Szerző arhívuma: nandor

Kérdés

Arról beszélünk, hogy úgy kell szeretni felebarátainkat, mint magunkat. De hogy lehetséges a barátait valakinek önmaga fölé helyeznie, miközben számos esetben biztosan érzi, hogy több náluk.

Válasz

Mindenki biztos abban, hogy jobb és több mint a másik. Még ha valaki ezt nem is így éli meg, ez minden esetben így van. Nem kérdés, hogy minden ember önmagát jobbnak hiszi másoknál, azt gondolva, hogy többet ért meg, és hogy ő már sokkal korrigáltabb.

Ez az, ahogy a törés ereje feltárul és megnyilvánul köztünk, és minden embert arra ösztönöz, hogy önmagát a többieknél többre tartsa. Az ember elfelejti, hogy a Teremtő kezében van, mint egy formázatlan, mozgásra képtelen anyag, mint egy darab agyag, és minden, ami benne van, a vágyaiban és a gondolataiban, az a Teremtőtől érkezik hozzá.

Az egyetlen dolog, amely képes, mint személyes cselekedet kifejeződni ebben az anyagban, a törekvés a felebarátokkal való összekapcsolódásra. Ebben az esetben, ez a formátlan massza, átalakul az „emberi formába,” amely a Teremtőhöz hasonló.

Csak ez a fajta törekvés, azaz a Teremtővel való hasonlóságra való igyekezet tud megnyilvánulni ebben az „agyagban,” mint önálló kezdeményezés. Amikor ez személyessé válik, milyen feltételekkel történik ez meg? Olyan feltételekkel, hogy ez a marék agyag az egység érdekében cselekedhessen, az össze többi, hasonló “halommal” egy bizonyos formában, és ezt nevezzük „embernek” – azaz a kölcsönös adakozás formájának, ahol mindannyian embert faragnak ki önmagukból, megadva annak sajátos formáját – egy bizonyos részét létrehozva ezzel, a közös faragványnak.

Emellett minden, ami felébred bennük, és közöttük, felülről érkezett hozzájuk, a feltételeknek és a megoldandó problémákkal egyezésben, azoknak megfelelően. Ezért bármi, ami történik a jelenben és majd a jövőben, felülről adott és meghatározott. Csak egy kicsiny befolyás lehetséges az említett anyagú teremtmények irányából, fokozatosan, a többiekkel való egyesülésen át átvenni a Teremtőtől annak a formáját, és „Emberré” válni.

KN

Nekem pozitív képem van a globalizációról és az integrációról, amely feltárult a mi időnkben. Ezt megelőzően a világ, egy egoista lendület alapján volt irányítva, amely generációkon át növekedett bennünk, egyik évről, a másikra. Azonban mára ez a trend a végéhez ért, és most az új tendenciák megjelenésével, minden más lesz.

A természet hirtelen bezárult, és mint zárt, integrált egész nyilvánul meg. Többé nem változtathatjuk meg a természetet, sőt éppen ellenkezőleg, azt mondja nekünk, hogy most nekünk kell megváltoznunk, mert ő többé nem változik. Elérte a globális, integrált állapotát. Ez egy adott, megváltoztathatatlan forma, és mostantól nekünk kell ehhez igazodnunk.

Ez a folyamat, egy belső nyomás alatt történik. A természet folyamatosan megnyilvánítja magát, mint egyre integráltabb és zárt egység, és nekünk is egyre integráltabbnak kell lennünk, az egymáshoz fűződő kapcsolatrendszerünkben. Különben szenvednünk kell, a természettel való hasonlóságunk hiánya miatt.

Például, a természet melegséget mutat felénk, akkor nekünk válaszként még nagyobb melegséget kell mutatnunk felé. Ha a szél erősebb, akkor el lendületet kell kapnunk újdonságok bevezetése által. Ezeknek formaazonosságok kell mutatnia, amely minőség egyezőségben nyilvánul meg.

Ezért a különbségekből adódó sokkok el kell, hogy múljanak valamennyi emberei közösségben, mivel ha akarjuk, ha nem, a globális forma „ránk öltözik.” Mi az első dolog, amit felfedezünk? Hogy az egoizmusunk nem működik. A diktátorok és a”magányos farkasok” ideje lejárt, elveszítik erejüket, az elszigetelt kormányzatok hatékonyatlanok, az elszigetelt szervezetek nem lehetnek sikeresek. Az egyetlen, ami valódi cselekedetekre képes, az emberek egységre való képessége. Ennek eredményeképpen, a hatalom átkerül, az elszigetelt, magányos kormányoktól, azokhoz az emberekhez, akik tudják, hogyan kell egyesülni. Végül is ők egy integrált kört alkotnak, míg a kormány erre képtelen.

