Teremtő

Kérdés:

Milyen valóság-felfogása van a Teremtőnek?

A válasz:

A Teremtőnek nincs valóság-felfogása, mert ő csak egyetlen tulajdonság: adás-vágy. Nincs valósága a teremtőnek. Ő maga a tökéletes valóság.

Amikor észlelünk s lefestünk magunkban valamit  a valóságból , akkor állapotokra jutunk,egyre közelebb Hozzá.  Ezért a világ legjobb formája az, ha társulunk egymással, és létrehozzuk, belevetítjük magunkat ebbe a valóságba, a teremtőbe. Ezt az állapotot érjük el. Ha a kapcsolat, társulás minden moziján áthaladunk, fokozatosan eljutunk ahhoz  a valósághoz, amiben csak a teremtő létezik, ahol írva van” Ő Jó és Jótevő” és “Nincs Más rajta Kívül.

Minden a világon két erő interakciója: vonzás és elvetés. Az anyag ennek alá van vetve, atomoktól galaxisokig.  Így jelentkeznek a mi szintünkön a szellemiségi erők, a Fény és a hordozó Kli (kehely)

A Teremtő természete az adó-erő és a teremtményé a kapó-erő. A teremtés célja elnyerni a teremtő erejét és az Ő állapotába jutni. Ez dönt az egész programról: az evolúció rendjéről és állapotairól.

A Teremtő “kérés nélkül” teremtett és felruházott minket a kapni akarás egyetlen vágyával. Ebbe kapcsolódik az adni akarás szikrája, és ez elindít egy lánc reakciót, minek folytán megértjük, mit akar tőlünk a teremtő. Ezután a teremtmény tudatosan rákapcsolódik erre a folyamatra és előmozdítja a fejlődését.

Amikor ennek a második erőnek egy szikrája felébred bennem, akkor kezdem először megérteni, mi is történik, és elkezdek kérdéseket feltenni.  A felébredt szívpont a bennem lévő teremtő. Ad esélyt a függetlenségre: két vágy közt lévén, összehasonlítom őket és igyekszem úgy újjászületni, hogy legyen módom a két erőt a cél felé magamnak működtetni.

Kapok szabad akaratot, és felmérhetem életem célját, s nemcsak az számít, mennyire nyerhet az önzésem. Ebben a percben belép tudatossági mezőmbe a teremtés részeinek összekapcsolódása. Ez a kis belső lángocska kezd elvezetni az egységhez.

Tudat alatt, nem sejtve miért, a szívponttal bíró emberek elkezdenek afelé hajlani, hogy egységben integrálva lássák a világot. A miszticizmus és a népszerű new age trendek elkerülésével, meg akarják érteni a valóság részeinek összekapcsolódásait. Ez az egységesült társulás a szellemiség élete, ezt keresik. Az integrált interakciók a sejttől a szerveken át közös testet szülnek s ez annyira válik élővé, amennyire a részek valóban társulnak.

A Fényeket, az edények nevéhez rendeljük hozzá: NHY, HBT, vagy HGT. Miért nem hivatkozunk a Fényekre, állandó neveikkel: Nefesh, Ruach, Neshama, Haya, ésYechida? Ténykérdés, hogy nincs Fény az edények kívül. Semmit nem tudunk mondani a Fényről sajátmagában. A Fény egy hatás, az edényen belül.  Ahogy én érezhetek boldogságot, vagy félhetek tőle, de ezek nem történések nem létezhetnek nélkülem.

Ezért a Teremtőt úgy nevezzük, “Bo-Re” (“gyere és láss”); Ő csak az edényen (vágy) belül érzékelhető. Mi kizárólag az anyagról és az anyagba zárt formáról beszélünk, mert az absztrakt forma elérhetetlen a számunkra. Ezért az edények (vágyak) és a megnyilvánulások bennük a legfontosabbak.

Ezen felül az érzet csak a KLI (edény) érzékelésétől magától függ. Nem tudjuk, éppen mi történik; sokkal inkább csak a megnyilvánulásokra történő reakcióinkat tanulmányozhatjuk. Azonban nem tudjuk, milyen megnyilvánulás történik éppen az edényen kívül.

Valamennyi Fény áramlik az edényemen keresztül, és a lelkem megrezdül. Akkor a különböző Fények átáramlanak rajtam, és élvezetekkel telítődöm. Tehát, mi a különbség? A különbség csupán az edény maga. Nem tudom, milyen Fény áramlik át, és soha nem leszek képes bármit mondani róla; csak a reakcióimról mondhatok bármit.

