Dr. Michael Laitman

érzékelés

Minden csodát a vágyaink hoznak létre

 Kérdés:

Orthodox lelkész vagyok, és 6 éve követem a kabbala tanulást az Ön Aschlag Kutató Intézetén keresztül. Kérdésem a következő: Vannak-e a természet megmagyarázhatatlan történéseinek spirituális alapjai? Személyes tanúja voltam egy csodálatos síró ikonnak. Mindez 3 hete történt velem a templomban, amint az oltárnál istentiszteletet tartottam. A mirrha cseppjei, és folyamai még mindig nem száradtak meg, és továbbra is erős illatot árasztanak. Jól vagyok – nincs szükségem mentőkre. Emellett nem én voltam az egyetlen aki szemtanúja voltam a történteknek.

Válaszom:

A természet minden “megmagyarázhatatlan” jelensége egyszerűen megmagyarázható: az ember vágyai képesek a csodákat valósággá tenni. Amennyiben igazán vágyunk valamire, minden megtörténhet. Ugyanez igaz a csodákra való belső vágyakozásra is – főleg vallásos cselekedetek alatt, még akkor is ha nem is vagyunk teljesen tudatában ezeknek a vágyaknak.

Amikor a Kabbala által érzékelésünket tanulmányozzuk, megtanuljuk, hogy a világ képe magunkon belül képződik magunk által. Mindent teljesen a vágyaink határoznak meg. Így semmi sem lehetetlen. Amennyiben a személy valamire gondol, és valamire vágyik, akkor az azt jelenti, hogy annak van helye a világban, és az valamilyen formában lehetséges. Ellenkező esetben ez a vágy, vagy gondolat soha nem jelent volna meg bennünk. Azonban a legfontosabb az, hogy valami olyat kívánjunk, ami jó!

21 ápr 2009

Mindegyikünk megváltoztathatja a világot gondolataink segítségével

 Kérdés:

Ön azt mondja, hogy amennyiben nem jutunk el a korrekcióig, éhinség következik. Ez mind érthető a globális szinten. Azonban mit tehet az utca embere? Mit tehet a mindennapok gyakorlatában, amennyiben nincs lehetősége a világot befolyásolni?

Válaszom:

Először is mindenki befolyásolja a világot gondolataival, mivel “minden a gondolatokban tisztázódik”. Kapcsolatunk nem az internet elektromos kapcsolatain keresztül jön létre, vagy a hangjaink hullámain keresztül, a számítógépek képernyőin keresztül, vagy akár személyes találkozásaink által. A közöttünk levő teljes kapcsolat a vágyainkon keresztül jün létre.

A Teremtő semmi mást nem teremtett mint vágyakat. Mi a vágy fejlődésének különböző szintjeit, mint a világ anyagát érzékeljük – a kövületi, növényi és állati anyagot, gázok, folyadékok, szilárd és plazma formában. De mindez csak képzeletünkben létezik. Mi úgy érezzük, hogy az idő, tér és mozgás dimenziójában élünk.

Azonban mindezek a dolgok nem valósak – ez csak annak módja, ahogy kijavítatlan tulajdonságainkon belül jelentkeznek. Azonban a valóság látható terén túl, az igazi mozgató erő a vágy. Ebből kifolyólag minden személy, függetlenül attól milyen messze található másoktól, a rendszer tagjaként létezik, és mindenki befolyásol vágyain keresztül.

14 ápr 2009

Az általunk felfogott valóság csak egy álom

 Kérdés:

Mit ért az alatt, amikor azt mondja, hogy az állatok, növények és anyag nem létezik? Csak az emberi lény létezik? A Teremtő felfogása csak az emberi lelken keresztül történik? Azt értem, hogy minden amit itt érzünk az a valóság “lenyomata” – a fák, a csillagos ég, a nagy hegyek és tájképek. Szóval mindez csak a képzeletünkben létezik?

Válaszom:

Az egyetlen teremtett dolog a vágy. Ebben található az az érzés, melyet az önzőség “én”-re és a “körülöttem levő”-re bont. Az önzőségünk korrigálásával ez az érzés egy egésszé a teljes “én”-né és a saját forrásunk érzékelésévé válik, a Teremtő megérzésévé.

