Szerző arhívuma: nandor

Kérdés

Miből fog megélni valaki, aki az “integrált oktatási” kurzuson tanul? Ha dolgozik, legalább három órát egy nap, hogyan tudja eltartani a családját? És hogyan lehet meggyőzni egy felnőttet, hogy ő ismét üljön le tanulni?

Válasz

Egy törvény kell, ami megköveteli a munkát és az integrált oktatáson való részvételt. Hamarosan ki fog derülni, hogy az emberiség 80%-nak nincs munkája, és kelleni fog biztosítani az élelmiszert számukra, valamilyen módon.

Ezért kell előkészíteni az életet egy olyan módon, hogy mindenki képes legyen ellátnia magát. Biztosítani kell a szükségletét mindenkinek. Nincs más választásunk, másképp az emberek le fogják nyelni egymást. Tehát, mi megbiztosítjuk mindenkinek a szükségletét, azzal a feltétellel, hogy a személy “belépjen abba a keretbe, amelyben dolgozni fog a szükséglete szerint, és megkapja a “kötelező oktatást”.

Lehetséges, hogy a tanulás kőtelezve legyen a kormány határozata által, vagy lehet adni ösztöndíjakat a tanulóknak, és így “kötelezni” őket. Mostantól kezdve, a személy, az egész szabad idejét, ki kell, hogy töltse a tanulásban.

Lehet választani részleteket a Baal HaSulam cikkeiből, amelyben beszél a történelemről, az emberi és társadalmi fejlődésről, a szabad választásról, és építeni belőlük egy külön tanfolyamot, az integrált oktatási tanfolyam keretében, és megerősíteni ezt az információt szakértők cikkek által, különböző témákban.

Az első könyv lehetséges, hogy legyen egy bevezetés az általános tanfolyamban, annak, hogy adjon a személynek egy széles perspektívát rá. Állítólag, mi fordulunk az első emberhez, aki az utunkban jön, és megadunk neki egy új nézetet a világról. Úgy kell kezelnünk ezt a könyvet, mint az első könyv, amit a személy olvas az életében. Ezért a könyv megérthető és részletes kell, hogy legyen, sok ismétlésekkel.

A következő könyv az egy tankönyv, amely osztva lesz a különböző szakmáknak, és tartalmazni fog gyakorlati végrehajtási osztályokat.

(BD)

Kérdés

Egyrészt, mi kezdjük elmagyarázni azoknak, akik megérkeznek az integrált oktatási tanfolyamra, a csodálatos integrált világot, amelyet már most kezdjünk építeni. Másrészt, ő él a mi szörnyű világunkban, amely nyomás által működik. Honnan kaphatja meg a motivációt, hogy maradjon ezen az úton?

Válasz

Nevelni kell az embereket, és ők fel fogják építeni a világot.

Hogyha a nagy tömegek kezdenek fokozatosan megváltozni, akkor természetesen megváltozik a társadalmi helyzet, a társadalmi struktúra és az együttműködés a felnőttek között. Amikor az “idősebb gyermekek” felnőnek, minden meg fog változni. De el kell kezdeni ezt az emberi szinttel. Elvégre ő mindennek a központja. Majd fokozatosan fognak változni a társadalmi viszonyok.

Óvoda, iskola, család, gyermek programok, mindezt össze kell egységet alkot úgy, hogy végül létre fog jönni egy generáció, amely meg fogja változtatni világot, mert ő magában megváltozik, a megérési folyamata által.

(BD)

Az élet arányát a három fény szerint mérjük: van az előző állapotnak a resimója és a jelenlegi állapotban van nekünk a Belső fény és a Körbevevő fény, a szűrő köztük, amely elválasztja azt az illuminációt, amely a két Fénytől érkezik.

A Belső Fény adja meg a jelenlegi érzést. A Körbevevő Fény, amely marad, mert mi még nem vagyunk képesek megerősödni az adakozás irányában, ez megadja a jövő érzetét. És a Resimó, amely alapján számítást végzek, ez megadja múlt érzetét.

Az egoizmusom, amely korrigálatlan, ő osztja fel számomra az időt múltra, jelenre és jövőre. Hogyha én 100 % szűrőt kapok az egész vágyamra, akkor már nem léteznek számomra a különböző idők. Az idő fogalma megszűnik, csak az Ein Szof világa létezik.

