Dr. Michael Laitman

Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból)

A Kongresszus meglátogatása

 A Kongresszus meglátogatása

Kérdés:

Hogyan kell egy új diákot aki kapcsolódik a csoporthoz, felébreszteni a helyes munkára?

Válasz:

A csoport bevezeti őt bizonyos cselekedetekbe, és megadja neki a lehetőséget. Nem véletlen élünk itt,  egy másik valóságban. Itt, a cselekedetek világában mi létezni tudunk az “állati” szinten, leválva a spiritualitástól, amelyre megépítjük a felsőt. A jelenlegi tulajdonságom fölött én fokozatosan megépítem az “emberi” képét. Én megépítem őt a barátaimmal a kapcsolat által és létrehozzuk a Teremtő erőt köztünk. Mindez belső spirituális cselekvés, amely a jelenlegi felső erő fölöttünk.

Egyelőre mi összekapcsolódunk a korporeális szinten spirituális szándék nélkül, és így építjük meg a környezetet. Nekünk van alapunk amit megszereztünk “ebben a világ”-ban, innen kezdődik a spirituális fejlődés.

Van egy ritka lehetőségünk: egyrészt, helyre kell állítanom magunkat a spirituális világhoz, és másrészt, lehetővé teszi számunkra, hogy létezzünk a spiritualitás nélkül. A valóság az, hogy látok és érzek az öt testi érzékszerveimmel, amely valójában egy értékes ajándék: itt én a spiritualitás küszöbén készen állok a spirituális felemelkedésre, és ezzel egy időben befolyásolni tudom a spiritualitást.

Kérdés:

És mit tehetek, ha én ellentétes vagyok ezzel a szándékkal, és hajlamos vagyok a leválásra?

Válasz:

Természetes. Még a vágy hiánya is elvitt a Kongresszusra, ez még mindig nem a legerősebb zavar.

Például meghívnak egy piknikre, és te szaladsz oda, mivel ott várnak a jó ízek, az előadások, röviden minden ami “felfújja” a vágyadat, ezért első vagy aki szaladsz.

Azonban itt te haladsz a spirituális úton és úgy érzed, hogy ez a Kongresszus a munkahely és erőfeszítést kell tenned. Innen ered az elutasítás: hirtelen lustává válsz, és “valami fontos” jelenik meg vagy egyéb számítások … ez az egész a Reformáló Fény eredménye, amely megvilágít. Ez egy jó dolog, csak használd fel a helyet ahol lehet dolgozni.

Általában amikor jobban haladunk még több ilyen hasonló érzés lesz. Egyelőre látni fogod, hogy egyre kevesebb és kevesebb ember van köztünk. Most azt feltételezzük, hogy a fejlődésünk mértékének megfelelően haladunk és növekedünk. De valójában ez nem így van.

2007-ben voltam a turnén 10 városban Amerikában, és körülbelül 600 ember volt minden előadáson, és 2000 ember New Yorkban. Ma azonban mintegy 50-100 ember jött el.

Miért van ez így? Mert mi fejlődünk,  a nyilvánosság számára .  Az embereket már nem vonzza a “Kabbala” szó. Ők többet értenek meg, és tudják, hogy itt belső munkáról van szó. Hála a Fénynek hogy mi közeledünk, az emberek megvizsgálnak valami újat de nem akarnak jönni az előadásokra, vagy a Kongresszusokra .

Nagyon kevesek maradnak, akik teljesítik a korrekciót. Ilyen vagy más módon a többiek csatlakozni fognak mint “úttörők”, de csak a szenvedés útján. Nagyon kevesen fognak előrehaladni a Fény által, és a többiek a szenvedés által…

2012 oktober 4., Reggeli lecke, Báál HáSzulám írásaiból, 4. rész a Kabbala leckéből.

(BS)

08 okt 2012

A kölcsönös garancia a spirituális megszületés alapvető feltétele

A kölcsönös garancia a spirituális megszületés alapvető feltétele

A kölcsönös garanciának köszönhetően a személy elér egy olyan állapotot, amikor érzi hogy mindenkitől támogatást kap annak érdekében hogy minden szükségletét kielégíthesse. És csak akkor képes a többiekre gondolni. Csak ezzel a feltétellel képes egója fölé emelkedni.

Nem léteznek más erők. Az egó az egyetlen erő mely uralkodik felettünk, és csakis a csoporton belül vagyunk képesek azt semlegesíteni.

