Dr. Michael Laitman

csoport

Munka a spirituális hálózatban

Kérdés:

Mit lehet tenni, ha a Zohár olvasása közben a szándék elgyengül, mivel az értelem állandóan megpróbálja megérteni a szöveg tartalmát?

Válaszom:

Nem szabad hogy odafigyeljünk arra. A szándéknak egyre erősebbé kell válnia a lecke alatt, mivel a barátoknak együttesen arra kellene gondolniuk. És ha mindannyian megtartják a szándékot, akkor nem lehetséges hogy valaki kiessen abból.

Itt mi valóban a közöttünk levő spirituális kommunikációs hálozathoz csatlakozunk, nem pedig egy materiálishoz. Amennyiben én megtartom a szándékot, én magamat ahhoz kötöm, hogy “Izrael (azok akik egyenesen a Teremtő felé irányulnak), a Tóra (a Fény), és a Teremtő az egy”, szóval én, a Teremtő és a csoport egy egésszé válik és felfedi a Fényt mely kitölti a teljes valóságot. Amennyiben mindannyian arra igyekszünk, hogy átéljük ezt a feltételt, és a Zohár Könyve olvasásának köszönhetően a Fénynek ezt fel kell fednie számunkra, akkor ez a szándék még erősebben fog “lángolni” bennünk. De ha én úgy érzem, hogy a szándékom gyengébbé válik, abban én a többiektől függök 1OO %-ban.

Ebben a tekintetben mi valóban a spirituális hálózaton belül dolgozunk. Ennél fogva mi belépünk a spirituális világba, és azon belül legjobb képességünknek megfelelően cselekszünk hogy megtartsuk a szándékot, és “Izraelt a Tórát és a Teremtőt” összekapcsoljuk.

Mi már most így cselekszünk a spirituális világban, és ezt csak fel kell fedezzük saját magunknak. Ennél fogva mi követeljük a Fénytől, hogy ezt felfedje számunkra.

hzs

29 nov 2010

A világ rajtam múlik

Kérdés:

Hány embernek kell a megfelelő szándékot egyazon időben megtartania annak érdekében, hogy a spirituális korrekció megjelenjen?

Válaszom:

Csak nekem. Amennyiben én felfedezem vágyamat a többiekkel való egyesülés érdekében, én felfedezem azt is, hogy ők már egységre léptek. Nekem úgy tűnik, hogy ők nincsenek egységben annak érdekében, hogy én dolgozzam rajtuk, és ők pedig rajtam. Mégis mindez csakis az én szemszögömből van így.

Mindaddig amíg én nem vagyok korrigálva, és látom a korrupciót bennük, és én dolgozom rajtuk annak érdekében, hogy ők befolyásoljanak és megerősítsenek engem. Az ő támogatásuknak köszönhetően én korrigálom magamat, és akkor látom, hogy ők is egyre korrigáltabbá válnak. Végül is “minden egyes személy a saját hibáinak megfelelően bírál másokat”.

Ebből az következik, hogy nekem csakis a saját korrekcióm miatt kell aggódnom. Akkor mi lesz a többiekkel? Én úgy látom, hogy a világ az törött és nekem azt korrigálnom kell. Mindez azt jelenti, hogy én magamat korrigálom. Ebben az esetben amennyiben én a többieket az adakozás iránti szándékkal kezelem, akkor nem látom őket törött állapotban. Ehelyett én a Shechina-t (Istenséget) látom bennük, a Teremtő felfedezését, Aki kitölti az egész világot.

hzs

29 nov 2010

Ha te nem ébredsz fel, holnap mindenki aludni fog

Kezdetben a személy úgy növekszik, mint egy embrió anyja anyaméhén belül, azaz mindeddig a “kövületi” szinten, egyszerűen lenullázva magát. És utána kisgyermekké válik aki a felnőtt mellett létezik, és ez már a “növényi” szint. Ezek után a személy egy felnőtté válik, mely az “állati” szintnek felel meg.

Mindezek a szintek a természet erői által vannak létrehozva, azaz nekünk nem kell erőfeszítést tennünk annak érdekében, hogy fejlődjünk, mivel a Természet kapcsolja be azokat az erőket, és a vágyat a növekedésre számunkra magunkon belül. Más szóval az emeli fel a kérelmet a fejlődés érdekében, a MAN-t (Mayin Nukvin – női vízek) a mi nevünkben, az saját maga által ébred fel bennünk.

A Teremtő (Természet) két irányból hat ránk. Belülről az embrió fejlődni igyekszik, és lenullázza magát anyjához viszonyítva, és kívülről az anya szervezete táplálja az embriót, és nem kezeli azt idegen testként. Mindkét hatás alapvető ösztön által van irányítva, a kölcsönös szeretet által egymás iránt, a felnőttől a gyermek iránt, és a gyermektől a felnőtt felé.

