belső munka

Kérdés:

Meddig kell elmenjek az értelem fölé való emelkedésben ha a csoport hibásnak tűnik nekem? Mi van, ha a barátok károsítják spirituális előrejutásomat?

Válaszom:

Igazad van, mégis a személynek meg kell értenie, hogy ezt az állapotot Felülről küldték neki. A személy soha nem látja az igazságot. Ha ahelyett, hogy állandóan kritizálja a többieket elfogadja őket értelem felett, akkor még a barátaitól kapott legkisebb spirituális szikra is segíti őt az előrelépésben.

Nekünk a valóságot úgy kell lássuk ahogy az megjelenik előttünk. Én nem egy véletlenszerű, random helyzetbe lettem belehelyezve, hanem egy olyan helyzetbe, melyet a Teremtő készített fel számomra. Ő az aki meghatározza mit is látok, érzek. Ennél fogva a személy képes, és köteles mindig értelem fölé emelkedni. Amint én segítem a csoport felépítését, és építő jellegű kritikát gyakorlok, ugyanakkor spirituális értelemben nekem mindig úgy tekintsem állapotaimat, mint a legmegfelelőbbet, és leghatékonyabbat spirituális előrejutásom szempontjából.

A csoport formálása közben keletkező nehéz viták és összeütközések nem tartoznak a spiritualitáshoz. Mindez materiális munka, de a folyamat közben mi építünk, rombolunk, majd építünk ismét.

Ugyanakkor teljesen más dimenziókban mindegyikőnk barátját hatalmasnak tekinti, fejét meghajtja előtte, és őket úgy látja, mint a Teremtő által küldött angyalokat.

Mi az érzékelés két dimenziójáról beszélünk, és meg kell tanulnunk azokat szétválasztanunk egymástól. Egy részről a csoport az egy struktúra ebben a világban. Másrészről a csoport az lelkek kapcsolata, melybe bele kell, hogy tartozzak. A csoport ezen dimenzióinak érzékelése különböző attitűdöket kíván meg.

Lehet, hogy nem egyezem bele a terjesztés bizonyos formájába. nem tetszik az hogy bizonyos barátok nem vesznek részt leckéken, és nem teljesítik kötelezettségeiket a nagyobb struktúrán belül, de amikor én egyesülök velük a spirituális fejlődésem érdekében, nekem saját véleményem és tudásom fölé kell emelkednem, és le kell alacsonyítom magamat előttük.

hzs

Kérdés:

Mit jelen a más iránti önzetlen adakozás? Mit kell nekem a többiek felé adakoznom, az önző élvezeteken kívül?

Válaszom:

Semmilyen materiális dolgot nem kell nekem a másoknak adnom. A mi vágyainkban mi támogatást nyújtunk a másiknak, hogy ő ne feledkezzen el a Teremtőhöz való közeledéséről. Pontosan ez a mi adakozásunk. Mit képesek lelkek egymásnak adni, amikor külön vannak egymástól? Ők csak arra képesek, hogy felébresszék egymást, és hogy egymásnak erőt adjanak. Arra nincs szükség, hogy egymás zsebét, vagy hűtőszekrényét megtöltsük. Csakis a megfelelő egymással való kapcsolatokra van szükség, és a Felső Fény mindent kitölt majd ami szükséges.

Nyújtsunk a barátoknak energiát, résztvételt, és boldogságot a cél iránt, ez a mi feladatunk. Enélkül az elkötelezettség, és szellemiség nélkül nincsen csoport. A Teremtő úgy hozta azt létre, hogy mi egy helyen létezünk, azaz egy spirituális térben, a világ mindenfajta részéről származó barátok kollektív vágyán belül. De ez még mindig nem jelenti azt, hogy rendelkezünk már csoporttal.

A csoport azzal az ígérettel kezdődik, hogy inspiráljuk egymást. Sőt mi több, mi nem külső cselekedetekről beszélünk, hanem belső vágyakról ahol mindannyian össze vagyunk egymással kapcsolva. Mindenki az úton található kollektív impulzust és önbizalmat átadja a többieknek, és ez az amit kölcsönös garanciának hívunk.

