Teremtő

Kérdés:

Ön néha azt mondja, hogy nekünk csak hozzá kell tapadnunk a Teremtőhöz, és néha pedig azt, hogy a kulcs a csoporttal való egység.

Válasz:

Az ember útja a Teremtőhöz, a csoporton át vezet, a közvetítőn, amely által eljuthat hozzá; különben nincs semmi, amiről beszélhetünk. Például azt mondtam, hogy Jeruzsálembe kell mennem, de senki nem mondja meg nekem, hogyan juthatok el oda, vonattal, busszal, kocsival, vagy szamáron, illetve gyalog.

Tehát mi azt mondjuk: “a személynek egyesülnie kell a Teremtővel. „Azonban amikor ezt hallja valaki, automatikusan meg kell értenie, hogy a csoporttal való egyesülés nélkül, nem találhatja meg a Teremtőt.

Tény, valaki csak úgy tárhatja fel Őt, amilyen formában a Teremtő az anyagba öltözik. Hol van ez az anyag? A kölcsönös kapcsolatban. Ott, ahol először gyűlöletet találunk, és csak később fedezzük fel az egységet, amelyet a Teremtőnek fogunk tekinteni.

kn

A teremtés célja, hogy jót tegyen a teremtményeivel, hogy hasonlóvá váljanak Teremtőjükhöz. Minden, ami ennél kevesebb, nem tekinthető jónak.

Ennek a célnak az eléréséhez, két feltételt kell megvizsgálni: egyfelől, a teremtménynek el kell lennie választva a Teremtőjétől, hogy látszólag saját valósága alakuljon ki. Másfelől, a teremtménynek hasonlóvá kell válnia a Teremtőhöz.

Hogyan kombinálhatnánk, ezt a két, szembenálló feltételt, egybe? Ebből a célból a Teremtő megteremtette a kapni akarást, amely ellentétes Vele, és összevegyítette ezzel, a saját adakozó minőségét. Így, a teremtménynek kettő minősége volt: adakozásra irányuló vágya és kapni akarásra irányuló vágya.

Azonban az ember nem tudja, mit akarjon. Fennakadt a két azonos erejű vágy között, képtelen bármit tenni és választani köztük. Ezért a Teremtő felkelti a kapni akarást az emberben, az elsődleges, alapvető természetet, amely elválasztja őt a Teremtőtől. Az adakozás vágyát, mindenkinek kérnie kell a Teremtőtől, hogy ébressze fel benne, és erősítse meg.

Baráti viszonyban lenni a kapni akarásra irányuló vággyal, azt jelenti, hogy az ilyen ember békében van önmagával, miközben távolság marad közte és a Teremtő között. Ha igényli, hogy az adakozás vágya uralkodjon rajta, azzal előnyben részesíti a Teremtőhöz való hasonlóságot. Ez mutatja, mennyire hogyan növekszünk, nem min egy funkció, a két vágy mentén, hanem folyamatosan előtérbe helyezve a még nagyobb hasonlóságot a Teremtőhöz. A kulcs a számunkra, nem hagyjuk el az adakozást, és ez legyen a cél, minden pillanatában az ösvényen.

Hagyjuk, hogy a Teremtő folyamatosan fellázítson a kapni akarás ellen. A mi munkánk, hogy kitérjünk a Teremtő felé, a saját egoizmusunk előtt járjunk, és egyetértsünk annak növekedésével, olyan feltételek mellett, hogy az adakozás vágya érvényesüljön.  Kiderül, hogy versenyben vagyunk a Teremtővel, ő felébresztette Ézsaut bennünk, és mi azt kívánjuk, ébressze fel a mi Jákobunkat. Ennek a versenynek a köreiben, az ember növekszik, és eléri a létezésének okát. A célszalagnál, a személy el fogja érni, a teljesen kitöltött vágyak élvezetét, és teljesen beleöltözik az adakozás minőségébe.

A verseny eredménye, győzelem a Teremő ellenében, ahogy írva van: „a gyermekeim már legyőztek engem.” Ekkor elérkezik az univerzális öröm, ahogy azt  Baal HaSulam leírja a rabszolga felébredéséről szóló példázatában.

kn

Amíg nem tisztázzuk a bennünk lévő élvezetvágy egész kapcsolatrendszerét és tulajdonságait, addig csak egy vágynak tűnik, ami nem is olyan különös. Ha átlátjuk a mélységeit, akkor derül ki, milyen összetett rendszer ez..