Az állati szinten az érettebb korban nekünk továbbra is le kell nullázzuk magunkat a többiekkel szemben annak érdekében, hogy tanulhassunk másoktól. Mégis ismételten ezt is ösztönök irányítják.

A lélek fejlődésével kapcsolatban a beszélő szinten, az embernek, az Ádámnak (Adam vagy Dommeh, azaz hasonló héberül) magának kell beindítania a MAN emelését, a korrekció iránti kérelmet. Más szóval léteznie kell egy vágynak mely az emberből magából származik.

Mi kapunk egy kezdeti kiinduló pontot ebből az első vágyból, mint a Teremtő részét, Felülről, mely a mi “szívben található pont”-unk melyet Felről kaptunk, az összes többi szükséges eszközzel, melyek a Kabbala írásai, a tanár és a csoport. Ezen eszközök helyes használatával nekünk kell elérnünk azt a vágyat, hogy el akarjuk érni a Teremtővel való azonosságot (az első erő a Teremtőtől származik, a második erőnek tőlünk kell érkeznie).

Én rendelkezem egy fejlődés iránti vággyal, de képtelen vagyok arra, és nem értem mit is hogyan kellene cselekednem. Minden el van rejtve tőlem, de mégis, hogy ezt a rejtélyt megoldjam megkaptam a csoportot, a környezetet. Ennek érdekében tört össze a kollektív lélek.

Ezeket (a többi pontot) nekünk szívben található pontunkhoz kell hozzákapcsolnunk, és akkor megkapjuk a szükséges erőt a cselekedethez. Az én szívben található pontom támogatva lesz a csoport által, és amennyiben megkapom a segítséget attól, akkor képessé válok MAN-t emelni a Teremtőhöz. Nem számít hol dolgozom egész nap, csak az számít hol vannak gondolataim, mivel ez az ahol én valójában vagyok.

Azonban a gondolataimat csakis a környezet segítségével tudom definiálni. Szóval egyezzünk meg, hogy mindannyian megteszünk amit csak tudunk, hogy senki ne feledkezzen meg erről, akár csak egy pillanatra sem, hogy nekünk állandóan kapcsolatban kell maradnunk, ezáltal állandóan felébresztve egymást.

Tegyük meg ezt a kívánságot, és akkor együtt a világ minden táján található barátainkkal együtt vonjuk a Felső Erőt, a Teremtőt ehhez a vágyhoz. Vegyük Őt rá arra, hogy segítsen minket abban, hogy csakis az egységre gondoljunk, csakis a kölcsönös garanciánkra az Arvutra.

Amennyiben mi nem kelünk fel, a többiek sem fognak felébredni, és ha a többiek sem ébrednek fel, akkor holnap magam sem leszek képes ébren maradni a lecke közben. Semmi kiút nincsen ebből, hacsak nem vesszük magunkra a felelősséget hogy egy alapvető vágyat nyújtsunk, amit a csoporttól visszakaptunk, és azzal aztán képesek vagyunk a Teremtőhöz fordulni kérelmünkkel.

Mindaz amit a Természet az embrióval, a gyermekkel, vagy bármilyen ebben a világban élő teremtménnyel cselekszik annak érdekében hogy azokat növekedésre késztesse, nekünk azt a szabad választásunk által kell elvégeznünk és tudatosan kell megkezdenünk saját evolúciónkat.

hzs

26 nov 2010

Semmid sincs amivel egyedül a Teremtőhöz járulhatnál

Amikor mi “parancsolatokról” (Mitzvot) beszélünk, mi azokra a vágyakra utalunk, melyek engem a többi emberhez kapcsolnak. 613 (TARYAG a Gemátriában) ilyen vágy létezik, és nekem korrigálnom kell azokat a Reformáló Fény (melyet “Tóra”-nak hívunk) segítségével.

Amennyiben én folyamatosan dolgozom azon, hogy kapcsolatot hozzak létre felebarátommal, akkor nincs mit korrigálnom. Amennyiben az ember egyedül van, akkor semmivel nem rendelkezik amivel a Teremtő elé járulhatna, csak egy spirituális szikra és az állati vágyak melyeknek nincs szükségük korrekcióra.

Amennyiben mi korrigálni akarjuk magunkat, fel kell tárnunk a törés helyét a Teremtő előtt, de mi nem vagyunk képesek erre egyedül. Egy ember egyedül nem képes átvészelni a törést, és annak feltárását sem, ahhoz legalább két ember szükségeltetik. Ennél fogva mind a 613 vágy, melyeket mi a Reformáló Fény segítségével korrigálunk, az a mi másokkal való törött kapcsolataink korrekciója.