Amennyiben a csoport nem semlegesíti és nullázza le egómat, soha nem leszek képes azt saját magam megtenni. Én mindörökké abba eltemetve maradok, és nem leszek képes kilépni, megszületni. A kölcsönös garancia az élet törvénye számomra, ez az alapvető feltétele spirituális megszületésemnek.

Amennyiben nem kapom meg a csoporttól a teljes védelem biztonságos érzetét, és minden szükségletem nyújtását, soha nem leszek képes önmagam fölé emelkedni. Valójában a kölcsönös garancia az, mely életet ad bennem ennek az érzésnek, és az többé nem rajtam múlik. Amennyiben a barátok engem a kölcsönös garanciával befolyásolnak, akkor én sem vagyok képes abbahagyni a rájuk való gondolás, róluk való gondoskodást. Ez az ahogy a rendszer működik.

Mindez olyan, mint a kisbaba édesanyja karjaiban, aki érzi, hogy semmi probléma nem érheti. Ösztönösen biztonságban érzi magát, és, hogy bizonyosan megkap mindent amire szüksége van. Ez az, ahogy éreznem kell magamat, mint egy kisbaba a csoport karjaiban, aki úgy érzi minden problémája elszállt, szétfoszlott, gondolatai, izgalmai, aggodalmai és kérdései megszűntek.

Semmi nem kapcsolódik magamhoz, mintha a levegőben lebegnék. Ettől a pillanattól kezdve vagyok képes én másokra gondolni.

Mi megváltoztathatatlan törvényekről beszélünk, olyan erőkről melyek rajtunk működnek. Ez nem valami fantázia, vagy feltevés. Amennyiben a kölcsönös garancia törvénye, ereje működik rajtam, akkor képes vagyok leválni saját magamról, és semmi különbséget nem okoz, hogy én ezt akarom vagy sem. Amennyiben a barátaim ezzel az erővel működnek rajtam, akkor megszabadultam az egó hatalmától. Attól a pillanattól kezdve képes vagyok másokra gondolni.

2o12 szeptember 24, Reggeli lecke, 1.rész, Báál HáSzulám írásaiból

(HZS)

28 Sze 2012

Együttesen a világgal

Együttesen a világgal

Báál HáSzulám, “Világbéke” c.cikke: “Mivel, a világ béke és az állam béke kölcsönösen függenek egymástól. Ezért, még ugyanaz a része az államnak, amely még egyelőre elégedett az életével, akik okos és intelligens emberek – még azoknak is aggódniuk kell életük biztonságáért a feszültség miatt, azokkal akik meg akarják dönteni a jelenlegi uralmat.

Ha ők megértik a béke az értékét, akkor boldogan elfogadnák az élet vezetését az utolsó nemzedéktől, mivel az ember mindent hajlandó megadni az életéért “.

Az élet feltétele az utolsó generációnak nagyon egyszerű. A feltétel az, hogy megismerjük, hogy minden globálisan összekapcsolódik egymással az egész Föld felszínén, az egész emberiség összekapcsolódott. Senki nem zárható ki ebből az integrált számításból. Mindenki kapcsolódik egymással  különböző módokon, a kapcsolat minden egyes módján, amely ismert és ami ismeretlen, ami feltárult és ami rejtve van. A gondolaton és vágyon keresztül, össze vagyunk szőve több millió fonallal köztünk és mindenki más között. Ha ezeket még nem fedeztem fel, nem jelenti azt, hogy nem léteznek ezek a kapcsolatok, csak még nem vettem észre.Természetesen léteznek, és minden nap egyre több és több fedeződik fel.

Az egyetlen út számomra, hogy elérjem a megértést, mivel csak a megértés nem elég. El kell érnünk a megfelelő érzést, hogy valóban felhasználhassam egy helyes módon, hogy ez korlátozzon, és ne végezzem a rossz dolgokat, és előmozdítson a helyes mód irányában az általános rendszernek megfelelően, ahol mindannyian össze vagyunk kapcsolódva egymással.

És ha nem érezzük, akkor elveszítjük a lehetőséget: elkezdünk mondani egy dolgot, és valami mást teszünk. Ez ami történik ma, beszélnek de nem érzik.