Ahogy a kvantum fizika tudósai egyre mélyebbre jutnak az anyagba, s új világokat tárnak fel, egyre kisebb elemi részecskékkel, amik korábban feloszthatatlannak tűntek. Így kerülünk egyre mélyebbre az öröm-kapó vágy mélységeiben.Mit is látunk ott? Látjuk, ahogy az Adó Fény megteremtette a kapó hordozóedényt, a kapóvágyat, és létrejött az Egyenes Fény visszaverésének négy szakasza. Mivel a  Fény be akarja tölteni a kapóvágyat, a négy szakaszban felépíti a saját építményeit.

A kapóvágyban csak vágy van, semmi más. De a megvilágítás eltéréseket okoz a vágy-vastagság, azaz az Aviut öt szintje mentén: Sores, Alef, Bet, Gimel, Dalet (gyökér, 1, 2, 3,4 ),és létrejönnek a Szefirák, világok, Parcufok (arcok), s vonalak és végtelen mennyiségű kapcsolataik és alakulataik, mind a saját külön jellemzőivel. Végtelen sok elkülönböződés alakul ki, s mind a rá vetülő adó Fényből ered.

Tehát minél jobban feltárjuk a kapóvágyat, annál inkább feltárul a megvilágító Fény, az adó, a teremtő és természete. Az anyagból, a kapóvágyból tárjuk fel, ami a lenyomata, s ezt hívják “anyagba öltözött formának”.

Magát az Adó teremtőt soha nem tárjuk fel. Csak a tetteit, amiket végrehajtott az anyagban, s magunkat ennek az anyagnak (a kapásnak) a részeként tárjuk fel. Az ahogy ő önmagában van (Acmut), az nem elérhető nekünk.

Csak ha elkezdjük a széttört Ádám-Ha-Rison-darabokat összegyűjteni, egyetlen egésszé, akkor vesszük észre, hogy csodálatos módon a helyére kerül minden, ami széthullt darabokra a világunkban.

A kellemes és kellemetlen események mind, a fontosak és mellékesek, a megmagyarázhatatlanok és a véletlenek, mind elrendezőnek és kiegészítik egymást pontosan, a legkisebb részletig a helyére kerül minden.

Tényleg elkezdjük megérteni a sok-sok nyomást és válságot, amin átmegy és áment a világ, s az ember saját életének fájdalmas állapotait. Mindennek a célja, hogy mindet a megfelelő helyére toljon. Ha elfogadjuk, amit a teremtő kezdeni akar velünk, megértjük, hogy “Nincs rajta kívül más”, és engedjük, meghalljuk és hogy tegye a dolgát, akkor az elég.

De a tetteink kell előkészítsék, hogy meghalljuk, a “megtesszük és majd megértjük” írja ezt le, mert a hallás az  a Bina, (a halás felsőfoka a Bina. Tehát bizonyos tetteket véghez kell vinni, mint a Szinaj hegynél a “megtesszük és majd megértjük”.

Tehát  szívünkben kell közelebb kerülni akarni egymáshoz, egy-ember-egy-szívvel szinten, a kölcsönös biztosítékot elérve, segítve egymást a közös vágyba betársulni.Hiszen csak a szívpontok egyesülésére vágyva tudjuk újjáépíteni a széttört Vágyat (a Kli-t), részeiből újra eggyé alakítva.

Kérdés:

Egyéniek akarunk lenni mind, a lelkünk egyedi gyökerének feltárásával. Ezért rémül meg, mikor kiderül, hogy csak egy fogaskerék egy közös gépezetben. Fél, hogy elvész az egyénisége a társaságban…

Válasz:

Biztos, hogy el kell veszni egy közösségben? Épp fordítva, végre “igaznak” látszol majd, a “Föld sója” lehetsz: adakozó, aki az egész világot előremozdítja ezzel. Ki fékez le? Nincs határa az adás vágynak. Gyerünk, kezdd el.

Panaszkodsz, hogy nem használhatsz másokat…hát igen, ezt nem szereti senki, ha használják. De nagy lehetsz az adásban, senki nem fog leállítani.

Lehet egyedinek lenni az adásban is. Miért az önzésben kell különlegesnek lenned? Mindenki sajátos szeretne lenni, hagyd csak. Valósítsd meg magad a szellemiség terén.(Spiritualitás)

Persze ijesztő a fogaskerekek hasonlata. Mintha egy csavar vagy robot lennénk- de hát ilyen a természet képe. Nem jó ez vagy rossz: hanem tény.

Ha ellenzed, az nem változtatja meg, s ha egyetértesz, az sem. De ha nem fogadod el, esetleg csapások érnek. Próbáld meg a nehézségi erőt cáfolni akarni. Gyerünk, nézzük, hogy esel le a tetőről.

Itt is ez a helyzet. Nem értjük, hogy vagyunk összekötve, befogjuk a szemünk, és csodálkozunk, hogy évezredekig szenvedünk.