Az a Fény mely azelőtt kitöltötte a közöttünk levő kapcsolatokat, és fenntartott minket, eltűnt. Most nekünk azt vissza kell hívnunk, és vissza kell azt vezetnünk saját helyére. Amikor a Fény visszatér, az először a mi kapcsolatunk törött helyét javítja ki, majd ki is tölti köztünk lévő kapcsolatot.

hzs

KA

25 nov 2010

Ahol a törvénytelenség uralkodik

Rabash, 298.-as cikk: “A Kegyelem és Bíráskodás tulajdonságainak az integrációja”: Zuhanás alatt, amíg az élvezet iránti vágy legyűri őt, a személynek nincs választása. Amikor azonban az adakozás iránti vágy kezdi el uralni őt, akkor nincs szüksége arra hogy válasszon. Ezáltal az összes szabadsága abban van, hogy eldöntse mi uralkodjon felette: a bíráskodás tulajdonsága, vagy a kegyelem tulajdonsága.

A lélek tíz Szfirából áll. A Keter-től a Tifferet felső harmadáig, a Bina uralkodik, az adakozás iránti vágy, és  a Tifferet alsó harmadától a Malchut-ig a megszerzés iránti vágy uralkodik. Csakis középen, a Tifferet közéspső harmadában uralkodik a “törvénytelenség”. Ez a hely sem az adakozás sem a megszerzés alá nincs rendelve.

Valóban néha a személy nem képes dönteni melyik irányt vegye: gondolatai és vágyai nem hajolnak egyik irányba sem. Ez a választás helye. Ugyanakkor mi általában eltávolodunk és nem gondolunk semmi bizonyos dologra. De az idő és az élet tovább halad.

Hogyan használhatom akkor fel azt, hogy szabad vagyok attól a két erőtől, mely engem felülről irányít? Hogy ezt megtehessem, nekem egy környezetet kell választanom, mely esetben tőlem függ ki uralkodik majd felettem amikor én semleges állapotban vagyok.

Én a szívben található pont hívása által ébredek fel, és az egy csoporthoz vezet engem. Most nekem létre kell hoznom a megfelelő kapcsolatot velük, közöttük, hogy a csoport befolyásoljon engem, és én pedig befolyásolom a csoportot. Ennek eredményeképpen én kitöltöm a szabad állapotokat a csoport erejével, mely csoportot én kiválasztottam.

A magam megtöltése, beteljesítése a csoport által segít nekem, hogy én egy edényhez (Kli) jussak, amelyben később megkapom a Fényt. Én lehajtom fejemet a csoport előtt, és cserében két dolgot kapok attól: 1. Az összes barátok szívben található pontjainak hatalmas vágyát, 2. Egy szűrőt (Masach), vagy az adakozás iránti munka fontosságának a tudatosságát. És akkor a csoporton keresztül én magamra vonom a Reformáló Fényt, a Körbevevő Fényt (Ohr Makif), mely valóban korrigál engem.

A választás lehetősége mindig a miénk. Minnél szisztematikusabban használjuk fel a rendelkezésre álló eszközöket, mint a tanárt, szövegeket, a csoportot, a tanulást és a Kabbala terjesztését, annál több lehetőség jelenik meg a választásra.

Ennek eredményeképpen mi egyesítjük a bíráskodás és kegyelem tulajdonságait magunk által, megfelelve saját szabad választásunknak, kombinálva a Bina és Malchut erejét, a jobb és bal vonalakat. Elkezdjük magunkat irányítani, és a válaszásunk helye válik a középső vonallá számunkra.

Azáltal, hogy amennyit csak képesek vagyunk a Bina-ból a Malchut számára “lehozunk”, hogy mi őket egy teljes egésszé kapcsoljuk, mi elérjük, megértjük a spirituális életet és elkezdjük mászni a spirituális létrát.

hzs

25 nov 2010

Ne engedd magad lezuhanni

Látom hányan vannak, akik hatalmas izgatottságot éreztek a kongresszus alatt, és most fáradtságot, depressziót élnek át, hogy a kongresszusnak vége. Miért érezte mindenki magát olyan felemelt állapotban? Mindez azért történt, mert mi a környezet erőteljes hatása alatt voltunk. Szóval mi az most ami megakadályozza, hogy ugyanígy érezzük magunkat?

