Dr. Michael Laitman

csoport

A Fény nélkül semmi sem képzelhető

Csak a csoport tud jóra késztetni, változásra és a váltást csak a Fény hozhatja s csak akkor érthetjük meg mi is az Adás!

Tehát ma még úgy tűnik, az Adás az az, ha én adok. Csakhogy nem ez a helyzet! Ez tévedés.

Hogy is lehetne más számára adni a szellemiségben, ahol egyek vagyunk, s nincs köztünk semmi eltérés, elkülönülés? Kinek adok ez esetben: másnak, vagy magamnak?

Tehát jelenleg képtelen vagyunk megérteni, mit is jelent az Adás. Elvész ez a szellemiségi fogalom. de ha felérek egy adó – szellemiségi – szintre és meglátom, hogy mindenki összeér egybe, akkor látni fogom, hogy nincs senki, akinek adni lehetne: hiszen egyetlen Én van mindent kitöltőn!

Ezt addig lehetetlen megértenünk, amíg nem jön el a Fény és meg nem adja nekünk a szellemiségi látásmódot. Addig mi egoistán csak azt tudjuk gondolni, hogy az Adás az az, amikor a kedvünk ellenére valami adunk egy másik embernek.

kgy

20 nov 2010

A talaj előkészítése Dávid munkájához

Kérdés:

Dávid és Bat-Sheva története hogyan fejeződik ki a csoport munkájában?

Válaszom:

A kérdés helyes. Mi nem csak a személy egyéni vágyán dolgozunk, hanem azon a vágyon mely közöttünk található. Pontosan ez az mely összetört, és ez az amit korrigálnunk kell.

Az általános korrekció iránti vágyban minden egyes személy jelen van saját egyéni önzőségével, melyet egyátalán nem veszünk figyelembe. Bennem léteznek vágyak az állati, növényi és kövületi szinteken, melyek nem a közvetlen korrekció tárgyai. Azok akkora mértékben lesznek korrigálva, amekkora mértékben én az emberi szinten dolgozom.

Amit korrigálnunk kell, az a viszony közöttünk, a kapcsolatok fonalai közöttünk. Ez az általános vágy gonosz az én szempontomból – mely az adakozás iránti szándék.

Hagyjunk mindent magára, és csak a bennünk levő emberi szinttel dolgozzunk, az Ádámmal, melynek hasonlóvá kell válnia (Dommeh, héberül hasonló) a Teremtőhöz. Az összes többi vágyak automatikusan követik majd őt.

Ezért van az hogy összes munkánk a csoporton belül zajlik. Malchut, Bat-Sheva az a közös, törött edény, melynek számára meg kell találjuk a korrekciót az egységet. A megkülönböztetést, vizsgálatot végző Felső Fény, az AB-SAG Fénye jön, és magához veszi a Fénynek egy részét tőlünk. Ez az ahogy Uriah elhalálozik, a Yod-Hey Fénye. Csak a Vav-Hey marad meg, mellyel képesek vagyunk dolgozni.

És akkor Dávid magához veszi a Zeir Anpin egy részét, mely arra szolgál, hogy korrigálja a Malchut-ot, és elkezd dolgozni azzal. Azáltal, hogy ő a szűrő (Masach) az “adakozás érdekében” szándékával, korrigálja Bat-Shevat és eléri a helyes Zivug-ot (összeolvadást) vele, annak érdekében hogs élvezetet adjon a Teremtőnek.

hzs

19 nov 2010

Egy fal, és egy faltörő mindenki számára

Amennyiben útunkon a spirituális beteljesülés elérhetvé válna mindenki számára ahogy azt mindenki kéri, akkor az leblokkolná vágyunkat a spiritualitás irányában. Ez a legnagyobb akadályunk az úton.

Ezáltal egy fallal találom magam szemben, mely leblokkolja útamat. Én az előtt állok, várva azokra a csodákra amik engem a túl oldalon várnak. Mégis ha már egy ilyen fal megjelent előttem az azt jelenti, hogy már rendelkezem az ellenállás erejével, hogy ne hátráljak meg, hanem inkább törjek át a falon.

Bár én nem vagyok képes ezt elérni egyetlen csapással, és még egy pár csapást kell mérjek rá ameddig az összetörik, a fal egyre jobban bereped, és végül leomlik majd. De már rendelkezem a szükséges törőerővel, a támadás erejével, egyébként nem mutatták volna be nekem a falat.

