Szerző arhívuma: mariotest

Kérdés

Mi a kapcsolat egy ember lelkének a gyökere és a másokkal való kapcsolódásra irányuló képessége, vagy képtelensége, illetve az egységre irányuló vágyának fokozata között?  

Válasz

Minden ember lelkének ebben a világban, van egy gyökere; egy spirituális szikra, a szívben lévő pont. Ez a pont képes fejlődni, olyan fokozatig, ahol a személy elkezdi érezni, hogy magára vonhat valami magasabbat, ami túl van ezen a világon. Akkor elérkezik a kabbala tudományához és belép a csoportba.

Vannak olyanok is, akikben ez a pont nem fejlődött ki még, és ezért mindannyian egy saját, személyes, anyagi életbe vannak bezárva. De még ha erősen „lángol” is ez a pont valakiben, és szenvedélyesen akarja a spiritualitás elérését, – a Teremtő a célja és az értelme az életének – ez csak egy pont, és nem több.

Mit kell a továbbiakban tennie? Meg kell értenie, hogy az ember lelke a spirituális szikrából formálódik ki, hogy oda kell csatolnia a saját pontját mindenkinek, mind a hét milliárd ember szívéhez. Minden ember lelke, ennek a hétmilliárd pontnak az összege. Ezért ha én most egyesülök mindenkivel, aki itt van ezen a találkozón (a Holt tenger mellett 2011. február végén) ha magamhoz csatolom mind a 600 spirituális szikrát, akkor elérem a kívánt egységet mind a 600 ponttal.   

Ez hogyan lehetséges? Hogyan egyesülhetek a vágyaikkal, amelyek a spiritualitásra irányulnak? Ezt csak, a „felebarátaimra irányuló szeretet” segítségével tudom megtenni, annak érdekében, hogy „egy emberré és egy szívvé” váljunk, ahogy az írva van a „Matan Torah”(A Tóra megkapása) cikkben.

Ha ezen a módon kapcsolódom velük, akkor megszerzem az egység munkaterületét – a vágyat, amely azonos sok szívvel. Ez az, ahogy „egy emberré és egy szívvé” válunk, és ahogy ezen a vágyon belül feltárjuk a spiritualitást.  

Ezt a vágyat nevezzük a lelkem edényének, vagy Klijének, mivel az összes pont hozzám van kapcsolva. Ha bárki ezek közül a pontok közül, másokat is magához csatol, akkor az, az ő lelke része lesz. Ez azt jelenti, hogy az ő pontja a kiinduló pont, és ő aztán más pontokat csatol hozzá. Ez lesz az ő lelke.

Minden ember magához csatolja az összes pontot, ami rajta kívül van, és ezzel formálja a lelkét. De ha ezt nem teszi meg, akkor nem lesz lelke. Akkor csak egy pont marad, a lelke gyökere. A pontok egyesülési erejének, az ő minőségük és egyesülésre irányuló erejüknek, megfelelően, feltárom magamban a Fényt, az életet és a létezést. Ahogy egymáshoz kapcsolódnak, elkezdenek egyesülni, és feltárják az egyetlen, egyesült rendszert, hasonlóan egy élő testhez, amelyben vér, és nyirok és egyéb rendszerek működnek, és sok, különböző dolog történik. Az ember elkezdi érezni az életet ebben.  

Fokozatosan kapcsolom magamat ezekhez a pontokhoz. Az összekapcsolódás által elkezdem érezni, hogy egy kicsiny eszköz kezd el formálódni bennem, egy embrió. Majd elkezd növekedni, fejlődni kilenc hónapon keresztül. Érzem, ahogy egyre több és több pontot kapcsolok be a rendszerbe, és ezen a módon folyamatosan növekszik bennem.

Számos belső dolog történik ezen belül. Valamiféle élet kezd kiemelkedni. Elkezdek különböző folyamatokat felismerni ezen belül, ameddig végül megszületik bennem az eredmény. Ez azt jelenti, hogy elkezdi ez a dolog bennem a saját életét élni. Akkor kitör a felső erő irányítása alól, és elkezdi a saját létezését. Ez a lélek születése. Ez az, ahogy mindannyian építjük a saját lelkünket.

KN

Meg kell változnunk a Teremtő elérésének érdekében, mivel Őt, az érzékelés egy új edényében érjük el, egy új vágyban. Magától értetődően a vágyak maguk nem újak, de egy új módon kapcsolódnak.  