Ez a mozgás az egész világon megkezdődött, az emberek egyre nagyobb nyomás alá helyezik a kormányzatot. Az akcióik szervezetlennek tűnhetnek és spontánnak, azonban ezek az emberek már kölcsönkapcsolatban állnak. A kormányzat hirtelen felfedezi, hogy miről is zsól ez az egész, az emberek szemébe kell nézni, és nem tudják, mit tegyenek.

Látszólag azt kérdezhetnénk, hogy miért nem hajtanak az emberek tovább? Azonban a belső erők egyensúlya megváltozott, és senki nem tehet meg többé, csak úgy, bármit. A múltban minden egyszerű volt, a tüntető embereket hagyták az utcán kiabálni, hogy világgá kürtöljék, ami a szívükben van, hagyták őket, hogy pár boltot kiraboljanak, és egy hét múlva, amikor elfogyott az ennivaló, minden visszatért a normális kerékvágásba.  De ma már ez nem működik. Néhány helyen a törvényhozók és a kormányok tagjai le kellett, hogy mondjanak, és nem egyet le is tartóztattak.

Ez az a globális, integrált forma, amely sokkal jobban megfelel az embereknek, akik egységben gondolkoznak, mint az egoista kormányoknak, melyek között nincs semmilyen egység, állandó harcban vannak egymás érdekeivel, és még önmagukon belül is ugyanez a helyzet. Az előző rendszer annyira ellentétes az új modellel, hogy egyetlen kormány sem maradhat hatalmon, ha az előző szabályok alapján játszik. Ez végleg befejeződik, ugyanaz a „felmagasztalt demokrácia” zárja le, amely létrehozta. A diktátorok többé nem az alapján választódnak ki, hogy ki szolgálja a legjobban az egoizmus növekedését, kinek hajlik maga felé a legjobban a keze, miközben a parlamentáris demokrácia teljes zűrzavara jeleneik meg a másik oldalon – ezt a rendszer bukása fogja megoldani mindenütt.

Ez az, ahogy minden kiegészült és befejezett szint lenullázza magát. Ez kifejezi a képtelenségét arra is, hogy visszatartson bennünket, és egyszerűen csak lecserélődjön a következőre. Minden jó dolog, amit elértünk, a megelőző fázisban, nem csak hogy használhatatlan, hanem káros, így a régi elég, az új oltárán. Ez az, amit láthatunk manapság.

Ezáltal az emberek eljutnak az egységhez, és a kölcsönös garanciához, azaz ez eljuttatja őket egy új, most megnyilvánuló természeti formával való forma egyezéshez, amely napjainkban tárul fel. Ezt a hasonlóságot elérve, eredményesek, virágzóak lehetünk, és újra felemelkedhetünk – még az anyagi érzékelésben is, de biztosan a spirituális fejlődésben.

Épp úgy Izrael esetében, a felbolydulás nem nyugszik el, a tüntetések csak gyakoribbak és erőteljesebbek lesznek. Az emberek egyesülni akarnak, egységesen fellépni, minden kérdésben, és el fognak jutni a kormánnyal való szemben álláshoz. Ez belülről fakad. Az emberek azt érzik, hogy akinek hatalma van, valójában erőtlen. Az „elismert” vezetők ideje lejárt. A politikusoknak annyira bele kell kavarodniuk a kialakult, tényleges, „piaci” kapcsolatokba,  hogy senki ne fordíthassa vissza ezt többé.. Az emberek érzik a szél erejét mivel a teljes, globális természet mögöttük áll.

Hová vezet ez a globális folyamat végül? Egy világ kormányhoz. A területi különbségek megmaradnak, az ott élő népesség jellege és a helyi vallások alapján kialakulva, azonban a határok teljesen felszámolódnak. Ezek már most is képletesek. A közös kormány a bölcsek tanácsa lesz, teljesen egységes, minden felosztástól mentes kell, hogy legyen. Mindenki belép ebbe a közös egységbe, és csak az egységgel kell, hogy törődjön.

Végül is, semmi több nem szükséges. Ha egységre lépünk, akkor ez megfeleltethető a Felső Erő formájának. Az egység egyenlőség és kölcsönösség, kölcsönös garancia. Ezen a módon a jelenlegi fejlődésünk egy új fázis kezdete, egy új valóság, egy teljesen új, szociális formáció.