Amennyiben mi már látjuk a falat magunk előtt állni, a falat mely magunkon belül van, a szíveinkben, az annak a jele, hogy már képesek vagyunk azon keresztül törni. Egyébként az nem mutatná magát, mivel “nincs akadály helyezve a vak ember elé”. Azt gondoltam, hogy képesek vagyunk azon fölül emelkedni, és ezért tettünk egy lépést az egység felé.

Most nekünk már csak egyesülnünk kell a tanulásnak, és többi munkának köszönhetően ami együtt végzünk, és akkor fokozatosan összegyűjtjük, morzsáról morzsára összes erőfeszítésünket egy kollektív törőerővé. Mindezt meg kell tegyük annak érdekében, hogy valószínűleg újra felismerjük, hogy az erő még nem elégséges az áttöréshez, és hogy még jobban egyesülnünk kell.

És ezáltal újra és újra mi egyre több erőt gyűjtünk és növeljük a nyomást ameddig a fal le nem omlik. Ez az Egyiptomi kivonulás állapota, a végállapot. Ezért hoz az boldogságot.

A probléma az hogy egyenlőre mindenki ezt a falat egyénileg érzékeli. Ugyanakkor éreznünk kell, hogy ez a fal közös mindannyiunk számára, és amekkora mértékben ezt elérjük, érezni fogjuk, hogy az erő mellyel a falat le akarjuk dönteni az ugyancsak kollektív. Ebben az esetben nem egy személy, hanem az egész csoport állna azzal szemben.

Ez hasonló az Egyiptomból való kimeneküléshez: egy éjszakán, egy Fáraó, egy fenyegetés, ugyanazon csapások egész Izrael számára egyesültek mint egy ember egy szívvel. Senki nem számít külön a többiektől, és mindenki egyesül mindenkivel. Ez az ahogy a csoportnak éreznie kell. Ebben az esetben a fal fenyegető magassága ellenére, mi mégis képesek vagyunk azon áttörni.

Mindez azért van, mert amikor az emberek egyesülnek őf felfedezik, hogy hiányzik számukra a Teremtő jelenléte közöttük, és Ő nélküle nem vagyunk képesek cselekedni! Ő válik majd azon áttörő erővé, mely képes lesz a falat lerombolni.

A Fáraó maga is segít majd minket. Végül is ő az aki kikergeti Izraelt Egyiptomból és utána követi és segíti őket, ahogy azt a Zohár leírja. A személy folytonosan megpróbálna visszatérni (Egyiptomba), míg a Fáraó kikergeti őket, mivel ő a Teremtő hűséges segítője.

hzs

18 nov 2010

Mindenki egy pont, mindenki a Végtelenség

Mi az a végső korrekció, melynek érdekében erőfeszítést teszünk, igyekszünk? Ez az a különleges, állandó állapot, melyet a Teremtő eredetileg megteremtett.

Mi most is ebben az állapotban létezünk, semmi más nem lette teremtve, csakis a Végtelen Világ. Azonban annak érdekében, hogy mi érzékeljük és felfogjuk hogy mi ebben az állapotban létezünk a Teremtő felkészített számunkra egy kilépést ebből az állapotból “ennek a világnak” az érzékelésébe, és egy visszatérést innen ugyanoda.

Az utat lefelé úgy nevezzük, hogy a világok leereszkedése, amely úgy is fordítható hogy az edények (Kelim) törése, és a 125 spirituális szint létrejötte. Mindez a felkészülés, mely megjelenik számunkra Felülről lefelé, és utána mi hazatérünk.

Kezdetben mindannyian csak egy pontként létezünk (mint egy sperma csepp, vagy magzat) a Végtelen Világban. A mi világunkban ugyancsak egy pontként létezünk. Egyszerűen ez a pont önzővé vált (egy önző aspiráció a Teremtő, az élet értelme felé) a Felülről lefelé történő leereszkedés során, és az maga alá lett gyűrve az önzőség által (ennek a világnak a vágyai által).

Mi visszatérünk a Végtelen Világ Malchut-jába az ABYA (Acilut, Beria, Yetzira és Asszija) és Adam Kadmon világain keresztül. Ahogy mi felemelkedünk mi megnöveljük a Teremtő iránti vágyunkat, mely Teremtő az adakozás alaptulajdonsága, és mi elérjük függetlenségünket.