Közben mindig ugyanaz a Fény áramlik át rajtam, minden pillanatban. Nem változik?! Ezt nem tudom; semmit nem tudok a Fényben mérni. Csak a saját edényemben, az ott születő benyomásokban és változásokban vagyok képes bármit érzékelni. Már most mi okoz hirtelen változást az edényemben? Ez a változás a spirituális „gének” (Reshimot) befolyása alatt zajlik, és az adott változáshoz tartozó által történik. Abban sem lehetek biztos, hogyan és mi miatt változik, ami változik.

Azonban mindig csak a saját edényemről beszélek, és ez nagyon fontos, mivel ez határozza meg a valóság érzékelés elveit, amely inkább bennünk van, mint körülöttünk. Ezért, „mindenki a hibái alapján ítéltetik meg,” és az összes tisztázás a vágyakon belül jelenik meg, miközben a Fény megnyilvánul az edényen belül.

Az egész munkánk, az edényen belül jelenik meg, és a Fényre való érzékenységünk kizárólag tőlünk függ. Ha felemelem a Fényre vonatkozó érzékenységemet, felemelkedek a spirituális szinteken keresztül, ebből a világból, a Végtelen Világába. A fokozatok közötti különbség tartalmazzák az érzékenységemet, amely majd megszabja, mit érzékelek, hiszen számomra csak az lesz történés. Tény, én már most is a Végtelen Világban vagyok, de akkor miért ezt a rettenetes világot érzékelem a végtelen helyett?

Ennek az egyetlen oka, az érzékenységem hiánya. Ahogy rendelkezésemre áll, egy élesebb szemüveg, vagy látcső, illetve távcső, mindig különböző világokat fogok látni. Az egész valóság, a bennem lévő megnyilvánulásokkal azonos. Ezért a Kabbala neve, belső tudomány, mivel csak kerül feltárásra benne, ami bennünk van elrejtve. “Gyere és láss” (Bo-Re) a Teremtőd benned van!

Az összes vallási eljárás és hitrendszer kitart amellett, hogy nekünk magunkat kell korrigálni, a külső világgal kapcsolatban. Azonban a Kabbala tudománya alapján mi csak magunkat korrigáljuk. Nem kell időt és energiát elvesztegetnem azzal, hogy hibákat követek el, amikor megpróbálunk más embereket vagy a világot korrigálni.

Ez az elv egyaránt működik, általánosan az egész emberiség szempontjából, de különösen a csoport szempontjából. Ennek következtében fokozatosan feltárjuk az igazságot: mindenkinek kizárólag önmagát kell korrigálnia, és ez által majd az egész világ korrigálódik, a legbelső és a legkülső kört is beleértve. „Az ember egy kis világ” 

kn

Mindig realista, és pragmatikus módon kell ellenőrzést gyakorolnunk, minden illúzió nélkül, hogy láthassuk, hogy mi táplálja a vágyainkat, ami azt jelenti, hogy ez a rendelkezésünkre áll, azonban tudatosnak kell lennünk a hibás működésükről, és ezeknek a korrekcióra való képességéről. Amikor megvan a valósághoz ez a hozzáállásunk, felfedezzük, hogy két meghatározás között vagyunk: „Én vagyok az kezdet, és én vagyok a vég,” és középen van egy lehetőségünk szabad választás meghozatalára, és a korrekció erejének bevonzására.

Ezt a „tenni fogjuk és meghalljuk” elvvel meggyezésben vonzzuk be, vagy más szavakkal, egyesülünk egy csoportban, és a tanulás alatt magunkra vonjuk a Reformáló Fényt. Így felfedezzük, hogy az állapotaink fentről programozottak, az első pillanattól,  a teremtés tervéből,  az összetapadásból, amely meg lett tervezve a jövőben.

Néha el van rejtve előlünk, hogy nincs senki rajta kívül. Néha teljes elrejtésben vagyunk, habár másik pillanatban mi magunk választjuk az elrejtést a saját számunkra. Ez az, ahogy haladunk: Tőle, aki a kezdet, saját magunkon át, Hozzá, aki a végcél is.

Ugyanakkor meg kell értenünk, hogy minden csak a lelkeink egységén, vagy kapcsolatán belül található. Ez az, ahol a törés megtörtént, és ez az, ahol a Teremtő felébreszti a megfelelő Reshimot. A korrekcióra kell irányulnunk, ami csak, a széttörésnek ezen a helyén lehetséges, annak érdekében, hogy felfedezzük az egységet, pontosan ezen a helyen.

