kongresszus

Egy bűnöző saját képességeim alapján

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, érzékelés, kongresszus

A valóság érzékelése, ahogy azt a Kabbala tanítja nekünk, nagyon szubjektív. A valóság csakis a mi nézőpontunkból, saját érzékszerveink által érzékelődik. De azokon kívül nincsen valóság, az egyszerűen nem létezik. Mi azt úgy kapjuk meg, mint egy képet az agyunk “hátsó részében” levő képernyőn, mintha a valóság tőlünk függetlenül létezne rajtunk kívül.

Ahogy azt a Zohár Könyve elmagyarázza, én a saját megszerzés iránti vágyam részeit látom annak mértékében, amennyiben azok különböznek a Fénytől, abban a mértékben ahogy a vágyam nem egyezik meg az adakozás tulajdonságával, mely a Fényt jellemzi.

A mi kollektív vágyunk, az egyetlen teremtmény kezdetben a “végtelenség” állapotában volt. Utána az leereszkedett a “Végtelenség” tulajdonságáról, szintjéről a “mi világunk” szintrjére, átélve a törést, azaz alaptulajdonságának adakozásról megszerzésre való változása által.

A törésen keresztül a hatalmas egységes lélek 6OO ezer egyéni lélekre tört, és aztán még több apró részre mely a “mi világunkban” kötött ki, amely egy önző szint, tulajdonság. Ezért van az, hogy úgy érezzük hogy sokan vagyunk bár valójában mindenki csak saját lelkének a részét látja.

Mi azt tanuljuk, hogy a lélek tíz Szfirából áll. Azok GE (Galgalta ve Eynaim) és AHP (Awzen, Hotem, Peh) részekre vannak osztva. A GE tartalmazza a Keter, Hochma, Bina, Heszed, Gevura és Tifferet Szfiráit, melyek az adakozás edényei, míg az AHP tartalmazza a Necah, Hod, Yeszod és Malchut Szfiráit, azaz a megszerzés edényeit.

Ebből az következik, hogy én ezen tíz Szfira, vagy vágy segítségével érzékelem a valóságot. Amit és a GE részeken belül érzékelek az az én “énem”, magam, és amit az AHP-ban érzékelek az az illúzórikus külső világ, melyet én magamon kívül érzékelek.

Lényegében én átélem a GE és AHP edényeinek belső szakadását. Én azokat a leghatalmasabb vágyakat, melyek arra hivatottak, hogy nekem a legnagyobb élvezetek adják idegennek érzem, mint ti mindannyian például. Ti vagytok az AHP-om összes edényei. Én magamat, “énemet”, és mindent ami rám vonatkozik a lelkem GE részében érzékelek. Az Egómban én állandóan csak ezzek a kifejezett résszel foglalkozom, és minden számításom az én személyes hasznomra vonatkozik.

Én azt a részt, melyet AHP-nak nevezünk magamtól teljesen idegennek tekintem. Sőt mi több én hajlandó vagyok azt bármilyen formában használni mindaddig amíg az az én érdekemet szolgálja. Ezáltal úgy tűnik, hogy én állandóan megpróbálom becsapni magamat, megpróbálok magamnak hazudni, magamtól lopni, de én ennek nem vagyok tudatában és nem érzem ezt.

Később, amikor a személy elkezdi ezt megérteni, egy hatalmas csalódáshoz jut. Ennél fogva a Kabbala tudománya, mindenek előtt az egység szükségességét hangsúlyozza, bár annak nem a korporeális szintem (köztem és közötted) kell megtörténnie. A teljes módszer a lélek egyesítésének és korrigálásának a szükségességére irányul, azaz nekem egyesítenem kell lelkem eme két részét érzékelésemben.

Szóval most amit én magamon kívül látok és amit magamon belül tapasztalok, ez a két rész egy egésszé kell hogy összeálljon. És akkor valóban látni fogjuk, hogy csakis egyetlen személy létezik, és amit én eddig belül és kívül megfigyeltem az az én “énem”, “magam”, vagy az én megszerzés iránti vágyam.

hzs

Tovább >0

17 nov 2010

A szeretet tengerében

Szerző: yanive | Kategória: kongresszus, szeretet

Kérdés:

Igazán meghatódtam, sírtam, amikor a sokféle zászlóval bevonultak az egyes országok képviselői a nyitó-ceremónia során; éreztem a társulást mindenkivel; éreztem a többi ember vágyait, szeretetét, gondoskodását. Mi volt ez, lélektani vagy szellemiségi jelenség?

A válasz:

Ez egy csodálatos, kedves, szívből jövő érzés, de ez nem szellemiségi. A szellemiségi érzés a gyökér érzékelése: honnan ered minden, miért, s hol vagyunk.