Ennek köszönhetően mindenki Végtelenné válik (méretében és tulajdonságában). És akkor ellentétben a korábbi állapottal, mindenki Végtelensége megtelik a NRNHY (Nefes, Ruach, Nesama, Haya és Yechida) Fényével,a korábbi egyszerű Nefes Fénye helyett.

Ebben a világban a személy rendelkezik egy spirituális Resimóval (spirituális gén, emlékpont) hasonlóan a spermacsepphez, magzathoz mely magában hordozza a test teljes információját, és annak fejlődésének teljes folyamatát. A Resimó pontja ugyancsak magában hordozza a személy spirituális útjának teljes információját, és azt, hogy hogyan látja majd a Végtelen Világot érzékelésében.

Azonban nincsen minden előre meghatározva. Ahogy én megvalósítom a Resimómat és azt fejlődésre késztetem, én megszerzem a függetlenségem érzését. Most már tudatosan létezem, érzek és tudatos döntéseket hozok. Én megszerzem spirituális “énemet”, mely kifejlődik a Resimóból, mint ahogy egy felnőtt, kifejlett emberi lény fejlődik ki a magzatból a mi világunkban.

MI egyetlen ponttal rendelkezünk, és a volumenét tekintve annak végtelenségig kell kifejlődnie. Minden egyes személynek olyanná kell válnia mint a Teremtőnek. Ugyanakkor minden személy felemelkedik saját Végtelen Világába, és akkor az összes végtelenség összeolvad.

hzs

17 nov 2010

Kérd a “szamár hajtót” hogy segítsen neked!

Minden a környezet támogatásán múlik, anélkül lehetetlen előrejutni a spiritualitásban. Amikor mi megszerezzük a spirituális környezetet, akkor az összes hatalmas Kabbalista akik elérték a spirituális valóságot ebben a világban élt életük alatt, az ő összes lelkeik a mi csoportunkká válnak.

Akkor mi belépünk Rabbi Simon “Felső Gyülekezetébe” (arra a spirituális szintre, melyet ezzel a névvel illetünk). Mi képesek vagyunk magasabb forrásokhoz kapcsolódni, de csakis a szükséges mértékben! Egyenlőre egyszerűen nincs szükségünk még erre az erőre.

Amennyiben nekünk szükségünk van arra a csoportra, mely magában tartalmazza Báál HaSzulamot, a Rabasht, az Arit, Rashbit és más nagy Kabbalistát a múltból Ábrahámtól mind a mai napig akkor megkapjuk azt. Azonban egyenlőre nincsen szükségünk erre. Abban a pillanatban hogy szükségünk lesz rá felfedezzük majd ezt a spirituális csoportot a materiális csoport mellett. Talán nem is lesz szükségünk egy fizikai, materiális csoportra, mivel a spirituális csoport önmagában elégséges lesz.

Amennyiben a lelkünk elkezd minket közvetlenül segíteni, azt úgy hívjuk, hogy “szamár hajtó”. A Teremtő küld nekünk egy magasztos lelket, azaz a “szamár hajtót”, hogy az állandóan segítse a személyt. De ez a segítség a mi kérelmünkre jön válaszul, amikor szükségünk van a spirituális felemelkedésre.

Ez hasonló ahhoz, ahogy Rabbi Abba, és Rabbi Yosszi, akikről a Zohár Könyve beszél úton vannak, amikor kinyitják a Tórát, és felfedezik, hogy nem képesek a korrekciót saját maguk által elérni. Szükségük van egy speciális erő felfedésére, mely segíti őket felemelkedésükben.

hzs

17 nov 2010

Kérd meg a Teremtő hogy tegye azt meg!

Mi elfelejtjük, hogy semmi mást nem kell tennünk, mint hogy a Teremtőt kérjük meg arra, hogy cselekedjen! Ehelyett arra gondolunk, hogyan kell nekem szívemet arra erőszakolni, hogy nyíljon meg, hogy én hogyan kapcsolódjak a többiekkel, vagy hogy a többiek hogyan képesek hozzám kapcsolódni. Azonban nekünk egyátalán nem kell erre gondolnunk! Mi önző elménken belül képzeljük el a kapcsolatot, azonban az egyátalán nem olyan mint ahogy azt mi elképzeljük!