Minden amit  a külvilágból felfogunk az a tudatunkon belül érzékelődik. És ez igazából az amit “valóságnak” hívunk. Minden a személy tudatában létezik, mint egy álom. Az a hiányosságunk, hogy képtelenek vagyunk érzéseinket objektívan összehasonlítani, abból kifolyólag, hogy csak “saját világunkat” érzékeljük, korlátoz minket. Azonban hamarosan az emberiség el kezd majd felébredni szendergéséből, és az emberek más lehetséges valóságokat találnak majd.

07 ápr 2009

Vegyük fel a sisakot, és menjünk álmaink vakációjára a nappalink karosszékéből

 Híradás (a Daily Mail által):

“A sisak, mely imitálni képes az összes érzékszervünket, és a virtuális világot olyan meggyőzővé teszi, mint a valódi élet” A virtuális valóság sisak, melyet Virtual Cocoon-nak hívnak képes megalkotni a látás, szaglás, hallás és még az ízlelés tapasztalait is távoli úticélokról, brit kutatók tervei alapján. Az érzékeket olyan meggyőzően képes stimulálni, hogy a tapasztalatot “Valódi virtualitás”-nak becézik.

A virtuális sisak mind az öt testi érzékszervet izgatni képes, míg a használók otthon ülnek karosszékükben. A készülék képessé tesz minket életszerű élményekre olyan távoli helyeken, mint a Kenyai Masai Mara, miközben otthon ülünk. De ugyanígy élvezhetjük az alpesi mezők virágillatát, vagy érezhetjük a Karib tengeri nap melegét az arcunkon.

Kommentárom:

A Kabbala szerint az egyetlen dolog mely rajtunk kívül létezik az az egyszerű közvetlen Felső Fény. A Fény az, amely öt érzékszervünkre hat: áthalad tulajdonságainkon, és ezáltal egy képet alkot, mely a közöttünk és a Fény közötti különbséget mutatja be. Ezt a képet mi úgy érzékeljük mint: “saját magunk” és a “mi világunk”.

Azonban képesek vagyunk kifejleszteni az adakozás és szeretet tulajdonságait, melyek hasonlóak a Körbevevő Fényhez. És akkor ahelyett, hogy ellenkeznénk a Fénnyel, elkezdjük érzékelni ahhoz való hasonlóságunkat. Ezt a képet hívjuk a “Felső Világnak”. A Kabbala az a módszer, mely képessé tesz minket a Fényhez való hasonlóság elérésére. És abban a mértékben amelyben a személy eléri ezt a hasonlóságot, eggyé válunk a Fénnyel.

20 Már 2009

A Teljes Korrekció fázisairól

 Kérdés:

Az egyik reggeli lecke alkalmával azt mondta, hogy a Végső Korrekció idejére az összes vallás, csak mint tradíció marad meg. Az emberiség továbbra is a jelenlegi materiális formájában marad fenn, hogy ezeket a tradíciókat kövesse? Vagy addigra már csak lelkekké válunk, amint az összes materiális anyag eltűnik?

Válaszom:

A Teljes Korrekciónak több fokozata van: az egyéni, a kolletív egyéni, az egyesült kollektív a Második Megszorításban, az egyesült kollektív az Első Megszorításban, és a végső teljes azonosulás a Teremtőhöz.

Mindaddig amíg csak egy nem korrigált lélek is létezik, a jelenlegi világunk továbbra is létezni fog az érzékelésünkben. És csakis, amikor az általános korrekció befejeződött, akkor a világunk és az összes többi világ eggyé áll össze érzékelésünkben, és csak a Végtelen Világot érzékeljük majd.

A valóságban csak egy állapot létezik – a Végtelen Világ, és a többi világok csak, mint szűrők léteznek a Felső Világ számára, a mi eltorzított érzékelésünkben. Más szóval a világok  az egyetlen létező valóság, a Végtelen Világ elrejtésére szolgáló különböző szintű burkok/takarók.

Kérdés:

Mit jelent az, hogy közeledünk a Végső Korrekció állapotához?

Válaszom:

Ez az az állapot, amikor az összes lélek egybeolvad, és a Felső Erő tölti meg őket és jelenik meg bennük. Minden személy mint saját magát fogja elfogadni a többieket, és ezáltal saját magát, mint tökéletes és örökkévaló lényt fogja érzékelni, mint maga a Teremtő.