KN

Kérdés

Amikor nagy problémák, és nehéz állapotok közelednek felém, üdvözölnöm kellene ezeket is?

Válasz

Ha valaki beteljesedést akar a szűrővel és a visszavert Fénnyel, nem foglalkozik az éppen a vágyaiban érzékelhető érzékeléssel legyen az jó, vagy rossz. Fel kell ismerni, hogy az összes állapot, legyen az bármennyire rossz, mindenképpen szükséges, annak érdekében, hogy fejlessze a vágyait.

Ezt talán nem könnyű felfogni, ha valakinek egy szerencsétlen állapot vagy egy betegség zuhan az életébe. Azonban ha eléri a helyes korrekciót, akkor soha fog rossz, vagy káros állapotot érezni mindaddig, amíg a Teremtővel való összefonódás állapotában van személy.

Az érzékelésében valaki érezhet nagyon rosszat, azonban ahelyett, hogy önmagát az érzékelésével azonosítja, a céllal kell azonosulnia. Más szavakkal, meg kell értenie, hogy a Teremtő, aki eddig a jó érzékelését adta neki, sőt még ennél is többet, (öt dollárt az általános egy dollár helyett!) hirtelen semmit nem ad, vagy még a semminél is kevesebbet…

Nyilvánvaló, hogy ez történt, azonban mindennek ellenére, az embernek el kell érnie a korrekciót ezekben a vágyaiban, és ez a korrekció maga a hála érzése. Ez nem egyszerű, de ez így működik. Ez az, ahogy a vágyak feltárulnak.

Ezt nehéz megérteni, és megítélni, mivel mi az egoisztikus, testi érzékelésünktől függünk, azonban az olyan, amilyen. Írva van, hogy „még ha egy éles kés is van a torkomnak szegezve, nem veszthetem el a reményemet a teremtő Kegyelmében.”

KN

Kérdés

Megszólíthatunk tudósokat, és más gondolkodókat, hogy az üzenetünk rajtunk keresztül ereszkedhessen alá az emberekhez?

Válasz

Igen. Mi a tudósokon keresztül a kormányokhoz fordulhatunk, aki a felül vannak, és az emberekhez is rajtuk keresztül fordulhatunk, akik alul vannak. Ez olyan, mintha oldalról közelítenénk és összekevernénk ebben a középső rétegét az intelligens, gondolkozó embereknek és a tudósoknak. Eljuttatjuk őket egy közös feladathoz, közös véleményhez, és rávesszük őket, hogy ezt mondják el a felső és az alsó társadalmi rétegeknek is.

Nincs más lehetőségünk. Nem tudjuk ezt önmagunk megtenni, mivel mi olyan módszerrel vagyunk felfegyverezve, amely mindkét rétegnek irrealisztikusnak tűnhet. HA pedig addig várnunk kell, ameddig felfedezik, hogy ez mégis reális, akkor ezzel az elveszett idővel mi magunk vezetjük a világot, a szenvedés útjára.

Kérdés

Egy ésszerű bázis alapjain igyekszünk ezt a megszólítást felépíteni?

Válasz

Persze. Kizárólag az ésszerűség alapján. Mindenkit a saját vágyának megfelelően kell megszólítanunk. Ez összeegyeztethető a Teremtőt megszólításával is, mert ez alapján, ha valaki egy kapcsolatot akar kiépíteni Vele, akkor a Teremtő vágyainak megfelelő módon kell cselekednem. A Teremtő adakozni akar felém, és ez csodálatos. Adok neki egy lehetőséget, kinyitom magam az irányába, az ajándéka befogadására, és ez megszerzés az adakozás érdekében.

Én mindig valaki másnak a vágyaival dolgozom, mivel máskülönben nem létesítek kapcsolatot másokkal, sőt ellenkezőleg, belül lezárom magam. Először éreznem kell a felebarátom vágyait, legyen az a tömegek vágya, a tudósoké, a barátaimé, vagy a Teremtőé. Aztán ezeknek a vágyaknak megfelelően cselekszem. Miért? Az egységért. Hogyan, milyen módon? Ezt azonban már az adott vágy határozza meg a számomra.

Mellesleg pontosan ez az, amiért a reklám cégek először kutatásokat végeznek, annak érdekében, hogy feltárják, az emberek mit gondolnak, mit akarnak, és mihez vonzódnak. Bárki, aki a nyilvánossággal dolgozik, és vágyik a siker elérésére, mindig a közönség verőerén tartja a kezét. Hogyan lehetne ez másképpen? Ha az emberek egy bizonyos részéhez szeretne valaki beszélni, akkor ismerni kell ezeknek a vágyait. Ezek alapigazságok.