Ennek az érzékelésnek olyannak kell lennie, mintha egy bizonyos erő tengerében lennénk, ami téren s időn túl összekapcsol. Elfelejtjük a testi érzékelésünket. Persze össze vagyunk kötve a testtel, de alacsonyabb természetűnek gondoljuk. És észrevesszük, hogy része vagyunk egy nagyobb erőnek, amiben feloszlunk.

A megnyitó alatti érzésed egy lépéssel megelőzi a szellemi érzékelést. Reméljük, hamarosan elérjük azt is.

kgy

Tovább >0

15 nov 2010

Az önzőség balszerencséje azt edénnyé változtatja

Szerző: yanive | Kategória: csoport, kongresszus, reggeli lecke

Annak érdekében, hogy egy új érzékeléshez jussunk, egy hatalmas vágyra van szükségünk mely megengedi, hogy kicseréljük a fogyasztásra szolgáló tendenciánkat az adakozás iránti aspirációval. Ez az átmenet a világ kifordított érzékelése felé az adakozás aspirációjával rendkívül nehéz. Ez hasonló a szüléshez, és a szülés az mindig egy elképesztően különleges jelenség, még a modern kori gyógyításban is.

Az újszülött kitör abból a különleges helyzetből melyhez addig kötődött. Ott ő addig megkapta a külünleges táplálást, és védelmet, ott a fejlődés speciális törvényeinek volt kitéve. A környezet nem taszította ki, ahelyett táplálta őt. Most kilép egy ellenséges világba, egy új környezetbe, ahol kűzdenie kell az életéért, növekedéséért. Ez az élet egy semmihez sem hasonlítható forradalma.

Ugyanez történik spirituális születésünkkor. Egy új univerzális érzék fedi fel magát, a külső érzékelés szerve (ennek a világnak az anyaméhén kívül) mely az adakozásra épül, és ezáltal mi elkezdünk egy új világot érzékelni abban.

A Kongressuson egy nagy lépést tettünk előre ebben az irányban. Mi valóban meg akartunk születni, mi enyhén átéltük a szülési görcsöket, és láttuk, hogy még képtelenek vagyunk minderre. Mi éreztük, hogy valami megállít minket, és teljesen visszalök minket. Azzal a jó erővel együtt mely vonzott minket előre mi éreztük a rossz erőt, mely visszalökött minket az anyaméhbe, nem engedi hogy elhagyjuk annak határait, ezt a világot, és nem engedi, hogy mi érezhessük az új világot.

Nekünk szükségünk van számtalan hasonló görcsökre mielőtt megszülethetünk. A görcsök mennyisége és frekvenciája csak rajtunk múlik. Mindenesetre a születés folyamat nem fejeződhet be ezek nélkül, és mi nem kerülteünk ki nélkülük.

Két erő ütközik születésünkkor: a mi nyomásunk belülről kifelé, és az ellentétes erő megmarkolva minket kívülről. Az összecsapások egy új erős vágyat hoznak létre bennünk, hogy mi a spirituális világba kerüljünk. Mi nem vagyunk képesek előre jutni enélkül a vágy nélkül.

A szülési görcsökre a Tórah úgy utal, mint az “Egyiptomi csapásokra”. Önzőségünknek 1O (a teljes dózis) szenvedést kell átélnie, melyek belepecsételődnek a vágyba, és azt az edény formájává változtatják egy Kli-vé. Ezáltal a formátlan “agyag darab” egy olyan edénnyé válik, mely készen áll arra, hogy megkapja a Felső Fényt, a spirituális világot.

Nekünk át kell éljük ezeket a görcsöket annak érdekében, hogy felvegyük a megfelelő formát, amely nélkül lehetetlen bármilyen spirituálisat megkapni. Mi beléptünk ebbe a folyamatba a Kongresszus alkalmával. A Fényről szólva, az állandóan körülöttünk van, és csak a helyre vár ahova behatolhat.

hzs

Tovább >0

15 nov 2010

Ki fog segíteni nekem?

Szerző: yanive | Kategória: kongresszus

Kérdés:

Úgy érzem, hogy a spirituális munka alapelve “Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van értem?” ellentmond a másik alapelvnek: “Nincsen más Rajta kívül”. és a csoporttal való kapcsolatnak.

Válaszom:

Azt kell mondjam magamnak: “Amennyiben én nem segítek magamon, senki nem fogja nekem felfedni a Teremtőt” mivel ez arra vágyra utal, mely a Teremtő, az adakozás alapttulajdonságának a felfedésére vágyik. Senki nem képes nekem segíteni ebben. Én elolvashatok több ezernyi könyvet, és meghallgathatok több ezernyi leckét, de a legvégén a vágyam fejlesztése az én saját belső munkám. Én csak akkor fedezem fel a spirituális életet (az adakozás tulajdonságán belül) amennyiben azt vágyom ehelyett az élet (a megszerzés tulajdonsága) helyett.