Nekünk az élvezet megszerzésére irányuló vágyunk van, de bennünk van az adakozás vágya is. A Teremtő feltárása érdekében olyan kapcsolatot kell teremtenünk a két vágy között, önmagunkon belül, amely képessé tesz bennünket a Teremtő felismerésére. A Teremtő feltárásának 125 egymást követőformája van, és ahogy egyre jobban feltárja magát nekünk, egyre élesebben érezzük Őt. Ez a 125 fokozat, amely mentén felemelkedünk, és ezzel a fokozatossággal képesek leszünk látni és érezni őket egyre nagyobb mértékben.

Hogyan érezzük a Teremtőt? Mihelyt létrehozunk egy kapcsolatot az élvezet megszerzésére irányuló vágyunk és az adakozásra irányuló vágyunk között, ahol az adakozás vágya átveszi az irányítást a kapni akarás felett, az első spirituális fokozaton, a Teremtőhöz való formaegyezés megszerzése által, azonnal meglátjuk a Teremtőt ezeken a vágyakon és az egységükön keresztül.

Más szavakkal meg kell teremtenem magamban a közös minőséget az élvezet megszerzésére irányuló vágy és az adni akarás között, ahogy ezek azonosak, egyformák lesznek és megfelel a Teremtő feltárásának az elsős, legkisebb fokozatának. Ebben az esetben látni, érezni és érteni fogom Őt.   

A mi világunkban különböző megnyilvánulások is vannak. Ezek megértéséhez még intelligensebbé kell válnom, meg kell szereznem egy kiegészítő érzéket, és még többet kell tanulnom. Akkor érzékelni kezdem, mi történik és mi is ez a megnyilvánulás.  

Ugyanez történik a kabbala bölcsességében. Annak érdekében, hogy felébresszük az összetartozást, a kapni akarási vágyak közös elnyelését, és az adakozás vágyát mindannyiunkban az első spirituális fokozaton, aztán így tovább, mind a 125 fokozaton, és nekem szükségem a Fényre, amely végrehajtja ezt a változást bennem, mivel én magam képtelen vagyok erre, mivel a legalacsonyabb fokozaton vagyok. A legcsekélyebb elképzelésem sincs arról, mivé kell válnom a következő fokozaton, mint egy kisgyerek, aki nem tudja, hogy fog kinézni, amikor megöregszik.

Ez az, amiért megkaptuk a tanulást. Le kell ülnünk, és tanulnunk az eredeti forrásokból, a legerőteljesebb forrás, amelyből magunkra húzhatjuk a Fényt, az a Zohár Könyve. Amikor együtt tanulmányozzuk ezt a könyvet, amely tevékenység az „értelem feletti hit” maga, és, közben mindannyian arra gondolunk, mennyire szeretnénk egymással egyesülni. Mindez azért van, mert a köztünk levő kapcsolattal megteremtjük a Teremtő formáját, a helyes párosodást a kapni akarás és az adakozni akarás vágya között, amely azt jelenti, hogy az adakozás átveszi az irányítást a kapni akarás felett, így megadja annak a helyes formáját.

Ha vágyom arra, hogy ez feltűnjön a tanulás során, akkor ez elegendő. Nincs ennél nagyobb parancsolat, és nincs semmi, ami nagyobb vitalitású lenne. Ebben az esetben magamra húzom a Fényt, hogy az hozzám igazítsa a Vágyat.

Ez a Reformáló Fény. A kisgyermek fel akar nőni, ezért szaladgál, játszik, és mindegy egyebet megtesz, amit csak akar. Tehát pontosan, mint egy kisgyerek, mindent megteszek azért, hogy megkapjam a Reformáló Fényt, és az visszavigyen a forráshoz, a Teremtőhöz.

KN

A mi spirituális munkánkat nevezzük a Teremtő munkájának. De miért ennek nevezzük, ha nekünk kell végrehajtani? Ez a munka nehéz, zavaros és nagy erőfeszítést igényel. Sok időt és erőfeszítést teszünk ezért, tény, hogy elviheti az egész életünket. Még is azért nevezzük a Teremtő munkájának, mert a feladatunk elvégzése során Őt és az egész természetet példának tekintjük.  