De most már akkora az ego, hogy nincs tovább és össze vagyunk kötve a glóbuszon. De még mindig becsapjuk magunkat. De így csak ugyanazt a fájdalmat kapjuk, amit másnak adunk.

Ha azonnal büntetést kapnék, mikor ártok az önzésemmel, akkor mint egy állat nem-szabadon alkalmazkodnánk ehhez. Csapások és kéjek közt szlalomoznék, mint egy gép, ha a kölcsönös szeretet (arvut) törvénye nyitott módon hatna, nem rejtve.

Tehát rejtve működik, hogy szabadon választhassuk az adást. A rejtettség miatt nekem kell úgy tennem, mintha feltárnám. Hiszen adni szeretnék, le akarom győzni a a kapásvágyat, a még-még-még követelőzést. Lehet, hogy sok könyv beszél róla, de én gyakorlatban akarom kipróbálni. Hiszen csak itt lehetek szabad igazán.

Igen, ez egy fehér folt, ahol elrejtőzik a teremtő. feltárhatom s megtölthetem a fehér foltot az Ő jelenével.Én akkor pont olyan leszek, mint Ő, az én jelenlétem lesz ez. Helyettese leszek a búvőhelyén. Mintha társak lennénk, és helyette én dolgozom, amíg ő bújkál.

kgy

A Teremtő-Adó létrehozott valamit a “semmiből”  (Jes Mi Ain), és ezt látjuk “vágynak” . Nem tudjuk, mi ez, valami hiány vagy szükséglet érzete, mi is az? Mivel a teremtő teremtette, a vágy elsősorban az a szükséglet, hogy érezzük Őt.

Az ő megtapasztalása olyan öröm, aminek a nyoma bennünk megmarad s újra vágyunk rá, hogy érezzük magunktól. Ezáltal megérti magát és azt, mi is ez a vágy. És elkezd a vágy fejlődni a teremtő által létrehozott vágyon túlra.

A teremtés teljesen egyedi, amit csak a teremtő tud létrehozni, a  Felső Fény. Tehát az egész folyamat egy kifejlődés, egy evolúció, amelyben két szereplő működik a Fény és a Vágy. Nincs semmi új a nap alatt. Csak a “lét a semmiből” pontján készült valami új, ez  a”nivra” a teremtmény, amely rímel a “bar” (kívül) szóra.

Minden,a  felső világokban is minden csak ennek az élvezet-vágynak a műve. Tudjuk, ezt a Fény maga viszi végbe. De változások is vannak- de nem a megvilágításban, hanem a kéj-vágy szintjén. Mi működik,

Pontosan elválik a kettő:

1. A kapás-vágyban alakulnak a változások;
2. csak a Fény tud megtenni valamit.

Tehát ez kettős működés: a Vágy mindig szemben áll a  Fénnyel és követel valamit. Ha a Fény nem éri el, a vágy nem változik.De amíg a vágy nem akar változni,a  Fény békén hagyja. Csakis együtt tudnak működni.

A vágy és a fény viszonya dönt el mindent, ami a teremtmény s a teremtő közt zajlik. Azt hisszük egymást szólítjuk meg, pedig a vágyban csak a Teremtővel beszélünk. De ő elrejtőzik, fájdalmas és örömteli álarcok mögé.

Nincs más rajta kívül.

Kérdés:

Mit jelent az hogy “megnövelni a fontosságát a Teremtőhöz való összeolvadás?”

A Teremtő hozzá hasonlatosat akart teremteni. Ez egy igazi, áldás. Miért nem lett, a teremtmény, az elsőm pillanattól azonos a Teremtőhöz? Mert a teremtménynek, saját magát kell megkonstruálnia.

A kapcsolat, a Teremtő és a teremtmény között, a kapni akarás és az adakozás módján kerül végrehajtásra. A Teremő készen áll a teremtmény kitöltésének odaadására, továbbá ad a teremtménynek egy lehetőséget, hogy ugyanezt visszaadhassa. A legfontosabb, hogy a Teremtő megjelenjen a teremtmény szemében, ez a legtöbb, amit odaadhat neki. A végén, valóban függetlenné válik, és egyenlővé a Teremtővel.

Így, egy teljes viszonosság jön létre. Az ember kielégülést kap azáltal, hogy felemelkedik a Teremtő szintjére, de csak akkor, ha meg akarja ismerni Őt.

Ez a többlet vágy, amire szükségünk van, hogy megtaláljuk azt, ami miatt valóban törekedni kezdünk. Ez a Teremtő fontosságának a felismeréséből ered. Ismerjük ezt a mi világunkból: ha valaki fontos a szememben, törekszem valamit adni a számára. Például, a gyermek fontos a szüleinek, igyekeznek ajándékot adni a számára.