KN

Írva van, hogy „nincsen más Rajta kívül,” azaz a Felső Fény teljesen mozdulatlan, és mindig jósággal befolyásol bennünket. Azonban másrészről az is írva van, hogy „a szörnyeteg elnyeli, majd kiokádja,” és valóban azt láthatjuk, hogy bármit teszünk, bármekkora is az erőfeszítés, minden eltűnik. Hónapok mennek el a munkával, a legjobb szándékú erőfeszítésekkel, mindent megtéve, azonban minden haszontalan.

Még is azonban lehetetlen bármit tenni a természetes létezésben, amely ne hozna valamilyen eredményt, legyen az jó, vagy rossz. Természetesen mindig van eredmény, és nem tűnik el mindenképpen. Csak úgy tűnik, mintha ez történne, mivel a múltbéli cselekedetek és gondolatok elfelejtődnek, és minden pillanatban úgy tűnik a személyiség, mintha kicserélődne.

Azonban hová lesz mindez elmentve? A vágyunkba, annak a legmélyére! Ha bármit cselekszünk, ami érinti a vágyunkat, szándékunkat, vagy erőfeszítéseinket, a teljes valóságot, amely elénk vetül, függetlenül attól, hogy az korrigált vagy sem, soha többé nem veszik el a hatása.

Bármi, amit valaki, vagy a teremtés bármely része tesz – legyen az ásványi, növényi, állati, vagy emberi szint, a saját szintjének megfelelően – minden valóban elnyelődik a Malchut belsejében, a vágyban, amely a teremtés maga.

Azonban ha valakiben megjelenik a törekvés az adakozás elérésére, akkor a cselekedete különlegessé válik. Még akkor is, ha ez a cselekedet önmaga érdekében is nyilvánul meg (Lo Lishma), és elfeledkezik arról, hogy élvezetet adjon ez a cselekedete a Teremtő irányába, és nem is látja, hogy ezt valaha eléri vagy sem.

Az ember összes cselekedete, (a csoportban, a tanulásban mutatott hozzáállása) lehet még teljes egészében egoisztikus, és elnyelheti ezeket a „tisztátalan erő,” (Klipa), azaz az egoisztikus vágyai, amelyekben pillanatnyilag cselekszik. A vágyai és a gondolatai irányulhatnak a saját előnyére, a cselekedete válhat egoisztikussá. Még is, minden megőrződik, és semmi nem vész el. Végül is az ember mindazonáltal erőfeszítéseket tesz a számára kirótt állapotokban, és fokozatosan növekednie kell.

Amikor eléri azt az állapotot, ahol összegződik az összes, általa tett erőfeszítés, kísérlet és a csoport amelyet magának megszerzett, eredményt hoz, akkor mindezek együtt, melyek eddig el voltak mentve, a tisztátalan vágyakban, a tudatosság legkisebb jele nélkül, hirtelen felmerülnek, azonban mint korrigált vágyak. Akkor az ember visszaveheti ezeket, és folyamatosan előre mozdulhat mindezekkel.

Ez történik minden pillanatban, és ez egy nagyon fontos elv. Meg kell éretnünk, hogy minden cselekedetünk lehet hasznos, még ha alapvetően egoisztikus is. Az összes dolog, amit annyi hónapon át megtettünk, a végén összegződik, annak érdekében, hogy hirtelen feltáruljon.

Amikor az ember képes magát, akár csak egy kicsiny mértékben is, az adakozás felé való törekvésre irányítani, még ha ez még mindig csak a csak “Lo Lishma,” akkor is elkezdi a múltat sokkal jobban érteni és érzékelni. Felismeri, hogy mint ment keresztül és mi is történt vele.

KN

Kérdés

Mi megpróbáljuk a világot tanítani az egységről, azonban ma még egoisztikus módon.  Hogyan ébreszthetjük rá az embereket később a Teremtő szeretetére?

Válasz

Ők a mi irányításunk alatt teszik meg ezt a lépést. Végül is sokkal inkább egy új nevelési rendszer kereteihez vezetjük el őket, mint hogy mi csak úgy kiáradunk a közvélemény előtt.