Minden előre felé halad, és visszatér a saját gyökeréhez, beleértve az ásványi, növényi és állati szinteket is. Azonban ezek a szintek a saját magukban elültetett programnak megfelelően fejlődnek. Lehetetlen ezt a programot megváltoztatni, de nem is szükséges. Emellett senki, nincs aki meg tudná változtatni ezt, mert ezek a szintek nem rendelkeznek szabad választással. Ezek a szintek a megértés és a történések megfelelő érzékelésének hiányában, nem értik mi történik velük és milyen módon vannak irányítva.

De a továbbiakban, ezeken a szinteken túl,az emberi lény fejlődik. Ez nem csak egy teremtény két lábbal, hanem egy lény, aki képes felfogni a fejlődés törvényét és a saját kezébe venni, majd függetlenül megvalósítani. Ez az „emberi szint,” (Adam). Annak érdekében, hogy az ember  beteljesítse a célját, a Teremtőt kell példának tekintenie, és nem arra várnia, hogy a Teremtő fejlessze őt, az ásványi, növényi, állati szintekhez hasonlóan. Az ember olyan valaki, önmaga által akar fejlődni, egy felgyorsított fokozaton.

Ezért tanulmányozza a Teremtő munkáját: Mit tesz Ő, a teremtés során? Hol vezeti azt? Mit akar tenni még rajtunk kívül? Mi saját magunk által akarunk haladni, gyorsabban.  

Baal HaSulam ezt, a következő példával illusztrálta: a személy nem akar várni arra, hogy a kiscsirke kifejlődjön a tojásból, ahogy azt a csirke képes felmelegíteni, hanem létrehozza a tojás tömegtermelését, a megfelelő mennyiségben és minőségben, annak érdekében, hogy hogy kielégítse az igényét. Nem kérdezi meg a csirkét, hogy az mire képes, vagy nem képes, hanem épít egy inkubátort, amely olyan mennyiségű csirkét hoz létre, amelynek a fejlődési rátáját a saját kezébe veszi.

Ugyanez igaz a spirituális útra. Ha valaki nem akar leülni, és várni a „fejlődés” nyomására, amely előre tolja őt, a cél irányába. Hanem megérti a célt, és az elérésének a jelentését és ennek alapján ezt a jelentést a saját kezébe veszi. Ő is épít egy „inkubátort,” vagy „melegházat” amelyben elhelyezheti magát annak érdekében, hogy a törvények, szűrők hatása alá kerülhessen, amelyek felgyorsítják a fejlődését.

A Teremtőhöz való hasonlóság keresése által az ember megtanulja, milyen módon dolgozik a Teremtő rajta, és ennek megfelelően felépíti a környezetét önmaga számára, a „melegházat” annak érdekében, hogy felgyorsítsa, a fejlődése folyamatát, és hogy ugyanezek az erők az ő kezében kezdjenek működni. Ez már a Tóra útja, a Fény útja, amely a fejlődés ereje. Ennek megfelelően az embernek olyan mértékben van szüksége a Fényre, amely sokkal erősebb, mint amit a természetes fejlődés során igényelne.

A spirituális úton lévő embert nevezzük a Teremtő munkásának, mivel ez az ember a Teremtőt tekinti példaképnek, és Őt valósítja meg önmagában. Egy speciális környezetet építünk magunknak, egy „üvegházat,” amely biztosítja nekünk a nagyobb fejlesztő erő elnyelését és elfogadjuk a befolyását annak érdekében, hogy fejlesszük magunkat.  

kn-

Kérdés

Képzeljük el, hogy 48 órán belül egy aszteroida fog becsapódni a bolygónkba és teljesen lerombolja azt. Hogyan lehet a korrekciót felgyorsítani, a maradék 48 órában, mielőtt a bolygó lerombolódik?

Válasz

Ha az emberek éreznék, hogy 48 óra van, a világ végéig, egy olyan hatalmas, a megmentésre irányuló vággyal szeretnének ezt megúszni, hogy talán még azt is meghallanák, hogy minden a vágytól függ! Ha a megmentés érdekében irányítanánk a vágyunkat a közöttünk lévő kapcsolatra a világban, és azt kívánnánk, hogy a Felső Erő korrigálja a kapcsolatunkat, akkor ez abban a pillanatban megtörténik. Ez a természet törvénye; ha a vágy felemeli a Fényt, akkor az elkezd a vágyon cselekedni, és a korrekció azonnal megtörténhet.

