érzékelés

Kérdés:

Azt tanultuk, hogy a személynek nem szabad visszatekintenie spirituális fejlődésének előző szakaszaira. Mindezt észben tartva, nem értem azt, hogyan voltak a Kabbalisták állapotaikat leírni számunkra. Sőt mi több tudjuk, hogy néhány Kabbalista azért imádkozott a Teremtőhöz, hogy alacsonyabb szintre süllyedhessenek, hogy tapasztalataikat átadhassák az alaocsonyabb szinten levőknek (nekünk).

Mondjuk azt, hogy valódi eseményekről akarok könyvet írni. Az egyetlen módja ennek az, hogy visszamenjek azokba az állapotokba, eseményekbe amikről írni akarok, és újra átéljem őket, amennyire lehetséges. Mindez nem ugyanolyan, amikor a Kabbalisták leírják a spiritualitást?

Válaszom:

A Kabbalista számára nincsen olyan koncepció, hogy idő, hanem csak a korrigáló cselekedetek ok-okozati láncolata.

hzs

Kérdés:

Amikor gyerek voltam, volt egy kérdés, ami mindig félelmet keltett annyira, mint semmilyen más kérdés valaha is.Ez az a kérdés amikor akkor jön, amikor az unuverziumon gondolkodom. A kérdés a következő: „ Minden miért van?” Semmim sincs ami perspektívát adna, ezért az megzavart engem, és félelmet keltett bennem.

Viszont, mióta a Kabbalat tanulom, ez nem okoz nekem akkora félelmet. Ehelyett egy hasonló kérdés vetődött fel bennem: Mi történik, miután én vagy a világ a Felső Világ kérdését veti fel?

Mi van ezen a célon túl, és ha van valami ezen túl., akkor az a cél? Ez a kérdés talán törelmetlen és buta, but ettől kínosan érzem magam, és ezért úgy érzem meg kell kérdeznem

Válaszom:

Ha a Végtelent helyesen képzeled el, felfedeze, hogy ez a kiteljesedése monden vágynak és gondolatnak, és emiatt mi nem képzelhetünk el semmi mást. Azonkívül pontosan ez az a határ, amin túl valami új kezdődik.A végtelen elérése csak az jelenti, hogy korrigáljuk magunkat, ami a felkészülésünk  valami nagyobbra, amit csak a korrekciónk után tanulunk meg.

Kérdés:

Hogyan vagyunk képesek a valódi valóságot elkezdeni érzékelni?

Válaszom:

A valóság amit látunk csak magunknak tűnik objektívnak. Függetlennek tűnik érzékelésünktől, vagy életünktől és halálunktól. Azt feltételezzük, hogy a világ amit érzékelünk az állandó, hogy az rajtunk kívül, tőlünk függetlenül létezik. Azt hisszük, hogy az nincs befolyásolva azáltal, hogy létezünk vagy sem.

Mi így érvelünk ezzel kapcsolatban: tíz milliárd évvel azelőtt, hogy a Föld formálódott volna, és az ember megjelent volna rajta, volt egy Nagy Durranás – az a pont, mely az egész világot létre hozta. Ez az ahol az idő és tér megjelent. Mi az idő tengelyén építjük fel történetünket, amiról azt hisszük, hogy létezett, mielőtt az ember azt érzékelte volna, és beszélhetett volna róla.

A történelemről is hasonló módon beszélünk. Azt mondjuk, hogy egyszer volt egy ősi Babilon, az Egyiptomi kivonulás, és az összes többi múltbéli történet. Ma beszélhetünk a múltról és mondhatjuk azt, hogy egy bizonyos idővel ezelőtt élt valaki, akit Báál HaSzulamnak hívtak, aki könyveket írt nekünk, amiket ma olvasunk.

De igazából csak azért érvelünk így, mivel még mindig az “élettelen spirituális lény” szintjén vagyunk. Ameddig ezen a szinten vagyunk nem tudjuk elképzelni, hogy minden az érzékelésünk testi szerveiben, érzékeinkben létezik.

Ameddig a személy nem szerezte még meg a spirituális idő érzetét, addig a földi idő tengelyében ragadt, és ennek megfelelően fog gondolkodni, beszélni és írni.

Azonban a spirituális időt úgy határozzuk meg, mint cselekedetek szekvenciáját, és ez attól a pillanattól kezdődik, amikor felfogjuk, hogy erők hálozatában vagyunk, a Természet (a Teremtő) rendszerében. Ott minden ezzel a hálózattal való interakciónktól függ.