Nincs értelme arra várni, hogy valaki más segítsen nekem. A vágyamnak olyan erősnek kell lennie hogy számomra “még a halál is jobb, mint ez az élet”! Végül is ez az élet nem élet számomra, nekem a spiritualitást kell elérnem!

Nekem itt annak az alapelvnek megfelelően kell cselekednem, hogy “Amennyiben én vagyok magamért, akkor ki van értem?”. Mindez azért van mivel a Teremtő nem fogja magát önszántából felfedni, Ő nem fogja ránk erőszakolni az Ő irányában érzett vágyat. Ő a beteljesülést adja nem a vágyat. Nincsem erőszak a spiritualitásban.

De abban a pillanatban hogy a “Amennyiben én vagyok magamért, akkor ki van értem” eléri beteljesülését, azaz én elkezdem megérteni, hogy mindez csakis rajtam múlik, akkor én azonnal felfedezem, hogy én képtelen vagyok minderre. Én gyűlölöm önzőségemet, és félem azt, mint ahogy Mózes félte a Fáraót. És akkor “ők felsóhajtottak ettől a munkától”, hogy szabaddá válhassank az egó erejétől, mivel sem én magam, sem bárki más körülöttem nem képes nekem segíteni.

Amikor mi elérjük ezt a két érzést, a segítség hiányát belülről és kívülről arra úgy utalunk, mint az utolsó szülési görcsökre. Akkor a kétségbeesés tör ki a szív legmélyéről, és csak akor van az, hogy a Felső Erő, a Fény (GAR de Hochma), mely megszüli az embert a spirituális szinten megjelenik. Azon a ponton az az alapelv, hogy “Nincsen Más Rajta kívül” el kezd működni.

Ezért van az, hogy létezik az “Amennyiben nem vagyok magamért akkor ki van értem” stádiuma, és utána pedig a “Nincsen Más Rajta kívül” stádiuma. Mindez azért van mivel nem vagyok képes felfedezni a “Nincsen Más Rajta kívül” alapelvét ameddig az “Amennyiben nem vagyok magamért, akkor ki van értem” nem érte el teljességét.

hzs

Tovább >0

15 nov 2010

Felemelkedés az első szintre

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, egoizmus, kongresszus

A spiritualitásban amennyiben mi nem megyünk a végsőkig az azt jelenti, hogy nem dolgozunk teljes vágyunkkal. Akkor az nem utal spirituális fejlődésünkre. Azonban még azt sem tudjuk hol végződik ez a “végsőkig”, mi a maximum. Azt csak elképzelni tudjuk bizonyos mértékig.

Ezáltal mi elértünk egy olyan állapotot, ahol el akartuk érni a spiritualitást teljességében – mindent amit csak el tudtunk képzelni. Ezzel a maximális szándékkal érkeztünk a Kongresszusra. Mi csak ezt akartuk semmi mást, hogy a “mennyek fel legyenek fedve”.

De mit fedtünk fel ehleyett? Hogy mennyire képtelenek vagyunk belsőleg akár egy centiméternyire is közelebb kerülni ahhoz! Nem vagyunk képesek elfogadni azt, hogy egyesülnünk kell, el kell töröljük magunkat.

Ahogy mi elkezdtünk beszélni a közöttünk levő kapcsolatokról, és a megteendő belső munkáról, vágyaink azonnal lehűltek. Mi még nem vagyunk készek arra hogy megszerezzük a spirituális világot ezzel az árcédulával!

Ez azt jelenti, hogy félreértettük a Felső Világot, és nem értettük meg hogy az nem más mint az adakozás tulajdonsága önzőségünk fölött. Mégis éreztük ennek szükségességét. 3 belső cselekedettel töltött nap után csalódottan távoztunk. És ez a csalódás abból a tényből származik, hogy mi képtelenek vagyunk és nem vágyunk arra, hogy elérjük a valódi spiritualitást. Mi arra vágyunk, hogy megmaradjunk a mi saját spiritualitással kapcsolatos definíción belül, mint vamai ami egyszerűen jó, örökkévaló és kellemes a mi jelenlegi önző vágyaink számára.