Amikor a Fény cselekszik a közös vágy felett, hogy az egyesüljön, akkor ebben a közös vágyban azonnal elkezdjük érezni a Felső világot! Ha mindannyian összekötjük a felső világra vonatkozó érzékelésünket, akkor többé nem érzékeljük a mostani valóságunkat, és a mi világunkat. Hagyjuk azt felrobbanni! Azonban semmi nem fog felrobbanni, mivel minden robbanás olyan erő, amelyet mi nem vagyunk képesek korrigálni.  

Mindenekelőtt, ha egyesülünk, a világunk nem fog felrobbanni, megsemmisülni. Nem lesz semmilyen megsemmisítő erő, mivel az egyesülés által kioltjuk a gonosz erőt minden szinte: az ásványin, a növényin, az állatin és az emberin.

Másodszor ha ez lenn az egész emberiség vágya, elérhetnénk azt az állapotot, ahol a mi világunk el tűnhet az érzékelésünkből, és mi csak a közös érzékelésünkben, az egymáshoz tartozásban létezünk, minden anyagi forma nélkül, amit most csal elképzelünk a vágyunkban. A vágyunk magára húzza az adakozás minőségét.

Kérdés folytatása

Válasz

Ez irrealista, ezért függetlenül attól, hogy az ember megóv vagy megváltoztat valamit, az elkerülhetetlen vég eltörli a maradék időt, és távol tartja a személyt attól, hogy valóban kiélje magát. Elképzelni azt, hogy valaki előtt az üresség van, a zuhanás pillanatában az autó repülővé válik. De ha valakinek nincs meg ez a megoldása, ami biztosítja a felemelkedést a magasabb szintre, a katasztrófa fölé, akkor máris halott.

Kérdés

Válasz

Saját magunk által kell egyesülnünk, különben a természet fog minket erőltetni ebbe az irányba.

KN

A Teremtő egy perfekt állapotot teremtett, ahol mi mindannyian teljességben vagyunk, és Vele való összetapadásban létezünk. Azonban annak érdekében, hogy érezzük ezt az állapotot, egy érzékenységet kell kifejlesztenünk ehhez és megtanulnunk megérteni annak komponenseit. Ennek az érzékenységnek belülről kell érkeznie, ezt a spirituális érzékelésből kell megszereznünk. Lehetetlen ezt az érzékenységet kívülről megkapni, még ha a Teremtő mindenható is.

A teremtménynek érzékelnie kell a saját állapotát, a Teremtőhöz viszonyítva. Örömet kell találnia a Vele való összetapadásban és a közte és a Teremtő közötti teljességben és éreznie kell a hasonlóságot hozzá, mert nincs semmi, ami teljesebb lenne ennél. Ehhez a teremtménynek két állapotot kell tartalmaznia, két részletét az érzékelésnek, vagy két minőséget; az egyik, ami ő, a másik, ami a Teremtő. Képesnek kell lennie különbség megkülönböztetésére, mélységében. Csak akkor fogja a teremtmény érezni az értékét és lesz büszke a Teremtővel való egységre.

A teremtett lénynek két ellentétet kell tartalmaznia magában. Mivel a teljességből jön, a teremtő által megteremtve, mindenekelőtt, meg kell ismernie a saját természetét, mintha a teremtő nem létezne. Majd lépésről lépésre át kell mennünk az állapotokon, ahol megismerjük a teremtő természetét.

Akkor el fogjuk érni a célt: érezni fogjuk a saját természetünket és a teremtő természetét is, az elválasztódásukat és az egységüket is. Végül ez megerősítést ad a számunkra, és a teljesség állapota nagyszerűségének az érzékelését, ahol már valójában létezünk.

KN

Nem csak hogy van egy lehetőségünk megszerezni a szabad akaratot, hanem meg is kell szereznünk azt. Senki nem kerülheti ezt el, mivel a természet összes ereje húzza, vonja előre. Mindenkinek a világban meg kell valósítania a szabad akaratot valamilyen módon.

Két út van előttünk. a Fény útja, a kabbala útja, és a szenvedés útja. A választást minden pillanatban meg kell tenni. Ne higgyük, hogy ha valaki egy keresztútnál találta már magát, és eldöntötte, hogy balra, vagy jobbra megy, annak már csak követnie kell ezt az utat.

