Szerző arhívuma: nandor

Mindenekelőtt meg kell változtatni a paradigmánkat, a világnézetünket, és az életünkre való kitekintésünket. Változnom kell belül, ki kell cserélnem az „indító szoftver” lemezét, megújítanom a saját értékelési normáimat, a világra és a közösségre vonatkozólag. Az ember megváltozás nélkül, a világ nem fog változni. Végül is a külvilág, az ember belső világának „másolata.”

Az emberi természet a bázis, amely alapon a társadalom, a környezet, a tanulás, kultúra, és minden egyéb szférája a világban zajló tevékenységnek felépül. A világ egy kívülre vetülő projekciója mindannak, ami az emberben belül rejlik. Ezért pontosan az ember az, akinek változnia kell. Minden erőfeszítésnek pontosan erre kell koncentrálnia.

A probléma nem a gazdaság, a termelés, vagy az oktatás. Minden normalizálódik, ha az ember változik. Ehhez kell oktatás. Az oktatás, vagy nevelés lényegében, az ember belső transzformációja. Semmilyen külső „”széles-bázisú” segítség” nem fog segíteni.

Talán ezt az elképzelést be kellene mutatni az ENSZ, vagy az UNESCO szervezetének, kormányoknak, elmagyarázni, hogy csak a mi céljaink változtatják meg az embert magát. Végül is, enélkül, a világ sem fog megváltozni.

Ezért a ma emberiségének, a fejlettebb elméje sem érti meg, mit kell tenni, mit kell megváltoztatni. Beléptünk egy szintre, ami új, minőségi változást követel tőlünk. Mostantól, nekünk, annak a minőségnek a segítségével kell cselekednünk, „kölcsönös garanciának” neveznek. Csak együtt tudjuk ezt elérni. Önmaga által, senki nem érhet el, semmit.

Például, vegyünk egy embert, akik egy új vállalkozásba kezd, felfogja ismerni, hogy ez mindenképpen kapcsolódni fog a világ üzleti folyamataihoz, és ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. Különben nem érhet el semmilyen sikert.

Innentől kezdve, senki nem tehet egyetlen lépést sem anélkül, hogy ne venné figyelembe, a globális, egyesült, mindenkire kiterjedő rendszert. Ezért mindenkinek szintén globális gondolkozásúvá kell válnia, mindenkit egyesítenie kell önmagában, a belső világában.

Azonban én még nem vagyok globális. Mit kell tennem? Lehetséges, hogy soha nem leszek sikeres enélkül? Igaz, ezt nem fogom meglátni. Ez egy megváltoztathatatlan törvény. Az integrált kölcsönkapcsolatok nélkül, semmiben nem lehet sikert elérni. Lássuk be, mi már kimerültünk a sokszorozódó válságokban. Csak egyetlen kiút van, a megváltoztatjuk magunkat.

Hogy tudunk megváltozni? Hogyan reformáljuk meg magunkat? Hogyan moshatjuk át az agyunkat? Hogyan töröljük a régi programunkat és alkalmazzunk egy újat? Végül is mostantól birtokolnom kell, egy közös érzékelést és tudatosságot, az összes többi emberrel egyetemben, hogy a cselekedeteim természetes módon megfeleljenek az új állapotnak. Az alapvető természetemnek kell változnia.

Ez a Reformáló Fény által lesz végrehajtva. Az emberek meg fogják ezt érteni, így, vagy úgy. Lesz, aki ezt a hatalmas szenvedések útján ismeri majd fel, de más lehetőség a haladásra nincs. Az embernek kell megváltoznia, a helyzet megváltoztatása érdekében, és ezt meg kell érteni. Bárhogyan, de meg kell szerezni ezt a Fényt, a gonoszság felfedezése által, annak érdekében, hogy megérthessük, miben szenvedünk hiányt. „Meg kell változnom!” De hogyan hajtható ez végre? Pontosan hogyan kell megváltozni? Van olyan vágy bennem, ami erre irányul? Még nincsen.

