spiritualitás

 Kérdés:

Mit kell tegyek ahhoz, hogy rávegyem a Felső Fényt, hogy korrigáljon engem?

Válaszom:

El kell érjük azt a pontot, ahol rájövünk, hogy amikor gyűlölök valakit, akkor magamat gyűlölöm, és magamat károsítom már azzal is, hacsak negatív gondolataim vannak más irányában, vagy mások irányában érzett hibás hozzáállásom által! Emellett nem csak azt fogjuk kívánni, hogy ne történjenek rossz dolgok másokkal, mert az ránk is rossz hatással van, hanem ezen túl felfedezzük, hogy a rossz önző gondolataink másokkal szemben azonnal visszatérnek hozzánk.

És akkor megértjük, hogy mi, és a másik személy az egy és ugyanaz, és nem vagyunk képesek másokra rosszul gondolni, mert az megegyezik azzal, mint ha magunkról gondolnánk ugyanazt. De mindennek ellenére mégsem vagyunk képesek megállni abban, hogy másokról negatívan gondolkodjunk. Ez az az állapot, amikor elérkezünk annak szükségességéhez, hogy a Felső Fény jöjjön, és korrigáljon minket.

Kérdés:

Gyűlölöm a sikeres embereket, és jól érzem magam, amikor mások rosszul érzik magukat. Gyűlölöm az egész világot és az egész emberiséget. Mit tegyek?

Válaszom:

Igazából nincs módja, hogy másként érezze magát. Mindenki ugyanígy érez, de a legtöbb ember még nem fedezte fel a bennük rejlő gonoszt. Írva van: “Én teremtettem az önzőséget, és Én teremtettem a kabbalát annak korrigálására, mivel a kabbala Fénye korrigálja a személyt (visszatéríti azt a Teremtőhöz)” Szóval csak további jó fejlődést!

Kérdés:

Mi a legjobb módja a gyűlölettel, irigységgel és féltékenységgel való megbírkózásnak, mely érzéseket a csoporton belül másokkal szemben érzek?

Válaszom:

Soha nem lesz képes megbírkózni ezekkel az érzésekkel. Csakis a Felső Fény, mely a kabbala tanulása közben hat önre, képes mindezt korrigálni.

 Kérdés:

Mindenki más és más helyzetben van, és más és más szinteken megy keresztül. Azt szeretném tudni: mi a köztünk levő kapcsolat lényege? Hogyan lehetünk együtt? Hogyan vagyunk képesek megmondani, mi a szerepünk a nagy általános rendszerben, és hogyan tölthetjük be ezt a szerepet? Minden adott pillanatban hogyan viselkedjünk úgy, hogy az lehetővé tegye kapcsolatunk fenntartását?

Válaszom:

Pontosan abból a célból, hogy kialakítsuk ezt a kapcsolatot tanulunk, gyűlünk össze, és terjesztjük a kabbala tudományát. A kabbala tudománya arról szól, mi a helyes módja kapcsolatteremtésünknek, mely által a Teremtő felfedi magát, magában a kapcsolatban.

Kérdés:

Mi a forrása, és célja a magányosság érzetének? Miért érzem magam magányosnak, annak ellenére, hogy körbe vagyok véve rengeteg emberrel (barátok, család, kollégák, stb…)?

Válaszom:

A célja az, hogy kialakuljon bennünk egy vágy a valódi kapcsolatra másokkal, és a Teremtővel, egy olyan kapcsolatra melyet megtölthet a Fény, ahelyett, hogy csak egy üres kapcsolat maradjon.

Kérdés:

Miért mondja azt, hogy a dolgokat csak magunkon belül fedezhetjük fel? Mindez nem egy önző gondolat? És mi van a barátainkkal? Ők még mindig külsőleg léteznek olyan valaki számára, aki még nem jutott át a határvonalon (Machsom – a fizikális és spirituális világ határa)?

Válaszom:

Nem erőltethetünk korrekciót senkire sem, és mi sem vagyunk képesek azt megtenni más kedvéért. Mi csak elmagyarázhatjuk másnak a világot, annak célját, és azt, hogy mindez hogyan érhető el.

 Kérdés:

Csak nemrég hallottam a Pulsa d’Nura-ról, mely állítólag egy kabbalisztikus gyakorlat, amely valakinek a megátkozására szolgál, és például Ariel Sharon és mások esetében használták is, és minden egyes alkalommal működik. Ez szörnyű! Mindez igaz? Lehetséges a kabbalát mások bántására használni?