Egy métert megyek előre valamilyen úton, és újra egy választással szembesülök. Felveszem a batyumat, megteszek egy lépést, és megint egy keresztút előtt találom magamat, ahol választanom kell ismét. Minden lépésnél megkapom a szabad választás lehetőségét, és ugyanaz a két út nyitva áll előttem

Folyamatosan választanom kell köztük, minden pillanatban, állapotról állapotra, minden új pont mentén, amelyen áthaladok a fejlődésemen, és az utam így alakul ki, ez által a vonalak által épül fel, egészen a végső korrekcióig.

Minden új pontnál, el kell döntenem, milyen irányban fogok elmozdulni, és mivel a pont egy kör, választhatok a 360 fokos irányból. Azonban lényegében minden irány két lehetséges opciót tartalmaz: a Fény útját, és a fájdalom útját.  

KN

A kabbala tanulása egy különleges minőséget rejt magában. A Fény jelenti a korrekció erejét, és amelyet a kabbalista könyvek hordoznak, visszaviszi az embert a forráshoz.

A Fény a belső lényegében van a módszernek, és ez az, amiért a kabbala tudományát úgy is nevezik, hogy a Tóra belső része. Amikor tanuljuk, felébresztjük a Belső Fényt, amely a tanulásban van elrejtve a csoportban, és az összekapcsolódásunkban. Ez az erő valóban építi a kapcsolatot közöttünk, és valóban kívánatos változásokat okoz az emberben. Ennek eredményeképpen az adakozás szándéka megérkezik, hogy lecserélje az egoisztikus szándékot az egyén összes vágya tekintetében.

Együtt a csoporttal, folyamatosan szem előtt tartva az állapotát, amelyben a tanulásra való felkészülés alatt van, és utána azt, amelyben a tanulás alatt van, kérni fogja a változást a Reformáló Fény által. Ez minden, amire szüksége van. Csak ez a fajta előkészítés tartozik a szabad választásába az embernek, az egyetlen szabad cselekedete az életében, ebben a világban és a spirituális létrára való kapaszkodásban ez.

Ezért a legjobb erre összpontosítani, amennyire csak lehetséges, szembesíteni ezt önmagunkkal, amennyire csak lehetséges, és ez által érthetővé fog válni az összes részlet, sokkal tisztább lesz és sokkal szívből jövőbb. Ez az, ahogy végül képesek leszünk leválni a szavakról, és átlépni az érzések és a belső megértés világába. Akkor mind ez belül fog élni, bennünk, mint egy nagyon fontos alapzata a létezésnek, az egyetlen dolog lesz ez, amellyel törődnünk kell. Minden más önmagától jön..

Akkor látni fogom, hogy az egész életem és a világ élete ekörül a tengely körül forog, annak érdekében, hogy mindenki számára eljöjjön ez a döntő pillanat – minden ember azonosuljon a lelke gyökerével többé vagy kevésbé erőteljesen. A Teremtő célja elvinni mindenkit eddig a pontig.

Lényegtelen mit kaptam a születésemnél, vagy mit értem el az óta, mert mindezt Fentről rendezték el a számomra. Azonban most, hogy a csoportban vagyok, fel kell emelnem a cél fontosságát, az adakozást és a Teremtővel való egyesülést. Ez a tanulás eszközeivel érhető el, ami egy megfelelő környezetben zajlik, ahol én igénylem a Fényt, a „varázslatos minőséget.” Ha valaki nem hagyja abba az erre való koncentrálást, akkor megvalósítja az életét, mégpedig olyan mértékben, amennyire csak lehetséges.  

KN

Kérdés

Hogy lehetséges elérni oda, hogy valaki nem aggódik a fizikai létezése, és az anyagi élete miatt, beleértve a munkáját és a családját? Mit kell tennünk, ha a létszükséglet kényszerít minket arra, hogy ezzel többet foglalkozzunk, mint a csoporttal? Hogyan tudjuk minden figyelmünket kizárólag a szabad választásunkra összpontosítani?  

Válasz

Mi ebben a világban élünk, ahol az embernek családot kell alapítania, dolgoznia, és teljes jogú állampolgárrá kell válnia. Úgy érzékeljük a külső feltételeket, mint törvényszerűségeket, mivel ez a világ nem véletlenül ezen a módon jött létre, és mi elválasztódtunk arról a folyamattól, amin keresztül kell mennünk. Minden a spirituális világból ereszkedett alá, és kényszerűségből körülvesz bennünket.

