egoizmus

Ne szenvedjél, hanem élvezzél!

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, egoizmus, ima, reggeli lecke, szenvedés

Kérdés:

Ön azt mondta, hogy a belső részletek érzékelése megkezdődik már a Machsom (a minket a spiritualitástól elválasztó határvonal) átlépése előtt is. De mit tudok megkülönböztetni ha még mindig nem rendelkezem az adakozás tulajdonságával, és én teljesen a megszerzés iránti vágyban vagyok elmerülve?

Válaszom:

Pontosan a Machsom előtt van az, hogy meg kell különböztessük hogy életünkben mennyire mindent csak saját érdekünkben akarunk. Azonban ezek a vizsgálatok is a Fény hatására történnek.

Én állandóan leelenőrzöm: Mindezt magam érdekében teszem, vagy a barátok érdekében? Nekem ezt meg kell tennem mindenkivel, és minden iránnyal kapcsolatban. Én állandóan megkülönböztetem mik a gondolataim és számításaim: “Én gyűlölöm őt, de efölé az érzés fölé kell emelkednem, mivel gyűlöletem az Egómtól jön, a megszerzés iránti vágyamból. De ha én Egóm fölé emelkedem az adakozás szándékába, akkor elkezdem szeretni ezt a személyt, és akkor az ő érdekében cselekszem majd. Még akkor is ha ez negatív élményt kelt megszerzés iránti vágyamban, a szándékomon belül én érzem hogy felemelkedtem a szentségbe, és adakozásba”. Ezen vizsgálatok állandóan megtörténnek a Machsom előtt.

Próbáljuk meg élvezni azt a tényt, hogy Egónkra taposunk. A személy azt gondolhatná hogy mindez mazochizmus, vagy valami pszichológiai betegség. De mindez nem betegség, mivel ugyanakkor mi egyesülünk a mi jövőbeni adakozási tulajdonságunkban, ami jó. Mi magunkat ezzel az új tulajdonsággal azonosítjuk.

Ez nem jelenti azt hogy mi szeretjük a szenvedést. Nem! Mi azt szeretjük hogy ezen az új adakozás iránti tulajdonságban létezünk és ennél fogva megpróbálunk megszerzés iránti vágyunk fölé emelkedni. És bár mi szenvedünk önzőségünkön belül, mi mégis közben élvezzük hogy az adakozsáon belül vagyunk. És miután elvégeztük ezen vizsgálatokat hirtelen érezzük: “Semmi okom nics arra hogy szenvedjek” Épp ellenkezőleg, én átváltoztattam megszerzés iránti vágyamat az adakozás iránti vággyá, és ez képessé tett arra, hogy még magasabbra emelkedjek!”

Mindez nem egyszerű. De számtalan cselekedet eredményeképpen ez megtörténik. Mindenesetre az élvezet a jele annak, hogy a cselekedet elérte beteljesülését: vagy a megszerzésen, a Klipán belül, vagy adakozásban, szentségben. Így vagy úgy az élvezetnek meg kell jelennie a cselekedet végén. Mi mindenképpen élvezünk, mivel a teremtés célja az, hogy a teremtmény élvezetet kapjon.

hzs

Tovább >0

23 jan 2011

Csak akkor létezik szabadság amikor szeretünk

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, egoizmus, közös lélek, szabad akarat, szeretet

Kérdés:

Amikor mi a lelkek közös rendszerében vagyunk, és elérjük a Teremtő szintjét, továbbra is a rendszer fogaskerekei maradunk?

Válaszom:

Igen, amikor mi ebben a rendszerben vagyunk, és hasonlóvá váltunk a Teremtőhöz, mi továbbra is fogaskerekek maradunk. Azonban minden egyes személy abszolút szabadsághoz jut, mivel pontosan amikor mindenkivel együtt pörgünk a mások vágyai alapján, pontosan ezen keresztül érez a személy teljes szabadságot.

Amennyiben én szeretem őket, és csakis az ő kedvükért pörgök, az összes tulajdonságaikkal együtt, akkor abszolút szabad vagyok. Természetesen önző szempontból ez pont ellenétesnek tűnik. De amennyiben én őket altruisztikus módon, szeretettel kezelem, akkor ez pontosan így van. Mindez azért van így, mivel semmilyen más vágyam sincsem, mint hogy az ő érdekükben pörögjek. Amennyiben meg van erre a lehetőségem, akkor szabad vagyok.

hzs

Tovább >0

20 jan 2011

Az erőfeszítés alulról jön, és az érzés – Felülről

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, egoizmus, egység, ima, kongresszus

Kérdés:

Ahogy a Berlini Európai Kongresszusra készülünk, nehézségeket érzékelünk abban hogy erőt kapjunk a környezetünktől. Miközben fizikai cselekedeteket végzünk, hogyan akadályozzuk meg, hogy elveszítsük kapcsolatunkat a belső céllal?