Válaszom:

Általában ez úgy működik, mint Raszputyin esetében: Elvágta a csillár tartózsinórját a nagyszobában, és mindenkinek elmondta, hogy a herceggel valami szörnyűség fog történni, ha belép a szobába. Amikor aztán a csillár tényleg lezuhant mindenki azt mondta róla, hogy ő egy próféta. Éppen ez történik itt is: ahogy valami történik, több száz sarlatán jelenik meg, és kiabál: “Mi megmondtuk ezt előre!”. Szóval csak nyugodjon meg – nincsenek csodák ebben a világban!

A világ az, amit mi felfogunk belőle. Mindazt amit ebben a pillanatban felfogunk “a mi világunk”-nak nevezzük, és mindazt ami még mindig rejtve van előlünk a “rejtett világ”-nak nevezzük. És mi folymatosan felfedezünk újabb és újabb részleteket a világból. Ebből kifolyólag a “rejtett” és “felfedezett” állandóan változik, ahogyan a “felfedezett” világ határai egyre tágulnak.

Ma lassan elérjük a világ teljes felfedezésének állapotát, ahol semmi sem marad többé elrejtve. A Teremtő (a Természet egésze) felfedi magát előttünk, mivel mi magunk hasonlóvá válunk a Teremtő természetéhez azáltal, hogy közös önzőségünket az adakozás tulajdonságára változtatjuk. És akkor felfedjük Őt, mint ahogy az írva van: “Mindenki ismerni fog Engem, a legnagyobbtól a legkisebbig.”

 Kérdés:

Először is köszönetet szeretnék mondani a nagyszerű Blackpool-i kongresszusért, amit nagyon élveztem. Milyen imákat kellene nekünk, mint potenciális kabbalistáknak mondanunk? Megnéztem a gyerekeknek adott, az imáról szóló leckéjét, de nem találtam meg a választ. Van egy speciális imakönyv melyet használnunk kellene?

Válaszom:

Az ima a szívünk vágya. A személynek mindent meg kell tennie amire csak képes, hogy szíve a teremtés célját kívánja – a Teremtő felfedezését.

Kérdés:

Miért akarja a Teremtő, hogy szükségünk legyen rá?

Válaszom:

Mivel Ő a bennünk levő “adakozás és szeretet” tulajdonsága. És ez a tulajdonság kelti fel bennünk belül az örökkévaló élet és tökéletes világ érzését.

Kérdés:

Azt mondja, hogy a személynek “hiányérzetre” van szüksége. Milyen hiányról beszél: spirituálisról, vagy fizikairól?

Válaszom:

Ez annyit jelent, hogy fel kell fedezzük, hogy nem szeretjük a többieket, és ezt oly módon fedezzük fel, hogy az majd elnyomja önimádatunkat. Ez olyan, mintha egy az önzőségünkből álló hegy tetejére másznánk fel, a mások iránt érzett szeretetünkön keresztül, és ebben a mértékben a Teremtő megjelenik nekünk, vagyis pontosabban megjelenik bennünk legbelül.

 Híradás (a Science Daily alapján):

“Hozzuk ki belőle a lehető legtöbbet: egy kutatás, mely felfedezi a jelen élvezetének motivációját”. Egy új kutatás szerint, az a gondolat, hogy csak korlátozott időnk van egy bizonyos aktivitásban való részvételre, arra késztet minket, hogy jobban értékeljük azt az aktivitást, és a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle. Ez az eredmény támogatja azt a feltevést, hogy az által, hogy egy bizonyos érzékelés közben annak hamarosan bekövetkező végére gondolunk, felerősíti annak a jelenben való átélését, és hogy amennyiben arra koncentrálunk, hogy élményeink múlandóak, felerősíti élvezetüket a “most vagy soha” típusú motiváció alapján.

Kommentárom:

Minden pillanatban meg van arra a lehetőségünk, hogy magunkat, illetve a világot jobbra változtassuk. Amennyiben rendelkezünk ezzel a világhoz való hozzáállással, akkor mindig lelkesek vagyunk életünkkel kapcsolatban. Végül is a “világ” az, amit magunkon belül érzékelünk és felépítünk!