Azaz, múlt, jelen és jövő saját magában nem léteznek! Mi egyszerűen hozzászoktattuk magunkat felfogni és megérezni ilyen formákban ezeket a hatásokat, de ez csak egy pszichológiai probléma. Nincs idő, csak a lélek állapota van, amely érzi a Fény hatását, amely állandóan változik, tehát úgy tűnik nekünk, hogy az idő halad.

Amikor én áttérek a fizikai időről a spirituális időre, a Resimok közötti viszony, a Belső Fény és a Körbevevő Fény határozzák meg a múlt, jelen és a jövőt – én már másképpen kezdek viszonyulni az állapotomhoz. Világossá kezd válni számomra, hogy az idő nem létezik, és minden csak tőlem függ. Fel tudom gyorsítani az időt, hogyha felgyorsítom magamban a közeledést a múltból a jelenhez, és a jelenből – közelebb és közelebb a jövőhöz.

Minden csak attól függ, hogy milyen gyorsan én szerzem meg a szűrőt, fejlesztem ki, megvizsgálom az állapotomat, és létrehozzam a megszerzés iránti vágyat az adakozásra, a lelkem Tíz Szférájában. Ez a mi munkánk, nincs más tennivalónk, az idő felgyorsításán kívül.

Mi magunktól kell “nyomjuk a gázpedált”, gyorsan haladunk és lecsökkentjük az utunkat, hogy kellemessé váljon a kitűzött cél irányában. Akkor mi áthaladunk az úton örömben és élvezetben, mivel mi igazoljuk a Teremtőt és köszönjük neki, hogy Ő jó és jót tevő, és hogy ilyen csodálatos utat rendezett el számunkra.

De ha mi nem teszünk erőfeszítést az előrehaladásban, ha mi nem nyomjuk a gázpedált, hanem nyomva a Fénytől a szenvedések által – akkor mi haladunk a fejlődés természetes ritmusa által, és minden az “ő idejében” (beitó) történik. Ezért a haladásunk érezhető lesz egy kellemetlen módon és szenvedéseket okoznak, azért mert a Fény, ami érkezik, nem kapja meg a vágyakat, amelyek készen vannak fogadni őt, és kötelezve van kívül maradni, nyom minket, szenvedéseket és fájdalmakat okozva.

Ebben az esetben, az egész Fény “édesítés” nélkül érkezik, amilyen Ő, és akkor feltárul, mint hősiesség, mint égető tűz. Minden a Fénytől érkezik, de azt csak olyan vágyak fogadhatják, amelyek készen állnak erre, és magukra vonják azt. A Fény, a természet folyamatainak megfelelően érkezhet, tervezett idejében. Ezért fontos meggyorsítani a munkánkat.

BS

Az idő felgyorsítása, vagyis a cselekedetek felgyorsítása a múlt, jelen és a jövőhez viszonyítva, megadják nekünk az élet érzékelését, az élet erejét. Amennyivel mi lelassítjuk, és nem teszünk erőfeszítéseket a teremtmény oldaláról, úgy jelenik meg számunkra több nyomás a Teremtő felől.  Hasonlóan a “hibrid” autó építéséhez: ha az akkumulátor lemerült, a motor benzinnel kezd dolgozni.

Azért, mi is magunknak olyan környezetet kell előkészítnünk, hogy felébresszen minket az előrehaladásra a saját erőnk által és ne bele az időbe, amely letelik anélkül, hogy nyomot hagynánk benne, miközben hazudunk magunknak, hogy minden rendben van. Ha az ember nincsen ilyen nyomás alatt, a tanár és a környezete oldaláról, ha ő nem érzi, hogy hiányzik neki a spirituális élet – ő nem haladhat tovább.

Ez a nyomás érezhető úgy, mint jó vagy rossz. De az embernek meg kell vizsgálnia magát azért, hogy boldogan fogadjon akármilyen nyomást, amely elvezeti az önvizsgálatra, a kapcsolatra, és a hatékonyabb munkára, és hogy ne irányítsák a kellemes vagy a kellemetlen érzések az ő egoizmusából.

Ha mi előre akarunk haladni, sokkal érettebbnek, kell lenni, és ne maradjunk kis gyermekek, szükséges nekünk a felébredés. A ráébredés a cél felé nem fogható fel, mint kellemes dolog, ezért kell, hogy fogadjuk a hitet az értelem fölött.