Ez a Felső Világnak a szintje: mi egy új valóságot fedezünk fel! Nekünk csak kérnünk kell, és ennyi az egész! Mi azt tanuljuk, hogy minden a kérés következtében történik. Mi imát emelünk, a MAN-t, és azért cserébe érkezik a MAD, a Körbevevő Fény, és az korrigál mindent, míg mi egyszerűen jelen vagyunk a korrekció közben. Minden Felülről jön, és a mi részünkről csak a kérelem, a követelés és az aspiráció szükséges.

A probléma ezen a ponton található: Vajon a Teremtőhöz fordulunk-e, vagy mindent megpróbálunk függetlenül elvégezni? Ez az a pont ahol a hibát követjük el, és megragadunk akár évekig, képtelenek lévén az irányt akár egy kicsit is megváltoztatni, azt megérteni hogy semmi más nem létezik ezen a kérelmen, követelésen kívül!

Annak érdekében, hogy elérjük ezt a követelést erőfeszítéseket kell végeznünk, de azok az erőfeszítések mind csak a kérelemnek az érdekében történnek. Hogyha mi megpróbálunk függetlenül valamilyen szociális rendszert építeni szeretetre barátságra építve, akkor az egy hosszadalmas folyamat lesz mely előbb utóbb elvezet minket annak megértéséhez hogy mi egyre eltávolodunk a céltól, hogy mi nem vagyunk őszinték, hogy mi gyűlöljük egymást, és nem kerülünk közelebb az egységhez.

A Kabbalának minket egy nagyon precíz analízishez kell vezetnie: Ne próbáljunk összekapcsolódni egy másik személlyel, mi képtelenek vagyunk minderre, mi önzőek vagyunk csakúgy mint a másik személy. Csak a Felső Fény képes mindezt létrehozni, annak kell megjelennie és minket összeolvasztania – csakis annak!

Ennél fogva ne keressük a kapcsolatot egymással mivel írva van “férj, feleség és a Shechina (Istenség) közöttük”, azaz létezem én, a barátom, és a Teremtő közöttünk. “Az aki békét köt a Felső Világban, békét köt bennünk” (Oseh Shalom BeMromav, Hu Yaseh Shalom Aleinu).

Bármikor amikor mi a minket összekötő erő nélkül fordulunk egymáshoz, az egy hibás cím, cél. Amikor mi összeölelkezünk, mi nem akarunk ölelkezni, vagy azt ennek a világnak a szintjén tesszük. Vajon valóban szeretetet, egységet vagy barátságot követelünk egymástól? Mindez csak ennek a világnak a szintjén történik. Ki képes közülünk a másik kezese, garantora lenni, vagy akát magáért kezeskedni? Honnan lenne erőnk minderre? Mi csak aspirálni tudunk egymásért a Felső Erőn keresztől, aki kitölti a tereket közöttünk.

Amennyiben mi azt követeljük Tőle, hogy töltse ki az ürességet, hogy minket összekapcsoljon egymással, és hogy állandóan jelen legyen közöttünk, akkor az megtörténik majd, és ráadásul könnyedén történik majd meg. A Kabbala tudománya arra hivatott hogy elhozza nekünk ezt a helyes attitűdöt, miközben mi állandóan elszaladunk attól, megmaradva önző alaptermészetünkön belül.

Ne felejtsük el, hogy “Nincsen más Rajta kívül”! A Teremtő hajtja végre a cselekedetet, de annak érdekében, hogy az megtörténjen nekünk meg kell előznünk az Ő cselekedetét vágyunkkal. Ezt hívjuk úgy, hogy “szövetség létrehozása”, ahol mi egyezményt írunk alá a Teremtővel: mi követelünk, és Ő végrehajt.

Ez hasonló ahhoz ahogy kis gyerekek sétálnak, és vonszolják a felnőttet maguk mögött, és mi is így vonzzuk magunkra a Felső Erőt, hogy az korrigálja azt a természetet amit Ő teremtett, és akkor mi azonossá válhatunk a Teremtővel. Mi nem vagyunk képesek megszerezni a kölcsönös garanciát vagy akár csak vágyni arra. Ahogyan mi elkezdünk egységről beszélni, emlékeznünk kell: “Izrael, a Fény és a Teremtő az egy”. Én magam, a felebarátom és a Teremtő közöttünk, csak a hármunk együttesen lesz képes elérni a valódi kiegyezést és tökéletességet.

