtót a fénynek, akkor nem dolgozik bennünk, s akkor persze bajban érezzük magunkat.

(geo)