Válaszom:

Először is jó ha az emberek a szándék hiányát érzik, mivel a belső komponens nélkül, az adakozás szándéka nélkül a külső cselekedetek nem képesek elérni a Teremtő felfedezését. Szóval honnan kaphatjuk meg a megfelelő szándékot az egység és összekapcsolódás iránt, amelyen belül mi cselekszünk?

Nekünk meg kell próbálnunk, ahogy a kisgyerek felnőtté akar válni, minden erőnkkel hogy megtartsuk a szándékot, és ne felejtsük azt el, hogy mi összes külső cselekedetünket a belső erőfeszítésre alapozva tesszük. Hogy mindezt mekkora mértékben leszünk megtenni – az már nem a mi sikerünkön múlik.

Lehetséges, hogy a Teremtő meg akarja nekünk mutatni valójában milyen kicsinyek és sikertelenek vagyunk, hogy többé ne legyünk büszkék magunkra, és hogy elkezdjük érezni, hogy a Fenntről jövő segítség nélkül nem leszünk képesek a szándékot megtartani, és nem leszünk képesek egységre lépni saját erőnk által.

Amennyiben képesek lennénk mindazt magunk megtenni, akkor nem lenne szükségünk a Teremtőre, és nem érnénk el a “Menjünk a Fáraóhoz” állapotát. Lényegében a személynek soha nincsen oka panaszra a kapott állapotokkal kapcsolatban. Azok annak követeztében jelennek meg, hogy ő halad előre, és azok minden pillanatban helyesek. A kérdés az, hogyan legyen a személy képes a megfelelő attitűdöt kiépíteni azokkal szemben a csoport segítségével.

A legtöbb esetben mi bűnbánatba esünk a múlttal kapcsolatban, arra gondolván mennyire nem helyesen cselekedtünk, hogy valami rosszat tettünk, valamit elmúlasztottunk, vagy nem voltunk képesek valamit megtenni, és így tovább. Mindez a tisztátlan erő, a Klipa hatása, mely visszatérít minket a múltba. Ugyanez vonatkozik arra, amikor kiábrándulunk saját képességeinkben: mi az értelme magunkat hibáztatni, amikor jól ismert tény, hogy mi önzőek vagyunk, és folyamatosan csak ezt fedezzük fel? Nekünk a megfelelő attitűdöt kell kialakítanunk efölött az állapot fölött.

Ennél fogva minden az erőfeszítésen múlik. Lehetetlen a személy számára, hogy elégedetlen legyen és valami mást akarjon, de mindez nem érdekes, mivel az érzés Felülről jön. A kezdőknek azt mutatják, hogy ők milyen sikeresek, bátorítva és támogatva őket mint kisgyerekeket. Másrészről azok akik előre haladnak megmutatják hibáikat, és hiányosságaikat de nem azért hogy korrigálhassák magukat, hanem azért hogy korrekciót követeljenek. És minden reakció a mi hasznunkat szolgálja.

A személy belső munkája a csoport viszonylatában el kell legyen választva azon munkájától ahol tanulását, a kongresszusokat és a terjesztést szervezi. Az egyik nem függ össze a másikkal. A belső emelkedések és zuhanások nem befolyásolják a külső munkát. Léteznie kell egy napi rutinnak, programnak, amelynek megfelelően mi vágyainktól függetlenül cselekszünk.

A mi belső munkánkban mi akkora erőfeszítéseket teszünk amekkorára csak képesek vagyunk, de azok az érzések melyeket megkapunk – akár jók akár rosszak – attól függnek, hogy éppen mit is kell hogy érezzünk. Amennyiben nem érezzük magunkat inspirálva, izgatottnak és általában tmogatva, az azt jelenti, hogy ez az érzés azért lett küldve nekünk, hogy segítsen minket önzőségünkről leválni.