Nekünk most magunknak kell azon dolgozzunk, hogy egy erőteljes környezetet terentsünk magunknak. A Kongresszuson ez magától történt meg a nagy tömegű ember befolyásának hatalmas ereje által történt, akik hosszú időt töltöttek azzal, hogy felkészüljenek ezekre a különleges pillanatokra, a Kongresszus 3 napjára. A felkészülésünk működött, együttesen azzal a segítséggel, melyet mi Felülről kaptunk (Itaruta de Leila)

Most egyénileg mindannyiunknak, valamint együttesen mindegyikőnknek ugyanilyen erőfeszítéseket kell tennünk. és akkor érezni fogjuk, hogy ugyanolyan erőteljesen haladunk, mint ahogy azt a Kongresszuson tettük! Mi képesek leszünk hatalmas ugrásokat tenni az úton, ellekező esetben elhúzhatjuk azt egy évig vagy akár több évig is amit egyébként elérhetnénk egy hét alatt.

Amennyiben a személy zuhanást érez, az annak a jele, hogy nem kapcsolódik eléggé környezetéhez, és nem ébreszti fel annak hatását megfelelően magára! Emellett a környezet öszességében nem aggódik megfelelően az általános inspiráció miatt, hogy biztosítsa, hogy az inspiráció soha ne legyen kisebb mint ami a Kongresszuson volt.

Miért kellene hirtelen lezuhannunk? Állandóan emelkedésben kellene maradnunk, és mi képesek vagyunk minderre! Nem szabad beleegyeznünk abba a ténybe, hogy elvesztettük ezt az általános hangulatot.

hzs

24 nov 2010

Természetünk megváltoztatása

Az emberi természet teljesen önző. Ezért van az, hogy a személy nem képes azt saját maga által átváltoztatni, és szüksége van a külső erőre a változáshoz. Ezt az erőt csakis a Kabbala csoporton belüli tanulása által vagyunk képesek magunkra vonni.

“Valóban elismerem hogy ez egy nagyon nehéz dolog. A személy nem képes megváltoztatni a saját maga teremtésének természetét, mely a csakis maga felé irányuló megszerzés, még kevésbé képes saját természetét az egyik végletből a másikba átváltoztatni, azaz ahelyett hogy maga számára kapjon meg csakis az adakozás érdekében cselekedjen.

Mégis ennek okán adta a Teremtő nekünk a Tórát (a Kabbala bölcsességét) és a parancsolatokat (Micvot) (csoporton belüli cselekedeteket), melyek cselekedetére csakis azzal a céllal vagyunk utasítva hogy elégedettséget adakozzunk a Teremtőnek. (Báál HaSzulam, “Beszéd a Zohár Könyvének befejezésének tiszteletére”)

hzs

23 nov 2010

Vissza a Zohár Könyvéhez

A Kabbala bölcsessége azért lett nekünk megadva, hogy korrigáljuk állapotunkat. Miután leereszkedtünk a Végtelen Világból (Ein Sof) a korporeális világba, mi képesek vagyunk visszaemelkedni a Végtelen Világba a Kabbala módszerének a felhasználásával. Mikor vagyunk képesek minderre? Ahogy mi azt úgy használjuk fel, ahogy az szánva lett.

A Végtelenségben mi mindannyian egymáshoz vagyunk kapcsolva, mint egy ember egy szívvel. Mi összeolvadunk szíveinken keresztül, a testeinktől függetlenül. A “szíveket” úgy kell tekintsük mint vágyakat, szándékokat, vagy akár gondolatokat. Végül is a gondolat arra szolgál, hogy felerősítsen egy bizonyos vágyat, az egy olyan eszközként szolgál, mely a vágyon dolgozik.

Ezáltal nem az lett mondva: “Mint egy ember egy szívvel és egy elmével”, hanem csak “Mint egy ember egy szívvel”, mivel ez elégséges. Nekünk vágyainkat kell eggyé fűznünk. Milyen fajta vágyainkat? Azokat a vágyakat melyek a teremtés céljára irányulnak. Ezek azok a vágyak melyeket össze kell kapcsolnunk. Azok a Végtelenségből terjednek ki, hogy mi őket egyesíthessük, korrigálhassuk.

A mi teljes problémánkat az edények (Kelim) törése, és a szétválasztás okozta, ahogy ezek a vágyak, vagy szikrák eltávolodtak egymástól. Ennél fogva a korrekció ezek egymáshoz közelebb vitele, és a teljes összeolvadás elérése. Ez a mi erőfeszítéseink útján történik meg, amikor mi arra vágyunk, hogy egyesüljünk miközben a hiteles elsődleges forrásokat olvassuk, a Kabbalisták által írott munkákat, akik az egység és korrekció elérésének állapotában voltak.