07 Már 2009

Hogyan induljunk útra a “túloldalon levő világ” felé?

 Híradás: (a Horizon Research Foundation alapján):

Mi is a testen kívüli létezés élménye?” Svájci orvosok egy csoportja elvégzett egy beavatkozást, melyet gyakran végeznek kezelhetetlen epilepsziában szenvedő betegeken. Elektródokat ültettek az agyba, mely az agy különböző részeit hivatott ingerelni…A betegek azt jelentették, hogy látták magukat “az ágyban feküdni, magukat felülről szemlélve, a plafonhoz közel lebegve”.

A svájci orvosok képesek voltak ezeket a “testen kívüli létezésről” szóló élményeket előidézni bizonyos személyekben. Ez azt tűnik alátámasztani, hogy a halálhoz közeli állapotokban észlelt “testen kívüli létezés” élmények, egyszerűen illúzórikusak lehetnek, mely az agyunk jobb oldalán található, angularis gyrus-nak hívott specifikus agyrész abnormális izgatásából származik. A svájci kutatók azt a következtetést vonták mindebből le, hogy a halálhoz közeli “testen kívüli létezés” élményei az által keletkezhetnek, hogy a stressz alatt, az agy egy bizonyos része hibás impulzusokat bocsát ki.

Kommentárom:

Szóval akkor mindenki feliratkozthat arra, hogy agyát elektródokkal stimulálják, és ezáltal utazást tegyenek a “túloldalon levő világba”, és talán az emberek még azt is megválaszthatják, hogy milyen utazást kívánnak maguknak!

Itt az idő, hogy búcsút mondjunk Raymond Moody elméletének, a “túlvilággal” kapcsolatban, együtt azokkal a hasonló elméletekkel, mely más kutatóktól származnak, bármennyire is szeretnénk továbbra is hinni a jövővel kapcsolatos édes álmainkban. Itt az idő, hogy a valóságot lássuk: amikor a fizikai testünk meghal, csak az a részünk marad meg, mely részünk már előtte a “túloldalon levő világban” létezik, melyet már fizikai életünk során felfedezünk.

Az egyik kabbalisztikus írás így írja ezt le: “Láthatod majd világodat, ameddig még életben vagy!” És amennyiben nem fedezzük fel a Felső Világot (melyet csakis a kabbala segítségével ismerhetünk meg) akkor meghalunk, mint bármi másik állat. Utána megkapunk egy újabb (protein alapú) életet, egy újabb esélyt arra, hogy felfedezzük a Felső Világot életünk folyamán. Ebből kifolyólag, “amennyiben a személy nem kezd bele a kabbala tanulásába, újra vissza kell térnie ebbe a világba” (Báál HaSzulam, Bevezetés a Bölcsesség Gyümölcseinek Könyvéhez).

A személy megegyezik az állatokkal minden tekintetben, a halála végleges. Csak egy másik lehetőség létezik: hogy megszerezzük a Teremtő tulajdonságát, mely a felebarát iránti szeretet. Ezen a tulajdonságon keresztül képessé válunk a Felső Világ érzékelésére, mivel elhagyjuk magunkat és elkezdjük érzékelni a többieket.

Egyik vallás ígérete a “halál utáni életről” (melyet mindegyik vallás másként értékel és ír le) sem válhat valóra. Nincsen semmilyen jutalom, mely minket ott vár, cserébe azért amit mi itt teszünk. Mi csakis itt vagyunk képesek a teljes teremtést, és a Teremtőt megérezni, a mostani életünkben.

Ezért “minden emberenek tanulnia kell a kabbalát. És ha egy személy meg is tanulta a Tóra minden egyes részletét, és minden igaz embernél igazabb is a világban, amennyiben nem tanult kabbalát újra vissza kell térnie ebbe a világba annak érdekében, hogy kabbalát tanuljon” (Báál HaSzulam, “Bevezetés a Bölcsesség Gyümölcsinek Könyvéhez”)

01 Már 2009

Gondolataink mindent képesek megváltoztatni (még Izrael vízproblémáját is)

 Híradás: ( a Life in Israel BlogSpot által):

“Sarlatán, vagy hiteles?” Oren Zafir (egy izraeli pszichikus) küldött egy levelet az Infrastruktúra Minisztériumnak, felajánlva szolgálatait, hogy feltöltené a Kineret tavat esővízzel. Az egyetlen feltétel melyet kért az volt, hogy a hónapnak abban a részében, melyben ezt megtenné, szüneteltessenek be minden meteorológiai előrejelzést (mivel az emberek milliói, akik ezeket az előrejelzéseket nézik, gondolataikkal befolyásolnák a pszichikus munkáját).