A csalódottság azon állapotokkal szemben melyek felénk jönnek megmutatja a személynek, hogy az önző vágy nem támogatja őt, és ezáltal ő természetes módon elfordul attól. Az önzőség maga segít minket annak elutasításában, melyet úgy hívunk: “segítség magunk ellen”. A mi kellemetlen érzésünk a munkában az segítség a túloldalról, ameddig mi nem vagyunk képesek természetünk fölé emelkedni, és arra Fölülről a Teremtővel együtt letekinteni. Ezt hívjuk annak, hogy szemben állunk a Fáraóval a Teremtővel együtt. Ez az ahogy a személy felemelkedik, és áthalad a Machsom-on.

hzs

Tovább >0

19 jan 2011

Egoizmusunk holtágát otthagyjuk

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, reggeli lecke

Mikor kijövünk a külső világba, felfedezzük, hogy van egy általános erő, amiben az adás és a kapás is benne foglaltatik. Itt van mindennek a forrása, ez tölt ki mindent. Az ész ereje, a gondolaté, a tervé: az általános erő a Natúrában.

Nevezhetjük “teremtő”-nek, mert mifelőlünk (érzéseinkből) nézve ő a teremtő. De mégis egy mindent-magábafoglaló erőről beszélünk, amiben minden erő benne van.

Tanulmányozás közben a részeit tanuljuk: a természet törvényeit, a szellemiségben a földi szint feletti adás törvényeit. Közben a földi lényünk felépítését is megértjük, a világban működő törvények forrását.

Ennek eredményeként az ember megérti miért él és hogy a helyzetek, amikbe került, a saját egyoldalú világnézete eredményei. És akkor elkezdni magát felépíteni, nem erőszak miatt, hanem saját akaratából. A természet törvényeit feltárva természetesen máshogy viselkedik. Az egoizmusban megérti, hogy nem tehet másképp.

Talán világos: ma automatikusan a legnagyobb nyerés vágya vezérel. És ez így is marad, de elkezdjük majd az általános hatást is figyelni: függünk egymástól és a világtól. Mivel az egész rendszert látjuk,máshogy fogunk viselkedni, mint azelőtt.

A legfontosabb az általános képet látni- s akkor természetesen nem csinálunk hibákat. Erre vezet minket a Kabbalah.

Ahogy fejlődünk, feltárjuk fokozatosan az egoista voltunkat. de általánosságban már feldolgoztuk, kimerítettük az egoizmus eszközeit a technika és a tudomány világában, s az emberi közösségek és a család szintjén is. Ez zsákutca, holtág.

Ekkor merül fel a további tudás igénye. A világ végén állunk, érezzük az új világba való átmenetet. Már itt van: köztünk. Néha más dimenziónak nevezzük, mert fontos nekünk a dolgok mérése: a szempontváltás ugyanabban a tömegben más jelenségeket lát meg. Így fedezzük fel az új világot.

kgy

Tovább >0

18 jan 2011

“Ha elesett a szamár…”

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, reggeli lecke

Kérdés:

Mi a teendő, ha valaki elhagyja a csoportot? Igyekezzünk visszaterelni?

Válasz:

Itt a szellemiségben nincs erőszak, tehát ha valaki nem akar jönni, tiszteletbe kell tartanunk az elhatározását.

Másrészt, bár azt mondja, hogy nem akarja folytatni a stúdiumait, talán holnap másképp látja majd. Ezért legyünk rugalmasak. Ha többször igyekeztünk visszahívni (általában kétszer) de nem tért vissza, akkor hagyjuk egyedül. Nem helyes újra megkeresni.

A Gemarában szerepel egy törvény: ha valaki sétál a mezőn és látja, hogy egy társa szamara elesik a terhe alatt, segítenünk kell a szamarat felállni és visszarakni rá a terhét. HA másodszor is elesik, ugyanezt kell tenni: felállítjuk a szamarat s visszahelyezzük a kosarat rá. De ha harmadszor is elesik, akkor nem kell újra visszasegíteni rá, mert abból kiderül, hogy nem bírja el.

A szamár (“Hamor” héberül) az anyagot jelzi (ami: “Homer”) melyből mi állunk. A teher az, amit elbír ez az “anyag”. És ha a társunk elesett és kétszer visszahívtuk, akkor hagyjuk egyedül. Ez az ő döntése!

kgy

Tovább >0

17 jan 2011

Hogyan törjük át az egoizmus páncélját

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, reggeli lecke

Kérdés:

Igaz, hogy a múltban különleges egyének, kiválasztott lelkek láncolata adta egymásnak a kabbalát. MA más a helyzet, ennek a bölcsességnek el kell terjednie a világon mindenütt. Hogy érhető ez el?