Az embereknek be kell lépniük a nevelési hálózatba, amely minden korcsoportot lefed, nullától százhúsz éves korig, és amely kifejti a hatását mostantól egészen a korrekció végéig. Mondjuk a nap egyharmada telik munkával, kétharmada neveléssel, amely már önmagában véve munka.

Aztán egy eredeti, jól használható prezentáción keresztül elmagyarázzuk Baal HaSulam alapelveit, hozzáigazítva a világhoz. Végül is a kabbala tudománya a megszerzésből származó élvezetekre valamint az adakozásból származó élvezetekre irányuló akaratról szól, ezek kapcsolatáról és kölcsönhatásáról, valamint arról hogy miként korrigálhatjuk a természetünket. Ebben nincs semmi „spirituális,” virtuális, vagy elképzelt. Ez csak erőkről szól, melyek bennünk működnek.

Ahogy egyre több dolog feltárul, láthatjuk, hogy senki nem erőltet senkit, a „felhők feletti lebegésre.” A spiritualitás nem más, mint az adakozásra irányuló szándék. Ha elérem az adakozást, egy másik ember felé, akkor vagyok spiritualitásban. Azonban ha magammal törődöm, akkor az anyagi világban vagyok. A kapcsolatunk, amely adakozáson alapul, maga a spirituális világ, ameddig azonban a jelenlegi viszonyrendszerben állunk egymással kapcsolatban, akkor a fizikai világról beszélünk.

Azonban valójában még csak nem is bármilyen fajta világról van itt szó. Végül is, az embernek nagyon nehéz feladnia az elképzeléseit, és ezért összezavarodik. Ezért egyszerű magyarázatokat adunk neki, bemutatva a kabbala tudományának teljes rendszerét, de nem használunk semmilyen speciális terminológiát, csak bizonyos tudományos kifejezéseket.

Fel kell építenünk ezt a fajtanevelési rendszert, hogy fokozatosan felkínálhassuk mindenkinek az emberi természet megismerését. Semmi más nem szükséges. Az ember belső természetéről beszélünk, amely az egyetlen dolog, ami teremtve lett.

Ennek köszönhetően az ember folyamatosan fejlődni fog, ameddig fel nem fedezi, hogy mekkora hazugság van mindabban, amit rajta kívül érzékel most, és mi az ami valóban rajta kívül terül el – a másokkal való teljes kapcsolat rendszere. Ebben pedig feltárja majd a Teremtőt.

Gyakorlatban adhatunk magyarázatokat a valóságérzékelés fogalmainak alkalmazásával is. Az ember nem tárja fel a másokkal való kapcsolatát, csak önmagát. A vágy, amely külsőnek, idegennek tűni a számára, mint a sajátja fog feltárulni. Kiderül, hogy ez ő maga. A külső elemek önmagához való közelítése által, mintha magukba olvasztaná őket, beültetné, és különböző szerveivel egyesítené őket. Ennek megfelelően fog érzékelni és felfogni egy teljesebb valóságot.

Most már látom, mit jelent egy törött test, kicsiny darabjának lenni. De minél több darabot egyesítek, annál több darab tárul fel a számomra.

KN

A Tóra megkapása, ami a korrekció módszere, lehetetlen a kölcsönös garancia alkalmazása nélkül, amely reprezentálja a modellt, vagyis a módszer implementációját. Az ember megismeri a Tórát, dolgozik vele, azonban kizárólag a kölcsönös garancián belül tudja megvalósítani ezt a tanítást.

Ma, olvasva Baal HaSulam cikkét, a kölcsönös garanciáról, egyre több és több módját igyekszünk megtalálni a teremtés terve megvalósításának. Mi az egoista vágyon belül létezünk, és ezt kell konvertálnunk az adakozás formájába. Az egoizmusban való megmaradás helyett, amely a megszerzési vágy formájában nyilvánul meg, fel kell ismernünk a gonoszságát ennek a formának.

A gonoszság megvalósulása a problémákon vagy az elmén át történik meg. Ezek kombinációja szintén lehetséges. Mindez attól függ, hogy hogy mennyire tudjuk foglalkoztatni az elménket a gonoszság tudatosításával, anélkül, hogy csak várnánk a bekövetkező problémákat, bajokat. Ezek idővel növekednek, sőt, akár háborúba is taszíthatnak bennünket, de mindenképpen szenvedést okoznak, a valóban tragikus, jövőbeli feltételek beteljesülése mellett.