Nos, először is magam kell, hogy megértsem, és elmagyarázzam a környezetnek. Bár, ez a rendszer fel kell, hogy fedeződjön előttünk, hogy tényleg lássuk a szemünk előtt és a belső látásban, annak érdekében, hogy érezzük a jeleket, amelyek szívtől szívhez, értelemtől értelemhez érkeznek.

Akkor senki sem tud gondolni saját magára, hanem mindenki csatlakozik a gondolataiban a világgal. Más szóval, szükségünk van egy szívre és mindenki számára.

Maga az élet megköveteli az egységet. Haladunk ebben az irányban, és minden esetben eljutunk ide, ha nem most, akkor később. Tehát, hogyan hajtsuk végre ezt a gyakorlatban? Lesz néhány globális kormányzat vagy néhány globális rendőrség, amely segít nekünk? Mit tehetünk?

Itt szükségünk van egy speciális eszközre, amely megmutatja nekünk a kapcsolatot mindenki között érzelmileg és kognitív módon, hogy nem csak nézzük oldalról, hanem valójában találjuk magunkat benne.

És akkor én automatikusan aggódom másokért: ha én már gondolok, akkor már mindenkire gondolok, ha döntést hozok, akkor én számításba veszek mindenkit , hogy összekapcsolódjon hozzám minden különböző köteléken keresztül. E nélkül nincsen semmi esélyünk a sikerre.

Kérdés:

Úgy tűnik, hogy ez az állapot, amelyet el kell érnünk a végén?

Válasz:

Igen. Már most is képesek vagyunk használni a logikus értelemet, és elképzeljük magunknak, hogy milyennek is kell lennie. Ha már felfedeződik az általános rendszer, mire kötelez minket a jelenlegi állapotban? Később felfedeződnek egyéb feltételek, jóval nehezebbek és idegenek számunkra.

Még egy objektív módon kell gondolkozzak a jelen tekintetében: “Léteznek meghatározott elemek, amelyek össze vannak kapcsolódva köztünk egy különleges módon”.

Akkor, hogyan építsük meg ezeket a viszonyokat, azzal a feltétellel, hogy mindenki érezze saját magát, a másikat és számításba tudjon venni mindenkit?.

Mindenki ismeri a másiknak az alaptermészetét, és korlátlanul csatlakozik különböző kapcsolatokhoz. Rendelkezik egy nagy elmével, azaz képes számításba venni mindenkit, azonnal megtervezve minden lépést mindenki számára, és azonnal megvalósítva mindent. Ezáltal elvégzi a legoptimálisabb, a lehető legjobb dolgot, esetleg másfajta szinteken, de mégis mindenki a lehető legjobb dolgot végzi el a saját szempontjából.

Ellenkező esetben, ha mindenki továbbra is folytatja a saját személyes számláját, akkor minden szét fog esni, mint egy autó, amelynek részei minden irányba repülnek, ha baleset történik.

Ennek érdekében egy egységes képet kell látnunk, mint szükségszerű: mindenki rendelkezik a másik elméjével, mindenki érez mindenki mást. Hogyan lehetséges ez?. Ez a kérdés önmagában. De most azt látjuk, hogy a természet bemutatja nekünk ezt állapotot, hogy ez egy probléma…

2012 szeptember 13., reggeli lecke “Béke a világban”

(BS)

19 Sze 2012

Ki okozza az összes problémát?

Ki okozza az összes problémát?

Kérdés:

Az általános rendszer különböző részei különböző problémákat okozhatnak, amennyiben nem működnek megfelelően. Melyek azok a részek, amelyek kritikusak a társadalom működéséhez?

Válasz:

A megközelítés egyszerű: Én vagyok a kritikus rész, mivel mindenki más abszolút mértékben korrigált. Ezen nincs mit gondolkozni – csak ezen a nézőponton keresztül lehetünk képesek a helyes képet látni.

Az általános rendszer működik, az minden szükségessel rendelkezik, és a helyes irányban forog. Azonban “Mindenki saját hibáin keresztül ítélkezik”, és ennek eredményeképpen én magam egy korrigálatlan világot látok. És mindezt nem csak a TV képernyőjén látom így, hanem érzéseimben is: a fizetés nem elég, túlléptem bankszámlám kereteit, az egészségem romlik, az emberekkel való viszonyom megromlott, a berendezések otthon mind elromlanak…Röviden úgy érzem, hogy egy törött világban élek.