Válasz:

Ahogy távolodunk az első embertől, az Ádám Ha Risontól, aki először felfedezte a lelkiség világát 5771 évvel ezelőtt, egyre jobban le kell egyszerűsíteni ezt a tudást, a tömegek nyelvére kell lefordítani. Mert a “nemzedékek lemenete” tanúi vagyunk, akik egyre “materiálisabbak” lesznek, azaz az egó-vágyuk egyre nagyobb. Látható, ahogy nemzedékről nemzedékre nő az egóizmus.

Emiatt a mai lelkek potenciálja nagyobb a régebbieknél, s ezért többet tudnak elérni, megérteni, megkapni. Másrészt nehezebb elérni őket, s megértetni, elfogadtatni velük mindezt

Igazából az egoista nyerseség, vastagság (Aviut) szinte páncéllal vesz körül. Ezért akarjuk a tömegek számára még jobban leegyszerűsíteni a kabbalát. Az egó növekedésével le kell engednünk a Kabbalát, hogy személyes szinten továbbadható legyen bárkinek. Mindenképpen rejtélyes marad azért. A leegyszerűsítés nem veszi el a szabad akaratát – erőfeszítést kell tennie érte.

Ha valakinek a vágya 100 kiló tömegű s a másiké 500 kilós, akkor ennek megfelelő kaliberű szinten kell kapja a bölcsességet. S ennek megfelelően kell az erőfeszítést megtennie, hogy ilyen erős rejtettségen áthatoljon. Nem lopjuk el a szabad akaratát.

Kötelességünk közelíteni az átlagemberhez a Kabbalát, különben továbbra is elsétál előle. Az egónk el akar távolítani minket mindentől, ami egótlan és szellemi adás. Régebben könnyebb volt felfogniuk, mert evidens volt, hogy ez az igazság a lélek tervrajzán alapul. Ma mindez teljesen idegen az egoizmusba burkolt embereknek, képtelen értelmével akár csak felfogni az adást (altruizmust), nemhogy ráérezni.

Tehát, a mi munkánk az, hogy az embereket szolgálva adaptáljuk, alakítsuk át nekik a Kabbalát. A Kabbala bölcsességének feltárása azt jelenti, hogy olyannyira le kell egyszerűsíteni, hogy könnyedén és szabadon beléphessen bárki, s közel engedhesse a szívéhez. Hiszen az egónk aránytalanul megnőtt, s az emberek teljesen süketek a szellemiségre.

Mindegy hogy a múltban csak a kiválasztottak tanulták ezt, ma meg milliók. A nagyobb egoizmus kiegyenlíti a feltételeket. Maminden boltban vannak kabbala könyvek s szerepelünk a médiában, mégsem akarnak meghallani.

kgy

Tovább >0

17 jan 2011

Minden probléma a csoporthoz vezet

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, egoizmus, reggeli lecke, szenvedés

Rabash Írásai: “Mik a balszerencésk melyek a gonoszakat érik…”: “A bölcsek azt mondták: A balszerencse csak akkor jön a világra amikor abban gonoszok vannak, és mindaz az igazzal kezdődik…”

Lehetetlen egyedül előre haladni. A zuhanások sorozata olyan hatalmas önzőség megjelenését okozza a személyben, hogy ő azt kérdezi magától: “Lehetséges ebből egyátalán kikerülni?!” Ez az amikor egy állandó szükség emelkedik elő mindebből azt okozván hogy a személy a csoporthoz fordul. Csaki ott, együtt a többiekkel képes ő azt az erőt magára hívni, ami képes őt kivezetni.

Az összes erőfeszítés a független felemelkedésre kudarcra van ítélve. Semmit nem vagyunk képesek itt egyedül tenni. Mindez azért van mert a személynek a törést kell korrigálnia, a szégyent, és elő kell készíteni a magából való kilépést felebarátja irányában.

Ennél fogva az összes zuhanások arra szolgálnak hogy elhozzák nekünk saját tehetetlenségünk megértését, hogy mi a csoporthoz forduljunk, más választás hiányában.

És akkor a csoport segítségével meg kell szerezzük a Teremtő fontosságának megértését. A fontosság hajt majd minket arra hogy a kiutat keressük, és az elhoz minket a helyes döntéshezÉ csakis a környezetben leszünk képesek megtalálni az előrejutáshoz szükséges erőt.

