csoport

Az a “sivatag” melybe belépek amikor kilépek az önző rabszolgaságból nem más mint a csoport. Hogy kölcsönös adakozásban létezzünk, és hogy élvezetet kapjunk attól, hogy mindenkinek adakozunk az egy valódi “sivatag”, és a “szenvedés kenyere” (Matzot, kovászatlan kenyér) számomra.

Amennyiben képes lennék önző élvezetet kapni az adakozás által, én boldogan mindent megadnék a megszerzés érdekében. De nem vagyok képes “az adakozás érdekében” adni személyes haszon nélkül. Én képtelen vagyok ily módon cselekedni, egy ujjamat sem vagyok képes mozdítani az “adakozás hajtóereje által”. Semmilyen fenntartást nem kapok ez által, szóval hogyan lenne egy motor képes dolgozni hajtóerő, elektromosság nélkül?

Az önző megszerzés hatalmas mindenfajta energiát ad nekem, kalóriát, jouls-t, wattokat, de az adakozás semmilyen energiát nem ad. Én megmozdítom a kezem a megszerzés érdekében, de ahogy felfedezem, hogy az adakozás, megfagyok és nem vagyok képes mozdulni többé. Abban a pillanatban, akár a cselekedet közben azt találom, hogy az az adakozásra irányul, megfagyok, mozdulatlanná válok, semmit nem vagyok képes csinálni. Akár rám is ordíthatsz “Gyerünk már, mozdulj, csak mégy egy lépés”, de nem vagyok képes rá.

Ennél fogva mi képtelenek vagyunk meglátni a spirituális világ gyönyörűségét, és arra Egyiptomból vágyni. Csak a csoport képes belénk ültetni a spiritualitás hatalmas fontosságát, az becsapja egónkat azt hitetve vele, hogy az jól fogja magát érezni a spiritualitásban.

Mivel mi belsőleg össze vagyunk kapcsolva, és befolyásoljuk egymást, én elfogadom ezt a hazugságot, mint ahogy hozzászoktam, hogy elfogadjam a korporeális világ hazugságait, mely élvezeteket ígért nekem büszkeségemet, bujaságomat, és ambíciómat manipulálva. Én hirtelen elkezdek a spiritualitásra vágyni akkora erővel, hogy hajlandó vagyok feladni önző tulajdonomat, “Pithom és Ramses virágzó városait”, melyek hallal és hússal vannak megtelve, és inkább a sivatagba menekülök, egyetlen zsák liszttel a vállamon.

Ezáltal teljes munkánk abból áll, hogy meggyőzzük egymást, hogy a spirituális világ a lehető legjobb létező dolog. Ez így van akkor is ha létező önző vágyaink szempontjából a spiritualitás az abszolút sivatag, és a szenvedés kenyere.

Szóval ne essünk kétségbe a zuhanás állapotaiban, mivel azok hiteles állapotok, melyeknek meg kell jelennie a felemelkedések, áttörések előtt. Egy részről én valós módon megvizsgálom a helyzetet, és megértem nem akarok adakozni, én gyűlölöm és visszautasítom azt. Mégis, az olyan fontos hogy el akarom azt érni bármi is legyen, és a spiritualitás nélküli életet a halálnál is rosszabbra tartom. Ez az attitűd bennem a közösség hatására jön létre.

hzs

Kérdés:

Hogyan tartsam meg a szándékot, amikor minden fajta akadályokba ütközöm?

Válaszom:

A szándék megtartása kizárólag a környezet és egy szoros napi program segítségével lehetséges: tudnom kell, hogy létezik egy lecke melyen részt kell vennem, és nekem oda el kell mennem, vannak feladataim, kötelezettségeim a csoportban, és nekem azoknak meg kell hogy feleljek. Tilos visszafelé lépni a rutinszerű napi programtól bármiben is.

Használjuk fel minden szabad időnket arra, hogy több munkát végezzünk mint azelőtt. A zuhanás alatt az egyetlen dolog ami segíthet az a csoporttal való kapcsolatom, ahol minden hogy milyen munkát végzek, mint egy szorgalmas munkás, mindenféle érzés és intellektus nélkül, amire képtelenek vagyunk abban a pillanatban.