Azt kell mondjam magamnak: “Mindez azért van mivel én magam nem “forgok” helyesenm azaz én nem működöm helyesen együtt a többi “fogaskerékkel”. A probléma nem a politikusokban, mágnásokban található, hanem csakis bennem. Nincs értelme bárhol máshol keresni a problémát a rendszerben, megpróbálni más emberek vágyait, tulajdonságait megjavítani. Minden tökéletes. A probléma én magam vagyok.

2012 szeptember 10., Reggeli lecke 4.rész, Béke a Világban (Báál HáSzulám)

(HZS)

17 Sze 2012

A belső hálózat: A belépés a vágyon keresztül történik

A belső hálózat: A belépés a vágyon keresztül történik

Kérdés:

Hogyan érhetjük el azon emberek szívét, akik nem állnak még készen arra, hogy meghallgassanak minket?

Válasz:

Nem jelent problémát egy másik ember szívének elérése. Végül is az összes fonál mely kölcsönösen összekapcsol minket kiterjedt mindannyiunk között, és azok mind rendelkezésünkre állnak, csak kezdjünk bele, befolyásoljuk a rendszert belülről. A világon csak azok rendelkeznek egy erőteljes hozzáférhetőséggel az embereket összekötő belső hálózathoz akik rendelkeznek a szívben található ponttal.

Mi mindannyian kölcsönösen össze vagyunk kapcsolódva egymással, az egész világ a kollektív érzésekben és gondolatokban barangol, de egyenlőre az “állati” szinten. Azokra az erőkre vonatkoztatva melyek képesek a valóságot megváltoztatni, a hét milliárd emberből egy sem képes azokat elérni, mindannyian felügyelet alatt állnak.

Mi képesek vagyunk a mindenki összekötő belső hálózatot befolyásolni, amennyiben azt megfelelő módon akarjuk tenni, segíteni a rendszert az előrelépésben, és, hogy az felfedésre kerüljön az emberek számára. Akkor képesek vagyunk magunk a rendszerhez kapcsolódni, és hozzáadhatjuk vágyunkat, imánkat. Szóval kezdjél bele, meg van erre a lehetőséged, végül is megkaptad a szívben található pontodat, mint összes többi barátod a világ minden részén.

Mi mindannyian hozzá vagyunk kapcsolódva ehhez a belső hálózathoz, és azon keresztül képesek vagyunk a hálózat pozitív fejlődését segíteni. Mi képesek vagyunk erősebben a világot magunk után vonzani, hogy az ne a negatív késztetések által haladjon előre. Amennyiben segítjük azt a természetes erőt, mely “Teremtő”-nek, van nevezve, hogy az segítse előre a világot, akkor mi a negatív pulzálást, lökéseket pozitívvá változtathatjuk, mely képes a világot előre húzni. A Kabbalisták, ezt úgy hívják, hogy “magát és a világot az érdemek irányába ítéli”. Előbb utóbb a fájdalmas hátba szúrások átváltoznak egy kellemes kalanddá ahogy előre haladunk.

Kérdés:

Mindez azt jelenti, hogy mindez nem azokról a szavakról szól, amiket másnak mondunk. Akkor ez akkor is működik ha a személy látszólag nem figyel oda, de nem megfelelőek a szándékaim?

Válasz:

Természetesen. Nem kell a fülünkkel semmit meghallanunk. Nekünk fel kell ébresztenünk egymást és az embereket külső eszközök segítségével, de a valódi és legerőteljesebb terjesztés kétségtelenül a belső hálózaton keresztül történik. Amennyiben mi megtartanánk a belső kapcsolatot egymás között, a világ megváltozna.

A kérdés az: milyen erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megnöveljük belső kapcsolatunkat, és milyen erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megnöveljük külső kapcsolatunkat.

Amennyiben mi már valóban képesek lennénk minden erőnket a belső kapcsolatba fektetni, akkor azt kellene tennünk. De egyenlőre még nem vagyunk erre képesek és dolgoznunk kell a külső kapcsolatokon is, hogy az segítsen minket egyesülni, és képesek legyünk kölcsönösen működni.