Ezért kap az ember egy speciális területet a munkára, a csoportot, és eszközt erre, ami a kabbala tudománya, és alkalmazási segítséget, ami a Tanító. Akkor indulás előre, kezdjük el alkalmazni a kölcsönös garancia rendszerét, játszunk annak érdekében, hogy felfedezzük a saját vakfoltjainkat, és kijavíthassuk azokat. Akkor már van az embernek valamije, amivel a Fény felé fordulhat a korrekció érdekében.

Nem kell sehová menni. A vágy kiterjesztéséhez, hogy az megfelelő formátumú és megfogalmazású legyen, a Fény maga kezd el cselekedni. Végül is, az ember a Fényben él, ezért az rögtön elkezd működni, amint az ember erőfeszítései azonosságot mutatnak, a Fény természetével. Mihelyt valaki kiépít valamit önmagán belül, ami ebbe az irányba mutat, a Fény azonnal befolyásolni kezdi. Ezen a módon, fokozatosan, anélkül, hogy látható lenne, a a változást előidéző, kis fogaskerekek, elkezdenek forogni az ember belső világában.

KN

Kérdés

A Fény, mint korrekciós erő figyelembe vétele kivételével, miben különbözünk más szervezetektől, akik tudják, hogy az egység az egyetlen, ami megmentheti az emberiséget?

Válasz

Nem különbözünk. Sőt, miért nem működünk együtt ezekkel a szervezetekkel? Ha valóban az egységre törekednek, akkor kapcsolatba kell kerülnünk velük.

Ha az egyik, vagy a másik csoport legyen az vallásos, világi, vagy nemzetközi, lépéseket tesz az egység felé, még ha csak rövid távú célja is ez, és ez nem elterelő manőver csak a részükről, hanem valódi cél, akkor mindenképpen velük vagyunk. Az egységre irányultságuk önmagában előre mutató ugyanis.

Nem tudom, hol vannak, az ilyen fajta szervezetek. Akiket én láttam, valójában üzleti vállalkozások voltak, egy álarcba bújtatva. Azonban ha mégis vannak ilyenek, akkor örömmel kell velük együtt működni, mivel az egységben rejlik a világ túlélésének sikere, pontosan most, a válság növekedésének idején. Semmilyen probléma nem lehet az erőink egyesítésében azokkal, akik már látják, hogy ez a valódi megoldás.

Az ő idejében Baal HaSulam elment Lengyelországba, hogy csatlakozzon a munkásokhoz, akikben felébredt az egység vágya, amit aztán szocializmusnak, sőt kommunizmusnak neveztek. Ezáltal tesztelni akarta, hogy volt-e bármilyen lehetőség átirányítani őket egy kissé más irányba, hogy a szolidaritásuk autentikussá válhasson. Ne gondolja senki, hogy ő elvitte Ari munkáit ezekhez az emberekhez, az ipari munkásokhoz, és tanította őket erre. Természetesen nem. Nem szándékozott a Tóra követésére kérni őket, vagy a parancsolatok fizikai megtartására sem.

Akkor miért ment oda? Mit gondolt, mit talál az emberekben, amely annyira ellentétes a vallásos zsidókkal? El akarta magyarázni, kicsit jobban a lényeget, megerősíteni őket, hogy az egyesített vágyuk a leghelyesebb formában nyilvánuljon meg, legalább egy bizonyos fokon.

Az utazása Jeruzsálemből Lengyelországba, egy példája annak, amit még nem fogtunk fel. Mi Baal HaSulamot, naivnak látjuk, mivel nem látjuk a spirituális aspektusát annak, amit tett. Volt ott egy lehetőség, függetlenül a ténytől, hogy nem valósult meg. De a Felső Erő a saját számításai alapján működik ezzel kapcsolatban. Azért ment oda, mert volt esélye a sikernek.