Így, mindig gyakorlati munkát végzek, megpróbálok egyesülni a barátokkal és megteremteni az általános egységet. Ezáltal magamat és az egész világot a jóság irányába viszem. Az első impulzus ennek az irányába, a Teremtő által volt megadva a számomra, azonban ezt követően megérkezik a Fény, és végrehajtja azokat a cselekedeteket, amelyek megfelelnek annak a fokozatnak, ahol erőfeszítéseket tettem, a kezdet és a vég feltárására, az elért egységünk azonos pontjában.

Kiderül, hogy az erőfeszítéseink célja, hogy a felebarátainkat úgy szeressük, mint magunkat, és az utolsó lépés ezen az úton felemel bennünket a teremtőre irányuló szeretet szintjére. A többiekre irányuló szeretet, a KLI előkészítése, minthogy szeretni a Teremtőt azt jelenti, Ő minden cselekedet vége, aki mindent bevégez.

kn

Kérdés:

Nem értem. Micsoda szabadságot kéne elérnünk?

Válasz:

A szabadságunk abból áll, hogy elérjük azt az adás-vágyat, ami végtelen élvezettel tölt el bennünket. A cél az, hogy a legkényelmesebb lét-állapotba jussunk, noha eleinte ez azzal jár, hogy meg kell változtatnunk, ki kell javítanunk magunkat.

A Teremtő (Adó) Aki Jó és Jótevő akart teremteni egy lényt, azért, hogy örömet adjon neki. És Ő meg is fogja adni nekünk az örömet! De, mint egy kisgyerek, folyton csak egyről álmodom: hogy a szüleim adnak nekem ajándékba egy biciklit. Számomra ez a legnagyobb álom, de a szüleim félnek, hogy egy veszélyes autópályán az autók közé hajtok. Ezért nem biciklit vesznek nekem, hanem azt akarják, hogy hegedűt tanuljak. Érted a különbséget?

Hasonlóképpen a Teremtő (Adó) is azt akarja, hogy “hegedűljünk”, de az egoizmusunk “biciklizni” szeretne. De ha a vágyunkat átalakítjuk azonossá az Övével, megváltozunk és meglátjuk, hogy hegedűlni a legnagyobb öröm, akkor elérjük azt az örömet, amit Ő tervezett nekünk. Mivel a Teremtő (Adó) az élvezetet a “hegedülésbe” helyezte és nem a “biciklibe” , ezért nincs más választásom, meg kell változtatni a vágyamat. Viszont ennek eredménye az lesz, hogy elérem azt az élvezetet, ami a teremtés tervében eleve meg volt fogalmazva.

Ebben a világban az a jutalmam, hogy fokozatosan felépítem magamnak a változáshoz szükséges környezetet. Keresem és felfedezem, hogy melyik környezetben vezetnek engem arrafelé, ahol a Teremtő (Adó) példája vezet és ezáltal felépítem magam. A különféle lehetőségek közül, melyek adódnak számomra, építek magamnak egy “csomagolást”, amibe beleöltözhetek.

Amikor így egy új világot teremtek magamnak, akkor elérem a következő spirituális  (nem evilági) fokozatot.  Nem egyszerűen átadom magam a felső Erő kezébe, hagyva, hogy csináljon, amit Ő akar. Nem, tudnom kell, hogy milyen fajta ember szeretnék lenni, mely erők és befolyások által. Újonnan megteremtem az egész világomat.

Ez a fajta szabadság téged tesz Teremtővé (Adóvá). Elkezded megérteni a természet elemeit és mint egy új puzzle-játékot áthelyezed őket, aszerint, hogy mi a véleményed, hogyan tudsz a Teremtő (Adó) formájához közelíteni. Te konstruálod, építed ezt a világot. Ez a szabad választás új vágyakat és új észlelési eszközöket ad neked. Ennek építésével megérted, hogy a Teremtő (Ad), a felső Erő, a teremtés terve és a mindenki által követett törvények hogy működnek. Így kerülsz kontrollba.