Kérdés:

Nem értem: amennyiben minden a gondolatokon keresztül képződik, mely az elménket is mozgatja, akkor mi ennek az eredménye? Mindez azért történik, hogy abszolút harmóniát, és a Teremtő felfedezését elérjük? De minek érdekében? És mi történik, amikor mindezt elértük? Mi volt az értelme a primitív ember megteremtésének, hogy önzőségünkben tündököljünk?

Válaszom:

Vágyunk fejlesztésének célja az, hogy elérjük a tökéletesség érzetét a vágyon belül. A legracionálisabb, leggyorsabb és legkönnyebb módja a tökéletesség elérésének (saját magunk korrekciójának) az amit a Teremtő mutat nekünk saját munkáján keresztül (Avodat HaShem).

Mint ahogy a felnőttek a gyerekeket tanítják a mi világunkban való élésre azáltal, hogy a megfelelő viselkedés pédáját nekik megmutatják, a Teremtő is példát mutat nekünk arra, hogyan viselkedjünk annak érdekében, hogy a világ elrejtett részét felfedjük. Azonban amennyiben saját magunk által cselekszünk, akkor olyanok vagyunk mint az olyan gyerekek akik nem rendelkeznek szülőkkel, vagy a megfelelő környezettel, és egy primitív szintről akarnak növekedni, és a modern világ életét megérteni. Hogyan lennének erre képesek, anélkül, hogy otthon, az óvodában, az iskolában és így tovább nevelésben részesülnének!?

 Kérdés:

Az őszi AriOnline kabbala kurzuson kezdtem tanulni, és az az érzésem, hogy a kabbala tudja csak elmagyarázni mi van körülöttünk. Én kubai vagyok, és az Egyesült Államokban élek, ahol kémiát tanultam, és egyetemi diplomát szereztem. Jobb anyagi életem van most, mint Kubában volt, és elmondhatom magamról, hogy boldog vagyok. De nagyon aggódom a környezet, a háborúk, terrorizmus, vallási megkülönböztetés, kábítószerek és minden más probléma miatt.

Az AriOnline-nal tanulok, és a kab.tv programjait is nagy érdeklődéssel nézegetem. Többet akarok tanulni, de aggódom, mivel nem tudom mit tegyek.

Válaszom:

Magának kell a választ megtalálnia. Nincsen jogom arra, hogy rábeszéljem bármire is. Pontosan az igazság után kutatva fogja megtalálni a Teremtőt. Mindez csak egy feltétel által történhet meg: ne hallgasson, és ne higgyen senkinek, csakis a saját szívének, amint megtisztította azt attól, ami gyermekkora alatt kapott bele, meg azoktól, akik ön körül léteznek (azaz megtisztította minden “szeméttől”). Ez olyan, mintha csak ma született volna, és még soha nem hallott semmiről ami ebben a világban történik. Az van írva, hogy mindenkinek minden nap úgy kell éreznie, hogy újjászületett, azért, hogy ismételten megvizsgálja, és leenőrizze hozzáállását a világgal, és útjával szemben: “Legyen minden nap új a szemedben”.

 Kérdés:

Sokszor úgy érzem, hogy jobban mentek a dolgok, nagyobb önbizalmam volt, és jobban kapcsolódtam a Teremtőhöz mielőtt elkezdtem a kabbalát tanulni – annak idején az ösztöneimre hagyatkoztam, és az működött. Ha most visszatekintek, akkor “megfelelően”  tettem a dolgomat. Most jobban kielemzem a helyzeteket, és kritikusabb vagyok, mint a múltban voltam. Legyen szíves segítsen. Mindez része a folyamatnak? Meg kell találnom a helyes egyensúlyt.

Válaszom:

Talál erről szóló információt számtalan cikkben: meghatározott célból zökkent ki egyensúlyából, és vesztette el önbizalmát, azért hogy eljusson a Teremtő felfedezésére vonatkozó szükséghez. Olvassa el a: “Nincsen más Rajta kívül” című cikket.

Kérdés:

Az egyik pillanatban boldog vagyok, a másikban fájdalmat és szomorúságot érzek. És nehéz súlyt érzek a hátamon amiatt, hogy mint a csoport tagja, felelősséggel tartozom a csoport többi tagja, és az egész világ iránt. Mit tegyek, hogy csökkentsem fájdalmamat?