KN

Kérdés

Meg kell erősítenem a kabbala bölcsességének terjesztésre irányuló vágyamat. Nagyobb vággyal, többet vagyok képes adni a világ számára. Hogyan növelhetjük meg elég nagyra a vágyunkat, hogy azt képesek legyünk kívülre kiömleszteni?

Válasz

Ennek az érdekében, ki kell fejleszteni egy képességet, az emberekkel való empátiára, és a belső fájdalmaik érzékelésére. Mondjuk valaki „belebotlik” Baal HaSulam egyik elképzelésébe, eldönti, felfedezi a Teremtőt, és egyesül Vele. Most elő akarja ezt írni mindenki más számára is. Ez vajon adakozás a világ irányába?

Adakozni az emberek felé azt jelenti, hogy az ő vágyaikat teljesítjük be, és töltjük ki. Nem erőltethetjük őket, hogy mindazt fogadják el, ami nekünk fontos. Ellenkezőleg, az ő vágyaik kell, hogy igazán fontosak legyenek a számunkra. Ez az adakozás. Különben erőltetetten előírunk valamit mások számára.

Például ők focit szeretnének nézni, de mi lezárjuk az összes stadiont. „Majd mi megmutatjuk nekik a focit nekik. Le fogjuk aszfaltozni az összes pályát. Bevezetjük törvénybe, a foci, mint játék betiltását. Azt gondolhatja valaki, hogy ezen a módon, a felszabaduló időt, a belső korrekcióra használhatják fel. Mi ezt akarjuk. De ők nem akarnak semmilyen korrekciót, ők focit akarnak.

Azt gondolja valaki, ez a szeretet? Valóban azt hiheti valaki, hogy erővel bármit oda lehet adni az embereknek? Ez egyszerűen eltöri az életüket. Ez valóban helyes?

Szeretni valakit azt jelenti, hogy magunkra vesszük az ő vágyát, és beteljesítjük. Ezért van szükségünk egy oktatási rendszerre, hogy fokozatosan legyünk képesek cselekedni, kíméletesen, erőszak nélkül.

El kell magyaráznunk az embereknek, hogy az összes rosszat és szerencsétlenséget, a természettel való egyensúlytalanság okozza, valamint a mások gyűlölete. Ez pontosan az, ami ellentétes a természettel, és ezért különböző szinteken szenvedünk.

Akkor kell elmagyarázni dolgokat, amikor erre lehetőség mutatkozik, és fokozatosan kell kialakítani a kommunikációt mindazokkal, akik egyik, vagy másik szinten képesek megérteni az üzenetet. Olyan dolgokat kell az emberekhez elvinnünk, amely jólétet kínál.

Például, most van a szabadságok ideje. Olyan brosúrákat kell a repülőtereken osztogatni, mindazoknak, akik szabadságra mennek, melyek színes illusztrációkkal, humorral fejezzük mindazon elképzeléseket, melyeket át akarunk adni nekik. Legyen ez a szórólap élvezetes az embereknek, hogy örömmel vegyék a repülőúton e kezükbe, vagy miközben a váróteremben várakoznak. Ez a forma megfelel az emberek hangulatának, miközben a tartalma, egy megfelelő és értékes idő eltöltésének ígéretét hordozza magában, amikor hazaérnek.

Képesek vagyunk ilyen szórólapok elkészítésre? Mert eddig nem tettük ezt meg.

KN

Kérdés

Ha folytatjuk a munkát a belső egység és a kölcsönös kapcsolatok irányába, jobban fogjuk szeretni egymást a külső világban?

Válasz

Igen, de ez nem csak ránk, hanem az egész világra vonatkozik. Végül is, mindez egyetlen rendszert képez. Ha a mi szintünkön – amely magasabb, mint világ rajtunk kívül eső része – megpróbáljuk a spirituális részeinket közelebb vinni az egységhez, amely által az anyagi részeket is elvezetjük az egységhez, azaz az embereket.