Mit is fedeztünk fel? Ez a bal vonal volt, a mi saját gonosz hajlamunk, az a tény hogy mi a spiritualitást saját önző vágyainkon elül akarjuk megszerezni, mint a korporealitást. Miért is nem kaptuk meg mindezt? Mivel nem szükséges, hogy bármit is megkapjunk a spiritualitásban. Mindaz teljesen nyitott. Amennyiben adakozni akarunk csak tessék, megtehetjük. Minden megengedett, és bármi lehetséges. Senki nem képes azt ellopni tőlünk.

Más szóval az önzőségünkön belül mi felfedeztük, hogy a mi spiritualitással kapcsolatos definíciónk hibás. És mindez megjelenik majd nekünk mind a 125 szinten! Mi még mindig nem látjuk azt, hogy természetünk teljesen ellentétes a spirituális természettel, hogy mi képtelenek vagyunk azt megszerezni, és hogy csak egyetlen lehetőségünk maradt: csak hogy a Teremtőhöz kiáltsunk, Hozzá forduljunk kérelemmel. Ez már a jobb vonal. Nekünk magunk fölé kell emelkednünk, és akkor a középső vonal abból emelkedik majd elő.

Ennek ellenére nagy munkát végeztünk el. A kétségbeesés, mely eluralkodott rajtunk, a fájdalom, és kilátástalanság mely megjelent bennünk megmutatta nekünk képtelenségünket, hogy a spiritualitást önző vágyainkon belül szerezzük meg. Lényegében mi azt kértük, hogy a spiritualitás pontosan ezen önző vágyakon belül jelenjen meg, az adakozó vágyak helyett. Most a gonosz eme feledezése után, mi belépünk a jobb vonalba, korrigáljuk majd magunkat, és elérjük felépítjük a középső vonalat.

Ennél fogva amit mi a Kongresszuson elértünk az egy nagy eredmény. Mindez már a spirituális út kezdete. Ez még soha nem történt meg ilyen nagy méetekben, és az utolsó generáció hatalmas önzőségében. Báál HaSzulam azt írja: “Én boldog vagyok azon bűnözők miatt akik felfedezésre kerülnek, mivel annak az oka a nap szentsége”.

Egy hatalmas Fénynek kellett leömlenie Felülről annak érdekében megmutassa nekünk, hogy mi mennyire nem vágyunk, mennyire képtelenek vagyunk, és mekkora mértékben ellentétesek vagyunk a spiritualitásra, amekkora mértékben nem akarunk az egységre, és a közöttünk levő szeretetre gondolni. Mindez a “nap szentsége”, mivel mi egységre léptünk, és mindennek ellenére vágytunk arra, hogy felemelkedjünk a spiritualitásba bizonyos mértékben.

Mi felfedtük a szintet vagy vágyat felettünk, ahová fel kell emelkedjünk. Azonban egyenlőre mi képtelenek vagyunk azt megtenni, mégis meg kell azt tegyük, hogy a spirituális létra első fokára felmésszunk.

Ezért van az, hogy én nagyon boldog vagyok a Kongresszus eredményével, és nagyon reménykedem hogy a közeljövőben mi már felfedjük mind a három vonalat mint a középső vonalat.

hzs

Tovább >0

15 nov 2010

A Kongresszus után: Első következtetések

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, kongresszus, spiritualitás

Egy email amit kaptam:

Kedves Laitman doktor, azt hiszem többek nevében beszélek amikor azt mondom, hogy hatalmas csalódás vett erőt rajtam. Mit kezdjek mindezzel?

Válaszom:

A Kongresszus utolsó napján gyakran hallottam, hogy sokan reménykedtek abban, hogy áttörhetnek a spirtituális világba ezen a Kongresszuson, és most hatalmas csalódás, kétségbeesés kerítette hatalmukba őket!

Azonnal le kell szögeznem: Személy szerint engem teljesen ledöbbentett a most befejeződött Kongresszus eredménye. És ezt nem csak azért mondom, mert rekord méretű résztvétel történt, vagy mert pozitív reakciókat kaptunk a mediától, hanem azon belső változások és megérés miatt mely egyénekben és az egész világcsoportban létrejött. Először a történelem során emberek keresztül mentek olyan változásokon melyeken soha nem lettek volna képesek egyénileg keresztül menni. Rendkívül fontos belső vizsgálatók, részletezések történtek meg bennük.

És most beszéljünk a várakozásaitokról: amennyiben a vágyatok a valódi spiritualitás elérése volt, a felebarát szeretete és felé történő adakozás irányában, akkor nem éreznél kétségbeesést, mivel mindig meg van a lehetőségünk az adakozásra és szeretetre. Senki nem adja azt meg nekünk, vagy veszi azt el tőlünk, ez a lehetőség mindig jelen van.