Sajnos, nem vagyunk gyermekek, a természet megadja nekünk a nagy vágyat a növekedésre, hogy lelkesedéssel dolgozunk: összetegyük a kockákat és nem riadnak meg attól, hogy minden leesik és tönkremegy. Mi meg kell, hogy kapjuk ezt az erőt, amely nyomja a gyermeket a fejlődésre – környezettől és a tanulásból. Ha érzem, hogy hiányzik ez az erő, én már a kéréssel elérkezzem a leckére, a negatív töltéssel: egy olyan érzéssel, hogy mindent, amit nem sikerült megtenni, kérjek rá erőket.

Ha te nem érzel magadban elég nyomást a kapcsolatra és az előrehaladásra, és ezt kéred a tanártól és a csoporttól – akkor van miért eljönni a leckékre. Már a helyes követelményekkel kell megérkezni, jegyzetekkel, hogy mit nem sikerült tegnap megtenni, és most összetört szívvel kell megérkezni és kérni az erőket a korrigálásra.

(BS)

Kérdés

Hogyan kell kezelnem a munkámban azt, hogy a “Tóra ízeit” felszabad fedezni és a “Titkot” tilos nyilvánosságra hozni?

Válasz

Ne aggódj, ha hirtelen úgy találod, hogy valami titok tilos. Neked most a vágyaid korrekciójára kell gondolnod. Amikor kikorrigálod a vágyaidat, amelyek a Partzuf (Arc) alsó részéhez tartoznak – akkor beleöltözik a Fény, amit úgy nevezzünk “ízek”. Majd Fény segítségével, elkezded megérteni a Partzuf Fejét és kezded felfedezni a “titkokat”.

A “Titok” az nem a számításokban rejlik a fejedben, hogyan töltsed ki a “testet” a képernyő által. A “Partzuf Fejének megszerzése”, az a teremtés alapgondolatának a megszerzése, a Teremtő viszonya hozzánk, az Ő szándékát, és nemcsak a vágyát, hogy nekünk adjon minden jót.

Egyelőre nincsenek nekünk ilyen sejtek az agyunkban, nincsenek ilyen fogalmi eszközeink. Építenünk kell egy új logikai eszközt, olyan logikai döntéshozatalra, és egyelőre nem létezik számunkra.

Miután kikorrigálunk minden vágyat és összeolvadunk a Teremtővel, ez az összeolvadás fog felemelni minket egy magasabb szintre, amiről a kabbalisták nem írnak. A Kabbala bölcselete csak a vágyak korrekciójáról beszél, amit létre kell hoznunk 6000 év alatt.

A 6000 év alatt befejeződik a korrekció, és a BIÁ (Bria, Jecira, Assia) világok felemelkednek az Atzilut világ szintjére. És akkor, az Atzilut világ együtt a BIÁ világokkal, a Parsatól lefelé terjednek, egészen a mi világunkig. De ez nincsen leírva a könyvekben, mert a “kő szív” korrigálásához tartozik.

Mi azt tanuljuk, hogyan kell felemelkedni az Atzilut világához. Ami után az összes lelket amelyek “Izraelhez” (Jásár-Él) tartoznak, és a lelkek, amelyek a “Világ Nemzeteihez” (Umot haOlám) tartoznak, és nem tudnak felemelkedni egyedül, hanem csak ha, csatlakoznak Izrael lelkeihez (és ilyen részek léteznek minden emberben), felemelkednek az Atzilut világhoz és megkapják a Fényt – ebben a munkánk véget ér.

Amikor felemeljük az összes lelkeket, a legutolsót is, akkor megtörténik a Felső cselekvése, az úgynevezett „Zivug Ráv Mékábcéjél”(*), amely elejétől meg volt tervezve arra az időre, amikor az összes “AHP Dé Áliá”(**) fel fog emelkedni. Ekkor tárul fel a Végső Korrekció Fénye – “Zivug Ráv Mékábcéjél”.

Tehát, Ő veszi az összes vágyakat, együtt az összes Fényükkel, egy csoportban csatlakoztatja őket, egy teljes Tíz Szfírában, és azok kiterjednek az Atzilut világ fejétől egészen a mi világunkig.