Valóban nincsenek emberek és nincs egység, vagy törés sem közöttük. Mindezek egyetlen lélekbe vannak befoglalva, csak a róluk kialakuló képet és a közöttük lévő kapcsolatokat nevezzük úgy, hogy „ez a világ.” Minden, amit valaki maga körül lát, ugyanazok a lelkek, ugyanabban a hálózatban, csak ezek önmagukat és a hálózatot önmaguk között, mint illuzórikus világot érzékelik.

Ezért, ha mi törekszünk a kapcsolat felépítésére, és a felépített rendszeren belüli létezésre, csak a tudatosság, a megértés magasabb szintjén leszünk erre képesek, amely természetesen mindenkire hatással lesz.

KN

A Teremtő bajokat és problémákat zúdít azokra, akiket előrehaladásban szeretne látni, azaz egy „sötét pincébe” veti őket. Amennyivel valaki többet fejlődik, azt érzi, még nagyobb bajba jutott, és nem érti, miért kap ilyen keserű életet, másokkal szemben. De mit is kap valójában, és hogyan haladhat előre valaki, a sötétségben végzett munka által?

Még ha nem is hasonlítja magát másokhoz, még mindig nem lesz érthető, hogy a Teremtő az Atya, miért bánik vele ilyen módon. Hogy lehetséges az, hogy a Teremtő, aki jó, és jót cselekszik, egy ennyire kemény, és keserű életet ad neki, ilyen hosszú időre?

Nem is értheti ezt meg, ameddig be nem fejezi a feladatát. Végül is, egy ember, még egy pincében is felnőhet. Egyre többet tanul az állapotáról, elkezdi megérteni, hogy a pincébe szorítottság érzéseinek az oka, a saját irányultsága az Atya felé.

Megpróbálja úgy érzékelni ezt, mint egy speciális eljárást, a sötétségben megnyilvánuló érzései ellenére. Kapcsolódnia kell ezekhez a konfliktusos érzésekhez, és ezek felett a Teremtőhöz tapadni, igazolni Őt, ameddig fel nem nő mindezek által. Akkor elkezdi a pince sötétségét úgy kezelni, mint Fényt. Elkezd kapcsolódni az Atyának ehhez a segítségéhez, mindezen erőkhöz és feltételekhez, melyek elhozzák az új Fényt, a „gyertya” Fényét, a pince sötétségében, de nem az a Fény, amely kívül elérhető, ennek a világnak az összes lakója számára.

Akkor a gyertya Fénye világít a számára, de nem azért, mert valaki elhozta neki ugyanazt a Fényt Fentről ebbe a kazamatába, ami mindenki másnak megvan. Egy másik Fényt kap, a király segítségét. Majd pontosan ebben a sötétségben, az ember elkezdi látni, hogy ez nem sötétség, hanem hatalmas Fény, csak minden eddigitől különböző Fény! Ez egy új szint, egy új világ.

Felnőtt, mivel a teljes 20 év, ameddig a pincében dolgozott, sokkal nagyobb jelentőségű, mint egyszerű várakozás ennek a kioldására. Minden pillanatban erőfeszítéseket kellett tennie, és ezért ez a pillanat állandóan egy másikba váltott át. Ezáltal kapcsolódik a személy az összes pillanathoz.

A sötétséget Fénybe fordítja, mindezen lépéseknek a befejeztével. Minden baj és szenvedés, amellyel találkozott beteljesedéssé válik, a Teremtő minőségének megfelelően, aki mindezt hozzáadta az ember életéhez, és pontosan az övéhez, vagyis nem máséhoz.

Azaz az embernek fel kell nőnie a sötétségben, és a saját erőfeszítésein át, megértheti, mi az, ami a Teremtőnek élvezetet nyújt. Ezáltal a személy elhagyja a pincét.