Az első spirituális tulajdonság, a Bina az egy aspiráció a Hafec Heszed (az önzőség feletti állapot) irányában, mely az érzékelés a saját vágyunkon kívül. Amennyiben erre aspiráltunk, akkor nem érdekelne minket egyátalán milyen állapotban vagyunk, mivel minden a Teremtőtől jön, és csak Ő dönt tervének megfelelően mi fog velünk történni velünk és mindenki mással. A mi minden reakciónk mindennel kapcsolatban csakis a boldogság kell, hogy legyen, és az a vágy, hogy a Teremtő hatalma alatt legyünk, azaz az adakozás tulajdonságának a hatalma alatt. A Machsom azok által lesz áttörve akik elszaladnak saját önzőségüktől, és beleegyeznek bármilyen feltételbe annak érdekében, hogy attól megszabaduljanak, beleegyeznek hogy magukra veszik a “mindenki egyként” (egy ember egy szívvel) feltételét, és a kölcsönös garanciát, “egy mindenkiért mindenki egyért”.

Senkinek nincsen meg az ereje, hogy elszakítsa magát saját önzőségétől. Mi eddig beszéltünk erről, de nem voltunk képesek precízen megkülönböztetni azt magunkon belül, mivel pontosan ez az a tulajdonság mely nem engedi, hogy belépjünk a spiritualitásba, az adakozás tulajdonságába. Mi képtelenek vagyunk megkülünböztetni, meghatározni mi is az, és hol is található az bennünk. Az rejtőzködik bennünk mint egy kígyó, és nem vagyunk képesek azt pontosan felfedezni, azt mindig összezavarva más tulajdonságokkal.

Csakúgy mint a fájdalom betegség alatt, csak a csalódás fájdalma képes nekünk abban segíteni, hogy felfedezzük önzőségünket, és hogy felfedezzük az nem jó, hanem ő a mi gonosz uralkodónk, a Fáraó. Nekünk olyan csalódottá kell válnunk, hogy mi gyűlölni fogjuk azt magunkon belül, és csak egy dolgot akarunk majd – hogy elszakadjunk attól. Azonban annak érdekében hogy elérkezzünk a csalódás eme állapotához először is teljes önzőségünkkel arra kell aspiráljunk (Lo Lishma). Ez az amiról a Kongresszus előtt beszéltem, hogy mi “kijövünk Egyiptomból”. És mindenki bizonyos volt abban, hogy ez meg is fog történni. Ha nem rendelkeztünk volna ezzel az önbizalommal, akkor nem lennénk képesek csalódottá válni, és nem lennénk képesek ezt a gonoszt (a Fáraót) megkülönböztetni magunkon belül, mely gonosz nem engedi hogy mi felemelkedhessünk az adakozás tulajdonságába.

Annak érdekében, hogy felébresszük ezt a gonoszt azonnal, én a Kongresszus legelején bejelentettem, hogy kötelesek vagyunk az egység elérésére, hogy a mi teljes munkánk a Kongresszuson azáltal kell, hogy megtörténjen, hogy mélyen kutatjuk saját magunkat, és attitűdünket összes barátainkkal szemben. Azonban a “mennyek felfedezése” helyett amit vártunk, az azonnal egy zuhanást hozott, minket lehűtve. Az én könyörgésem által, hogy keressük az egységet, és hogy emelkedjünk magunk fölé, a saját “énünk” fölé meg akartam mutatni a Kongresszus résztvevőinek, hogy mi nem vagyunk még erre készen, és ennek az érzésnek köszönhetően a résztvevők révületbe kerültek.

Egy részről én nagyon örültem ennek az állapotnak, a “gonosz felismerésének”. De más részről elkezdtem félni, hogy a csoport nem lesz képes kijönni ebből az állapotból ilyen rövid idő alatt. Ez hasonló ahhoz ahogy a beteg ember felfedezi a fájdalmat, és meg kell, hogy értse hogy az betegséget jelez, és akkor elkezdi azt az orvossal, a Teremtővel kezeltetni. Emellett a Kongresszus résztvevőinek 30-40%-a olyanok voltak akik teljesen újak a Kabbalában, és egyátalán nem értették meg mi is történik velük. Ennél fogva el lett döntve, hogy egy csapásnál megállunk a Fáraóval szemben, a mi önző vágyainkkal szemben hogy képesek legyünk föléjük emelkedni.

Azonban pontosan ezek a folyamatok melyeket érzékeltünk készítettek fel minket az átmenetre – egy olyanra mely nem önző, hogy felfedezze a beteljesülést, hanem amely arra irányul, hogy felfedezze az adakozásra való lehetőséget, hogy egyesüljünk mint “egy ember egy szívvel”, beleegyezve a kölcsönös garanciába. A Kongresszus eredménye a Fáraó elleni első csapás volt – csapás önmagunk szeretete ellen, az ellen az önző remény ellen, hogy mi “áttörjünk a Machsom-on”, hogy megkapjuk a Felső Világot mint ezt a világot magunkon belül, saját vágyainkon, saját beteljesülésünkön belül.