A zuhanás megfelelő megvalósítása az abból áll, hogy nem próbálunk attól elmenekülni, hanem azt a felemelkedésre használjuk. Amennyiben azt hisszük hogy mi képesek leszünk azt kezelni saját vágyunkkal és értelmünkkel, az teljesen hibás gondolkodás. A zuhanás alatt a személy nem végez semmilyen számításokat, és nem érez semmit. Ő gyakorlatilag halott.

Mi is a zuhanás? Az újabb, magasabb szintű vágyak megszerzése az élvezet érzése iránt. Mi érezni kezdjük azt hogy a mi GE (Galgata ve Eynaim) edényeink csatlakoznak a Felső AHP (Awzen, Hotem, Peh) edényeihez, és saját vágyaink helyett elkezdjük érezni az Ő vágyait.

Előzőleg én rendelkeztem az én saját 1O Szfirámmal, és a Felső rendelkezett a saját 1O-ével. Azonban most én az Ő vágyát magaméhoz csatolom, az én GE-met az Ő AHP-jához, és ezáltal ismét 1O Szfira jön létre. Az én kicsiny AHP-om helyett, én pluszként megkapom a Felső AHP-ját, hatalmas vágyakat amelyek hajlandóak megszorítani és lenullázni magukat. Ez az AHP megkapja az engedélyt hogy nekem dolgozzon, mely hatalmas terhet rak rám.

Tegyük fel, hogy én képes vagyok 2O kilót felemelni, de most arra vagyok kényszerítve, hogy 5O kilót emeljek. Nem vagyok erre képes! Ők egy 5O kilós súlyt kötöztek mindkét lábamhoz. Képes lehetek-e egyetlen lépést is tenni? Vagy én valakinek 1O.OOO dollárt akartam adni, és hirtelen felfedezem, hogy nekem magamnak égető szükségem van pont ennyire a bankszámlámon. Akkor hogyan tudnám most ezt a pénzt másnak adni? Nagyon sok hasonló példa adódik életünkben.

Ezt tekintjük úgy, mint a Felső AHP-jának a megjelenítését. Mit tehetek, ha én mindazt teljes sötétségként érzékelem? Van valami módja annak, hogy képes legyek mindezt feldolgozni saját intelligenciámmal, vagy érzelmeimmel: Az én szempontomból létezik-e bármilyen logika mindebben?

Én “jó kisgyerek” voltam előző létrafokomon, és most hirtelen rám tettek vágyakat és feladatokat, melyekkel nem vagyok képes megbirkózni. Elvileg nekem ezeket végre kellene hajtanom jelenlegi állapotomban, amikor én elvesztettem elmémet és érzékeimet, és teljesen elvesztem, és csapdába kerültem a végtelen problémákba? Hogyan lennék képes bármit is egyedül megtenni?

A megmenekülés kizárólag a csoportban található, és bármilyen mechanikus munka elvégzésében a csoporton belül általam. Ez lesz az én induló pontom a következő szintre való felemelkedésemhez.

hzs

Kérdés:

Amikor mi rátekintünk erre a világra mi azt elménkkel ítéljük meg, de hogy vagyunk mi képesek megérteni a Teremtő elméjét?

Válaszom:

Ezért van az, hogy nekünk korrekciókat kell végeznünk: meg kell tisztítsuk elménket az összes önző értelmetlenségtől mely azt kitölti, megakadályozva minket abban, hogy láthassuk a Teremtőt. Amennyiben mi elvégezzük a korrekciókat a Hasszadim Fényén keresztül, akkor az önző vágyunk fölé emelkedhetünk és készen állhatunk arra, hogy elfogadjuk a Hochma Fényét, azaz a Teremtő elméjét.

Lényegében mi magunkat kutatjuk, és arra alapulva mi felismerjük azt az Erőt, mely megteremtett minket. Írva van: “Cselekedeteiden keresztül ismerlek meg Téged”. De mi az Ő cselekedete? Az én vagyok! Én vagyok a Teremtő cselekedete! És nekem meg kell értenem ki is vagyok.

Ehhez nekem ki kell lépjek az én korlátozott, önző nézőpontomból, és a csoportot kell építenem magamon kívül. Amennyiben én elkezdem magamat leellenőrizni a csoporttal szemben, mint egy vágy a Fénnyel szemben, akkor az jelzi az én megértésem kezdetét a Teremtő cselekedeteivel kapcsolatban. Ez abban a mértékben történik meg, amekkora mértékben én képes vagyok azt elviselni, és kívánni.

hzs