Azonban ezzel egy másik világba lép be, ez lesz a világa, a szintje, kiérdemli a király fia címet ez által. Nem olyan, mint az összes ember körülötte, akiket egyszer irigyelt. Minden keserűség, és szenvedés, amellyel szembesült, ezzel a világgal összefüggésben, segítettek leválni erről a világról, segítettek megtanulni, a Teremtő felé mutatandó helyes hozzáállást, és megfordították ezt a viszonyt a rossz irányból, a helyes irányba, az értelem feletti hit által.

Most felismeri, hogy pontosan ez az, ami a király gazdagsága, és nem azok a kicsinyes élvezetek, amelyeket ennek a világnak a lakói hordoznak vágyaikban. A valódi öröm, az adakozásban rejlik, és nem a többieknek kényelmet okozó, megszerzésre irányuló morzsákban.

KN

Kérdés

A reggeli lecke öt részre van felosztva. A szándéknak ugyanezen a módon kell felépülnie?

Válasz

Természetesen! Ez minden, mivel az egész Tóra kizárólag a közöttünk lévő kapcsolatról szól.

A lecke első része arra fókuszál, hogy kell viszonyulnunk a közöttünk lévő kapcsolathoz, és ezt használjuk fel, az adakozás általános minőségének a feltárására. Ez hasonló, a megvalósítás előtti bevezetéshez, mint a játékszabályok rögzítése és elmagyarázása mielőtt elkezdőik a játék. Ez tehát az első része a leckének.

A második része a leckének, maga a játék. Ez az, ahol valóban meg kell valóban próbálnunk a következőket:

• állandóan a köztünk lévő kapcsolatra gondolni
• mindig figyelni arra, amiről a Zohár beszél
• összekombinálni és összekapcsolni a Zohár szövegeit, a barátainkhoz kapcsolódó kötelékekkel, amit úgy kell elképzelni, hogy a barátokkal való kapcsolatot abban a formában kell feltételezni, ahogy azt a Zohár leírja.  .

Természetesen A Zohár a köztünk lévő kötelékekről beszél, egy nagyon magasztos fokozaton. Azonban ahogy elképzeljük magunkat ezen a magasztos fokozaton, azokban az állapotokban, ahol növekedni fogunk, ahogy a gyerekek teszik, amikor felnőttnek képzelik magukat, mivel a felső állapot, amit a Zohár ilyen módon leír, befolyásolni fog bennünket.

KN

Minden a teremtmény vágyától függ. Körülöttünk minden egy változatlan állapotban van: a Végtelen Fénye, a Teremtő, a természet körülvesz minket. Lényegtelen hogyan hívjuk ezt, ez az adakozás teljes minősége, az abszolút szeretet, amely a világ felett uralkodik, és amely mindent kitölt.

Azonban képtelen vagyunk feltárni ezt a Felső Fényt és a velünk való kapcsolatát a megfelelő eszköz birtoklása nélkül, ami a helyes vágy, Kelim (edény). Ezért a kabbala tudományának teljes módszere abból áll, hogy teheti magát valaki képessé a Teremtő érzékelésére.

A Teremtő mindig kedves és a jóságot testesíti meg, az adakozást és a szeretetet. A lehető legnagyobb élvezet, az Ő szeretetének érzése az irányunkban. Az egyetlen probléma az, hogy ez csak az adakozás vágyán belül érzékelhető, mivel az egoisztikus vágy Teremtő általi érintése miatt keletkezett érzékelés azonnal el is tűnik.

Tehát kiderül, hogy az én oldalamról, jelenleg az egyetlen, értékes edény, a Teremtővel való kapcsolat felfedezése szempontjából, a félelem, hogy nem leszek képes érzékelni az Ő szeretetét, és arra megfelelő módon reagálni.