Báál HaSzulam írja, hogy amikor a személy elér a spiritualitás határához, meg van győződve arról, hogy a spirituális világ nem tartozik hozzá, nem való neki, és csak akkor képes a Klipa-n áttörni, a határvonalon, és csak akkor képes megszerezni az adakozás tulajdonságát.

A mi ellenállásunk, hajthatatlanságunk azonnal megtörtént, a legeslő leckén, amikor én azt mondtam az elején, hogy külső cselekedetek helyett, inkább magunkba kell mélyedjünk, a közöttünk levő kapcsolatokba, a kölcsönös garanciába. Szinte azonnal minden jéggé fagyott! A mi önzőségünk megjelent, de ez a bennünk levő gonosz megjelenése ugyancsak egy nagy felfedezés, megértés volt, melyet nem más, mint egységünk hozott létre (a nap szentsége).

A Kongresszus során mi felfedeztük, hogy a Fáraó bennünk van és nem rajtunk kívül. Ő megkapta az első csapást az által, hogy mi csalódunk a Kongresszus eredményével kapcsolatban. Mi azt hittük (mi mint a Fáraó), hogy mi megkapunk valamit magunkon belül, de nem kaptunk meg semmit. Ez az első csapás a Fáraó, a mi önzőségünk ellen. MI felfedeztük, hogy semmit nem vagyunk képesek megkapni önző vágyunkon belül.

Most már egy nagyobb képességgel rendelkezünk arra hogy megmondhassuk milyen tulajdonságokon belül vagyunk képesek a spiritualitást megjeleníteni magunkban. Jobban megértjük azt, hogy az nem a Fáraón belül fog megtörténni, és hogy mit is jelent az, hogy a Felsőre gondolni. Mindez azt jelenti, hogy nem gondolunk magunkra. Egyenlőre mindannyian a türelmetlenségtől remegtünk: mikor történik meg a csoda velünk, és mikor fogunk mindent megkapni ebben a világban és a spirituális világban is – magunkon belül! Most már van egy új érzésünk, hogy elválasszuk magunkat attól a dologtól, mely ilyen csalódásokat hoz nekünk, és ez az önzőségünk elutasításának a kezdete.

Mi nagy árat fizettünk ezért a leckéért, de az ennél még többe került. Pontosan a csalódás, a csapás a magunk szeretete, az önzőségünk, megszerzési reményeink ellenében a legnagyobb nyeremény amiben reménykedhettünk, és engem elönt a boldogság látván azokaz az egoistákat akik csalódottak.

Most már csak meg kell értsük mi is történt velünk. Előzetes felkészülés alapján egy részünk képes ezt mentálisan érzékelni megvizsgálni, és egy részünk még számtalan több csalódást él át érzelmeiben, és akkor majd megértjük azt. Mindenesetre egy következtetés lesz mindebből: a személy többé nem köti magát elválaszthatatlanul önzőségéhez. Pontosan ez a csapás a mi igazolhatatlan, önző reményeink ellen segít majd minket abban, hogy elmozduljunk attól (a Fáraótól)!

Lehetséges, hogy még több csapáson kell majd átmennünk, de azok már ugyanabban az irányban haladnak majd amit a Kongresszus alatt megszereztünk. Talán képesek leszünk azokon keresztül menni nem csak a Kongresszusokon, hanem mindennapi virtuális kapcsolatainkon keresztül is, azokon az érzéseken keresztül melyeket most szereztünk meg együtt. Egyenlőre csak egyetlen dologra vágyakozzunk: hogy elutasítsuk önzőségünket, mely az egyetlen gonosz mely létezik, és hogy felemelkedjünk saját “énünk”-ből az adakozás tulajdonságába.

A Teremtő adta nekünk ezt az ajándékot! Nincsen más Rajta kívül! Írjatok nekem, és kérdezzetek kérdéseket a leckék alatt. Én nem hazudtam nektek, csak önzőségeteknek.

Szeretettel mindannyiotok irányában,

Dr. Laitman

Tovább >0

13 nov 2010

A végső gyülekezet

Szerző: yanive | Kategória: Arvut (kölcsönös garancia), belső munka, csoport, kongresszus, reggeli lecke

Mi nem tudjuk előre mit és hogyan korrigáljunk, hogyan gyűjtsük magunkat egy integrált rendszerbe mely a Végtelen Világban lett megteremtve. Végül is a Teremtő azt kívánja hogy mi függetlenek legyünk, hogy a személy megtalálja a helyes formulát a kölcsönös integrációra saját erőfeszítésein és tapasztalatán keresztül.