Az összes fordulat és kanyar, amin az emberiség átmegy, mind egészében, mind az egyén szempontjából, pontosan ezen a módon kell, hogy megtörténjen, függetlenül a formától, amiben megjelenik. Ezek nem véletlenszerűek. Ezért az embernek egy normál életet kell élnie, és gondoskodnia minden szükségletéről, amely általánosan elfogadott az ő környezetében.

Mit jelent ez az „általánosan elfogadott?” Az embernek gondoskodnia kell az életszükségleteiről, és biztosítania a normális létezést a maga számára. Kell, hogy legyen családja, otthona, gyermekei, nyugdíj alapja, el kell mennie szabadságra, és így tovább. A reggeli órák a kabbala számára vannak elrendezve az életünkben, bár ezeket „elcsaltuk” az alvásból, vagy pihenésből. A továbbiakban biztosítanunk kell, másfél órát a kabbala számára, mielőtt aludni megyünk, feltéve, ha az ember ezt meg tudja tenni..

Ez az, ahogy a mi világunk fel van építve. A természeténél fogva, egy férfi kevesebb időt tölt a háztartásban, mint egy asszony, és ezért kell kitölteni az idejét a kabbala tanulmányozásával. Ez az, amit a kabbalisták a múltban is megtettek. Rabash, egy egyszerű munkásként dolgozott, útépítésen, vagy építkezéseken, mégis két vagy három órával előbb kelt fel, mint a többiek, hogy tanuljon. Este, a munka után, amikor mindenki pihent, ismét leült tanulni.

Ezért nem kell minden anyagi dolog iránti törődést magunk mögött hagyni. Csak mindennek egy megy megfelelő jelentést és fontosságot kell adni. Vannak emberek, akik elfelejtenek élni, és el akarnak repülni, mint az angyalok, azt gondolva, hogy „az egyetlen dolog, amivel foglalkozom mostantól, az a lelkem.” Rendben van, azonban ez egy helytelen megközelítés, mivel a „lélek” az élvezetre irányuló vágyunk, amely az adakozásra irányuló szándék által korrigálódik, amely a társainkra irányul.

Először fel kell fedezni az embernek a korrupt, megszerezni akaró vágyait, és legalább egy részét korrigálnia kell. Akkor szerzi meg a lelkét. Ez csak a környezet segítségével hajtható végre, és egy általánosan elfogadott részvétellel, a hétköznapi élettel kapcsolatosan.

A kabbala tudománya beszél a világ korrekciójáról, az összes ember korrekciójáról, mert van egy alkalmazható hozzáállása minden emberhez, és annak életéhez, és az emberiséghez, mint társadalomhoz, de mint egyetlen egységhez is. Kabbala úgy tekint a világra, mint a spirituális világ eredményére. Ez pontosan azokat a feltételeket jelenti, amelyeket itt találunk, és amelyek át kell mennünk a korrekcióval kapcsolatban.

Nem kapcsolhatjuk ki magunk az életből a legkevésbé sem, más utat kell találnunk a dolgokra. Elhagyni a világot, elmenni egy kolostorba, egy cellába, vagy lótusz pozícióban ülni egy távoli hegyen, nos egyiket sem tehetjük meg, a mi módszereinkkel egyezésben, mert az embernek részt kell vennie a normál életében.  

KN

Van egy állapot, amikor a kapni akarás, és az adni akarás egyesül, kitöltik egymást, és egymásban maradnak olyan mértékben, hogy lehetetlen megkülönböztetni őket. Ezt az állapotot nevezzük a „Végtelen Világnak,” és ez a létezés eredeti állapota.

Van azonban a zuhanás, „a korrupció lépés sorozata,” amikor az egység állapotából, elkezdenek az elkülönültségbe kerülni, és egy kiteljesedő kúp formában ereszkednek alá, egyre nagyobb távolságot beépíteni egymás közé.