Válaszom:

Ne felejtse el, hogy ezek az érzések a Teremtő által ébrednek fel önben, azért, hogy a korrekció felé vezesse önt.

Kérdés:

Normális az, hogy a kabbala tanulása közben néha gyűlöletet érzek az iránt amit tanulok?

Válaszom:

Néha ez megtörténik, és mindez természetes, mivel arról tanul, hogy hogyan gyűlölje meg jelenlegi tulajdonságait. Így mint igazi egoista elkezdi gyűlölni a kabbalát és magamat, mivel én ezt tanítom önnek.

Kérdés:

Hatalmas leépítések várhatóak a pénzügyi válság miatt. Azonban a Bnej Baruh csoportban, amennyiben valaki tanulni akar, annak dolgoznia is kell. Amennyiben az egyik tanulót kirugják állásából, és nem képes új állást találni, akkor ez azt jelenti, hogy a csoportot is el kell hagynia, és teljesen egy új állás keresésének kell idejét szentelnie?

Válaszom:

Nem, de kötelessége, hogy valamennyi idejét egy új állás megszerzésére fordítsa. Vagy, amennyiben munkanélküliségi segélyt kap, mint bárki más, akkor egész napját a Bnej Baruh központban a kabbala terjesztése érdekében végzett munkákon kell töltenie. Ily módon hasznot hajt mindenki másnak.

 Kérdés:

Azoknak az embereknek a gondolatai, akik haladnak előre spirituális útjukon jobban befolyásolja a világot, mint azoké, akikben még nem ébredt fel a szívükben levő pont?

Válaszom:

Önző vágyainknak és gondolatainknak (szívünk és lelkünk) semmi befolyása sincsen a világra, mivel azok teljesen felülről vannak irányítva. Akkor miért van az leírva, hogy az emberek vágyai és gondolatai hatnak a világra? Ez azért van, mivel a világot a korrigáltságunk hiánya, azaz a bennünk megjelenő resimómal (emlékpont, spirituális DNS) szemben való kiegyensúlyozatlanságunk befolyásolja. Azonban a világra nincsen hatással személyes érdekünk, szándékunk.

Más szóval amikor valakinek korrigálatlan vágyai és gondolatai vannak, ezzel a hiányosságunkkal befolyásoljuk a világot. Azonban az egyetlen tudatos és közvetlen hatás amit elérhetünk csakis egy a resimót pontosan követő vággyal lehetséges, vagyis a fejlődésünk irányával. Azaz csakis a resimó helyes használatával vagyunk képesek bármi hatást gyakorolni.

Valóban minden a szűrőnk (masach) erejétől függ, az adakozás tulajdonságától, csakis ez hathat a világra. A gondolat a legerősebb erő a világon. És általában minél erősebb egy erő, annál jobban el van előlünk rejtve. Amikor valaki spirituálisan halad előre, gondoltainak ereje fokozatosan növekszik. A fizikai erők csakis a mi világunkban, az idő, tér és mozgás dimenzióiban működnek, míg a spirituális világban az erők nincsenek korlátozva az idő és tér által.

 Kérdés:

Ahogy az emberiség népessége növekszik és fejlődik, mindez azt is jelenti, hogy az önzőség is növekedik, mivel az az emberek számának megfelelően van elosztva? Mi történik az önzőséggel, ha a populáció csökken, például háborúk vagy természeti csapások által?

Válaszom:

A eredeti lélek annyi részre oszlik, amennyire szükség van minden egyes darabka önzőségének a korrigálására. Egy háború szenvedést hoz, mely elősegíti az emberek önzőség elleni megváltozását. Ennél fogva a lélekszám lecsökken. Ez nem önmagában a háború miatt történik, hanem mivel a lelkeknek nincs szükségük olyan sok testre.

Az, hogy az emberek születnek, vagy meghalnak attól függ, hogy mi szükséges a lélek korrekciójához. Azonban világunkban mi csak a tettek eredményeit vagyunk képesek látni – a test halálát, de nem látjuk az ahhoz vezető okot. Ezért következtetésekéinket az adott szintünkön jelentkező homályos látásmódunkon keresztül vonjuk le.