Kérdés:

Hogyan lehetséges az, hogy úgy tűnik létezik egy objektív valóság a világban, külső tárgyakkal melyeket képesek vagyunk mérni, érzékelni?

Válaszom:

Hozzá vagyunk szokva egy élethez, mely a valóság egy képét alkotja számunkra az élvezetet kapó vágy élettelen része alapján. Hasonlóképpen azt hisszük, hogy a spirituális világ is önmagában létezik, és nem függ a bennünk létrejövő változásoktól.

Így észleljük életünket amíg elkezdjük érezni érzékelésünk relativitását, és elkezdjük megérteni, hogy érzékelésünk saját tulajdonságainktól függ. Fokozatosan az emberiség mozdulni kezd a megértés felé, hogy minden amit ebben a világban látunk, az a megfigyelő tulajdonságaitól függ.

Kvantum fizikusok beszélnek arról a tényről, hogy kísérletek eredményei ugyanígy függenek a megfigyelőtől. Azonban nincsenek meg az eszközeink arra, hogy megmérjük a gondolat befolyását az anyag felett.

Idővel minden tökéletesen meghatározhatatlanná válik, amíg meg nem értjük, hogy minden dolog a személy tulajdonságaitól függ. Nem függ attól, hogy valaki megfigyel, vagy gondolkodik, hanem inkább annak a személynek a tulajdonságaitól, aki a megfigyelést és gondolkodást végzi.

Ezen a ponton átváltozunk valódi kutatókká, az általános tudományok világából, mely nem függ a tudós tulajdonságaitól. A valódi kutató olyan valaki, aki először és leginkább saját tulajdonságaival törődik, és csak utána kezdi kutatni az anyagot. Ez a Kabbalista!

Kérdés:

Ha kiindulunk abból a feltételezésből, hogy két valóság- a fizikai és spirituális – létezik, akkor két történelemnek is kellene léteznie. Létezik a korporeális, fizikai világunk történelme, és akkor kell lennie egy történelemnek a spirituális szinten is, nem?

Válaszom:

Minkettő megegyezik egymással, mivel a spirituális felület az “alap” melyen a mi fizikai világunk nyugszik. Ez azt jelenti, hogy a korporeális világunk erők hálózatán alapszik, mely erőket nem vagyunk még képesek érezni. Ezeket az erőket “spirituálisnak” hívjuk, mivel érzékszerveinken túl léteznek, túl finomak ahhoz, hogy érezzük őket. Egyszerűen nem tanultuk még meg, hogy érzékeljük őket. De csak ezek az erők azok, melyek mindent, ami a fizikai életben található meghatároznak, és a mi világunk, csak ezen erők tükröződése.

Kérdés folytatva:

De a tudományban ennek a világnak az ok-okozati összefüggései alapján vonunk le következtetéseket. Hogyan csatlakozik mindehhez a spirituális világ?

Válaszom:

Próbáljuk mindezt így elképzelni: a kisgyerek odasétál a falhoz, kinyitja a csapot, és megtölti poharát vízzel. Azt hiszi, hogy a világ így működik: azt hiszi, hogy a víz egyszerűen a falban található csapból kifolyik. De az, hogy mi található a fal mögött, és hogy az hogyan működik, az meghaladja a megértését. Számára a csap a víz forrása.

És pontosan így van az, ahogy földi tudományaink érzékelnek mindent ami velünk történik, mivel soha nem képesek a mi világunk “fala” mögé bekukkantani. Szóval mi is történik igazából e mögött a “fal” mögött? Ez az amit a Kabbala tudománya elmagyaráz nekünk.

Kérdés:

Semmilyen új rendszer nem állítható fel tiszta formájában. Így vagy úgy mindig kompromisszumra kell jutnia az előző rendszerrel, amiből kifejlődik. Egyszerűen nincs más lehetőség. Egyetért ezzel?

Válaszom:

Igen is meg nem is. Mi egy teljesen új szintről beszélünk, minőségileg tekintve, és ennél fogva ez nem a tardícionális módon fog kifejlődni – önzően, a kisebből, a nagyobba. Mi egy minőségi forradalomról beszélünk, mely a fogyasztói hozzállásáról az adakozás hozzállására változik. Az emberek azáltal kezdik majd a világot érzékelni, hogy kilépnek önmagukból. A világot önmagunkon túl érzékelik majd. Ez a modell fordított minden eddigihez hasonlítva, mivel ez nem a múlt fejlődésére épül.