Kiderül, hogy folyamatosan dolgoznom kell, hogy felismerjem ennek a létrafoknak, vagy minőségi foknak a fontosságát, melyet Teremtőnek nevezünk. Ezen a módon, elérjük a hasonlóságot a Teremtővel, természetesen azt is megtaláljuk, mi fontos a számunkra: az adakozás tulajdonsága.

Kérdés:

Az egész világot szeretném felébredve, tudatosnak látni. Hogy érhetném ezt el?

Válasz:

Nem léphet ki azokból a kötelékekből, amelyeket a lelkek közös rendszerének korrekciója feltár ma. Ez a feltárás ma hatalmas. A kérdés az, milyen mértékben befolyásolhatjuk ezt?

A világ még nem érzi a Kabbala szükségességét, mert még nem tudja hozzákötni, hogy mi történik, a korrekciója során. Az ember ezt nem akarja. Amikor valami rossz történik velem, keresek valakit, akit hibáztathatok, és soha nem hibáztatom magamat. Az, hogy mindig hátat fordítunk a korrekciónknak, természetes az egoizmusunk számára

Ebben a fajta elrendezésben, azt kell tennünk, amire képesek vagyunk. Amire nem vagyunk képesek, legalább egy utat kell lefektetnünk, amelyet a következő generáció követhet, és amelyen mehet. A helyet, ahol elvégezhetjük a feladatainkat, a Teremtőtől kaptuk, és ezt nem tudja megvitatni velünk.

A világ felébred, de nem az általunk megkívánt értéken. A teremtőnek más terve van. Mindezek után, a benyomások, amely belenyomódtak a lelkekbe az evolúció során, el kell, hogy érjék a mélységüket. Ehhez azonban idő kell.

Mi jobban szeretnénk, a díjat előre; azonban megismertük a lélek felépítését, felismertük, hogy a lélek két állapota között cselekedetek milliói fekszenek, melyeket a kapni akarás hajt végre. Időnként a komputer „lefagy” 30 másodpercre, és semmi mást nem lehet tenni, várni kell.

És mégis, az idő folyamata felgyorsul. Egy félóra kellett, egy egyszerű program letöltéséhez, most egy egész mozifilmet letölthetünk fél perc alatt. Mégis, minden esetben türelmesnek kell lennünk. Túl sok cselekedetnek kell megnyilvánulnia a Shechina (Istenség) kollektív vágyában. Sürgetve vagyunk, hogy minél gyorsabban megtaláljuk a saját lenullázásunkból, a fontosságát és szükségességét az ilyen akcióknak.

Ezért, egyszerűen nyomjuk a gázpedált tövig, ami azt jelenti, hogy annyit adunk a világnak, amennyit csak tudunk, bármilyen visszajelzést is kapunk erre. Ez nem tőlünk függ. A világnak megvan a saját fejlődési üteme. Nézzük meg azt a hatalmas erőfeszítést, amit Baal HaSulam megtett, és csak and 60-70 évvel a kétségbe esett felhívásai után kezdett el valami megmozdulni.

Nem látjuk a teljes skáláját az egoizmusnak, a korrekció felé közeledni. Valóban számba kell vennünk a szerény erőinket, annak érdekében, hogy alkalmazni tudjuk azokat a disszeminációban, a legnagyobb hatékonysággal. Ha nem, akkor a szavaink elvesznek az emberek füléből, és nem ültetünk el semmit a szívünkbe.

Beszéltem erről Rabashnak és más kabbalistáknak, akiket meg szoktunk látogatni. Láttam őket lángolni ebben, egy ugyanakkor nagyon türelmesek voltak. Valódi töltéssel rendelkeztek, de mit tudunk tenni egy olyan gyermekkel, aki a saját játékával játszik? Idő kell a kiemelkedéséhez.

Ezért dolgoznunk kell keményen ezen, önmagunk mentén. Ezen a módon képesek leszünk áthatolni a világra való felébredéshez, a lelkek belső hálózatán, és az emberek még csak a TV-t sem akarják bekapcsolni, vagy részt venni egy bemutatkozó leckén.

Helyezzük rá a vágyainkat azokra az akciókra, melyek a csoporton belüli helyes kapcsolat kiépítésére irányulnak, ahogy azt az előző kabbalisták tették. Amennyire a külső hallgatóság készen áll, olyan mértékben kell a tudást átadni nekik, kicsiny adagokban. Teáskanálban adagolva, ahogy mi etetünk egy kisgyermeket.

kn