csoport

Kérdés:

Amennyiben egy Kabbalista a valós spirituális világot érzékeli, hogy élhet át kétségeket, vagy akár hibákat?

Válaszom:

A spirituális világ nem egy élettelen sémába van beleillesztve melyet mi kész formában érzékelünk. Az eredeti adat (Resimó) megjelenik bennünk, és mi építjük ki attitűdünket, mely tele van adakozással azokkal szemben akik körülöttünk vannak: a csoporttal és a Teremtővel szemben. A megfelelő attitűd formálja meg a Felső Világot bennünk.

Ennél fogva nem szabad meglepődnünk azon, hogyha egy Kabbalista a spirituális világban kétségeket él át, különböző teóriákon, feltevéseken megy keresztül, mint az evilági tudósok, kutatók. Végül is pontosan ennek a tisztátlanságnak és azok megoldásának letisztításának köszönhető a fejlődésünk.

Én mindig kételkedem, és már tapasztalatból tudom, hogy jobban értem meg ma azt ami tegnap történt, amikor esetleg hibát követtem el. Végül is minden egyes szint csakis az a fölötti szinten érthető meg, mivel az abból született, és egy magasabb szint által van irányítva. Minden egyes nap a személy jobban megérti a Teremtőt, ahogy azt az egyik nagy Kabbalista mondta: “Minden egyes nap egy új Teremtőm van!”.

hzs

Amikor valaki méltó a spirituális előrehaladásra, amely a lelkek közös rendszere által lehetséges, a Fény vezetni kezdi előre, az önbeteljesülés irányába. Ez az út elviszi a személyt a csoporthoz, és neki hinnie kell abban, hogy a csoport Felülről adott a számára.

Ettől a pillanattól kezdve, a személynek van szabad választási lehetősége megalapoznia magát a barátok irányába. Megalapozza magát a csoporton belül, és ez több, pozitív pontot jelent:

A személy felhagy az önzéssel. A Fény növekszik, ő pedig felemelkedik az egoizmus fölé, és visszavezeti magát a Forráshoz, tehát magába foglalja azt, tehát így, a közös hálózathoz kapcsolódik, és ott feltárja a Teremtőt. Azt is meg kell értenünk, milyen módon integrálódhatunk egy egyszerű hálózathoz. Azonban, képtelenek vagyunk érezni ezt, mivel túlságosan földiesek vagyunk.

A Zóhár alapján, a szemünket befelé irányítjuk, és nem látjuk a pillanatnyi valóságot, nem értjük, hol vagyunk. Sőt, lebecsüljük ezeket a kifinomult érzékeket. Elutasítjuk ezt, és nem engedünk meg magunknak, csak egy kicsit érzékenyebb kapcsolatot sem közöttünk. Azonban a kapcsolat ezen belül van. Csak figyelmesebbnek kell lennünk, látnunk és fel fog tárulni. Akkor a feltárás miatt, elkezdjük megszerezni a Reformáló Fényt.

Valójában nem a Fény az, ami eljön hozzánk, hanem mi mozdulunk el a Fény irányába. A személy egyre közelebb kerül a Fényhez, a barátaival való kapcsolat rendszeréből adódó gravitáció mértékének megfelelően. Ez egy közös rendszer, ami állandó és perfekt, de fokozatosan nyilvánul meg, a Fényre való érzékenységünk mértével megegyező módon. A Fény maga állandó, csak a vágyra van szükségünk, amely közvetlen felé irányul.

A csoport biztosítja valaki számára az ellenállást, a külső környezettel szemben. Ezzel meg tudja magát védeni a körülvevő világ erejétől, amely befolyásol minden embert a vágyain, gondolatain, és céljain keresztül. A személy belép a csoportba, egybeolvad vele, alá akarja vetni önmagát a csoportnak, és akkor megkapja a különböző fajta gondolatokat, vágyakat és célokat tőlük, megszabadítva magát, mindenféle külső diktátumtól.

A személy megszerzi a teljes csoport erejét, majd elkezdi megnyilvánítani a közös lélek erejét kifelé. Természetesen ez sokkal nagyobb törekvést jelent a Fény felé, annál, mint ami elvitte őt a csoporthoz.

A Fény és a korrekció ezen erőteljes impulzusán keresztül, a személy magára vonja a Fény befolyását, ami felemeli őt az egoisztikus szándékokból, a Lo Lishma állapotából (nem az Ő Nevéért) az altruisztikus szándék, a Lishma szintjére (az Ő Nevéért).  

Kérdés:

Mindig azt halljuk, hogy egyesülnünk kell, és keresni a Teremtőt, de mi nem érzékeljük ezt, mint gyakorlati feladatot. Mit kellene valójában tennünk?

Válasz:

Ha valamilyen külső cselekedet hasznos, a belső folyamat számára, akkor végre kell hajtanunk. A haszon talán a jövőben jelenik meg. Például, egész évben végre kellene hajtanom egy fizikai cselekedetet, hogy ez bennem, egy másik, belső réteg elérését segítse, vagy más szavakkal, közelebb fogok ez által kerülni, a Teremtőhöz, az adakozáshoz. Felismerem, hogy mennyire messze vagyok ettől, és akkor a vágyam elősegíti a szándékom korrekcióját, a „magam felé irányultságból,” az „adakozás felé irányultságra.”