Így történik meg az összes vágyak korrigálása. De mi fog történi ez után? – Ezt nem írja le Kabbala. Nos, kikorrigálódtak a vágyakat, és mi a következő lépés? Végül kijavítottuk az autót, és most merre?

Mi még csak egy kis részben kezdtük meg az utat, és hogy a továbbiakban mi fog történni – nem mesélik el nekünk  … Nem azért mert tilos, hanem azért mert egyszerűen lehetetlen. Nincsen nekünk meg az értelmünk, sem az érzelmünk, hogy megértsünk, mi fog történni a továbbiakban. De kétségtelenül, ez a jövő készen áll mindegyikünk számára. A mi feladatunk csak az, hogy felgyorsítsuk a fejlődésünket!

magyarázat:

* – a nagy párosodás, amikor össze vannak gyűjtve az összes lelkek egy párosodásban, és véget ér a teljes korrekció – Gmar Tikun

**- a megszerzési vágyak, amelyeket hozzá lehet adni az adakozási eszközökhöz

(BD)

Baal HaSulam a “Szabadság”cikkéből: “Amikor elérkezett a teremtés szándékához, és a Teremtőnek elégedettsége van, hogy meglett az Ő akarata, az ember énje beleöltözik a Teremtő elégedettségében, és megnyeri az abszolút örökkévalóságot, mint Ő, és ebben megnyeri a szabadságát a halál angyalától”

Baal HaSulam elmagyarázza nekünk a szabadságot a valóság felfogása keretében.

Mi az erők világában élünk. Nincsen anyag, ez csak így mutatkozik meg nekünk, a különböző erők hatására, amelyek stabilizálják számunkra ezt az érzékelést. Én felfogom a kövületi természetet mindenféle formájában és minden módján, aztán ugyanúgy, a növényi és élő természetet, majd az emberek szintjét. Ez a négy szint, amelyek kitölti az én energiai mezőmet, ezek erők, amelyek ebben a formában mutatkoznak ki az én vágyamban, és rajzolják, mint egy képernyőn, a háromdimenziós és sokoldalú világ képét.

Ez így történik, mert az én megszerzési vágyam részekre osztja fel az általános adakozást, amelyet úgy nevezünk, hogy a “Fény”, a belső reakció többféle típusára és fokozatára. Ezek a reakciók alkotják a világ képét, amit látok és érzek. Ezért, már kezdettől fogva adták nekem adták ezt az érzékelést, amelyre nem kell, hogy előkészítsem magam. Van már nekem a megszerzési vágyam, és benne érzékelem ezt a világot. Ezen kívül, én látom a nagyméretű folyamatokat a természet kövületi, növényi és elő szintjén és közöttük. Valójában, a mi belső világunkról van szó, de az objektív neveket és a jelenségeket, a legalacsonyabb szintről vesszük, az ágazat és a gyökér alapelve szerint.

Amennyire jobban felemelkedek, közelebb kerülök a Fényhez, a vágyam rétegein keresztül. A legalacsonyabb helyen látom az “e világi” képét. Ezután én felemelkedek a következő szintre, azokra a vágyakra, amelyek közelebb vannak a Fényhez, és ezek az erők állnak előttem a parcufok, világok és szfírák formájában. És akkor én már látom mindenben a kapcsolatot az ágak és a gyökér között, és ehhez képest nevezem el ezeket a formákat, amelyet úgy érzek, mint vágyak és az erők közötti viszonyt, a párhuzamos nevekre a mi világunkból. Így teremtődött az ágak nyelvezete.

Ahogy emelkedek a spirituális szintre, a vágyaim is változnak. Más szavakkal, én változok, ilyenképpen emelkedek a részileg hasonló és azonos fokozatra a Teremtőhöz. Ha ez még csak az első fokozat is a 125-ből, én már egy bizonyos mértékben ebben élek. A következő lépcsőben, már a 2-ik fokozaton élek a 125-ből. Erre mondhatom azt, hogy én felfogok egy olyan formát, amely nem tűnik el. Ő teljesen adakozásra van irányítva, hasonló a Fényhez, és hozzátapadok. Én vagyok az edény, amelyet a Teremtő megtölt. Én a végtelenben vagyok, a Teremtőben. Beléptem az Ő mezejébe az én vágyaimmal, ez a felemelkedés az élet fokozatára, elmenekülés a “halál angyalától”.