2012 szeptember 13, Reggel lecke, 4.rész, Béke a Világban (Báál HáSzulám)

(HZS)

16 Sze 2012

A kérdés, amelyet mindenki feltesz

A kérdés, amelyet mindenki feltesz

Báál HáSzulám a “Test és a lélek “c. cikkében elmagyarázza a tipikus zavartságot a test és lélek emberi érzékelésben. Ez a téma nagyon aggasztja az embert: “Mi a helyzet velem? Miért élek itt? Mi fog történni velem a halálom után?”. Az állatok nem aggódnak e miatt, nincsen ilyen gondolatuk, mert ők nem érzik az időt, azon kívül ami a természetben történik, ők nem tudnak ezen feljebb emelkedikni. Az ember érzi az életet, mégis azt érzi, hogy le van választva az élettől – és ennek eredményeként megjelenik a kérdés: “Mi történik ezen túl? Mert mi valóban az örök világhoz tartozunk, és ezért az ember összekeveredése mértékének megfeleően feltesszük a kérdést. Ezek különböző intenzitásúak, de mindenki kérdezi.

Ennek eredménye a különböző elméletek és fogalmak. Létezik több száz vallás, hit és így tovább. Báál HáSzulám mindezeket összesen három típusra ossza fel:

• Vannak, akik úgy vélik, hogy nincsen lélek, hanem a test egy gép, egy “zsák” mindenféle kémiai és elektromos reakciókkal, amely működteti a testet.

• Más emberek azt feltételezik, hogy a testnek van lelke, amely belép a születéskor, és halálkor eltávozik.

• A harmadik rész, anélkül, hogy tagadnák a lelket, egyetértenek azzal, hogy a test létezhet lélek nélkül. Mert mi betudunk varrni különálló részeket a testbe, és lehet, hogy a jövőbe megfogjuk építeni a szervek gyűjteményét.

-Röviden, az emberek jobban összezavarodnak. -Létezik e lélek, vagy nem? -Ha a testben vagy azon kívül van? Senki sem tudja tudományos értelemben – és kiválaszt vagy megépít egy elméletet, ízlése szerint. Hány ilyen született a múlt században, és mennyi pénzt hozott a feltalálóknak … De egy igazi, megbízható választ, senki. Mivel senki, abban a felfogásban nem fedezte fel, hogy miről is van szó.

Itt jön a Kabbala bölcseletének a sora, amely segítségével felfedjük a gyakorlatban a teljes valóságot, magát a Teremtőt, a lelket – egyszóval mindent. Semmi sem marad titok, vagy elrejtve tőlünk. Tehát, a Kabbala az úgynevezett ” Rejtett Kabbala”, amely foglalkozik a rejtettséggel és láthatóvá teszi. Bárki, aki akarja – tessék. Nyilvánvaló, hogy ott erőfeszitéseket kell befektetni, és akkor “szenvedés szerint a jutalom.” Itt ti feltudjátok fedezni az igazságot.

De ez a felfedezés feltétele a belső változások az emberben. A Kabbala bölcselete nem foglalkozik a külső cselekedetekkel, varázslással, és misztériummal. Egyszerű, pontos, világos és határozott, azt kéri az embertől, hogy saját magát változtassa meg. A kérdés nagyon kegyetlen: “Te a megszerzési vágy ellenőrzése alatt vagy, állandóan gondolsz és aggódsz  de csak saját magad miatt. Mint egy “egoista állat”. Kezdjél el gondolkodni, vizsgálni, megismerni a gonoszodat és korrigáld azt valami ellentétessel, azzal a szándékkal, hogy adakozzon. Van egy különleges erő, amely elvégzi a korrekciót, mivel te a csoportban dolgozol”.

Mindenesetre, a gyakorlatnak nagyon egyszerűnek és világosnak kell lenni mindenki számára, aki akar tudni róla. De a probléma a lustaság. Szóval, sokan nem fedezik fel az igazságot.

A Kabbala bölcseletéből, azt látjuk, hogy a lélek nincs a testben. Hanem a léleknek van egy edénye, az úgynevezett “lélek teste” – a megszerzési vágy, amely teljes egészében szándékos az adakozásra . Ő a korrigált lélek, azaz, a Fény amely kitölti az azonos formák törvényének megfeleően, és nevezzük a “lélek Fényének”.

Ezen a módon, ha az ember megteremti magában az edényét a Fényhez, hogy behatolhasson a Fény, akkor van neki lelke, amely megfelel annak a szintnek vagy másnak, a vágyának megfelelően, amelyben dolgozik. Öt szintje van a Fény léleknek: Nefes, Ruach, Nesama, Haja, Jehida. Végeredményben, minden embernek el kell jutnia az általános nagy lélekhez és látnia kell, mint spirituális tulajdont.