Pontosan a csoporton belüli egység iránti aspiráció visz majd el minket annak felfedezéséhez, hogy a Teremtőhöz kell fordulnunk segítségért.

hzs

15 nov 2010

Az önzőség balszerencséje azt edénnyé változtatja

Annak érdekében, hogy egy új érzékeléshez jussunk, egy hatalmas vágyra van szükségünk mely megengedi, hogy kicseréljük a fogyasztásra szolgáló tendenciánkat az adakozás iránti aspirációval. Ez az átmenet a világ kifordított érzékelése felé az adakozás aspirációjával rendkívül nehéz. Ez hasonló a szüléshez, és a szülés az mindig egy elképesztően különleges jelenség, még a modern kori gyógyításban is.

Az újszülött kitör abból a különleges helyzetből melyhez addig kötődött. Ott ő addig megkapta a külünleges táplálást, és védelmet, ott a fejlődés speciális törvényeinek volt kitéve. A környezet nem taszította ki, ahelyett táplálta őt. Most kilép egy ellenséges világba, egy új környezetbe, ahol kűzdenie kell az életéért, növekedéséért. Ez az élet egy semmihez sem hasonlítható forradalma.

Ugyanez történik spirituális születésünkkor. Egy új univerzális érzék fedi fel magát, a külső érzékelés szerve (ennek a világnak az anyaméhén kívül) mely az adakozásra épül, és ezáltal mi elkezdünk egy új világot érzékelni abban.

A Kongressuson egy nagy lépést tettünk előre ebben az irányban. Mi valóban meg akartunk születni, mi enyhén átéltük a szülési görcsöket, és láttuk, hogy még képtelenek vagyunk minderre. Mi éreztük, hogy valami megállít minket, és teljesen visszalök minket. Azzal a jó erővel együtt mely vonzott minket előre mi éreztük a rossz erőt, mely visszalökött minket az anyaméhbe, nem engedi hogy elhagyjuk annak határait, ezt a világot, és nem engedi, hogy mi érezhessük az új világot.

Nekünk szükségünk van számtalan hasonló görcsökre mielőtt megszülethetünk. A görcsök mennyisége és frekvenciája csak rajtunk múlik. Mindenesetre a születés folyamat nem fejeződhet be ezek nélkül, és mi nem kerülteünk ki nélkülük.

Két erő ütközik születésünkkor: a mi nyomásunk belülről kifelé, és az ellentétes erő megmarkolva minket kívülről. Az összecsapások egy új erős vágyat hoznak létre bennünk, hogy mi a spirituális világba kerüljünk. Mi nem vagyunk képesek előre jutni enélkül a vágy nélkül.

A szülési görcsökre a Tórah úgy utal, mint az “Egyiptomi csapásokra”. Önzőségünknek 1O (a teljes dózis) szenvedést kell átélnie, melyek belepecsételődnek a vágyba, és azt az edény formájává változtatják egy Kli-vé. Ezáltal a formátlan “agyag darab” egy olyan edénnyé válik, mely készen áll arra, hogy megkapja a Felső Fényt, a spirituális világot.

Nekünk át kell éljük ezeket a görcsöket annak érdekében, hogy felvegyük a megfelelő formát, amely nélkül lehetetlen bármilyen spirituálisat megkapni. Mi beléptünk ebbe a folyamatba a Kongresszus alkalmával. A Fényről szólva, az állandóan körülöttünk van, és csak a helyre vár ahova behatolhat.

hzs

15 nov 2010

Felemelkedés az első szintre

A spiritualitásban amennyiben mi nem megyünk a végsőkig az azt jelenti, hogy nem dolgozunk teljes vágyunkkal. Akkor az nem utal spirituális fejlődésünkre. Azonban még azt sem tudjuk hol végződik ez a “végsőkig”, mi a maximum. Azt csak elképzelni tudjuk bizonyos mértékig.

Ezáltal mi elértünk egy olyan állapotot, ahol el akartuk érni a spiritualitást teljességében – mindent amit csak el tudtunk képzelni. Ezzel a maximális szándékkal érkeztünk a Kongresszusra. Mi csak ezt akartuk semmi mást, hogy a “mennyek fel legyenek fedve”.