A szeparáció egy bizonyos állapotában, egy különleges helyzet formálódott ki, és ezek a vágyak felfedezték az újra egyesülés lehetőségét. Azonban amikor ezek megkísérelték ezt, létrehozták a törést. Ezek a vágyak nem csak ellentétes oldalon álltak, egyik a jobb a másik a bal vonalon, hanem mostantól mindegyiknek tartalmaznia kell a másikat. Ez okozta a törésüket, mihelyt egyesülni akartak, ugyanúgy, mint a Végtelen Világban, azonnal törésbe kerültek. Más szavakkal, az egyesülésben fellépő hiba, azt okozta, hogy megpróbálták elnyelni egymás minőségeit.

Ez után, a lefelé ereszkedés evolúciója, a növekvő kúp mentén folytatódik. egyre messzebb mozgatva e részeket egymástól. De ennél a pontnál, az adakozás ereje, ami az elsődleges erő, a Teremtő, teljes egészében át van hatva a kapni akarás által, a teremtés által, miközben a teremtmény teljes egészében átitatódott a Teremtő minőségeivel, az adni akarással.

A Teremtő az adakozás erejével van kitöltve, miközben a megszerzés ereje bele van ebbe foglalva, és alá van rendelve ennek. Eközben a teremtmény a másik módon van elrendezve, a kapni akarás ereje tölti ki, és ezt felügyeli az adakozás ereje, ami rejtett és belső erő.

Ezután mindkét fajta vágy leereszkedett a mi világunkba. Ezen a ponton, a teremtmény egyáltalán nem képes semmit érezni, hogy ki ő, és mi van benne. Ez automatikus módon van a belső erők által kormányozva, és ezeknek a befolyása emeli fel őket. Milyen erők ezek? Ezek a teremtmény alapvető erői, az élvezetek megszerzésére való vágy, és ezen belül van elrejtve az említett belső erő, amely az adakozásból eredő élvezetre irányul.  

A kapni akarás felemelkedik, miközben az adni akarás gyakorlatilag nem érezhető. Ez kizárólag az élvezetre irányuló vágy kiszolgálásának mértékében mutatkozik meg, az élet erejének ellátottsága által, és eszerint hozza létre az összes fajta kommunikációt a formák és az anyag között.  

Miközben a Nagy Robbanás megtörténik az ásványi természetben, ennek a teljes fejlődése az adakozni akarás sugalmazásából ered, az anyagban. Végül is, a kapni akarás, magában nem változik, ez egyszerűen csak kapni akar. és egyszerűen változatlan, miközben „tátott szájjal” várakozik. Ami változik, és oda adja a folyamatnak az élet erejét, az adni akarás, amely rejtetten van ebben benne. 

Így, ez a két erő emelkedik tehát ki: Az adni vágyás annak ellenére, hogy el van rejtve, vezeti a kapni akarót és nyomja előre. Ezen a módon fejlődött ki az egész univerzum, majd a Föld, ennek a két erőnek a kölcsönhatása alapján, mint a hideg és a meleg, ráöltözés és elutasítás, és így tovább. A természetben, minden, amit látunk, ennek a két ellentétes erőnek a kombinációjából áll, amelyek aktuálisan egymásba épülnek, és az egyik irányítja a másikat. Az ásványi, növényi, állati és beszélő szinteken feltűnő valamennyi változás oka, ennek a két erőnek, az egymásba ágyazódása, vagyis a kapni akarásé és az adni akarásé. Különböző kombinációban összekeverednek egymással, miközben az adakozás manifesztálódik, feltárul, és átveszi az irányítást a megszerzés felett, egyre jobban. Majd a kapni akarás ebben az irányban halad tovább, mert ez a fejlődés előnyöket jelent a számára.

KN

Nekünk fel kell kelteni, a felső Partzuf kitöltésének a hiányát. Csak ekkor fog megjelenni a vágyunkon a Zivug (párosodás) a saját felső részével, a Végtelen Világban és hozza el a Fényt, amely megnemesít, korrigál, és kitölt bennünket. Ha valaki nem tudja felébreszteni a felsőt, és felkavarni a vágyat ezen belül, nem fog elérni semmilyen változást.   

Azt tanuljuk a kabbala bölcseletében, hogy kell a felső Partzufot megkérni. Ezért valaki sikoltozhat, ugrálhat, tehet, amit akar, semmi nem fog segíteni. „A fiaim legyőztek Engem” azt jelenti, hogy  a „fiak” erőltetik a saját megreformálásukra.