Amennyiben elveszítjük képességünket, hogy a többieket inspiráljuk az azt jelenti, hogy lyukat fúrunk a hajó falába. “És ha én fáradt vagyok, akkor pihenhetek?”. Amennyiben úgy teszel, akkor képtelen vagy inspirációt kapni a többiektől, és akkor lyukat fúrsz magad alatt a közös hajóban, és miattad mindenki más megfullad.

Vagy részt veszel a kölcsönös garanciában, vagy nem. Ez az ahogy erősítenünk kell csapatainkat. MIndenkinek, és minden egyes embernek látnia kell, hogyan függünk egymástól egyre nagyobb mértékben. Ez már gyakorlati munka: a személy megvizsgálja a csoporttal szembeni követelését a kapcsolat szempontjából minden egyes nap. Ez az az egymással való kapcsolatok pontja, mely alapzatául kell, hogy szolgáljon reményeinknek.

A hajó eléri majd végállomását, de mindaddig a mi feladatunk az, hogy vigyázzunk ne legyenek lyukak a falon, és biztosítsuk azt, hogy a cél elérésének bizonyossága, és a cél fontosságának tudata át van adva mindenki számára. Valóban, semmi sem fontosabb mint az egység, és az adakozás univerzális erejének – a Teremtőnek a Fénynek – a felfedezése – közöttünk.

hzs

Mi teljesen le vagyunk szakítva a spiritualitástól, az adakozás tulajdonságáról, de létezik számunkra a “gyakorló szimulátor” a csoport, mely az emberiség egy része mely hajlandó kölcsönös adakozásban létezni annak érdekében, hogy hasonlóvá váljon a Fénnyel. Ennél fogva magunkat kizárólag a csoport vonatkozásában kell megvizsgáljuk, és minnél inkább hajlandóak vagyunk a csoport számára adakozni, annál inkább megismerhetjük kik is vagyunk valójában.

Ez a munka helyes alapjaiban, mivel egy másik személy (akit én utálok, és annak érdekében adakozom számára, hogy valami saját haszonhoz jussak ennek eredményeképpen) helyettesítheti a Teremtőt, vagy a Fényt. Amennyiben mi megértjük, hogy az egyetlen esélyünk a Fény megközelítésére az a csoporton belüli adakozás cselekedetén keresztül lehetséges, akkor ez a cselekedet kiváltja a Reformáló Fényt, még akkor is ha a csoport önző.

Ennek a korrekciónak nincs szüksége szándékra (Mitzvot Lo Tzrichot Kavana) mivel a csoporton belüli adakozás cselekedete maga korrekcióhoz vezet annak a szabálynak megfelelően: “Mi megcselekedjük és meghalljuk” (Naaseh ve-Nishma). Azaz a személy cselekedetei alapján megszerzi a Bina tulajdonságát (Shmiya, Lishma).

Ennek eredményeképpen mi a továbbiakban nem vizsgálunk meg mindent a “keserű-édes” vizsgálata alapján, hanem ehelyett átváltunk az “igaz-hamis” vizsgálatára, mivel mi barátainkra már úgy akarunk tekinteni, mint akik már teljesen korrigálódtak, és hatalmasak, és a hibákat csak magunkban látjuk. Ezáltal a csoport a korrekció feltétele, mivel mi képesek vagyunk magunkat önzőségünkből teljesen kijavítani azáltal, hogy magunkat a csoporttal szemben vizsgáljuk meg: mekkora mértékben vagyunk egyenlőek a Fénnyel, a Teremtővel.

A Teremtő szándékosan törte össze edényünket, és bennünk azt okozta, hogy a törött edény részeit magunkon kívülinek, idegennek érezzük, hogy mi megtanulhassuk ezeket a részeket úgy kezelni, ahogy Ő hozzá viszonyulunk. Ő beültette az adakozás tulajdonságát, mely ellentétes a mi megszerzés iránti vágyunkkal, ezeken az idegen részeken belülre, és ezért utáljuk őket. A probléma az, hogy a személy kötelezve van arra, hogy azon környezetéhez viszonyítva vizsgálja meg magát, melyet ő képtelen önzősége miatt fontosnak tekinteni, de pontosan ez az, ami megmutatja nekünk a bennünk található önzőség mértékét.