Más szavakkal, a „cselekedet végén” meg kell jelennie, egy elsődleges gondolatnak. Vagy megmondják nekem, mit kell tennem, és végrehajtom, az „értelem feletti hittel,” vagy magamtól cselekszem ezen a módon. Bármelyik esetben azonban a cselekedet, a személyhez tartozik.

Azonban ha a cselekedet nem a megfelelő szándékkal lett végrehajtva, ami azt jelenti, hogy a csoport egységének érdekében történt, akkor nincs jelentősége, mennyire fontos a szándék, nem hoz semmilyen hasznot sem. A személy munkája ugyanis pontosan az, hogy a szándékon dolgozik.

Lehetetlen ezt megkerülni, mivel a világ természete alapvetően az élvezetek utáni vágyakból, és abból a vágyból áll, hogy élvezetet adjunk, és az ezekhez tartozó fogalmak az egység és közös egymásba foglalás. Semmi nincs a vágyakon és a szándékokon kívül.

Az alsóbbnak a kapni akarási vágya, belép a Felső adakozási vágyába, mint MAN (ima a korrekcióért), és a Felső adakozási vágya leereszkedik az alsó kapni akarásához, és kitölti, mint MAD (a korrekció Fénye). Akkor a két végrehajtott, közös egyesítés: Bina a Malchutban és Malchut a Binában, a Teremtő a teremtményben, és a teremtmény a Teremtőben, ameddig el nem érik a teljes azonosságot. Ez a teljes cselekedet!

Hol történik mindez? Ez csak a gondolatban, a vágyakban, a belső erőfeszítésekben! Természetesen ez a legnehezebb dolog. Néhányan közülünk könnyen feltalálják magukat a mentális munkában, miközben másoknak ez nagyon nehéz. Azonban a spirituális munka egyaránt nehéz mindenkinek, legyen az tudós, vagy ács, mert a lélekben kell végrehajtani, nem az elmében.

Végrehajtunk bizonyos cselekedeteket, melyek az egyesülésünkre irányulnak, a helyes szándékkal: Miért csináljuk mindezt?  Miért tesszük ezt együtt, az egyéni cselekedetek helyett? Miért akarjuk kiterjeszteni a résztvevők körét? Ez feléleszt, és inspirál bennünket.

Az erőfeszítéseinkre irányuló szándék nélkül, mi csak „összegyűlt bolondok’ vagyunk, mert még a legfontosabb munka is jelentés nélküli, üres, ha nincs mögötte szándék.

kn

A legfőbb problémánk az, hogy alábecsüljük a gondolat erejét. Birtokolnunk kell egy belső fókuszt, ami az egyetlen hálózatba való egyesülésünkre irányul, ahol együtt vagyunk. Ez a módja annak, hogyan találjuk meg a lényeget és a belső erőjét a Tórának, az eljárásnak.

Ez a pont nem tiszta még a számunkra. Nem értékeljük eléggé, és nem látjuk a fontosságát. Tény, hogy nem fordítunk erre megfelelő figyelmet.

Valaki tudja az anyagot, jobban, mint bárki más. Sok cselekedetet hajt végre. Azonban mindenki be van zárva a saját belső koncentrációjába, mélyen önmagába.

Nem lépek egységre a csoporttal, amit látok a szemeimmel, de nem kapcsolódom a közös törekvéshez az együttlétre, ahhoz, hogy egymásba legyünk befoglalva, az adakozás elérése érdekében. Ez hasonló, egy spirituális „energiafelhőhöz” köztünk.  Ez az, amit keresnünk, és ami felé törekednünk kell.

Nem avatkozom a körülöttem lévő barátom belső világába, a szívben lévő pontját próbálom meg érezni. Ezáltal sokkal inkább bennem kerül ez a pont feltárásra. Ez az, ahol megtalálom a belső lényegét a csoportnak. Minden tisztává válik a gondolkozásunkban. Amiben hiányt szenvedünk, az a mentális koncentráció. Ez vagy hiányzik, vagy nem elegendő a mindennapokban.

Mi a dolgokat a külső cselekedetek alapján mérjük fel, de ez nem a helyes módszer. A gondolatainkba való mélyebbre ásással megpróbálok a belső kapcsolatok felfedezésére összpontosítani. Ezt kell felfedeznem, mint speciális tervet, vágyat vagy rendszert, amelyben élek.

Ezért hívjuk a kabbalát belső tudománynak. Baal HaSulam nagyon sokat ír, az elméről és a racionális analízisről. Ez pontosan a mentális koncentráció módszere, amely a belső tisztaságon keresztül működik. A fontos tényező itt nem az, mennyire okos valaki, hanem hogy mennyire akar és próbálkozik. Az erőfeszítéseink egy belső keresésben koncentrálódnak.

A vágyaink közös mezeje jelenik meg köztünk és bennünk. Még ha ez el is van rejtve, itt van. Miközben felülről lefelé halad, valójában már minden készen áll; most csak fel kell tárnom mindezt egy lefelé való mozgáson belül.

kn