Egyik, vagy másik módon, de teljes egészében fel kell ismernünk a gonoszt, azaz rá kell ébrednünk, hogy az egoizmusban létezünk, a megszerzési vágyban, hogy mindenki csak a saját előnyét keresi az összes többi ember kárára. Ha nem ismerjük ezt fel most, akkor el lehet képzelni, mennyit kell dolgoznunk a gonoszág felderítésén egyedül.

Mennyi egyéb csapást kell még elszenvednünk, hogy lássuk, hogy az összes vágyunk egoisztikus? Ráadásul ezek olyan mértékben egoisták, hogy senkire nincsenek tekintettel, beleértve a rokonainkat, a legközelebbiekket is, sőt, akár a gyerekeinket is.

Ez egy szörnyű állapot. Ahogy az Írásokban áll: „A könyörületes asszonyok saját gyermekeiket főzik meg.” Ez az, ahogy a gonosz felismerése elérkezik majd. Még nem tudjuk mi is ez valójában.

Annak érdekében, hogy a szélsőségek elkerülhetők legyenek, időt nyerjünk és megmeneküljünk a hatalmas szenvedésektől, alkalmaznunk kell a kabbala tudományát, a Reformáló Fényt, és a csoportban való munkát. Ezért kaptuk ezt az eszközt. Akkor majd a Reformáló Fény, és a szenvedések együttes kombinációja együttesen fel fogja tárni a gonoszt a számunkra.

Semmi másra nincs szükségünk ennek a tudatosításán kívül. Baal HaSulam ír erről a „Kabbala lényege és célja” című cikkében. „Miért kaptuk ezt? Azért, hogy felgyorsítsuk a gonosz megismerését. Ha megfelelő módon alkalmazzuk az erejét, minden felkínált lehetőségen, akkor képesek vezényelni ezt a gonoszságnak ezt az elemzését, és levonni a megfelelő következtetéseket, még ha keresztül is kell mennem bizonyos szenvedéseken annak érdekében, hogy ebben az elemzésben előre haladjak.

Baal HaSulam azt írja, hogy mi egy olyan időben élünk, amit a Messiás idejének neveznek, ezért speciálisan erre az időszakra vonatkozó lehetőségek merülnek fel a számunkra, el kell tehát indulnunk előre, és el kell kezdenünk cselekedni. Minden rajtunk múlik, azon a fokozaton, amennyire képesek vagyunk bevonzani a Reformáló Fényt.

Azonban ennek először mindenképpen a gonosz felismeréséhez kell bennünket elvinnie. Azonban a saját egónk lelepleződése, nagyon kényelmetlen dolog. Szükségünk van a környezetünk támogatására, és tanulásra, meg kell erősödnünk belül, hogy elviseljük ennek az egónak a feltárulását. A kulcs az, hogy ez a feltárulás megtörténjen, és ezen keresztül már minden probléma nélkül el tudok mozdulni a cél irányába. Ha visszautasítom az ego feltárását, mivel ez kényelmetlen a számomra, akkor az „visszaoson a hátsó ajtón,” és valóban tragikus feltételek közé lök engem.

Az emberiség haladhat egy csodálatos úton előre, csak nagyon kevés gonoszág megtapasztalásával. Egy csepp méregtől, egy kicsiny gonosztól, egy hatalmas elemzési struktúrát alakíthatunk ki. Láthatjuk, hogy ez a gonosz távolít el minket a barátainktól és a csoporttól. Ha teljes egészében, és mindig megfelelően használom, az éppen felmerülő kicsiny adag gonoszságot, akkor semmi másra nincs szükségem. Egy fekete pont elegendő, és már is megértem, ez mit jelent.

Mindezt kizárólag a kölcsönös garancia erejével érjük el, miközben fel akarunk építeni egy kölcsönös adakozást, együtt, ahol egy emberként, egy szívként egyesülhetünk, és ez által segíthetünk egymásnak. Ebben az esetben megismerhetjük a gonoszt.

Láthatjuk, ahogy ma, a világ felismer egy kis adag gonoszságot.  Nézzük a fejlődésben ez mit is jelent: forradalmakat, tüntetéseket, zendülést. Napról napra a helyzet rosszabbodik, és egyre közeledik Izraelhez. Nincs még egy ország, ekkora külső nyomás alatt. Ehhez még a belső nyomás is hamarosan megjelenik.

Ezért meg kell értenünk, hogy a kölcsönös garancia, az egység, és az említett elemzés vezet el minket a gonoszság megismeréséhez, mivel a gonoszság tudatosításának mértékével megegyező módon akar valaki attól megszabadulni, és soha többé nem fogja elfelejteni a Fényt, amely megváltoztatja. Úgy éli meg a Fényt, mint egy nagyon beteg ember, aki gyógyszerben reménykedik, ami majd megmenti. A gonosz megismerése tartja távol az embert a gonoszság felhasználásától, és ösztönzi a helyes alkalmazás irányába.