Kommentárom:

Mi állandóan befolyásoljuk a Természetet (Teremtő) a gondolataink erejével. Ez a módja annak, ahogy a fejlődés tervébe mi beavatkozhatunk, és cserébe ugyanazt a reakciót, változást kapjuk, melyet magunk okoztunk gondolatainkkal.

Amennyiben mindannyian és együttesen gondolatainkat a jóság felé irányítanánk, megváltoztathatnánk sorsunkat. Azonban ebben a pillanatban minden egyes személy csakis a saját maga érdekében gondolkodik, mások ellenében, ebből kifolyólag gondolataink nem folynak egy összefüggő jó gondolatba, hanem kölcsönösen romboló hatásokat keltenek fel.

Más szóval a Természet (a Teremtő terve) Terve fejlődésünk irányában önmagában semleges. Mi vagyunk azok, akik azt jó felé fordíthatjuk és felgyorsíthatjuk, vagy ellenkező esetben halogathatjuk, és negatívvá változtathatjuk annak ránk való hatását saját vágyainkkal, szándékainkkal és gondolatainkkal. Az egyetlen választásunk attól függ melyik irányt választjuk: a rövid és jó utat, vagy a rossz és hosszút.

15 feb 2009

Amit a globális oktatási rendszernek tanítania kell

 A globális oktatási rendszernek az elrejtett világ megszerzésének elméleti és gyakorlati tanulmányait kell tartalmaznia. Meg kell tanítsa az emberiségnek a “valóság érzékelésének megértését”. A tudósok már elismerik, de még nem teljesen értik azt a tényt, hogy a körülöttünk levő világot csakis tudatunkban érzékeljük, és nem vagyunk képesek egy “objektív” valóságot érzékelni, mely a tudatunkon kívül létezik.

El kell felejtsük azokaz az elméleteket, melyek az Univerzumot a tudatunk határain kívül helyezik. A valóság általános tapasztalatunkból áll, melyben a tudományos kísérletek, gondolataink, érzéseink, és megérzéseink állnak. Ezentúl amekkora mértékben képesek vagyunk önzőségünket korrigálni, felfedezhetünk egy új valóságot a korrigált tudatunkon belül. Azonban ez az új világ nem létezik, amíg azt magunkban fel nem fedezzük.

Igazából a tudatunk az egy alapvető elképzelés, és a modern tudomány el is ismeri annak létezését. Semmit sem vagyunk képesek érzékelni tudatunkon kívül. Ez az amit az “érzékelés önellátása” (autopoiesis) elve leír: minden amit környezetünkként érzékelünk, az egész Univerzum ember által való érzékelése, csak abban a formában létezik, melyben mi azt felfedezzük.

Ez az önellátás nem az Univerzum természetéből adódik, hanem a mi saját felfogásunk, érzékelésünk természetéből. Nem szenvedhetünk egy hatodik ujj hiányától, mivel a vágy érzete az eredeti állapot, megelőzve a felfedezést. A Felső Szint először is az önmaga iránti vágyban jelenik meg bennünk, és utána megjelenik meg saját maga a vágyon belül.

Asztrofizikusok új modelleket alkotnak az “önellátó Univerzumról” és leírják annak szerkezetét, és működését, amint azt egy élő rendszerhez hasonlítják. Egyre több bizonyítékot találnak arra a tényre, hogy az Univerzum az egy élő jelenség, és minden szinten egy egésszé kapcsolódik össze. Az evolúciót tanulmányozó tudósok megegyeznek abban, hogy a Föld az hasonló egy hatalmas élő sejthez, mivel az egy globális, összekapcsolódó rendszer, életének és fejlődésének minden egyes szintjén.