De mit fedtünk fel ehleyett? Hogy mennyire képtelenek vagyunk belsőleg akár egy centiméternyire is közelebb kerülni ahhoz! Nem vagyunk képesek elfogadni azt, hogy egyesülnünk kell, el kell töröljük magunkat.

Ahogy mi elkezdtünk beszélni a közöttünk levő kapcsolatokról, és a megteendő belső munkáról, vágyaink azonnal lehűltek. Mi még nem vagyunk készek arra hogy megszerezzük a spirituális világot ezzel az árcédulával!

Ez azt jelenti, hogy félreértettük a Felső Világot, és nem értettük meg hogy az nem más mint az adakozás tulajdonsága önzőségünk fölött. Mégis éreztük ennek szükségességét. 3 belső cselekedettel töltött nap után csalódottan távoztunk. És ez a csalódás abból a tényből származik, hogy mi képtelenek vagyunk és nem vágyunk arra, hogy elérjük a valódi spiritualitást. Mi arra vágyunk, hogy megmaradjunk a mi saját spiritualitással kapcsolatos definíción belül, mint vamai ami egyszerűen jó, örökkévaló és kellemes a mi jelenlegi önző vágyaink számára.

Mit is fedeztünk fel? Ez a bal vonal volt, a mi saját gonosz hajlamunk, az a tény hogy mi a spiritualitást saját önző vágyainkon elül akarjuk megszerezni, mint a korporealitást. Miért is nem kaptuk meg mindezt? Mivel nem szükséges, hogy bármit is megkapjunk a spiritualitásban. Mindaz teljesen nyitott. Amennyiben adakozni akarunk csak tessék, megtehetjük. Minden megengedett, és bármi lehetséges. Senki nem képes azt ellopni tőlünk.

Más szóval az önzőségünkön belül mi felfedeztük, hogy a mi spiritualitással kapcsolatos definíciónk hibás. És mindez megjelenik majd nekünk mind a 125 szinten! Mi még mindig nem látjuk azt, hogy természetünk teljesen ellentétes a spirituális természettel, hogy mi képtelenek vagyunk azt megszerezni, és hogy csak egyetlen lehetőségünk maradt: csak hogy a Teremtőhöz kiáltsunk, Hozzá forduljunk kérelemmel. Ez már a jobb vonal. Nekünk magunk fölé kell emelkednünk, és akkor a középső vonal abból emelkedik majd elő.

Ennek ellenére nagy munkát végeztünk el. A kétségbeesés, mely eluralkodott rajtunk, a fájdalom, és kilátástalanság mely megjelent bennünk megmutatta nekünk képtelenségünket, hogy a spiritualitást önző vágyainkon belül szerezzük meg. Lényegében mi azt kértük, hogy a spiritualitás pontosan ezen önző vágyakon belül jelenjen meg, az adakozó vágyak helyett. Most a gonosz eme feledezése után, mi belépünk a jobb vonalba, korrigáljuk majd magunkat, és elérjük felépítjük a középső vonalat.

Ennél fogva amit mi a Kongresszuson elértünk az egy nagy eredmény. Mindez már a spirituális út kezdete. Ez még soha nem történt meg ilyen nagy méetekben, és az utolsó generáció hatalmas önzőségében. Báál HaSzulam azt írja: “Én boldog vagyok azon bűnözők miatt akik felfedezésre kerülnek, mivel annak az oka a nap szentsége”.

Egy hatalmas Fénynek kellett leömlenie Felülről annak érdekében megmutassa nekünk, hogy mi mennyire nem vágyunk, mennyire képtelenek vagyunk, és mekkora mértékben ellentétesek vagyunk a spiritualitásra, amekkora mértékben nem akarunk az egységre, és a közöttünk levő szeretetre gondolni. Mindez a “nap szentsége”, mivel mi egységre léptünk, és mindennek ellenére vágytunk arra, hogy felemelkedjünk a spiritualitásba bizonyos mértékben.

Mi felfedtük a szintet vagy vágyat felettünk, ahová fel kell emelkedjünk. Azonban egyenlőre mi képtelenek vagyunk azt megtenni, mégis meg kell azt tegyük, hogy a spirituális létra első fokára felmésszunk.