Ha ma minden ország és szervezet felismerné a gonoszt, akkor mindezek az Édenkert felé fordulhatnának azon nyomban. Miért teremtenek annyi buta dolgot azonban e helyett? A jelenlegi világban történő események világossá teszik, hogy kritikus állapotok felé közelítünk.

KN

Kérdés

Az utolsó néhány napban néhány Izraeli elkezdett tüntetni a lakás válság ellen. Sátrakat állítottak fel a városok nyílt terein, és ott tüntetnek az egekbe szökkenő lakásárak ellen. Elvezethet ez bármilyen korrekcióhoz?

Válasz

Ez egy helyes dolog. Azonban mit tehet a mi szegény kormányunk értük? Túl nagy képességeket és lehetőségeket tulajdonítunk a kormánynak, azt gondolva, hogy „ha ma eldöntenek valamit, holnap végre is hajtják.” De ez nem így van. Talán nem tudja ezeket a problémákat a kormány? Vagy a miniszterek nem akarnak összeülni egy kormányülésre, és döntést hozni, hogy holnaptól új, olcsó házakat kezdjenek felépíteni?

Ez nem történhet meg, mivel mi egy nagy bonyolultságú, kölcsönösen összefüggő szociális probléma halmazzal kell, hogy megküzdjünk, és a lakásprobléma csak egy, ezek közül. Egyiket sem tudjuk korrigálni anélkül, hogy ne korrigálnánk az emberek közötti kapcsolatot az egész országban. Senki nem tud segíteni, sem a miniszterelnök, vagy az egész kormány, sem a parlament, sem azok, akik most sátrakban ülnek a városok utcáin.

Ez jó, hogy ők ott ülnek, és az is jó, hogy a miniszterelnök erre odafigyel. Jó, hogy aggódik, és hogy a tüntető emberek igényt ébresztettek benne a helyzettel való foglalkozásra. Talán ez végül elvezeti őket a helyes következtetéshez, hogy a korrekciója ennek a problémának, nem a miniszterelnöktől fog származni. Még a pénz sem old meg semmit. Egy sokkal nagyobb probléma rejtőzik itt. Még ha elég pénz is lenne az országban, a hatóságok képtelenek lesznek, bármilyen használható döntés meghozatalára.

Meg kell értenünk, hogy a mi időnkben, nincsenek független, problémás helyzetek. Most, amikor a természet, egy zárt, integrált hálózatba zárt bennünket, minden kizárólag az emberek közötti kapcsolattól függ. Egyetlen szociális probléma nincs, még a legkisebb sem, amely megoldható lenne, a szociális kölcsönkapcsolatok, illetve a nemzeten, vagy az egész világon belüli kapcsolatok nélkül. Ennek a pontos megértése nélkül, senki nem lesz képes tenni, semmit.

A feladat talán másodlagosnak, vagy tisztán technikainak tűnhet. „Mi ebben a valóban annyira nehéz? Csak adjunk egy utasítást, szabadítsunk fel egy területet az építkezésekre, és hagyjuk őket elkezdeni építkezni.” Azonban nem tudják ezt megtenni, mivel egy áthághatatlan akadállyal találják szemben magunkat, önmagukon belül.  Ez ugyan az, mintha adakozást várnánk el valakitől, aki azonban egyszerűen képtelen erre. Egyszerűen nem tudja megtenni.

Tehát értsük meg, hogy ma csak egy megoldás lehetséges minden problémára, a kölcsönös garancia. HA nincs kölcsönös garancia, nincs megoldás. Ez pontosan az, ahogy el kell juttatnunk az embereket a megértéshez. Biztosak lehetünk benne, hogy sikereket fogunk elérni, és átkerülünk minden problémán, azonban kizárólag a kölcsönös garancia eszköze által.

KN

A kabbalista szövegek héberül és arám nyelven lettek megírva, mintha ugyanannak a nyelvnek a helyes és a helytelen oldalát is használnánk. Valójában a nyelv lényegtelen. Bármit le lehet írni angolul, görögül vagy németül, lényegtelen milyen nyelvet használunk.

Lényegtelen, milyen szimbólumokat alkalmazunk. A fontos, hogy megfelelően kifejezzék azt, ami a megszerzés szintjén létezik, tehát hogy a segítségükkel felemelhessük a vágyunkat az adakozás szintjére.