Ami illeti a korporalitást eltűnik, megszűnik létezni. Mivel a korporális érzékek mesterségesek, ideiglenesen adták az embernek, hogy a valóság képétől elmenekjön, és kilépjen a spirituális világba.

(2012 szeptember 7, reggeli lecke “Test és lélek”)

(BS)

16 Sze 2012

Milyen fajta világot láthatnánk a szándék szűrőn keresztül?

Milyen fajta világot láthatnánk a szándék szűrőn keresztül?

Kérdés:

Hogyan lehetek képes megtartani a helyes szándékot?

Válasz:

Tegyünk erőfeszítéseket a csoporttal, tanulással, barátokkal és az egész világgal kapcsolatban annak érdekében, hogy állandóan megtartsuk a szándékot. Szándékunknak olyannak kell lennie mint egy rabnak, melyet állandóan őrzök, hogy ne menekülhessen el, vagy mint egy kisbabának, mely állandó gondozásra szorul.

Mindez hatalmas erőfeszítéseket követel meg. De ha mi úgy tekintünk a világra, mint egy olyan ideális végeredményre ahol megértem, hogy csak a helyes szándék jut át a spirituális számlára, és mely szándékok nem juthatnak át, akkor a végeredmény azt mutatná, hogy valójában szinte semmi nem maradna meg ebből a világból ami átjuthat a spirituális számlára.

Ez az, ahogy a világ a spiritualitás oldaláról látszik. Úgy tűnik nekünk mintha rengeteg dolog történne ezen a korporeális bolygón, rengeteg esemény, rengeteg ember akik aktívak rajta, de mindez csak arra szolgál, hogy az ember összezavarodjon, kétségbeessen az állandó hajsza által, és hogy képes legyen felismerni hogy a világot csak a szándékok vezérlik, és nem a látszólagos fizikai cselekedetek.

A szándék a cselekedet vágyott végeredménye, vagyis az, hogy kinek az érdekében hajtom végre az aktuális cselekedetet. De amennyiben minden a szándékról szól, akkor mi már nem utalunk az egyszerű fizikai cselekedetre többé hanem a cselekedet minőségét vesszük figyelembe, annak belső irányát, kire is irányul az, és kinek az érdekében. Az azonnali szándék összeköt minket a cselekedet minőségével.

A cselekedet lehet egy egyszerű vágy. Akár ülhetek csendben a kanapén, egy cigarettával kezemben és a korsó sörrel, miközben nagyon bonyolult belső munkát végzek, azáltal, hogy arra sóvárgok, hogy összegyűjtsem minden vágyaim és gondolataim, melyek különböző irányokban növekszenek, és zárt körben keringenek, hogy mindazokat a helyes irányba fókuszáljam.

Amennyiben mi kívülről megtekintjük a személyt a helyes szűrőn keresztül, látjuk annak valódi helyzetét. és akkor láthatjuk, hogy valójában spirituális munkát végez. De amennyiben csak magukat a cselekedeteket nézzük, hogy a személy, hogyan terpeszkedik a kanapén a cigarettával és a sörrel, azt gondolhatnánk, hogy csak egy semmirekellő aki az idejét vesztegeti…

2012 szeptember 12, Reggeli lecke, 1.rész, Beszéd a Zohár befejezéséhez, (Baal HaSzulam)

 

(HZS)

16 Sze 2012

Ima és a magabiztosság

Ima és a magabiztosság

Baal HaSulam, 24. levél: “Ti már tudjátok azt, hogy az ima és a magabiztosság kéz a kézben járnak. Teljes hittel kell hinnünk abban, hogy a Teremtő minden száj imáját meghallgatja. Ezáltal a hit által mi megnyerjük a magabiztosságot a Teremtő segítségében, és akkor imánk teljessé válik, abban a magabiztosságban, hogy mi bizonyosan meg leszünk mentve. Ebben az állapotban meg leszünk jutalmazva magabiztossággal és boldogsággal egész nap, mintha már meg is lettünk volna mentve”.

Baal HaSulam azt mondja, hogy az ima és a magabiztosság ugyanarról az ágról ered, és ez egy nagyon fontos alapelv.