Ezzel együtt, nem zavar engem az, hogy az első fokozatom állandóan a felfogásomban marad, egészen a felemelkedés végéig. Én le kell, hogy ereszkedjek hozzá, és maradjak benne, azért hogy korrigáljam a vágyaimat, és mindig pontosan tőle kell, hogy elkezdjem a felemelkedést.  Nem tudok a jelenlegi spiritualitás fokozatomról felemelkedni a következő szintre. Nekem szükséges leereszkednem, megkapjam a hozzáadott elromlott vágyat, és azután felemeljem annak a megfelelő magasabb szintjére.

Az összes romlott vágyak a legalacsonyabb szinten növekednek. Ennél fogva, ezek az erők rajzolják az e világi képét a vágyam képernyőjére, egyébként ez a kép mindig előttem kell, hogy legyen. Mert pontosan ebből az érzékeléséből fel tudok emelkedni akármelyik lépcső fokozatára, amely elvezet engem az Ein Szof világához.

BS

Meg kell húzni a nadrágszíjat a válság miatt…

A jelenlegi válság a világunkban, az nem gazdasági, vagy az életünk területeinek válsága, hanem annak a felfedezése, hogy hiányzik nekünk a valóság helyes érzékelése. Ezelőtt, úgy éreztük a valóságot, hogy elkülönített és összetört különálló részek, amelyek között nincsen semmilyen valódi összeköttetés. Nem létezett egyetlen, egységes természet, egyetlen erő, egyetlen gondolat, egyetlen cél és egységes fejlődési folyamat sem. És most, a válság által, kezdjük jobban és jobban felfogni a kapcsolatot a valóság részei között.

Ez már jelzi az új korszakot, egy paradigmaváltást, egy új valóság érzékelését. Most már felfedezzük a tudatosságunkban az összetört valóságot, és ezt a feltárulási folyamatot úgy nevezzük, hogy általános válság. De ez nem egy válság a semmiből, hanem egy felfedezés, amely korábban nem volt. Ezelőtt, a valóság felső rétegének a felfogásában léteztünk, és most felfedeződik egy kicsivel belsőbb réteg, és akkor azt látjuk, hogy semmi sem áll össze, hogy tényleg minden összetört. Igaz, hogy ez egy válság. De ez a válság, az új helyzetnek a felfedezése, és egy meghívás a korrigálásra.

Természetesen, ezt csak úgy lehet meg javítani, hogyha előre haladunk a valóság részeit összekapcsoló rendszer felfedezésében.  Felfogjuk fedezni ebben a kapcsolatban és a rendszerben, a törvényeket, amelyek ebben léteznek, a különböző viszonyok  formáit, és a különböző folyamatokat. Röviden, elkezdjük látni a rendszer helyes formáját.

De ahhoz, hogy ez megtörténjen, mire van szükségünk? – Természetesen, ebből a világból nem segít nekünk. Ez nem az önzés fejlődése, hanem az ego korrigálása, amely a válság formájában tárult fel előttünk. Ez azt jelenti, hogy a Reformáló Fényen kívül, semmi sem fog segíteni az emberiségnek. Ezért tárul fel a Kabbala Bölcselete, a korrigálás módszere. Tehát, rajtunk keresztül, át kell, hogy adjuk a Fényt a világnak. Számunkra ez lesz a Reformáló Fény, de a többiek számára ez lesz egy új és helyes rend a világban, hogy ne mutatkozzon az olyan módon meg a számukra, mint valami törött valóság.  Ez lesz a korrekció az ő számukra.

Tehát meg kell értenünk, hogy mindent ez a megközelítés határoz meg. Nekünk úgy látnunk kell a világot, mint egy egész, és ezt kell elmagyaráznunk másoknak. Ám nekik, egyszerűen kell elmagyaráznunk mindezt, a tudomány szempontjából, számos tudósok megközelítésével összehasonlítva. Számunkra, ez az egység szimbolizálja az egyetlen vágyat, amely magában foglal 620 (Táráh) vágyakat, amit eggyé kell összeállítnunk. Nincsen semmi az ember felfogásán kívül. Ő el kell, hogy érje azt az állapotot, amelyben úgy látja az egész valóságot, mint egyetlen test.