KA

 Kérdés:

Van egy barátom, aki a Bnej Baruchal kezdett kabbalát tanulni, de abbahagyta, mivel ön hazudik (legalábbis ő ezt állítja). Személy szerint azt hiszem azért mondja ezt, mivel néha ön ellentmondó dolgokat mond. Azonban általában rájövök, hogy félreértettem Önt, és Ön csak valamit nagyon finoman magyarázott el. Ennek ellenére még most is értetlenül állok néha az Ön véleménye előtt.

Néha mond valamit, és utána megcáfolja saját magát, és olyankor megértem, hogy barátom – aki továbbra is érdeklődik a kabbala iránt, és úgy érzi sok igazság van benne – miért találta nehéznek, hogy Önnel tanuljon. Nem is tudom mit mondjak neki. Örülnék a válaszának.

Válaszom:

Nem fogom megpróbálni védeni magamat. Hallgassa meg tanárom, Rabash magyarázatait (a leckék meghallgathatók eredetiben), és ellenőrizze le: hogyan lenne képes őt megérteni? Ne hallgasson engem, hanem próbálja meghallgatni Baal Hasulam eredeti leckéit (melyeket mi is tanulunk) és az én magyarázataim helyett próbálja őt egyedül megérteni.

Minden személynek olyan tanárt kell választania, aki személyesen megfelel neki, a céljának, és így tovább, mint ahogy az írva van: Engedjük, hogy a személy ott tanuljon, ahol a szíve boldognak érzi magát”. Miért van az, hogy több oktatási hely is létezik? Ez azért van, mivel ameddig a személy Felső Cél iránti vágya nem teljesen kifejlett, különböző módokon vonzódik eme cél felé: a világtól visszavonulva, vallásokon keresztül, különböző “spirituális tanítások” alapján, diétázva, amulettek által és így tovább. Nem avatkozhatunk ebbe bele, mivel mindenkinek saját magának kell ezen a keresési fázison keresztül mennie.

Így lehetséges, hogy barátja még mindig ebben a keresési állapotban van. Például néhány ember akik hozzánk jönnek, hogy velem tanuljanak, csak “áthaladnak” rajtunk, és később visszatérnek vallásukhoz.

Én tudásomnak és a spiritualitásban elért szintemhez képest, és annak megfelelően, hogy hogyan vagyok képest mindezt átérezni (szívben és lélekben) és átadni, tanítom a kabbalát. Az ön vádjai őszinték, és mindezeknek fel kell ébrednie egy a kabbalát tanuló személyben, mivel minden két össze nem egyeztethető elem kombinációjából származik: az önzőségből és a Teremtőből. Lehet, hogy önnek még mindig át kell gondolnia néhány dolgot, és talán megpróbálnia más oktató helyeket is. De így vagy úgy, az igazság előjön majd.

Kérdés:

Hogyan lehetünk benne biztosak, hogy a kabbala tanítás amit követünk, az valódi kabbala? Mivel ez egy nagyon magas szintű tanítás, hogyan lehetséges, hogy olyanok, akik még nem rendelkeznek semmi ismerettel, képesek megbizonyosodni, hogy kabbalát és nem valami misztikus tanítást követnek? Hogyan lehetséges, hogy azok, akik még nem ismerik a kabbalát, képesek legyenek megszűrni a tudásanyagot és megbizonyosodni arról, hogy a helyes úton járnak?

Válaszom:

Ne higgyen senkinek! Függetlenül attól, hogy bárki bármit is mond, lehet, hogy a másik személy hazudik. És minél elegánsabb és rábeszélőbb, annál valószínűbb, hogy hazudik.

Az is lehet, hogy egy jó, őszinte személy a szíve mélyéről beszél, de egyszerűen téved. Szóval kinek lehet hinni? Senkinek! Minden ily módon, célszerűen lett világunkban elrendezve, hogy a személyt képessé tegye, hogy saját magát alakítsa azáltal, hogy az igazságot keresi. Ezt mindenki pontosan a kétségek, alaptalanság, hitek, és másba helyezett remények alapján teszi. Ez olyan, mint amikor egy szikla szélén lógunk, nem tudva, mi legyen a következő lépésünk.

Ön az egyetlen, aki megtalálhatja az igazságot. Azonban ha elhisszük amit valaki más mond, akkor nem fedezzük fel magunkat, hanem bábfigurák maradunk. Ezért az önbizalom hiánya és a teljes iránytalanság önzőségünket arra veszi, hogy a Teremtőhöz forduljon. Így csalogat minket magához!

KA