Megszokott e-világi életünkben ez éppen ellenkezőleg van: az ima akkor jelenik meg, amikor az ember semmilyen magabiztossággal nem rendelkezik és össze van zavarodva. Azaz, akkor imádkozik amikor teljes tehetetlenséget, félelmet és aggodalmat érez, és segítségre van szüksége Felülről. Úgy érzi, hogy elvesztette a fonalat az életében, nem tudja hova forduljon és mit tegyen. A kétségbeesés és felfokozott izgalmi állapotában váltódik ki az ima, mivel semmi reményt nem érez jövőjével kapcsolatban az ember, és nincs mire támaszkodnia.

De a spirituális ima ezzel ellentétes:  akkor jelenik meg az emberben amikor érzi, hogy van egy Felső Erő, egy “Házigazda”, aki irányítja a világot és az egész életét – és Aki majd kijavít mindent. Az ember ezen a ponton megérti, hogy a Teremtő már előre mindent előkészített, és hogy egyszerűen csak annyi a dolga, hogy kapcsolatban kell maradnia Vele. Ez azt mutatja hogy az embernek meg van a magabiztossága a Felső Erőben, a Teremtőben, akin túl senki Más nem létezik, és ezzel a magabiztossággal fordul Ő hozzá, kérve és követelve, hogy a Teremtő segítsen neki kinyitnia szívét és értelmét és segítsen neki az előrelépésben.

Mindez teljes ellentétben van azzal amit a mi világunkban várhatunk, ahogy írva van: “A Tóra véleménye ellentétes a földesúr véleményével”.

Ez által az ima ideje csak a felkészülés után következik, az ima előtti ima után. Az ima előtti ima által én képes vagyok magamat a forrás irányába fordítani. Amikor az ember magabiztosságot és kapcsolatot érez a forrással kapcsolatban, akkor képes a segítségért folyamodni Ő hozzá.

(2012 szeptember 2. Reggeli lecke 1. rész, Baal HaSulam írásaiból)

f: (HZS)   sz: Sz I

kn

11 Sze 2012

A baba sír és a felnőttek boldogok

Nekünk boldognak kell lennünk, hogy megkaptuk a lehetőséget arra, hogy világszerte terjeszthessük a Kabbala bölcseletét, mint ahogy Baal HaSulam mondta: “Boldog vagyok, hogy egy olyan generációban születtem, melyben terjeszteni lehet a Kabbala bölcseletét”.

Attól a pillanattól kezdve, hogy meg van a lehetőségünk arra, hogy beteljesítsük a korrekció módszerét, az egész világot úgy kell tekintenünk világszerte, mint eszközt a korrekcióra. És akkor mi boldognak érezzük magunkat azért a lehetőségért, hogy megkaptuk a lehetőséget a munkára és a korrekcióra. Végül is, mi megkapjuk az összes jó jutalmat, amit mi magunk teremtettünk, építettünk és érdemeltünk ki.

Boldognak kell lennünk amikor mindkét komponens megjelenik egyazon időben: a korrupció és annak a korrekciójára szolgáló módszer. Mindez azért van, mivel nekünk csak a helyes erőfeszítést kell megtennünk és az Ain Soph (Végtelen Világ) világai feltárulnak bennünk.

Meg kell mutatnunk a világnak a boldogságunkat, a  reményt, a jókedvet, és a biztonságot. Félelem helyett boldogság, magabiztosság és tiszta tudás arról mi is történik most, és mi várható később.

A mi tapasztalatunk nem a világ szenvedése, hanem boldog szülési fájdalmak. Amikor az újszülött felsír, mindenki körülötte boldog, a testünk, a mi egónk sír, míg a bennünk levő emberi rész boldog. Mi el kell magyarázzuk ezt mindenkinek, és őket magunkhoz vonzanunk emelkedett hangulatunk, szellemiségünk által.

Ebben javulnunk kell, mivel a világ tovább hanyatlik egyre mélyebbre és mélyebbre a szakadékba, a kétségbeesettség, erőtlenség, tehetetlenség és reménytelenség állapotába. Erőteljesen kell érezzük a boldogságot, a reményt, a tiszta tudást, a magabiztosságot, azt, hogy mindaz, ami megjelenik a mi érdekünkben történik, mivel minden készen áll a korrekcióra, a “Király lakomája”-ra.