Azonban a korrekció problémája még mindig előttünk áll. A tényeket egyszerűen tanulva, vagy elfogadva még nem korrigáltunk semmit, és nem váltunk a Természethez hasonlatossá. Mindehhez szükséges az, hogy a létezésünk következő szintjét tanulmányozzuk, melyet csak a kabbala magyaráz el nekünk. És ebből kifolyólag ismét a kabbala világ szerte történő terjesztésének problémájával találjuk szembe magunkat. Először is ezt a kabbala specifikus említése nélkül kell tegyük, és csak fokozatosan, mint ahogy azt a Ramban is sugallta, szabad hogy felfedjük a valódi bölcsesség Forrását.

26 jan 2009

Nincsen szükségünk szemre a látáshoz

Híradás (a New York Times alapján):

“Vak, és mégis lát: Az agy virtuális Tudatalatti Vizuális érzékelése” Egy beteg, akinek vizuális agykérgét megkárosították, továbbra is képes volt egy akadálypályát navigálni, és félelmetes arcokat felismerni tudat alatti módon.

“Látni kellett volna ezt ahhoz, hogy az ember elhigye” mondta Beatrice de Gelder, egy neurológus kutató a Harvard és Tilburg Egyetemről Hollandiában, aki egy nemzetközi agykutató csoporttal együtt jelentette az eredményeket nemrég a Current Biology nevű újságban. (az angol nyelvű video itt található). A kutatás, mely magas szintű agy vizsgálatokat tartalmazott az eddigi legdramatikusabb bemutatása az úgy nevezett “Vak-látás”-nak, ami velünk született, primitív, szubkortikális – és teljesen tudat alatti – látóképességünket jelenti, melynek segítségével érzékelni vagyunk képesek.

Kommentárom:

Mint azt már korábban is megállapítottam, mi igazából mindent magunkon belül látunk és érzünk, és semmi sem létezik rajtunk kívül. Így, lehet, hogy a személynek nincsen szeme, de mégis lát. Szóval miért van mégis szükségünk szemekre? Azért, hogy meglegyen az az illúziónk, hogy van valami körülöttünk!

Báál Haszulam ezt írja az “Előszó a Zohár Könyvéhez” írásában, a 34.-es pontban:

Vegyük például látó érzékünket: egy csodálatos világot látunk körülöttünk. De igazából mi egyátalán nem látunk, csak azt, ami a belsőnkben érzékelhető. Más szóval létezik bennünk egy bizonyos fotó készülék, az agyunk hátsó részében, amely mindent, ami történik velünk megjelenít számunkra, de kívül semmi sem létezik. Ezentúl a Teremtő készített számunkra az agyunkon belül egy bizonyos csiszolt tükröt, amely mindent amit látunk megfordít, és így azt mi magunkon kívül látjuk, az agyunkon kívül, az arcunk előtt.

Annak ellenére, hogy amit kívül látunk az nem a valóság, mégisköszönettel tartozunk a Teremtőnek, hogy ezt a csiszolt tükröt az agyunkba helyezte, képessé téve minket, hogy a dolgokat magunkon kívül lássuk, érzékeljük. Azért, mivel ez által megadta nekünk azt a lehetőséget, hogy a dolgokat megvizsgálhassuk színtiszta felfogással, és tudással, és, hogy minden tárgyat megunkon belülről, és kívülről is megvizsgálhassunk. Enélkül nem rendelkeznénk tudásunk és érzékelésünk legnagyobb részével.

07 jan 2009

A keserű tormánkon kívül egy fantasztikus világ létezik

Báál Haszulam “Bevezetés a Zohár Könyvéhez” írásának 4o.-ik pontjából:

“És tudom, hogy mindez teljesen elfogadhatatlan néhány filozófus szemében. Nem képesek azzal egyetérteni, hogy az ember, melyet ők alacsonynak és értéktelennek tartanak, a csodálatos teremtés központja lehet. De ők olyanok, mint a féreg, mely egy keserű tormában született, és azt gondolják, hogy a Teremtő világa is olyan keserű és sötét, mint a torma belseje melyben születtek. De abban a pillanatban, hogy a torma kérge (önzőségünk) megreped, és kijutnak a tormából (elhagyják önzőségüket, a “saját maguk számára való” szándékból, és belépnek az adakozás tulajdonságába, a mások iránti szeretetbe) elcsodálkoznak (a feltárult Felső Világ láttán) és azt mondják: “Azt hittem, hogy az egész világ akkora volt, mint a torma, de most megláttam, hogy a világ az hatalmas, gyönyörű és csodálatos!”

03 jan 2009

69 queries in 0,174 seconds.