Ha a viszonya az irányomba felfedezésre kerül, és ez az egyetlen élvezet, amely valóban létezik a természetben, akkor készen állok a megszerzésére ennek, abban az edényemben, amit úgy nevezünk “remegés.” Félek használni ezt a szeretetet a saját élvezetemre, egoisztikusan élvezni ezt, és e helyett, ugyanolyan hozzáállással és irányultsággal szeretnék válaszolni Neki.

Azért nevezzük ezt remegésnek, mivel félnem kell a ténytől, minden adott pillanatban a viszonyulásom összeomolhat. Ez megfordulhat, és a Teremtő előtérbe helyezése helyett, önmagamra kezdek gondolni.

Azonban az a képességem, hogy szeretettel viszonyuljak a Teremtőhöz, mindig fennmarad, ameddig feltárulásban van a számomra, ez egyedül, az Ő, rám gyakorolt befolyásától függ, azaz, hogy az érzésemet áthatja ez a félelem, vagy egyáltalán nem függ az érzésem Teremtőtől. Én kérem Őt, hogy ezt adja meg nekem, ez a félelem az én legfontosabb problémám. Ahogy elérem a helyes félelmet, a megfelelő formában, és elég erős is vagyok, azonnal elkezdem érezni, a Teremtő felém irányuló viszonyát.

Ez olyan, mintha folyamatosan növelném a feszültséget egy lámpán, ameddig a végén el nem kezd világítani! Ettől a pillanattól kezdve, mindig ragyogni látjuk. Ugyanezen a módon, mi a szeretet és az adakozás óceánjában vagyunk, amely a Teremtőtől érkezik, és a pillanat, amikor a belső állapotom elnevezése félelem, a megfelelő szinten jelenik meg, elkezdem feltárni a Teremtő szeretetét. a belső remegésemen belül.

A következő két feltétel teljes egészében Tőle függ:

1. Az edény megteremtése biztosítja ezt a félelmet bennem. Különben saját magam, ezt nem tudom megteremteni. Ennek az érzékelésében, teljes egészében a Teremtő segítségére szorulok, és ezt a segítséget nevezzük Reformáló Fénynek.
2. A kitöltés, azaz a Teremtő szeretetének a feltárása az irányomba, azon a módon, hogy elfogadom azt, ahogy feltárul, és helyes módon viszonyulok hozzá. Nem akarom ezt a szeretetet eltékozolni a Felé adott válaszommal, vagyis hogy hirtelen egoizmusba zuhanok.

Kiderül, hogy az edény építésében, annak a kitöltésében, és a kitöltés eredményében, teljes egészében a Teremtőtől függök. A Vele való összetapadás érdekében szükségem van a félelemre, amelyből a spirituális edényem felépül, a Fény fogadására, és a Fény befogadásának az eredményére.

Ha magamat ezeknek a feltételeknek az implementációjára irányozom, a szintemnek megfelelő formában, el fogom érni az összetapadást a Teremtővel, mint a folyamat eredményét. Megteremtem a spirituális edényt és kitöltést kapok hozzá. Ez az, ahogy elérjük a célt, ami ez az összetapadás a Teremtővel.

KN

Baal HaSulam, A tíz szfíra tanulmánya, 1.rész, „Kérdések és válaszok táblázata a kifejezések jelentéséről.”: 39. Kérdés: Mi az a középpont? (Nekuda Emtzait)? Ez a Behina Dalet (negyedik fázis) elnevezése a Végtelen Világban (Ein Sof) Ez az Ohr Ein Soffal (a Végtelen Fénye) való egyesülése utáni neve ennek a fázisnak.

Mi csak azután kezdjük érzékelni magunkat, a létezésünket, amikor elértük a negyedik fázist. Mindennek az oka az, hogy a saját létezésünket, csak a felső gyökerünkkel összehasonlítva tudjuk érzékelni.