Mint kisgyermekek mi megpróbáljuk a szétválasztott részeket összekapcsolni, azokat egymásba rakni, és aztán azokat ismét szétszedni. A korrekció és törés váltogatják egymást, és ezeknek az erőfeszítéseknek köszönhetően mi közelebb kerülünk egy megértéshez ami biztosíthatja sikerünket.

Összességében négy kísérlet van elvárva tőlünk, mivel megszerzés iránti vágyunk a vastagság (Aviut) négy rétegéből áll. Mindegyik rétegben mi megpróbáljuk összerakni magunkat, felfedezni arra való képtelenségünket, és aztán megint szétszedjük a darabokat hogy újra kezdhessünk. A bölcsesség a hibák elkövetése kapcsán szerzett tapasztalatból származik: először is fel kell fedezzük a törés, és a közöttünk levő gyűlölet teljes mélységét, és utána kezdjük majd megérteni mit is tegyünk azokkal.

Ma mi az utolsó, negyedik összegyűjtés, összerakás előtt állunk. Meg kell találjuk magunk számára a korrekció módszerét. De most már a teljes globális rendszer részt vesz a folyamatban, és nekünk a módszert a globális szinten kell alkalmazzuk.

Ma mi hatalmas önzőség felett egyesülünk, a törés, taszítás és visszautasítás leghatalmasabb mélysége felett. Ennek a mértéknek megfelelően mi felfedezzük a módszer erejét, mely lehetővé teszi nekünk, hogy egyesüljünk ismét annak az erőnek a segítségével, mely a Természetbe van ültetve, és mely képes a törött részeket összetartani.

Nem mi vagyunk azok, akik a részeket összekapcsoljuk egymással. A mi feladatunk egyszerűen az hogy felkészüljünk minderre, és hogy megértsük a gyülekezet, összerakás módszerét, minden egyes rész helyét, és azok korrekt intergrációjának formáját a kollektív egészbe.

Munkánk csak most kezdődött. Ez a munka különleges, és a személyt egy példa nélkül álló evolúcióhoz vezeti. Mindez egy valódi kihívás.

hzs

Tovább >0

09 nov 2010

A jog a barátok szolgálatára

Szerző: yanive | Kategória: egység, kongresszus

Hogyan lehetünk sikeresek a spirituális úton? Nincs más mód mint a nagyobb egység elérése. Egységünket kell tegyük legfontosabb prioritásunkká, és azt kell látnunk egyetlen eszközünknek.

Mi tudjuk, hogy választásunk egyedül a környezettel való egyesülésben, és annak erősítésében rejlik. Mi felmagasztosítjuk a környezetet szemünkben, és lealacsonyítjuk magunkat a barátok és a cél előtt. Minden egyes cselekedünknek a szándékban kell gyökeredzenie: miért is csinálom mindezt? Milyen erős az erőfeszítésem, hogy egyesüljek barátaimmal? Építjük-e a Kli-t, azt a helyet, ahol a Fény megjelenhet? Igazából azáltal, hogy segítjük a csoportot ebben a kalandban, mi megvalósítjuk azt az alapelvet: “Mi megcselekedjük azt, és mi meghalljuk azt”. Mi képesek vagyunk minderre. Lehet, hogy nem akarjuk mindezt, és még undorodunk is tőle, de még így is képesek vagyunk mosolyokat, és ajándékokat adományozni egymásnak, udvariasnak lenni, és részt venni a kollektív ügy érdekében, még akkor is ha nincs semmi vágyunk mindarra.

Mi mindent magunk szervezünk meg, beleértve a kongresszusokat. Még akkor is ha korlátlan forrásaink lennének, határtalan segítséget kapnánk, akkor is mindent magunk csinálnánk. Ebben az esetben csakis a kollektív erőfeszítés számít, és valóban az emberek a világ minden részéről érkeznek, hogy együtt dolgozhassanak. Csak az ilyen fajta felkészülés képes sikert hozni.

Ez az amit mi “ajándékként” ajánlunk, ahol együttesen felkészítjük mindazt ami szükséges, anélkül, hogy bárki máson függenénk, vagy arra vágyva, hogy külső embereket bíznánk meg a feladatokkal. Olyan fontos ez a lehetőség a belső egység elérésére a külső munka által, hogy mi nem adunk fel, nem engedünk át semmit másnak amit képesek vagyunk magunk elvégezni. Vágül is ez a módunk az egység elérésére.