A környezet ahogy mi megértjük egy művi kép. Az csak úgy tűnik mint egy idegen elem a személy számára, és ez szándékosan lett így megteremtve hogy mi képesek legyünk elutasítani önzőségünket, élvezet iránti vágyunkat.

Ennél fogva a balszerencsék annak érdekében jönnek hozzánk, hogy egyre inkább felfedezzük a “bűnözőket” magunkon belül, de ugyanakkor azok az “igaznak” nevezett állapotokra jönnek.

hzs

Tovább >0

06 jan 2011

Lemondani az önzésről

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, reggeli lecke

Kérdés:

Miért van szükség Egoptomi csapásokra (a hetiszakasz erről szól) , ha már a szellemi ösvényt választotta valaki?

Válasz:

Azért mert nem lehet biztos a döntésében. Egy pillaant alatt eltérülhet. Bele se gondolunk s máris beleesünk egy egós vágy csapdájába.

Bölcseink mondják “Halálod napjáig nem bízhatsz magadban”. Nem bízhatsz magadban, míg át nem mentél a tíz egoptomi csapáson s el nem döntöted, hogy ki kell szabadulnod az Ego-pont uralma alól. Nem bízhatsz, amíg a benső Fáraó meg nem hallja: “Engedd el népemet, hogy Engem szolgáljanak!” Nem bízhatsz magadban, amíg felül nem tudsz emelkedni a vágyadon.

Mert addig az öröm és kéjvágy uralkodik rajtunk, kívülről. A Tóra leírásából értesülünk, mi mindenen kell átmennünk.

Először Jákób fiaia ellenállnak Jószefnak, de akkor ő begyűjti (oszef) őket egy munkára. A hét bő esztendő után hét szűk jön. Azután kezdődik el a Fáraó elnyomása , majd a csapások követik, vagyis szerencsétlenségek érik az önzésünket, az ego-t. Csak ekkor kezdek eltávolodni, nem azonosulni az egoizmusommal és kiépítem a szűrőernyőt fölé.

The plagues disconnect us from our desire, and we get a chance to look at it from aside. In fact, a person naturally withdraws from what makes him suffer. But before the Egyptian plagues arrive, he doesn’t yet feel that his desire and he himself are not the same thing.

Nemcsak a bajokról van szó. Írva van: A teremtő szól: “Gyere a Fáraóhoz. Állj az én oldalamra a vágyad oldaláról as együtt menjünk a Fáraóhoz. ” Emelkedj a vágyad fölé”, lépj ki belőle (a társra figyelve) ezt nevezik az “egoptmi kivonulásnak: újra meg újra, csapás csapás után, amíg ki nem fejlődik a tíz szféra.

Addig nem szakíthatok az önzéssel, míg fel nem ismerem, hogy rossz. Csak, ha meglátom, milyen idegen, milyen gonosz, mennyire a halálomat akarja. És így jutok el a teljes sötétségbe, az egoptomi sötétségbe.

Többé nem izgatnak a vágyak már. Hogyan tovább? Kikapcsoltam, feladtam, eddigi életem fpő értékeit, vágyait, céljait. Körülnézek, s nem tudom, miért éljek. Ez az egoptomi szabadulás, a menekülés éjfélkor.

És ezután elér minket az új megvilágítás, a Tóra Fénye, a vágy kijavítása. És akkor a szándékunkban megkapjuk a Bölcsesség fényét, az együttérzés fényébe öltözve (Hochma és Haszadim). Vagyis. belépünk Íz-ráél földjére.

kgy

Tovább >0

29 dec 2010

A Teremtő, a Fáraó és én közöttük

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, reggeli lecke, szenvedés

Kérdés:

Mi a különbség a gonosz felismerése között melyről a Kabbalisták írnak, azaz annak felfedezése között hogy nem vagyunk hajlandóak egységre lépni másokkal, és aközött a gonosz között melyet az utca embere érez ebben a világban?

Válaszom:

Annak érdekében hogy elérjük a spirituális gonosz érzékelését, még nagyon sok munkát kell végeznünk, mivel a spirituális gonosz csakis a Machsom után fedődik fel. Az alatt nincsen gonosz hajlam. Egyenlőre nincsen Egó bennünk, pont mint egy apró csótányban!