Kiderül, hogy te kerültél a Teremtő (Adó) helyére és mindent te irányítasz. Ha behívod ezt az erőt, hogy vezessen téged, s elfogadod, akkor ezzel a segítséggel megkapod az egész világot.  Ez leszel te és a szabad akaratod az alapja. Most már ne egyszerűen alattvaló vagy, hanem része vagy a kormányzásnak. Ehhez csak meg kell találnunk, hogy mire van szabadságunk. /Társulásra a megfelelő (a Felső Erőt elfogadni vágyó)  környezettel.

kgy

A kölcsönös garancia első fokozata, egy kezdő fokozata a spirituális létrának. Ez az egész létra, a kölcsönös garancia egy megvalósítása: 0% – tól 100% – ig125 fokozat van. A Kongresszuson, megpróbáljuk elérni a kölcsönös garancia kezdeti fokozatát, a legegyszerűbb fokozaton, és fenntartjuk ezt, legalább időlegesen.

Ez akkor lehetséges, ha mindannyian szenvedélyesen vágyunk erre, és képesek vagyunk ezt a törekvést átvinni, egyikünkről a másikunkra. Csak egy kis töredéke az embereknek képes ezt az állapotot elérni tudatosan, majd a többiek csatlakozhatnak ezekhez. Össze kell kapcsolódnunk egy spirituális rendszerben, a Partzuf piramis formájában, aminek van egy tetőpontja (férfiak 20 éves kortól, 60 éves korig, akik így adják ki a 60 x 10,000 értéket) és az alsóbb rétegek (így nevezve az időseket, az asszonyokat és a gyerekeket). Azonban végül is mindannyian egy csoportban egyesülünk (nation) ami „Sinai hegy lábánál áll.”

Amikor a legbelső része, az „férfiaknak” 20 és 60 év között, megvalósítja a kölcsönös garanciát önmagán, akkor mindenki más, az új érkezők, csatlakoznak ehhez. Mindenki egy egységben egyesül, és úgy tekint magára, mint egy nemzedék, amely megkapja a spirituális feltárást. Írva van, hogy az egész nemzedék hallotta a Teremtő hangját a Sinai hegyről. Azonban, a legbelső csoport az első, aki vállalja kölcsönös garancia aktuális feltételét.

kn

A Felső Világ feltárásának előkészítő állomása az ádás képességének elérése. s ennek az oka, hogy a  Fény körülvesz, megkapásának feltétele,  hogy a vágyunk legyen alakilag azonos vele.

A felkészülés bonyolult folyamat és a a megfelelő megközelítés szükséges hozzá. Először is meg kell érteni, hogy a felkészülés csak társakkal lehetséges, mivel a javítások (tikun) a lelkek egyetlen közös vágyba, lélekbe való egyesítésével lehetségesek csak. A Baál HaSzulám azt írja a  “Szabadság” c.cikkében, hogy a társ-szeretet az az alapelv mely minden javítást tartalmaz. De ezt csak együtt tudjuk megvalósítani.

Másodszor, feltételezzük, hogy mi képesek vagyunk kijavítani magunkat, és ha jön egy  zavar , akkor azt hisszük, hogy a magunk erejéből kell ellenállnunk.  A valóságban  a munkánk abból áll, hogy egyesülünk a Teremtővel, és nem pedig legyőzzük a gonoszt; csak így lehet legyőzni a gonoszt. Tehát nem rohanok el a gonosztól, mint a hatalmas  fáraótól; hanem épp a Fáraót használom a Teremtővel való egyesülésre.

Irva van, hogy a Fáraó vitte közel Izrael fiait a Teremtőhöz. Nekem a Fáraó egy jutalom mert kiérdemeltem az erejét. Neki köszönhetem, hogy őfölötte egyesülők a Teremtővel.  Nélküle nem megy.

Működöm egy szisztémában, erőmezőben. Ezek az erők nem jók és nem rosszak. A kérdés, hogy a használjuk őket, amíg bennük vagyunk.  Minden attól függ, hogy használjuk az előrehaladásra.

Így sosem harcolok egyedül. Eleinte nincs más fegyverem, csak az elemzés ereje. Ha jól használom az elemzésre az erőmet, akkor jól azonosítom be a helyzetet és győzök, ha használom a Teremtő erejét.

Minden helyzet a Teremtőtől jön,  hogy tréningezzen, mint egy nevelési játszma. Játszás közben csak a legjobb eszközöket kell megtalálnom, hogy elvezessenek még közelebb az egységhez és a ragaszkodáshoz, a társ-szeretethez. Láthatom, hogy ebben az esetben is az erőket bevetették, hogy szolgáljanak engem. Nincs rosszindulatú hiba, csak érdem és javak. Mindent igazolok, minden azért van, hogy segítsen engem.

Mindig ehhez a véleményhez, viszonyuláshoz kell ragaszkodnunk, s akkor az ösvény előttünk olyan lesz,mint egy vörös szőnyeg.