Amikor az önzőséget felfedezzük magunkon belül, akkor a személynek nem szabad elszaladnia ettől az érzékeléstől, hanem inkább el kell köteleznie magát a korrekcióban a csoporton belüli cselekedeteken keresztül, és a tanuláson keresztül képzett imán (MAN-on) keresztül. Ebből az következik, hogy a csoporttal való kapcsolaton keresztül végzett munka által a személy kiváltja a Fényt, a Teremtőt mely azon belül van elrejtve, mely Teremtő megadta a személynek a csoportot mint saját helyettesét annak érdekében, hogy mi azt kérjük Tőle, hogy Ő korrigálja a csoporttal szembeni attitűdünket.

Ezáltal mi csak két rejtett spirituális szinttel szemben állunk: a csoporttal, mely némileg meg van jelenítve számunkra, és a Teremtővel, aki teljesen rejtve van. Amíg mi a csoporton belül dolgozunk, el kell rejtsük ellenérzésünket, és visszataszításunkat magunkban, és akkor a csoporton belül található Fény segítségével mi felfedezzük kapcsolatunkat. Ennek eredményeképpen én, a Teremtő, és a csoport egy egésszé válik, hogy az edény (Kli) és a Fény eggyé válhasson.

hzs

Amikor mi önzőségünk fölé emelkedünk, és magunkat másokkal kapcsoljuk össze a szeretet és adakozás kötelékein keresztül, mi fokozatosan a Bina összes szintjein megyünk keresztül. A Bina első fázisa a Gar de Bina. Ez azt jelképezi, hogy nem vagyok hajlandó önzőségemet felhasználni, azon félelmemben hogy valamit elvegyek, vagy valakit károsítsak, még akkor sem ha megkapom lehetőségét, hogy mindazt büntetlenül megtehessem. Ez a módja annak, ahogy fokozatosan önzőségem fölé emelkedem.

A Bina második fázis a Zat de Bina. Én egy olyan érzést kapok, hogy mindenki tőlem függ és én elkezdek szenvedni, mivel képtelen vagyok másokat beteljesíteni, ahogy azt mondva van: “A tehén jobban akar etetni, mint ahogy a borjú akar enni”. Én elkezdem mások vágyait érezni, és azokat magamhoz csatolni. Én az egész világot saját részemként érzem.

Azonban mindez nem az anya önzősége, aki akkor kap boldogságot, amikor saját gyermekét eteti. Én a gyűlölet felett működöm, mely gyűlölet nem tűnik el. Minden egyes alkalommal én felebarátom visszataszítását korrigálom. Én a többiek vágyait idegenként érzékelem, és gyűlölöm azokat. Ugyanakkor elkezdem azokat magaménak érezni a Fény, és a korrekció erejének hatására. Az összes kapcsolat az önzőség-ellenes szűrő segítségével történik.

Amikor én elkezdek adakozni mások számára, én mindig érzem azt, mennyit veszek el magamtól, és adok át másoknak, mennyire ürítem ki magam emiatt, és mennyire csak azáltal teljesedek ki, hogy másoknak adok. Ezek az egymást követő korrekciók felett adják meg az utat felfelé, a Végtelen Világ felé.

hzs

A spirituális úton olyan erőfeszítéseket kell tegyünk, mint a nyughatatlan gyermeknek, aki őrültként szaladgál, mindehol káoszt okoz, dolgokat törve zúzva. Nincs még érzéke a dolgokhoz, de miután ledobja a poharat egy pár alkalommal rájön annak törékenységére, arra hogyan tartsa azt megfelelően.

Azáltal, hogy összetörtünk, szédszedtünk valamit, megtanuljuk, hogyan rakjuk a darabokat ismét össze.

Hasonló módon először is meg kell értsük a kollektív lélek törését, mely megtörtént előttünk, annak érdekében hogy megétrsük a törések erejét. Egyébként nem fogjuk megtudni, hogyan rakjuk össze a széttört lelket ismét egyetlen egésszé.

hzs