Ez az érzékelés, csak az utolsó, negyedik fázisban tárul fel, annak is a negyedik fázisában. (Behina Dalet de Dalet). Azért, mert a negyedik fázis az, ahol, az élvezetre irányuló vágy, elkezd öntudatra ébredni. Minden előző fázisnak belsőleg kell feltárulni benne.

A nulladik fázis, az első, második és a harmadik fázis, le van választva a gyökérről, és ezek beépülnek a negyedik fázisba. Az utolsó, negyedik fázis gyűjti össze az összes előző fázis tapasztalatát, és tárja fel önmagát, és a kapcsolatát a Teremtő irányába, azaz ez a fázis éri el, és teljesíti be mindazt, amit a felső módosít rajt, az előző fázisokhoz viszonyítva.

A negyedik fázisnak a negyedik fázisa fedezi fel magát úgy, mint az élvezetre irányuló vágy. Az ő felső részében bukkan fel a megértése és a felfogása a gyökerének, miközben az alsó része, a saját helyzetében, a Teremtővel való viszonynak a felfedezésre adott válasza, már nyilvánvaló. Ez a reakció, ez a válasz a szégyen érzése, amely miatt végrehajtja az Első megszorítást (Tzimtzum Aleph).

Ahogy írva van, ezt a fázist nevezzük középső pontnak (Nekuda Emtzait) “a Végtelen Fényével való egyesülés után (Ohr Ein Sof),” azaz a Végtelen teljes Fénye feltárul benne, mielőtt érzi a szégyent, és megszorítja magát.

Mindez a negyedik fázisban koncentrálódik (Dalet) a határvonalon, ahol a felső része ennek lezárul, befejeződik. Ez a rész érzékeli a Teremtő hozzáállását a teremtmény irányában, ezáltal hozzátapad a Teremtőhöz, azaz befoglaltatja magát a Teremtőbe és lenullázza magát ezelőtt a Fény előtt, ami a Teremtő szeretete.

Ez pontosan a határvonalon történik, miután az alsó részben a felfedezés elkezdődik. A Teremtővel való egyesülés állomásában, ahol eléri a teljes egységet Vele, és a Hozzátartozást, szívének és lelkének minden porcikájával, a természete által, ennek az egységnek a mélységében hirtelen felfedezi a Teremtő valódi minőségét, amelyhez képtelen valójában kapcsolódni.

Ez azért van, mert nem magához a Teremtőhöz kapcsolódik, hanem a beteljesedéshez, amelyet Tőle kap. Ezért érzi a kapcsolatot Vele tökéletlennek. A Teremtőben még egy minőség van, az adakozás minősége, és ő ehhez nem képes ehhez kapcsolódni. Ezért elkezd szégyent érezni. A kapcsolat mélyében, és a Tőle való függésben – ahogy egy csecsemő teljesen az anyja által van ellátva – fedezi fel, hogy teljes mértékben ellentétes a Teremtővel.

Ez elképesztő szégyent kelt benne, mivel már a Teremtőbe befoglalva találja magát, a legközelebbi kapcsolatban Vele. Ez a szégyenérzet építi fel a négy ellentétes fázist, amikor eldönti, hogy mit tegyen ezzel az eltéréssel, ami a szégyenérzés gyökere, és elhatározza, hogy megszorítja magát és nem szerez meg Fényt többé. Aztán elkezdi kutatni, milyen módon egyesüljön az egyenlőség és a hasonlóság minőségének feltételei alatt a Teremtővel, és ne csak a megszorítás által, és végül azzá válhasson, aki mindent megkap.

Ez a középső pont, az egyetlen, amely teljesen egyesült a Teremtővel, mielőtt elkezdett a szégyenben égni, és az összes felsorolt cselekedetet végrehajtani.

KN

Kérdés

Mit tehet valaki, amikor képtelen túllépni azon, hogy a csoportban pletykák és rosszindulatú gyanúsítgatások jelennek meg?