Ezzel a szándékkal kell a Zohár Könyvéhez fordulnunk.

hzs

23 nov 2010

A Fény szerencsét hoz nekünk

Kérdés:

Hogyan képes a személy leelenőrizni hogy vajon a Fény útján halad-e, vagy a szenvedés útján? Van valami jelzés?

Válaszom:

Te a Fény útján haladsz amennyiben mindig a helyesebb környezetet választod, azaz azt amely jobban a célra irányul.

Ebben a világban én körbe vagyok véve a társadalommal, különböző csoportokkal, barátokkal és élvezetekkel és nekem választanom kell: melyik útat választom? Az út végén létezik egy cél – a Teremtő, és akár akarom, akár nem meg kell értsem hogy ez a természet győzedelmeskedni fog bármi is történjen.

Amennyiben én megértem mindezt, amennyiben létezik számomra “az Istenség egy része Felülről” mely hasonló a Teremtőhöz, akkor a többi szociális körök és élvezetek helyett nekem mindig azt a közösséget kell válasszam, mely a spirituális célhoz kötődik.

Az lehetővé teszi majd számomra hogy felfedezzem a Teremtő iránti vágyat, amely az én a környezetemmel való kapcsolatomon keresztül kerül kifejezésre majd. És akkor az válik a hellyé ahol én felfedezem a Teremtőt.

Azonban minden azon múlik, hogy én mit akarok elérni az út végén. Vannak olyan emberek, akik nem látják a célt az út végén, és ennél fogva vándorolnak az élet körül, mintha a szél fújná őket.

Le kell ellenőrizzük a mi megértésünknek megfelelően: mit hívunk Teremtőnek, a megfelelő környezetnek és a célnak? És nekünk azon a helyen kell maradnunk ahol úgy érezzük az igazság található. Amennyiben rendelkezünk egy spirituális szikrával, a szívben található ponttal, akkor megtaláljuk a megfelelő környezetet annak számára és akkor nem leszünk képesek azt lenyugtatni egy másik helyen.

Amennyiben nem rendelkezünk még szívben található ponttal, akkor amikor csatlakozunk ehhez a közösséghez azt hisszük kaphatunk itt valamit, és később eltávozunk. Ebben a tekintetben minden szerencsén múlik az értelem helyett. Szerncse (Mazal) és Fény, mely szivárog (Nozel) Felülről, és beleömlik a szívben található pontba. Amennyiben ez jön, akkor haladunk előre.

hzs

22 nov 2010

Egy spirituális erősítő

Kérdés:

Mit kell tennünk annak érdekében, hogy az egység ama magasztos állapota felé spiráljunk, mely a Zohár Könyvében létezik?

Válaszom:

Mindez a csalódásból adódik. Teljesen mindegy én most mit mondok nektek, az nem segít benneteket amíg ki nem fejlesztetek egy sürgős ürességet, aspirációt, egy abszolút szükséget, Csak ebben az esetben fordultok majd a csoporthoz.

Amikor tudod, hogy hatalmas problémád van, életed veszélyben van, vagy beteg vagy, akkor segítségért rohansz. De amikor nem érzed betegnek magad, nem látod, hogy probléma előtt állsz, vagy nem hiszel abban, hogy bármi is segíthetne, akkor nyugton maradsz. Ezért van szükségünk a hiányosságra. Vagy a Teremtő ad nekünk hiányosságot ahogy Ő lök minket hátulról a szenvedéssel, vagy mi létesítünk kapcsolatot környezetünkkel nem várva meg a szenvedést, megpróbálva egy pozitív reakciót kiváltani abból.

Én úgy érkezem el a környezetemhez, hogy nem érzem annak szükségszerűségét, egyerűen a Kabbalisták tanácsait követem. Ők bölcsek, és én hallgatok rájuk. Ez azt jelenti, hogy a Teremtő az ember kezét a jó hitre helyezi és azt mondja: “Vedd ezt magadhoz, vedd ezt magadhoz, miért akarsz szenvedni?”

És akkor mi megkapjuk a plusz vágyakat a csoporttól. Ez az ahogy mindez működik. Azok akik szerencsések ahhoz hogy mindezt meghallják a csoporthoz fordulnak, elrendezik magukat a vágy eme erősítőjének az irányában, és eljönnek a Teremtőhöz a csoporton keresztül.

Legvégül a csoportnak kell a személyt a Teremtő irányába fordítania. A csoporttal való kapcsolat, és a mi teljes munkánk a vágynak a Kli-nek a felkészítése. És akkor mi elérkezünk a Teremtőhöz.

hzs

21 nov 2010

67 queries in 0,701 seconds.