Ezért van az, hogy én nagyon boldog vagyok a Kongresszus eredményével, és nagyon reménykedem hogy a közeljövőben mi már felfedjük mind a három vonalat mint a középső vonalat.

hzs

15 nov 2010

A végső gyülekezet

Mi nem tudjuk előre mit és hogyan korrigáljunk, hogyan gyűjtsük magunkat egy integrált rendszerbe mely a Végtelen Világban lett megteremtve. Végül is a Teremtő azt kívánja hogy mi függetlenek legyünk, hogy a személy megtalálja a helyes formulát a kölcsönös integrációra saját erőfeszítésein és tapasztalatán keresztül.

Mint kisgyermekek mi megpróbáljuk a szétválasztott részeket összekapcsolni, azokat egymásba rakni, és aztán azokat ismét szétszedni. A korrekció és törés váltogatják egymást, és ezeknek az erőfeszítéseknek köszönhetően mi közelebb kerülünk egy megértéshez ami biztosíthatja sikerünket.

Összességében négy kísérlet van elvárva tőlünk, mivel megszerzés iránti vágyunk a vastagság (Aviut) négy rétegéből áll. Mindegyik rétegben mi megpróbáljuk összerakni magunkat, felfedezni arra való képtelenségünket, és aztán megint szétszedjük a darabokat hogy újra kezdhessünk. A bölcsesség a hibák elkövetése kapcsán szerzett tapasztalatból származik: először is fel kell fedezzük a törés, és a közöttünk levő gyűlölet teljes mélységét, és utána kezdjük majd megérteni mit is tegyünk azokkal.

Ma mi az utolsó, negyedik összegyűjtés, összerakás előtt állunk. Meg kell találjuk magunk számára a korrekció módszerét. De most már a teljes globális rendszer részt vesz a folyamatban, és nekünk a módszert a globális szinten kell alkalmazzuk.

Ma mi hatalmas önzőség felett egyesülünk, a törés, taszítás és visszautasítás leghatalmasabb mélysége felett. Ennek a mértéknek megfelelően mi felfedezzük a módszer erejét, mely lehetővé teszi nekünk, hogy egyesüljünk ismét annak az erőnek a segítségével, mely a Természetbe van ültetve, és mely képes a törött részeket összetartani.

Nem mi vagyunk azok, akik a részeket összekapcsoljuk egymással. A mi feladatunk egyszerűen az hogy felkészüljünk minderre, és hogy megértsük a gyülekezet, összerakás módszerét, minden egyes rész helyét, és azok korrekt intergrációjának formáját a kollektív egészbe.

Munkánk csak most kezdődött. Ez a munka különleges, és a személyt egy példa nélkül álló evolúcióhoz vezeti. Mindez egy valódi kihívás.

hzs

09 nov 2010

Mindenki fontos

Kérdés:

Amennyiben különböző országból származó barátok egyesülnének az Interneten keresztül, képesek lennének ők ugyanazt az erőt generálni, melyet a Kongresszuson való fizikai résztvétellel hoztak volna létre?

Válaszom:

Természetesen. Mi olyan erőkről beszélünk, melyek nagyon fontosak számunkra. Mi még nem értjük, hogy a spirituális világban az erő a minőségből, és nem a mennyiségből származik.

Ilyen sok országnak és nemzetnek a képviselői egy teljes palettát (Babilont) hoznak létre. Ők különbözőek, és ez a különbözőség, a felette levő kapcsolattal együtt a mi korrekciónk elérése. A különbözőséget Ádám lelkének a törése okozta, melyet Noé özönvíze és Babilon tornya követett, vagy azok a szátválások, melyek fölött mi most egyesülünk.

Minden egyes személy a teljes egész egy részét reprezentálja, mely különbözik mindenki mástól. Azáltal, hogy összeragasztjuk ezeket a részeket egymással, mi korrigáljuk a törést, a Teremtő “Én megteremtettem a gonosz hajlamot” munkáját a Fénnyel. Ezért van az, hogy az összes barát virtuális résztvétele ilyen fontos számunkra. Semmilyen körülmények között nem szabad, hogy ők elhagyjanak minket, és fontos, hogy velünk együtt legyenek az egész kongresszus ideje alatt.

Az egy helyen összegyűlö barátok száma nem számít: az lehet kétszázezer, vagy két ember, vagy egyéni tanulók a világ minden részéről. A spirituális világban a mennyiség nem számít csakis mindenkinek az egyénisége.

hzs

09 nov 2010

67 queries in 0,750 seconds.