(BD)

Minden a szándékon múlik. Ez hasonló a szelephez, egy belső égésű motorban, amely kinyílik, ha megvan a helyes szándék.  Amint a szándék elillan, a szelep lezár. Ez az, ahogy minden pillanatban működöm, kinyitom a szelepet, majd lezárom. Reméljük, hogy képesek leszünk elindítani a motort.

A szándék méretét, a vágy mérete határozza meg, melyet képes vagyok uralni általa. Lehet, hogy a szándékom csak a vágyaim ásványi szintjéhez elegendő, vagy a növényi, illetve az állati szintekhez, de az is lehet, hogy az emberi szinthez. Világos, hogy az erősebb, eredményesebb és hatalmasabb szándékok befolyásolják a kicsiny, alacsonyabb vágyakat.

Ezért, a legfontosabb dolog a számunkra, hogy a csoportra, az egységre, a kölcsönös garanciára gondoljunk, mivel ezek által megkérdőjelezhetetlenül uralkodni fogunk a többi, alacsonyabb vágyainkon. Ezért, szükségesek a kölcsönös garancia feltételei annyira.

Azt gondolom, hogy a barátok is kívül vannak rajtam, és az egész világ, a teljes emberiség, és a Teremtő is. Azonban meg kell próbálnom mindezeket magamhoz csatolni a kölcsönös garanciában, a helyes kapcsolatban, kölcsönös függőségben, hogy ezek a vágyak egyesülhessenek, hogy én, és a Teremtő bennem, valamint az összes külső rendszer is az enyémmé váljon. Semmit nem kell ezen kívül látnom, csak egyetlen „személyt,” akit én rakok össze, és törődök vele.

Ha kikerülök ebből a belső érzékelésből, és más emberekkel beszélek, akkor ebben a világban élek, így természetesen lesz egy ütközés az érzékeimben megjelenő külső világ, és az említett belső érzékelés között. Azonban el kell fogadnom ezt a dualitást most, amely nem egyéb, mint egy pszichológiai probléma. Majd fokozatosan elkezdem látni a belsőleg kialakuló képet.

Ez hasonló ahhoz, ahogy egy felnőtt érzékel, összehasonlítva egy gyermek érzékelésével. A gyerek csak a külső oldalt látja, miközben a felnőtt megérti a dolgok mélységét, és látja a belső okait, amikor elbírálja, mi történik valójában. Még ha ez egyetlen irányba is mutat, és csak mélyebben merül az anyagba, mivel mind a szándékunk, mind a külső viselkedésünk egoista.

Azonban, a szokások fejlesztésével, és erőfeszítések megtétele által, elérhetünk egy újfajta valóság érzékeléshez.

Ezért, minden szándék feltárása, a teljes munkám az, hogy megpróbáljam megváltoztatni a víziómat, a belső érzékelés, a kabbalának nevezett belső bölcsesség, a Tóra belső része által. Akkor, látni fogom a világ teljességét, mint egyetlen szervezetet, amelyben minden hozzám tartozik, és hogy nincs is semmi rajtam kívül.

KN

Baal HaSulam, „A szabadság,” című cikk, „hasonlóvá válni a kollektívhez” rész: A tekercseink azt mondják, „Váljatok hasonlóvá a kollektívhez.” Azaz, hogy bárhol alakul ki vita a kollektív és az egyén között, kötelező szabály, hogy a kollektív akarata kell, hogy győzzön. Így látható, hogy a kollektívnek joga van kiterjeszteni önmagát, az egyén szabadsága felett… Azt is láthatjuk, hogy nincs másfajta elrendezés a társadalomban, amely által élhetünk, csak a „váljunk a kollektívhez hasonlóvá” törvénye, amely elrendez minden vitát, és belső problémát a társadalomban.

Hogy lehetséges ez a dolog? A kollektívnek nincs meg az a fajta képzetekkel teli gondolkodása, mind az egyénnek, mivel a kollektív mögött tömegek állnak. Az emelkedett dolgok mögött a világban, nem mindenki képes meglátni a koncepciót, mivel nem egyszerű azokat felfogni. Minél magasztosabb, pompásabb és különlegesebb egy téma, annál kevesebb ember van, aki képes megérteni azt. Csak is ilyen módon épül fel az egyéniség elérésének emberi piramisa. Így, a kollektív felfogás, egyezésben a definíciójával, túl van az egyének felfogásán.