Mi egyebet tud valaki tenni, ha minden Felülről ereszkedik alá, az ezt megelőzően alul történő felébredés hatására? A személy nem tudja, mit cselekszik a felső Partzuf vagy nem érdekli őt, milyen cselekedetek zajlanak a Felső által. Ami tényleg érdekes a személynek, hogy ő maga hogyan tud dolgozni.

Más szavakkal, azt kell megérteni, hogyan kell helyes módon kérni. Ez azt jelenti, hogy minden esetben, a személynek tudnia kell, mit fog tenni vele a Felső, vagy a személynek kell kérnie a Felsőt, de nem arra, amire a személy vágyik, hogy a Felső megtegye. A Felső akar adni például egy pohár tejet, de a személy szeretne kapni egy pohár narancslét. Ebben az esetben, a Felső nem hallja meg, és nem is érti meg, az alsót. A Felső tudja, hogy ebben a pillanatban, az embernek, egy pohár tejre van szüksége, és egy megfelelő mennyiségben.

“Legyen meg az Ő akarata ” jelenti azt hozzáállást, amit az embernek meg kell tanulnia, és amit ha elér, akkor eléri a „hit, az értelem felett” állapotot. Tanulmányoznia kell,az összes zavart, amit a Felső ültet el a személyben, az összes „rossz állapotot,” az összes úgynevezett zuhanást, amelyeket a Felső, arra használ, hogy provokálja az embert. Ha valaki korrekt módon kielemzi, és felülemelkedik ezeken az értelem feletti hit által, akkor egy bizonyos módon megérti, mit akar tőle a Felső, pontosan ezt is fogja Tőle kérni, és megkapni is. Minden, amit most érzek, ha odafigyelek rá, az pontosan annak felel meg, amit a Felső akar tőlem, hogy kérjek Tőle. A Felső azt akarja, hogy ebbe az irányba forduljak, de nem ülteti el bennem ezt a vágyat közvetlen módon, mivel azt szeretné, hogy én érjek el ehhez, és ezáltal olyan lehessek, mint a Felső maga, hogy tehát bölcsebb lehessek.

Hogyan tanítjuk a gyermekeinket? Problémás helyzeteket kínálunk a számukra, és nem adunk automatikusan megoldásokat. Fokozatosan vezetjük őket a gondolkodási képességük, és a felfogó képességük fejlesztése felé, hogy ők maguk akarjanak megoldásokat találni a problémákra. Ez ugyanaz, amit a Felső velünk csinál. Az életünk minden pillanatában egyszerűen csak orientációt, jeleket kapunk, amelyekből tudhatjuk, hogy mit is kellene kérnünk, mi a legértékesebb, amit kérhetünk, és azt milyen formában kell megtennünk.

Mindez a mi általunk felemelendő MAN (Mayin Nukvin) megteremtésért van, ami maga a könyörgés, az ima. Ha figyelmet fordítunk erre, akkor egy nyitott könyv hever előttünk. Következő alkalommal már a helye kéréssel fordulok a felsőhöz. Mi történik ezután, nem tudom.

A kabbalisták beszélnek nekünk erről, mint olyan dologról, ami közelebb visz bennünket a saját gyökereinkhez. Tanulmányozzuk az Atik, Arich Anpin partzufokat, és a Végtelen Világot, és így tovább. Miért kell mindezt tudnunk?

Mondjuk, hogy az egyetlen dolog, ami érdekel engem, az anyámmal való kapcsolatom, de ami ezen túlmenően történik, az nem lényeges egyáltalán a számomra. Csak azért könyörgök, hogy „Anyu, adj nekem édességet.” Azonban egyszer fel kell nőni. Meg kell érteni dolgokat, és részt venni bennük valamilyen módon.

Ezért vagyunk annyira kiéhezve, a kicsiny gyerekek élvezetének kielégítésére, az összes tudásunkat felhasználjuk erre, amennyire csak lehetséges. A gyerek érdekében nem csak kérünk, hanem értjük, hogy miért, és milyen célból, és el is magyarázzuk nekik, hogy ez teljesen rendben van így pillanatnyilag, mivel mondjuk, éppen nem ehet édességet, vacsora előtt. Sokkal többet akarunk elmagyarázni a gyerekeknek, mint amit kérdeztek, és pontosan ez a kapcsolat módja annak, ahogy a felső megosztja magát az alsóval.  

KN