A lombok nyelvezete nem olyan, mint ennek a világnak a nyelvei. Ez a vágy valamennyi minőségének a kifejezésére szolgál, mivel ez által vonzza be a Reformáló Fényt, és megváltoztat bennünket, hogy fel tudjunk emelkedni a következő a szintre. A nyelv valójában kapcsolatot jelent, hasonló módon alkalmazzuk a mi világunkban, de egy egyszerű, egydimenziós módon.

Amikor mondok valamit, szavakkal fejezem ki, az ezzel a fogalommal való kapcsolatomat, annak a mértékét, amit megértettem belőle, amennyire érzem ezt a fogalmat, vagy amennyire aggaszt engem ez a fogalom. A lombozatok nyelve nem egy közös magyarázata a viszonyulásomnak, hanem sokkal inkább a felemelkedés egyfajta magyarázata. A nyelv tanít meg minket arra, hogyan kapcsolódik a Felső szint a alsó szinthez.

Valamennyi nyelv tehát kapcsolatokat fejez ki és ír le, semmi más nincs ebben, mint kapcsolat. A mindenség nagyszámú elemekből áll, és számunkra a legfontosabb dolog, a közöttük fennálló kapcsolatok megértése és leírása. A fejlődésünk, a kapcsolatok tökéletesedése. Ez az, ahogy a haladás meghatározható.

Minden alkalommal, egy egyre autentikusabb fokozata tárul fel a számunkra a Végtelen valóság elemei között. Ezt a kapcsolatot nevezzük Teremtőnek, azaz az adakozás minőségének, amely az össze részecskét irányítja.

KN

Kérdés

Mit jelent a szándék fenntartása? Az a benyomásom, hogy senki nem fejlődik, vagy lép tovább ezen a módon. Hogy tudja valaki fejleszteni a szándékot?

Válasz

Miközben a Zohár Könyvét olvassuk, egy játékot játszom a barátaimmal. Lényegtelen mennyire értjük meg, vagy sem a Zohár szavait, meghalljuk a kifejezések teljes lényegét, vagy csak a negyedét, mélyebbre tudunk merülni a megértésben, vagy kevésbé mélyebbre, mindenki azt teheti, amire képes. A játék az összes szónak megfeleltethető módon, a köztünk lévő kapcsolattal írható le.

Valóban, a Zohár Könyve arról a módról beszél, ahogy nekünk össze kell egymással kapcsolódnunk. Nem tudom, milyennek kell ennek a kapcsolatnak lennie, azonban itt ez van leírva. Ezért miközben olvasok, arra próbálok gondolni, hogy hogy kell kinéznie a kapcsolatoknak egyik, vagy másik módon, egyik vagy másik formában.

Például írva van, hogy „Ideje van a Teremtő érdekében való cselekedetnek… Mivel ők megszegték a Tóra parancsait.” Mire is irányul ez a mondat? Ez arról szól, amikor az ember megfeledkezik az adakozás szándékáról, azaz „megszegi a Tórát.” Majd „elérkezik az idő, a Teremtő érdekében való cselekedetekre,” azaz vissza kell térnie ugyanabba a szándékba, ugyanabba az erős kapcsolatba a barátaival, kölcsönös adakozásban, mivel ezen a módon az ember törekszik annak a „helynek” a felépítésre, ahol felfedezheti a Teremtőt. Az ember ezt azért teszi, hogy adjon egy lehetőséget a Teremtőnek, hogy az feltárja Magát a személynek. Az ember élvezet szerez abból, hogy olyanná válik, mint a házigazda, aki megmutatja a gondoskodását a vendég irányába.

Tehát miért olvassuk a Zohár Könyvét? Hol fedezheti fel valaki, amit olvas, és hogyan értheti azt meg? Ez csak a köztünk lévő korrigált kapcsolatokban tárulhat fel. Nincs erre más hely. Ez csak akkor tárul fel, ha képesek leszünk megteremteni, a helyes kapcsolatot, a kölcsönös adakozásban.

Ebből a célból, meg kell próbálnom meg találni a szálakat, azaz a hálózatot, amelyek összekötik a vágyainkat, a gondolatainkat, és a közöttünk lévő, közös törekvés megerősítését. Milyen erő működik ebben a kapcsolatban? Mi a működtető képlete ennek a hálózatnak? Nekem muszáj ezt megismerni! A Zohár Könyve pontosan erről beszél nekünk.

KN