Az emberek továbbra is ebben a világban élnek majd, együtt eddigi tapasztalataikkal és kultúrájukkal. Azonban amikor az emberek elkezdik majd a belsőbb, rejtett kapcsolatokat, és a rejtett formákat – erőket, lelkeket érzékelni és érezni a világban, akkor a világ áttetszővé válik. Ennek a világnak a tárgyai és cselekedetei mind élettelen következményeknek tűnnek majd a Felső Erők által irányítva, és ezzel a Felső Erők, a világ mélyebb rétegei mindenki számára nyilvánvalóan megjelennek.

A jelenlegi válságunk állapota abba az irányba tol minket, hogy szükségesnek érezzük ennek a rejtett valóságnak a megismerését, mely valóság tartalmazza azokat az erőket és cselekedeteket, melyek világunkat irányítják. Lényegében a jelenlegi válság csak egy felkészülés, mely alkalmasabbá és hajlandóbbá tesz minket arra, hogy valami gyökeresen újat kezdjünk el érzékelni, mivel egyszerűen nincs más választásunk.

Az egész valóságból csak azokat a dolgokat érzékelem, meylek fontosak számomra, a profit és veszteség szempontjából vizsgálva. Bármi más számára érzéketlen maradok. Lehet, hogy több ezer más dologgal vagyok körbevéve, de érdektelen maradok irányukban. És ha azok nem érdekelnek engem, akkor egyszerűen nem látom őket.

Ilyen viszonylatban az embernek semmilyen módon nem kell megváltoznia, vagy magát egy “szárnyas angyallá” változtatnia. Csak meg kell szüntetnie korlátait, és ki kell nyitnia érzékszerveit, hogy lássa, hallja és érezze mindazt, ami a világban rajta kívül létezik – és mindezt oly módon teheti meg, hogy a “mások érdekében” kezd el mindent érzékelni.

Akkor valóban képesek leszünk a rajtunk kívül levő világot érzékelni, és a Végtelen Világban létezni. De hol van ez a Végtelen Világ? Valami csillag vagy galaxis mögött? Nem, mindez itt és most létezik.

Báál HaSzulam azt mondja, hogy amikor a világot elkezdjük a lelkünk pontján keresztül nézni, a valóság érzékelésének egy új formáját fejlesztjük ki. Ez egy új érzékszerv, a már meglévő 5 fizikai érzékszervünk (látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés) felett.

Ebben az új érzékszervben egy olyan képet érzékelek, melyet a Felső Világnak, vagy másik dimenziónak nevezek. És akkor mind magamat, mind a világot ebben az új másfajta érzékelésen belül érzem.

Amikor elkezdjük a valós Felső Valóságot érzékelni, akkor elkezdjük látni, hogy az előző érzékelésünk relatív, és az nem az egyetlen lehetséges valóság, mint ahogy az előzőleg tűnt számomra. Egy eltávolodott módon kezdjük el az előző valóságot szemlélni, és látjuk, hogy az relatív: lehet, hogy az létezik, de ha a testünk meghal, akkor megszűnik.

Azonban amikor az egyik fajta valóság érzékelésről a másikra kapcsolunk, az új fajta érzékelés nem tünteti el az előzőt. Elkezdjük őket együtt érzékelni: azt látjuk, hogy az egyik a másikból ered.

De akkor végre elkezdünk egy újabb utazásban részt venni, a Teremtő állandóan kitáguló, igazi, örökkévaló és abszolút valósága felé.

Egy olyan világba születtünk, mely bizonyos körülményekkel rendelkezik, és egy bizonyos módon van elrendezve. Így ismerjük ezt egyenlőre. Semmi mást nem éreztünk még, és annyira hozzászoktunk ehhez a világhoz (amiben minden természetesnek hat számunkra), hogy el sem tudjuk képzelni, hogy mindez szubjektív, és akár teljesen más is lehet.

Képzeletünk és fantáziánk nem megy túl azokon a határokon, melyekhez jelenlegi világunkban hozzászoktunk. Ezért is nehéz számunkra azt megérteni, ami a Kabbalisták egy másik valóságról magyaráznak nekünk, mely valóság akkor jelenik meg az emberben, ha egy újfajta érzékeléshez jut.

Ma elkezdünk egy új valóság felé felébredni, és amint az egész világ egy új valóságot jelenít meg, ez az érzékelés az emberek változását fogja okozni. Amint ez az új valóság megszületik bennünk, a Kabbala tudománya pontosan arról beszél, hogy hogyan vagyunk képesek ennek az új valóságnak a belső érzékelését kifejleszteni magunkban, és hogyan vagyunk képesek megakadályozni azt a szenvedést melyet akkor érzékelnénk, amennyiben mindehhez a tapasztalathoz akaratunk ellenére érkeznénk el.