Minden azon múlik mi hogyan teljesítjük küldetésünket, azt megértve hogy eljött az idő a belső korrekcióra, és a Kabbala bölcseletének széleskörű külső terjesztésére. Nagyon fontos, hogy mekkora mértékben leszünk képesek kisugározni a boldogságot és magabiztosságot egy külső módon a világ felé, miközben türelmesen és óvatosan cselekszünk.

Meg kell értsük azt, hogy egy olyan személy, aki nem tartozik hozzánk nagyon nehéznek találja, hogy megértse ezt a hozzáállást. Esetleg mindez irritálhatja, és dühössé teheti, hogy mi az ő állapotával ellentétes állapotban, hangulatban vagyunk, nem osztozva az ő problémájában és aggodalmában, hogy mi boldogok vagyunk miközben mindenki más sír. Oda kell figyelnünk az emberekre, és fokozatosan, puhán, és türelmesen el kell magyaráznunk nekik,  hogyan juthatnak ki a válságból.

El kell magyaráznunk az embereknek,  hogy abban a pillanatban,  hogy megváltoztatjuk megközelítésünket, azonnal kis mértékben korrigáljuk attitűdünket a Teremtő irányában, és közelebb kerülünk a Felső Fényhez. Ennél fogva elkezdjük majd érezni ezt a valóságot, érezni fogjuk majd, hogy mindezek nem csak üres szavak, hanem létezik valami valóságos mögöttük.

(2012 szeptember 5, Reggeli lecke 1.rész Rabash írásai)

Ford: B S

Szerk: Sz I

09 Sze 2012

Aki felfelé vonzódik – tőle függ az egész világ

11.11.17.


Báál HáSzulám az Árvut /Közösség/ c.cikkében írja: “Az ‘Iz-rá-él’ (érzelmi szintek) “népének” a feladata, hogy a világot képessé tegye a kifinomulásra, hogy megkaphassák a társ-szeretet az Íz-ráél-hez hasonlatosan. És mindenki kiveszi részét a meggyőzésből, minden egyes íz-rá-él-beli meggyőzi a világot az érdemekről.

A teljes felépülés birtoklása, malkut-ja fokozatosan tárul fel. Vannak finomabb és durvább részek benne, ahogy a testünkben vannak fontosabb és kevésbé fontos részek. Ez persze csak a romlott állapot jellemzője és a felépülés után kitűnik, hogy minden rész magasabban van.

Most a dolgokat nem úgy látjuk, ahogy a valóságban vannak.Most úgy tűnik, a világ népei képezik a durvább érzelmi hordozókat, de amikor a teljes felépülést mind elérjük, akkor ők lesznek magasabban. És fordítva, azok az érzelem-hordozó vágyak /kélim/,a mik ma már elérik a felépülést, azok egyszerűen finomabbak, s ezért ébresztik fel a felépülést, de ugyanakkor ezek a további fejlődés során majd “durvának” tűnhetnek.

Ez egy fokozatos fejlődés. Így írt erről Báál HáSzulám /Rabbi Áshlág / a “Bevezetés a Zohár könyvében” c. cikkben: “A felépülés a könnyűtől a nehézig halad”, az első, kezdő folyamatok azok, amik a legszükségesebbek, ezeket nevezzük “Íz -ráel”-nek, vagyis az “élet” íze, az önzetlenség íze elsőnek erre él rá. Ha a “közös vágyban” /a felépülésre/ további előremutató ösztönzés jeleik meg, amit nevezhetünk “egy szívbéli pontnak”, amikor ezt az igényt megérezzük , ezt a vágyszintet is “Íz-ráél” – nek nevezzük.

A másik szinten viszont az élettől csapásokat érzünk, és ezért szenvedünk az élet ízetlenségétől, értelmetlenségétől, de mégsem érzünk olyan késztetést, hogy a teremtőt feltárjuk (az önzetlenség, a szolgálat által)

Tehát ez a szint csak a csapásokat érzi, csak kevés kielégülést kap, s ténylegesen minden a felső (íz-ráél) szinttől függ: ha ő önmagát felépíti, kijavítja (a szolgálat módszerével)akkor a megvilágító fény a többi szintre is lejut. Ez a Hátsó szintje (Ahap) csak akkor tud felépülni, ha társul a felső szint hordozóival, mert ezekben már megvannak az odaadó szolgálat érzelmi hordozói.

/Geo/

19 nov 2011

69 queries in 0,270 seconds.