Tehát akkor, miről beszél itt Baal HaSulam? A szavaiból az tűnik ki, hogy ha egy bizonyos helyen több ember gyűlik össze, akkor az igazság mindig az ő oldalukon áll? Vagy ellenkezőleg, az igazságot, különleges, de egyedi emberek nem képesek érvényesíteni, mivel ők vannak kisebbségben? A millióknak mindig igaza van, és nekem őket kéne követnem?

Ez egy nagy kérdés, mivel itt valakinek az önmegvalósításáról beszélünk, vagyis arról, hogy valósíthatja meg a szabad akaratát, és találhatja meg a „tű fokát” amelyen keresztül átbújva, a spirituális világban létezhet. Lehetséges ez olyan módon, hogy közben nekem „fel kell vennem a kollektíva képét,” azaz hasonlóvá kell válnom hozzá? Ezt mondják a kabbalisták, akik elérték a Teremtőt és megismerték a természet valódi törvényeit.

Annak érdekében, hogy ez érthetővé váljon, vizsgáljuk meg, mely részét vagyunk képesek a teremésnek úgy látni, hogy az a „Teremtő keze nyoma” közvetlenül? Ez természetesen a kövületi természetben, a kövületi szint. Itt, semmi nem képes ellenállni Neki. Nincs semmilyen vágy itt, még a legkisebb vágya sincs, a növényi erőknek. A növényi szinten már van egy bizonyos, különleges fejlődés, amely karakterizálja, megkülönbözteti a szintet. Az állati szinten, ez a függetlenség tisztán feltárul, egyre nagyobb mértékben. A növények Csak növekedni tudnak a földbe rögzített helyükön, összehasonlítva az állatokkal ezt, azok már helyet is tudnak változtatni. Az ember pedig még tovább lép, lázad a felső Gondviselés ellen, mintha az mondaná a Teremtőnek, hogy „menj egy kicsit odébb, át akarom venni a Helyed!”

Kiderül tehát, hogy csak a piramisnak az alsó része az, akik nem értik vagy érzik ezt, csak egyszerűen élnek, mivel ők a Teremtő megkérdőjelezhetetlen uralma és irányítása alatt élő lények. Az életük az ásványi fejlődési szinten folyik.

Tehát különlegességünk beteljesítéséhez, szolgálnunk kell az ásványi szintet. Így, mi nem nyomjuk el magunkat, és nem csökkentjük le a gondolatainkat és az érzéseinket. Nem, ezen a módon mi követjük a kollektívet, követjük az általános normáikat, és az ásványi szinten való berendezkedésüket, annak érdekében, hogy eljuttassuk őket a bőséghez, és mindenben kiszolgáljuk őket, amit csak akarnak.

Mondva van, hogy a többség szava, a Teremtő szava. A többség szintje nem magasztos, de pontosan ebben rejlik a teremtés célja, amelyet meg kell valósítani. Erről mondva van:”Porból vagy, és porrá leszel.”

Ahogy a Közvetlen Fény Tíz Szfírája, és a visszavert Fény Tíz Szfírája kiegészíti egymást, ugyan ennek kell itt is megvalósulnia. Ezért ha a mi fejlődésünk nem idomul az ásványi szinthez, azaz, az emberiség szükségleteihez, akkor mi sem fejlődünk helyes módon.

Kérdés

Azt jelenti ez, hogy meg kell adunk az embereknek, amit akarnak, minden adott pillanatban?

Válasz

Nem, azt kell adni nekik, ami a segítségükre van. Csak úgy, ahogy egy orvos, aki egy keserű gyógyszert ad egy kisgyereknek, aki nem érti az egészet. Ezen a módon, nekünk is meg kell érteni, a saját spirituális szintünkről, hogy mi a legnagyobb segítség az embereknek. Akkor közéjük lehet menni, és szolgálni őket annak érdekében, hogy az egész rendszert elvezessük az egységbe a forrással, ameddig a szintek közötti minden különbség el nem tűnik, egy általános integrációban és mindenki be nem foglaltatik mindenkinek a vágyába. Ez a jelentése annak a mondásnak, hogy „Ő, és az Ő neve, egyek.”

KN