A Világ Kabbala Kongresszus kezdete előtti utolsó két napban megkaptunk egy nagyon különleges lehetőséget egymás szolgálatára. Ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget, mivel az egész vállalkozás sikere ezen múlik, és ezen alapul. Az a valódi egyesülés, mivel ez az ahogy barátokat “vásárolunk”. Én erőfeszítéseket végzek értük, és ők ugyanezt teszik értem, és mi közösen felemeljük közös edényünket (Kli)

hzs

Tovább >0

09 nov 2010

Mindenki fontos

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, kongresszus, reggeli lecke

Kérdés:

Amennyiben különböző országból származó barátok egyesülnének az Interneten keresztül, képesek lennének ők ugyanazt az erőt generálni, melyet a Kongresszuson való fizikai résztvétellel hoztak volna létre?

Válaszom:

Természetesen. Mi olyan erőkről beszélünk, melyek nagyon fontosak számunkra. Mi még nem értjük, hogy a spirituális világban az erő a minőségből, és nem a mennyiségből származik.

Ilyen sok országnak és nemzetnek a képviselői egy teljes palettát (Babilont) hoznak létre. Ők különbözőek, és ez a különbözőség, a felette levő kapcsolattal együtt a mi korrekciónk elérése. A különbözőséget Ádám lelkének a törése okozta, melyet Noé özönvíze és Babilon tornya követett, vagy azok a szátválások, melyek fölött mi most egyesülünk.

Minden egyes személy a teljes egész egy részét reprezentálja, mely különbözik mindenki mástól. Azáltal, hogy összeragasztjuk ezeket a részeket egymással, mi korrigáljuk a törést, a Teremtő “Én megteremtettem a gonosz hajlamot” munkáját a Fénnyel. Ezért van az, hogy az összes barát virtuális résztvétele ilyen fontos számunkra. Semmilyen körülmények között nem szabad, hogy ők elhagyjanak minket, és fontos, hogy velünk együtt legyenek az egész kongresszus ideje alatt.

Az egy helyen összegyűlö barátok száma nem számít: az lehet kétszázezer, vagy két ember, vagy egyéni tanulók a világ minden részéről. A spirituális világban a mennyiség nem számít csakis mindenkinek az egyénisége.

hzs

Tovább >0

09 nov 2010

A legfontosabb, hogy legyél együtt velünk!

Szerző: yanive | Kategória: egység, kongresszus

Kérdés:

Hirtelen megtudtam, hogy legtöbb barátom a Kongresszus alatt Dnyepropetrovszk-ban lesz. Én helyi városunkban maradok két kezdő tanulóval. Hány embernek kell együtt lennie annak érdekében, hogylétrehozza azt az érdekes helyzetet amit a Rav leír oly nagy optimizmussal?

Válaszom:

Két embernek.

Kérdés folytatva:

Számít a mennyiség?

Válaszom:

A minőség fontosabb.

Kérdés folytatva:

Természetesen mi mindent megteszünk, hogy kapcsolódjunk a központi Kongresszushoz Izraelben. Miután megbeszéltük baráraimmal, mindannyiunknak tetszett a következő ötlet: Azáltal hogy mindannyian egy bizonyos előre meghatározott dologra koncentráljuk párhuzamosan gondolatainkat, mi valamilyen külső. fizikai eseményt akarunk okozni mely nem kapcsolódik hozzánk semmilyen formában. Másszóval – egy csodát akarunk létrehozni.

Ennek a csodának az lenne a célja, hogy biztosak legyünk abban, hogy mi valóban párhuzamosan ugyanarra a dologra gondolunk, és nyilvánvalóan így nagyobb erőt adhatunk egységünknek. Kaphatunk valamilyen tanácsot ezzel kapcsolatban? Milyen külső hatást válasszunk, hogy az ne ütközzön túl közvetlenül a megszerzés iránti vággyal?

Határozott tanácsom:

Gyűljetek össze, kövessétek a kongresszust, kövessetek, ismételjetek meg mindent amit mi csinálunk, gondolkodjatok közösen velünk, egyetek közösen velünk, mintha közöttünk lennétek minden tekintetben, testben és lélekben (vagy még inkább mintha test nélkül lennétek velünk együtt), de a legfontosabb hogy legyetek velünk együtt gondolatban.

Ez az egyetlen módja annak, hogy megnöveljük vágyunkat a többeik segítségével, és választ kapjunk az Ohr Makif-tól (Körbevevő Fénytől). Más gyakorlatok, mint meditáció, csak pszichológiai hatást érnek el ennek a világnak a szintjén, és nem képes minket sehova máshova elvinni. Sok szerencsét!

hzs

Tovább >0

09 nov 2010