Válasz

Ez egy probléma. Ha mi legalább egy betűvel kapcsolódunk a kabbala bölcsességéhez, akkor minden, ami velünk történik mostantól kizárólag a barátokkal, való kapcsolattal és a Teremtő csoporton belüli elérésével kapcsolatos. Nincs más oka az eseményeknek az életünkben. Lényegtelen mi történik valakivel, minden jó és rossz a cél irányába vezet. A személy belépett a spirituális autópályára.

Az emberek szerte a világon, még mindig abban az állapotban vannak, amikor az egoisztikus vágyuk növekszik. Ez mindaddig folytatódik, ameddig el nem érik azt a határt, ahol a valódi probléma feltárul a számukra, vagy a világméretű válsága az integrált kölcsönkapcsolatoknak, vagy a szívben lévő ponton keresztül.

Azonban a hibáink kizárólag a környezettel szembeni hanyag munkából adódnak. Még pontosabban, csak a megfelelő környezetben képes valaki korrigálni az összes problémát, ami a kölcsönös kapcsolat a barátok között. Miért van ez így? Azért, mert ezen a módon valaki felébresztheti a vágyat, amely elvégez minden egyebet. A Fény az, amely irányít és meghatároz mindent az ember életében, a fizikai egészségtől, a spirituális teljességégig. Minden a Fény jelenlététől vagy hiányától függ.

Ezen a módon a csoportban való munka, egy általános módszer, amely biztosítja a siker elérését mindenben.

Kérdés

Hogyan biztosíthatjuk, hogy a csoport legyen az egyetlen területe a munkánknak? Hogyan maradhatunk ebben a sávban?

Válasz

Mindenkinek emlékeznie kell erre, és éreznie a fontosságát, szükségünk van egy közös véleményre, és a kölcsönös garanciára. Biztosítanom kell, hogy ne felejtsem el, hogy az életem minden szintje, minden részletében, kizárólag a csoport jólétén és teljességén múlik.

KN

Kérdés

Miért fedezek fel gyűlöletet a barátok irányába önmagamon belül? Azért mert nem kapok személyes, individuális élvezetet a Teremtőtől?

Válasz

Amit valaki a barátok irányába érez, az nem is annyira gyűlölet, inkább visszautasítás vagy ellenséges érzés különböző okok miatt. Az ember bizonyos módon elutasító és gyűlölködő, és pont ilyen mértékben utasítja el a Teremtő elfogadását is. De ez ajándékozza meg egyben, a korrekció lehetőségével is. Végül is feltár egy területet a munkára, a saját megkonstruálására. Ez az egyetlen módja az előrehaladásnak, nincs más területe a munkának.

Ez az, ami megkülönbözteti a kabbala bölcsességét, az össze többi módszertől. Valaki azt gondolhatja, hogy ez valami felsőbbséges dologról szól, egy empirikus szféráról, miközben valójában semmi nincs a kabbalában, a barátokkal együtt végzett csoportmunkán kívül, ami egy egyszerű és valódi munka.

Az emberiség, mint egész is, ehhez a szükséglethez közelít. Minden nemzet egy csoporttá válik, különben nincs joga a valódi létezésre. A Felső Fény állandóan hat ránk, és ehhez a ponthoz vezet minket, és ma olyan mélységben világítja meg a vágyat, hogy ezt egyszerűen meg kell értenünk, hogy nem élhetjük túl egység nélkül. Mostantól az életünk nem a gazdaságtól és a kereskedelemtől függ, mint az elmúlt 50 évben. Egyre jobban és jobban az emberi kölcsönkapcsolatoktól függünk, egyesítenünk kell a lelkeinket.

Ezen a módon, a Fény hat az edényre, egy mélyebben áthatol rajta, és átvilágítja ezt a vágyat. Akarjuk ezt, vagy nem, az lényegtelen. A generátor hajtása felgyorsul, a projektor fényességének megvilágítása erősödik, és a ragyogása lenyúlik a vágyunk mélységeibe.

KN