A gonosz hajlam az az erő mely nyíltan szembeszáll a Teremtővel, az nem más mint a Fáraó maga! Az akkor jelenik meg, amikor mi a Teremtővel és más lelkekkel akarunk egységre lépni minden erőnkkel, de felfedezzük, hogy a valóságban az gyűlöletes számunkra és elutasítjuk ezt az egységet. A Fáraó áll a Teremtővel szemben, a gonosz hajlam a jó hajlammal szemben.

Mindkettő bennünk van, és az egyiket a másikkal szemben fedezzük fel! Egyik sem létezhet a másik nélkül.

Másrészről az a tény, hogy mi most rossz érzéseket élünk át, miközben előre szeretnénk lépni a spiritualitásban az még nem a spirituális gonosz felismerése. Nagyon sok ember van a világban akik még rosszabbul érzik magukat. Lehet hogy úgy tűnik nekünk mindez spirituális aggodalom, mivel mi még nem érezzük a spirituális világot és nem értjük meg azt, de valójában mindez még mindig csak az önzőségen belül van.

Természetesen ez már nem az átlagember megszokott önzősége, de ez a szenvedés már annak az eredménye, hogy nem vagyok képes egységre lépni másokkal, visszautasítást, és képtelenséget érzek ennek hatására még ha csak rá is gondolok, nincsen semmi vágyam arra, hogy korrigáljam magamat. Egyenlőre a spiritualitás valami olyannak tűnik számunkra mely vonzó önzőségünk számára. Ez már a felkészülés időszaka a spirituális világba való belépésre, de egyenlőre mi még nem rendelkezünk a meglelő spirituális értelmezéssel. Ez még nem spiritualitás. A spiritualitás csak vagy a Teremtő-ért, vagy a Teremtő ellenében létezik, vagy az Ő érdekében, vagy a magam érdekében. De nekem az Ő ellenében kell állnom!

Semmi több nem létezik ennél! A világ melyet most magunk körül látunk nem létezik a spiritualitásban. Ez a valóság nem valóságos, mi egy elképzelt világban élünk. A kövületi, növényi, állati és beszélő szintjei ennek a világnak csakis az önző vágyon belül léteznek.

Miért mondjuk azt, hogy ez a világ csak képzelt? Azért mivel annak semmi kapcsolata nincs a Teremtővel! Ez a világ csak a Fény egy apró szikrája által él, mely azt életben tartja. Ezért van az hogy itt nem létezik jó, vagy gonosz.

A gonosz érzete amit most érzékelünk azt csakis az állati, önző kielégülés hiánya miatt érezzük. Az összes magasztos gondolataink, fantáziáink és álmaink csak a jól kifejlett, túlméretezett egónk eredményei, mely követeli magának amit csak megkíván minekt szenvedésre kényszerítve.

hzs

Tovább >0

24 dec 2010

Mi az üdvözülés számomra?

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, ima, reggeli lecke, szándék, Zohár

Írva van, hogy a személy mely kinyit egy Kabbala könyvet az meg akarja menteni életét, lelkét. Ő élete értelméről kérdez kérdéseket, és annak értelmére tekint, meg akarván menekülni attól az ürességtől, mely még a halálnál is rosszabb. Mi látjuk hogy az egész emberiség egyre közelebb kerül ehhez az állapothoz.

Amikor a személy felkiált a korrekcióért szíve mélyéről, akkor mit is jelent ez a korrekció számára? Ez a teljes probléma: vajon a személy megfelelően képzeli-e el azt az üdvözülést amit kér? Mindannak a jelentése az-e számára, hogy fölé emelkedhessen önzőségének, hogy egyesüljön a többiekkel, és az egész valósággal egyetlen egésszé? Vajon megérti-e hogy többé nem használhatja fel megszerző vágyait, edényeit? Megkérdezi-e magától: Mi az értelme a megszerzés általi életnek, azáltal hogy mindent magamon belülre szívok be?

Amennyiben a személy valóban valami többet akar, akkor az csakis az adakozó vágyakon belül lehetséges, azokon az edényeken belül, melyek kifelé irányulnak. Akkor ez a felkiáltás azt jelenti: “Ments meg engem attól a vágytól, mely mindent maga felé vonz, és nem ad semmit!”

Amennyiben a személy szíve már kifelé irányul, amennyiben arra vágyik már, hogy kilépjen magából, hogy kapcsolatot létesítsen mindenkivel, és hogy ott találja meg életének érzetét, akkor szándéka már helyes, és akkor a Fény eljön és visszatéríti őt a Forráshoz.

hzs

Tovább >0

17 dec 2010